Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-12 / 265. szám

Az első nyugdíjashónap Beszélgetés Várnagy Bélával Várnagy Béla, az Országos Takarékpénztár váci járási fiókjának fáradhatatlan igaz­gatója nyugdíjba ment. Sze­mélyesen, mosolyogva ő maga erősíti meg a hírt. — Igen, ezek az átmeneti hetek, a felmondás, a szabad­ság időszaka. Utána követke­zik, ahogy mondani szokták, a dolgos esztendőket követő, megérdemelt pihenés. — Milyen volt az indulás? — Régen volt, pontosan negyvenegy évvel ezelőtt, ami­kor tanulmányaimat befejez­ve, munkát vállalhattam. A háború néhány évre az én éle­tembe is beleszólt, de utána pénzügyi vonalon segíthettem az újjáépítést, a szocialista bank- és takarékpénztári rend­szer megindítását, s tanúja lehettem ezen a munkaterüle­ten az utóbbi évtizedek nagy fejlődésének. — A váci évek? — 1959 szeptemberében ke­rültem ide. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy a Szé­chenyi utcai, régi OTP-fiók- Helyiségben szorongtunk, ide­geskedtünk. Utána megkaptuk a Lenin út sarkán álló üres telket, az egykori Pestvidéki Nyomda szomszédságában. Fel­épült az új, korszerű székház Tizennyolcán kényelmesen el­\ fértünk benne, s úgy gondol- i tűk, hosszú évemre elvetettük a fejlesztés gondját. — Nem úgy lett? — Szerencsére nem. Az élet, a fejlődés nagyobb tempót dik­tált. Ma már ötven dolgozója van az OTP Váci Járási Fiók­jának, hatásköre, ügyfélforgal­ma megnövekedett. A költség- vetési beruházások a takarék- pénztáron keresztül történnek. Jóleső érzés tudni, hogy az én munkám is benne van sok új iskola, napköziotthon és mű­velődési ház felépítésében, — A lakásépítések? — Vác országosan a legel­sők között volt a KlSZ-lakás- építési akció kezdeményezésé­ben. Az eredmény? Deákvár felső részén, az egykori kuko­ricaföldek, szőlőtáblák helyén ifjú házaspárok sora költözhe­tett új otthonba. Két kezük munkáját, az ifjúsági szervezet lelkes irányítását mi támogat­tuk anyagiakkal, kölcsönnel. — Elismerésben volt része? — Kétszer kaptam meg a Kiváló pénzügyi dolgozó kitün­tetést, többször kaptam jutal­mat s más elismerést. Ehhez járul az, hogy az utcán ma is örömteli arccal üdvözölnek az emberek. Felvillan ilyenkor egy-egy jól elintézett, lakás- építési kölcsön sorsa, vagy egy-egy kihúzott autónyere- mény-betétkönyv. Szeretnék jelképesen mindenkivel kezet szorítani, aki ügyfelünk volt ezekben az években, s aki szeretettel gondol rám. — Tervei? — Weisz György tanácsel­nök felajánlott pénzügyi szaktanácsadói elfoglaltságot. Egyelőre pihenni, olvasni aka. rok, többet lenni a családom­mal. Később? Majd meglát­juk ... Papp Rezső Tizenkét bizottság A közösségi élet szervezői Befejeződtek a Hazafias Népfront váci körzeti bizott­ságait megválasztó aktívaérte­kezletek. Tizenkét körzeti bizottságot hoztak létre a városban, me­lyek a következő öt évben irányítják és szervezik a la­kosság közösségi életét. A városi népfrontbizottság elnöksége írásban mondott köszönetét ' azoknak, akik munkájukkal elősegítették a választások sikerét. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA — A nyugdíjas vasutasok szakszervezeti taggyűlését no­vember 18-án, kedden délután 2 órakor tartják a váci vas­útállomás melletti klubban, az úgynevezett „Gödörben”. A bi­zalmi tlstület várja a tagsá­got és a vasutasok özvegyeit. Késik az őszi mélyszántás Nap mint nap szóba kerül az idei év szélsőséges időjá­rása, amely nehéz helyzet elé állította a mezőgazdasági szakembereket. A későn érke­ző tavasz után, korán jött a tél, s így sokfelé még szabad­ban van a kukorica, a szőlő és más fontos növények. A vá­ci járás szövetkezeteiben is ezekben a napokban gyor­sabb ütemben folyik a beta­karítás, s bizony hét végén és ünnepnapokon sem pihentek az emberek és a gépek. A kisnémedi Aranykalász Termelőszövetkezetben 310 hektáron vetettek kukoricát, amelynek eddig a felét sike­rült betakarítani. Mint Ha­lász János elnökhelyettes el­mondta, elsősorban a korai és középkorai fajtákat részesí­tették előnyben. Hektáron­ként 55 mázsás átlagot tervez­tek, de a várható mennyiség jó, ha meghaladja az 50 má­zsát. A közelmúltban készült el a szövetkezet új, 3 millió forin­tos költséggel épült szárítóbe- ’rendezése. Ez a korábbi tor­nyosszárítónál lényegesen na­gyobb teljesítményű, s az üzemanyagfelhasználása is gazdaságosabb, ami a kukori­cát is olcsóbbá teszi. Az aktuális őszi feladatok között szerepel a tsz-ben az őszi búza vetése. A munka október közepén kezdődött el, s a hónap végéig a tervezett 665 hektárnyi már a földbe is került. Egyedül az őszi mély­szántással nem tudtak időben végezni. A sáros, felázott föl­deken nehezen haladnak a gé­pek. A tervezett 900 hektár­nyi területből mindössze 20 hektáron sikerült eddig befe­jezni a munkát. Cs. J. Közlekedési szabálysértések A szonda és a traffipax Cserepka Pál hivatásos gép­kocsivezető, püspökszilágyi la­kost a közlekedés rendjének megzavarásáért 2000 forint pénzbüntetéssel sújtották. Cse­repka kiindult az egyik meg­állóból autóbusszal, amikor a járdáról a nevét kiáltották. Vezetés közben hátranézett, az árokba hajtott, kitört egy te­lefonoszlopot. Egy utas megsé­rült, az anyagi kár 3000 forint. A szabálysértésről szóló ha­tározatot 10 napig közszemlére tették ki a Volán 20-as váci kirendeltségén. Kovács Kálmán 26 éves má- rianosztrai lakos Szob és Má- rianosztra között közlekedett, személygépkocsival. Rendőr­ségi ellenőrzés során bevallot­ta, hogy vezetés előtt két jcis- üveg sört ivott. Személyi iga­zolványa sem Volt nála. 4000 forintra bírságolták és öt hó­napra bevonták a gépkocsive­zetői jogosítványát. Urbán Tibor 21 éves penci lakos este 10 óra tájban Verő­cemaros területén, a Mátyás utcában motorkerékpározott. Rendőrségi ellenőrzéskor a szonda elszíneződött. Urbán elismerte, hogy sört ivott a motorozás előtt. Ittas gépjár­művezetés miatt 1600 forint büntetést fizetett és öt hó­napig nem ülhet gépjárműre. Krausz Sándor 41 éves váci lakos a városban kerékpáro­zott. A rendőrjárőrnek feltűnt, hogy nagyon bizonytalanul ve­zeti a járművet. A férfi el­esett, súlyosan megsérült. Az orvosi lelet szerint erősen al­koholos állapotban ült kerék­párra és veszélyeztette a ma­ga, valamint a járókelők testi épségét. 2000 forint pénzbír­ságot fizetett, s megtérítette a vérvétel díját is. Gyetván István 42 éves vá­ci lakos a főváros területén szegte meg a KRESZ előírá­sait. Személygépkocsijával a Váfci úton haladt. A Traffipax Mesta fényképezőgép azt a pil­lanatot örökítette meg, amikor egy gyalogátkelőhelyen a meg­engedett 60 kilométeres átlag helyett 88 kilométeres sebes­séggel száguldott. A bírság 1800 forint, ezenkívül két hó­napra bevonták a vezetői jo­gosítványát. P. R. Automata szelep Nem csöpög már a Trabant Az autós is beszerelheti Sok Trabant-tulajdonost kí­mél meg a csöpögő benzincsap okozta bosszúságtól az az új­fajta elzáró szelep, melyet Szeberényi Béla mérnök talál­mányát hasznosítva a Mecha­nikai Gépgyártó Szövetkezet­ben már gyártanak. Az elektromos szelep a gyúj­táskapcsolóval van szinkron­ban, feleslegessé teszi a kézi­csap használatát, ugyanis a motor elindításakor automati­kusan kinyitja, leállításakor pedig elzárja a benzinvezeté­ket. Az elektromos üzemanyag­szeleppel — melynek beszere­lése kis szakértelmet igényel, tehát maguk az autósok is el­végezhetik —, megszüntethető a Trabantoknál álló helyzet­ben gyakran előforduló hiba, a benzintúlfolyás, a csöpögés, s ezzel üzemanyag is megtaka­rítható. Az újfajta automata szelep­ből — mely az eddigi kísérle­tek tapasztalatai alapján be­vált — a Mechanikai Gép­gyártó Szövetkezet az idén 5 ezret készít a hazai Trabant- tulajdonosok számára. Tésán, Perőcsényben Változott az időpont Lapunk november 6-i szá­mában közlemény jelent meg dr. Baráth Endre országgyű­lési képviselő fogadóóráinak helyéről és időpontjáról. Azóta változott a terminus. A lakos­ság a vámosmikolai tanács­házán november 22-én délelőtt 10, Tésán 11, Perőcsényben 12 órakor keresheti fel a képvi­selőt. írévendég a gyárban Sántha Ferenc lesz vendé­ge péntek délután 2 órakor a Váci Kötöttárugyár szakszer­vezeti könyvtárának, ahol az olvasók találkozhatnak a Húsza óra és sok más értékes irodal­mi alkotás szerzőjével. XXIV. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM 1980. NOVEMBER 12., SZERDA Szemekből tükröződő köszönet Egy szocialista brigád vállalása Az épület elé délután két órakor gördült oda a két sze­mélykocsi. — Mehetünk — lépett be az irodába Sereg Györgyné, az Arany János utcai bölcsőde gyermekgondozója. Esős, párás időben indult velünk a Wartburg a Fóti Gyer­mekváros felé. Mint útközben megtudtam, én tévedésből ke­rültem a csoportba. Azt hit­ték, tudok fotózni. Amikorra a tévedés kiderült és találtak egy fotóst is, már nem akarták visszamondani a meghívást. Tiszta szívvel Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete váci városi és járási csoportja kezdeményez­te, s a bölcsőde munkatársai közt, akik szocialista brigádot alkottak, kedvező visszhangra talált a szociális otthon öregei­nek patronálása Rendszeresen eljárnak hozzájuk, ajándékot és sok-sok szeretetet visznek közéjük. A vállalások közül most ez az újabb: az óvodások segítése. A két kocsiban a gyermekintézmény töj-zsgárdá- ja, együtt a vezetőnővel. A csomagtartók tele ajándékok­kal, saját kezűleg készített já­tékokkal. — Maradt-e még hozzá elég a gyöngédségből és szeretetből is, amit napközben a váci ki­csinyekre áldoznak hihetetlen mennyiségben — tűnődöm az út alatt. Kíváncsian, s kissé kétkedve várom a találkozást, mert őszintén szólva nem va­gyok túl nagy híve a brigád1- naplóba írt, kidekázott válla­lásoknak. Pillanatnyi segítség jól jön azok közül egynek, akik valamiben állandó hiányt szenvednek. önmagunkat azonban nem sokszorozhatjuk meg, az emberek gondjain, ba­jain társadalmi mértékben kell segíteni. Foton sem lehetünk család a család helyett, az egyszeri találkozás, az együtt töltött délután csak múló szép­ség lehet a kicsinyek életében, vagy esetleg sebeket tépő, lei­kül nyugalmát megbolygató sokkhatás. Bár ha meggondo­lom, tiszteletre méltó szándék az, hogy míg akadnak, akik a saját öregeikkel, gyerekeikkel sem törődnek eléggé, ők a na­pi feladatok és otthoni gon­dok mellé újabbat keresnek, mások terheit is enyhíteni próbálják. — Maguk a váciak? — kér­dezi a portás a bejáratnál. — Menjenek csak, megkaptuk a táviratot. Az 1. sz óvodát ke­resni kell a földszintes, egy­forma, kívülről falusi nyereg­tetős családi háznak tűnő épü­letek közt. Az óvónő épp most ébreszti a gyerekeket. A há­roméves korú, húsztagú cso­portnak itt a hálóterme is. Minden szép, otthonos, mo­dern. A nagyszobában tenyér­nyi asztalkák ízléses térítők­kel, a falakon gyermekrajzok. Itt és a folyosón mindenütt játékok, ötletes szemléltető táblák, ahol a kicsinyek már most tanulmányozhatják a ba­bot, a sárgarépát, borsót, s néhány apró gyümölcsfajtát is megismerhetnek. Kézen fogva Pár perccel az ébresztő után virgonc csemeték tünedeznek fel, amint á folyosón át a mos­dó felé szaladnak. Mások kí­váncsian kukucskálnak be a vendégekre. Az uzsonnafo­gyasztás közben kerülnek a szoba szőnyegére a meglepe­tésnek szánt, kötött anyagból összevarrt teknőcök, csigák és másféle csodabogarak, amiket hamarosan ki is próbálnak, ám a legkedvesebb ajándék a látogatók érkezése. '— Bácsi, húzd le a törülkö­zőket — kérik, amikor kézmo­sásra kerül a sor, s nagy üdv­rivalgás fogadja a fregoliról elérhető magasságba került frottírkendőket. Ibolya a nya­kamba ugrik, nem tágít tőlem és senkinek sem enged át. szinte birtokba vesz az egész délután idejére. — Ugye nem mész el az autóddal? — néz rám nagy ke­rek szemekkel, mikor a dél­utáni sétára készülve segítek neki az öltözködésben, s jön mellettem, az egyik oldalon ő, a másikon kis sorstársa fogja a .kezemet. Hosszú az út a Ká­rolyi grófok egykori kastély­parkjában, lassan haladunk a kerti tó mellett, a magas törzsű fák között, de egyszer mégis­csak visszaérünk oda, ahonnét elindultunk. Az a szorongató érzés a torok tájékán, a zavart rekedtség, amit alig tud lep­lezni a szemérem, nem akar megszűnni. Más nem hiányzik Végül mégiscsak be kell vallani, hogy mi is elmegyünk, mint azok a nénik és bácsik, akik ugyanúgy beírták a bri­gádnaplóba a vállalásukat, hogy évente egyszer-kétszer eljönnek, s hogy ajándékokat hoznak. És jönnek, itt hagyják tárgyi emlékeiket, de az arcuk­ra ailg emlékeznek már ezek a kis emberkék. Csak az óvó­néni marad velük, akiknek alig kell valamit szólnia, mert minden kérését teljesítik, ra­gaszkodnak hozzá, mint az anyjukhoz. — Van családja? — kérde­zem séta közben. — Férjnél vagyok, de még nincs gyermekünk. Család mellett ezt nem is lehetne csi­nálni — mondja, de ebben azért kételkedem. Sok olyan nevelőt ismerek, akik családos létére sem mondott le a hiva­tásáról, s valószínű, hogy ő sem tenné ezt, ha ilyen válto­zás történne az életében. Egyforma, pici sárga gumi­csizmák dagasztják az őszi sarat. Állnak kéz a kézben a kocsik előtt, s amikor a motor felberreg: — Bácsi, nekem is adj pu­szit! Nekem is, nekem is! Az asszonyok visszainteget­nek. Reggel 6 órakor kezdtek az Arany János utcában. Síró picinyeket, vigasztaltak, játé­kon hajba kapó csoportok közt lettek igazságot, ételt, italt ad­taik, altattak, ágyaztak, s most a szürkületbe hajló délutánon azt ígérik az elválásba nehe­zen beletörődő kis gyermeki szíveknek; — Várjatok ránk! Nemsoká­ra eljövünk. A kötelességnél többet Tudom, hogy így lesz, mert a kicsinyeknek nem szabad csalódniuk bennünk, felnőttek­ben. Meg aztán az életnek is csak úgy van értelme, színe, sava, borsa, ha a kötelességen túl. a magunk jószántából is cselekszünk valami hasznosat, i Kovács T. István Fél élet a mozgalomban Aki vasutascsaládból érkezett Három kívánság — elkötelezetten A messze futó sínpárok vi­lágában nőtt fel. Édesapja ré­vén később ő maga is a vas­utat választotta munkahelyéül. A tanulással, munkával múló hétköznapokat követően, fel­nőtt fejjel került 1957-ben szülővárosából, Budapestről, Vácra, az Elelmiszerkiskeres- kedelmi Vállalathoz, ahol KISZ-titkárként tevékenyke­dett. Aztán nyolc év követke­zett az Egyesült Izzó váci gyá­rában. Mivel 1959 óta tagja a pártnak, a gyárban töltött évek során többféle mozgalmi fel­adatot is bíztak rá. A városi pártbizottságon is dolgozott, hosszabb-rövidebb ideig. Dr. Lovász Szabó Lászlóné már tősgyökeres vácinak vall­ja magát. 1968 óta az MSZMP Váci járási Bizottságának mun­katársa. — Városi ember létemre jól ismerem és ismertem a vidé­ken élők életét. Az Izzóban éppen úgy, mint a vasútnál, nap mint nap találkoztam in­gázókkal, egyszerű falusi em­berekkel. s tulajdonképpen tő­lük tanultam meg, hogy milyen az életük, mi foglalkoztatja őket. A járás pártszerveinek gazdasági ügyeit intézi. Nem könnyű, szélesebb körű fel­adat ez annál, mint általában az emberek gondolják. A sok­féle ügyes-bajos dolgok inté­zése mellett a járás legna­gyobb pártbizottságának terü­letfelelőse. — öt község tartozik az őr- bottyáni pártszervezethez. Ezek közül kettő, Sződ és Csornád szlovák nemzetiségű települé­sek. Igyekszem rendszeresen figyelemmel kísérni a közsé­gekben folyó munkát, s a hoz­zám fordulók kéréseit, problé­máit megoldani. Azt hiszem, eddig ez sikerült, s bizonyára a jövőben is így lesz. A vidéki embereket más kérdések foglal­koztatják, másabb az életmód­juk. Ezt kell ismernie annak, aki eredményes munkát akar közöttük végezni. Egy asszony, aki fél életét, férjével együtt, a mozgalom­ban töltötte el, mire lehetne a legbüszkébb, mint éppen a gyerekeire. — Két fiam van. A nagyob­bik a honvédtiszti pályát vá­lasztotta, ma már főhadnagy. A másik fiam még tanul, je­lenleg az NDK-ban állami ösz­töndíjasként. így aztán, ha a kívánságok teljesülnének, há­rom dolgot szeretnék: azt, hogy béke legyen s hozzá egészséget kívánnék és’, hogy a gyere­keim sikereket érjenek el, boldoguljanak az életben. n Dr. Lovász Szabó Lászlóné párt- és gazdasági munkája el­ismeréseként többször része­sült kitüntetésben. Eddig háromszor kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt, s legutóbb a NOSZF 63. évfor­dulója tiszteletére rendezett ünnepségen átvehette a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést is. Csiíári János Moziműsor Kultúr Mozi (Lenin út 58.) november 13-tól 16-ig délután 4 órakor: A korona elrablása, avagy újra a Bosszúállók (szovjet kalandfilm) —, este 6 és 8 órakor: III-as hely­árakkal vetítik a Piedone Af­rikában című olasz filmvígjá­tékot. Madách Filmszínház (Lenin út 63.) november 14-én dél­után 5 órakor: Harakiri (ja­pán filmalkotás, a filmklub tagjainak) — este 7 órakor: Dicsőségre ítélve (amerikai film) —, november 15-én: Az egyik énekel, a másik nem (színes francia film, 14 éven felülieknek!). ISSN 0133-2159 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents