Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-11 / 264. szám
4 =xMtap 1980. NOVEMBER II., KEDD A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZET TÖRTÉNETE Tíz év alatt nyolc kötet A magyar képzőművészet történetét átfogó, sok kötetes feldolgozásának kiadására vállalkozott az Akadémia Könyvkiadó. Napjainkban nemcsak a magyar művészettörténet feldolgozása vált időszerűvé, . de ugyanilyen igény jelentkezik egységesen szintetizáló jelleggel az egész magyar kultúrában — mondja Németh Lajos, az ELTE művészettörténeti tanszékének vezetője, a készülő első kötet szerkesztője. — Mindeddig csupán egy kisebb terjedelmű, kétkötetes művészettörténeti kézikönyvet használhattunk összefoglaló műként, és a művészeti lexikonokat. Előkészítő munka — Ez a roppant nagy vállalkozás milyen előkészítő munkálatokat igényelt? — Az Akadémia intézetei megalakulásuk után rögtön legfontosabb feladatuknak tekintették a kézikönyvek publikálását. A művészettörténeti csoport is kidolgozta programját. Természetesen már addig is folytak történeti kutatások Ettől kezdve azonban még nagyobb intenzitással láttak neki a munkának. A dokumentációs központ forrásmunkák után kutatva már a hatvanas években szervezni kezdte a levéltári kutatásokat. A fiatal, ambiciózus gárda az úgynevezett „fehér foltok” felszámolására törekedett. Ebben a feladatban nemcsak a művészet- történeti kutatócsoport, de az egyetemek oktatói és a múzeumok munkatársai is szerepet kaptak. Ennek keretében egy sor kiállítást szerveztek Pécsett, Székesfehérvárott és Szolnokon. Jelenleg is látható egy kiállítás a „felvilágosodás korszakáról”, amelyről tanulmánykötetet is publikáltak, és amelyet később meg is vitatnak. — Hogyan, milyen elképzelések alapján készülnek majd az egyes kötetek? — Az egyes korszakok feldolgozására munkacsoportok alakultak. Az előkészítés során elméleti-módszertani kérdésekben bizonyos vitáink voltak, főleg korszakalkotási problémákról. Az Aradi Nóra főszerkesztésével készülő magyar művészettörténeti sorozatot végül is nyolc önálló kötetben szeretnénk megjelentetni. Ezek sorrendben a következők lesznek: a kezdetektől a középkorig: a XIII—XIV. század; a XV—XVI. század; a reneszánsz a XVI—XVII. százáét; a XVIII—XIX. század 1380-ig; az 1890 és 1919 közé eső korszak; a két világháború közötti korszak és a jelenkor. Az egyes korszakok között nem vonunk merev határokat, olykor nagyon is átfedik egymást. — Miként tervezik a kötetek megjelenését? Melyik lesz az első? — A könyvek a kéziratok elkészülésének sorrendjében kerülnek nyomdába. Elsőként az általam szerkesztett század- fordulót felölelő korszakot jelentetjük meg. Ezt követi majd Marosi Ernő által szerkesztett, a két világháború közé eső korszak feldolgozása. A terveink szerint mind a nyolc kötet kézirata elkészül 1985-ig vagy 86-ig, és legalább évenként egy kötet publikálására számítunk. Gazdag képanyag — Hol tartanak ma az első kötettel? Miként állt össze a századforduló művészettörténete? — A kötet már nyomdában van, egy évig tartó szerkesztői munka után, amelyet valójában tízéves előkészítés, áldozatos tevékenység előzött meg. Kisebb munkacsoporttal dolgoztunk, de minden egyes témának megvolt a maga szakembere, és ez bizony komplikálta a munkát. Korrigálnunk kellett az átfedéseket és egyes értékeléseket. Először is igyekeztünk kialakítani a közös módszert. A bevezető tanulmányom megírása után a munkatársakkal közösen megvitattuk a könyvet éppen úgy, mint azt követően egy fejezet- modellt is, amelyet belső munkatársakkal együtt írtunk meg. Így állt össze közös munkában a nyolcvanegy íves első könyvünk. — Mit tartalmaz majd a századforduló magyar művészettörténetének összefoglaló munkája? — A bevezető tanulmány utáp következő második rész művészetszociológiái kérdésekkel, továbbá a technikai fejlődésével, az esztétikai fejlődéssel, múzeumüggyel, pedagógiai kérdésekkel foglalkozik. A könyv harmadik része pedig történelmi áttekintést kíván adni a korról, de egyáltalán nem kategorikus határvonalak meghúzásával. A szecesszió tárgyalásánál például nem kell majd külön végigböngészni az építészeti vagy a képzőművészeti fejezetet Stílusban, esztétikailag összetartozó témákat együtt tálaljuk az olvasóknak. Újdonsága lesz a kötetnek, hogy a hagyományosan értelmezett képzőművészetet együtt tárgyaljuk a környezet-kultúra elemzésével, a népi kultúrával, de emellett foglalkozunk a fotóművészettel és az iparművészetekkel is. — Bibliográfia? Illusztrációk? — Nagyon részletes értékelő, illetve forrás értékű bibliográfiát adunk a kötethez. Az illusztrációs képanyag pedig 300 oldalt tölt ki, köztük 32 színes képpel. Grafikák és építészeti tervek! Ezenkívül egy 1500 fekete-fehér reprodukciót tartalmazó külön kötetet is mellékelünk. Kronológiai sorrendben a művelődéstörténeti anyagok, enteriőrök, fotók, paraszti művészeti alkotások és történeti anyag, kezdve az Országház építésétől a Tanács- köztársaság plakátjaiig. Tapasztalatok — Milyen tapasztalatokkal járt az első kötet szerkesztése a további munkát illetően? — Be kell vallanom, hogy nagyon szigorú szerkesztő voltam. Bár tartalmi változtatásokra nem került sor, tiszteletben tartván a szerzőket, de stílusbeli átdolgozásra annál inkább szükség volt. Mindenesetre jelentős tápasztálátokat szerezhettünk a következő kötetekhez. Más tanulságokkal is szolgál az eddigi munkánk, összefogta a szakmát, kollektívákat kovácsolt egybe, és egy sor olyan kutatómunkát indított el, amelynek bizonyos része majd csak később térül meg, nem e kötetek megjelenésével, de minden bizonnyal hasznunkra lesz és fehér foltokat tüntetünk el a hazai művészettörténetből. Sz. B. TV-FIGYELŐ Mi. Most, hogy a múlt heti tévéműsor szemlézésére adódik alkalom, ugyan mi mással kezdődhetne az irdatlanul hosszú képfolyam fölidézése, mint azzal, hogy azon a rég odahagyott kedden megint volt Hofi. Igaz, nem egy vadonatúj monológgal köszönte meg a nagy nyilvánosság előtt a kezébe adott aranylemezeket, hanem egy régebbi poéngyűjteményével, de hiába rögzítődött több évvel korábban ez a csatorna- szerelősdi, annak szinte minden kiszólása és bemondása naprakész elevenséggel hatott. A munkamorálra, miegyébre vonatkozó megjegyzései — amelyek nyilvánvalóan sokadszor hangzottak el, ám mégis tökéletesen helyszíni szüleményeknek érződtek — egyszerre emlékeztethettek a saját tunyaságokra és a mások figyelje közben tapasztalható to- honyaságokra. A véges végig jó ritmusú közéleti tűnődés valamennyi riposztja pontosan ült, s úgy ült, hogy míg a nevetés könnyei csorogtak, gyakorta sor került arra a jaj, de kellemetlen (mert jogosan kiváltódó) feszengésre is. Mindenesetre köszönet érte, hogy ezt az Építem.. .-et újra a programba iktatták. Munkakópia. Szintén az elmúlt hét eleji napon sugározták a Munkakópia című filmet, Szilágyi János riporter és Hámori András szerkesztő munkáját. Többé-kevésbé ez is megérdemelte, hogy a viszonylag késői órán végigfigyeljük, hiszen néhány bennfenteskedő tudakolózástól, az intimitások mértéken túli búvárlásától eltekintve egészen árnyalt és meggyőző jelentésként tudatta, miszerint az a bizonyos mozizás nem valami könnyű kenyérkereset. Egyszer az időjárás szól közbe, máskor valami szervezési baki aikadályozza a felvételt, s mindemellett még olyan gondok is nyomasztják a szereplőket, hogy amíg a kamerák előtt kell jönniük, menniük, kinél lesz a gyerek. (Emlékezhetünk rá, Pogány Judi- ték esetében mily gyakori ez a gond.) Summázva a látottakat: alkalmasint tényleg érdekesebb a celluloid-történetek létrejöttének ez a mögöttes világa, mint maga a vászonra kerülő soványka eredmény ... Major Tamás. Átugorva a szerda — egyébként nem túl izgalmas — látnivalóit (a Ka- kuk Marci szerencséje ismétlés volt), egy ismerősen rikácsoló professzorhang csapja meg a fülünket a csütörtöki programot sorjázva. Major Tamásé ez az összetéveszthetetlen orgánum, amely ezúttal úgy szólalt meg, hogy — úgymond — megismételje egykori önmagát. Igen, a technika jóvoltából most ez a csoda játszódott le, mert Major, aki nem sokkal a felszabadulás után, máig emlékezetes sikerrel eljátszotta Rahmanov drámájának Polezsájcv professzorát, most a Viharos alkonyat című szovjet film remek főszereplőjének, Cserkaszovnak a beszédét szinkronizálta. Amúgy is a másnapi ünnephez méltóan emelkedett hangvételű, az 1917-es időket mind jellemekben és konfliktusokban, mind pedig a helyszínrajzoikban remekül megidéző munka ez a klasszikus alkotás, ám így, ezzel az akusztikai ráadással egészen különleges élményt jelentett Csak irigyelni lehet azokat, akik három évtizede ott ülhettek a Nemzeti Színház nézőterén, s láthatták Major Tamást ebben a tudósi szerepben, most pedig azt tanulmányozhatták, hogy közreműködése révén miként tanult meg magyarul a hóri horgas Cserkaszov. No de múltidézés ide, összehasonlítgatás amoda — e két remek színpad- (vagyis hogy stúdió-) járó közös munkájának eredményeképp valóban egy egészen nagyszerű figura született. Mozi. S ha már mind föntebb, mind az imént filmről volt szó, hadd jelezzük, kedves dolog volt a képernyőn is bemutatni a mostani középgeneráció ifjúságának egyik szép filmemlékét, a Római vakációt pénteken. Noha 1953- ban forgatták, hamvas báját ebben a kevéssé romantikus időben sem veszítette el, s mint ilyen, igazán üdítőleg hatott. De még inkább csemegének számíthatjuk a Keleti Márton rendezői sorozatában szombaton sorra került Mágnás MisVITATKOZUNK A K I I IKO K IKOI ! Ü Az elmúlt hónap közepén indult lapunkban az ol^ vasók kezdeményezésére vitasoruzat a klubmozgalom ^ eredményeiről, és jelenlegi gondjairól. A legújabb vételi ményeket az alábbiakban adjuk közre. Kevesebb adminisztráció — több szív Érdeklődéssel figyelem,, a Pest megyei Hírlap vitasorozatát, amely hozzászólásra késztet, pedig az idősebb korosztályhoz tartozom. Válságérdektelenség — vagy ismét egy műprobléma? Lassan történelemnek számít az az idő, amikorra visz- sza kell lapoznom. Bármenynyire furcsán hangzik, mi is voltunk húszon-, sőt tizenévesek. Nem voltak klubok, hivatásos népművelők, sokszor ennivalónk sem volt De lelkesek voltunk és akartunk, valami újat, valami nagyon szépet (ma is úgy érzem, hogy azért tettünk is). Talán ennyit a múltról. Napjainkban olvastam, hogy az a bizonyos hősi korszak nem is volt olyan hősi és a fényes szelek sem voltak olyan fényesek. És itt indul egy hibasorozat. Mert ha egy korszakot dehonesztálnak, akkor a következő generáció feltétlen Óvatosabb lesz. Ugyan ki akar majd a fia vagy lánya szemében lejáratott szerepében feltűnni? A metró megszületésével épült aluljárókból a galerik és csövesek tanyái lettek. A művelődési házakban pedig egyre több a diplomás népművelő. Ezek feltehetően nagy lexikális tudóssal, de nagyon A spontaneitástól Az alábbiakban a szentmár- tonkátai Magvető ifjúsági klubból írt levelet közöljük. Klubtalálkozókon hallottuk, hogy sajnos az a mozgalom, ami először a fiatalok ezreit mozgatta meg, napjainkra hanyatlik. Nem akarjuk felsorolni azokat az adatokat, amelyek a nyitó cikkben megjelentek, azt sem tudjuk, hogy mi okozza ezt a válságot Leírjuk azonban, hogy mi miként jutottunk el napjainkig. Talán ezzel segítséget tudunk nyújtani azoknak, akik egy bizonyos pontról nem tudtak, vagy nem tudnak tovább lépni. Ifjúsági klubunk elődje a Könyvbarát Klub volt, amely kát, ezt az immár ki tudja, hányszor játszott, látott, de mindig oly szívesen fogadott filmoperettet. Ez a gyereknek, felnőttnek egyaránt szóló mese mestermód van megcsinálva: a jobbnál jobb színészek a szájcsücsörítő és lábmoccantó dallamok kíséretében egy szociális töltetű anekdotát úgy csetlenek-botlanak végig, hogy a jóízlés sehol sem szenved csorbát. A maga műfajában ez a tanulságos mesét igazán jól összekalapálták... Pest megye. Hanem a közekevés gyakorlati ismerettel dolgoztak, s dolgoznak. A most folyó sajtóvitában olvastam Pelczhoffer Erzsébet müvelődésiház-igazgató írását. Függetlenített klubvezetőket igényel (még egy íróasztal), hogy a klubvezető együtt tudjon élni a tagokkal. Először nehezen értettem meg a gondolatmenetet. Véleményem szerint egy ifjúsági klub tagjai tanulnak,' dolgoznak, szórakoznak. Ez kevés? Később rájöttem a megoldásra. A klubvezető mellé függetlenítsük a klubtagságot is. Esetleg alakulhatnának klubkompániák. így, tagság és klubvezető állandóan együtt lehetne. No, de félre a tréfával. Abban, vagy azokban a művelődési házakban, ahol igény van, kellenek a klubok, Jó segítséggel, jó irányítással hasznos lehet a működésük, de ha egy művelődési názban tucatnyi fiatal rendszeresen művelődik, attól még az nem lesz ifjúsági klub. A közművelődés olyan tőke, amelyből mindnyájan profitálunk. De a jó népműveléshez kevesebb adminisztráció és több szív, több rátermettség kell. Bodnár Ede festőművész Budapest a tervszerűségig 1966. decemberében alakult a könyvtárban, 15—20 fiatal jött össze, akik nagy lelkesedéssel segítettek a különböző programok megszervezésében és lebonyolításában. Ugyanakkor bekapcsolódtunk a községi rendezvények szervezésébe. Kialakult az a szokás, hogy a társaság hétfőnként találkozott a könyvtárban. Ezt az igényt növelte, hogy községünkben igen szűkösek voltak a művelődési lehetőségek. Aztán >1970 szeptemberében érkezett el a nagy pillanat, hogy egy magasabb kategóriába léphessünk. Megtudtuk, a Magvető Könyvkiadó patronálna bennünket, ha tagjainkat érdekli az irodalom, író— olvasó találkozóval is segítenék az irodalom szereíetének elmélyítését A tagság örömmel fogadta a javaslatot Megszületett az elhatározás, hogy kibővítjük létszámunkat és úgy vágunk az új életbe. Így alakult meg a szentmártonká- tai Magvető irodalmi ifjúsági klub 1970, novemberében 45 taggal. A kezdeti író—olvasó találkozók kevésnek bizonyultak. Szükségessé vált a rendszeres program kialakítása. Ez nehéz volt. mivel akkor még anyagilag senki sem segítette klubunknak. Kénytelenek voltunk saját belső erőinkre támaszkodni. Megszületett az elhatározás. mindenisinek részt kell vállalni a progamból. Beszámoltunk arról, ki mit szeret, mi a hobbija. így ismerkedtünk meg egyre jobban egymással. Természetesen előbb a bátrabbak vállalkoztak csak, de azután belejött a társaság. A későbbiekben ez a keret csak tágult a közös kirándulásokkal. További lépés volt a színházi látogatások szervezése. Jelenleg 15 színházi és 6 ope- rabérletünk van, de ez gyakran kevésnek bizonyul, így az érdekesebb előadásokra külön jegyet is vásárolunk. Ezt a programot tesszük még gazdagabbá az évenkénti 4—5 ismeretterjesztő adással is, amely életünknek minden területét átfogja. Természetesen ezek mellett meg kell említeni a könnyebb szórakozási lehetőségeket is. Ifjúsági klubunk jelenleg megalakulásának 10. évfordulójára készül. , Ügy gondoljuk, hogy e néhány sorral érzékeltetni tudtuk, mint érkeztünk el a spontaneitástól a szervezett programokig. ★ Hozzászólásunkat néhány régebbi és újabb tag véleményével szeretnénk lezárni. Klubunknak megalakulása, óta tagja vagyok és véleményem szerint az egész mozgalom nagyon hasznos. A leglényegesebb és legfontosabb feladatát abban látom, hogy közösségi embereket formáljon és a kulturált szórakozás igényeit maximálisan elégítse ki. Ez nálunk nagyrészt már megoldott. Saját vállalásainkból állítjuk össze különböző témakörű estjeinket Ezek az előadások, felkészülések nagyban elősegítik a kifejezőképesség, beszédkészség fejlesztését valamint az új ismeret- anyag befogadását Pásztor Sándor ★ Szeretek a klubunkba járni, mert mindig szó esik valami komoly témáról és mindig nagyon jól érzem magam. Már majdnem tíz éve tag vagyok. Vonzó, hogy a fiatalok fele az embernek nemcsak klubtársa, hanem barátja is. Hajnal Katalin ★ Másfél éve léptem be a Magvető ifjúsági klubba. A régebbi tagok mindent elkövettek, hogy hamar beilleszkedjek a közösségbe. Megismertettek a klub nyolcévi történetével, sikereivel és gondjaival. Ahány tagot megismertem, annyi barátot szereztem, mert ez nagyon jó, kiforrott közösség. A klub a munkás, paraszt és értelmiségi fiatalokat egyaránt tömöríti, és meg tudja teremteni azt a légkört, amelyben mindannyian egyformán jól érezzük magunkat. Antalóczy réter lebbi és valóságosabb dolgokhoz megtérve, feltétlenül szót keil még ejteni azokról a rövidke tudósításokról, amelyeket a híradóban láthattunk. Előbb a november 7. alkalmából átadott új váci telefon- központ dugig szerelt kapcsolószekrényeit pásztázta a kamera (közben elhangzott a figyelmeztetés, miszerint az a bizonyos három perc, az már itt, e főváros szomszédságában fekvő városban is három perc); aztán Perbál szintén új postahivatala tűnt fel; végezetül pedig Ecser megintcsak új művelődési központja. Mindenütt ott éreztük az adás idejének várakozásteli hangulatát, azt a jó startizgalmat. Különösen a legutóbb említett intézmény bemutatásakor, annál is inkább, mert a szóban forgó építmény az emberi találkozások, tartalmas együttlétek színhelyeként nyerte el mai formáját. Bárcsak a kapunyitók szándéka szerint válna népszerűvé ez a helyiségcsoport... Akácz László Citerakészítők remekei A Ilajdú-Bihar megyei Lctavcrtcsen lakó Kiss László és Nagy József már több éve készít alföldi ciíerákat. Eddig ötven hangszer került ki a kezük alól cs azok külföldre is eljutottak. A képen: Kiss László tulipánfejes duplacitcrát készít. Érdektelenség vagy műprobléma ?
