Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

1980. NOVEMBER 2., VASÄRNAP sJÍMrmv 3 Szakszervezeti számvetések Három ágazati kongresszus kezdte meg munkáját Sztahad-e a szaksad idő ? (6.) Seregélynek szelőn a szeme Szombaton megkezdte mun­káját a Közalkalmazottak Szakszervezetének IX. kong­resszusa. Több mint ezer alap­szervezet 220 ezer tagjának képviseletében 321 küldött vesz részt a kétnapos kong­resszuson. Fejlődő kapcsolatok A tanácskozáson részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Gál László, a SZOT főtit­kárhelyettese. Az írásos beszámolót kiegé­szítve Prieszol Olga főtitkár tájékoztatta a küldötteket a legutóbbi kongresszus óta el­telt időszak munkájáról, ör­vendetesen fejlődtek a szak- szervezetek kapcsolatai, s a mozgalom eredményes műkö­dését segítette számos, a köz- alkalmazottak munkáját, élet- körülményeit javító kormány­zati intézkedés, a Miniszter- tanácsnak a közigazgatás fej­lesztésére irányuló tevékeny­sége, valamint a partner ál­lami szervek együttműködési készségének javulása. A beszámoló után megkez­dődött a vita. A Kereskedelmi, a Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók A gyógyszerelés éppúgy ré­sze az egészségügyi alapellá­tásnak, mint mondjuk az, hogy a körzeti orvos megvizs­gál bennünket. A Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központ­ja kereskedelmi vállalat. Elő­állít, szállít, árusít. Méghoz­zá felettébb kényes árut, olyat, amelynek sokan köszönhetjük egészségünket. Gyógyítás és kereskedelem — kettősség ez a javából. Hogyan egyeztethe­tő össze? Első a beteg Aki válaszol e kérdésre: Buzsik Sándor, a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Köz­pontjának igazgatója. — Vállalatunk, s az ország többi hasonló vállalata a pél­da rá, hogy az iménti ket­tő igenis összeegyeztethető. Olyan sajátosságok sora jel­lemzi azonban tevékenységün­ket, amlyek részint az egész­ségügyi jelleg, részint a ke­reskedelmi jelleg eredményei. A legfőbb törekvésünk az, hogy az egészségügy normái­hoz, etikájához igazodjunk, hiszen a mi munkánkban első a beteg érdeke. — Mondhatom még a példá­kat. Laboratóriumunk sokféle gyógyszert állít elő, s ezek zö­me ráfizetéses termék, amint­hogy néha gazdaságtalan dolog a szállítás is. Előfordul, hogy félig rakott teherautót kell küldenünk, ha kifogy a készlet. Azután, míg a kereskedelem­ben csökkenthetik az árukész­letet a raktárakban, nálunk éppen az ellenkezője a jó. A mi raktárainkban átlagosan 150 napra elegendő gyógyszert tartunk. — Most nézzük a gyógyszer- tárakat: az ott dolgozóknak nem az az elsődleges érdeke, hogy minél több gyógyszert adjanak el, hanem az, hogy mindenki a betegségének meg­felelőt kapja. Üzleti szem­pontokról tehát nem is igen beszélhetünk. Mégis úgy kell szerveznünk tevékenységünket, hogy az a lehető leghatáso­sabb legyen. S hogy ez a tö­rekvésünk nem eredménytelen, azt igazolja a közelmúlt több vizsgálata is; a gyógyszertári központ dinamikusan és ará­nyosan fejlődött. Pályázatot nyertek Ahogy az igazgató mondja, a vállalathoz ma Pest megye 112 gyógyszertára tartozik, s 11 kisegítő gyógyszertár. Vegyes a kép: csodájára jár­nak a szentendrei, nagymaro­si, ceglédi új patikáknak, s a többi húsz-egynéhány ha­Szakszervezetének XXXIII. kongresszusa a Duna Inter­continental szállóban ült ösz- sze. A tanácskozáson megje­lent Benke Valéria, a Társa­dalmi Szemle szerkesztő bi­zottságának elnöke és Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Hetényi István pénzügyminiszter, dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi és Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese és Adam Ghertinisan, a Kereske­delmi Dolgozók Szakszerveze­tei Nemzetközi Szövetségének főtitkára. Színvonalas ellátás Mindent el kell követni az ellátás színvonalának tartá­sáért, javításáért, amelyhez az igényekhez igazodó árube­szerzésen, a naprakész piac­ismereten, a minőség meg­óvásán túlmenően az áru ajánlására, udvarias maga­tartásra, egyszóval a jó érte­lemben vett kereskedésre van szükség — hangsúlyozta Vass János főtitkár. A beszámoló a továbbiak­ban a szakszervezethez tarto­zó más ágazat dolgozóinak tennivalóival foglalkozott, majd megkezdődött a vita. sonló korszerűnek. Azután ott a széles középmezőny, a felújí­tott és elfogadható állapotú gyógyszertárak sora, végül kö­rülbelül 20 a kimondottan el­avult. öt évvel ezelőtt más­képp festett a helyzet, azóta ugyanis hat új vagy teljes egészében felújított patikát ad­tak át 14 millió forintért, s másik öftéén befejeződött a bővítés-szépítés hárommil­lióért. Jelenleg is épülnek még gyógyszertárak, öt új, s ezek jövőre már megnyílnak Ve- csésen, Tápiószőlősön, Foton, Tárnokon és a szigetszentmik- lósi gyártelepen. Ez annak kö­szönhető, hogy a gyógyszertá­ri központ nyert egy pályá­zaton, s az öt patika 25 millió forintos költségéből több mint 10 milliót az Országos Fejlesz­tési Bank és a Pest megyei Tanács áll. Ugyancsak új ott­honba költözhet rövidesen a pilisvörösvári gyógyszertár, el­foglalhatja a régi orvosi ren­delő épületét, mert ott az or­vosok kapnak új munkahelyet. A következő években a 20 el­avult gyógyszertár közül még újabb hatnál változtatnak a mostoha állapotokon, átlagosan 1—3 millió forintért. Ha ke.rl — gyorsan A beszélgetés elején azt mondotta az igazgató: első a beteg érdeke. Nézzük, mi min­dent tettek ezért. Először is a laboratórium. E napokban is bővítik, korszerűsítik a gép­parkját. Csaknem kétszáz gyógyszert — kúpokat, széru­mokat, tablettákat, kenőcsö­ket, szirupokat — állítanak itt Telsiek az ampullák A Biogál Gyógyszergyár egész termékszerkezetét figye­lembe véve, az elmúlt öt év­ben több mint kétszeresére növelte termelését. Ez száz­negyven százalékos tervtúltel­jesítést jelent a tervezetthez képest. Az eltelt évek alatt a termékszerkezetet jelentős li­cencvásárlásokkal frissítették fel. Fejlődött az antibiotiku­mok területén folytatott kuta­tómunka is. Az ötödik ötéves terv időtartamában a humán készítmények mellett meg­kezdték az állattápok és ta­karmányadalékok gyártását. Ezek a Premix-készíímények az ország minden jelentős ál­lattenyésztő rendszerébe el­jutnak. A SZOT központi iskoláján megkezdte munkáját a Ruhá­zatipari Dolgozók Szakszer­vezetének XXVI. kongresszu­sa, amelyen részt vett Ballai László, az MSZMP KB osz­tályvezetője, Csehák Judit és Sólyom Ferenc, a SZOT tit­kára, valamint Keserű Já­nosáé könnyűipari miniszter. Többet adnak A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének az elmúlt öt esztendejét értékelő írá­sos beszámolóhoz Czerván Mártonné főtitkár fűzött szó­beli kiegészítést. Hangsúlyoz­ta, hogy az V. ötéves terv­időszakban a ruhaipar haté­konyabb munkájának ered­ményeként javult a belföldi ellátás, az iparág termelési értéke 11 százalékkal nőtt. A főtitkár elmondta, hogy fokozott figyelmet kell fordí­tani az egészségre ártalmas munkahelyek csökkentésére, az anyagmozgatás gépesítésére. Ez alapfeltétele annak, hogy e főként nőket foglalkoztató iparág a jövőben még maga­sabb színvonalon tehessen ele­get feladatainak. Mindhárom szakszervezet kongresszusa ma folytatja ta­nácskozását. elő. Az elmúlt öt évben közép­üzemmé nőtt, s csupán egy esztendő alatt 12 százalékkal emelkedett a termelési érték. A raktárak. Egyetlen köz­ponti raktár és három szű­kös pince szolgált erre a célra 1975-ben. Azóta 540 négyzet- méter alapterületű új raktár épült Gyömrőn,, 200 négyzet- méteres Modul-raktár Buda­pesten, s megszerezték Aszó­don — a tanács jóvoltából — a rendelő pincéjét, csak így lett lehetséges, hogy megnövel­ve a gyógyszerellátás bizton­ságát, 150 napra elegendő készletet tarthassanak. Korábban gondot okozott a szállítás bizonytalansága is. Ezért saját szállítóhálózatot szervezett a vállalat. A KPM felülvizsgálata azt állapította meg, hogy a szállítók gazda­ságosan, üzemanyag-takaréko- san, szabályosan dolgoznák. Ha elromlik a fűtés, ha nincs víz, villany, bizony, csonkulhat a gyógyszertári munka. A javítással foglalko­zók nem szívesen vállalnak aprómunkát. Ezért állították be a műhelykocsit. Végül egy figyelemre méltó kezdeményezés: a mozgó­gyógyszertárakról van szó. (Ed­dig csak egyetlen követő akadt, Zala megyében.) A köz­pont két, orvosságokkal meg­rakott autóbusza ott segít, ahol a gyógyszertárat egyéb­ként be kellene zárni rövi- debb-hosszabb időre a leltár miatt, vagy mert tataroznak. Kiszámították: a két mozgó gyógyszertár idén összesen 194 napig helyettesítette a patiká­kat, s adta a gyógyszert a be­tegeknek. V. G. P. A negyedik és az ötödik öt­éves tervben minden korábbi­nál nagyobb összegeket fordí­tottak a megyében olyan ter­melő és nem termelő beruhá­zásokra, fejlesztési feladatok­ra, amiket a szakemberek az infrastruktúra, újabb keletű kifejezéssel a háttérágazatok fogalomkörébe sorolnak. Tény, hogy országos összehasonlítás­ban az infrastruktúra egészét nézve a megye a ranglista vé­gén helyezkedik el, sokféle mutatóban vitathatatlanul utolsó. Tény,, hogy nemzetközi összehasonlításban az összes beruházásokon belül hazánk­ban viszonylag még mindig alacsony az infrastrukturális befektetések aránya, bár az ebből származó hátrányok mind nyilvánvalóbbak. Az utakon való torlódás miatt hosszú órák mennek veszen­dőbe, az üzemanyag sokezer literjéről nem beszélve — ami nemcsak a magángépkocsikra, hanem a teherszállító jármű­vekre is érvényes —, a lassú, késve közlekedő vonatok idő­ben megnyújtják a megteendő, megtett távolságokat, az üdü­lőhelyi üzletek, éttermek zsú­foltsága nem egyszerűen bcsz- szúság, hanem tetemes gazda­sági veszteségek forrása is. Gyakori, hogy a szabad idő legnagyobb megnövi dítőj évé a gyatra szolgáltatói hálózat lép elő. Mindig annyit vállalok Jó ismerős szavatolja meg­bízhatóságomat, így azután a beszélgetésnek nincs akadálya. Több mint százharminc ma­gániparos dolgozik Albertir- sán, akivel beszélgetünk, for­ma szerint nine« közöttük,, va­lójában azonban bővíti a szol- ’ gáltatói hálózatot, nevén ne­vezve a dolgot, fusiban. Az a híre, hogy pontosan, megbíz­hatóan dolgozik, tanult szak­mája, kenyérkereső foglalko­zása műszerész, ezért azután rádióknak, televízióknak épp­úgy doktora, mint olajkály- háknak, darálóknak. Hogyan csinálja, hogy pontos, megbíz­ható? Roppant egyszerű ma­gyarázatot ad: Kérem, én mindig csak annyit vállalok, amennyit biztosan teljesíteni is tudok. Két-három napnál előbbre soha nem ígérkezem el, annyira meg tud előre kal­kulálni az ember. Ez az egyik. A másik: van, akit megszédít a lehetőség, s olyasmibe is be­lekezd, amihez nem ért. amit nem tud. Magyarán: barmai. Erre én nem vagyok kapható. Így tudják, akik ismernek, akik megkérnek erre, arra, hogy például a színes televí­ziónak a közelébe sem megyek. Ahhoz műszerek kellenek. Nem szabad mindent elvállal­ni, csak azért, mert pénzt lehet keresni. Sokat keres? Nézze, én erre felelhetnék akármit, maga nem tudja ellenőrizni. Havonta megcsinálok annyit, amennyi a fizetésem. És az mennyi? Négyezer. Ne sokall­ja. Hazajutok este tíz után, szombaton, vasárnap meg feszt megy a dolog. Nem akarja le­galizálni ezt, hiszen kanhat munka mellett iparűzésre en­gedélyt? Gondoltam rá, nyu- godtabb lenne az ember, de amikor a munkahelyemen na­gyon szőrmentén puhatolózni kezdtem, azt felelték, szó sem lehet róla, nekik nem kellenek maszekolásban elfáradt embe­rek. A nevetséges csak az, hogy van nap, amikor nem tudnak több munkát adni, mint három órára valót. Igaz, vannak túl­óráztatások is. Harminchárom éves, építke­zik, az örökölt pici parasztház helyébe ✓emeleteset állít, jól haiadnak, jövőre költözhetnek. Akkor talán a pici házban mü- nelyt csinál, s ipart kér, de ez még, mint mondja, nagyon a jövő zenéje. Mit gondol, miért keresik meg magát az embe­rek? Nézze, én nem azt fele­lem, hogy majd egyszer, hogy két hét múlva, hanem vagy azt, hogy most nem megy, vagy azt, holnap hatra ott va­gyok. És az anyagok, alkatré­szek? Ha arra céloz, hogy van­nak, akik balkézről szerzik, hát ez nálam kétszeresen nem stimmel. Egyrészt azért, mert ilyeneknek, ami ide kell, a munkahelyen nyoma sincsen, másrészt pedig ez nem az én műfajom. A szabálysértést még kifizetem, de a rendőr­séggel nekem soha ne legyen dolgom, szeretek nyugodtan aludni. Én vásárolom az alkat­részt, s amit fölhasználok, ar­ról megmutatom a hivatalos számlát, az árat. Tud szerezni alkatrészt? Vannak ismerősök, akik valamiért valamit... Mert az a csoda ám, hogy va­lahogy minden előkerül! Ne­kem lenne a legjobb, ha be­mennék az üzletbe, s elém tennék, amit kérek. Legtöbb­ször nehogy azt higgye, hogy drága dolgokról van szó! Fe­nét, filléresekről. Az nincs. Például ékszíj, pillanatkapcso­ló, de van, amikor szigetelő- } szalag sincsen. Maga érti ezt? Mintha nem kellene a gyárak­nak, az üzleteknek az emberek pénze. Hát nekem kell, mert másként soha nem lenne há­zam. Ezért csinálom. Természetes folyamatként foghatjuk fel az úgynevezett társadalmi közös fogyasztás — a kommunális szolgáltatások, az oktatás, az egészségügy, az igazgatás, a rend- és jogbiz­tonság stb. — szerepének nö­vekedését s vele a kiadások emelkedését, mint a fejlődés törvényszerű következményét. Ugyanígy jogos igény az infra­struktúra egy részének integ­rációja is, hiszen — például — semmit sem érnek a hazai erőfeszítések az élővizek tisz­taságának megóvására, ha a szomszédos országokból a fo­lyók már erősen szennyezve hömpölyögtetik hozzánk vizü­ket ... Szükség van az együtt­működésre a közlekedésben, a hírközlésben, az utasforgalom egyszerűsítésében s így tovább. Valójában tüköibe nézett Az infrastruktúra alacsony színvonala fékezi, sőt, némely területen megállíthatja a gaz­dasági növekedést, a termelő- ágazatok hatékonyságának ja­vítását, ám fejlesztéséhez a gazdasági tevékenység terem­tette anyagi alapok elengedhe­tetlenek. Bűvös kör, amiből nincs szabadulás? Hatéko­nyabbá, az eszközöket jobban kihasználóvá kell tenni a gaz­dasági munkát Mert ugyan csökkent a munkaidő, de a termelés ennek arányában nem apadhatott, sőt, növelése volt a kötelezettség. Fokozato­san bevezetésre kerül majd az ötnapos munkahét, ám ennek nem lehet nyoma a termelési eredményekben. A hatékony­ság, a szervezettség fokozása az egyedüli forrás, amiből az infrastruktúra fejlesztése táp­lálkozhat. Köznapibban: érté­kesebbet kell az eddigieknél előállítanunk munkánkkal ah­hoz, hogy szabad időnk tartal­masabb, zavartalanabb lehes­sen. Amíg ez nem érvényesül maradéktalanul, addig fönn­marad az a fonák helyzet, hogy a munkahelyén ímmel­ámmal ténykedő háborog a cammogó vonat, a szegényes áruválaszték, a szűkös strand, az étterem zsúfoltsága miatt. Holott valójában tükörbe né­zett, s magát, hasonmásait lát. hatja benne. Számítások szerint 1985-ben a keresők többsége — a mun­kanapok szabad idejét nem vé­ve figyelembe — esztendőn­ként 120—130 szabad nappal gazdálkodhat. (Meghökkentően hat első olvasásra, de a vasár- és ünnepnapok, a minden heti szabad szombat, valamint az átlagos szabadságidő növeke­dése ennyit tesznek ki.) Fokoz­za az igényeket az is. hogy ugyan az eddigieknél lassab­ban. de folytatódik a városok­ba áramlás — a megyében a városok lakossága 1975 és 1980 között húszezer fővel nőtt —, s ez nemcsak a szabad idővel összefüggő szolgáltatásokra, kommunális teendőkre hat ki, hanem a közlekedésre, a turiz­mus feltételeire úgyszintén, hi­szen a városi ember ma már háromszor, négyszer annyit utazik, mint a községekben élő. Igényeink a tervek, teendők listáját éppúgy bővítik, mint a — kiadásokét. Húsz eszten­deje a sokkal kisebb nemzeti jövedelem 0,6 százalékát for­dították népművelési kiadá­sokra, ma ez az arány egy szá­zalék fölött van jóval nagyobb összegből, s mégis kevés ez is, az is ... pedig a népművelési intézmények működtetését a megye tanácsainak idei költ­ségvetésében 88 millió forint szolgálja! A legutóbbi eszten­dőkben évente átlagosan 700— Í80 szépirodalmi mű jelent meg, a televízió heti átlagos műsorideje 82 óra volt 1979- ben — nem érdektelen a föl­idézése: 1960-ban 22, 1970-ben 51 óra —, a megyében 644 könyvtár várja az olvasókat, megnőtt a szabadegyetemekre beiratkozottak száma... ám sajnos, olykor egy négyzetmé­ternyi szabad területért közel­harcot vívnak a strandolők Leányfalun, ha valaki csóna­kot kívánna kölcsönözni a Du­na partján fekvő települések bármelyikén, arra sajnálkozó- an mosolyognának, mint naív lélekre, s az sem tartozik a ki­vételes esetek közé, hogy az autóbusz szombat, vasárnapon­ként várakozók tömegét hagy­ja a megállókban, mert a zsú­folt jármű megállás nélkül ro­bog tovább. Egy amerikai közgazdász és szociológus — Werner Z. Hirsch — égő #gyújtózsinórhoz hasonlította a szabad idő nö­vekedését, amiről nem tudni, egymagában van-e, vagy bomr ba is rejlik a gyújtózsinór vé­gén. Néhány váratlan, megle­petésszerű folyamat — mint például a nemzetközi turizmus irdatlan gyors növekedése < hatvanas évek közepétől a hét venes évek befejező harmadái — már eddig is bekövetkezet s nyilván tartogat ilyeneket < jövő is. Ám túlbecsülnénk-» lehetőségeinket, ha azt mond juk: szocialista társadalmunk ban igazán mód nyílik az élt e területének tervszerű befe lyásolására, az egészségiéit jelenségek visszaszorítására, a egészségesek istápolásárr Reális lehetőség ez. Eszkö hhe tőség, torn Ehhez azonban az kell, hog: ne mint a seregélynek a sző lön, azaz mindenkinek csak a: őt érdeklő dolgon legyen a szeme, hanem nagyobb figye­lemmel, kiterjedtebb elemzés­sel készüljenek a közös tervek, s realitással az egyéni progra­mok. A társadalmi fejlődés, a technikai haladás törvényszerű velejárója a szabad idő növe­kedése. Nem öncél, hanem esz­köz, lehetőség, forrás. A tartalmasabb, emberibb, minden tekintetben gazdagabb élethez. Mészáros Ottó (Vége) Az egészségügy réssé Gyógyszertárak nagyító alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents