Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
1980. NOVEMBER 1., SZOMBAT sJumw Ülést tartott ta BSÜMB Á cipőellátás javulása Mit tett, tesz az ipar, a kereskedelem, hogy jó minőségű, szép formájú cipők nagyobb választékát találja a vásárló a boltokban — erről tájékoztatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár és Lauthán Ferenc belkereskedelmi 'miniszterhelyettes a testület pénteken — Szakait József elnökletével tartott — ülésén. A KNEB három esztendővel ezelőtt vizsgálta a cipőellátást — a fölmérést kormányhatározat követte —, s a népi ellenőrök azóta is figyelemmel kísérték: hol szorít a cipő; a fővárosban és hat megyében kérték ki a rendszeresen vásárlók véleményét. A KNEB megítélése szerint a két tárca illetékes vezetői — az 1977. évi kormányhatározat és az ennek nyomán készült ágazati intézkedési tervek végrehajtásának eredményeit, egyszersmind az akadályozó tényezőket összegezve — tárgyilagosan mérték fel a helyzetet. A népi ellenőri tapasztalatok is megerősítik, hogy a vizsgálat óta eltelt időben fejlődött az ipar technológiája, kedvezőbbé váltak a gyár1 tás és a kereskedelem feltételei, javult a cipőket készítő és [ a háttéripar együttműködése. j Ezt igazolja, hogy a vásárlók i feleannyi esetben kifogásolták ; a minőséget, mint három évvel ezelőtt, s az idő előtt pántjukat veszítő, sarkukat elhagyó lábbelik egyharmadát ma már gyorsan megjavítják az ilyen munkákra szervezett sza- ! vatossági javító hálózat műhelyeiben; természetesen, ha na- ! gyobb a hiba, kicserélik az i árut. I A tájékoztatóból kitűnt, hogy í a nyersanyagárak világpiaci és hazai emelkedése ellenére, kellő mennyiségű cipőt küldött a boltokba az ipar, a választék azonban még elmarad a kívánatostól. A korábbinál jóval többféle bébi- és gyermekcipő kerül az üzletek polcaira, de a női cipőkből, olcsóbb lábbelikből többféle kellene. A KNEB a tájékoztatást tudomásul vette, leszögezte: vál- 1 tozatlanul szükséges, hogy a | két tárca intézkedési tervébe foglalt feladatokat továbbra is összehangolják, tervszerűen | oldják meg. Tanácskozás Dobogókőn I©gás2ssfi hónap A fogszuvasodás, a legelterjedtebb népbetegség megelőzésének gyakorlati kérdéseiről, elsősorban a gyermekfogászatra váró feladatokról kezdődött pénteken háromnapos tudományos tanácskozás Dobogókőn, a Nimród Szállóban. A konferencia egyúttal a fogászati hónap nyitánya is. A konferenciát dr. Hutás Imre egészségügyi miniszter- helyettes nyitotta meg. Bevezetőjében felhívta a figyelmet arra. hogy az örökletes tényezők mellett a fogbetegségek korai kialakulásához nagyban hozzájárul a helytelen táplál kozás is. Az ép fogazatnak kozmetikai jelentőségén túl fontos egészségügyi szerepe van. A gyomorbetegségek, fekélyek, krónikus gyomorhuru. tos megbetegedések kialakuld' sában a rossz fogak is szerepet játszhatnak. A magas szén hidrát tartalmú ételek, az üdítő italok, az édességek már a tejfogak gyakori romlását okozzák. A fogászati kezelések száma évente megközelíti a tízmilliót, s a forgalom állandóan emelkedik. Különö sen a vidéki gyermekfogászati ellátásban vannak sürgető tennivalók. Hasznos célokért dolgom! Besxélgeféparifnerunk ds*. Husii Bsfván A közelmúltban — a KISZ Pest megyei Bizottságának ülésén — hangzott el egy szembeötlő adat: nevezetesen, hogy egyetlen esztendő alatt 3,8 százalékkal nőtt az ifjúsági szervezet taglétszáma Pest megyében. A magyarázat végett, s a KISZ tagságépítő munkájának elemzéséért dr. Husti Istvánt, a megyei bizottság első titkárát kerestük fel. Másfél éve — Ne menjünk vissza a régmúltba, csupán másfél évvel ezelőttre. Abban az időben politikai munkánk középpontjába került a mozgalom, a szervezet építése. Az oka az volt, hogy kedvezőtlen tendenciákat tapasztaltunk: a munkásifjúság az iparban és a mezőgazdaságban is kevésbé kereste a KISZ-t, nem akadt utánpótlás. Az pedig politikai kérdés volt, hogy e folyamatot megfordítsuk, s ezért határozatot is hozott akkor a KISZ Pest megyei Bizottsága a szervezettség javítására, a dolgozó fiatalok körében, az ifjúsági mozgalom tömegbefolyásának növelésére. Hasznos segítséget kaptunk a megyei párt-végrehajtóbizottságtól — a testület is napirendre tűzte a témát — és a KISZ KB hasonló elemzésétől. — Milyen változások történtek ezek után? — Említettük már a taglétszám növekedését. Jelenleg a megyében élő 235 ezer 14 és 29 év közötti fiatal közül 40 ezer a KISZ tagja, ami annyit jelent: a szervezettség 14,9 százalékról, 16,8 százalékra nőtt. Ugrásszerű fejlődést tapasztaltunk például a ráckevei járásban, Dunakeszin. — S mi a helyzet a dolgozó fiatalok körében? — Tarka a kép. Kezdjük azokkal, akik még nem dolgoznak, a diákokkal. Az általános iskolából középiskolába kerülő tanuló, szinte automatikusan válik a KISZ tagjává, s ennek így kellene történnie a munkahelyeken is. Az automatizmus ez esetben ugyanis azt jelenti, hogy a fiatal az új helyre kerülve azonnal feladatokat kap, hívják, törődnek vele — mint leendő KISZ-tag- gal. Az ilyesfajta zökkenőmentes átmenet csak azokra az ipari és mezőgazdasági üzemekre jellemző, amelyek szoros kapcsolatot tartanak a szakmunkásképző intézetekkel, tehát a nagyobbakra. Valamivel konkrétabban: a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében 5 százalékkal nőtt, az iparban pedig 1,5 százalékkal csökkent a taglétszám. — Mi okozta a további csökkenést, s mi a növekedést? — Vannak az ifjúsági mozgalomnak gyenge pontjai az ipari üzemekben. Elsősorban ott, ahol kislétszámú maga az üzem is, s erőtlen a szervezet. Ugyanígy nehéz boldogulni a szétszórt telephelyű vállalatoknál, mint például az építőipariaknál. Az is tény, hogy az iparban rohamosan csökken a 29 évesnél fiatalabb dolgozók aránya. Részint, mert sokan keresik az anyagilag kedvezőbb álláslehetőségeket (például a tsz melléküzem- ágakban), részint pedig a demográfiai hullámvölgy miatt, így azután a mezőgazdasági munkahelyeken nemcsak a belső tartalékokból, hanem az iparból átvándorolt fiatalokból is akad utánpótlás. Vonzerő és érdek — Csak objektív tényezők játszanak közre a taglétszám alakulásában? — Nem, erről szó sincs. Az érdektelenség, egyes alapszervezetek akcióprogramjának gyengeségei éppúgy közrejátszhatnak, mint az, ha magára marad- a KISZ-szervezet az üzemben vagy mint az, ha a fiatalnak terhes vállalnia az egyéni feladatokat, a szervezeti fegyelmet. Nézzük csak, mi is történt Pest megyében: az ifjúsági mozgalom feladatai nem lettek kisebbek, mint ahogy a társadalom egészének tennivalói sem, s ez igaz a gazdasági és az ideológiai munkára nézve egyaránt. Hogy mégis összességében nőtt a KISZ taglétszáma, szervezettsége, annak a magyarázata az: javult a tartalmi munka, tehát a mozgalom vonzóbbá vált. Ezt. ha bizonyítani nehéz is, több jel mutatja. Ilyen a börzsönyi úttörővasút építése körüli összefogás, az, hogy a szakmai és tanulmányi versenyeken, akárcsak a politikai vetélkedőkön mind nagyobb sikerrel szerepelnek fiataljaink, s az is, hogy az Ifjúgárda szakági versenyein a Pest megyeiek sorra értek el „dobogós” helyezéseket. Javult valamelyest a politikai képzés tervszerűsége, szervezettsége is. — És a programok vonzereje, az érdekek képviselete? — Valóban, éppen ez az a két terület, amelyen sok még a kiaknázatlan lehetőségünk, pedig pontosan ezek a KISZ vonzereje növelésének legfontosabb elemei. Csak akkor számíthatunk újabb eredményekre, ha olyan elfoglaltságot kínálunk, amely leköti, érdekli a fiatalokat, amely számol a helyi igényekkel. Ami az érdekképviseletet illeti: az ifjúsági törvény létrejötte óta egyre jobban figyelembe veszik, kérik a KISZ véleményét, s talán az ifjúsági szervezet leghatásosabb propagandája az, ha bizonyíthatóan sikerrel hat a fiatalok élet- és munkakörülményeinek alakulására. Ahol azonban csak formálisan él a munkahelyi négyszög, ahol nem kellően felkészült a KISZ-vezető. s ahol nem kap segítséget, törődést a KISZ-szervezet, legfeljebb jogait érvényesítheti, nehezebb növelnie a befolyását a fiatalok között. A teendőkről — Melyek a következő évek legfontosabb tennivalói a szervezettség javításáért? — Elsősorban: nagy számú fiatal a fővárosban tanul vagy dolgozik, noha a megyében él. A bejárók között fel kell mérnünk a KISZ-tagok számát, s ezután a fővárossal közösen kidolgozni, hol, s hogyan keressünk nekik megfelelő mozgalmi formákat, lehetőségeket. Másodsorban hathatósabban kell segítenünk a pályakezdők szakmai és politikai beilleszkedését, s a szakmunkástanulók KISZ-ben való megtartását a munkahelyeken is. Végül a KISZ tartalmi munkájának erősítésével tovább kell növelnünk az ifjúsági szervezet vonzását. Az viszont minden értelmes fiatal számára nyilvánvaló: a társadalom, a mozgalom azt várja, hogy ő a közösség számára is hasznos célokért vállaljon és teljesítsen feladatokat. V. G. P. $sahad-e a szeshtsd idő ? (5.) Méz mellett fullánkot !s találni A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agitációs és propaganda bizottságának ajánlása alapján három éven át — 1976. és 1979. között — széles körű kutatómunka folyt a szocialista életmód alapvető ismérveiről, feltételeiről, fejlődési irányzatairól. A kutatások legfőbb eredményeit ún. zárótanulmány foglalta össze, amit megvitatott a fenti testület. Ebben a dokumentumban olvashatjuk: „...mai gazdasági fejlettségünk nem teszi lehetővé az egész társadalom számára azt az életszintet, amely mintaként mutatkozik, és amelyet a tömegkommunikáció, a fejlett világ felé való nyitottság még inkább előtérbe állít. Ezzel függ össze, hogy az ipari kapacitások korlátozottságából, az ún. hiánygazdálkodásból, a fejletlen infrastruktúrából stb. adódó követelmények torzítóan hatnak az életmód területén is, nehezítve az életmód szocialista elemeinek kibontakozását és erősítését”. Egymiisiáan augusztusban Hazánk természeti szépségeit, történelmének érdekes tárgyi emlékeit, múltjának jeles helyeit sokan ismerik, ám még többen vannak azok, akik hallani is alig hallottak azokról, nem hogy személyes benyomásokat szerezzenek. Annak ellenére van ez így, hogy az utazás, az ország- és világjárás ma „tömegbetegség”, a szociológusok által humán ca- pitalnak, emberi tőkének — ami az ismeretanyag rendkívül gyors bővülését kívánja kifejezni — nevezett valami lényeges formálója. A szabad idő egy része ma ugyanis egyenlő az utazással. Igaz, már erőteljes jelei vannak annak, hogy a kikapcsolódásnak ez a formája túljutott a csúcson, amiben — a divatosság vonzerejének csökkenése mellett közrejátszanak világszerte a megnehezedett életkörülmények is. Merre és mennyien indulunk útnak? Másfél évtizeddel ezelőtt 953 ezer magyar ment külföldre — s hárommillió idegen érkezett hazánkba — idén viszont, csak január és augusztus között ötmillió állampolgár társunkat ahogy azt szakszerűen mondják — léptették ki a határőrizeti szervek. A hozzánk látogató, s itt legalább 24 órát töltő külföldiek száma, szintén január és augusztus között, hétmillió volt. A magyar turisták legtöbbjének útiránya Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Jugoszlávia, de például tavaly az Ausztriába érkező magyarok száma 124 ezer, a Német Szövetségi KözSzoSgáltatóműhelyek Üj építési és költségvetési üzem alapjait rakták le Kiskunlcc- házán, amelyben majd több, lakosságot kiszolgáló műhely is otthont kap. Bozsán Péter felvétele társaságba látogatóké 81 ezer volt. Egyetlen hónap alatt, idén augusztusban 1 093 800 hazánkfia töltötte szabad idejének egy részét külföldön ...! Űjkori népvándorlás — mondják a szakemberek, s így igaz. Ráadásul, az ismeretesen nehezebb gazdálkodási feltételek, az életszínvonal elért eredményei megtartásának, s nem növelésének követelménye közepette sem olyan köny- nyen hagyunk fel a világjárással; a hazánkba látogató külföldiek száma sokkal in- kánb mérséklődött a tavalyi, hasonló időszakhoz viszonyítva, mint amilyen tempóban a magyar kiutazások csökkentek. A hazánkba érkező külföldi turisták tábora nyolc hónap alatt hét százalékkal kis- sebbedett, ugyanakkor a külföldre látogató magyaroké mindössze 0,5 százalékkal apadt. Jó néhány országba idén több érdeklődő jutott el hazánkból, mint tavaly! Ez volt a helyzet Ausztria, Olaszország, a Német Szövetségi Köztársaság, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária esetében. Ami az igazán érdekes: az utazási irodák forgalma ugyan tíz év alatt megötszöröződött, ám a magyar turisták többsége maszek-alapon kívánja fölfedezni az ismeretlent, újra megcsodálni az ismertet. Előbbieknél nem szerényebbek az országon belüli turis- táskodás tényei sem. A megye múzeumaiban egy év alatt 1,9 millió látogató járt, egyedül Szentendrén, a Kovács Margit kerámiagyűjteményt 671 ezren keresték fel, de például Szo- bon, a Börzsöny Múzeumban is több mint 13 ezren ismerkedtek a látnivalókkal. Tavaly a megye kereskedelmi szálláshelyein 188 ezer belföldi turista fordult meg, átlagosan három éjszakát töltve el. A szállodai helyek száma ugyan gyarapodott szerényen a megyében, ám ezek kevésbé csalogatják a közepes és kis jövedelműeket; az igazán népszerűek a turistaszállások, a kempingek, a nyaralóházak, a fizetővendéglátás. Ez egyben arra is fényt vet, a fejlesztésnél a jövőben mi az, amit előtérbe kell állítani, főként ha arra is gondolunk, hogy az ilyen célra kiadható forintok összege a háztartásokban objektív okok folytán csökken. Idehaza nem megy múzeumba Hangsúlyossá teszi előbbieket az a tény is, hogy különböző vizsgálatok szerint a külföldre látogató magyar családok egy része — becslések ezt a hányadot 20 és 30 százalék közöttire teszik — tényleges életkörülményei alapján nem engedhetné meg magának a külföldi utazást, ám mert az sikk, divat, mert mások is mentek, útnak indulnak. Igaz, közvetlen kár nem származik ebből — sőt, az ismeretek bővülhetnek egy-egy ország meglátogatása után —, a közvetett kár azonban bizonyos: a család az utazás költségeit nem étkezése, öltözködése rovására teremti elő, hanem elsősorban kulturális szükségletei kielégítésének mérséklésével, vagy annak teljes elhagyásával. Reprezentatív vizsgálatok azt mutatják például, hogy a külföldre turistaként kilépő felnőttek egyharmada az utazást megelőző három évben nem járt színházba, egynegyedüknek nincs vagy tíznél kevesebb könyve van otthon, s más országokba kívánkozó hazánkfiainak egyötöde idehaza még nem járt élete folyamán egyetlen múzeumban sem... 1 Miként sáfárkodnak azok szabadságukkal, egyéb szabad idejükkel, akik négy kerékre ülhetnek? Itt megint nincsenek pontos adatok — s ez érthető —, ám a reprezentatív fölmérések tényeiből sok minden leszűrhető. Amíg az évtized elején a megkérdezett gépkocsi-tulajdonosok hetven százaléka tett nagyobb hazai turistautat — ebben a hét végi, lakóhely környéki kirándulások nincsenek benne —, addig ez az arány az évtized végére hatvan százalék alá csökkent. Ugyanakkor viszont a hetvenes évek elején minden száz autósból harminc, napjainkban pedig ötvenöt ment el külföldre kocsijával, ami figyelmeztető arányeltolódás. Talán nem árt emlékeztetni rá: 1955-ben mindössze kétezer magángépkocsi futott hazánkban, tavaly viszont csak megyei lakosok, újként 7557 autót vettek át. Évente egy gépkocsi átlagosan 13 ezer kilométert tett meg a hetvenes évek közepén, s ennek a teljesítménynek a hatvan százaléka szórakozási, turisztikai célokat szolgált. Napjainkban, jórészt az üzemanyag-árak emelkedése következtében, az évi futásmennyiség tízezer kilométerre csökkent, ám változatlanul főszereplő az igénybevételnél a szabad idő eltöltésének valamilyen formája, azaz a csökkenés elsősorban a hivatással, munkával összefüggő forgalomnál következett be. Egymillióhoz közeledik a lakosság tulajdonában levő személygépkocsik száma, szorozzuk be ezt az évi tízezer kilométerrel ... aligha kétszerkettő egyszerűségű belátni, megtervezni, miféle változásokkal jár a motorizáció, a szabad idő hasznosításának egyik fontos jellemzője. Eddig eldugottnak számító, de valami érdekességet kínáló falvak válnak elérhetővé — amit például megfigyelhetünk a váci járás fölső részén, a Börzsöny Kösd, Rád, Penc útvonalon, azután a ráckevei járásban —•, ám az üzletek raktározási képessége, az éttermek, vendéglők konyhájának teljesítőképessége igazodik-e majd ehhez? Hiszen hosszú évekbe telt, amíg a vácrátóti botanikus kertet látogató egyre nagyobb tömegek végre olyan vendéglőt találhatnak a községben, ahol kaphatnak is valamit ... S akkor még hol vannak a benzinkutak, maguk az utak... ! Ma a tágabb családokban ott vannak a nagyszülők, akik községük határán életük folyamán alig léptek túl néhányszor, s ott él az unoka, aki megjárta Párizst, Prágát, de szinte semmit sem tud a nagyapa, a nagyanya szülőfalujának múltjáról, a nagyszülők múltjáról... S kérdés, ez az arány, ez az ismeret-viszony egészséges, elfogadható-e társadalmi összesítésben, avagy messzemenő hatása lesz a következő nemzedékek gondolkodásmódjára, életszemléletére ? 1 Ami összetartozik, elválaszthatatlan Maroknyi csak mindaz, amit említettünk az utazás köréből, a turizmus címszavából, s ráadásul az utazás, bár lényeges, de csak egyik eleme a szabad idő eltöltésének. Ugyanilyen részletességgel tekinthetnénk át például a közművelődési könyvtárak munkáját, az ismeretterjesztő előadások fokozódó népszerűségét — tavaly a megyében 307 ezer résztvevőjük volt —, de sajnos, azt is, hogy csak a vendéglátóhelyeken 1,6 milliárd forintot hagyott ott 1979-ben a megye lakossága szeszes italok ellenértékéként. A szabad idő eltöltésének ez is egyik lehetősége, ám ki állíthatja, hogy akár egyénileg, akár társadalmilag ez a lehetőség bármilyen haszonnal jár? Hatalmas veszteségekről sokkal inkább beszélhetünk, mint ahogy más dolgokban is az elkerülhetetlennél nagyobbak a veszteségeink. A magunk bőrén tanuljuk meg, hogy nem szabad elválasztani azt, ami összetartozik: a munkában történőket a szabad időben történőktől. Mészáros Ottó Következik: SEREGÉLYNEK SZŐLŐN A SZEME