Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

1980. NOVEMBER 30., VASÁRNAP 5 Cumifutózó-üzem Szolgáltatás — féláron Felavatták a komáromi Szőnyi Tsz új gumifutózó-üze- mét. Az Olaszországból és az NSZK-ból vásárolt gépek árá­nak 10 százalékát a TSZKER vállalta magára, ugyanis az új üzem gazdasági társulás tormájában működik. Évente 60 ezer személygépkocsi-gu­miköpenyt varázsolnak majd újjá. Kevés kivétellel minden Magyarországon forgalomba hozott gépkocsitípus igényét ki tudják elégíteni. A szolgál­tatás ára általában mintegy 40—50 százalékkal kevesebb, mint az új gumié. Az üzem kitűnő példa arra, hogy a jól megválasztott melléküzemág nemcsak a tsz-nek, hanem a lakosságnak és a népgazda­ságnak egyaránt hasznos. Je­lentős importmegtakarításra ad módot, ugyanakkor növeli íí tsz jövedelmét. A beruházás várhatóan másfél év alatt megtérül. Az országban még hét hasonló üzemet létesíte­nek a TSZKER-rel társulva a termelőszövetkezetek. Olykor a kudarcokat is vállalva Epífhefiiek az emberek bizalmára... Járom a dabasi járás köz­ségeit. Lépten-nyomon megfi­gyelhetem, mint gyarapodtak a falvak. Itt járda épült, amott vízvezeték, a villany valahá- ra eljutott a tanyára... Sok­helyütt hallom, hogy az em­berek nem egy feladat meg­valósítását társadalmi mun­kával, összefogással segítették elő. Én úgy vagyok vele, hogy a fejlődés bonyolult mozga­tógépezetének apró alkatré­szeiként, fogaskerekeiként mindig ott érzem azokat, akik a helyi közélet tisztség- viselőiként hozzák-viszik a hírt, falusi házak, tanyasi porták kapuin kopogtatnak, hivatalok előszobáiban vára­koznak. Akik tesznek azért, hogy valamivel előbbrevigyék a települések fejlődését. Beszámítják a kiadásokba Nem mindig hálás ez a fel­adat, sokszor idegeskedéssel, csalódással jár. Ám a legtöbb embert, ki részt kér és vállal települése életének irányítá­sából, többnyire elismerés, megbecsültség övezi. — Valóban így van — mondja Méhész János, az Gyártók kerestetnek A csodatábla ürügyén Magyarországon mintegy 50 vállalat és szövetkezet gyárt szervezéstechnikai eszközöket — aki azonban végigjárta a közelmúltban megtartott Org- technik ’80 kiállítást, minden bizonnyal arra a megállapítás­ra jutott, hogy a hazai gyár­tók kínálata még így is elég szerény. Nem is a nagy értékű, nagy bonyolultságú berendezéseket hiáhyóijuk elsősorban — a Vi­deoton kisszámítógépe külön­ben is reprezentálta ezeket —, hanem azokat a látszólag je­lentéktelen, vállalati-intéz­ményi pénztárcákban gondol­kodva még olcsónak is nevez­hető segédeszközöket, melyek alkalmazása a mindennapi munkát könnyíti meg. Egy kép, ezer szó A Statisztikai Kiadó Válla­lat mutatta be például az Ef­ficienta elnevezésű vizuális programtáblák nagy választé­kát. Ha megpróbáljuk leírni, mit is tud ez a mágneses ele­mekből, szövegtáblákból, sí­nekből, s tetszés szerint bő­víthető méretű tablóból álló rendszer, szívesen kölcsön­vennénk az Efficienta reklá­mozására alkalmazott konju- ciusi tanítást, miszerint egy kép ezer szónál többet mond, s aki kíváncsi, inkább nézze meg. A lényeg: az Efficienta a gazdasági élet valamennyi területén — függetlenül a te­vékenység és a feladatok jel­legétől — nagyfokú tisz­tánlátást, a helyzet gyors át­tekintését teszi lehetővé. Gra­fikonok, kartonok, kimutatá­sok és legkülönbözőbb jelen­tések halmazát helyettesítheti a táblára vetett egyetlen pil­lantás. De nézzünk egy gyakorlati példát: a Csepel Autógyárban a termelési programok nyil- vántarására, a napi-havi ter­mékkibocsátás ellenőrzésére használják az Efficientát. A tábla segítségével gyorsan nyomon követhető, hogy áll­nak az egyes termelőegységek a terv teljesítésével, elkészül­tek-e az előírt határidőre a padlóvázak, járműfőegysé­gek. Amikor az iránt érdek­lődtünk, mi a véleményük az Efficientáról. elmondták, sze­retnének még vásárolni ebből a hasznos segédeszközből. S nem a Csepel Autógyár az egyetlen alkalmazó. Használ­ja a vizuális programtáblá­kat a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a KPM Légiforgal­mi és Repülőtéri Igazgatósá­ga, a Budapesti Közlekedési Vállalat, ahol oáldául a tmk- terv és a menetrend készítését segíti elő. A Szerszámgépipari Művek szakemberei éppen a napokban jártak a Csepel Au­tóban, tanulmányozandó, mi- ! ként alkalmazhatják a terme­lésirányításban az Efficientát. Hollandiából érkezik A Statisztikai Kiadó illeté­keseinek véleménye szerint a jelenleg forgalmazott meny- ny iségnek legalább a duplá­jára lenne igény. Csakhogy: a csodatábla tőkés importból, egész pontosan Hollandiából származik, s így nyilván nem minden esetben jut pénz be­szerzésére. S most érkeztünk el a be­vezetőben említett szerény h. zai kínálat keraesaöréhez: egy időben szó volt arról, hogy az Efficienta gyártását megkezdi a pomázi Írószer Szövetkezet, de végül is nem lett semmi a dologból. A pomázi szövetke­zetről egyébként el kell mon­dani, van tapasztalata a szer­vezéstechnikai eszközök gyár­tásában: az irodai munka jó néhány nélkülözhetetlen se­gédeszközét gyártják, a fűző­géptől a szövegkiemelő Vi- destip rostirónig s rövidesen megkezdik egy mágneses ki­vitelben is készülő fehér tábla gyártását, melyre rostirónnal is lehet majd — letörölhető módon — írni. Amikor az iránt érdeklőd­tünk Domokos Péter üzemve­zetőnél, miért vetették el az Efficienta gyártását, elmondta, hogy a szövetkezetnek túl sok gondot jelentett volna az új termék. A gépi berendezések, a felszerszámozás biztosítása, a szükséges gyártókapacitás nem jött össze, s pénzügyileg is problémát okozott volna mind a megvásárolandó, mind a házilag készítendő gyártó- berendezések előteremtése. Kár. Gyakori eset Félreértés ne essék: eszünk ágában sincs szemére vetni a pomáziaknak, miért nem vál­lalkoztak végül a gyártásra. Ha egyszer nem tűnt jó üzlet­nek, akkor nem kell erőltetni — azon viszont már érdemes egy kicsit sajnálkozni, hogy sok más szervezéstechnikai esz­köz jut erre a sorsra. Hogy a különböző irodai \ segédeszkö­zökből, az iratrögzítőtől a kar­totékrendszerig kicsi a hazai kínálat, mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy számos nyu­gat-európai cégnek megérte, hogv eljöjjön a kiállításra. Már lassan gazdaságpoliti­kai közhelyszámba megy, de itt is ez tűnik igaznak: á^kis és középüzemek hiánya lehet az egyik oka annak, hogy az ilyen, legtöbbször egyszerűen előállítható termékek nem ta­lálnak gyártóra. W. B. MSZMP dabasi járási bizott­ságának titkára. — A járás ma nem tartana itt, ha nem számíthatnánk a közösségek erejére. Tennivaló ugyanis bő­ven akad, s minden ember lelkesedésére, energiájára szükségünk van a helyi fel­adatok megvalósításában, a mozgósításban. Eredménynek tartom, hogy ma már a köz­ségekben a tervek készítése­kor beszámítják a kiadások összege mellé a társadalmi munkát. A dabasi járás néhány év­tizeddel ezelőtt a megye egyik legelmaradottabb területe volt. Nem egy községe tá­vol esik a főutaktól, sokhe­lyütt vasútállomás sincs, nap­jában néhány távolsági busz hozza s viszi az embereket. Mégis lassanként ipari üze­Francia vendég Nagykőrösön A valóságot kutatta Macsek Lajos mek települtek a községekbe, több járásbeli termelőszövet­kezet gazdálkodása országo­san is elismert. E fejlődés je­lentős tudati /Változást is ho­zott. A korábbi, zárt települé­sek lassanként kinyíltak. És azok az emberek, akik ko­rábban munka befejeztével siettek haza otthonukba, be- riglizték kapuikat, s élték privát életüket, ma a hívó szóra óvodát, bölcsődét, jár­dát építenek. Gyarapítják ön­maguk s egyben a közösség életét. Hasonló tervek, gondok — Nem volt könnyű és megtorpanások nélküli ez a folyamat — mondja Macsek Lajos, a Bugyi községben működő Tessedik Sámuel Termelőszövetkezet elnökhe­lyettese. — Kezdetben meg kellett mutatnunk az embe­reknek: van fejlődési' lehető­ség. — Életem nagy részét a munka tölti be. Az 5000 hek­táros gazdaság mindennapjai, a több, mint ezer ember irá­nyítása. A közösségben rejlő erőt nem most ismertem fel. Ma már sokan nem is em­lékeznek arra, de én tudom, hogy milyen nagy dolog volt, amikor még az ötvenes évek I végén megalakult a község­ben a birkózcozakosztály. A sportolás közben a fiatalok — köztük én is — megismertük egymást, megtanultunk küzde­ni egymásért. Sokáig vezet­tem ezt a szakosztályt. Ami­kor megalakult a községben a KISZ-alapszervezet, mely­nek a titkára is voltam, rá­ébredtünk: mi, fiatalok egyál­talán nem állunk egymástól távol, hasonlóak gondjaink, terveink, eredményeink. — Ezek a fiatalok, velem együtt felnőttek, meglett em­berek, s többségük ma is tesz a községért. Nézze csak meg: nálunk nincsen bölcső­de-. óvodagond, szépek, ren­dezettek településünk terei, ut­cái. Mindezt a társadalmi ösz- szefogás teremtette meg. Nem is egy esztendőben több mil­lió forintnyi volt a helybeliek társadalmi munkájának az értéke. Ivanov Mária ismertséget azonban mégis in­kább annak tudom be, hogy Ivapov Máriát már másodíz­ben választották meg tanács­tagnak. — A tanácstagok sokat te­hetnek településükért, ha va­lóban lelkesen, jól látják el a feladatukat — mondja most, hogy a szövetkezet iro­dájában beszélgetünk. - Mindig arra biztatom körze tem lakóit, hogy őszintén mondják el a gondokat. Ennek tudható be talán az is, hogy már a tanácstagi választáso­kat megelőző jelölő gyűlés is eléggé „harcias" hangulatú volt. Hogy, mi minden ke­rült szóba? Például az, hogy egyetlen húsbolt van a tele­pülésen, rosszak az utak, sok gondot okoz az állandó áram- ingadozás. Sokan felvetették hogy kevés Alsónémediben a művelődési lehetőség... — Eredménynek könyvelem el azonban, hogy az emberek többsége hajlandó tenni a községért. Ezen túl azt is meg­értik’*' jti Tnai'MIsibnyok között rangsorolni kell. Nem lehet minden problémát egy csa­pásra orvosolni. Amikor meg­hirdettük a Hazafias Népfront felhívására a „TisZta udvar, rendes ház” mozgalmat, se szeri, se száma nem volt az embereknek, akik azonnal csatlakoztak hozzá. Sokan mondhatják: Ivanov Máriának könnyű a helyzete, hiszen itt született Alsónéme­diben, a legtöbben kisgyerek kora óta ismerik. Idén har­mincéves. Újra megválasztot­ták tanácstagnak körzete la­kói, mert már az elmúlt esz­tendőkben is látták, hogy haj­landó a közösségért talpalni. És nem kevésbé azért, mert több gond az ő segítségével oldódott meg. — A bizalom az, amelyre leginkább építhetünk — te­szi még hozzá. — Ennek se­gítségével tudjuk csak moz­gósítani az emberéket a közös célok érdekében. V. F. Francia vendég járt a na­pokban a konzervgyárban, mégpedig a La vie ouvriere című hetilap főszerkesztő-he­lyettese, Roger Guibert. Ez a lap a CGT-é, vagyis a francia általános munkásszövetségé, s címe magyarul Munkásélet-nek hangzana. Tévedések A szakszervezeti élet iránt érdeklődő Roger Guibert ma­gyarországi útjának egyik, ha nem is a legfontosabb, de mindenképpen érdekes állo­mása volt városunk. Talál­kozhatott a konzervgyár mun­kásaival, szakszervezeti veze­tőivel, s megtekinthette a vállalat szociális intézményeit, létesítményeit. Sajnos arra nem jutott idő, hogy a konzervgyáriak is kifaggassák kedves vendégü­ket. Arra viszont igen, hogy valamennyi kérdésére vála­szoljanak. S ez nem volt könnyű, mert francia kollé­gánk ugyancsak kíváncsi em­bernek bizonyult. Mint mon­dotta, alaposan tájékozódnia kell, hiszen a francia szak- szervezetek tevékenysége lé­nyegesen különbözik a ma­gyarokétól. S neki úgy kell bemutatni a magyar szak- szervezeteket, hogy a Párizs­ban megjelenő Munkásélet olvasói, akik saját tapasztala­taikra támaszkodva szemlélik a világot, az igazságnak meg­felelő választ kapjanak kér­déseikre. S a francia munkások az utóbbi hónapokban minden eddiginél jobban érdeklődnek a szocialista országok szak- szervezeti mozgalmai iránt. Éppen ezért sok kérdést tesz­nek fel egymásnak, s önma­guknak e témával kapcsolat­ban. Sajnos, még a valóság­hoz igazodó válaszokból sem alkothatnak pontos képet ma­guknak e mozgalmakról, hi­szen a televíziós híradásokból, rövid napi hírekből rendsZe- fint hiányzik a magyarázat. Egyébként, mondotta Ro­ger Guibert, nagyon sok ha­mis hírt is hallhatnak, ol­vashatnak a francia munká­sok. E tévedések, félreértések eloszlatásához kíván segítsé­get nyújtani magyarországi útjával, illetve az erről szó­ló írásaival. Mi érdekelte? Nos, Roger Guibert nagyon pontos és részletes ismeretek­re tehetett szert az ÉDOSZ konzervgyári bizottságának vezetőitől. Joggal számítha­tunk arra, hogy a párizsi nyomdagépek igaz sorokkal töltik ki a fehér papíríveket. Aki ott volt a nagykőrösi be­szélgetésen, az nyugodt lehet efelől. Tulajdonképpen itt be le­hetne fejezni ezt a tudósítást aZzal a mondattal, hogy a konzervgyáriak maguktól is elmondtak mindent munká­Pest megye az élvonalban Mtmml fűtött fóliasátrak Ma rangsorolni kell Amint jövök Alsónémedi főutcáján, csak kíváncsiság­ból is kérdezősködöm. Lehet véletlen is, hogy Ivanov Má­riának, a Közös Üt Szakszö­vetkezet belső ellenőrének a nevét sokan ismerik. A köz­A megnövekedett energia­árak egyre inkább veszélyez­tetik a korai zöldségtermesz­tést, palántanevelést. A ha­gyományos üvegházak és ma­ga a beruházás is túlságosan sokba kerül, ezért a termelés inkább ráfizetéssel mint nye- nyereséggel jár. Van-e meg­oldás a jelenlegi energiasze­gény időszakban? Erre a kérdésre, kaptak po­zitív választ mindazok, akik a napokban részt vettek a Kerté­szeti Egyetem soroksári tangaz­dasága által rendezett sajtó- tájékoztatón. A meghívot­tak a helyszínen ismerked- í hettek meg az úgynevezett vízfüggönyös duplafóliás zöld­ségtermesztési módszerrel, vagy ahogy a szakemberek nevezik, Hidrosol eljárással. Az új szisztéma lényege, hogy 12 fokos talajvízzel akár a leg­nagyobb hidegben is 6—8 fo­kos meleg biztosítható a fó­liák alatt, sőt az úgynevezett hulladékvizek hasznosítására is lehetőség nyílik a dr. So­mos András akadémikus és dr. Túri István által kidolgo­zott eljárás révén. Kedvezőek a beruházási költségmutatók is: míg az üvegház egy négy­zetmétere 3—5 ezer forintba, addig a vízfüggönyös dupla­fóliás eljárás csupán 800 fo­rintjába kerül a termelőnek. A kettős falú fólia alatt egyébként palántaneveléssel, paradicsom-, paprika-, uborka- hajtatással foglalkoznak. Sorok­sáron. A Pest megyei gazdasá­gok az elsők között voltak, amelyek az új eljárást a gya­korlatban is kipróbálták. Egyre több kistermelő is érdeklődik a kertészeti új­donság iránt. Mint dr. Somos András elmondta, szívesen áll­nak az érdeklődők rendelke­zésére, a szükséges informá­ciókat, szakirodalmat ingyen bocsátják a zöldségtermesztők rendelkezésére. \ • V B‘ jukról, és legjobb tudásuk szerint válaszoltak a ven­dég kérdéseire. Ám akkor nem tudhatnánk meg, hogy a teljesnek vélt beszámolók után mit kérdezett a francia vendég. Márpedig nekünk, kí­vülállóknak, de talán a szak- szervezeti funkcionáriusoknak is az egész beszélgetésből pontosan ezek a kérdések vol­tak a legérdekesebbek. Miért is? Képzeljük el a helyzetet, öt magyar, válla­lati szakszervezeti vezető be­számolt a munkájáról, körül­belül úgy, ahogy bármelyi­künk megtenné ugyanezt. Er­re jön , a francia vendég és előhozakodik kérdéseivel. Mégpedig szerinte olykor na­gyon kényes kérdésekkel. Vol­taképpen ez a kijelentése volt a nagyon barátságos, szívé­lyes és őszinte beszélgetésnek az egyetlen meglepő monda­ta, minthogy magyar észjá­rással egyetlen faggatózó mon­data sem volt kényesnek te­kinthető. Érdekesnek viszont igen. Soroljuk hát fel, idő­rendben haladva, mire volt is kíváncsi Roger Guibert a tájékoztatók után.'íme: Miként lehetséges az, hogy a szakszervezet évenként vé­leményt mondhat a vállalat négy gazdasági vezetőjének munkájáról? Miért titkos a szavazás a szakszerveZeti bi­zottság megválasztásánál? Ho­gyan és ki állapítja meg a függetlenített szakszervezeti tisztségviselők fizetését? Jár-e munkaidőkedvezmény a szak- szervezet társadalmi aktivis­táinak? Hány nő dolgozik a konzervgyárban ? Jelölő lista Milyenek a vállalat dolgo­zóinak az üdülési lehetőségei? A szakszervezeti beteglátoga­tókat csak az emberiesség ve- zérli-e ténykedésük során, vagy ellenőrzik is a táppén­zen levő munkatársat? Már- rófnt,' hógy valóbah' beteg-e? Ki minősíti a termelést segí­tő mozgalmak résztvevőit, s kik döntenek az esedékes ju­talmak szétosztásáról? Ho­gyan lehetséges, hogy bizonyos jutalmakat az együtt dolgozó csoportok saját maguk kö­zött osztanak szét, közös meg­egyezés alapján? Egyáltalán hány százaléka kap jutalmat a dolgozóknak, s mennyit? Mennyi a kon­zervgyáriak átlagkeresete? Mennyi a legalacsonyabb és a legmagasabb fizetés? Léle- zik-e túlóra a konzervgyár­ban? Milyen jellegű balese­tek fordulnak elő, s évenként mennyi? A szakszervezeti bi­zottság tagjait a párt vagy va­lamilyen felsőbb szerv java­solja a választóknak? EÍőfor- dulhat-e, hogy választások al­kalmával a jelölő listára vet­tek „nem jönnek be”, hanem másokat választanak meg? Kihez fordulhat a dolgozó, ha elégedetlen munkájával, körülményeivel, fizetésével? Szóba került-e már szakszer­vezeti fórumokon, hogy mi­lyen lesz a ránk következő esztendő? Jobb vagy rosszabb az ideinél? Romlik-e hazánk lakosságának vagy a kon­zervgyáriaknak az életszín­vonala? Jó szándékú kíváncsiság Szóval ezek voltak Roger Guibert közbevetett, illetve a tájékoztatók után feltett kér­dései. Szükségtelen a válaszo­kat most itt is elismételni, hiszen azokat a nem kon­zervgyáriak is többé-kevésbé pontosan ismerik. S' kell-e megjegyzéseket fűzni a kér­désekhez? Ki tudja? Talán lehetne. Ám elégedjünk meg azzal a végső megállapítással, hogy a francia szakszervezeti moz­galom nálunk járt szakértője jó szándékkal volt kíváncsi, hogy úgy mondjam, nem akar­ta a nem létező nyulat ki­ugrasztani a bokorból. Egyszerűen a valóságot ku­tatta, s úgy tűnik, nem ered­ménytelenül. Farkas Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents