Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-22 / 274. szám

1980. NOVEMBER 22., SZOMBAT A mezőgazdasági bizottság ülése Napirenden az integráció Szocialista mezőgazdaságunk iparszerü fejlődése megköve­telte a munkamegosztás meg­változtatását, a gazdaságok együttműködésén alapuló, in­tegrált tevékenységét — szö­gezték le az országgyűlés me­zőgazdasági bizottsága, pén­teken megtartott ülésén. A Parlamentben lezajlott tanács­kozáson — amelynek napi­rendjén a mezőgazdasági in­tegráció szerepelt — á továb­biakban hangsúlyozták: Ma­gyarországon a legtöbb gazda­sági társulás — 800-ból 700 — a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és értékesítő szö­vetkezetek között jött létre. Az ok: a fejlesztési források összegezése értékes, de egy- egy szövetkeznek vagy állami gazdaságnak egyedül elérhe­tetlen technológia, berendezés megvásárlására és hasznosítá­sára is ajtót nyit. összefogásban az erő, lett légyen szó a tudomány gya­korlati hasznosításáról vagy éppen az integráció sokszínű formáiról, gazdasági társulás­ról, agráripari egyesülésről, termelési rendszerről vagy éppen kombinátról — ezt hangsúlyozta beszámolójában Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes. A mezőgazdasági bizottság ülésén — amelyen Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.) el­nökölt — felszólalt még: An­tal Imre (Pest megye, 19. vk.), Dobi Ferenc (Csongrád me­gye), Kasó József (Baranya megye), Mátyus Gábor (Bács- Kiskun megye), Molnár Fri­gyes (Bács-Kiskun megye). Papp Gy. Lászlóné (Csongrád megye) és Riba Miklós (Gvőr- Sopron megye) országgyűlési képviselő. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG AZ EGÉSZSÉGÜGY IRÁNYELVEIRŐL Falugyűlés Ócsán Az összefogás eredményéi Alaposan befűtötték tegnap délután az ócsai művelődési ház nagytermét, a falugyűlés színhelyét. S bár a több mint másfél órás összejövetelen a két olajkályha és a kőpadló harcában az utóbbi lett a vesztes, mégis elgondolkozta­tó. hogy az a település, ahol tízezer ember él, s ahol a köz- művelődésnek nemcsak lelkes szakemberei, hanem támogatói és hívei is vanak, nem érde­melne-e tisztességes kultúrhá- zat? Ám hogy egy új művelődési ház építéséről egyelőre, sajnos, •zó sem lehet, az kiderült egy, következő tervciklus elképze­léseit vázoló felszólalásból. Mielőtt azonban a tervekről esett volna szó, Fogarassy Lászlónak, a Hazafias Nép­front ócsai nagyközségi bi­zottsága elnökének beszámoló­ját hallgathatták meg a jelen­levők. A bizottság elnöke az elmúlt öt esztendő munkájá­ról beszélt, kiemelve a jelen­tősebb eseményeket. Öröm­mel szólt arról, hogy a hely­beliek az elmúlt fél évtized­ben sok társadalmi munkát végeztek. Mintegy húsz kilo­méter járdát építettek, de ki­vették részüket a buszforduló vagy akár az óvoda építéséből is. Az összefogás jelentőségét említette beszédében Barta István tanácselnök is, amikor elsorolta az V. ötéves tervben megvalósult elképzeléseket, így szólt a száz gyereket befoga­dó óvodáról és a rövidesen átadásra kerülő általános is­koláról. Ezt követően az elnöklő dr. Vásárhelyi Tamásné, a helyi népfrontbizottság titkára meg­nyitotta azt a vitát, melyen Ladányi Zoltán, Szilvási Sán­dor, Gyarmati László és végül Marosi János, a nagyközségi pártbizottság titkára szólalt fel. A település gondjait so­roló vita lezárása után került sor a' falugyűlés harmadik na­pirendi pontjára, a Hazafias Népfront helyi bizottsága tagjainak megválasztására. A részvevők elnöknek Szögi Fe­rencet, az ócsai gimnázium igazgatóját, titkárnak pedig Kiss Jánosáét, az általános iskola gazdasági vezetőjét vá­lasztották meg. A bizottság tagjai — egyhangú szavazás eredményeként — dr. Kocsis János, Végh Albert, Lázár István, Katona Sándor, Nyer­ges Sándor, Balló Lívia és Horváth Lajos lettek. B VM-tájékoztató A lakosság szolgálatában Hogyan alkalmazkodik egy évi 3,7 milliárd forintos ter­melési értéket létrehozó nagy- vállalat az egyre bonyolultab­bá váló gazdasági körülmé­nyekhez, s mit tesz annak ér­dekében. hogy a vele szem­ben támasztott követelmé­nyeknek maradéktalanul meg­feleljen? Erről tájékoztatta az újságírókat pénteken a Beton- és Vasbetonipari Művek ta­nácstermében Kovács József, a vállalat vezérigazgatója. Mint elmondta, a BVM több mint hétezer dolgozója az or­szág különböző pontjain két­ezerféle, évente összesen egy­millió köbméternyi terméket állít elő. A vezérigazgató hangsúlyozta: o termelési szerkezet fokozatos átalakítá­sával mindenekelőtt a lakos­sági, ezen belül a magánlakás­építési igényeket elégíti ki a vállalat, a termékszerkezet-váltás­sal összefüggő fejlesztések eredményeképpen a BVM 79 gyártósorából 44 ma már a legkorszerűbb szín­vonalon üzemel. Az új gyártósorok közül nyolc közvetlenül a lakossági termékek előállítását szolgál­ja, további nyolc pedig a la­kásépítéshez kapcsolódó kom­munális feladatok gyártási hátterét biztosítja. A külön­böző típusú betongerendák termelése 1980-ban meghalad­ta a 6 millió métert. Ezen a mennyiségen belül jó ütemben emelkedett a korszerű, úgynevezett előfeszített gerendák rész­aránya: ma már megköze­líti a 80 százalékot. Ezen kívül 50 ezer négyzet- méterrel (14 százalékkal) több korszerű födémpanel került a TÜZÉP-telepekre, mint 1979- ben. Az előállított födém össz- mennyisége ebben az évben 40 ezer lakáshoz elegendő. A sorozatgyártással készülő termékek mellett nőtt az egye­di tervezésű cikkek gyártása: az idén elérte a 300 milliós értéket. Elsősorban a bonyo­lult, nagyobb gyártási felké­szülést és igényesebb esztéti­kai megjelenést követelő ele­meket, szerkezeteket gyártják egyedi módon. A cél az, hogy a jövőben tovább szélesítsék az ilyen irányú tevékenységet. _Az exportlehetőségek bő­vítését is keresi a BVM. Nemcsak termékeinek, hanem saját technológiájának külföl­di értékesítésére is vállalko­zik. A piaci rugalmasság nö­velése, a vállalati tevékenység bővítése érdekében a BVM megkezdte kutató-tervező rész­legének fokozatos kiépítését. (Folytatás az l. oldalról) közlekedés és tájékoztatás ja­vításával biztosítsák, hogy a lakosság bármely időszakban részesülhessen orvosi ellátás­ban. A szakképzés, a tovább­képzés rendszeresítésével is javíthatják az egészségügyi el­látást. 1983-ig fokozatosan meg­teremti^ a váci, a ceglédi, a kerepestarcsai és a Semmel­weis kórházak központi beteg­felvevő rendszerét. Sok más módon is hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesebb tortúrával jár­jon a beteg számára a vizs­gálat, ne küldözgessék felesle­gesen ide-oda. Politikai munkával A pártszervek politikai te­vékenységéről szólva a párt-' bizottság hangsúlyozta: ez­után is nagy szükség’van ar­Felszólalások ra, hogy a politikai munka eszközével segítsenek az egész­ségügyi ellátás javításában, a lakosság még jobb közérzeté­nek megteremtésében. Már ed­dig is sikerrel vonták be a közéletbe az orvosokat, más egészségügyi dolgozókat, meg­találva a segítés legmegfele­lőbb módját. Ezt a folyama­tot kell mindenütt erősíteni, hiszen nélkülözhetetlen ténye­zői a társadalmi fejlődésnek. Politikai munkával fokozzák a fiatalok aktivitását, mind több ifjú orvos, egészségügyi káder vegyen részt a KISZ munkájában. E területen is fontos az eszmei-politikai ne- velűmunka, a marxista-leni­nista tanítás terjesztése, a nyílt, egészséges légkör, a szo­cialista életmód kialakítása, a magas szintű etika érvényesí­tése. Az életszínvonal fontos része A pártbizottsági ülés elő­készítése során mintegy hat­száz dolgozót kérdeztek meg véleményéről. Valamennyien kifejezték örömüket az utób­bi évek fejlődése felett, so­kan bíráló észrevételeiket is elmondották. Egyben minden­ki azonos véleményen volt: az egészségügyet továbbra is az eddigi módon kell továbbfej­leszteni, összefogva az állami és a helyi erőket, igénybe vé­ve a lakosság kezdeményező­készségét, társadalmi munká­ját is. A VI. ötéves terv ke­retén belül is kiemelt feladat lesz az egészségügyi ellátás javítása, mint az életszínvo­nal emelkedésének fontos ré­sze. A pártbizottsági ülés tizen­három felszólalója is hason­ló szellemben foglalt állást. Elsőként Krasznai Lajos, a budai járási pártbizottság el­ső titkára fogalmazta meg gondolatait. Értékelte mind­azt a sok sikert, amit a me­gye tíz év alatt ért el. Bár jól tudta a budai járás lakossá­ga, .^hogy számára nem hoz könnyebbséget például a ke­repestarcsai kórház felépülé­se, mégis sok-sok társadalmi munkával segítette a megva­lósulást. Kerepestarcsán és másutt is hozzájárultak az eredményekhez, természete­sen abban a reményben, hogy előbb-utóbb az ő helyzetük is könnyebb lesz. Az első titkár a többi kö­zött elmondotta, hogy a járás­ban az alapfokú ellátással nincs baj: 43 körzeti orvos gyógyítja a betegeket, 2700 la­kos jut egy orvosra. Tűrhető a gyermek- és fogszakorvosi ellátás is. Ugyanakkor úgy­mond katasztrofális a szakor­vosi és fekvőbeteg-ellátás. Egy-egy nagyközségben város- nyi lakosság él, s egészség- ügyi lehetőségeik sokszor rosz- szabbak, mint az ország leg­távolabbi járásában. Emberek tízezrei terhelik a főváros amúgyis túlzsúfolt intézmé­nyeit. Dr. Sashegyi Mária, Érd város tanácsának egészség- ügyi osztályvezetője számok­kal bizonyította az egészség- ügyi ellátás javulását, így a többi között megemlítette, hogy ma hét gyermekorvos látja el feladatát a korábbi kettővel szemben; 14 körzeti orvos gyógyítja az érdieket, egy or­vosra 3200—3300 lakos jut. A szám önmagában azonban nem fedi fel a nehézségeket: Érd nagy kiterjedésű telepü­lés. rossz a közlekedése. Az pedig elfogadhatatlan — mon­dotta —, hogy nincs mentő- állomása. Nagyon elmaradott az egészségügyi ellátás; nincs betöltve a belgyógyászati stá­tus, nincs reumatológiai, or­topédiai, fül-orr-gége rende­lés, a lakosok a főváros szá­mos intézményébe kénytele­nek utazni. Pedig minden be­tegnek egyformán kell érez­nie, hogy gyógyulása fontos a társadalom számára. Dr. Csicsay Iván. a Pest megyei Tanács elnökhelyette­se részletesen elemezte, mi minden történt egy évtized alatt Pest megyében az em­berek egészségének megóvá­sáért. Rámutatott: oly ala­csony bázisról indult tíz év­vel ezelőtt a megye, hogy az a sok minden, ami megvaló­sult, nem pótolhatta a régeb­bi elmaradást. Nagy a népes­ség szaporulata a megyének, számát tekintve minden tíz évben új kórházat kellené emelni, a rendes ellátás biz­tosításáért. Az elnökhelyettes kifejezte az Egészségügyi Miniszté­riummal való egyetértését ate- kintetben, hogy csak kórházi háttérrel egyetemben szabad rendelőintézeteket építeni. Ugyanakkor rámutatott arra a sajátos Pest megyei helyzet­re: ha itt betartanák ezt az elvet, teljesen megbénulna az egészségügyi ellátás. A táppénzes helyzet kedve­zőtlen alakulásáról is szólott, különösen arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a tendencia na­gyon kedvezőtlen. Évente hét­millió nap megy veszendőbe, naponta mintegy húszezer em­ber esik ki a munkából. Éven­te 658 millió forintot fizet ki az állam táppénzre. Dr. Csicsay Iván az integ­ráció kérdéseiről, majd az egészségügyben dolgozók kép­zéséről, önképzéséről szólott, hangsúlyozva, hogy számos kedvező lehetőség marad kö­zömbösség miatt kihasználat­lanul, bár a képzés is egyik módja a hatékonyabb gyógyí­tásnak. Tóth Imréné, az Egyesült Izzó váci gyárának osztályve­zetője a váciak lelkes társa­dalmi munkájáról számolt be, amely része volt a rendelőin­tézet megépülésének. Javasol­ta, hogy a betegségek megelő­zésére vezessék be a kétéven­kénti szűrést. Emlékeztetett a nemrég elhunyt Schönfeld Ró­zsi kezdeményezésére: az álta­la végzett szűrések eredmé­nyességére. Méltatta a váci vö­röskeresztesek nagyszerű te­vékenységét. Aranyosi László, a Vörös- kereszt megyei titkára tolmá­csolta annak a 900 alapszer­vezeti titkárnak a véleményét, akikkel szót váltottak az V. kongresszus óta eltelt idő munkájáról. A vöröskereszte­sek elismerték a megye nagy fejlődését az egészségügyben. Értékelték azt a sok elisme­rést. amelyet a vöröskereszte­sek kapnak társadalmi mun­kájukért. Hangsúlyozta a fel­szólaló az ifjúság egészséges életmódra nevelésének fontos­ságát, valamint a szociális gondozás fejlesztésének szük­ségességét. 300-rói tíz év alatt négyezerre nőtt a házi gondo­zottak száma. Eisósegéiynyúj- tásra pedig 12 ezer embert képeztek ki. 25 ezerről negy­venezerre nőtt a véradók szá­ma. Másfél évtizede Pest me­gyében mindenki térítés nélkül adja önként az emberi életet mentő vért. Dr. Szabó Raffael, a rácke­vei járás igazgató íoorvosa az orvosok és a középkáderek ál­dozatos és eredményes mun­káját méltatta. Nagy érdeklő­dést váltott ki a partbizottság tagjai között az a tudományos munka, amit a ráckevei já­rásban fejtenek ki a terhesseg- gondozás, a tanácsadás terén, s amelyben a Csepel Autógyár sok segítséget nyújtott a szá­mítógépes adatfeldolgozásban. Tudományos eredményeiket már a gyakorlatban hasznosít­ják. Dr. Renkó Mária, az Egészség- ügyi Szakszervezet Pest me­gyei Bizottságának titkára a mozgalmi szervek és intézmé­nyek együttműködésében rejlő erőről szólott. Dr. Barát Endre azt a gon­dolatot fejtegette, hogy a la­kosság társadalmi munkájával a párt politikája iránti egyet­értését és bizalmát is kifejezi. Ugyanakkor joggal várja, nogy ahol oly önzetlenül munkál­kodott, azokban az intézmé­nyekben szocialista módon is dolgozzanak. Beszámolt attól, hogy Szentendrén mennyire támaszkodhatnak az orvosok, gyógyszerészek, középkáderek többségére a közéletben, ugyanakkor vannak, akik ma­gatartásukkal nem mutatnak példát. A pártszerveknek javí­taniuk kell közöttük eszmei, politikai nevelő tevékenységü­ket. Részletesen szólott az el­látatlanságból fakadó gondok­ról, valamint a mentőállomás­sal folytatott vitájukról. Dr. Madár János, a KÖJÁL megyei igazgató főorvosa rész­letesen elemezte a közegész­ségügyi, járványügyi viszonyok javulását. Mint mondotta: nagy dolgokat oldott meg a megye. Az oltóanyagok fel- használásával félelmetes be­tegségek szűntek meg. Az ope­ratív beavatkozások hatására nem kell félni az állatok ve­szettségétől. Idén egyetlen étel- és fagylaltmérgezés sem fordult elő. Hatásosak a nö­vény védőszer-mérgezéseket megelőző intézkedések, min­den községben megoldódott az egészséges ivóvízzel való ellá­tás. Ahol rosszak a kutak, ott — mintegy 14 községben — palackokban juttatják el az egészséges vizet a lakossághoz. A felszólaló érdekes módon mutatott rá a fejlődő élet te­remtette feladatokra, a kör­nyezetszennyeződésre, vala­mint a műanyag- és kőolaj­felhasználásból származó gon­dok megoldására. Balázs Gézáné, Százhalom­batta városi pártbizottságának első titkára a helyi rendelő, intézet eredményes munkájá­ról, az integráció sikeréről szólott. Mint mondotta, meg­oldódott a járóbeteg-ellátás. A kórházi háttér hiánya azon­ban nagy gondot okoz. Ezáltal az orvosok továbbképzése is kárt szenved. Az üzemegész­ségügyi ellátás jelentőségéről is beszélt, elismerőleg méltat­ta a két üzemóriás üzemegész­ségügyi hálózatának megszer­vezését, a megelőzésben, a rehabilitációban betöltött sze­repét, a szűrővizsgálatok ered­ményességét. Dr. Szabadfalvi András, a ceglédi kórház igazgató főor­vosa azt a gondolatot fejteget­te, hogy minden megyei fejlő­dés egyben könnyíti a főváros terheit is. Az érdi kórház fel­építését örömmel üdvözölte, akárcsak az előtte szólók, hi­szen nagy gondot old meg az egész megyében. Jelenleg a ceglédi kórház a nagykátai já­rás és a monori járás bete­geit is el kell hogy lássa, holott az intézmény kapaci­tása erre szűk. Dr. Gulyás Ilona, a megyei tanács apparátusi pártbizott­ságának titkára &± egészség- ügyi pártszervek irányító, szervező és ellenőrző tevé­kenységének hatását elemez­te, s mint a többi között mon­dotta, az utóbbi években a munka színvonala jelentősen javult. Kerepestarcsán a gyó­gyítás kezdetekor megalakult a pártalapszervezet, s a na­pokban alakítják meg a KISZ-t és a szakszervezetet is. Támogatásra érdemes tervek A vitában — mint írtuk — felszólalt dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter is. Elismerését fejezte ki azért, hogy a pártbizottság a társa­dalmi, politikai súlyának meg­felelően foglalkozóit az egész­ségüggyel. A többi között megemlítette, hogy nyolc éve áll módjában Pest megyével ismerkedni; mind az elhang­zottak, mind az írásbeli és szóbeli beszámoló reálisan, is­mereteivel és a minisztérium dolgozóinak véleményével meggyőzően értékelte a fej­lődést és a gondokat. Ügy érezte, mintha a minisztérium vezető testületé tárgyalta vol­na e fontos kérdést: olyan mélységben — valamennyi fontos kérdést felölelően —, olyan hozzáértéssel foglaltak minden ügyben állást. Éppen ezért tudja megerősíteni, tá­mogatni mindazt, ami itt el­hangzott — mondotta a mi­niszter. Ha Pest megye önmagához méri a fejlődést és a jelen­legi égető gondokat reálisan mérlegeli, nem' is kell az or­szágos átlagot tekinteni, akkor is nagy a lemaradás, kivált a fekvőbeteg-ellátásban. A Tárogató úti intézmény rekonstrukcióval egybekötött bővítését örömmel üdvözölte dr. Schultheisz Emil, s a mi­niszter — bár sok ellenzője van — jogosnak ítélte meg az érdi kórház felépítésének elő­készítését a hatodik ötéves tervben. Egyetértett azzal is, hogy a szükség gyakran tör­vényt bont és így Pest me­gyében gyakran indokolt a kompromisszum: kórházi hát­tér nélkül is fel kell építeni ellátatlan területen a kisebb rendelőintézeteket. A miniszter részletesebben fejtegette azt a gondolatot; jó-e, ha egy kis országnak sok kórháza van? Jó-e, ha min­den egészségügyi intézmény közel megy a beteghez, vagy inkább azt a koncepciót kell támogatni, hogy a meglévők magas, korszerű színvonalon lássák el a lakosságot. Ugyan­akkor az is igaz, hogy a meg­lévők színvonala, kapacitása nem mindig üti meg a kor­szerűség mértékét. Az új be­utalást rendszer Pest megyé­ben is sokat segít majd. Dr. Schultheisz Emil az in­tegrációval is foglalkozott, s mint a többi között mondot­ta, az integráció nem cél ön­magában, az a fontos, hogy mind az orvosnak, mind a betegnek többet lehessen nyúj­tani, s ehhez ad jobb lehető­séget az integráció. Végezetül a miniszter meg­köszönte a pártbizottságnak, hogy évek óta olyan intenzi­tással segíti az egészségügyi ellátás javítását, és a jelen­legi ülés is bizonyítja, hogy a minisztérium ezután is szá­míthat. a testület és a lakos­ság értő, segítő munkájára. A pártbizottsági ülés Barin - kai Oszkámé összefoglalójával és dr. Arató András zárszavá­val fejeződött be. S. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents