Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-29 / 280. szám

KISZ-esek a középiskolában Azonosságok, különbségek Jól láthatók a különbségek, amelyek a lakóterületi és munkahelyi, valamint a tan­intézeti KISZ-szervezetek te­vékenysége között mutatkozik. Ez a megállapodás Turcsin Jánostól, az aszódi nagyközsé­gi KISZ-bizottság titkárától származik, s a KISZ járási bi­zottságának legutóbbi ülésén hangzott el. Az apropó két gimnáziumi testület beszámo­lója volt, az aszódi petőfiseké és a péceli rádavsoké. A különbségek valóban lát­ványosak, s nem véletlenül. Nézzük ezúttal elsősorban a péceli gimnázium KlSZ-esei- nek esetét, példájukon keresz­tül is igazolódhat a megállapí­tás, amely a szervezettségre, a mozgalmi élet programjaira, tartalmasságára s nem utolsó­sorban a szervezők némileg könnyebb helyzetére vonatko­zik. Bejárók Amiért egy-egy lakóterületi, vagy munkaftelyi KISZ-vezetö irigyen sóhajthat, az legelőbb is -a taglétszám, a fiatalok és a KISZ-tagok aránya. A péceli gimnáziumban az idei tanév­ben 153-an tanulnak s bár 90 —100 között mozog a bejárók száma, így is kilencvennyol­cán tartoznak a négy alapszer­vezetbe s többen a községek­ben tagok. S hogy mi itt a könnyebbség? Nem nehéz ki­találni: az, hogy könnyebben kezelhető, elérhető, mozgósít­ható és szervezhető a társaság, az osztályok, az iskola össze­fogó kerete a diákközösségnek. Ami egyfelől előny, az más­felől hátrány is lehet. Mert ez a szoros közösség nemegyszer a KISZ-munka ellapósodását eredményezte. Ezért is döntöt­tek az úgynevezett vertikális alapszervezetek megszervezése mellett Pécelen is, s ugyanez az elv az aszódi gimnázium­ban. Az alapszervezetek ko­rábban hagyományosan az osz­tályközösségekre épültek, az újabb módszer viszont felbont­ja ezeket a kereteket, az alap­szervezeteket érdeklődési kö­rök szerint toborozzák. Amint azt a péceliek elmondták, so­sem volt olyan aktív a társa­ság, mint amikor hozzáfogtak az új szervezéshez. Előnyök és hátrányok egy­szerre jellemzik ma már a helyzetet. Mert az jó, hogy keverednek az osztályok, s hogy a még kezdő, tapaszta­latlan elsősök rögtön kapcso­latba kerülnek az idősebbek­kel, az iskolai és a KlSZ-élet- ben egyaránt járatos felsősök­kel. Az is jó, s ezzel a tanárok többsége egyetért, hogy így az alapszervezetek önállóbbak, a programokat, rendezvényeket döntően a saját erejükből hoz­zák létre. De az is igaz, hogy nehezebb dolga van az irányí­tásnak. A péceliek még nem döntöttek, hogy melyik formát választják a jövőben, de ez, amint azt a gimnázium igaz­gatója elmondta, a diákokra, < KISZ-tagokra lesz bízva a ovábbiakban is. Rangsor és fokozatosság Egy másik, feltehetően va- amennyi középiskolában gon­dot jelentő kérdés a végzősök, i negyedikesek és a KISZ vi­szonya. Fogalmazhatunk úgy ,s, hogy a rangsor; a tanulás és a mozgalmi tevékenység összeegyeztetése ad okot a vi­tákra, Aszódon és Pécelen is. Köztudomású, hogy az érett­ségihez közeledve, a sikeres vizsga, a jó felvételi több ta­nulást kíván a negyedikesek­től. A nehéz erőpróba a tarta- lékenergiákat is felemészti. Néhány rossz példából okulva Aszódon például rendszer lett, hogy a végzősöket az utolsó évben kevésbé vonják be a KISZ-vezetésbe, mondván, ta­nuljanak inkább többet. Péce­len nincs ilyen éles határvo­nal. ott a negyedik osztály második félévétől adják át fo­kozatosan az idősebbek a sta­fétabotot az utánpótlásnak. Nem mintha késhegyre ment volna a vita, s nem is kíván­juk eldönteni, ezt még a járási testület sem tette meg. de any- nvi bizonyos, hogy körültekin­tően kell mérlegelni. Aki a ki­emelkedő mozgalmi tevékeny­rég mellett is bírja az erősebb dnulást, aligha látja kárát a r-ikoldalúságnak. az edzettsé­get növelő, az állóképességet fokozó többletmunkának. Eről­tetni azonban sem az egyik, sem a másik megoldást nem érdemes. Ezt is a legjobb a diákokra bízni s legfeljebb okosan irányítani, befolyásolni őket. Sok szó esett természetesen a péceliek beszámolójában is a tanulmányi eredményekről, a KISZ-programokról, a politi­kai képzésről, a társadalmi, a közművelődési és a sportmun­káról. Havonta két 'szerdán a délután a KISZ-é, ekkor a tag­gyűléseket is tartják. Művelődés és sport Tavaly új tanulmányi moz­galmat szerveztek. A pontozás­nál figyelembe veszik a köte­lező érettségi tantárgyakból elért érdemjegyeket, a tanul­mányi versenyeken való rész­vételt, a korrepetálások láto­gatását. S bár a rendszer még nem tökéletes, különösen az év végi értékelés nem sikerült úgy, ahogy szerették volna, de ha sikerül továbbfejleszteni, minden bizonnyal beváltja a hozzáfűzött reményeket s elő­segíti a tanulmányi eredmé­nyek javítását. Mert gondjuk azért a közép­iskolai KISZ-mozgalom irá­nyítóinak, tisztségviselőinek, tagjainak is akad bőven. Ilyen például az Ifjú Gárda, amit ezidáig nem sikerült a helyére tenni, s korántsem az iskolák hibájából. Pécelen az Ország­járó Diákok Köre is erősítésre szorul. G. Z. Az élet bolygója Kiállítás\/ az egyetemen Az élet bolygója című kör­nyezetvédelmi kiállítás, ame­lyet a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat természet- tudományi stúdiója kölcsön­zött a járási-városi TIT-szer- vezetnek, november végéig az Agrártudományi Egyetem kol­légiumában tekinthető meg. A vándorkiállítás december else­jétől Veresegvházcm, a Váci Mihály művelődési központ­ban lesz látható. A PEST BEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM 1980. NOVEMBER 29., SZOMBAT Sínek és embere A közlekedés elkötelezettjei Mit jelent nekünk gödöllői- eknek, kerepestarcsaiaknak, csömörieknek és másoknak a HÉV? A kérdésre ki-ki maga is feleletet adhat. Van, aki na­ponta használja, mások alkal­manként veszik igénybe Bu­dapestre menetben és vissza. Ezt a vonatot, aligha lehet­ne tartósan pótolni, hiszen nagy a távolság, amit be kell futni. Ráadásul a HÉV, villa­mosított jármű lévén, nem szennyezi a környezetet, ész­revétlenül rója a Budapest— Gödöllő és a Csömör—Budapest útvonalat. Itt persze megint nem a gép az első, hanem az ember. Azok, akik naponta azért dolgoznak, hogy a me­netrendnek megfelelő járatok előálljanak. Forgalmisták és más szolgálattevők, valamint a pálya és a szerelvények mű­szaki állapotát fenntartók ér­demét kell szóba hozni. Menetrend — Üzemegységünkhöz a gö­döllői HÉV csaknem huszon- Tiet^s a csömöri vonalszakasz 3,2 kilométeres távja tartozik — világosít fel Miklós János, a BKV gödöllői üzemegységé­nek vezetője. — A teljes vo­nalból mindössze hat és fél kilométer esik a főváros terü­letére, a többi már a megyé­ben, illetve a gödöllői járás­ban van. Az üzemegység központja Cinkotán -található, ugyanitt vannak a karbantartó és ja­Siker a minősítőn Ötödször lettek kiválóak A Pest megyei művelődési központ Hévízgyörkön és Nagykátán rendezte meg a megye népdalköreinek minő­sítő hangversenyét. Ferge La­jos, a megyei művelődési köz­pont előadója elmondta, hogy a hangverseny egyik színhe­lyéül azért választották a hé- vízgyörki művelődési házat, mert messze földön ismert a hévízgyörkiek népdalszeretete, ismert asszonykórusuk orszá­gos sikersorozata. A hangverseny befejezése után Máder László, a Magyar Rádió népzenei osztályának munkatársa, a zsűri elnöke, valamint Kovács Lajos, a KÖTA megyei titkára elmon­dották, hogy helyes volt a vá­lasztás, mert a rendezés és a vendéglátás egyaránt kifogás­talannak bizonyult. -Jólesett látni a szíves fogadtatást, amelyben elsősorban az asz- szonykórus tagjai és a községi KISZ alapszervezet fiataljai jeleskedtek. A vendégkórusokat Jamrik László, a nagyközségi közös tanács elnöke köszöntötte. A műsorközlő Gergely Fanninak is volt minden csoportról mon­danivalója. Hálás volt a kö­zönség, elégedettek a vendégek és a vendéglátók, s mindazok, akik erre a rendezvényre He- vízgyörkre érkeztek. A gödöllői járás csoportjai — Bag, Csömör, Iklad, Galga- hévíz, Veresegyház községek­ből jöttek és velük együtt lép­tek színpadra a hévízgyörkiek is —, külön-külön és együtt bizonyították, hogy az elmúlt esztendőben tovább fejlődött a csoportok énekkultúrája, gondosabb a műsorválasztásuk gazdagabb a dalanyaguk, s valóban igyekeznek teljesíteni vállalt feladatukat: felkutatni, megőrizni és megismertetni a Golga-völgy népdalanyagát; Bemutatott teljesítményük alapján jó minősítést kaptak a galgahévíziek és a veresegy­háziak, kiváló lett a bagi, a csömöri, az ikladi népdalkor, ugyancsak kiváló minősítést szereztek a hévízgyörkiek, akik fokozatuk mellé elnyerték a zsűri külön dicséretét is, s ez­zel fennállásuk tizenegy éve alatt ötödik alkalommal sze­reztek kiváló minősítést. Négy év Élüzemszinten A BKV gödöllői üzemegysé­génél, amelynek feladata a gödöllői, csömöri és a cinkotai HÉV-forgalom fenntartása, huszonkét szocialista brigád dolgozik. A brigádoknak ösz- szesen 246 tagja van. Ezeknek a kis közösségeknek is nagy az érdemük abban, hogy az üzemegység négy év óta él­üzem szinten teljesíti félada­tait. Önálló gazdálkodás Takarékos üzemrészek Próbaképpen hét üzemrész­ben vezették be július elsejé­től az Árammérőgyárban az önálló bértömeg- és létszám- gazdálkodást. Most, amikor a harmadik negyedév eredmé­nyeit értékelték, kiderült, hogy a kísérlet sikerült. Megerősö­dött a közgazdasági szemlélet, s ezekben az üzemrészekben jelentős megtakarításokat ér­tek el, elsősorban a kevesebb túlórával, a második és a har­madik műszakok csökkenté­sével. A résztvevőknek meg­érte: összesen 280 ezer forint jutalmat osztottak ki az üze­mekben és a főosztályokon, ott ahol bért, illetve létszámot takarítottak meg. vítóműhelyek is. Azért, hogy a dolgok rendben menjenek, háromszáznyolcvanan dolgoz­nak ebben az üzemegységben. — Nem egyszerű a munkánk, de a legtöbben olyanok dol­goznak nálunk, akik elkötele­zettjei a közlekedés ügyének. Nekünk magunknak is figyel- nünk kell, miképpen tudjuk tartani a menetrendszerűséget, a pontosságot, amelyet az uta­zóközönség elvár tőlünk. Éves átlagban 99,7 százalékra tud­tuk ezt teljesíteni — mondja az üzemegység vezető. Híd és aluljáró — Gondunk természetesen nekünk is van — tájékoztat Márton Péter műszaki vezető. — Jelenleg hiányzik harminc­öt-negyven emberünk a ja­vító- és szervizműhelyekből, ezért aztán sok túlórát el kell használnunk, hogy a kiesést pótoljuk. Tulajdonképpen nem lenne túlságosan nagy gond a hiányzó létszám pótlása, csak­hogy nekünk szakmailag jól képzett, s emellett nagyon megbízható szerelőkre van szükségünk. A forgalomba csak alaposan felkészített, bizton­ságosan üzemelő járműveket adhatunk, hiszen a személy- szállításban emberéletekre kell vigyázni. A gödöllői üzemegység négy év óta élüzemszinten teljesí­ti feladatait. Ha van fennaka­dás, az elhasználódásból adó­dó esetleges műszaki meghibá­sodás, azt igyekszenek gyor­san, jól elhárítani. Az utóbbi időben inkább a vonalakon, vagy a környékükön folyó építkezések okoztak problé­mát, de sikerült ezt is úgy megoldaniuk, hogy az utazókö­zönség keveset vegyen észre belőle. Rákosfalvánál hídépítés miatt jártak egy ideig egy vá­gányon a szerelvények, vagy HÉV-pótló autóbuszokat kel­lett beállítaniuk. Még tart a gödöllői művelődési központ aluljárójának építése, itt szin­tén egy vágányon közleked­hetnek csak a vonatok. A for­galom lényegében mégis zök­kenőmentes. Jellemző, hogy ezt sikerült újabb személyek mun­kába állítása nélkül elérni. Természetesen néhány olyan kérdésre is választ kértünk ezúttal, amely az utazóközön­séget érdekelheti vagy éppen bosszantja olykor. Azt sokan kifogásolták, hogy az elmúlt hetekben, napokban nem fű­tötték a szerelvényeket. — Az előírások minket is köt­nek, de ezek olyanok, hogy be­tartásuk esetén most már meg­szűnhetnek a panaszok -r- mondja Miklós János. — Kö­telességünk, hogy amikor a hő­mérséklet plusz öt és nulla fok között van, csúcsforgalom­ban úgynevezett egyharmados fűtést alkalmazzunk. Ez azt jelenti, hogy csak minden harmadik ülés alatt kapcsoljuk be a fűtőtesteket. Ilyen a mű­szaki megoldás, tulajdonkép­pen takarékos. Ha ennél hidegebbre fordul az idő, az egyharmados fűtést egész nap fenntartjuk. Mínusz tíz fok alatt van teljes fűtés. Gondja, mi több fölösleges kiadásai, ennek az üzemegy­ségnek is vannak. Ahogy azt a műszaki vezető elmondotta: van olyan nap, amikor har­minc-negyven ülést tesznek tönkre a vandálok. Ebben az évben hétszázötven ülést cse­réltek ki a kocsikban, mert a kárpitot felvágták vagy egyéb módon kárt tettek benne. A dologban az a furcsa, hogy összesen nincs is ennyi ülés a szerelvényekben, ami azt je­lenti, hogy sok ülést többször tönkretettek. Tönkretett ülések A károkozók persze egyéb módon is rongálják közös va­gyonúnkat. Szinte céltábla lett az elmúlt időben a Tölgyes megálló váróhelyisége. Hogy ízléstelen szövegekkel telefir- káljók, az is megbotránkoztat­ja az embereket, ezenkívül tégladarabokat szórnak a te­tejére is. Ezek annál jobban bosszantják a HÉV fenntar­tóit, mert ők nemcsak munka­időben, hanem azon kívül, tár­sadalmi munkában is sokat tesznek a rend, a tisztaság fenntartásáért. Az idén Gödöllőn, Mogyoró­don, Sashalmon a kerepestar- csai állomásokon és másutt összesen tíz szolgálati helyet újítottak fel, meszeltek ki a HÉV dolgozói. Ebből a munká­ból a szocialista brigádok tag­jai és az irodákban dolgozók egyaránt kivették részüket. F. I. Városi moziműsor A versenyló elrablása. Színes szovjet kalandfilm. Csak 4 óra­kor. Norma Rae. Színes amerikai film. 6 és 8 órakor. A tét: az őszi elsőség Még egy teljes és egy cson­ka forduló van hátra a járási labdarúgó-bajnokság őszi idé­nyében. Négy csapat kivételé­vel. ezeknek egy-egy elma­radt mérkőzésük van, a vasár­napi mérkőzések után a játé­kosok pihenőre térhetnek. Az élen azonban a mostani for­dulóban minden eldől. Nagyon valószínű, hogy a domonyiak megőrzik első helyüket, hiszen az utolsó előtti Erdőkerteshez látogatnak, ahonnan minden bizonnyal elhozzák mindkét pontot. A második és harma­dik helyen elképzelhető vál­tozás. A jelenlegi második Aszód Kerepestarcsán játszik, ahol nem lesz könnyű dolaa. A harmadik helyen álló dá- nyiak ugyanakkor otthonuk­ban fogadják a sereghajtó Valkót. Még annyit a forduló­val kapcsolatban, hogy a ha­siak kérésére a Bag—Galea- hévíz összecsapást korábban játsszák. Az ifjúságiak 9, a felnőttek 11.30-kor kezdenek. A többi összecsapás kezdési ideje: 11.30, illetve 13 óra. A párosítás: Bag—Galgahé­víz (Imre, Répási, Varga), Ke- repestarcsa—Aszód (fővárosi vendégbírók), Erdőkertes—Do- mony (Keglovits, Széki, Kó­nya), Mogyoród—Hévízgyörk (Födi, Németh), Zsámbok—Ve­resegyház (B. Tóth, Kóti, Un­ger), Dány—Valkó (Szabó. Ba­logh, Surman), HMSE—Isa- szeg (Hegedűs, Imre, Varga), Péoe!—GEAC (Lovász, Urbán, Czene). Álatervosi ügyelet Csömörön, Gödöllőn, Erdő­kertesen, Isaszegen, Kerepes­tarcsán, Mogyoródon, Naay- tarcsán, Pécelen Szadán, Ve­resegyházon november 30-án, vasárnao: dr. Mohai Imre, Ve­resegyház, Kinizsi u. 58. Aszódon. Bagón. Dányban. Domonyban, Galgahévízen, Galsamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon. Kartalon, Túrán. Val- kón, Vácegresen. Váck;=.úifa- lun. Vácszentlászlón. Verse­sen. Zsámbokon: dr. Varró Imre, Túra, Dózsa Gy. u. 12. Szombati jegyzet Aszfalt Fővárosi ismerősöm, hall­va, hogy falugyűlésre me­gyek aznap este, elhúzta a száját. Az nagyon izgalmas dolog, gúnyolódott. S mint aki nagyon jól tudja, maól esik szó ilyen tanácskozá­sokon, hozzáfűzte: két nagy kérdéscsoport kerül terítékre o községek eme fontos fórumain, a járda és az út, illetve az út és a járda. Védekezésre és visszavá­gásra mindig készen, nyomban feleltem valamit, később azonban, lehiggad­va, közösen gondolkoztunk azon, mi is volna, ha bi­zonyos dolgok, események, élethelyzetek nem ismét­lődnének, ha minden reg­gelre kelve vadonatúj, ad­dig sosem látott, hallott világ fogadna bennünket. Végül is abban állapod­tunk meg, hogy ez nemcsak lehetetlen, de ha lehetséges volna is, aligha alakulha­tott volna ki az emberi élet. Egyetértettünk abban is, hogy a szőnyegre kerülő kérdések ismétlődése nem a falura jellemző, a város­ra, az üzemre ugyanúgy érvényes. A példákat tény­leg vég nélkül sorolhat­nánk. Naponta hányszor olvassuk, halljuk, hatéko­nyabban kell dolgoznunk, javítani a munkafegyel­met, jobban gazdálkodni anyaggal, energiával, pénz­zel, munkaerővel. Mennyit beszélünk a környezetvé­delemről, a vizek szennye­ződéséről, a levegőbe eresz­tett káros anyagokról, a füstről, a koromról. Nemrég kezembe került egy ötvenes évekbeli új­ság, belepillantottam, s cso­dán csodája, már akkor is a hatékonyabb munkát sürgették, takarékosságra, a munkaidő jobb kihaszná­lására buzdítottak. Más dokumentumokat átnézve arról is meggyőződhetünk, milyen messzire nyúlnak vissza a mai gazdaságpoli­tika gyökerei. Nagyon is mainak hitt felfedezések­ről kiderül, egy-két évtize­de vetődtek fel az ezzel kapcsolatos gondolatok, ve­tették papírra az első el­képzeléseket, megoldási ja­vaslatokat. S ha így igaz, mit gon­doljunk magunkról, ezek a tények önmagukban nem lesújtóak munkánkra, ha­ladásunkra, eredményeink­re? Mit tettünk akkor mi a hosszú évek alatt, mire le­hetünk büszkék, mennyire jutottunk egykori önma­gunktól? Eltávolodtunk-e, avagy csak topogunk egy­helyben? Mielőtt elcsüggednénk, nézzük meg azokat a jelen­téseket, amelyekben a megtett út állomásait tag­laljuk, a sikereket, ered­ményeket, a megvalósult terveket, elért célokat ösz- szegezzük. Egybevetve a kettőt, mérleget készíthe­tünk, s a mutató állása jel­zi, melyik serpenyő a ne­hezebb. A legfontosabb tanulság, közhelyszerű következtetés': nincs olyan eredmény, amely annak a bizonyos kérdésnek a végleges, tel­jes és tökéletes megoldását zárná le, s nincs olyan te­rület, amelyben semmiféle előremozdulás nem történt volna. Két példa, falusi. Befejeztük a villamosítást? Be. Akadnak, akár a mi járásunkban, külső részek, házak, amelyek még nin­csenek bekapcsolva? Akad­nak. Főútjaink aszfaltosak? Azok. A falvak kisebb- nagyobb útszakaszai azon­ban még homokosak, agya­gosak. Két példánk sar­kítottan mutatja, egyszer az eredmény van túlsúly­ban, máskor a megoldandó feladat. De jelzi: végleg talán egyik sem kerül le a navirendről, mert tegnap méq megelégedtünk egy girbe-görbe póznával, két szál dróttal, ma már beton­oszlop a divat, holnap meg talán a kábel. S ki tudja, mi váltja fel az aszfaltot, ami ma még sok falusi em­ber vágya. Kör Pál ISSN 0133—1951 (GöflöM.ií Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents