Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-19 / 271. szám
1980. NOVEMBER 19., SZERDA ucnf Vs fl 5 Divat az apró minta Kisebb szériához! Vékony, könnyed, apró virágmintás, finom színárnyalatokkal készülő porcelán edényeket, étkészleteket szeretne látni a kirakatokban, hasz nálni a háztartásában a hazai vásárlóközönség. Ez derül ki abból a kérdőíves felmérésből, amelyet a Finomkerámiaipari Kereskelelmi és Ipari Forma- tervező szakemberei végeztek az őszi BNV látogatói körében. Sokan igénylik a megszokott összetétel bővítését: szívesen látnának különböző tartozékokat — hamutar' tót, virágvázát, gyertya- és szalvétatartót, fűszerkészletet — is, a készlet jellemző mintázatával. A megkérdezettek többsége olyan porcelán edényt szeretne, amely kissé más, mint a többi. Tehát kisebb szériákra lenne szükség, ugyanakkor azonban fontos kérdés az eltört edények pó- tolhatósága is. A kérdőívek elemzői összegezték aZ igényeket, s a tapasztalatokról tájékoztatták a finomkerámiai gyárakat. A felmérés eredményeit elsősorban az Alföldi Porcelángyár hasznosítja majd. Követendő példa Negyedmillió fa A vártnál is nagyobb eredményt hozott Baranyában az Egy szövetkezeti tag — egy gyümölcsfa elnevezésű akció, amely az ötödik ötéves terv elején kezdődött és ezekben a hetekben zárul. A fogyasztási szövetkezetek öt évvel ezelőtt felhívással fordultak tagjaikhoz, hogy a háztáji gyümölcstermelés újbóli felvirágoztatása végett ültessenek valamennyien egy-egy fát a portájuk körül. A baranyai áfészek mintegy ötvenezer tagot számlálnak, ennek megfelelően ötvenezer gyümölcsfa telepítésére számítottak. A kezdeményezés azonban minden előzetes várakozást felülmúló sikert hozott: körülbelül negyedmillió fával gyarapodtak Baranya háztáji gyümölcsösek Tevékeny élet Átveszi a stafétabotot — Nekem mindennél többet jelent, ha hallom, amint az emberek egymás közt megjegyzik, de jó, itt is kigyulladt a villany, vagy, jaj de jó, itt is van már víz, de jó, nemsokára csatornánk is lesz. Ilyenkor minden fáradtságomat elfelejtem, hiszen tudom, hogy amit teszek, amiért dolgozom, annak nagyon sok ember örül. — Ezek voltak Pfendert Mihály- nénak, a ráckevei nagyközségi tanács elnökének első mondatai. A kétkezi munka iskolája! Az ő és férje portréját szándékoztam megrajzolni; tevékeny, mindig másokért fáradó életútjuk gazdagságát, követésre méltó emberi tanulságait Nem könnyű feladatra vállalkoztam! Ugyanis mindketten olyan zavarbaejtő és értetlen csodálkozással hárították el maguktól a közéleti személyiség önmagáról nyilatkozó szerepét, hogy csak lassan és nehezen születtek meg a szavak, mondatok, az események mögött az életút, kettőjük közös élete. — Nekem a fizetség mindenért — folytatta bevezető gondolatmenetét Pfendert Mi- hályné —, hogy amit mi csinálunk, azt az unokáink is látni fogják. — Honnét indult ez a kemény munkában edződött életút? — Nagyon hasznos iskola indított útra! A kétkezi munka iskolája, a munkás élet, ahol megtanultam az idő és az erőfeszítések kényszerét, de becsületét is. És még egyet megtanultam, a másokra való figyelést, a közösséghez való tartozást. Végig is jártam valamennyi lépcsőjét. Kezdetben az ifjúsági szervezetben, aztán a szakszervezetben, majd a pártban dolgoztam, és természetesen most is. De tudja — és Pfendert Mihályné arcán akaratlanul is kissé nosztalgikus, múltba révedező kifejezés Erzsébet- és Katalin-napra ajándékot a Gyöngyszem boltban vásároljon! Címe: Szentendre, Dumtsa Jenő u. 17. suhant át —, szép, kamaszlendületű, mindent megváltoztatni akaró korszak volt a miénk! Ha például egy gyűlést összehívtunk, először helyiséget kellett találnunk, aztán rendbehozni, kitakarítani. Kitüntetésszámba ment, ha valakit arra jelöltek ki, hogy takarítson, felmosson, ablakot tisztítson. — Mindig rengeteget vállalt magára. Nemcsak dolgoz(5 nő, hanem aktív társadalmi ember, feleség, családanya. Soha nem keveredett konfliktusba a magánéletével? — Soha. Még az elején sem, amikor a két gyermekem kicsi volt és hajnalban cipeltem őket a bölcsődébe, óvodába, utána pedig rohantam a millió teendőim után. De, higgye el, ez olyan természetes volt. A férjem ugyanúgy tele volt ezerféle megbízatással, tettük a dolgunkat, el sem tudtuk képzelni, hogy másképp is lehetne élni. — Még jóformán 26 éves sem voltam, amikor ide, Kis- kunlacházára, a mezőgazdasági gépjavító vállalathoz kerültem főmérnöknek. (Ez volt a mostani ÉGSZÖV elődje!) Azóta is itt dolgozom, 1969-ben létrehoztuk a mostani vállalatot. Jelenleg háromezer dolgozónk van, évi termelésünk meghaladja a 850 millió forintot, belföldön öt gyáregységünk van, de van Csehszlovákiában és az NDK-ban is, több mint ezer munkásunk állandóan külföldön dolgozik — vette át a szót a férj. Pfendert Mihály, az ÉGSZÖV műszaki igazgatóhelyettese. Nincs abban semmi-- Ne haragudjon, de én most elsősorban az ön életéről szeretnék kérdezősködni. — Ugyan! — nézett rám Pfendert Mihály kicsit türelmetlenül. — Minek az, nincs abban semmi! — Ha jól tudom, munkáján túl számtalan társadalmi megbízatása is van. — Csak nem akarja mind fels.oroltatni velem? Higgye el, semmi érdekeset nem tudok mondani magamról. Huszonegy éve itt élünk Kiskunlac- házán, Mária, a feleségem, hat éve a ráckevei tanács elnöke, azonkívül, akárcsak nekem, sok egyéb megbízatása van. — Mindketten fiatal koruk óta. a család, a napi munka mellett, idejük oroszlánrészét a közösségnek szentelték. Hogyan egyeztették össze mindezt a magánélettel, a családi élettel? Nem tudok nemet mondani — Nézze! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt. Persze attól függ, hogyan értjük a dolgokat és mit érzünk fontosnak az életünkben. Az biztos, hogy a két gyerekünk semmit sem sínylett meg abból, hogy mi külön-külön is oly sok pluszt vállaltunk magunkra, — Hadd tegyek fel egy tipikusan férfinak szóló kérdést. Soha nem érezte, hogy talán jobb lenne, ha a felesége nem olyan fontos, majdnem azt mondtam, „férfias” munkakörben dolgozna? — Nekem bizony ilyesmi soha nem fordult meg a fejemben. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy mi olyan fiatalon kerültünk össze és olyan szépen élj ük ezt azéletet, hogy egyáltalán nem találjuk különösnek. De szerintem nem is az. — Mivel elhárította a választ, nem írom le sok és széles körű bizalomról tanúskodó társadalmi funkcióját. Csupán azt kérdezném, hogyan tud mindnek eleget tenni? — Bevallom, soha nem prob- lémázom rajta. Reggeltől estig van jó néhány óra, sok minden belefér egy napba! Az az igazság, hogy huszónegy év alatt szinte az egész járást megismertem gondjaival, problémáival együtt, így aztán sokat tudok érdemben segíteni, nem véletlen, hogy hívnak és én nem is tudok nemet mondani, amíg látom, hogy szükség lehet rám. — Tudja — nevet Pfendert Mihályné —, a mi házasságunk azért is olyan jó, mert nem tudjuk megunni egymást. Sokszor még a hét végén sem találkozunk. Nekem például hivatalból is rengeteg olyan protokolláris kötelezettségem van, ami a szombatokat, vasárnapokat munkanappá változtatja. — Ezek szerint nincs lazítás, kikapcsolódás, nincs is magánélet? — Ugyan! Dehogy! Nem vagyunk mi „csodabogarak”, a munka meg a közösség örökös mártírjai — ironizált kedvesen Pfendert Mihályné. — Kü. lönben is, aki sokat dolgozik, annak mindenre van ideje, ezt jól jegyezze meg! Én történetesen imádok főzni. Olyan igazi buta, konzervatív háziasz- szony vagyok, akin ma már cs,ak mosolyogni illik. Befőzök paradicsomot, gyümölcsöt, még lecsót, főzeléket is elteszek, meg remek savanyúságot. Talán még hobbim is lesz? — És van kettőnknek egy hallgatólagos egyezségünk is — szól közbe Pfendert Mihály —, háromévenként nagy körutazást teszünk külföldön és akkor nincs mese. Kivesszük egyben a szabadságunkat és irány az ismeretlen! — Kisebb szabad idejükben, amit itt-ott el tudnak spórolni maguknak, akad-e valami különös kedvtelésük? — Van egy hétvégi házunk, amikor csak tehetjük, kimegyünk. Ott nincs telefon, nem tudnak még ünnepnap is hivatalos ügyekkel zavarni. Ott tényleg kikapcsolódunk! — Tudja, mire kaptam rá mostanában? — hajol felém Pfendert Mihály. — A horgászásra. És nagyón élvezem. Lehet, hogy öregségemre még szert teszek egy igazi hobbira? A Pfendert házaspárnak két felnőtt gyereke, egy fia és egy lánya van. A beszélgetés végén az asszony büszkén említette, hogy a lányukban önmaguk ifjúságára ismernek. Ugyanolyan fáradhatatlan, ha a közösségről van szó, mint egykoron ők. — Ez talán a másik legnagyobb örömöm — mondta Pfendert Mihályné — az, hogy látom, van kinek átadni a stafétabotot. S. H. K. Elektronikai szórakoztató cikkek Ellátás - zökkenőkkel Az utóbbi években a szórakoztató elektronikai termékek iránt rendkívül gyorsan nö- vesedett a lakosság kereslete, ugyanakkor a hazai ipar nem mindig követte időben az igényeket, sőt, mivel néhány eddig gazdaságtalan termék gyártását, megszüntették, némileg csökkent is a választék. A KGM felmérése és értékelése szerint a legelterjedtebb tartós fogyasztási cikkek közé tartozó fekete-fehér televíziókból a legkedvezőbb az ellátás. Ebben az évben számottevően megnőtt a kereslet a színes televíziók iránt. Az idén mind az Orion, mind a Videoton új, korszerű, modul rendszerű, félvezetőkkel szerelt, kisfogyasztású készülékekkel jelentkezett, mintegy 30 ezret adtak a belkereskedelminek. Rádiókból a hazai gépipar termékei csak kis hányadot képviselnek az ellátásban. A Videoton kizárólag a magasabb igényeket kielégítő, műszakilag igényesebb sztereo készülékeket állítja elő. Az ilyen készülékek iránti kereslet egyre nagyobb hazánkban, Mono készülékekből viszont az igény némileg csökkent, a keresletet NDK, csehszlovák és lengyel importból elégítik ki. Hordozható rádiókból is importálunk, mert a hazai gyárak nem versenyképesek belföldön sem a nagy tömegben készülő külföldi típusok áraival. Olcsó, egyszerű kazettás magnetofont gyártanak hazánkban, az ilyen típusok iránti igényt ezekből kielégítik A magasabb igényeket is kielégítő kazettás és orsós magnetofonokból azonban nemcsak a választék szegényes, hanem általában a hiánycikkek kategóriájába tartoznak. Kevés van lemezjátszókból is. A tárca tervei szerint a következő években ezekből az elektronikai cikkekből nagyobb lesz a választék és javul az ellátás. Noteszlapok hét közben KÖRHÁZ I. Elnézést, hogy magánügyeimmel háborgatom az olvasót, de az utóbbi hetekben meglakván jó néhány fővárosi kórházat, klinikát, úgy remélem, hogy ott „beszerzett’ gondjaim — természetesen nem az egészséget illetők — közösekké tehetők és ily módon talán orvosolhatók. Miről is van szó? A kórház, mint olyan, gyógyító intézmény. Nemcsak a kezeléssel, de egész légkörével kell helyreállítania a megromlott egészséget. Kellene. Ha a kórházak valóban képesek lennének ingerszegény környezettel venni körül az átlagosnál érzékenyebb, ingerlékenyebb, vagyis: beteg embert. Ha nem tellene hetekbe, míg a W. C.-ben kicserélik a kiégett villanykörtét. Ha a mosdók csapja működne, s ha működik, le is folyna a víz. Ha a korai hideget a fűtők és a radiátorkarbantartók is éreznék és nemcsak éreznék, de tennének is azért, hogy a frissen operált beteg ne szerezzen be még egy erős náthát is a napokig fűtetlen kórteremben. Ha a társalgóbeli televízió, rádió, magnó működne, hiszen azért van. Ha... sorolhatnám. Apróságok, melyek — hogy közhelyesen fogalmazzak — az adott környezetben nagy jelentőségű gonddá válnak. Apróságok, melyeket indokolhat a munkaerőhiány. Indokolhat, de nem magyarázhat. És bár senki sem jogosított fel, hogy nevében szóljak, úgy érzem, több ezer beteg nagyobb figyelmet érdemelne. Mivel a fent vázolt helyzet — sajnos, bátran mondhatom — általánosítható, volna néhány gondolatom, kérdésem. Sok ezer, apró-cseprő szerelési ügyekben járatos szocialista brigád működik országunkban. Vállalásaik között patronálások is vannak. Idős embereké, állami gondozott gyerekeké. Nem lehetne a pártfogolás körét a környékbeli kórházak egy-egy osztályára is kiterjeszteni? Havonta elmenni oda és elvégezni a karbantartási munkákat? Segíteni ezzel a kórháznak, betegnek egyaránt? Remélem, bízom benne, hogy kérdéseim szónokiak, a választ az érintettek ismerik. KÖRHÁZ II. Recept-karrieristák, kiskirályok, törtetők, ügyeskedők, furkálók, rágalmazók, sunyiskodók, egoisták, hatalmaskodók. demagógok, konjunktúralovagok, kivagyiak, álszentek, stréberek, nagyképűek, fölé- nyeskedők stb. stb. — gyógyítására Pár napig nézzék egy kórházi elfekvő osztály életét Amikor eltűnik minden rossz, hamis póz és nem marad más, mint a szánandó ember. Amikor nem érdekes karrier, pénz, hatalom. Amikor csak küzdelem van, a puszta életért. DICSÉRNI? Néhány héttel ezelőtt diesérőleg írtunk a Budapesti Közlekedési Vállalatról. Arról, hogy komoly összegért olyan táblákat helyeztek el a tömegközlekedési eszközök megállóhelyeinél, melyek valóban informálnak. A fővárosba látogató kül-, és a Budapesten kevésbé járatos belföldi leolvashatta róluk, milyen utcánál, tereken áll meg a járat, ott milyen villamosra, buszra, trolira lehet átszállni. Néhány napja ezeket a táblákat — tartóoszlopostól — kezdik leszerelni. Például a 15-ös busz Kálvin téri állomásán. Helyettük — így az illetékes — a nemzetközi szabványnak megfelelőeket raknak ki. Ezeken csak a járat száma és a végállomások olvashatók, no meg a nemzetközi előírás lényege: a buszt, villamost ábrázoló pikto- gram látható. Talán nem is érdemes megkérdezni, mennyibe kerül ez; miért nem lehet — tisztelet a szabványnak — meghagyni a régi táblát is; miért nem volt megfelelő a régi oszlop? Némi malíciáVal csak az érdekelne: érdemes-e valaminek örülni, ha azt a valamit rövidesen tőből kivágják? Andai György nyugdíjasoknak: árengedményes vásár A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT PIUSVÖRÖSVÁRI DIVATÁRUBOLTJÁ3AN, Fő út 77., ÉRDI CIPÖBOLTJÁBAN, Budai út 4., ÉRDI KISÁRUHÁZÁBAN. Diósdi út 2., RÁCKEVEI KISÁRUHÁZÁBAN, István tér 23., SZIGETHALMI KISÁRUHÁZÁBAN, Mű út 26., SZENTENDREI DIVATÁRUBOLTJÁBAN, a HÉV-végállomásnál, SZENTENDREI KONFEKCIÓBOLTJÁBAN, Marx *ér 11., SZENTENDREI CIPÖBOLTJÁBAN, Marx tér 14. Egyes női és férfiruhák, kabátok, fehérneműk, sálak és cipők november 29-ig, 20-30%-os árengedménnyel kaphatók. Kérjük kedves vásárlóinkat hozzák magukkal nyugdíjszelvényüket.
