Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-28 / 279. szám
1980. NOVEMBER 28., PÉNTEK Vtr.rrt ff Gábor Áron-évforduló imlékműfívcstás Szombaton lesz Gábor Áron, az 1848—49-es szabadságharc egyik jelentős alakja születésének 170. évfordulója. Az alkalomból csütörtökön Budapesten a Szilágyi Erzsébet fasorban felavatták emlékművét, Kiss Sándor szobrászművész és Vadász György építész alkotását. Az avatási ünnepségen Ba- hunka Gyula vezérőrnagy méltatta Gábor Áron életútját, tevékenységét. A megyei népfrontbizottság ülése Csütörtökön fővárosi székházában ülést tartott a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága. Az elfogadott napirendnek megfelelően először dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke tájékoztatta a testület tagjait az ötödik ötéves terv sikeres végrehajtásának tapasztalatairól, valamint a hatodik ötéves terv főbb jelemzőiről. A tájékoztató elhangzása után a megyei tanácselnök kérdésekre válaszolt. Ezt követően Kovács An- lalné, a megyei népfrontbizottság titkára terjesztette elő annak a szóbeli beszámolónak a vázlatát, amelyet a megyei népfront-küldöttértekezlet hallgat meg 1981. január 10-én. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága beszámolójának e vázlatát jóváhagyta a testület, majd megválasztotta annak a bizottságnak tagjait, amely a megyei küldöttértekezleten a különböző testületek összetételére tesz majd javaslatot. Jobb későn, mint soha Kifizetődő mindkét félnek /pari bedo/gosók Dunavarsányhan A svájci karóráról, japán fényképezőgépről, digitális mérőműszerekről aligha az jut eszünkbe: dolgos háziasszonyok, csökkent munkaképességű vagy leszázalékolt emberek keze nyomát őrzik. Pedig tény, hogy az ipari bedolgozó rend. szer az egyik oka annak, hogy ezek a világszerte kedvelt és keresett cikkek nagy tömegben és viszonylag hozzáférhető áron jutnak el a fogyasztókhoz. Kötetlen munkaidő Minden bizonnyal éppen a környék lakosságának bevonása, az esetenként több száz kilométerrel távolabbi székhelyű téeszek, ipari szövetkezetek konkurrenciája adta az utolsó lökést a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet vezetőségének, hogy elhatározza a melléküzemág ipari bedolgozóhálózatának megszervezését. Legalábbis ez tűnik ki Horváth Géza ipari főmérnök szavaiból: — Kétségtelen, hógy fontos szerepet játszott az is, hogy megakadályozzuk a munkaerő elszivárgását. De én elsősorban a termelés bővítésének legolcsóbb, leggazdaságosabb lehetőségét jelölném meg a legfontosabb szempontként. Ugyanis a bedolgozók által a szövetkezet megtakarítja a műhelyek, üzemek és a kommunális létesítmények építési költségeit. Az év második felében kezdődtek a hálózat kiépítésének érdemi munkái, s egyelőre még mindig csak kezdeményezésről lehet beszélni. Előreláthatóan jövőre érjük el azt a munkaerólétszámot, ami már komoly hasznot hoz a téesznek. Terveink szerint több száz embert érint majd az ipari bedolgozás, de jelenleg ennek csak töredéke áll alkalmazásunkban. Férfiak, nők, idősek és fiatalok egyaránt — mindenki, akit valamilyen egészségügyi vagy családi ok otthonához láncol. Az igazi bázist minden bizonnyal a nyugdíjasok, beteg hozzátartozóval együtt élő emberek alkotják majd, s lehetőségük nyílik a gyesen levő kismamáknak is jövedelemkiegészítésre — családtagként. Azért csak családtagként, mert a bedolgozás nem másodállás, nem másodrangú munka, legfeljebb olyan kedvező feltételű lehetőség, amelynek jellemzője a kötetlen és tetszés szerint megválasztott munkaidő. Minőségi feltételek A Pétőíi'Táz fnelléküzemágai színes skáláját biztosítják a munkaválasztéknak. Mindenki lakóhelyének, műhelyének, szakmai ismereteinek, felszereltségének megfelelő feladatot kaphat. Ami viszont az ipari bedolgozórendszer íratlan törvénye: rossz minőségű, eladhatatlan vagy drága termék nem kerülhet ki a barkács- sarkokból átalakított műhelyekből. A rendszer bevezetésének jelenlegi stádiumában még néhány jogi kérdés, KÖJÁL-jáÉlelmisxeriptsri sxaháByoxék A világpiacra orientál A világpiac felé tereli az élelmiszeripart az új pénzügyi szabályozó rendszer. Az élelmiszeripar 1981-ben módosuló pénzügyi szabályozó rendszere — amely a Magyar Közlönyben jelent mag — arra ösztönöz, hogy a szigorúbb külkereskedelmi feltételeket aZ üzemek tudatosabban építsék be belső gazdálkodási rendjükbe. A szabályozás ugyanakkor lehetővé teszi egyes iparágak kedvezményeinek fokozását, összefüggésben korábbi elkötelezettségeikkel, illetve esetenként — önhibájukon kívüli — szorultabb helyzetükkel. A hús- és a baromfiiparban, ahol a külpiaci értékesítés lehetőségei szinte évről évre változnak, az üzemek úgynevezett kockázati alapot képezhetnek. Ebben annak a többletnyereségnek egy részét tartalékolhatják a „rosz- szabb évekre”, amelyet például az idei év kedvező piaci viszonyai hoztak. A rendelkezés ugyanakkor — szigorításként — előírja, hogy az üzemek a fejlesztési alapból az amortizáció 20 százalékát kötelesek befizetni. Tavaly ilyen kötelezettségük nem volt; a szabályozás nyilvánvalóan igyekszik most visszafogni az üzemi beruházásokat, amelyek az anyagi lehetőségeket az elmúlt években alaposan kimerítették. A rendelet ily vahagyas varat magara. A helyiségek alkalmassági vizsgálata, az egészségre káros vagy ártalmatlan munka és alapanyag szétválasztása, szűrése folyik. Ami viszont már most is bizonyos, a bedolgozók munkája a szövetkezetben üzemelő ipari ágazatokhoz kapcsolódik majd. Egyelőre a Petőfi Téesz gazdálkodási területén belül — Dunaharaszti, Taksony, Dunavarsány községekben — a járás lakosságának teremt újabb munkalehetőséget. A hálózat tagjait szigorú szerződés kötelezi a megállapodás (ezen belül is a minőségi és a szállítási határidő) betartására, amit természetesen mindkét fél felbonthat. Házi segítség módon arra orientálja az üzemeket, hogy fejlesztéseiket a tervezett keretek között tartsák. A növényolsjipar, amely igen gazdaságos exportot bonyolít le, a deviza-árbevétel egy részét — adóvisszatérítés | címén — megkapja, ami végső soron még közelebb hozza ezt az iparágat a világpiachoz és növeli az üzemek érdekeltségét az export fokozásában. Kedvezményes elbírálásban részesül két új nagyüzem, a martfűi növényolajgyár és a szabadegyházi cukor- és szeszgyár, tekintettel arra, hogy mindkét üzem tervezésénél alapvetően a korábbi feltétel- rendszert vették alapul, és a mostani változás megakadályozná a felvett hitelek visz- szafizetését és végső soron a gazdaságos üzemvitelt is. A sör-, illetve a szeszipar forgalmi adóját csökkentik, lehetőséget teremtve a korábban elmaradt és nem megfelelő színvonalú fejlesztő munka megindításához. A szikvíz- és az üdítőipar pénzügyi szabályozóit ugyanakkor megszigorították, mivel bebizonyosodott, hogy az élelmiszeriparnak ezek az ágazatai az átlagosnál jóval magasabb nyereségre tettek szert. Az eltelt néhány hónap tapasztalatai azt igazolják, hogy az ipari bedolgozó rendszer kifizetődő vállalkozás lesz mindkét félnek. Ugyan melyik családban jön rosszul az a jövedelem, áftlitől eddig 'éppen valamelyik családtag helyhezkö- töttsége fosztotta meg? Az otthoni „termelékenység” — és egyben a kereset — növeléséhez besegíthet a ház apraja- nagyja, szabad időtől, ügyességtől függően. Nyilván jól jár a szövetkezet is, hiszen a már említett építkezési költségek megtakarításán kívül egy-egy bedolgozó által havonta 15—30 000 forint termelési értékhez jut. Ha az anyagköltséget leszámítjuk, ez tisztán is 10—20 000 forintot jelent egy hónapban. Ha az elképzelések maradéktalanul valóra válnak Du- navarsányban, megint bebizonyosodik egy közmondásról, hogy sok igazság van benne: nevezetesen, hogy jobb későn, mint soha. Láng Zsuzsa Koxpontok és telephelyek (2») Gyáregységek — kettős kötésben A vállalati központok és a telephelyek közötti kapcsolat- rendszert vizsgáló sorozatunk első részében megismerkedhettünk a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalatnál kialakított decentralizált, a gyáregységeknek igen nagy szabadságot biztosító szervezeti felépítéssel, s helyt adtunk annak a véleménynek is, miszerint a PEVD1 rugalmas piaci politikájának, gazdasági sikereinek létrejöttében nem kis szerepet kapott ez a belső mechanizmus. Mielőtt azonban általános érvényű, mindenütt alkalmazható modellként állítanánk ezt a többi vállalat elé. nézzük meg, másutt hogyan csinálják. Húsipari gépek A Mezőgép Tröszt 14 vállalatból, s egy fejlesztő intézetből áll. Ez a tizenöt önálló jogi személynek számító egység összesen 99 telephelyen található, szerte az országban. A 14 vállalat egyike a mono- ri Mezőgép, ahol dr. Sándorfi László igazgató először a jelenleg követett irányítási rendszert mutatta be: — Mi „csak” hat telephellyel dolgozunk. Monoron van a központ és a törzsgyár, Cegléden, Érden, Rákoskeresztúron van egy-egy gyáregység, Budapesten van a 2. számú gyárunk, s ennek van még egy gyáregysége Aszódon. Két fö tevékenységi águnk a húsipari gépek, vágóvonalak gyártása, illetve importpótló alkatrészek, részegységek, háttéripari termékek előállítása, s szervezeti-döntési rendszerünket ehhez a feladatkörhöz próbáljuk igazítani. Nézzük, mint jelent ez a gyakorlatban. A központ — már csak a ^földrajzi egybeesés miatt is — közvetlenül irányítja a törzsgyárat, amelynek egyébként fő feladata a húsipari berendezések' gyártása. Ugyancsak közvetlenül Monorról kapja az utasításokat az érdi gyáregység hidegüzeme, a húsipari gépekhez szükséges lakatos és forgácsoló munkákra a központ köti meg a szerződéseket, innen biztosítják a gyártási dokumentációt is. Az érdi melegüzem viszont már saját maga vállalhat munkát. A ceglédi gyáregység teljes tevékenységét ugyancsak a monoriak irányítják. (Míg Monoron elsősorban baromfivágóvonalak készülnek, illetve egyes univerzális egységek, melyek mindkét típusú vágóhídon alkalmazhatók, addig Cegléden a négylábúak feldolgozásának gépeit gyártják.) A szerződések megkötésének joga, a kapacitások leterhelése a központ hatáskörébe tartozik. Csapágyak számítógépen Számítástechnikai központtal bővült a debreceni csapágygyár. Itt dolgozzák fel a Budapesti Kereskedelmi Igazgatóság és a diósdi gyáregység adatait. Jelenleg már tizenhat munkafolyamat gépesített programját dolgozták ki egy új termelésirányítási rendszer szerint. A nyersanyagok érkezésétől a késztermék értékesítéséig minden részfeladat előre programozható. A rákoskeresztúri gyáregység irányítási rendszere ismét kettős képet mutat. Szolgáltatási tevékenységükre — 1 milLió forint értékhatár alatt — szabadon szerződhetnek, ugyanakkor a technológiai szereléseket a központ határozza meg. Ellátási kötelezettség A legnagyobb önállósággal a budapesti, Forgács utcai részleg dolgozik. Nem véletlen, tehát az elnevezésbeli különbség sem: míg a többi telep a gyáregység nevet viseli, a budapestiek _ gyári rangban vannak. A tevékenységük nagyobbik hányadát kitevő alkatrész- és részegységgyártásra szabadon szerződhet:iek, s csak a kisebbik részt jelentő központi feladatokat kapják Monorról. A felületes áttekintés során is nyilvánvalóvá vált az olvasó számára: a kettős, direkt és indirekt elemeket egyaránt tartalmazó irányítási rendszer mindig olyan esetben szán nagyobb szerepet a központnak, amikor a húsipari berendezésekről van szó. Amikor a PEVDI-néi szerzett, és nagyfokú önállóságról tanúskodó tapasztalataim alapján a miért iránt érdeklődöm, dr. Sándorfi Lászlótól, a feladatok eltérő jelleget adja magyarázatként: — Olyan termékek esetében, melyek értékesítése csak a piac értékítéletétől függ, melyek gyártása egy szervezeti egységen belül gazdaságosain megoldható, természetesen sokxal nagyobb lehetőség nyílik az önállóságra. Ha azonban egy vállalat profiljába olyan termékek is tartoznak, melyből ellátási kötelezettsége van, egészen más a helyzet. A húsipari berendezéseknél, vagy is azoknál a - vágóvono- laknál, melyek a kormány- program keretében létesülő vágóhidakra kerülnek, nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogy mondjuk az érdi gyáregységnek . üzlet-e ezekhez alkatrészeket gyártani — s akkor elvállalják —, s ha nem üzlet, s akkor nem kötnek rá szerződést. A monori Mezőgép ezeknek a termékeknek kijelölt profilgazdája, s ha központi feladatokat kapunk, ezek megvalósítását központi, direkt irányítással kell megoldanunk. Bár a vállalat 6 telephelyéből 5 készít belső használatú mérleget — Aszódon, amely teljes mértékben a Forgács utcai gyár irányítása alá tartozik, nem csinálnak ilyet —, ennek közel sem lehet olyan szélsőséges eredménye, mint amilyet elméleti lehetőségként a PEVDI esetében mar megismertünk. Míg első példánkban a gyáregységek nyereségrészesedése, a dolgozók anyagi érdekeltsége kizárólag a helyben elért eredményektől függött, a Mezőgép gyakorlata szerint 6 nap nyereségrészesedést minden telephely dolgozójának garantálnak. A magyarázat: ha az egész vállalat összességében eredményes volt, azoknak az egységeknek is részesülnie kell az elismerésiben, melyek a központi feladatoknak adott esetben csak veszteségek árán tudtak eleget tenni. Havi ütemezés A gyáregységi önállóság várhatóan a jövőben sem növekszik — sőt, bizonyos értelemben szigorúbb lesz a központi irányítás. Mint dr. Sándorfi László elmondta, a következő években a jelek szerint több lesz az olyan feladat, amelyek megoldásához a központi irányítás elengedhetetlen. Hogy ezeknek eleget is tudjanak tenni, egy olyan irányítási modellt szeretnének kidolgozni, melyben a feladatok globális meghatározását, a durva programot a központ adná, s ennek finomítása, például a havi termelés ütemezése tartozna a gyáregységek hatáskörébe. A nyereség számítására csak vállalati szinten kerülne sor, a telephelyek a gazdaságosságot a .költségelszámolás rendszere mérné. Sorozatunk két első részében két egymástól meglehetősen eltérő irányítási modellt ismerhettünk meg. Hogy melyik közülük az igazi, s egyáltalán, van-e ilyen, arra kísérelünk meg válaszolni a befejező részben. Weyer Béla Következik: TÜKRÖZZE A GAZDASÁGI VALÓSÁGOT Fssilísgyűiés Perbálion Ne hordják csöbörben a vizet A korán sötétedő estéken a sötétség nem zavarta a perbáliakat, a falugyűlésre vezetett útjuk. Nem sajnálván az időt, a fáradságot — ahogy Sínka Imre, a községi partvezetőség tagja jelzi —, hiszen köz_ös dolgaikról készült számvetésre, a tennivalók meghatározására került sor. A zsúfolásig megtelt művelődési házban Bodnár Rafael, a népfront községi bizottságának titkára, majd KemenczCi Kálmán tanácselnök összegezte az ötéves munka eredményeit, a soron következő feladatokat. Közösen megoldják S hogy miként oldotta meg a népfront helyi bizottsága feladatait, arról Gyöngy István szólt: a településfejlesztéshez, az iskola gyarapításához kapcsolódó tennivalóiknak mintaszerűen eleget tettek. De nem érhetik be ennyivel, mert az üzemekkel a kapcsolat bővítése, a környezetvédelem, az idősebbek segítése mind-mind a soron következő feladatok közé tartozik. Hozzászólás, hozzászólást követett. Bolt kellene, nem is akármilyen, fodrásza és borbélya sincs Perbálnak. A szemétlerakóhely kijelölésével éppúgy kell foglalkozni, mint az intézményesített szemét- szállítással. S a közvilágítás egyik-másik utcában javításra vár. A művelődési házban is elkelne jó néhány szék, hogy ne állva nézzék végig a filmeket. A szolgáltatásnak is akadnak fehér foltjai. A faluban éppúgy, mint az új lakótelepen a viznyomást is biztosítani kellene, hogy ne hordják csöbrökben, vödrökben a vizet a helybeliek az esti fürdéshez ... Panaszok, nincs degeszre tömött pénztárcája a községnek, melyből mindenre futná. De nem is a pénz volt itt a fő kérdés — a megfogalmazott gondok, ahol csak lehet, közös cselekvésre ösztönzik majd a perbáliakat. Gyarapodó lakótelep Kedves pillanata, eseménye volt a falugyűlésnek: Pátzai Mária iparművész nemcsak az értelmiség nevében kért szót — egy réz domborművet ajándékozott Perbálnak. Ez a dombormű, mely József Attilát ábrázolja, díszíti niajd a perbáli tanács nagytermét. De nemcsak a helybeliek jöttek el, hanem az ellátásban szerepet vállalók is. így például a budai áfész képviselője. Felszólalásában elmondta: a vendéglő kerthelyiségét kulturáltabbá teszik, a gázpalackok folyamatos cseréjéről gondoskodnak, űj tüzelőtárolót alakítartak ki, s jövőre élelmiszerboltot, presszót nyitnak az úi lakótelepen. Végül a résztvevők megválasztották a népfrontbizottságot és az elnökséget, s a megyei küldöttet. A népfront nerbáli titkára ismét Bodnár Rafael lett, elnöke pedig Papp Jenő. V. E.