Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

1980. OKTÓBER 8., SZERDA 'sJfíri av 3 A művészeti szakszervezet kozgyűiése Különbséget kell tennünk Tufáidonos : a* ország Egy mindig megújuló forrás értékes és értéktelen között A vitában feiszóiaSt Ászéi Gy&rgy Kedden a központi vezető­ség beszámolója xeletti vitával folytatta munkáját a Művé­szeti Szakszervezetek Szövet­ségeitek IX. kongresszusa, a vasasszakszervezet székháza- ban. A kétnapos tanácskozáson összesen harmincketten kap­tak szót. A kongresszuson felszólalt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, miniszterelnök-he­lyettes. Aczél György felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy nem­csak a népgazdaság területén, az iparban, a mezőgazdaság­ban, a szolgáltatásban került előtérbe a minőség javításának követelménye, hanem a kultú­ra területén, így a művésze­tekben is. Magas művészi színvonalon, mindenki számá­ra érthetően lehet és kell szólni a legszélesebb közön­séghez, hitelesen ábrázolva napjaink sokszínű, értékekben gazdag — de bonyolult ellent­mondásokkal is teli — valósá­gát. Feltétel nélkül behódolnak a már Nyugaton is elavult­nak tartott divatáramla­toknak, nem nevezhetők igaz alkotóknak. A tehetséges és őszinte alkotás a teljes valóságra tekint, és azt ábrázolja. Aczél György rámutatott: a kultúrának, a művészetnek nélkülözhetetlen szerepe van a társadalom előtt álló feladatok megvalósításában. A társada­lom fejlesztése, a gazdaság előrevitele alkotóképes, szak­mailag és általánosan művelt, felkészült, művészetet szerető és élvező, teljes embert kíván, és e folyamatban maga az em­ber — alkotó és befogadó — nyeri a legtöbbet, a mind ér­tékesebb életet, Kiemelten szólt a művészek, a műhelyek önállóságáról és felelősségéről, amelyben helye van az értel­mes, okos, ésszerű — sőt taka­rékos — gazdálkodásnak is, lévén a mecénás a nép. Minden alkotóműhelyben mérlegelni kell — mondotta —, mit lehet tenni az ember személyiségének gazdagítá­sáért, mind teljesebbé téte­léért, s miként lehetne kielégíte­ni azt az igényt, hogy nö­vekedjen a kultúra szere­pe. A művész, az alkotó feladata: magára venni mások, minél több ember, az egész nép ügyének elkötelezett szolgála­tát. A valódi értéket hordozó kultúra támogatására változat­lanul szükség van, de a jövő­ben határozottabban, differen­ciáltabban kell különbséget tenni az értékes és értéktelen, a dilettáns és a művészileg megfogalmazott, tehetséges produktumok között — mon­dotta. A kongresszuson felszólalt Virizlay Gyula, a SZOT titká­ra is. A többi között kiemelte A nyolcvanas évek első fe­lére nincs más alternatívánk, mint amit a VI. ötéves terv irányelvei felvázolnak. Jelen­legi helyzetünk, a nemzetkö­zi kapcsolatok és hatások egy­szerűen nem tesznek lehető­vé más utat — hangzott el kedden a Technika Házában, ahol az MTESZ végrehajtó bi­zottsága Fock Jenő elnökleté­vel kibővített ülésen vitatta meg a népgazdasági terv el­gondolásait. A vitán részt vett és felszólalt Horváth László, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese és Tóth János, az MTESZ főtitkára. Az MTESZ-tagegyesületek műszaki-értelmiségi szakem­berei egyetértettek abban, hogy a társadalmi vitára bo­csátott népgazdasági terv el­képzelései megalapozott elem­zésre épülnek, s a célok ösz- szességükben reálisak. Noha, az alapvető irányvo­nalakkal egyetértettek a mű­szaki értelmiségiek, néhány kérdésben eltértek a vélemé­nyek. Bizonyos fokú aggály merült föl például a vállalati önállósággal kapcsolatban. A vállalati önállóság növekedé­sével kellőképpen érvényesül­nek-e majd az állami és a központi döntések? — tették föl többen a kérdést, abból kiindulva, hogy a piaci hatá­annak jelentőségét, hogy a kultúra munkásai — miként más ágazatók képviselői is — küldöttértekezleteken s a kongresszuson főként a mun­kával foglalkoztak. Ebben segíthet az amatőr mű­vészeti mozgalom ízlésnevelő hatása, s a közművelődésben rejlő lehetőségek mind jobb kihasználása — hangoztatták. A kongresszus az új köz­ponti vezetőség és a tisztség­viselők megválasztásával fe­jezte be munkáját. A szövet­ség elnökévé ismét Vass Imrét választották, a főtitkár Simó Tibor, a titkár Simon László és Békés Imre lett. sok segítenek ugyan a gazda­sági egyensúly helyreállítá­sán, de esetleg gátolhatják a távlati fejlesztési célok most esedékes megalapozását. A tanácskozás résztvevői a vita során megfogalmazott ja­vaslataikat, észrevételeiket néhány további kiegészítés­sel ellátva eljuttatják majd a tervet készítő szervezetekhez. SZÖVOSZ-ülés Több termék Az áfészek és a szövetkeze­ti vállalatok növekvő mér­tékben vesznek részt az élel­miszeripari termelésben, fel­dolgozásban — állapította meg keddi ülésén a SZŐ VOSZ elnöksége.- A testület — Szla- menicky István elnökletével — ezúttal a termelés, a fejlesztés időszerű kérdéseit vitatta meg. A fogyasztási szövetkezetek élelmiszeripari üzemei . mint elmondták, az elmúlt évben több mint 5 milliárd forint ér­tékű terméket állítottak elő. A sertésvágóhidak és a feldol­gozók évente mintegy 500 ezer sertést fogadnak. Ezek a kis- és középüzemek működési kör­zetükben tőkehúsból és egyes húskészítményekből kizáróla­gos ellátást biztosítanak. A 6ff. ötéves terv irányelvei Megalapozott elemzések Deresek már a hét fis a Bak Távfűtési nyitány, kérdőjelekkel 5 A rendelet szerint októ- § bér 15. előtt meg kell kez- ^ deni a távfűtést abban az S esetben, ha az átlaghőmér- § séklet három napon át 12 § fok alá süllyed. A Fővárosi | Távfűtő Művek hétfő dél- | előtt kezdte a höszolgálta- § tást. És Pest megyében? CEGLÉD, Postai Gyula, a Városgazdálkodási Vállalat tömbfűtőmű vezetője: Mi már péntek délután hoz­záfogtunk a kazánok felfűtésé­hez, a szivattyúk ellenőrzésé­hez. Szombat hajnaltól folya­matosan ellátjuk az 1095 la­kást és az iskolát. Ügy látszik, nálunk hidegebb volt, deres hajnalokra ébredtünk. Apróbb hibák még akadnak, de a csö­pögő radiátorokat folyamato­san megjavítjuk. A pótfűtés dí­ját hétfőtől számlázzuk. VÁC, Emst Miklós, a Város­gazdálkodási Vállalat főmér­nöke: * Általában a fővárosiakhoz igazodunk. De most már szom­bat-vasárnap próbafűtést tar­tottunk. Azóta enyhe, tempe­ráló meleget adunk 1600 la­kásba és hat közintézmény­nek, óvodáknak, bölcsődéknek, iskoláknak. Ha javul az idő — ahogy az előrejelzés ígéri —, szüneteltetjük a fűtést. ÉRD, Lengyel Szabolcs, a Költségvetési Üzem távfűtési részlegvezetője: Nálunk nem esett az átlag­hőmérséklet 12 fok alá, s csak kedden este kezdünk, mert a lakók a fővárosi távfűtésre hi­vatkozva reklamálnak. A 330 lakásos telep fűtőműve várha­tóan november közepére ké­szül el, addig az ideiglenes, konténer fűtőművet használ­juk. Ez sok gonddal jár, egyes lakásokban nem lehet rende­sen beszabályozni a hőmérsék­letet. GÖDÖLLŐ, Megyeri György, a Városgazdálkodási Vállalat távfűtési osztályvezetője: A múlt pénteken megindult a fűtés mindkét lakótelepen, s 1500 lakás közül csak néhány­ban, volt nehézség. Az OTP- és szövetkezeti lakások legfelső szintjén, a szeméttároló helyi­ségekben vannak a légtelenítő csapok, s néhol nem tudunk hozzájutni, mert a lakók ön­kényesen lezárják, barkács- műhelynek használják a sze­méttárolót. A Kossuth utcában a P jelű házak ötödik emeletén min­den lakásban található légtele­nítő, s ezt a lakóknak kellene megnyitni, de sokan nem tud­ják. Ezért most általános tájé­koztatót adunk ki a távfűtési ismeretekről. Az óvodában és a bölcsődé­ben már szeptember közepétől megy az 50 százalékos, tempe­ráló fűtés; ellátunk egy 16 tan­termes iskolát is, az új OTP- fiókban pedig kedden tartják a próbafűtést. Átmeneti ne­hézségek adódhatnak október 15-ig, s jó, ha a lakók tudják: az automata szabályozók a nappali felmelegedés idején le­zárnak, ezért nem kell rekla­málniuk. BUDAÖRS, Naszvadi János tanácselnök: Hétfőn megkezdődött nálunk is a fűtés. A fűtőmű rendben üzemel, ellátja rendesen a 800 lakást. SZENTENDRE, Németh Jó­zsef, a Városgazdálkodási Vál­lalat igazgatója: A bölcsődét, óvodát és az is­kolát már szeptember közepé­től fűtjük, a csaknem 800 la­kást is napok óta. Egyelőre nincs különösebb gondunk, mert csak szakaszos, temperáló fűtést adunk. Ám ha nagyobb lesz a hőterhelés, mínusz 10— 15 fokban, feltétlenül szükség lesz a plusz kazánra. Sajnos, ennek építése-szerelése még nem fejeződött be, s csak de­cemberre ígérik átadását. Fon­tos ez, annál is inkább, mert mostanában újabb 200 lakás­ba költöznek be a lakók. DUNAKESZI, Rif László, a lakótelepi fűtőművek vezetője: Ideiglenesen fűtünk a lakó­telep egy részén, mivel az új kazán beüzemelését a múlt hét végén megkezdtük... De én nem vagyok illetékes a tájé­koztatásfa ... ' A hetvenes évtized elejéi, még csak a szakemberek szűk körében beszéltek arról, hogy a mezőgazdaság fejlődésében lényeges szerepet kapnak az iparszerű termelési rendszerek. Napjainkban ott tartunk, hogy a csatlakozás föltételeinek okos szigorításával szelektálják a rendszerhez társulni kívánó­kat, s már nemcsak a kuko­rica-, a búzatermesztésben — mint kezdetben — örvendenek országos ismertségnek a tag­gazdaságok legjobbjai, hanem a sertés-, a baromfitenyésztés­ben szintén, s ez utóbbiban döntő szerepet játszott a her­nádi Március lő-e Termelő- szövetkezet. ‘Ahhoz azonban, hogy így legyen, éppúgy szük­ség volt az átlagos üzemnagy­ság növekedésére — a megye állami gazdaságaiban ez 6700 hektár, a termelőszövetkeze­tekben 4243 hektár —, mint kö­zös vállalkozások és társulá­sok —, s ezek politikai, jogi feltételeinek — létrehozására, állami cégek és szövetkezetek fokozódó együttműködésére, azaz: a szocialista tulajdon­ban rejlő lehetőségek kiakná­zására. Közelítés, tartalékok Alapigazság, hogy a tulaj­donviszonyok a társadalom lé­nyegének kifejezői. A terme­lőerők gyors növelését, társa­dalmunk fejlődését a szocialis­ta tulajdonviszonyok kialakítá­sa, uralkodóvá tétele alapozta meg, s kézenfekvő. további haladásunk is szorosan össze­függ mind az állami, mind a szövetkezeti, azaz a szocialista tulajdon erősítésével, a benne rejlő, s eddig kihasználatlan — sok tekintetben ma még föl sem mérhető — lehetőségek gyakorlati kamatoztatásával. Fényt vet e tulajdon súlyára, arányára két adat: itt terme­lik meg a nemzeti jövedelem 98 százalékát, s itt dolgozik a foglalkoztatottak 96,6 százalé­ka. Meggyőzően bizonyítja a szocialista tulajdon erőforrá­sainak nagyságát, hogy a nem­zeti jövedelem — tavaly — az 1950. évinek az ötszörösére, az ipari termelés a nyolc és fél­szeresére növekedett, a nagy­üzemi mezőgazdaság pedig a létszám jelentős csökkenése mellett ma kétszer annyit tesz le az ország asztalára, mint harminc esztendővel ezelőtt. Nem általános eset, de már nem is feltűnést keltő ritka­ság. hogy két vagy több álla­Mint a Dunakeszi Hírlapban október 3-án megírtuk, egye­lőre akadozik a városban a hő­szolgáltatás. A múlt télen öt termokonténer szolgáltatta a meleget. Remélhetően az új tömbfűtőmű az idén átveszi ezek szerepét, s nem kell so­káig fűtetlen szobákban dide­regni üli a lakótelepieknek. $ Ügy tűnik, mintha Pest ^ megye egyes részein nagyon ^ szélsőséges időjárás ural- ^ kodna: Cegléden hideg volt, ^ Érden nem. Pedig nem va- í lószínű, hogy ilyen nagy kü- \ lönbségek lennének az át- ^ laghőmérsékletben. Inkább ^ arról van szó: ahol rendben ^ van a fűtőmű, idejében — reklamációk nélkül — meg- ^ kezdték a szolgáltatást. Így ^ helyes, hiszen arra való a ^ távfűtés, hogy hideg időben működjön. % Annál is inkább, mert \ semmiféle energiatakaré- \ kossággal nem jár a távfű- ^ tés hiánya; sőt, inkább a \ drága villamos energia pa- ^ zarlását okozza, lévén, hogy ^ a lakók bekapcsolják a ^ nagy fogyasztású villany- ^ melegítőket. Ez sem a csa- § ládi pénztárcáknak, sem az \ államinak nem válik javá- \ ra. \ Azokon a helyeken pedig ^ — Érd, Szentendre, Duna- ^ keszi —, ahol nem volt elég ^ hosszú a nyár az új kazá- S nők elkészítésére, jó lenne % meggyorsítani a munkát. ^ Ha átmenetileg melegebb ^ idő is lesz, könyörtelenül § megérkezik a téli fagy, s \ nélkülözhetetlenek lesznek % az új fűtőművek. Palád! József mi vállalat, intézmény — kel­lő jogi körülmények között — együttesen fedezi a kutatási, fejlesztési kiadásokat megha­tározott területeken, s az új gyártási eljárás, termék érté­kesítésére szintén közösen vál­lalkoznak. Ilyen kapcsolatai vannak például a Dunai Kő­olajipari Vállalatnak, a Forte Fotokémiai Iparnak, a Len­fonó és Szövőipari Vállalatnak, a Nagykőrösi Konzervgyárnak, s egyre gyakoribb, hogy az állami cégek — mint a Len­fonó és a nagykőrösiek — szö­vetkezetekkel fognak össze hasonló célok elérése érdeké­ben. Az új utak kínálta lehetősé­geket jelzi az is, hogy a me­zőgazdaságban és az élelmi­szer-termelésben, -feldolgozás­ban ma már az egyszerű vagy magasabb fokú gazdasági tár­sulások száma — gondoljunk csak megyén belül a különbö­ző tejipari társulásokra — fö­lötte van a hétszáznak. Ez a friss és sokat ígérő forma éppúgy összeköt szövetkezete­ket szövetkezetekkel, mint szövetkezeteket és állami vál­lalatokat, ipari és mezőgazda- sági állami üzemeket, szövet­kezeteket, vállalatokat, tudo­mányos intézeteket, sőt, felső- oktatási intézményeket is, mint a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem. A tartósítóipar például a szövetkezetekkel kö­zösen tart fenn agrokémiai központokat, folytat gépkísér­leteket, fajtakísérleteket, bizta­tó, a szocialista tulajdon le­hetőségeit jól hasznosító törek­véseket tapasztalhatni a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intéze­tének tevékenységében, a me­gye híradástechnikai üzemei­ben. több szövetkezeti közös ‘vállalkozásnál. ' Példáink természetesen eset­legesek, de remélhetően ér­zékeltetik, hazánkban a tulaj­donviszonyok gyökeres átala­kítása befejeződött, s egyre in­kább az általuk kínált új utak. módszerek, formák gyakorlat­ban! alkalmazása a teendő. Egyrészt a szocialista tudajdon két formájának, az államinak és a szövetkezetinek a köze­lítésével — mert ma még tete­mesek a különbségek közöt­tük a munka társadalmasítá­sának fokában, az irányítás, a vezetés formájában, a jövede­lemelosztás módjában, s nem okvetlen az állami tulajdon előnyére —. másrészt a tar­talékok kiaknázásával, a haté­konyságot növelő lehetőségek, formák megragádásával telje­sülhet ez a teendő. Utat kel! nyitni A mondat befejező része egyben válasz arra, miért lé­nyeges a szocialista tulajdon továbbfejlesztése. Társadalmi, gazdasági haladásunk olyan fo­kára jutottunk el, ahol reális — de persze nem holnapra el­érendő — célként fogalmaz­hattuk meg a fejlett szocialis­ta társadalom felépítését. En­nek gazdasági, tudati feltéte­leit a tulajdonviszonyokban rejlő, azaz meglevő lehetősé­gek hasznosítása teremti meg. A termelőeszközök döntő több­ségének állami tulajdona a tervgazdálkodás legfőbb biz­tosítéka, de ha ezeknek a ter­melőeszközöknek a hatéko­nyabb működtetése új módsze­reket kíván — akár az alap­anyagok kitermelésében, akár a feldolgozóiparban —, akkor ezek kialakításával nem sza­bad késlekedni. S ha a szö­vetkezeti tulajdon esetében az ígéri a többet, a jobbat — mint az iparszerű termelési rendszereknél, a szakosításnál a kooperációnál —. hogy az együttműködés magasabb fo­ka alakuljon ki a szövetkeze­tek, a szövetkezetek és az ál­lami vállalatok, az állami gaz­daságok és a szövetkezetek kö­zött. akkox oti is utat kell nyit­ni az újnak. sőt. ezt az útnyi- tást jó érzékkel, ösztönzéssel. \ a társadalmi érdekek kifeje­zésével — s nem utolsósor­ban, ezeknek az érdekeknek a széles körben történő megma­gyarázásával — segíteni szük­séges. Mai. megnehezedett helyze­tünkben még inkább, mint ko­rábban, nagy horderejű — mint az agráripari egyesülé­sek, a külkereskedelmi társu­lások — és kisebb jelentősé­gű elhatározások, cselekedetek sora szolgálhatja, s szolgálja is a szociaista tulajdon to­vábbfejlesztését, eddig feltá­ratlan forrásainak kiaknázását, s ezzel — ami a lényeg — elért eredményeink megtartá­sát, növekedési lehetőségeink megújulását. Mintha a pesz- szimisták erről nem venné­nek tudomást..., holott ne­hézségeink legyűrésének leg­főbb forrása ez. Lényeges eleme a szocialis­ta tulajdon erősítésének az állami tulajdonban levő föl­dek eladásának fokozatos csök­kentése majd megszüntetése, a termelőszövetkezetek haszná­lata földek — fokozatos — oszthatatlan szövetkezeti tu­lajdonná válása. A szocialista tulajdonviszonyok adta lehe­tőségek célszerű kiaknázása az, ha folytatódik a gazdasági társulások létrejötte, a meg­levők tevékenységi színvona­lának emelkedése, s az is, ha hosszú évek vitája után a beruházásoknál és más fej­lesztési teendőknél megterem­tődik a fővállalkozói rendszer, illetve a kockázat — s termé­szetesen az eredmény — közös megosztása. Az sem lényegte­len, sőt. az élre kívánkozik, ha sokféle módon — például az államélet fejlesztésével, a közvetlen beleszólás formáinak tartalmasabbá tételével, az üzemi, a munkahelyi demok­rácia erősítésével, sőt. némely helyen egyáltalán megterem­tésével — szilárdítjuk, gyara­pítjuk a tulajdonosi tudatot, s vele a szocialista tulajdon- viszonyokban rejlő helyi lehetőségek minél szélesebb körű fölismerését. Hatása, nyoma van A termeléstől a tudományos kutatáson át a környezetvéde- leiriié, korántsem merültek ki a tulajdonviszonyok terem­tette haladási források. Sőt! Éppen árról van szó, hogy ilyen értelemben — ilyen ér­telemben is — eredményeink elmaradnak lehetőségeinktől, nem mindenben és nem min­denkor éltünk jól azzal, amit társadalmunk lényegének ki­fejezői, a tulajdonviszonyok fölkínáltak. Gyakran termé­ketlen, elvinek látszó viták akasztották meg az eredmé­nyes folyamatot — csupán utalunk a formailag egy kife­jezésen. az élelmiszergazdaság meghatározásán kerekedett vi­harra, aminek következmé­nyeit éppúgy nyögte a szövet­kezetek és az állami vállala­tok együttműködése, mint a nagyüzemi és a háztáji terme­lés integrációja —, más eset­ben a nehézkesség, a rossz hivatalokhoz illő óvatoskodás állított gátakat ott, ahol zöld útnak kellett volna nyílnia. Az elviselhetőnél több idő, erő emésztődött fel bűvös körben forgó, azaz sehová sem veze­tő „tisztázásokkal’, toldás-fol- dással, ahelyett, hogy vállal­tuk volna bátran az új uta­kat, ,s az azokkal járó kocká­zatokat; persze az eredménye­ket is a magunkénak tud­hattuk volna. » Az összhang növelése a tu­lajdonviszonyok teremtette le­hetőségek és a tényleges ered­mények között távlatokban nem kevesebbet ígér — még akkor is, ha ez a távlat tör­ténelmi léptékű —, mint a termelési eszközök és egyéb közjavak össznépi, kommunis­ta tulajdonát, a társadalom egységesebb osztályszerkezeté­nek kialakulását. A közelebbi ígéret azonban sokkal megfog­hatóbb. konkrétabb számunk­ra. haszna beépíthető közeli holnapjainkba, s ez a megúju­ló forrás minden cseppjének a társadalom — s vele: a gaz­dasági fejlődés — szolgálatába állítása. Mert ma még e csep- peknek ezrei hullanak termé­ketlen földre, párolognak el a semmibe, miközben csupán szemlélői vagyunk, hogyan il­lan el lehetőségeink egy része, tulajdonunk sok darabja, pe­dig tudnunk kellene, minden darab, minden rész a miénk. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents