Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-21 / 273. szám
1980. NOVEMBER 21., PÉNTEK x/linav TOT-elnökség ülése Vezetőképzés A termelőszövetkezetek a korábbinál nehezebb körülmények között, csökkenő földterületen és szigorúbb gazdasági szabályozók mellett dolgoznak, ennélfogva növekszik a vezetés politikai, szakmai munkájának jelentősége — szögezte le a TOT elnöksége csütörtöki ülésén, amelyen Szabó István elnökletével a téeszek káder- és személyzeti munkájának fejlesztéséről tanácskozott. Az elnökség megállapította: oz V. ötéves terv időszakában a közös gazdaságokban jelentősen fejlődött a káder- és személyzeti munka. A téeszek - ben több mint 41 ezer vezető dolgozik irányító munkakörben, közülük hétezren magasabb vezető munkakört töltenek be. A középvezetők száma kereken 17 ezer és ugyanannyian dolgoznak a termelésben irányító munkakörben. A vitában szóvá tették, hogy A szövetkezeti vezetők és szakemberek sajátos, a téeszek igényeinek teljességgel megfelelő továbbképzése változatlanul megoldatlan. Édesség kukoricából A vasad! Kossuth Mezőgazdasági Szakszövetkezet élelmiszercsomagoló melléküzemében az idén október 1-én kezdték meg a Monori Állami Gazdaság részéire a TRUDI kukoricafelfújt ízesítését és csomagolását. Négyféle ízben, mintegy tízen-r adagot készítenek és csomagolnak naponta. Modern keverőgépek segítségével juttatják az ízesítőanyagot a felfújt kukoricára. Segít a Skála-Coop Tudják-e mi kell a vásárlóknak? Hiába az ország legnagyobb áruháza a budapesti Skála, mindent azért ott sem lehet kapni. Ez talán még nem is nagy baj, illetve az emberek többsége — feltehetően — nem is várja el a Skálától, hogy a hazánkban forgalomba hozott valamennyi árucikket kínálja. Igazán bosz- szantó azonban, ha a már megismert és megkedvelt áru kifogy. Hogyan kereskedjünk? Azt áruljuk, ami van, vagy azt, amit a vásárlók keresnek? Az utóbbi lenne az ideális, de — ugye —, amíg nincs minden, akadnak zökkenők. Azaz, némiképp lehet ezen segíteni, hiszen bevezették az előjegyzéses vásárlási rendszert —, sok áru pedig mással is helyettesíthető. De ezt jobbára a kedves vevő nem tudja. Nem is tudhatja, ha nem tájékoztatják! S a hiánycikkek okozta bosszúság is levezethető vagy növelhető. Hogy mi történik? Az az eladókon is múlik. A válaszok nyomán Nemrég a Skála Áruházban több oldalas, s jó néhány kérdést tartalmazó kérdőívet adtak a vásárlók egy részének. A kérdések között szerepelt: milyen gyakran keresi fel az áruházat? Miért éppen a Skálát választotta? Megkapta-e azt, amit venni kívánt? Melyik eladót kedveli inkább; Azt. aki hagyja válogatni, aki segít a válogatásban, aki szakszerű magyarázattal szolgál, aki elbeszélget a vevőkkel? Vagy: egyáltalán számít-e, hogy milyen az eladó magatartása? Mi a céljuk ezzel a közvélemény-kutatással? — kérdeztük Brückner Istvántól, a Skála Nagyáruház igazgatójától — Munkánk színvonalának emelése. De nemcsak a közvélemény-kutatásról van szó. Talán még emlékeznek rá: öt évvel ezelőtt a Skála megnyitásakor egyebek között azzal is hívtuk a vásárlókat, hogy nálunk barátságosabbak, segítőkészebbek az eladók, mint másutt. Ma már erre, sajnos, nem hivatkozhatunk. De szeretnénk visz- szaállítani az eredeti állapotot. Nos, a mintegy 3 ezer kitöltött kérdőív adatait, illetve az azokból leszűrhető tanulságokat felhasználjuk eladóink továbbképzésénél. Emellett fényképeket, magnófelvételeket és filmeket készítettünk a vásárlók és az eladók találkozásáról, eladóink viselkedéséről. A Skála Áruház és aSzöv- éru egyesülésével több mint egy évvel ezelőtt létrejött a Skála-Coop. Az egyesülésnek tizenhét Pest megyei áfész is tagja lett. A Skála-Coop aztán létrehozott egy országos áruházhálózatot. Ebbe tartozik a váci Naszály, a gödöllői és a ceglédi áfész-áruház. Ügy is mondhatjuk, hogy ezek a kis Skála-áruházak. Sajátos módszerek Vajon a három Pest megyei Skála-Coop áruházban hogyan, milyen módszerekkel mérik fel a vásárlói igényeket? Ádám József, a gödöllői áruház igazgatóhelyettese: — Szervezett közvéleménykutatást az idén nem végeztünk. De hogy mit keresnek a vevők, azt jól tudjuk, hiszen eladóinknak elmondják. A megrendeléseket az így összegyűjtött vélemények és a nagykereskedelmi,, valamint a termelői kínálat alapján állítjuk össze. A ceglédiben sem volt, s Halmai Ferenc igazgatóhelyettes tájékoztatója szerint egyelőre nem is terveznek kérdőíves felmérést. A keresletet, a vásárlóközönségnek az áruházzal szemben támasztott igényeit a gödöllőiekhez hasonlóan mérik fel. — A Skála közvéleménykutatási módszerét mi is szívesen átvennénk — fűzte hozzá Halmai Ferenc. — Ehhez csupán az kellene, hogy a Skála-Coop központ megküldje azt a bizonyos kérdőívet, s ismertesse a módszert. De — legalábbis eddig — nem tette. Persze, az áruházak vezetői saját maguk is összeállíthatnának ilyen vagy hasonló kérdőívet. Igaz, ha már van egy — egyébként jól megszerkesztett — felmérőlap, akkor felesleges, hogy újabbakat csináljanak. Legfeljebb a helyi sajátosságokkal egészíthetnék ki. Csak kérni kellene! A váci Naszály Áruházban több jót hallottunk. Rozinay Gyula osztályvezető elmondta, hogy folyamatosan rögzítik, melyek a hiánycikkek. Hetente áttekintik a listát, s ha olyan szerepel a hiánycikkek között, amelyet már megrendeltek, akkor megsürgetik a teljesítését. — Előjegyzéses listát is vezetünk — mondta Rozinay Gyula. — De nemcsak az előírt cikkekre, hanem jóval többre, például még a modul rendszerű színes tévékészülékekre is. A Skála-Coop tagság azzal az előnnyel is jár, hogy közvetlenül rendelhetnek több nagyvállalattól. Ezzel a nagykereskedelmi árrést megtakarítják, aminek egy részét az áruházak kapják meg. s a kockázati alapjuk növelésére fordíthatják. A kockázati alapból pedig kedvezményes vásárokat rendezhetnek. Amióta beléptek a Skála-Coop áruházhálózatba, mondta Rozinay Gyula, sokat javult az ellátásuk. — A Skála Nagyáruház miért nem küldi el a Skála- Coop áruházaknak a most használt közvélemény-kutató kérdőívet? — Ezt belső felhasználásra állítottuk össze — válaszolt Brückner István. — Tehát a Skála-Coop áruházak nem is juthatnak hozzá? — Dehogynem. Aki kéri, annak szívesen megküldjük. Szente Pál Lakások és lakosok (4.) Lehetséges megoldások Térjünk vissza sorozatunk alapkérdéséhez: mi avatja a lakáskérdést társadalmi problémává? A lakáshiány, vagy a lakások elosztási rendszere? Az eddigiek ismeretében azl mondhatjuk, mind a kettő: nincs ugyan elegendő lakás, de a hiány csakis az egész lakásgazdálkodási rendszer jobb működése esetén enyhíthető. A hazai bérlakáspiac megteremtése nem új gondolat. Az ezzel kapcsolatos elméletek közös lényege, hogy a jó minőségű, új bérlakások elosztását fokozatosan a piaci erők vegyék át, ami azt jelentené, hogy ilyen lakásokhoz csak azok juthatnának, akik nem szorulnak különösebb szociális támogatásra, akik megfizethetnék a lakás értékével arányos lakbéreket. Differenciálás kétféleképpen Mindez, persze építészeti következményekkel is járna. Kétféleképpen is differenciálni kellene az új bérlakásokat: felfelé, ha úgy tetszik, a luxus minőségű, illetve lefelé, az olcsó bérű bérlakás-kategória létrehozásával. Mindkét esetben számolni kell bizonyos korlátokkal: a jelenleg is magas — és egyre növekvő — építési költségek eleve behatárolnák a bérlakás-kategória „felfelé” nyitását, hiszen az egész nem érne semmit, ha az úgymond, „jobb” lakások iránt nem lenne kereslet. (Persze, számolni kellene azzal is, hogy a csillagászati magasságokat ostromló építési költségek jórészt visszavezethetők az építőipar mai, nem kielégítő szervezettségére, teljesítőképességére, rendjére és fegyelmére is ...) Az „olcsó’ bérlakás pedig sokak szerint azért megvalósíthatatlan, mert „az állami lakásépítkezésekből már így is mindent kispórolnak”. Ez is vitatható álláspont, mert sem a tervezőket, sem az építőiparosokat semmi nem ösztönzi az építési költségek csökkentésére. Az „olcsó lakás” ellenszenves gondolat a lakáspolitikus számára is, de: az „olcsó lakást” nem kell feltétlenül az ötvenes évek „cs”-lakásaival azonosítani, s legfőképpen nem kellene végleges megoldásként kezelni. Inkább olyan megoldásként, hogy a ma még pincékben, üzlethelyiségekben és albérletben élők lépjenek egyet a korszerűbb lakás felé, s megszabaduljanak például az albérleti uzsorától (ennek ösz- szege a legóvatosabb becslések szerint is másfél milliárd forint évi jövedelmet jelent az állami lakások bérlőinek). Mindezzel együtt járna természetesen a bérlakás-kategória erőteljes differenciálása az állami dotáció nagysága szerint is, ily módon is közelítve a kívánatos szociálpolitikai célt. Az elképzelés alapja, hogy ha viszonylag nagy számban vannak piaci áron bérelhető, jó minőségű lakások, akkor valószínűtlen, hogy a magasabb jövedelmű csoportok tagjai a szerényebb minőségű lakásokba törekednének. Ez azt is jelentené. hogy az olcsó bérlakásoknál a piaci értékesítés és a hatósági elosztás valamiféle kombinációja alkalmazható, amely — az előbb vár Vonzó formákat keresni Tomegszenrexefek sajátos helyzetben — Régi motorosokként jól tudjuk, hogy a tömegszervezeti munkában is minden eredményért meg kell küzdeni — vág rögtön a dolgok közepébe Fodor László, a Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer és Vegyi Nagykereskedelmi Vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára. — Különösen igaz ez a hivatalok, az intézmények esetében. Nehéz és hosszú munka azokat a lehetőségeket felkutatni, amelyek vonzóak a tömegszervezetek tagjai számára, s egyben hozzájárulnak a politikai, a vállalati célok megvalósításához. Nálunk az is nehezíti a helyzetet, hogy vállalatunk meglehetősen nagy terület gazdája. Három megye 7 városában van fiókvállalatunk, melyek szakszervezeti életét mi ’irányítjuk. Pest megyében négy fiókunk működik: a Buda vidéki, a ceglédi, a monori és a váci. Szervezettségünk megfelelő, hiszen a vállalat 1300 dolgozójának 96,5 százaléka szak- szervezeti tag. — Hasonló a helyzet a KISZ-szervezet életében is — kapcsolódik a beszélgetésbe Bera Jenő, a szállítási osztály előadója, a központi KISZ-alapszervezet vezetőségi tagja. Csaknem 250 KISZ- fiatal dolgozik a vállalatnál, s miként a szakszervezet vezetőinek. nekünk is meg kellett keresnünk azokat a lehetőségeket. területeket, melyeken hozzájárulhatunk a vállalati feladatok támogatásához. Újítási hónap Valóban igaz: a hivatalokban, az intézményekben nem könnyű a gazdasági munka segítésének módját megtalálni, s bonyolultabb a brigádélet megszervezése, értelmes tartalommal megtöltése. Legalábbis úgy, hogy az ne csak formális legyen. — Mégis, melyek ezek a lehetőségek? — kérdeztük. — Véleményünk szerint vannak ilyen lehetőségek — válaszolta Fodor László. — Bebizonyosodott ez két hónappal ezelőtt is, amikor megrendeztük a vállalati újítóhónapot. Magunk is meglepődtünk a dolgozók kezdeményezőkészségén. A röpke egy hónap alatt 49 újítás érkezett be a bíráló bizottsághoz. Ezekből 5-öt azonnal el lehetett fogadni, sok javaslatot most vizsgálunk a gyakorlatban. Az újítók elsősorban az anyag- és energiatakarékosságot, a fizikai munka megkönnyítését tartották szem előtt. — Példaként említem: egyik dolgozónk olyan újítást nyújtott be. amellyel az anyag- mozgatást segíti. Ez egy olyan kiskocsi terve, melynek elkészítési költségei lényegesen kisebbek a korábbinál. Az anyagköltség ugyanis mindössze 1500—2000 forint, míg az előzőé meghaladta a 12— 13 ezer forintot. Vetélkedő a könyvekről — Osztályunkon jelenleg is vizsgálunk egy szállítási újítást — veszi át a szót Bera Jenő. — Vitó József és Mészáros Sándor elmés szerkezetét próbáljuk be. A tervezők szerint ez a berendezés, a szállító járművek motorjába építve 3—12 százalékos üzemanyag-megtakarítást tesz lehetővé. Még nem fejeztük be a kísérletet, de elmondhatom: már most 5—8 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak azok a kocsik, melyeket ezzel az alkatrészszel szereltünk fel. A Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer- és Vegyi Nagykereskedelmi Vállalatnál is jól segítik a feladatok megvalósítását a brigádok. Elsősorban komplex brigádok működnek a vállalatnál, számuk ma már eléri a hetvenet. — Éppen a közelmúlt egyik rendezvénye igazolta: a brigádversenyben nemcsak a hagyományos formák vezethetnek sikerre — mondja erről ismét Fodor László. — Harmincöt év, harmincöt könyv címmel politikai vetélkedőt tartottunk, melyre valameny- nyi brigád benevezhetett. Olyan irodalmi alkotásokat kellett megismerniük a közösségeknek, melyek a felszabadulást követő időszak történetét, társadalmi, politikai változásait, fejlődését fogják át. Nemrég tartottuk a döntőt, melyről a váci fiókunk csapata jutott tovább. Öl: részt vehetnek a megyei középdöntőn is. Tömegsportnap Főként a szabad idő eltöltését segítő kezdeményezések okoztak a korábbiakban nehézséget a tömegszervezetek irányítóinak. Ám, mint mondják, először 1979-ben tört meg a jég. Akkor ugyanis Mo- noron olyan sikeres tömegsportnapot tartottak, amelyre ma is emlékeznek a dolgozók. Felbuzdulva az eredményen, idén is megrendezték a versenyeket. — Most még több volt az érdeklődő — mondja Bera Jenő. — A tömegsportnap színhelye a Váci Izzó pályája volt, s 360 dolgozónk jött el arra. Idősek, fiatalok, több- gyerekes családok apraja- nagyja mérte össze erejét és ügyességét. Valóban jól szórakoztunk, valamennyien megmozgattuk izmainkat. Még kiemelkedő eredmények is születtek, egyik dolgozónk, Szíjgyártó László például a százméteres síkfutásban 11.4 másodperces időt ért el. V. F. zoltak értelmében — nem vezetne a jobb módú társadalmi rétegek további privi- légizálásához. Nem ösztönöz cserére Mi tagadás: tetszetős elmélet, ám hogyan és honnan teremthető elő a gyakorlati megvalósításhoz nélkülözhetetlen lakásmennyiség-tarta- lék. (Hogy például: viszonylag nagy számban legyenek piaci áron bérelhető, jó minőségű lakások.) Nos, ez akkor jelent igazán nagy —• szinte megoldhatatlan — problémát, ha csakis az újonnan épített lakások kategóriájában gondolkodunk. De — mondják az újabb elmélet hirdetői — a racionális lakás- gazdálkodás nem tekinthet el a meglévő lakások ésszerű újraértékesítésétől, illetve újra elosztásától sem. ök a kereslet-kínálat .viszonyai s *e- rint történő szabályozásának hirdetői. A jelek szerint éppen a lakáskategória mozdíthatatlan, amire a legnagyobb szükség lenne. A jó néhány évvel ezelőtti lakásbérren- delet — mert ellentmondásos volt — nem ösztönözte cserére azokat, akik egyedül, vagy másodmagukkal lakják a száz- valahány négyzetmétereket. Ráadásul a cserepiacon — mert itt aztán valóban jogos szóhasználat a „piac” —, tökéletes anarchia uralkodik, jóllehet, se szeri, se száma a lakáscseréket nehezítő, agyonbonyolító jogszabályoknak. S nincs olyan intézmény — ügynökség?, hivatal?, netán hatóság? —, ahol megfelelő feltételekkel segíthetnék, gyorsíthatnák a cserepiac működését. (Az ez ügyben illetékes ingatlanközvetítő válla* latok jelenlegi szervezettségükkel, munkafeltételeikkel alkalmatlanok a lakáscserék lebonyolítására.) Megint csak utópia — mondhatná valaki. Csakugyan az? Az egyik városban — nem a főváros! — a lakásépítők, a lakáshivatal és az ingatlan- közvetítő jól szervezett akciója eredményeként olyan lakáskontingenst teremtettek, aminek segítségével villámgyors és célszerű cserék sorozatát tudták megoldani. Igaz, a cél érdekében sorozatban szegték meg az idevágó — agyonbonyolított és semmire sem jó — szabályokat. A tetőtér-beépítés útvesztői Ügy tűnik tehát, lenne keresnivaló a lakásgazdálkodásban — éppen a lakáshiány enyhítése miatt. S úgy tűnik, lenne keresnivaló néhány más lehetőségben is. Ilyen például a tetőtérbeépítés. Elvileg mindenki támogatja, szorgalmazza, ám gyakorlatilag minden ilyen akció szinte lehetetlen: egy tetőtérbeépítés megvalósításához több száz jogszabály tökéletes ismerete, több tucat engedély be* szerzése szükséges. Az erre alkalmas házat természetesen kinek-kinek sajátmagának kell kiszemelnie, s ha szerencséje van, akkor a tizedik-huszadik próbálkozásra kiderül, hogy a kiszemelt tetőtér valóban beépíthető-e. Nemcsak technikailag, jogilag is. Az ésszerű — és a mainál eredményesebb — lakásgazdálkodás kialakítása megköveteli, hogy gondolkodásunk megkövesedésein túllépjünk. A lakásprobléma igazi megoldása aligha várható csakis a lakásépítőktől. Ez csak olyan lakáspolitika esetén lehetséges, amely a különböző — s a ma még tán furcsának tűnő — eszközök integrálásával törekszik arra, hogy a lakásgazdálkodásnak nyújtott állami dotáció a kedvezőtlen helyzetben lévő társadalmi csoportnak jusson. Vértes Csaba (Vége) i
