Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-13 / 266. szám

»Ml* gtr.c.ret 1980. NOVEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Együttműködés Megállapodás az OMFB és az MTESZ között Együttműködési megállapo­dást kötött szerdán az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság és a Műszaki és Ter­mészettudományos Egyesüle­tek Szövetsége. A megállapodás szerint — amelyet Szekér Gyula, az OMFB elnöke és Tóth János, az MTESZ főtitkára írt alá a Technika Házában — a két szervezet a jövőben a terme­lési szerkezet korszerűsítésé­vel, a termékek minőségének, exportképességének javításá­val, a munka- és üzemszerve­zéssel. vataimint a munkaerő­gazdálkodással összefüggő ál­lami feladatok végrehajtására összpontosítja erőit. Az együttműködés lehetővé teszi, hogy az MTESZ-ben tömörült mintegy 170 ezer szakember részt vegyen a hazai kutató-fejlesztő munkák fő irányának meghatározásá­ban, a nemzetközi műszaki­tudományos együttműködés­ben és a kutatási programok végrehajtásában, s mindezek nyomán az OMFB-ben és az MTESZ-'ben felgyülemlő szel­lemi értékek az eddigieknél jobban hasznosuljanak. Magasabb színvonalon KISZ-taggá nevelés TanácskoMott az Útiorőszovefség Tegnap ülést tartott a Ma­gyar Üttörők Szövetségének Országos Tanácsa. A testület először Szűcs Ist­vánná főtitkár előterjesztésé­ben megtárgyalta azt a jelen­tést, amely annak az idő­szaknak a problémáival fog­lalkozik, amíg a fiatal úttörő­ből a KISZ tagjává válhat. Ezzel összefüggő javaslatot fogadtak el. Az úttörőszövetségből az ifjúságii szövetségbe való be­illeszkedés elválaszthatatlan azoktól a társadalmi, oktatá­si, ifjúságpolitikai és élet­módváltási kérdésektől, ame­lyek a 13—16 éves korú fia­talok életében meghatározók. Ezért a jelenlegi zökkenők ki­küszöbölése, a gondok megol­dása csakis a nevelésben ér­dekeltek — a szülök, az isko­la, az úttörő és ifjúságii moz­galom — széles körű összefo­gásával valósítható meg. Az úttörőszövetség saját felada­tait a VII—VIII. osztályos út­törők életkorának és érdek­lődéséinek megfelelő progra­mok megvalósításában, a KISZ-életre jellemző tevé­kenységi formák elterjesztésé­ben, a két ifjúságii szervezet kapcsolatainak bővítésében fogalmazta meg. A továbbiakban az orszá­gos tanács megtárgyalta az 1981—82-es úttörőév fő fel­adatait. Az írásos előterjesz­téshez Feith Bence titkár fű­zött szóbeli kiegészítést. A testület állásfoglalása szerint arra van szükség, hogy az úttörőcsapatok — korábbi jó hagyományaikra építve — munkájukat magasabb szín­vonalon, s a helyi adottságok­hoz, lehetőségekhez jobban alkalmazkodó programok ki­munkálásával folytassák. Jö­vőre kiemelt feladat lesz a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelés. Ugyanígy szük­ség van aiz úttörőcsapatok és az iskolák együttműködésének javítására, a KISZ-életre való hatékony felkészítésre. Ezután az országos tanács különféle személyi kérdéseket tárgyalt. Hová tűnt a* utánpótlás ? Öntőtanulókról múlt időben Egykor férfívirtusnak számított Pattognak a szikrák, tüzes folyamként ömlik az izzó vas — az öntöde homályában na­rancssárga derengés jelzi: kezdődik a csapolás. Szürke falak között, szürke arcokon csorog a veríték, a szállamgó portól szürke a levegő is. Eb­ben a homogén szürkeségben élnek és dolgoznak azok az emberek, akik több évtizedes kohászmúlttal a hátuk mögött vallják: ez a szakma színesés változatos, kemény, de megun­hatatlan, ha százszor születné­nek is ezt választanák... Nehéz kenyér Kohászélet — nehéz kenyér — tartja a szólás, s aki már szagolta az öntöde levegőjét, nem is próbál vitatkozni vele. Ám amíg néhány évvel — vagy még inkább évtizeddel ezelőtt meg igazi férfivirtus­nak számított helytállni té- len-nyáron a fullasztó mele­get lehelő vas és acél közelé­ben, ma már szinte kivétel nélkül minden öntöde kapuján kinn a tábla: Azonnal felve­szünk ... öntőt, kovácsot, íor- mázót, öntvénytisztítót — vagyis a szakma minden ága­zatába — szakképzett és szak­képzetlen munkást. A MüM 204-es Szakmunkás- képző Intézetében Vácott ha­gyománya van az öntőképzés­nek. Az intézet igazgatója, Im­re György már-már nosztal­giával emlékezik vissza azok­ra az esztendőkre. — Nem is volt olyan nagyon régen, amikor az egész ország öntöszakmunkás-igényt mi fe­deztük. Itt tanultak a jövő szakemberei, akár Özdra, Győrbe, Szegedre vagy a fő­városba kerültek a tanulóévek végén. Azóta megváltozott a mi hatáskörünk is, de alapo­san megváltozott a jelentkezé­si kedv is. Ma már szigorúan csak a megyehatárokig nyúl­hat ki a kezünk. Nem mintha más tájakról olyan nagyon iparkodnának hozzánk a nyol­cadikat végzett gyerekek. Tény azonban, hogy a budapesti il­letőségű fiatalokat egy ideje már a Csepeli Vas- és Fém­mű szakmunkásképzője fogad, ja. Összesen öten Idén a szakma három évfo­lyamában összesen öt (!) fia­talember tanul. Elsős osztály már nem is indult az idén. mert mindössze ketten jelent­keztek. (Egyiküknek nyolcadi­kos bizonyítványában felbuk­kant néhány kettes az elégte­lenek sűrűjében, másikuk ugyan erős kettes tanuló volt, le budapesti lakos.j Csak múlt időben érdemes beszélni az intézet öntőtanműhelyéről is, hiszen a kihasználatlanság miatt célszerű volt átadni a szomszédos Könnyűipari Al­katrészellátó ; Vállalatnak, amely albérletben vendégül­látja az öt tanulót is. A tulaj- domcserét mi sem indokolja jobban, mint az alábbi szám: a tanműhely fenntartása négy és fél millió forintot emésztett föl évente. A tanulók előállí­totta érték ennek a töredé­két sem tette ki. — Hiába a széles körű szak­mai tanácsadás, pályaválasztá­si segédkezés, az általános is­kolákkal kiépített legjobb kap­csolat. Hiába az agitáció, a rendszeresen szervezett üzem- látogatás, az aránylag magas kereset — nem vonzó ez a szakma — szögezi le némi ke­serűséggel Imre György. — Azt mondják; koszos. Kétség­telen, hogy nem fehér köpe­nyes, patikakörnyezetű hiva­tás, de nem hiszem, hogy sok­kal tisztább maradna a keze például autószerelőnek, erre a pályára mégis esőstől jelent­keznek a gyerekek. Mint ahogy szinte korlátlan választék áll előttünk kőművesjelöltekből és központifűtő-tanulónak jelent­kezőkből is. Szobafestő és má­zoló szakmunkásokból pedig éppen több van az elégnél, de nincs nyoma se ácsnak, kevés a szerkezetlakatos és az esz­tergályos tanuló is. Szüléi nyomás A hiányszakmák és többlet- jelentkezők óhajának összefüg­géseit elemezve kicsit elszo­morító — de korántsem meg­lepő — következtetésre jut az igazgató. — Tévedés lenne azt hinni, hogy a gyerekek választják a divatos szakmákat. Többségük szülői nyomásra, esetleg né­hány pofonnal súlyosbítod atyai érvnek engedve írja fe! továbbtanulási lapjára az is­kola nevét. És tetszik — nem tetszik, be kell látnunk, hogy a szülői döntéseket nagyban befolyásolja: lehet-e az adott szakmában sokat keresni (nép­szerűbben fogalmazva, masze- kolni) vagy sem. És így rög­tön érthető, hogy mitől ugrik fel egyes szakunkon a népsze­rűségi mutató. Hiába nincs a gyereknek ügyes keze, hiába gyengék a képességei — le­gyen csak autószerelő, műsze­rész vagy — ha lányról van szó — fodrász, kozmetikus. — Mi a megoldás? — ve­szi elejét kérdésemnek Imre György. — Ha tudnék kész re­ceptet, nem konganának az osztályaink. Legalábbis gya­korlati ötletem nincs. Elméleti annál inkább: szemléletválto­zással megoldódnának ezek az alapvető bajaink is. Ha a szü­lők belátnák — tisztelet annak a kivételnek, aki már most be­látja —, hogy a tisztességes, ráadásul anyagilag is megbe­csült, kétkezi munkának van becsülete. Mindaddig, amíg így nem lesz — és valószínűleg nem holnaptól lesz így — az öntö­dék mindent elborító szürke­ségében csak a kohó mellett me gör eg edettek vallják: szí­nes, érdekes ez a munka, amit nem lehet megunni. L. Zs. Pest megyei politikai könyvnapok A magyar gazdaság és társadalom (Folytatás az I oldalról) tást. Kulcsár Kálmán A mai magyar társadalom szerkeze­tét, legfontosabb folyamatait elemzi; Gecse Gusztáv kötete, a legújabb tudományos ered­ményekre építő, olvasmányo­san megírt Vallástörténet szé­les olvasóközönség érdeklődé­sére tarthat számot. Az új kiadványokból kettő még fel­tétlenül említésre érdemes: Kállai Gyula Életem törvénye című visszaemlékezése és Pú­ja Frigyes Magyar külpolitika című kötete. A rendezvénysorozat meg­nyitása után Nyitrai Ferenc- né dr. A magyar gazdaság és társadalom a 70-es években címmel tartott előadást. A Központi Statisztikai Hivatal elnöke, akinek e témáról a közeli hónapokban könyve je­lenik meg (s akinek már ki­adott munkáit az ünnepség színhelyén rendezett könyvki­állításon és -vásáron is felfe­dezhettük) bevezetőjében a következő évek és az elmúlt évtized kapcsolatáról, az ed­digi eredmények és hiányossá­gok elemzésének, a tapaszta­latok felhasználásának szük­ségességéről beszélt. A legfon­tosabb kérdés ma — mondot­ta —, milyen mértékben, mi­lyen gyorsan vagyunk képe­sek reagálni a külső gazdasági hatásokra, hogyan tudunk al­kalmazkodni a tudományos­technikai megújuláshoz. A hetvenes évek gazdasági fejlődésének, társadalmi fo­lyamatainak alapja a teljes foglalkoztatottság volt hangsúlyozta —, ennek azon­ban a jövőben minőségileg mást, tehát azt kell jelente­nie: mindenki ott dolgozzon, ahol képességeire a népgazda­ságnak a legnagyobb szüksé­ge van. Ezzel is összefüggő kérdés, hogy a gazdaság ex- tenzív fejlesztését — ahogyan különböző dokumentumok már korábban leszögezték — az intenzív szakasznak kell fel­váltania. Gazdaságunk fejlő­dését jó néhány külső tényező is erőteljesen befolyásolta — folytatta elemzését Nyitrai Ferencné dr. —, például a vi­lágpiaci árrobbanás. Hatá­sainak csillapítása helyes kezdeményezés volt, de azt is eredményezte, hogy az árak nem orientálták megfelelően a vállalatokat. Itthon is érzékel­hető az elektronika, az auto­mobilizmus óriási fejlődése — a változásokhoz a fogyasztók viszonylag gyorsan alkalmaz­kodtak, de a termelői maga­tartást azonban már nem tart­ják ilyen természetesnek. Az új iránti nagyobb fogékony­ság, a munka jobb megszer­vezése teheti csak eredménye­Nyitrai Ferencné dr. az elmúlt évtized gazdasági és társadalmi kérdéseiről beszél. sebbé a gazdálkodást ilyen körülmények között. Ez lehet talán a gondolatébresztő, az elmúlt évtizedekben elért eredményeket, a különböző kormányszintű programokat, a fontos társadalmi folyamato­kat is elemző mondanivaló végső tanulsága is. A nagy tapssal fogadott elő­adás után Barinkat Oszkárné kitüntetéseket adott át azok­nak, akik az elmúlt időszak­ban vagy több éven keresztül igen eredményesen terjesz­tették a Kossuth Könyvkiadó­nál megjelent műveket. A bu­dai járásban végzett szervező tevékenységéért Schumy Csa- báné kapta meg a Kossuth Kiadó Kiváló terjesztő em­lékplakettjét; a munkát a ceg­lédi járásban irányító Habony István ezüst, a Cegléd város­ban szervező Mucsányi Jó- zsefné bronz emlékplakettet kapott. Kiváló terjesztő címet érdemelt ki Buczkó József né (Fóti Gyermekváros), Kohut Ferenc (Bugyi Telefongyár), Hajnal József (Köröstetétlen, Alföldi Tej önálló Közös Vál­lalat). Húszéves terjesztői munkájáért Bartos Lászlóné (albertirsai Szabadság Tsz), tízévesért Gyuráki Ferencné (Abony, Posta), ötévesért Szál­lási István (Ceglédi- Állami Tangazdaság), Nagy László (Ceglédi Járási Földhivatal) és Szűcs Béláné (abonyi Jó­zsef Attila Tsz) kapott em-> lék jelvényt. p. sz. e. Harmincezer forint értékű könyv között Válogathatnak februárig termelőszövetkezet dolgozói. Fotó: Bozsán Péter Kiállítás Moszkvába! Tungsram technika '81 Tungsram technika ’81 cím­mel nagyszabású önálló kiállí­tást rendez november második felében Moszkvában az Egye­sült Izzó. A tíznapos sereg­szemlén hazánk egyik legna­gyobb gépipari vállalata a legutóbbi öt év kutatómunká­jának kiemelkedő eredményei­ről ad számot legfontosabb külpiaci partnerének. A moszkvai kiállításon egyebek között bemutatják a Tungs- ram-lézereket, a vákuumtech­nikai rendszereket, a komp­lett színházvilágítási és fény- szabályozó rendszereket, vala­mint az ipari robotokat. E termékek egyúttal a követke­ző tervidőszak export aján­latát is reprezentálják. Új lehetőségek, új problémák Városiasodás és egészségnevelés „Az urbanizáció folyamata új lehetőségeket és problémá­kat hozott magával, amelyek a falusi területeket, a szabad térségeket, a városokat es azok lakóit egyaránt érintik. Ezek közé tartoznak a belső és külső vándorlás hatásai..., a természeti környezet meg­változtatása, az atmoszféra, a vízforrások és a föld szennye­zése. Mindez az urbanizáció folyamatának és a regionális fejlődéssel való kapcsolatának jobb megértését kívánja.” Idén tizenegyedszer Az iménti idézet — az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet tudományos fórumának megállapítása — n-em véletlenül került a XI. .szentendrei egészségnevelési konferencia meghívójára mot­tó gyanánt. Ugyanis a fórum 250 résztvevője ezúttal az egészségnevelés és a városia­sodás kapcsolatát tűzte na­pirendjére. Tegnap délelőtt fél 11-kor a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár színház­termében kezdődött a konfe­rencia, amely immár nagy múltra tekint vissza: eleinte a város és környéke egészség- nevelési szakemberei cserél­ték ki nézeteiket, majd — mert a témák nem csupán helyi érdekűek voltak — a megye, sőt az ország egész­ségügyi ismeretterjesztőinek figyelmét is felkeltették a ta­nácskozások. Új városok, eggőmeráció Ezúttal is nem csupán Pest megyei résztvevők jöttek el, hiszen -a hallgatóság egyhar- mad-a az ország távolabbi ré­szeiből érkezett, hogy új is­mereteket szerezzen a váro­siasodás és egészségnevelés kapcsolatáról, s a hagyomá­nyos kíváncsiak köre is bő­vült, hiszen tanácsi, műszaki szakemberek szintén ideláto­gattak. Őket is köszöntötte tehát dr. Lázár Sándor, a szent­endrei Városi Tanács egész­ségügyi osztályának vezetője, hangsúlyozva, hogy az urba­nizációs gondok megoldásá­ban együtt többet tehetnek. Erről beszélt nyitó előadá­sában dr. Madár János, a Pest megyei KÖJÁL igazgató főorvosa. Mint mondotta, a városiasodás világproblémája Pest megyében is érezteti hatását. Megszaporodott váro­saink száma, s bár a lakos­ságnak csak 15 százaléka vá­roslakó, a megye sajátos hely­zete miatt az ingázás, a fő­várost körülvevő agglomerá­ciós övezet gondjai fellelhe­tők. Ilyen például az, hogy az egészségügyi feltételek fej­lesztése — mint például a viz­es csatornahálózat bővítése, a 1 a kás körül mán yek jobbá tét el e, a szemétszállítás megoldása — ütemében elmarad a né­pességszám növekedésétől, s óriási erőfeszítéseket kíván. Az sem véletlen, hogy ép­pen Szentendréin tanácskoz­nak a témáról, hiszen ez ügy­ben a város példamutató ered­ményeket ért el. Ezt tanúsít­ja a Hild Emlékérem, ame­lyet az a Szentendre érdemelt ki, amelynek lakossága az el­múlt két évtizedben 80 száza­lékkal nőtt. Szakkérdésekről szakemberek A bevezető után Marosvöl­gyi Lajos, a Szentendrei Vá­rosi Tanács elnöke szólt ar­ról: a mostani konferencia jó alkalom arra, hogy a váro­siasodás problémáit jobban megismerjék az egészségne­velők, s tevékenységük ezál­tal hatékonyabbá váljon. E célt szolgálta az ülés két sza­kaszban — hozzászólásokkal is bővített — tíz előadása. Ezek szinte valamennyi egészség- ügyi ág urbanizációs össze­függését taglalták, így például a fogászat, a sport, a mozgás- szervi betegségek, az idős kor sajátosságai, a lelki egészség, a dohányzás, az iskolaügy, a közegészségügy és járvány- ügy, a táplálkozás és az al- kohológia városiasodással kap­csolatos kérdéseiről szóltak az előadók. Közöttük például dr. Tóth Pál, a SOTE egyetemi docense, a Gyermek Fogorvos Társaságok Világszövetségének elnöke, dr. Frenkl Róbert professzor, a Testnevelési Fő­iskola tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Vértes László, a Pest megyei KÖJÁL osztály- vezető főorvosa, a Magyar Ge­rontológiai Társaság titkára és dr. Berencsi György profesz- szor, a Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem tanszékvezetője. Az előadások és a vita után a résztvevők szentendrei vá­rosnézésre, múzeumlátogatás­ra indultak.

Next

/
Thumbnails
Contents