Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-25 / 276. szám

1980. NOVEMBER 25., KEDD Holland nemzeti balett A Holland Nemzeti Balett megkezdte vendégjátékát Magyarországon. Budapesten a Vígszínházban mutatkoztak be. Tanulmányi versenyek A Művelődési Minisztérium közoktatási, valamint szak­oktatási és továbbképzési fő­osztálya meghirdette, hogy e tanévben a szakközépiskolák negyedik osztályos tanulói 26 féle országos szakmai verse­nyen vehetnek részt A ver­senyzőknek a tantervekben előírt feladatokat kell megol­daniuk szóbeli, írásbeli és gyakorlati vizsgákon. A versenyeket 1981. feb­ruár eleje és április vége kö­zött bonyolítják le a vizsgák jellege szerint, két vagy há­rom fordulóban. A selejtező­ket a versenyzők iskolaiban, az elődöntőket és a döntőket a kijelölt szakközépiskolák­ban rendezik meg. KIÁLLÍTÁS előtt gyalon Szakkörtárlat az étteremben A Szabadság Termelőszövet­kezet székhelyén, Gyálon hol­nap, szerdán kiállítás nyílik. A tárlat színhelye az étterem. Erről, a sokak által rendha­gyónak nevezett bemutatóról beszélgetünk Csipái Ferenccel, a Szabadság Termelőszövetke­zet pártbizottságának titkárá­val és Fegyó Bélával, a képző- művészeti szakkör vezetőjével, annak a szakkörnek az irányi­tójával, amelynek a tagjai fes­tették a most bemutatásra ke­rülő képeket. Telephelyről telephelyre — Termelőszövetkezetünk és & község vezetősége között 1976-ban született megállapo­dás alapján jött létre a képző- művészeti szakkör — magya­rázza Csipái Ferenc. — A he­lyi általános iskolában műkö­dik, tagjainak többsége a ter­melőszövetkezetben dolgozik. A tsi évente körülbelül 30 ezer forinttal támogatja ezt a kis csoportot. Ebből a pénzből vesszük meg a felszereléseket: festéket, ecsetet, vásznat A szövetkezet a szakkör fenn­tartásához más módon is hoz­zájárul. Szocialista brigád­jaink társadalmi munkában készítik a képkereteket, a pa­ravánokat, de szabad idejükből áldoznak még a képek szállí­tására is. Ebből látszik, hogy pontosan nem is meghatároz­ható az az összeg, amivel éven­te a szakkör fenntartásához hozzájárulunk. — Mi úgy gondoljuk — foly­tatja Csipái Ferenc —, nem mindegy, hogy dolgozóink mi iránt érdeklődnek. Ráadásul, ha érzik; nekünk arra is van gondunk, hogy törődjünk sza­bad idejükkel is, bizonyára szívesebben vállalnak nálunk munkát, illetve maradnak itt. Termelőszövetkezetünknek nincs kultúrháza, ezért a kép­zőművészeti szakkörben szüle­tett legjobb műveket telephe­lyeinken, az éttermekben állít­juk ki. Hasznos ez azért is, mert az étterem az a hely, me­lyet biztos, hogy legtöbb dol­gozónk felkeres, s megszemlél­heti az alkotásokat. Terveink­ben szerepel az is, hogy egy selejtezett autóbuszt rendez­nénk be kiállítások céljára. Más bemutatókra, könyvárusí­tásokra is sor kerülne a jár­műben. A nevelés öröme Fegyó Béla öt évvel ezelőtt végzett a Képzőművészeti Fő­iskolán. Most a gyáli általános iskola rajztanára. Saját beval­lása szerint a képzőművészeti szakkör fontos szerepet tölt be életében. — Bár nem tagadom, a.-havi ezer forintos tiszteletdíj is vonzó — mondja —, de még ennél is vonzóbb, hogy egy jó közösségnek állhatok az élén. Ez a 16 ember ugyanis — fi­zikai munkások, pedagógusok, alkalmazottak — nagy öröm­mel találkozik hétfő esténként, s igen jól érzik magukat együtt. Közülük senki nem akar profi lenni, valamennyien az alko­tás adta örömért fognak ecse­tet. Kellemes, barátságos kö­zösséget alakítottak ki, s e kö­zösség kohéziója: egy nyelvet beszélnek. — Szeptember elsejétől mun­kálkodik a gyermek képzőmű­vészeti szakkör is. Hatvannégy alsótagozatos fiatalból áll, va­lamennyien a termelőszövet­kezeti dolgozók gyerekei. Nagy lelkesedéssel fogtak munkához szeptember elején ezek a gye­rekek. Én azt hittem, idővel lemorzsolódnak majd közülük jó néhányan, de nem így tör­tént. Gondoskodunk majd ar­ról, hogy a gyermek képzőmű­vészeti szakkörben született legjobb alkotásokat is bemu­tassuk. — Ez azért is fontos — veti közbe Csipái Ferenc —, mert így a szülők is érzik, hogy ne­künk nemcsak ők, hanem gyer­mekeik is fontosak. A fiatalok pedig — legalábbis bízunk benne —, ha tudják, hogy fog­lalkozunk velük, jobban kö­tődnek majd a termelőszövet­kezethez, szívesebben jönnek majd ide dolgozni. Érdeklődve várják A termelőszövetkezet patro­nálta gyáli képzőművészeti szakkör kiállítása tehát szer­dától november végéig látható a termelőszövetkezet székhe­lyén lévő étteremben. E bemu­tatót örömmel várják mind­azok, akik részt vettek életre hívásában, akiknek alkotásait kifüggesztik az ebédlőben, és bizonyára azok is, akik meg­tekintik. Egy-két kivételtől el­tekintve a kiállítandó művek még szárnypróbálgatások. Sok tanulás és kísérletezés, gyöt­rődés vár alkotóikra. Tapasz­talatszerzést, segítséget jelen­tene több tehetséges amatőr vagy hivatásos művész tárla­tának gyáli megrendezése. K. £. ORSZÁGOS KONFERENCIA A közoktatás fejlesztése A közoktatás fejlesztése cím­mel országos konferencia kez­dődött hétfőn az Országos Pe­dagógiai Intézetben. A KISZ Központi Bizottságának és az Országos Pedagógiai Intézet­nek a meghívására az ország egyetemein, főiskoláin, tudo­mányos intézeteiben dolgozó fiatal szakemberek beszámol­nak azoknak a kutatásoknak az eredményeiről, amelyeket 1976 óta végeztek a Művelődé­si Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia felhí­vására. Molnár Gyula, az OPI fő­igazgató-helyettese megnyitó beszédében hangsúlyozta: a magyar közoktatás a megúju­lás időszakát éli, új nevelési- oktatási terveket, tanköny­veket alkalmaznak. Az okta­tás módszereinek is változ­niuk kell. örvendetes, hogy az ország minden részében élő fiatal kutatók részt vállaltak ebben az átalakító folyamat­ban. Kutatásaik eredményei bi­zonyítják: az ifjúsági mozga­lom ösztönzésére kifejtett munka elősegítheti fontos tár­sadalmi-politikai feladatok megoldását. ÚJ MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA Ismeretterjesztés mozgalmasan Országos, megyei és járási szinten három évvel ezelőtt vitatták meg közgyűléseken a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, illetve különböző szervezeteinek munkáját. Az azóta eltelt idő jelentős vál­tozásokat hozott Pest megye, társadalmi, gazdasági életé­ben, módosultak — egyben növekedtek — az ismeretter­jesztés iránti igények. Változ­nia, fejlődnie kellett tehát a társulat munkájának is. A fejlődésről, az utóbbi időszak­ban elért eredményekről és hiányosságokról az elmúlt na­pokban két járási TIT-szer- vezet adott számot: A gödöl­lői városi-járási s a budai já­rási szervezet. Ha a számok­ra pillantunk, az első benyo­másunk az, hogy mindkét te­rületen az átlagosnál jobb volt a munka. Az előadások számát tekintve persze nem vehetik fel a versenyt a rác­kevei járással, ahol tavaly például 1902 rendezvényre került sor, míg a budai já­rásban 592-re, a gödöllőiben s Gödöllő városáöan 998-ra. Megnyerni az üzemeket A két területen sok a ha­sonlóság a munka tarsaaaimi, gazdasági feltételei között: sok az ingázó, a munka utá­ni ház Körüli gazdalKodas széles rétegekre jellemző — így az is, hogy eleve neliez az embereket a TIT-előadásokra becsábítani. A fentiek mellé társul a televízió, rádió ott­hon tartó hatása. Ebben a helyzetben csak a jól felké­szült, korszerű módszereket használó előadók, a minden­napi szükségletekhez kap­csolódó rendezvények, hatá­sosan szervező népművelők érhetnek el eredményeket. Hogy egyre inkább ez a jel­lemző, arról a TIT-előadások évről évre növekvő száma be­szél. A számok azt is jelzik, hogy az ismeretterjesztő mun­ka a gödöllői járásban sokkal intenzivebb, mint a budaiban. Ezt persze részben az magya­rázza, hogy az utóbbi járás­ban hiányzik a járási szék­hely, s ami még fontosabb, nem működik olyan rangos, igen nagy szellemi energiát koncentráló és szétsugárzó felsőoktatási intézmény, mint Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem. A zsámbéki Tanító­képző Főiskola rövid fennál­lása alatt még nem válhatott a járás szellemi központjává — biztató azonban, hogy máris eredményesen dolgozik a hallgatókból alakult TIT- csoport. Ebben a helyzetben a járás ismeretterjesztő munká­jának irányítói a különböző Oílet. Visszagondolva a Van egy fantasztikus ötlete? cí­mű sorozat útnak indítására, hálás szívvel lehet nyugtázni, hogy e vállalkozás kát gazdá­ja, Bednai Nándor és Kállai István valami egészen eredeti tippet eszelt ki annak idején. Meghirdetett programjuk sze­rint arra számítottak, hogy képtelenebbnél képteleneob kitalálókkal áll majd e'.ő az esze használására megbiztatott nagyérdemű közönség — már­mint a nézők több milliós tábora. Felidézve azt a bizonyos kezdetet, tényleg pezsegni lát­szott sok-sok elme, és aho­gyan azt az itt-ott kihelyezett kamerák rögzítették, meg­megfogalmazódott néhány tet­szetősebb eimeszülemány. Ám ezek a jelentkezések — adásra adás — egyre inkább csak mint mások által feldol­gozható nyersanyagok jöttek számításba, és ily sorsra jut­va, sorra, rendre kabarétré­fákká silányultak. Igen, ilyes­féle metamorfózison esett át ez az ötletbörze, s hoigy meny­nyire így történt, azt a szó­ban forgó vállalkozás legutób­bi, szombaton- este közvetített darabja oly sajnálatos jelké- piséggel mutatta be. Jószerivel egyéb sem ke­rült a bizonyára gyorsan meg­fáradó pupillák elé< mint egy erőlködve összeterelt vicc­áradat, s ráadásul ez is úgy, mintha még fel sem találták TV-FIGYELŐ volna a televíziót: tehát le- fotcgraíált kabaréműsorként. Meglehet — s ezt minden előfizető tapasztalhatta —, maguk a műsorvezetők, ille­tőleg közreműködők jól szóra­koznak ezeken az átdolgozá­sokon, ám a néző, akiinek azért már van némi fogalma arról, hogy mi is az a képi humor, nemigen tud velük vidulni. Inkább csak fanyalog, fanya­log, s mind reménytelenebből bizakodik, hogy egyszer azért majd ez a műsor is magára talál, s a rutincsinálmányok helyett tényleg olyasmit mu­tat, ami a maga eredetiségé­ben fantasztikus; minden szer­kesztői és szerzői belenyúlás nélkül az. Minőség. Még szerencse, hogy a föntebb megcsipke- debt jelenetcsokor után egy olyan kedves húsz perc kö­vetkezett, amely mind a szu­nyókálókat, mind a bosszan- kodókat jobb kedvre deríthet­te. Ének az esőben címmel láthattuk és hallhattuk ekkor Záray Márta és Vámosi János műsorát, és ez az összeállítás mindenkit meggyőzhetett ar­ról, hogyan lehet és kell íz­léssel, kulturáltan szórakoztat­ni. Igazán nem volt nagy fel­hajtás, igazán nem csaptak nagy csinnadrattát e kedves házaspár stúdióbeli jelenlété­hez, csupán csak hagyták, hogy a maguk remekül gon­dozott hangján énekelgesse­nek. A minőség diadala az ő mostanában nyugtázható leg- újab'p visszatértük, amely fel­bukkanás számos más pálya­társuknak is követendő pél­dául szolgálhatna: íme, így, s ily számos esztendőkig is je­len lehet lenni abban a jaj, de zavaros könnyűzenei világ­ban. Mint mondani szokás, tartás és mérce kérdése az egész... Kereszíkérdés. Egri János, a szintén rokonszenves tévé- személyiség — amúgy szer­kesztő és műsorvezető —szin­tén az' előfizetők kedvében járt, amikor legújabb fejtö­rőjét, a Keresztkérdést kiöt- lötte. Akik végigfigyelték ezt a vadonatfriss okoskodósdit, tudhatják, hogy a hagyomá­nyos keresztrejtvényfejtés ad­ja a szógyűjtés alapját, de úgy, hogy közben a két verseny­ző egymás ötleteiből, illetőleg tévedéseiből is hasznot húz­hat. Igazi televíziós lelemény ez is; bizton állítható, hogy legalább olyan népszerűvé vá­lik, mint a szintén. Egri János vezette Játék a betűkkel. Akácz László működésére. A kapcsolat- rendszer hiányosságait első­sorban néhány üzem vezetői­nek közönye okozza. Nem volt TIT-előadás például a Pilisi Parkerdőgazdaságban, a bu­daörsi Taurinában a törökbá­linti téglagyárban — s foly­tathatnánk a felsorolást. Ennek ellenére a rendezvé­nyek nagy részén 30—44 év közötti fizikai dolgozók vesz­nek részt, növekedett a 20—30 éves fiatalok részére szerve­zett rendezvények száma. Ugyanez érvényes a gödöl­lői járásra is — hozzátehet­jük^ hogy itt a hagyományos­nak számító módszerek mel­lett újak — kiállítások, klub- foglalkozások, audiovizuális műsorok — bevezetése emeli a munka színvonalát, az utóbbi években Gödöllőn rendszerré váltak a TIT által vezetett városnéző séták. Úgy hiszem, a korszerű eszközök egyre bátrabb használatában jelentős szerepe van annak a módszertani munkának is, amely a helyi pártpropagan­disták és TIT-előadók klubjá­ban folyik. Kisugárzó energia A különböző intézmények­kel való együttműködésré természetesen itt is szükség van. A művelődési házakkal való jó kapcsolat eredménye­ként juthatott el a négy ter­mészettudományi témájú TIT- vándorkiállítás az idén 17 helyre, vonzhatott hétezer lá­togatót; a moziüzemi vállalat­tal közösen egy-egy esemény­hez kapcsolódva ismeretter­jesztő filmeket vetítenek. A pedagógiai-pszichológiai isme­retterjesztésből jelentős részt kérnek az iskolák, Pécelen, Túrán, Dányban például igen színvonalas előadássorozatokat szerveznek szülőknek. Az üzemekben, termelőszövetke­zetekben viszont még mindig kevés a TIT-rendezvények száma; a bagi és a túrái téeszben például az utóbbi években nem hangzott el is­meretterjesztő előadás. Hogy ez a helyi vezetők s nem a lakosság, illetve a TIT-munka irányítóinak közönyéből kö­vetkezik, azt éppen a kertész­kedéssel, kisállattenyésztéssel kapcsolatos kérdések iránti nagy érdeklődés, az évi 120— 130 ilyen témájú előadás sike­re bizonyítja. A jövő feladatai Az itt felnövő szakemberek nagy részé az ország más tá­jain áll munKába, vegez majd ismeretterjesztő tevékenységet is. Nem ez a lényeg azonban, hanem a felismerés: társadal­mi érdek, hogy minél több jól felkészült értelmiségi ve­gyen részt a társulat munká­jában. A taglétszám novelese ma is mindkét (mintegy 250— 250 tagot számláló) csoport egyik fő célja. A budai járás­ban emellett elsősorban a nemzetiségek ’ anyanyelvén, valamint az általános isko­lákban és művelődési intéz­ményekben folytatott ismeret- terjesztés megindítását, illet­ve eredményesebbé tételét említik fontos feladatként. A gödöllőiben a tanfolyami is­meretterjesztést, a szabad­egyetemi sorozatokat, a gaz­dasági egységekben folyó munkát. S azt, hogy az új művelődési központhoz kap­csolódva elősegítik egy, a tu­dományos és politikai ismeret- terjesztés céljait szolgáló esz­köztár, valamint a természet- tudományi kabinet létrehozá­sát. P. Szabó Ernő JEGYZET Ingázók és a művelődés ÍJ égan leéreittsógizstek, dip- Aki elhatározza, hogy néhány lámát is szereztek azok, év alatt pótolja a gyermek­akiket hajdanáiban minden korában elmulasztottakat, el- reggeil ott lehetett látni a vi- végzi a {íiányzó iskolai osatá- cmalisokon, amint iskolába lyokat, a legtöbb munkahe- menet — vagy délután, cn- lyen kap hozzá segítséget, nan jövet — térdükre tették A munkahelyeken több- a tankönyvedet, és amíg ^ a nyire egyszerűen tudomásul vonat, megtette a maga útját, veszik, hagy a kulturális ren- már meg is tanultáo vailame- dezvényeken az ingázók nem lyik tárgyból az aznapi léc- vesznek részt, hiszen alkál­iét- , . mazkodniuk kell a vonat, au­Az egykori vasúti diák- tóbusz indulásához. Ritkán, de szakaszos. elmekét inkabo előfordul, hogy az ingázó ma- azért erdemes felidézni, mert ga mondja: van későbbi köz- manapság sooan vallják: in- jekedósi eszköz is, szívesen gázó munkások között nehéz rp,au-a<j még egy előadás meg­terjesztem a kultúrát. Két- hallgatására. Másutt viszont ssgtélen tény: n.enezen kere- érdekesebb labiarúgó-mér- si a kenyerét az, aki napi 4 kőzésen maradt ott először az —5, vagy meg több orat uta- ingázó, s kérdezősködéxre de- zik lakóhelyéről a munkát adó rüM ki> ho3y „kulturális túl- varosba es onnan vissza. _ órázást” is tudna vállalni. Megsem lehet egyszerűen persze, csak akkor, ha úgy belenyugodni ebbe Meg kell Utja> hog „megéri". es meg is lehet találni a mód- T1 , ., , .. ját, hogy az ingázó munka- jenkor aztan a közműve­sek bekapcsolódjanak a kul- 1“6» “^vezom a sor Olyan túra „fogyasztóinak” egyre «sorokat kel1 összeállítaniuk, népesebb gárdájába. Az első amelyeket az alacsony mu- lépés ehhez az, hogy az üze- veltöegi színvonalon allo em- mi és a lakóhelyi népműve- Tbsr®'< s szívesen fogadnak. lök, könyvtárosok, pedagó- b?iet kezdem vegyes műsor- gusok segítsenek nekik a mó- fab ^melyben népdalok, kol- dokat megtalálni. tömények is szerepelnek, az Statisztikák bizonyítják, operebtrészletek, ^ magyar no- hogy az ingázók nagy többsé- j^-k mellett. Aztán legkóze- ge szakképzetlen segádmun- ,Yafy harmadik-negye­kás, iskolai végzettségük pe- alkalommal lehet emelni dig igen alacsony. Sokan az általános iskola nyolc osztá­lyát sem végezték el — sami még nagyobb baj: nem is mu­tatnak hajlandóságot a to­vábbtanulásra. , Induljunk ki a nagy több­ségből. Tagadhatatlan, hogy ]Vem néhány emberről, száz- naponta 30—40 kilométert, 1 ’ ezrekről van szó. Az ipa­vagy még többet utazni mun- ri üzemek elhelyezésén, a kába menet, s még annyit ha- munkaalkalmak és a lakóhe- zafelé — nagy megterhelés, lyek közti távolságokon alig- llyénkor az embernek terme- ha lehet hamarosan változ- szetszerűen szüksége van ki- tatai. Azon sem, hogy nem kapcsolódásra. kaphat még mindenki lakást Ritka kivétel egy-egy üzem- ott, ahol dolgozik. De a mű­ben az az ingázó, aki az uta- velődési „fehér foltok” egyik zás óráit mégis tanulásra, legmakacsabbján, az ingázók művelődésre használja fel. „butykoscsárda-centrikussá- Kétségtelen, hogy ehhez első- gán” lehet és mihamarabb sorban belső indíttatás, nagy kell is változtatni, és szívós akarat szükséges. V. E. a mércét. Csak a „magas kul­túra” álarcában mutatkozó unalmat ne engedjék becsem? pászni! Az el taszítja azokat is, akiket már-már sikerül megnyerni a művelődés ügyé­nek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents