Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

*ü?£ítia fl PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM 1980. NOVEMBER 2., VASÁRNAP Egyenlő feltételek rendszere A nőpolitika és a gazdálkodás Szatyrokat cipelő asszonyo­kat látunk sietni a munkaidő végén. Családanyák igyekez­nek a gyermekintézmények fe­lé. vezetik haza kicsinyeiket, vagy csomaggal' együtt viszik őket a karjukon. Az értekez­leten elismerő szavakat mon­dunk az anyák, a feleségek helytállásáról, megértjük gondjaikat, de vajon ezt lesz- szük-e otthon akkor is, ami­kor a közös terhek viseléséről van szó? Évezredes beidegző­dés, szokás és előítélet mon­datja velünk az ellenérveket, s a nők valódi társadalmi egyenlősége csak történelmi távlatokban, lassú folyamat­ként valósult meg. A munka segítheti ezt elő, nemcsak a Jog, de a feltételek egyenlő rendszere is, hogy képessé­geiknek, alkatuknak megfelelő munkát választhassanak ma­guknak, s ehhez megszerezhes­sék a megfelelő képzettséget. Egy évtized mérlege A uieg valósítás uya.-mód­ját a Magyar Szocialista munkáspárt xu évvel ezelőtt hozott Határozata jelölte meg, s elvi aiapaent ez szolgál a nőpolitika gyakorlati meg/aíó- sítasánoz. Vácott a városi pártbizott­ság nap ok Dán megtartott ülé­sen Papp Jozsej, a bizottság első .titkára foglalta össze a tapasztalatokat, s vonta meg e natározat helyi érvényesíté­sének mérlegét. — Szocialista társadalmunk­ban az érdekeltek egyformán élni tudtak a lehetőségekkel — mondotta. — A pártbizottság már 1970-ben intézkedési ter­vet dolgozott ki, s hároméven­ként értékelte a tapasztalato­kat, a fejlődés lehetőségeit. A beszámoló időszakában meg kell állapítani: jelentős fejlő­dés mutatkozik ezen a terüle­ten is. Döntő mértékben megválto­zott a lakosság, s elsősorban a nők foglalkoztatási aránya. Vác 38 ezer 114 lakosából 19 ezer 438 a nő, közülük 12 ezer a munkaképes, s 10 ezer az aktív kereső. Pontosabb képet mutat a statisztika, ha az arányokat foglalkozási áganként is vizs­gálják: az iparban 42 száza­lékkal nőtt a nődolgozók ará­nya az elmúlt 10 évben, míg az oktatás területén 74 száza­lékkal. S itt már a kívánt aránynál is magasabb a szám. dókán a pálya elnőiesedésétől tartanak. A kereskedelemben sokkal szerényebb, 29 százalé­kos a növekedés. Az iparban, a nagyüzemekben jelentős vonzóerőnek számít a szociá­lis ellátottság színvonala, s ez ösztönzi a vonzáskörzetben la­kó nők munkavállalását is. Megállják a helyüket Mint a beszámolóból is ki­tűnik, minden tapasztalat azt igazolja, hogy a nők képes­ségben, szorgalomban és helyt­állásban nem maradtak el fér­fi kollégáik mögött, s többek között a munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban is jó példát mutatnak, s bizo­nyítják e megállapítást. Ugyanakkor még mindig sok gondot okoz a magasabb kere­set, s közvetve az egyenran­gúság feltételének számító • szakképzettség arányának ja­vítása. A textiliparban például a nőknek csak 35 száza’éka szakképzett, míg az egészség­ügyben és a kereskedelemben ez az arány ennél jóval ma­gasabb. Nagy a különbség, s még mindig sokan dolgoznak betanított és segédmunkásként, s többen nem is élnek az üze­mekben kínált lehetőségekkel. Különösen a DCM, a Forte és az Egyesült Izzó tett sokat az üzemek sorában azért, hogy ez a helyzet javuljon, hogy akinek hiányzik, szerezzék meg a nyolc általános alap- műveltséget. Szeretnénk, ha a gyes-en levő kismamák, kihasználva a há­rom évet, ezt a hiányt pótpi­nák, s szakmai ismeretek szer­zésével segíthetnék elő szá­mukra a három év leteltével gondokat okozó újabb beil­leszkedést. Elismerés Az erkölcsi és anyagi meg­becsülésben a nőknek ma mar egyformán 1 részük van férfi társaikkal, s javult az általá­nos és politikai műveltséget megszerzők, a közép- és felső­fokú politikai végzettséggel rendelkezők aránya, a közélet­ben résztvevők száma is. Ezt tükrözik István Kálmánnak, a Hazafias Népfront városi tit­kárának szavai is, aki felszó­lalásában elismerő szavakat mondott a nők társadalmi munkájáról, s a népfront köré­ben végzett kulturális tevé­kenységét ismertette. A vitá­ban felszólalt dr. Lenyó Lász­ló, a Forte gyár igazgatója is, aki többek között a szol­gáltatások javításának szük­ségességét emelte ki, s mint mondotta, ebben a nagyüzem anyagi és erkölcsi támogatást is nyújtana a kezdeményezők­nek. Papp József zárszavában szintén kiemelte, hogy a szol­gáltatások javításának egyik feltétele a már működő intéz­ményrendszer, a lehetőségek jobb kihasználása. A pártbi­zottság határozatot fogadott el a további munkára. Az ülés további részében Pálmai László titkár tájékoz­tatta a pártbizottságot a város termelő egységeinek második és harmadik negyedévi ered­ményeiről. Gazdasági tájékoztató Az ipari vállalatok fejlődése 12.6 százalékos eredményt mu­tat. A termelés és a forgalom 11.6 százalékkal bővült az elő­ző évihez képest. A tervteljesí­tés 97 százalékos, az első, má­sodik és harmadik negyedév­ben a termelés és a forgalom megközelítette a 8 milliárd fo­rintot. A novemberi kialakult eredmények alapján várható, hogy mind az ötödik ötéves tervet, mind az idei tervet si­keresen teljesítik a város gaz­dasági egységei. K. T. I. Öntödei rekonstrukció Jól vizsgázott a kemence A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyárában évek­kel ezelőtt kezdődött el az a rekonstrukció, amely most a végéhez közeledik. Az idei esztendő azért volt fontos a gyár életében, mivel több te­rületen, az év második felé­ben, már a próbaüzemek meg­kezdését is tervezték. Mint Doroszlai József, a gyár fő­mérnöke elmondta, azokat a feladatokat, amelyeket erre az évre terveztek, sikerült meg­valósítani. Körülbelül két hét­tel ezelőtt üzembe állították az új TIFE-indukciós kemen­cét. Jelenleg a próbaüzem fo­lyik. A Kohászati Gyárépítő Vállalat szakemberei jó munkát végeztek, mivel eddig csak kisebb hi­bák adódtak, amelyeket a szak­emberek azonnal kijavítottak. A közelmúltban a gyár ve­zetői megkezdték a Vasipari Kutató Intézet szakembereivel közösen a minőségi vasöntés technológiájának a kidolgozá­sát. A terv az, hogy januártól már nem a tőkés országokból szerzik be a ' minőségi öntés­hez szükséges anyagot, a KAEV más gyáregységei szá­mára készülő cipőipari gépek előállításához, hanem a ko­rábbinál lényegesen kevesebb költséggel, maguk állítsák elő. A főmérnök örömmel szá­molt be arról is, hogy a kö­zelmúltban megérkezett a gyárba a két darab öttonnás hidraulikus daru valamennyi A hét programja Színház- és könyvfáravatás November 3., hétfő: Molnár Ferenc A doktor úr című víg­játékát mutatja be a nagy­teremben a fővárosi Madách Színház együttese, (Füredi-bér­let.) — A Dunakanyar Fotó­klub Baráti Köre rendezésé­ben Benyik Béla tart vetített­képes előadást a Harz-hegység vidékéről. November 4., kedd: Népi- himző-tanfolyám indul felnőt­teknek a Petőfi Sándor álta­lános iskolában Gyarmati Gyu- láné vezetésével. Foglalkozás: kedden 17—19 óra között s a héthónapos tanfolyam díja 350 forint. Jelentkezni lehet no­vember 10-ig. November 5., szerda: Üzem­be helyezik a váci bővített crossbar távbeszélő-központot. Átadják a városi-járási könyv­tár új épületét. A pedagógus­klubban a Váci Múzeumegye­sületről beszél dr. Asztalos István. 19-kor kezdődik a Karthágó (magyar) és a Stern Combo Meissen ( NDK) együt­tesek hangversenye a művelő­dési központban. November 6., csütörtök: A szobi Börzsöny Múzeumban megnyílik az Ipoly mente régé­szeti és néprajzi emlékei cí­mű állandó kiállítás, vala­mint Mersits Piroska tárlata. A Madách Imre Művelődési Központ Űj Barátok Klubjá­ban Flamm János pszicholó­gus tart előadást A 34-es te­remben 18 órakor kezdődik a Kaszakő és a Cső együttesek hangversenye. A galérián meg­nyílik Szekeres Edit- textilfali- kép-kiállítása. Idáig ért el egykor a város Házak, udvarok a Szivárvány utcában Késő délutánra állt el az eső, amikor végre kimozdul­hattam a lakásból. Hosszabb hétvégi túra helyett, most csak egy órányi, szemlélődő sétára. Az olajszagú pincelejáratok, szemetes lépcsőházak, mester­séges parkok környezetéből ilyenkor a dombok felé irá­nyíthatja lépteit az ember, a deákvári lakótelepről. Nem túl messze, csak a Szivárvány utca sarkáig, ahol már kuko­ricaszárat zörget a szél. Az utca túloldalán a nemrég fel­épült magas házak, s a most emelkedő piros téglafalak mö­gött már kertek, gyümölcsö­sök terjeszkednek az ősz tar- kálló színeiben. Idáig ért el a város, ahol még alig egy év­tizede csak néhány ház állt a domboldalon, a Duna menti panorámára nézőn. Ma már alig lehet egy arasznyit is lát­ni a messze lent kanyargó két folyamból. Eltakarja a kilá­tást az új házak sora. És mi­csoda házsor, csupa ellent­mondás. Lovas kocsi fordul ki az egyik udvarból, s nyomában seregnyi apró gyerek rajzik kiabálva, az egyetlen hámba- fogott jószágot biztatva, s amint az ügetni kezd, felka­paszkodnak a kocsi végére. Kemény tekintetű öreg tartja fél kézzel a hájtószárat, s a másik kezével óvatos mozdu­latot tesz, hogy az ostorért nyúljon. Mintha gonosz vi- gyor futna át az arcán, s az­tán se szó, se beszéd, akkorát suhint a szekér végibe ka­paszkodó gyerekre, hogy az menten elengedi a deszkát, s a már lassú vágtába kezdő fogat mögött'a köves utcára zuhan. Évszázadnyi, vagy talán év- ezrednyi különbségek is le­hetnek ember és ember kö­zött, érzéseikben, az ösztönök fölötti uralkodásban — gon­dolom elszömyedve a brutális jelenet láttán, miközben a tnásik gyerek is rémülten ug­rik lefelé, s síiig esik kisebbet, mint a’ sántikálva visszafelé tartó, pityergő cimborája. Ló, szekér, ól és istállóalom. Ilyen porták is találhatók a tiszta; kövezett, virágos ud- varú házak • utcáján, ahová a többség bizonyára nem azért épített, hogy ennek a hát­rányait szenvedje. Ez az egyik véglet. A másik, amit az első benyomásra az ellenkezőjé­nek mondanék, az a jónéhány emeletes, fölül padlásszobás, alul garázzsal épített, középü­letnek is beillő hatalmas* la­kóház, melynek célszerűségét ösztönösen megkérdőjelezem. Minek ekkora? Hivalkodás, pazarlás — replikázok ma­gamban, míg nem sikerül a tárgyilagosabb énemnek is be- bsleszólnia az ítéletalkotásba. Élhet itt ugyanis együtt a gyerek, a szülő, a nagyszülő, akár 3 család is. Az OTP jóvoltából egyéb­ként elő is teremtheti rá a pénzt, aki bízik az egészségé­ben, s hosszabb távon meri vállalni a kölcsön terheit. Le­gyen bár szándékának moz­gatója a legszűkebb családi ér­dek, vagy bármi más, közvet­ve mégis a nemzeti vagyont gyarapítja. Ezek a modern építmények már nemcsak a mának épülnek, hanem kiszol­gálnak majd jónéhány nem­zedéket. Annak az optimiz­musnak is bizonyítói, melyet a fennálló rend iránti bizalom táplál; hogy munka, jövede­lem, mindig lesz, biztos eg­zisztenciára számíthatnak a dolgozó emberek. — Mi váltja hát ki bennem az ellenérzést? — tűnődöm, s csak abban tudom meglelni az okot, hogy hűvösen előkelőre, s éppen ezért a tájba nem il­lők alkotta meg formájukat, homlokzatukat, a tervezőjük. Mintha nem is Vácott, hanem egy idegen ország kis* városá­nak utcáin járna az ember. Éppen ezért érzem felüdülés­nek, amikor a keleti útsza­kasz felé közeledve, a domb­ra kúszó, ide csatlakozó ke­resztutcák, a kis udvarok, a lombjukat hullajtó bokrok, fák közül kibukkanó takaros családi házak elé érek. Itt is változás történt azóta, hogy erre jártam. Űj köntöst kaptak a régi épületek. Falaikon friss a va­kolat, 9 egyáltalán nem lehan­goló, elhanyagolt, vagy szegé­nyes a város széle. A Szivár­vány utca lakóinak többsége törődik a környezetével. j Kovács T. István alkatrésze, s így a szigetfői téesz szerelőbrigádja rövide­sen megkezdi az összeállítá­sát. A helyszínre érkeztek az öntöde görgősorai is, amelyek­nek felszerelését ugyancsak a szigetfőiek végzik majd. Bár nem mostani esemény, a gyár életében mégis fontos szerepet tölt be, hogy két hó­nappal ezelőtt üzembe helyez­ték a hőkezelő kemencét, amelynek feladata az öntvé­nyek mesterséges „öregbítésé­nek” az elvégzése. Korábban ezt a munkát a Gagarin Hő­erőmű vállalta. Ma már megszűnt a szál­lítással és az ott végzett munkával járó többlet- költség, mivel a váciak maguk is ké­pesek végrehajtani ezt a fel­adatot. Doroszlai József beszámolt arról is, hogy az öntöde teljes rekonstrukcióját, a tervek sze­rint 1981. első negyedévének végére kell befejezni. Ezzel egy időben a vállalat belső éle­te is megváltozik. A jelenlegi három műszak helyett beve­zetik a két műszakos munka­kezdést, s áttérnek a folya­matos öntésre. Az új induk­ciós kemence magasabb kép­zettségű embereket igényel, mint a korábbi öntési techno­lógia. Szeptemberben egy négytagú brigád hosszabb időt töltött el a soproni öntödében, ahol hasonló technológiát al­kalmaznak, s az ott szerzett tapasztalatokat, ismereteket is hasznosíthatják majd a vá­ci gyárban. Cs. J. Hétfőn temetik Karácsony Rezsimét Gyászlap adja tudtul, hogy özv. Karácsony Rezsőné, szü­letett János Erna 75 éves ko­rában, rövid szenvedés után elhunyt. A Váci • Fonógyár nyugdíjas főkönyvelője volt. Már a Rádi úti üzem alapítá­sakor ott dolgozott a gyárban, s a fejszabadulás, majd az ál­lamosítás után is lelkiismere­tesen végezte munkáját. Ala­pos szaktudásával segített az iparágon belül más vállalatok­nak is a szocialista számvitel megalapozásában. Munkájáért többször kapott kitüntetést, jutalmat. Temetése hétfőn, november harmadikén, fél négy órakor lesz a váci alsó­városi temetőben. Mai Eabdar&ígás Járási I. osztály 11. fordu­lója: a mérkőzések 11.00 és 13.00 órakor kezdődnek: Má- rianosztra—Dunakeszi SE (v.: Ferencz M., Pintér), Nagyma­ros—Galgavölgye I. (v.: Ka­ntja, Huszár), Szokolya—Sződ- liget (v.: Virsinger, Tóth L.), Esze Tamás—-Vácduka (v.: Nagy S., Jaczkó, de. 10-kor), Ipolydamásd—Letkés (v.: Fe­rencz K., Strell), Kóspallag— Szob (v.: XIII. kér.), Váchar- tyán—Verőcemaros I. (v.: Styevkó, Pusztai G.). Járási II. osztály 10. fordulója: a mér­kőzések 11.00 és 13.00 órakor kezdődnek: örbottyán—Vác- rátót (Jaczkó, Nagy S., 12— 13.30 órakor), Vámosmikola— Verőcemaros II. (v.: Petrovics, Varjú II.), Veresegyház II.— Püspökszilágy (v.: XIII. kér.), Rád—Galgavölgye II. (v.: XIII. kér.), Főt II.—Kösd (v.: Tóth J.), Sződ—Perőcsény (v.: Wernke, Kozma). Jegyzet Milyen a példa? A nyáron kitaposott gya- logúton haladok a város felé a Csikós József utcán. Még vagy két hetet ígér­nek az építők, hogy a KÁÉV gyártelepi kerítésé­nek sarkáig elkészítik a be- tonutat, aztán hozzákezde­nek a Népek barátsága út­ja felé tartó további sza­kasz felújításához. Az építkezés egy kis rendezetlenséggel jár, s ha beáll az esős idő, egy ideig talán azzal is, hogy csúszkálunk itt, a sáros földúton — gondolom. Ám­bár ki is húzódhatnánk a betonúira, ami elvileg le­hetséges, mivel a munká­latok idejére leállították a forgalmat. Le ám, de ki törődik vele. A nyáron a még poros földúton rázat- ták magukat, kerülgetve a kátyúkat, gödröket a kü­lönböző márkájú kocsik ve­zetői, s nemcsak a motor- kerékpárosok, hanem időn­ként még az úrvezetők is felhajtottak az öntödei la­kások előtt húzódó gyalog­járdára, ráporolva az uta­sokra, veszélyeztetve testi épségüket. Most meg, hogy alig néhány napja készült el az út egy szakasza, s jó­formán még meg sem kö­tött a beton, s hiányzik még az aszfaltburkolat, ví­gan futkároznak rajta, fel­törve a friss aljzatot a sze­mélykocsik. Nem volna más útja a városrésznek? De volna, csak valamivel hosz- szabb. Deákvárra vezet, és onnan vezet ki a Sebes Imre úti alagút is. A város másik végén ott a vasúti rámpa, s ha valaki pár percig kifogja a sorompót, tovább utazhat a Horváth Mihály utcán — régi Szent Mihály dűlő —, s kijuthat a főútvonalra az Esze Ta­más laktanya előtt. Ezt a kitérőt azonban, úgy lát­szik, még ezalatt a néhány hét alatt sem akarják meg­tenni. Inkább összegázolják a kész munkát, lebecsülve mások dolgát, hátráltatva is az előrehaladásukat. Igen, a közgondolkodás — mondogatom magamban. Igaz az, hogy nevelni kell az embereket, de még ön­magunkkal is állandóan harcban kell állnunk, mert attól még ember az ember, hogy fegyelmezett, hogy úgy viszonyul másokhoz, a társadalomhoz, ahogy a maga számára elvárja. Csakhogy ahhoz elég kicsi ez a város, s még kisebb a városrész, hogy ne is­mernénk fel a tilalmat át­hágok többségének kilétét, s ne tudnánk, hol dolgo­zik, mire becsülik őt azál­tal, amivel megbízták. Ügy látszik azonban, hogy két­féle magatartás is létezik. Mert lám, itt száguld piros Zsigulijával az is, akinek többek közt hivatása, hogy a közvagyon védelméről gondoskodjék, annak meg­becsülésére neveljen. Sza­vakban biztosan megteszi, azokkal együtt, akiket egy- re-másra ismernek fel itt, amint a félkész utat kop­tatják. A munkahelyeken talán még a példamutatás­sal sincs gondjuk, de ide- kint erről megfeledkeznek. Kovács T. István Váci öregfiúk Vereség a listavezetőtől A PENOMAH öregfiúk lab­darúgó csapata a bajnokság e heti fordulójában Budapes­ten szerepelt. A csapat nehéz feladat előtt állt, hiszen az el­ső helyet elfoglaló IKARUS otthonában lépett pályára. Így nem is meglepetés, hogy a vá­ciak sima vereséget szenved­tek, s a kieső zónába estek vissza IKARUS—PENOMAH 2-0 (1-0). A váciak a következő összeállításban szerepeltek: Csorba, Molnár (Z echner), Kriska, Balogh, Forberger, Ot­tó, Garaba (Kiss J.), Liebhardt, Kiss M. (Langweil), Kővári, Ozsvári. A csapat a mezőny­ben egyenrangú ellenfél volt, de a csatársor indiszponáltan játszott. A helyiek mindkét gólja kapushibából esett. Jók: Balogh, Liebhardt. Az utolsó előtti forduló ok­tóber 27-én lesz, a kezdési idő 15 óra. Ekkor a váci stadion­ban a tavalyi bajnok BKV Előre vendégszerepei. Nyitrai József ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents