Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-18 / 270. szám
Vasárnap befejexédott lakások és lakosok (l) Vasasszakszervezet kongresszusa Mibő! erednek a nehéz gondok? Vasárnap a központi vezetőség írásos jelentése és a szóbeli kiegészítés fölötti vitával, valamint a kongresszusi határozattervezet elemzésével folytatta munkáját a Vas-. Fém- és Villamosenergia-ipari dolgozók szakszervezetének 28. kongresszusa. A vitában összesen 44 küldött kapott szót, és legalább ugyanennyien juttatták el írásban véleményüket a kongresszus titkárságára. A felszólalók közül többen hangsúlyozták: a képzési rendszer nem tart lépést a termelési szerkezet változásával a műszaki-technikai színvonal emelésével. Új oktatási rendszerre van szükség és anyagiA tábla csücskén 1980. november 13. csütörtök. Tápiószentmárton. A gépkocsi, amivel a községbe érkeztünk, hatalmas tócsákat kerülgetve fékez az Arany- szarvas Tsz irodaháza előtt. Az ismerős épületben egyenesen a föagronómus szobája felé tartok. — Ma reggel végre nekiláthattunk volna a cukorrépa szedésének, a gépek el is kezdték a munkát, de aztán elmerültek a tengelyt dagasztó sárban — mondja — Káteszi István főmezőgazdász. — Mennyi maradt szedet- lenül? — A 420 hektárból még 70 hektár cukorrépánk van kint, pontosan annyi, amennyi az ágazat nyereségességéhez szükséges. — Mit csinálnak ilyenkor az emberek? — A gépkezelők többsége a műhelyben dolgozik, nem ülnek tétlenül rossz időben sem. — S ha végre kisüt a nap? — Még tíz munkanap kellene ahhoz, hogy végezzünk a répaszürettel. Higgye el, a kounbájnosok, a gépek szinte a tábla csücskén allnak, indulásra várva. A zsíros, termékeny tápió- szentmártoni földek bő termést ígértek az idény kezdetén. Kukoricából hektáran- ként 74 mázsát becsültek a szakemberek, jól fizet a cukorrépa is. Most reménytelenül borús, ázott a vidék, betakarításra egyelőre gondolni sem lehet. — Nem irigylem ebben a helyzetben — mondom Káteszi Istvánnak, aki kikísér az irodaház tornácára. — Bíznunk kell a sikerben, hiszen az időjárást leszámítva jó feltételekkel rendelkezünk. Egy bizonyos, régóta nem voltak ilyen nehéz napjaink. Emberek fagyban Tájkép tengeri csata után. Az érdi Bentavölgye Tsz du- nafüredi határában vagyunk. A fagyott föld felengedni készül. Odébb vagy 200 méterrel a kerengő, szántó traktoroktól, két elhagyott, elsüllyedt eke. Azt már Birinyi Ferenc gépesítési ágazatvezetőtől tudjuk meg, a narancssárga színűre festett munkagépekkel tegnap akadtak el vontatójárműveik. Közben a traktoros brigád tagjai kiszállnak masináik fülkéiből, hogy beszámoljanak aznapi tapasztalataikról. — Ezek a csehszlovák Crys- tál Zetor traktorok még ezen a nehéz terepen is képesek dolgozni: első kerekük a barázdában halad, kisebb az esélye annak, hogy beássa magát a sártengerbe — malag, erkölcsileg jobb megbecsülésre. A legtöbben behatóan foglalkoztak a szakszervezetek munkájával. Állást foglaltak amellett, hogy a bizalmiak még következetesebben szorgalmazzák: a vállalati törekvések alapvető elve a munka szerinti elosztás legyen. A szakszervezeti aktivisták kapjanak nagyobb beleszólást a vezetők kiválasztásába, a vezetői munka megítélésébe. Vitazárójában Koltai Endre főtitkárhelyettes, helyt adva a felszólalók több javaslatának, köztük a szakmunkásképzés továbbfejlesztésére, a bizalmiak nagyobb beleszólási jogára és a tárcákkal való hagyarázza Gajdó József brigádvezető. — Nem bánnánk, ha mielőbb végeznénk ezen a mélyfekvésű, vizenyős területen, mert itt kicsi a teljesítményünk. S hát aszerint adják a fizetést, hány hektárt művelünk el — kapcsolódik a beszélgetésbe Kéri Kálmán traktoros. — Mennyit kaptak a múlt hónapban — kérdezem. — Jól kerestünk, nekem megvolt a hétezer forintom — veszi át újra a szót Gajdó József. — Szép summa. — Igen az, néhány szépséghibával: 14 órás műszakkal, sárban, hóban, latyakban szombat-vasárnap is a földeken, hideg koszton — állapítja meg Birinyi Ferenc. S már indulunk is a következő színhelyre, a még lábon álló kukoricás felé. Bár süt a nap, ereje nincs, a novemberi hideg szél a nagykabátot is átjárja. Éppen ebédszünetkor érkezünk. Narancsik József, az egyik kék színű NDK-kom- bájn gazdája meleg, foszlós- bélű kenyeret, vastag szelet szalámit bicskáz. — Hogy haladnak? — érdeklődünk tőle. — Mehetnénk tempósabban is, de a szárítók — a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságba hordjuk a szemet — nem tudják olyan gyorsan fogadni a terményt, mint amilyen sebességgel a kombájnok betakarítják. Tegnap például három órát rostokoltunk tétlenül emiatt. — Milyen időt kívánnának, ha lehetne, maguknak? — Ez a mostani megteszi, csak eső vagy hó ne legyen! Ez utóbbi ugyanis eltörni a dobot és a rostát, és a szem a földre szóródik — magyarázza Narancsik József, aki nyolcadik éve kombájnol, és afféle mindenes a szövetkezetben. Ha kell, gépkocsira ül, ha úgy adódik, a műhelyben javít. Most itt van rá a legnagyobb szükség. De nem sokáig tart a diskurzus, ki kell használni az időt. A kombájnvezető felkapaszkodik a hatalmas gép fülkéjébe és indít. A monstrum szinte dühösen harap a tengeribe. Mintha azt mondaná mordulásával: sok van még hátra, igyekezni kell! Szalmával fűteni? Dékány Istvánon, a szövetkezet elnökén munkatársai aligha veszik észre aggodalmát. Talán így is van jól. Rendkívüli helyzetben többet ér egy nyugodt kapitány, mint egy ideges vezető a hajón. — Volt már ilyen évünk vagy három évtizede, akkor is tékonyabb, jobb együttműködésre vonatkozó igényeknek, módosításokat indítványozott a kongresszusi határozattervezetben. Ezt a fenti kiegészítésekkel együtt a kongresszus elfogadta. Délután a kongresszus megválasztotta a 123 tagú központi vezetőséget, és a különböző tisztségviselőket. Elnök: Bo- rovszky Ambrus, alelnök: Csen- terics Sándor, Szabó Piroska, főtitkár: Herczeg Károly, főtitkárhelyettes : Koltai Endre, titkárok: Baranyai Géza, Farkas Lajosné és Hidasi Lajos. A választással befejeződött a vasas- és ezzel az utolsó szakmai iparági szakszervezeti kongresszus. meglepett bennünket a hó. Számításaink szerint december első dekádjábain már nem lesz vágatlan-töretlen kukorica. S ami szintén biztató, a búzát időben elvetettük, s a szőlőt is íeszüreteltük a télies idő beállta előtt egy héttel. Persze, nekünk nemcsak a termésimeníésre, a költségek növekedésére is figyelemmel kell lennünk. Tavaly 4 tonna hektáron kénti hozam fedezte a kiadásokat, az idén 6 tonna sem lesz elég. Több üzemanyag fogy, mert a gépek nehéz terepen dolgoznak, gyakran vontatják egymást. De az igazi tehertétel a nagyobb szárítási költség: a magasabb nedvességtartalmú kukorica kiszárításához több olajra van szükség. Jövőre valamilyen megoldást kell találnunk — véli az elnök. — Mire gondol? — Szeretnénk saját szári térrendezéseket építeni. No nem olajtüzelésűt, az egy kicsit drága lenne. Már működnek az országban mezőgazda- sági hulladékanyaggal fűthető kazánok. ★ E sorok megírásakor ismét derűs volt az időjárás, s a könnyebben szikkadó földeken újra indulhattak a gépek. Ám az idei mezőgazdasági munkálatok sikere csak részben múlik az időjáráson, annak szeszélyességén. Amiben elsősorban bízhatunk, az egészen más. Pest megye nagyüzemeiben magas színvonalú a gépesítettség, a nagyszámú szakembergárda érzi felelősségét, és az, hogy a kétkezi dolgozók is értik, felmérték, mekkora A vendéglátó vállalatok és fogyasztási szövetkezetek vezetői nemrégiben kétnapos országos tanácskozáson vitatták meg az idei eredményeket és 1981 fontosabb feladatait. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalatot Kántor Sándor vezérigazgató képviselte. Kocsma helyett Az országos tanácskozáson részt vett és előadást tartott Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes is. A minisztérium illetékeseinek értékelése szerint a vendéglátás az V. ötéves tervidőszak alatt forgalmát folyamatosan növelte. ezen belül legszembetűnőbb az ételek és az alkoholmentes italok fogyasztásának emelkedése. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat bevétele az év végéig körülbelül 3 milliárd 832 millió forint lesz. Ennek 22 százaléka étel. 65 szeszes ital és 13 százaléka egyéb áru (üdítő, kávé, édesség) elolvasom Kozma Ferenc kitűnő könyvében — címe: Jólét — szocialista módon —, hogy „... az életszínvonal- politika minden mást megelőző kérdése... a lakásprobléma megoldása. A lakáshiány annál is súlyosabb társadalmi jelenség, mivel leginkább a fiatalokat sújtja: káros kihatásai tehát 10—15 éves távlatban is jelentkeznek, éppen a fiatal korosztály tudati de- formálódásában, a családok labilitásában, a népszaporulat elégtelenségében vagy pedig a gyermekek nevelési hiányosságaiban. A lakáshiány tehát — ismétli Kozma Ferenc — a magyar társadalom első számú problémája.” A hatvanas évek elején évente átlagosan 56 ezer, később évente 65 ezer, s a hetvenes évek első felében már 85—90 ezer lakást produkáltak évenként az építők. 1960 és 1975 között — minden családnak önálló lakást jelszóval — túlteljesítették a 15 éves lakásépítési programot, s a tervezett egymillió helyett összesen 1 millió 50 ezer lakás épült fel. Akkoriban a szakemberek arra számítottak. hogy 1975 végére körülbelül a felére csökkenthető a lakáshiány, következésképpen lényegesen csökken a lakásigénylők száma is. Mind több igénylő , S mi történt? Ma körülbelül 400 ezer — tehát minden eddiginél több — lakásigénylőt tartanak számon az oi-szag lakáshivatalaiban; ennek majdnem felét Budapesten, több mint felét pedig más városokban és településeken, b ók csak azok, akik hivatalosan is lakásigénylókként tartnatók számon. Nincsenek közöttük az oilyan falvas es városok lakói, ahol nincs állami lakásépítés, nincsenek közöttük azok, akik — jövedelmi helyzetük alapján — nem kaphatnak sem állami, sem szövetkezeti lakást (viszont kevés a jövedelmük ahhoz, hogy OTP-öröklakást vásárolhassanak); nincsenek közöttük azok, akik — a helyzet reménytelenségét látva —n.em is jelentkeznek a lakáshivata- 1 ok ban. A lakáshiány nem szűkíthető a lakásigénylők körére; legyen elég annak feltételezése, hogy a 400 ezer lakásigénylő többnyire a valóban igényjogosultak számát jelenti, ráadásul ez a szám évi 20—30 ezerrel növekszik. Hogy lehet ez, hogy évről évre egyre több lakás épül, s évről évre több a lakásmél- küli? Közben pedig túljutottunk egy demográfiai hullámvölgyön is. Sokakat izgató kérdés: végül is miből fakad a lakás- probléma, mi a társadalmi értelme és jelentősége? Vannak, adásából származik. Az idén 1975-höz viszonyítva 36 százalékkal több ételt és 32 százalékkal több italt adtak, illetve adnak el. Az 1980—81-es tanévben Pest megyében 580 ezer gyermek és diák részesül előfizetéses és kedvezményes étkeztetésben. Az 580 ezerből 270 ezerét a vendéglátó vállalat oldja meg. (Ez 190 ezerrel több, mint az 1975—76-os tanévben volt.) A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat a tavalyi és az idei tanévben egyaránt 370 — egyébként dunabogdányi és tahitótfalui — óvodás étkeztetéséről is gondoskodik, szerződéses alapon. Emellett naponta átlagosan 3 ezer diák fogyasztja a főztjüket. A vállalat új italboltot nem épít, sőt a régieket is sorra megszünteti vagy átalakítja Az egész országban az év végéig az üzlethálózat 108 önkiszolgáló étteremmel, 82 ételbárral, 12 báziskonyhával, 8 akik a dolog lényegét az általános lakáshiányban, illetve a lakással kapcsolatos igények növekedésében látják. Mások a lakáskérdést részben az elosztás, a társadalmi egyenlőtlenségek problémájaként kezelik. Mindkét álláspontot érdemes közelebbről is szemügyre venni. „Örökség!" elmélet A kérdésre — miből ered a lakáshiány? — az egyik túlságosan is kézenfekvő válasz: a hazai lakásállomány nagyobbik részét örököltük, jó- j részt romosán, tehát annak I állapotáért társadalmi rend- I szerünk nem lehet felelős. Ám nyomban megkérdőjelezhető ez az álláspont, mert gondoljuk csak meg: a második világháború pusztító hatása ma már gazdasági életünk egyetlen szektorában sem mutatható ki, s ha továbbra is a maihoz hasonló tempóban épülnek a lakások, akkor tartósan mégsem lehet az „örökségre” hivatkozni. Hogy valami tényleg hibádzik az „örökségi elmélet” — mint a lakáshiány gazdaságon kívüli tényezője —• körül, azt bizonyítja többek között, hogy a lakáshiány okai között emlegetik a demográfiai robbanást, valamint a városokba vándorlás felgyorsulását. A demográfiai robbanás, pillanatnyilag s már jó ideje nem jellemző. Ráadásul Magyarországon soha nem volt túl gyors a városba vándorlás folyamata, jelenleg pedig — a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányához képest — a falusi népesség arányszáma. indokolatlanul magas (lásd: az ingázók számának évről évre való jelentős növekedése). És — furcsa paradoxonként — egy újabb keletű jelenség: csökken az ipari és építőipari foglalkoztatottak száma, ^agnáj — ,.$t; .gz utóbbi hónapokban emelkedik — a mezőgazdasági dolgozók száma, s mert ez szükségképpen is a városokból való elvándorlást jelenti, enyhülnie kellene a városi lakáshivata- Ickra nehezedő nyomásnak is. Ügy tűnik: ezen az úton nem juthatunk messzire, ezért is születtek olyan elméletek, melyek szerint a szigorúan piaci formában a kereslet-kínálat törvénye szerint működő lakásgazdálkodás jelentené a megoldást. Az elmélet kiötlői meggyőződéssel vallják, hogy a piac törvényei szerint alakuló lakbérek egy csapásra csökkentenék a lakáskeresletet, s a lakásgazdálkodásban is kialakulhatna a piaci egyensúly. Igen ám, csakhogy a lakás elemi létfeltétel, s hiába a legstabilabb piaci egyensúly, a rossz lakáskörülmények között élőket cseppet sem nyugtatja meg, hogy csupán azért nem juthatnak meggasztrofol üzemmel gyarapodik. Tovább nő a hagyományos kiszolgálással működő egyedi hangulatú vendéglők, sörbárok, borozók, presszók száma is. Ebben a tervidőszakban jelentek meg, s ma már a városi utcaképhez tartoznak a hangulatos teraszok és pavilonok. Pest megyében 4 ételbár, 2 báziskonyha, 1, gasztrofol üzem. 2 vendéglő, 1 sörbár, 6 bisztró, 10 büfé és falatozó készült el. Kedvezmény A termelői és fogyasztói áremelkedés miatt a vendéglátóiparban is csökkent a forgalom. de némi hasznunk mégis származott belőle Rákényszerültek, rákényszerülnek az igazi vendéglátásra. A forgalom növelése érdekében ismét bevezették az egytál-, a zóna- és a kisadag ételek árusítását. Engedményes akciókat szerveznek, s a családoknak több helyen kedvezményes étkezési lehetőséget felelő otthonhoz, mert nincs elég jövedelmük, s nem tudják megfizetni a piacon kialakult árakat. Maradna még egy — sokak által hirdetett — lehetőség: többet és gyorsabban építeni. Roppant egyszerű és célravezető megoldás, megvalósításához mindössze tengernyi pénzre lenne szükség. Jóval többre, mint amennyit jelenleg a lakásépítésre fordíthatunk. S mert többre ennél nem nagyon futja, a 400 ezer lakás- igénylő jó része még hosszú évekig várakozhat a lakás- osztályokon. A lehetőségek mértéke E zsákutcába vezető elméletekből tanulva, néhány szakember arra a következtetésre jutott, hogy a lakásprobléma lényegét a jelenlegi lakásgazdálkodás működésében kell keresni, s hogy a lakás- rendszer működését a társadalmi struktúrán belül feszülő érdekviszonyok tükrében kell megvizsgálni. Ök úgy tartják, hogy a lakást a társadalom elosztási és jutalmazási rendszerének részeként kall értelmezni. Szerintük a lakáshelyzetben kifejeződik, hogy kit és miként értékel és jutalmaz a társadalom; a lakásviszonyok viszont lehetőséget jelentenek, s e lehetőségek mértéke szabja meg, hogy ki mit teljesíthet, mit tud nyújtani a társadalomnak. S itt bezárul a kör, hiszen a jutalmazás mértékét a telje- sítmónyelvű társadalmakban — s mi éppen efelé törekszünk — a teljesítés mértéke határozza meg. Másképpen fogalmazva: ha valakit a társadalom kevésbé tart fontos és hasznos tagjának, akkor minden valószínűség szerint rosz- szabb lakáshoz juttatja — ha egyáltalán juttatja —, s ezzel eleve csökkenti annak lehetőségét, hogy az illető többet produkáljon; maga vagy a gyermekei a társadalom hasznosabb tagjai legyenek. A lakásrendszer működése tehát akkor válik társadalmi problémává, amikor hozzájárul a társadalmi előnyök és hátrányok halmozásához, illetve konzerválásához. Az önmagában visszatérő folyamat áttörése a szociálpolitika feladata lenne. Ebből a szempontból vizsgálva a témát, el kellene jutni annak felismeréséhez, hogy a lakás- probléma nem elsősorban vagy legalábbis nemcsak — a lakáshiányból, hanem sokkal inkább a lakásgazdálkodás s azon belül a lakáselosztás rendszeréből fakad. Mert nagyon fontos, hogy mennyi lakás épül, de talán még fontosabb, hogy kik kapják az új lakásokat. Vértes Csaba (Következik: Látkép a gazdálkodás problémáiról.) biztosítanak. A Gödöllő étteremben és az érdi Pelikánban például hétvégeken 25 százalékkal ebédelhetnek olcsóbban a családok. Jövőre kiemelt szerepet kap — hangzott el a kétnapos országos tanácskozáson — a szolgáltatási színvonal, valamint az ennek minőségét kifejező árak összhangjának a kérdése. , Nyugdíjasnapok A vendéglátóiparnak nagyobb szerepet kell vállalnia abban, hogy a vendégek kulturáltan töltsék el szabad idejüket. Az ágazat vezetői is szükségesnek tartják, hogy az új szórakozási formák fokozott elterjesztése mellett a régen bevált szolgáltatásokat (például sakk,' biliárd, újság, képeslap tartása tekepályák zenegépek és automaták üzemeltetése) újjáélesszék. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalatnál az 1981-es terv ugyan még nincs készen, de azt már elhatározták, hogy több diszkót szerveznek, s újdonságként nyugdíjasnapokat rendeznek. A nyugdíjas napok résztvevőinek helyet adó üzletekben lesz majd újság, kártya, sakk és dominó. Sz. P. Felmérték, mekkora a tét Nehéz napok a földeken... § E riportok felvételeinek körülményei jól jellemzik ^ az idei őszi betakarítási munkákat: az egyik határjárás & a hó és eső miatt elmaradt, a másik verőfényes fagyos ^ tél eleji hangulatban történt. | írásunkban arról szeretnénk beszámolni, milyen ^ gondokkal küzdenek e napokban a mezőgazdasági nagy- ^ üzemek dolgozói, traktorosok, kombájnosok, szakveze- ^ tők. Az ő kezükben van most az ország idei sikeres ^ gazdálkodásának egy fontos tényezője, rajtuk múlik, s hogy időben magtárba, csűrbe vagy a feldolgozó üze- N mekbe kerülnek-e a földekről milliárdos értékeink. a tét. Valkó Béla Biliárd és u/ság Hogy a vendég vendég legyen
