Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-15 / 268. szám
Fektetik a gázvezetéket A Közép-magyarországi Közmű, és Mélyépítő Vállalat dolgozói készítik Gödöllőn a Petőfi Sándor utcában a gázvezeték munkaárkát. Ha az időjárás engedi, rövidesen végeznek a munkával. Barcza Zsolt felvétele Festők ajándéka Segítség a gyerekeknek Remekül sikerült az idei galgamácsai szüreti bál, amely hatgyományos rendezvény ebben a községben is. A régi szokásokat felelevenítő rendezvénynek azonban külön célja volt: a bevételt a Galga- mácsán, Váckisújfalun, Vác- egresen és Erdőkertesen rossz szociális körülmények között élő gyerekek segítésére ajánlották fel. A tiszta bevétele nem kevesebb, mint kilencezer forint volt, amelyhez egy-egy festményét ajánlotta fel a Galga- mácsán élő és alkotó Somogyi István és Vankóné Dudás Juli. Vainkónét azért is dicséret illeti, mert egyik rendezője, szervezője volt a kulturált körülmények között lezajlott mulatságnak. Ugyancsak jól vizsgáztak a szervezésiből az összefogás Termelőszövetkezet Ady Endre szocialista brigádja, a községi KlSZ-alaipszer- vezet és a művelődési ház irányítói. Nem csoda, ha a galgamá- csaiak — bármennyire savanyú az idei szőlő — azt mondhatják: soha rosszabb szüreti bált! Helycsere várható az élen Az élre kerülhet a Domony a járási labdarúgó-bajnokságban, ha otthonában megveri az Isaszeget. Papírforma szerint mindenképpen a domo- nyiak vannak kedvezőbb helyzetben, hiszen ellenlábasuk, a jelenleg első helyen álló dá- nyi ■ együttes Veresegyházra látogat, ahol minden bizony- nyál méhéz ellenfélre talál. A harmadik helyezett Aszód is megerősítheti helyét az élmezőnyben, hiszen a 10. helyen álló Mogyoródot fogadja. A párosítás: Domony—Isa- szeg (fővárosi vendégbírók), Aszód—Mogyoród (Németh, Varga, Bodor), Erdőkertes— Galgahévíz (Köti, Szabó, Imre), GEAC—Túra (Balogh, Répási, Máthé), Valkó—Pécel (B. Tóth, Maszlag, Urbán), Veresegyház—Dány, (Vándor, Unger, Széki), Hévízgyörk— Zsámbok (Lovász, Födi), Bag —Kerepestaresa (Hegedűs, Czene, Keglovits). A felnőttek 13 órakor kezdenek, az ifjúságiak 11.30-kor. Városi moziműsor Csermen. Az elűzött fiú és a rablók. Színes szovjet—grúz film. Csak 4 órakor! Zorró. Színes, szinkronizált olasz—francia kalandfilm. Előadáskezdés: 6 és 8 órakor. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ES G0D0LL0 VAROS! KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 268. SZÄM 1980. NOVEMBER 15., SZOMBAT Utak, baszok, járatok Fejlődő városunk közlekedése Milyen a közlekedés Gödöllőn és milyen lesz? Sokakat érdeklő kérdés, amelynek első felére mindennap választ kapnak a rendszeresen utazók, s amire általában csak akkor figyelnek fel, ha valami írem úgy megy, ahogyan kellene, ha késik a busz, avagy korábban indult el, ha nagy a zsúfoltság, ha udvariatlan a vezető stb. Az utas, amikor rendben mennek a dolgok, menetrend szerint érkezik és indul a járat, le tud ülni, mással foglalkozik: olvas, nézi a tájat, gondolatai nemigen forgolódnak a közlekedés ügyei körül, van neki épp elég otthon, üzemében. Nem is az ő dolga a közlekedésért felelősök helyett töprengeni a járművek állapotáról, az útviszonyokról, a Közlekedési vállalat munkaerő-helyzetéről, szociális' létesítményeiről, azok fejlesztési lehetőségeiről, a dolgozók bérezéséről, megbecsültségéről. Az utas megfizeti a menetjegy árát, megváltja bérletét, melynek fejében nem vár többet, mint hogy a megadott időben és útvonalon elszállítsák a kívánt helyre. A legtöbb Többet nem vár, de ez a legtöbb. Ezért a közlekedési vállalat emberei megvívják a mindennapi kis harcaikat, egymással, vezető a beosztottal, gépkocsivezető a javító szakmunkással, az meg az anyag- és alkatrészellátásért felelőssel, együttesen pedig a külső tényezőkkel, az utak felelőseivel, a felbontást és terelést el- rendelőkkel, és így tovább. Egyszer-egyszíer azonban nem árt, ha a közlekedő ember, akinek megvan a gond- ja-baja magánéletben és munkahelyen, betekint a szállításért felelős szervezet tevékenységébe, tájékozódik annak állapotáról, minőségéről, nehézségeiről és terveiről. No, nem azért, hogy azontúl meg- adóan tűrje a késéseket, az udvariatlanságot, a zsúfoltságot, emlékezve, mennyi akadályt kell leküzdeniük szegényeknek. Az utas ezek után is kulturált, gyors szolgáltatást, kényelmes, menetrend szerint közlekedő buszt igényel, kényelmes utazást. Azt, amit az elszállítók is szeretnének. Amiért mindennap megvívják kis harcaikat. Műszaki ellátottság Mivel ritkán írunk a Volán 20-as Vállalat gödöllői főnökségének belső életéről, egy kicsit mutassuk be őket. A főnökség a Szabolcs utcai üzemegység irányításával működik. Kirendeltségként hozzájuk tartozik az aszódi üzem. Tíz híján kétszázötvenen tartoznak a főnökség kötelékébe, a legnagyobb arányban a gépkocsivezetők képviseltetik magukat, pontosan 176-an vannak. Az ismertetés további része egyben magyarázat, legalábbis részben, a közlekedési nehézségekért, melyeknek szenvedő alanya az utas. Ugyanis nem kielégítő a' tárgyi és műszaki ellátottságuk. Nagyon hiányzik a pályaudvar és a műszaki telep. A hatodik ötéves tervben csak a buszpályaudvar megépítésére van remény, a karbantartást, javítást továbbra is a Volán 1/12 üzemegységgel közös helyen végzik. Itt is, mint a főMegneheziilt termelési feltételek Az új idők szavára felelve November közepét írjuk, hovatovább inkább a közepét, alig pár hét tehát és búcsút mondunk ennek az esztendőnek is. Bár a manapság ismét fénykorát élő reklám egyelőre a Sugár üzletközponttal van elfoglalva, a Skála Expo kedvezményes árukínálatáról regélő, s még elvétve sem tűntek fel a télapót, a karácsonyt és a szilvesztert emlegető falragaszok, tévéfilmecskék, utcai transzparensek — hogy azt mondja: nincs karácsony Corvin nélkül és hasonlók —, de a minap egy illatszerboltban előrevetítette árnyékát a hamarosan bekövetkező hadjárat: a legújabb pipereholmikat már egy mutatós kis karácsonyfának álcázott fenyőfa alatt teregették ki. Ismerősen cseng S ha most készülünk egy szócsatára, egy másiktól ugyanakkor búcsúzunk is. Nevezetesen attól, amely szinte mostanáig kísért bennünket, nyilatkozatokban, elemzésekben, sajtóban és értekezleteken, szakmai tanácskozásokon s egyszerű baráti beszélgetéseken is. A téma egy s ugyanaz volt, csak a vetületei változtak, a helyszíntől, a résztvevők körétől függően: népgazdaságunk, külkereskedelmi, pénzügyi egyensúlyzavaraink s ami ezekből következett, a megváltozott, helyesebben megnehezült termelési feltételek. Számtalan tanulmány, cikk, vitairat, hozzászólás hangzott el mindarról, amit összefoglalóan a kibontakozás, a hely- rebillenés feltételeinek szokás nevezni; a termékszerkezet korszerűsítéséről, a piacképes új gyártmányokról, a költségek csökkentéséről — az energia- és anyagtakarékosságról —, a munkaidő teljesebb kihasználásáról, a szigorúbb munkaerkölcsökről és a hatékonyabb vezetésről, irányításról éppen úgy, mint az anyag- ellátás javításáról, a differenciált javadalmazásról, a termelékenyebb, pontosabb, jobb munkáról. S.lehet, hogy ez a hevenyészett kislexikon nem éppen a megfelelő sorrendben idézi az 1980-ban közkeletű, s ma már a gazdasági kérdésekben korábban kevésbé járatosak fülének is ismerősen csengő szakkifejezéseket, azt hiszem, majdnem hiánytalanul összeállítja a listát. Csak az év végével Arról sem feledkezhetünk meg, hogy akárhányszor csak előkerültek ezek a szavak, fogalmak, mindig hozzájuk társult egy rövidebbre vagy hosszabbra fogalmazott mondat is: ne csak beszéljünk róluk, ne csak szólamok legyenek: a helyesnek tűnő elméleti felismeréseket kövessék tettek. S hogy így legyen, annak 'egynémely közgazdasági és jogi szabályozó is nyoma- tékot adott De vajon hogyan végződött ez a nehéznek ígért, s úgy tűnik. valóban nehezebbnek is bizonyult esztendő? Igaz, az országgyűlési őszi ülésszakán biztató tényekről hangzott el beszámoló, a korábbinál dinamikusabban nőtt exportunk és kevésbé a behozatal, de ma még minden bizonnyal korai volna végső következtetéseket levonni. Már csak azért is, mert az üzemekben, szövetkezetekben csak jóval ezután készülnek a beszámolók, a mérlegek, a kimutatások, csak az év végével hozzák nyilvánosságra a gazdasági eredményeket. Hazai matériából De a kívülállónak sem kell okvetlen sötétben tapogatóznia. Nekünk például, akik időről időre megkapjuk a város, a járás üzemeinek, szövetkezeteinek üzemi lapjait, egész évben módunkban állt figyelni a cikkeket s írni is egy-egy új kezdeményezésről, amelyek, úgymond, az idők szavára feleltek. Miről olvashattunk hát. miről írhattunk? Ismétlésre, hosszú felsorolásra természetesen semmi szükség, hiszen csak azt szeretnénk bizonyítani, hogy az elején idézettek közvetlen környezetünkben is gyakorlati változásokban nyilvánultak meg. Rendre új, piacképes, korszerű termékekről kaptunk hírt gyárainkból. A Gödöllői Árammérőgyárban például az idén kezdték meg az új típusú, a régebbieknél jobb, mutató- sabb, pontosabb s gazdaságosabban készíthető fogyasztás- mérők sorozatgyártását. A műszaki fejlesztés, a folyamatos rekonstrukció, az új, termelékenyebb s egyben a munkakörülményeken is javító technológia, a figyelmes piackutatás nemcsak elv volt, hanem gyakorlat is. S ha termelésben mutatkoztak nehézségek, azok is főként az anyagellátásnak tudhatok be, s néha a szervezetlenségnek. Az anyagellátás pedig nem utolsósorban azért akadozott, mert igyekeztek hazai matériából gazdálkodni. Ez egyben mutatja: e létfontosságú területeken is meg kellene gyorsítani a változásokat. Következtetés Az ikladi Ipari Műszergyárról többször is leírtuk, hogy ők sem nyugodhattak bele a némely tekintetben elavult termékszerkezetbe: jelentősen csökkentették áruik skáláját, kihagyva az elöregedett, gazdaságtalan, piacképtelen gyártmányokat s a jobbakra, a kelendőbbekre, a valóban szükségesekre koncentráltak. S hasonlókat fedezhettük fel az ipari szövetkezetek híradóiban, a termelőszövetkezetek melléküzemágait bemutató házi riportokban, amelyek gyakran visszhangzottak a takarékossági kezdeményezésektől, a jobb munkarendektől. Igaz, van ahonnét kevésbé jó hírek érkeztek, a saját szemünkkel láthatjuk például, hogy elhúzódik a városi művelődési ház építése, hogy egy évvel később adták át a gödöllői Szabadsági téri iskolát, s hogy még mindig akad éppen elég pocsékolás, szervezetlenség, zavar. Erről is az év vége ad majd számot, amely feketén-fehéren kimutatja, miiven is volt, hogyan is sikerült a hamarosan búcsúzó óév, s egyben lehetőséget ad a következtetésre is: milyen lesz az új. G. Z. nökség többi területén, hiányoznak a megfelelő szociális létesítmények. Mint a nem rendszeres utazó is észrevehette, az elmúlt években mind több modern, kényelmes busz közlekedik Gödöllőn is. S mint a vállalat illetékese a városi párt- végrehaj tó-bi zottság ülésén is bejelentette, ahol a főnökség munkáját értékelték, jövőre, az év végére a teljes kocsiparkot kicserélik. Aki ebből arra következtet, 1981 végére minden útvonalon zökkenőmentes lesz az utazás, téved. Már csak azért sem várható ez, mert az igények napról napra nőnek, a város lakossága gyarapodik, több az utas, nagyobbak a követelmények. A HÉV- és vonatcsatlakozás miatti egyeztetések sem válnak köny- nyebbé, s nem várható ugrásszerű javulás csúcsidőben sem. A város építkezései miatt is lesznek bajok, útfelbontás, -elterelés — például. Zsugorodni sem fog Gödöllő, a távolságok nem rövidülnek. További gépesítés A javítószolgálat milyenségének taglalásába talál} nem kell belemélyednünk, az úgynevezett tt-es cselekményekről azonban szükséges szólni. A két t a társadalmi tulajdon elleni vétséget takarja, melynek formája: a vezető nem ad jegyet. Vagy azért, mert az utas nagyvonalú, azt mondja, hagyja csak, vagy pedig a vezető az, csak tartogatja a jegycsomót a bal kezében, a jobbal pedig besöpri a ketteseket. Akárhogyan, a vehető felelőssége mindig nagyobb. így látják ezt a vállalat vezetői is. Orrá lenni azonban ezen a meglehetősen gyakori visszaélésen nem könnyű. Még akkor sem, ha minden utas a sarkára áll, de úgy mindenképpen köny- nyebb. Mindenesetre az új tervciklusban tovább gépesítik a jegykiadást, ami szintén jótékony hatású lehet. Más módon fegyelmezni ellenben itt is nehéz. Többek között azért, mert a gépkocsivezetőt a járás több helyén is szívesen látják, anyagilag esetleg jobban is jár. Bár hozzátehetjük, a főnökség pilótái nem keresnek rosszul. A bérezésről szólva ismét olyan területre értünk, arnel; a kívülállót nem nagyon ér dekli, illetve csak annyiban amennyiben segíti vagy hát ráitatja a közlekedés, a köz lekedési morál alakulását. í vállalat és a gödöllői főnök' ség egyaránt arra törekszik hogy segítse. Még egyszer emlékeztetvi és összegezve: a jövőre ese dékes típusváltással, a pályaudvar várható felépültével í gödöllői buszközlekedés továbbjavul a következő években. K. P. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Gödöllőn, Erdőkertesen, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Veresegyházon november 16-án, vasárnap: dr. Békési Béla, Pécel, Isaszegi út 24. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckisújfalun, Vácszentlászlón, Ver- segen, Zsámbokon: dr. Dóka József, Vácszentlászló, Kossuth u. 3. Szombati jegyzet Sporferköícs Méhkasba nyúlt, s köny- nyen megcsíphetik a kezet, aiii manapság <?. sporter- kölcsröl elmélkedik. No, nem mintha nem lehetne, nem szabadna, éppen ellenkezőleg: erről a témáról ma mar mindenkinek van véleménye, s ha csak egy módja arcad, el is mondja, le is írja. Akik még kevésbé törődnek a sporttal, akiket hidegen hagynak a gólok, a rekordok, a botrányok, a bundák és a kudarcok, azok rossz érzéssel csukják be az újságot, hagyják faképnél a sport ügyes-bajos dolgairól vitatkozó társaságokat, s kikérik maguknak: már megint erről van szó? Torkig vagyunk vele! Holott alighanem nincs igazuk, mint ahogy a vitatkozók, a vehemens sport- rajongók, a született hozzáértők is gyakran félremagyarázzák a dolgot. Mert hiába is állítják oly gyakran, s hiába hiszi az ellentábor, nem biztos, hogy mindig a szigorúan vett sportról van szó. Kétségtelen: az adja az apropót, szolgáltatja a jó vagy a rossz példákat, sportemberek, sportvezetők neve, csapatok, szövetségek visszhangzanak a vitákban, de vajon a sport elszakítható-e a társadalomtól? Tartsuk bár szórakozásnak és szórakoztatásnak, kenyérkereső nehéz munkának vagy a könnyű meggazdagodás, a jogtalan előnyszerzés eszközének, cirkusznak vagy művészetnek, vajon külön szféra-e, melyre nem érvényesek a többi társadalmi jelenségre is vonatkozó általános törvényszerűségek, jellemzők? De vegyük elő a példákat. A minap az ikladi Ipari Műszergyár labdarúgócsapatáról írtunk néhány röpke sorban, s a beszámoló lényege a csapat vezetőinek hitvallása volt. A gárda a gyár dolgozóinak csapata kíván maradni, a saját, a közösség önerejéből és egyben örömére szeretne elfogadható eredményeket produkálni. Nem pedig úgy, ahogy ma már nem egy megyei csapat teszi: kiöregedett sztárokat szerződtetve, az első és a második vonalban is lassan luxusnak számító sportállásokat kreálva. S vajon hibáztathatók-e érte maguk a játékosok? Ki az. aki a helyükben visszautasítaná a kedvező ajánlatokat, ki az, aki többet akarna adni és kevesebbet kapni? Ilyet, nincs az a sporterkölcs, amely megkívánhatna manapság. S vajon a sportvezetők a ludasak, s vajon csak a labdarúgásban, a sportban találkozunk hasonló jelenségekkel? Visszasírjuk az egykori szép amatőr időket, amikor még az élsport önzetlen szórakoztatás, öngyarapüó testedzés volt. De vajon igazán létezett ilyen időszak? Vagy inkább számoljunk le végre illúzióinkkal a sport területén is, s próbáljunk új, a mai valóságnak megfelelő értékrend- szert kidolgozni? Figyelve a realitásokra és okosan elhatárolva a célokat, a szükséges jó és rossz eszközöket? Nemrégiben alkalmam volt végigélvezni egy vérbeli sportcsemegét: az aszódi Petőfi gimnázium leány kézilabda-csapata játszott tétre menő mérkőzést egy másik megyei gimnázium gárdájával. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ott voltak az ifjú legények is, síppal, dobbal, kolomppal, hogy biztassák, nemcsak a sportban kedvenceiket. Igazi jó hangulat volt, s biztos, hogy ezek a lányok még nem kapnak kalóriapénzt, tanuláskedvezményt, különötöst. De ha egy is közülük élsportoló lesz, megmaradhat-e a mai lelkes bakfisnak? Ha megmarad, nem lesz belőle élsportoló. Ezt kellene valahogy továbbgondolni. Gáti Zoltán ISSN 0133-185? (Gödöllőt Hírlap)
