Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-14 / 267. szám

1980. NOVEMBER 14., PÉNTEK 1/?r v sjtmav Úttörő-história V X Gombára vezető utak a térképen Vajon mit keres egy tante­remben két őrsi csónak? S va­jon miért az, hogy egy törté­neti témákat taglaló tanácsko­zás résztvevői — meglett fér­fiak, többgyermekes család­anyák — a széles nyilvános­ság előtt tegezve szólítják meg a hallgatóságot, egymást? S ugyané felnőtt emberek miért kanyarítják neveiket egy bi­zony, nem olcsó selyemzász­lóra? Az országban először Nos, mindezekre egyszerű a válasz: az ominózus tanács­kozás ugyanis — amelyet teg­nap tartottak Gombán az álta­lános iskola épületében — or­szágos úttörőtörténeti vándor- gyűlés volt, s a résztvevői mint­egy százan kivétel nélkül moz­galmi emberek. Az országos és a Pest megyei úttörőtörténeti szakbizottságok tagjai, az út- törővezető-képzési szakbizott­ság vezetői, a csillebérci és zánkai úttörőtáborok küldöt­tei, az úttörőmozgalom vete­ránjai, s mai Pest megyei út­törővezetők. őket, valamint a vendége­ket — dr. Arató Andrást, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkárát. Feith Bencét, a Magyar Úttörők Országos Szö­vetsége titkárát, dr. Husti Ist­vánt, a KISZ Pest megyei Bi­zottságának első titkárát, s a többi magas közéleti funkció­kat betöltő egykori és mai út­törőt — így köszöntötte Ne- moda István, Pest megyei út­törőelnök: — Mi. Pest megyeiek, vala­mennyien büszkék vagyunk arra, hogy itt, Gombán talált táborhelyet és dolgozott 1947 nyarán az úttörőmozgalom el­ső vezetőképző tábora. Ezután a gombai 4092. szá­mú Dózsa György úttörőcsapat pajtásai köszöntötték rövid műsorral — az úttörőcsapat közelmúltját fölelevenítő prog­rammal — a tanácskozás részt­vevőit, akiknek átadták a csa­patújság, a Kukkantó jubileu­mi. ötvenedik számát, amely az egykori úttörővezető-képző tábor eseményeit eleveníti fel. A reggeli — úttörő módra pogácsa és tea — után már várta az iskolában a kiállítás a résztvevőket: az úttörőmoz­galom jövő esztendei, 35. év­fordulójára készülődve gyűj­tötte össze a túrái és a kiskun- lacházi csapat az úttörőtörté­neti dokumentumokat, s mert az utóbbi csapat víziúttörő- gárdájáról is nevezetes, érthe­tő, hogy mit keresett a két csó­nak a teremben. De látható volt más is: például egy fény­kép 1956-ból, amelyen Kádár János a zamárdi úttörőtábort avatja, s egy másik, amelyen az emlékműnél tisztelegnek Kartalon, ahol az 1919-ben ala­kult Marx Károly úttörőcsa­pat tagjai először végeztek tár­sadalmi munkát. crtelem, érzelem, tettek Ebben a környezetben vet­te kezdetét a Pest megyei út- törővezető-képzés hagyomá­nyait felelevenítő vándorgyű­lés, amelyet dr. Arató András köszöntött: — Jól tudják, hogy o pedagógusnak, az úttörőve­zetőnek olyan ■felkészültségű­nek, érzékenységűnek kell len­nie, hogy mindenkor képes legyen válaszolni a gyermeki kérdésekre, s hogy politikai nézeteit nap mint nap képes legyen átadni. A legfontosabb, hogy mindenki érezze és ért­se a mozgalom szükségessé­gét, tetteivel bizonyítsa elkö­telezettségét. Hogy ez utóbbiban nem volt hiány, azt tanúsította a fel­szólalók sora, közöttük Gálán- tai Sándor, aki ekképpen emlé­kezett az akkori kezdetre: — 1947 tavaszán már megszüle­tett a határozat, hogy három­szor 10 napos bentlakásos ve­zetőképző tábort kell tartani Gombán ... Végre elérkezett a nap, amikor megérkezett az ország minden részéből 30 pe­dagógus. Az első sorakozó és zászlófelvonás után elmond­tam a tudnivalókat: egymás­hoz való viszonyunkban le­gyünk úttörők, pajtásnak szó­lítsuk egymást és tegeződjünk; az úttörőmozgalom táborozá­si szabályzatában előírt szol­gálatokat itt is meg kell tar­tanunk. Ezek után megalakí­tottuk a tábor három őrsét, s már úgy helyezkedtünk el a kastély három szobájában. Surány Pál, aki egyik alapí­tó tagja volt az 1919-ben ala­kult Marx Károly úttörőcsa­patnak, az akkori vezetőkép­zésről mondotta: — Az alig 120 napot élt csapat vezetői is mind a fiatalok közül kerül­tek ki, s a vezetés gyakorlása mellett tanulták annak elmé­letét. Munkájukat elsősorban a csapat jelmondatai határoz­ták meg. A tettek beszélnek — ez annyit jelentett: az egyé­ni példamutatás, a nehéz kö­rülmények közötti helytállás szinte kötelező volt számuk­ra. Mindenki valaki — ez any- nvit tett: a közösséget nem le­het homogénnek tekinteni, mindegyikünk véleményét meg kell hallgatni... Meghitt pillanatok A felíKólalók 14-en beszél tek a vezetőképzés első szer­vezeti formáiról, a kisdobos­vezetők tábori oktatásáról, la­kóterületük úttörővezetőinek képzéséről, s még számos, több mint három évtizedes tapasz­talatot összegző témáról. Így szó esett arról, hogy az úttörővezetők felkészítése mi­lyen eredményeket hozott. Csupán ízelítőül ezekből né­hányat: Pest megyében mára gombai tábor előtt is alakul­tak úttörőcsapatok, mint a gyömrői, fóti, kartali, buda örsi. budakeszi, abonyi vagy dunaharaszti. A gombai tábor­ban 1948-ban 300 úttörőveze­tőt képeztek ki. s közülük 100 an Pest megyeiek voltak. Az ellenforradalom után pedig az országban elsőként újjáala­kuló 17 úttörőcsapat közül 6 volt Pest megyei. S míg a kez­detkor, a gyermekbarát úttö­rőcsapatok létrejöttekor alig néhány százan voltak, ma Pest megyében 110 ezer úttö­rő él. 244 úttörőcsapatban tíz­ezer úttörővezető irányításával dolgozik. Beszéltek a mai feladatok­ról is, amelyeknek éppen a gazdag tapasztalatok össze­gyűjtése könnyíti valóra vál­tását. És, mert a szó nemes értel­mében véve is pajtásók gyűl­tek itt össze, hogy a tanács­kozással megnyissák az úttörő- mozgalom 35. évfordulójának hosszúra nyúló eseménysoro­zatát, valóban nincs csodál­koznivaló azon, hogy tegezték egymást, hogy együtt daloltak a mai gombai vörös nyakken- dősökkel, s azon sem, hogy az úttörőmozgalom emlékhelyé­vé avatták az ország első út­törővezetői táborának otthont adó épületet, amelynek falán tegnaptól márványtábla hir­deti az utódoknak is példaadó tényt. És persze, az is természetes, hogy a ma úttörői az emlék­tábla kicsinyített másával aján­dékozták meg az első zászló­vivőket, azok pedig egy se­lyem lobogóval a gombai paj­tásokat, s e lobogón ott a ne­vük, akárcsak azon a Magyar- országot ábrázoló térképen, amelyikre mindegyikük be­rajzolta tegnapi útját: a Gom­bára vezetőt. Vasvári G. Pál Nem jótétemény Országos tanácskozás az időskorúak támogatásáról Lesi elegendő építőanyag Zökkenőmentesnek ígérkezik a $övő évi ellátás A népgazdasági terv mint­egy 51 ezer magánerős lakás- építkezéssel számol a követ­kező évben — ebből 31 ezer egyedi családi ház lesz. A várható igényeket figyelembe véve készítette el az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium a Belkereskedelmi Minisztériummal közösen min­den egyes megye részletes épí­tőanyag-ellátási tervét. Az illetékesek ígérik, hogy 1981-ben nem lesz hiány fö­démszerkezeti elemekből, fö- dómgerendából, mintegy 13 százalékkal forgalmaznak töb­bet. Lekerül a hiánycikklistá­ról a födámbéléstest is: a kö­vetkező évben gyártandó 16 millió már összhangban lesz az igényekkel. Ugyanakkor kész födémszerkezetekkel is ellátják a piacot. Emellett a tégla- és cserépipar 500 ezer méter vázkerámiás födémge­rendával bővíti a hazai vá­lasztékot. Mindezeken túl az ideinél mintegy 30 százalék­kal több födémpanel kerül a Tüzép-telepekre. Az előzetes felmérések sze­rint körülbelül másfél milliárd téglára lesz szükség a ma­gánerős építkezésekhez. Ezt az igényt az ipar maradék­talanul kielégíti. Cementből sem lesz hiány — a több mint egymillió tonnás hazai ter­melést 770 ezer tonna szocia­lista importból származó ce­ment egészíti ki. Azbesztce­ment tetőfedő síkpalából kö­rülbelül 7 és fél millió, hul­lámpalából 6 és fél millió négyzetméternyit, lefolyócső­ből pedig 12 ezer tonnát ad­nak át a belkereskedelemnek. Nem lesz gond a fából ké­szülő ajtó-ablakkínálattal sem. Az ÉPFA 927 ezer nyí­lászárója, a helyiipar ter­mékeivel, valamint a szocia­lista importtal együtt ele­gendőnek tűnik. összességében, idejében megkezdődött a felkészülés a lakosság zökkenőmentes ellá­tására. Az építőanyagipari vállalatok az ajánlott ter­vekkel összhangban alakítot­ták ki választékukat, így jö­vőre az egyéni építkezők az előírt szabványoknak megfe­lelő elemekkel és szerkezetek­kel építhetik fel családi há­zukat. A nyugdíj nem juttatás, ha­nem visszatérítés, s midőn a társadalom gondoskodik haj­lottkorú állampolgárairól, nem kegyet gyakorol, hanem köte­lességét teljesíti, egy élet mun­kájával kiérdemelt jogok ér­vényre juttatását szavatolja — hangsúlyozták a Hazafias Népfront időskorúakkal fog­lalkozó országos társadalmi munkabizottsága és a Ma­gyar Vöröskereszt közös ren­dezésében csütörtökön Buda­pesten lezajlott tanácskozá­son. Az időskorúak helyzeté­vel, gondjaival foglalkozó számvetésen és vitán S. He­gedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára egyebek között azt is hangoztatta, valamennyiünk érdeke: ne szunnyadjanak azok az energiák, tapasztala­tok, amelyeket a nyugdíjasok nyújthatnak a város- és köz­ségpolitikai feladatok meg­valósításához, a gazdasági kér­dések megoldásához. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettes a széles kö­rű társadalmi összefogást sür­gette. Knoll István, a Hazafias Népfront időskorúakkal fog­lalkozó országos társadalmi munkabizottságának elnöke szerint különösen megdöbben­tő tény, hogy a szociális se­gélyre országosan rendelke­zésre álló összegből tavaly megmaradt 15 millió forint, ilyesfajta takarékosság meg­engedhetetlen közönynek mi­nősíthető. Ortutay Zsuzsa, a Magyar Vöröskereszt alelnöke köve­tendő példaként említette a főváros az öregekért jelszó­val kezdeményezett budapesti akciót. Kecsmár Ilona, a KISZ Központi Bizottságának osz­tályvezetője beszámolt arról, hogy megannyi középiskolá­ban megszervezték az idős­korúakat segítő diákszolgála­tot, A szakszervezetek szerepéről, tennivalóiról Honti Mária, a SZOT főmunkatársa számolt be. Biztató a Gelka és a 22-es Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádvezetőinek fölhívása, melyben arra szó­lítják fel az ország valameny- nyi szocialista brigádját, áldoz­zák egy-egy kommunista mű­szakjuk keresményét a szociá­lis otthonok, öregek napközi otthonainak támogatására. Kompletten szállítják Kisüzemek exportra Jelenleg már 25—30 féle komp­lett kisüzemből áll a szövet­kezeti ipar exportkínálata. Tel­jes üzemet először a hatvanas években exportáltak, azóta a választék jelentősen bővült. Egyre növekszik ugyanis, első­sorban a fejlődő országok igénye a gyorsan termelésbe állítható, termelékeny, s vi­szonylag nem bonyolult tech­nikai-technológiai követelmé­nyeket kívánó termelőegysé­gek iránt. Az V. ötéves tervidőszak kezdete óta az Interag Rt. közreműködésével mintegy négymillió dollár értékű komplett kisüzemet exportált magyar szövetkezet A kisüzemek komplett ex­portjához a tervezésen és a gépek szállításán kívül a szak­emberek, munkások kiképzése, az üzemeltetéshez szükséges ismeretek átadása is hozzá tartozik. Jelenleg mintegy három­millió dollár értékű különbö­ző komplett kisüzem export­járól folynak tárgyalások. En­nek alapján a jövőben vár­hatóan egyebek közt szappan­gyártó és galvanizáló üzeme­ket is exportál a hazai szö­vetkezeti ipar. Eszi? Nem eszi?..» Mi kerül naponta a tányérunkba? * A közétkeztetés tapasztalatai Pest megyében Divat fitymálni, mindennek elmondani az üzemi ét­kezdében felszolgált ebédet, otthoni ízek után áhítozni. De háziasszony legyen a talpán, aki a nyersanyagnorma keretein belül ki tudja hozni a két-, esetleg háromfo­gásos déli étket. Természetesen azt se higgyük, hogy elégedettnek kell lennünk akkor is, ha tényleg íztelen, cseppet sem étvágygerjesztő az ebéd, s el kell fogad­nunk az eszi, nem eszi hányaveti igazságát. Bábák és csapdák Nem fogadták el azok a népi ellenőrök sem, akik a- közelmúltban Pest megye se­regnyi vendéglátó helyén, üzemi konyháján, a napközi otthonokban arra keresték a választ, mit lehet és kell ten­ni a tömegek étkeztetésének javításáért. A tapasztalatok azt sugallják, nem kell ke­resgélni tennivalókat: ahány ház, vagyis ahány konyha, annyi gond, annyi tisztázat­lan kérdés. Azt is mondhat­nánk. túl sokan bábáskodnak az üzemi, vagy közétkeztetés sorsán, s kifacsarva az ismert szólást, ezt olykor a gyom­runk bánja Mert van ugye üzemi konyha, ahol főznek is, s amelyet a vállalat működ­tet, másutt az étkeztetés gaz­dája a vendéglátó, az áfész, de a konyhát a gyár adja, egy házzal odébb csak mele­gítik, ízesítik, s nem főzik a tányérba valót. Megint másutt úgy tudják le dolgozóik ét­keztetését, hogy jegyet, tiket­tet, coupont — nevezzük bár­minek — adnak, amely a vendéglőkben, éttermekben váltható be éhségcsillapító falatokra Vannak néha ördögi csap­dák is a munkahelyi étkezte­tésben. (Nem szólunk itt a gyermekek, a diákok koszto­lásáról, hiszen ezzel nemrég Az Epfllctkerámlalparl Vállalat burkológyáránkk Ipari burkolóflzemé- ben az idén négyszázhúszezer négyzetméter sima, valamint csúszás- gátló felülettel ellátott ipari burkolóanyagot gyártanak. A termékek java részét vegyi és élelmiszerüzemeknél használják. külön felmérés kapcsán ma­gunk is foglalkoztunk!) A vizsgált kilenc vállalat gyár, üzem, tsz — dolgozóinak átlagban 24,7 százaléka veszi igénybe az üzemi étkezést. (Az átlag itt is csalóka: a gödi Dunamenti Tsz-ben alig emel­kedik 10 százalék fölé az aránymutató, a Közúti Gép- ellátó Vállalat ceglédi gyárá­ban meghaladja az ötvenet.) Bizton állíthatom, máltátla- nul keltett rossz hírük elle­nére, jóval többen étkezné-* nek munkahelyükön. De — és itt jön a csapda, a több mű­szakos üzemekben a bejárók­nak eleve le kell mondaniuk az ebédről, jó, ha, a műszak- váltáshoz szorosan igazodó buszokat elérik. Nem járnak jobban a széle-hossza nincs tsz-ekben dolgozók sem. Ét­keztetésükre kísérletek ugyan vannak, a már említett je­gyek, de a végső megoldás még jó ideig várat magára. Az sem segít az ügynek, hogy az étkezdék szűkössége, a konyhák korszerűtlensége miatt nincs lehetőség komo­lyabb fejlesztésre. Bűvészkedés a normákkal Az sem érdektelen, sőt!, mi kerül az asztalokra, azaz mit kínál az üzemi étkezde. Itt is változatos a' kép. A Pestvidé­ki Vendéglátó gondozásában levő váci üzemi étkezdékben — DCM, Izzó, Hajó- és Daru­gyár — két-három fajta me­nüből is választhatnak, má­sutt szegényesebb a kínálat. A nyersanyagnormákkal, a be­szerzési lehetőségekkel — leg­kedvezőbb a nagykereskedel­mi, a legkevésbé csábító a szabadpiaci — való bűvészke­déstől is függ, mennyire vá­lasztékosán, ízletesen főz az adott konyha. Talán nem is rossz ötletet, teszünk köz­kinccsé, ha leírjuk, a ceglédi EVIG-nél a vállalati dolgozók kiskertjében termett zöldség­féléket, gyümölcsöket, felvá­sárolják az üzemi étkezde szá­mára. Természetes törekvés, hogy az olcsóbban beszerezhe­tő alapanyagokat vásárolják szívesebben, s használják a helyettesítő termékeket, pél­dául az árpagyöngyöt vagy a tésztarizst. A kukoricából ké­szült ételek is helyet kapnak az asztalon. Túlzott kívánalom lenne a jelenlegi helyzetben, hogy egészségünk védelmében még arra is gondoljanak: a fi­zikai és a szellemi dolgozók kalóriaigénye nem azonos. (Az igazság kedvéért álljon itt — a normát a fizikaiakhoz igazítják.) Árengedmény és gasztrofol Nem mindegy, nem is le­het mindegy, milyen körül­mények között kapja be a déli falatot az ember. Sajnos, az igazi üzemi konyhákon a tá­lalók, a tányérok nem a leg- esztátikusabbak. Csorbák, zo­mánchiányosak, pótlásukra pedig az anyagi fedezet hiány­zik. Érthetően kedvezőbb a hely­zet a vendéglátóhelyeken, vagy a vendéglátó által működte­tett üzemi konyhákon. Itt még olykor a zsúfoltság miatt sem kell aggódni, van szabad ka­pacitás is, mint például a diósdi csapágygyárban vagy a dömsödi Fészek étteremben. Igazságtalanok lennénk, ha figyelmen kívül. hagynánk a már valóra vált ötletek, he­lyes kezdeményezések sorát, amelyeket annak érdekében tettek, hogy a közétkeztetésbe mind több embert vonjanak be, hozzáteszem, könnyítsék a nők második vagy ki tud­ja hányadik műszakját. A menük árengedménye, a gasztrofol ételek kínálkoznak ide jó példaként. Csak jó szándék kell A sokrétű, alapos vizsgálat pontos látletet adott a megye közétkeztetéséről, s főként annak árnyoldalairól. A népi ellenőrök áital készített javas­latok — kár vitatni — a leg­jobb szándékkal születtek, s szorgalmazzák a mielőbbi jó irányú változást. Nem kétsé­ges, mint mindenhez, ehhez is pénz kellene, méghozzá nem is kevés. Vannak azonban olyan gondok is — s ebből is tekintélyes lista kerekedne ki —, amelyek megoldásához jó szándék, körültekintés, figye­lem is elegendő lenne. Mert a zsúfoltság mellett is meg le­het őrizni a tisztaságot,, ha nehezebben is, az ételt, ha már úgyis meg kell főzni, le­het ízletesen is, s jobb ét­vággyal ül a tiszta asztalhoz a dolgozó, ha a tányér, az evő­eszköz is esztétikus, de leg­alábbis tiszta. Ennél jobb kedvcsináló aligha kell az üzemi étkeztetéshez! Gáspár Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents