Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC! JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM 1980. OKTÓBER 5., VASÁRNAP Járási feladatok a félévben Községfejlesztés - gondokkal Költségvetés, közművesítés, csatorna Fontos kérdések kerültek napirendre azon az értekezle­ten, amelyre a héten a járási hivatalban került sor, s ahol a váci járás községeinek ta­nácselnökei és vb-titkárai ta­nácskoztak. Az első napirendi pontban az idei első félév költségvetési tervének teljesí­tése. értékelése kapott helyet, majd a közművesítés, a vízel­látás és csatornázás helyzete szerepelt a megvitatott témák között. A járás költségvetési hely­zetéről Polák Viktor, a járási hivatal pénzügyi,- és tervosz­tályának vezetője számolt be- Egyebek mellett elmondta, hogy a tanácsok gazdálkodá­sát az idei esztendő első hat hónapjában pénzhiány nem akadályozta. A költségvetés, járási szinten 178 millió 647 ezer forint, amely az első fél­évben még 14 millió fo­rinttal emelkedett is. Ebből több mint 9 millió fo­rint az elmúlt évből maradt meg, a többit a megyei ta­nács adta pótlólag. Gondot je­lent, hogy a lakossági adóbe­vételek nem a számításoknak megfelelően alakultak az első félévben. Több helyen a fel­újítások sem érték el a koráb­bi .esztendő szintjét. Így pél­dául késik a gödi tanácsháza felújítása is, amelyet a Váci Magasépítő Közös Vállalat csak novemberben fog meg­kezdeni- Ácsán, a művelődési ház megkezdett felújítását ki­vitelezői problémák nehezítik. Hasonló a helyzet a vácdukai művelődési ház felújításánál is. Kisebb hiányosságok másutt is adódtak, így ösz- szességében csak Zebegény és Vámosmikola községek telje­sítették maradéktalanul vál­lalt felújítási kötelezettségei­ket. A belvízgondok megoldása terén is adódtak nehézségek. Gödön, júliusban elkészült a dunai támfal építése, s a ta­nács az Ilka-patak rendezésé­re is szerződést kötött- A bör­zsönyi úttörővasút építése miatt Verőcemaros patakme­der-szabályozásra, partvédel­mi munkákra 3 millió 100 ezer forint támogatást kapott a megyei tanácstól. Ebből a pénzből az első félévben mindössze 115 ezer forintot használtak fel, bár a tanács tájékoztatása szerint a munka még ebben az évben teljes egészében elkészül. A kereskedelem terén az üzlethálózat fejleszté­se volt a cél. Ácsán az első félévben elké­szült az új ABC árúház, Sződ- ligeten a tanács megvásárolta az építkezéshez szükséges tel­ket, Márianosztrán pedig tár­sadalmi munkában megkezd­ték egy zöldségbolt építését. A továbbiakban a járás is­koláinak, óvodáinak helyzeté­ről volt szó. A beszámolóból kitűnt, hogy ezen a területen, bár változó a helyzet, kedvező eredmények születtek- így például elkészült Foton az új 100 személyes FORFA-óvoda. Gödön az iskolabővítés csak a harmadik negyedévben való­sult meg. Verőcemaroson pe­dig tervbe vették az óvoda konyhájának bővítését, s két új foglalkoztató terem is ké­szül. A beszámoló feletti vitában többen kértek szót. Tóth Sán­dor, Főt tanácselnöke egyebek mellett arról beszélt, hogy a község üdülőtelkeinek telek- könyvezése hosszú időt vesz igénybe, s így tulajdonképpen nem is tudják megállapítani, hogy egyik-másik telek kinek a tulajdonában van- Ez az oka annak, hogy a lakossági adó­bevételi terv nem a kívánal­maknak megfelelően teljesült az első félévben. Spilenberg László, Nagymaros tanácsel­nöke is hasonló gondokról be­szélt. Egyebek mellett el­mondta, hogy a kivitelezők és a tervezők nem mindenkor dolgoznak szoros összhangban, s ez nehezíti, hogy a külön­féle építkezések nem a ter­veknek megfelelően fejeződ­jenek be, illetve kezdődjenek el. A felszólalások után, amely­re Krima János, a járási hiva­tal elnöke adott választ, a ta­nácskozás a második napiren­di pont Ismertetésével folyta­tódott. A közművesítés, csa­tornázás helyzetéről Mosonyi Ferenc, a járási hivatal mű­szaki osztályvezetője számolt be- Mint mondotta a járás legtöbb községé­ben már megoldott a ve­zetékes ivóvízrendszer ki­építése, s így az összlakos­ság 68 százaléka fogyaszt _ egészséges ivóvizet. Jelenleg épül Sződ, Sződliget, Szokolya, Kemence, Bernece- baráti, Tésa és Perőcsény községek vezetékes vízháló­zata. A jövőben tovább fog bővülni a szokolyai terület vízellátása is, megoldva Ki­rályrét, Kóspallag és Bör­zsönyliget gondjait. A későbbiekben arról be­szélt, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban megkezdődik Fót csatornázása, s még idén megalakul Szobon is a csa­tornatársulat. A későbbiekben tervezik Göd és Nagymaros szennyvízhálózatának a kiépí­tését is. A beszámolót követő vitá­ban Flimmer Lőrinc, Szob ta­nácselnöke arról beszélt, hogy a község vízellátása igen ko­moly gondokat jelent, mivel a fogyasztói igények jóval na­gyobbak, mint a hálózat kapa­citása- Ugyanakkor a társköz­ségek, Márianosztra és Ipoly- damázsd még nincs ellátva vezetékes vízzel, a jövőben ezt is meg kell oldani. Folynak vízkutatások je­lenleg az Inoly és a Duna torkolatánál, remélhetőleg ez a munka eredményes lesz. Csakhogy volna más megöl­Pesici szüret ’80 Színes, érdekes programot ígér a Penci szüret ’80 cím­mel hirdetett október ötödiki, egész napos rendezvény. Délelőtt 9 órakor mese- és rajzfilmeket vetítenek a gyer­mekeknek a művelődési ott­honban. 10.30-kor népművé- tzeti kiállítás és kirakodóvá­sár kezdődik az ifjúsági park­ban. 11 órakor a falumúzeum­ban megnyílik a Vác és vi­li 'yke szőlőművelésének múlt­ja című tárlat. 11 órakor Csi­ri-biri címmel bábszínházi előadás kezdődik az ifjúsági parkban. Délután 13.30-kor indul a színes szüreti felvonulás. 15 órakor az ifjúsági parkban Érik a szőlő címmel népdal­műsor kezdődik. 17 órakor ugyanott bemutatkozik a fóti citerazenekar és a fóti me­nyecskekórus. Végül 18 órá­tól nagyszabású szüreti bállal zárul a vasárnapi, penci prog­ram. dás is. Zebegény és Szob kö­zött mindössze két kilométer­nyi vezetéket kellene építeni, amely megoldaná a szobi gon­dokat. A szomszédos telepü­lésnek ugyanis elegendő víz- mennyisége van, nem okozna gondot a közös vízhálózat lét­rehozása az ellátás érdekében j Földi Lajosné, Göd tanácsel­nöke a község csatornázási terveiről beszélt. Mint mon­dotta, a korábbi elképzelések azok voltak, hogy a megépü­lő szennyvízhálózatot Dunake­szivel kötik össze. A város ve­zetői azonban elzárkóztak et­től a javaslattól, arra hivat­kozva, hogy a hálózatuk kapa­citása nem teszi lehetővé a közösködést. Jelenleg más­fajta megoldást keresnek, amely megoldhatóvá teszi ezt. A tanács egyébként 700 ezer forintot tervezett a csatorna- hálózat építésének megkezdé­sére. ' • Cs. J. Nyári gyakorlat után Hasznosan teltek el a hetek Tapaszfalatok a munkáról A legtöbb, ma még középis­kolába járó diák elevenen őr­zi emlékezetében a nyári szak­mai gyakorlatok emlékét. Vá­cott nemcsak az üzemekben, de az egészségügyi intézetek­ben is találkozhattunk nyá­ron fiatalokkal. Számukra ez az időszak — két, esetleg há­rom hét — igen értékes ' se­gítséget nyújtott ahhoz, hogy a gyakorlatban is láthassák, milyen szakmát, munkaterü­letet választottak élethivatá­sul. Bizonyára voltak kedve­ző és kedvezőtlen tapasztala­tok is. Ezekre a váci Egész­ségügyi Szakközépiskolában kerestünk választ. Évfolyamonként Fézler Sándorné, az iskola gyakorlatvezetője: — Nálunk több éves gya­korlat már, hogy az összefüg­gő nyári szakmai gyakorlatra júniusban, közvetlenül a tan­év befejezése után kerül sor. Nem teljesen új dolog a diá­kok számára az, amit a kór­házban, a rendelőintézetben, a körzeti orvosi rendelőben, az< óvodákban látnak és tapasz­talnak. Elsősorban azért, mert itt az iskolában is kapnak gyakorlati feladatokat, ame­lyek hasonlóak az egészség- ügyi intézményekben folyó munkához. Ugyanakkor az el­ső és másodévesek rendszere­sen ellátogatnak a kórházba és más intézményekbe is, tan­év közben. A nyári gyakorlat alatt, az első évfolyamot vég­zettek két hétre bölcsődékbe, óvodákba kerülnek, a máso­dikat végzettek már három Október 6. és Vác Emlékmű a hősöknek Ezen a napon — mint la­punk más helyén is megem­lékezünk róla — mindig tisz­telettel idézzük a szabadság- harc hőseinek, vértanúinak emlékét. Azt már valamivel kevesebben tudják, hogy Vác Világosa már az 1849. júliusi csata után elkezdődött. A cári csapatok fővezére fölégetni és földig lerombolni ítélte a vá­rost, mert annak lakossága a szabadharcosok mellett állt ki, és lőtte az ellenséges ka­tonákat. Végül hosszas kö­nyörgésre „csak” szabadrab­lást engedélyezett. Szeptem­ber 10-ig közös cári és csá­szári csapatok vigyázták a rendet, melybe beleremegett a város lakossága, majd szep­tember 10-én megérkezett az osztrák 14. gyalogezred, mely­nek katonái ellepték a városit Kaszárnya lett a püspöki, a nagypréposti palota, a gim­názium, a ferencrendi kolos­tor és rebellis polgárok házai­ba tiszteket szállásoltak el. így érkezett meg október 6 híre, amikor Aradon két olyan tábornokot is kivégeztek, akik nagyon közel álltak városunk­hoz. Egyik Damjanich János, az 1849. április 10-i váci csata irányítója, a másik Leiningen Westerburg Károly, az 1849. július 17-i csata hőse, aki a ma is álló Báthori utcai Al- másy-féle házban szállt meg. A várfogságban sínylődő ra­bok nagy részének büntetésük végrehajtása után kötelező lakóhelyül Vácott jelölték ki. Így került városunkba Zam- belly Lajos honvédezredes, Kovách Ernő honvédőrnagy, akiket korábban halálra ítél­tek, s velük együtt Länderer Lajos, a volt nyomdatulajdo­nos, Kuun Kocsárd főispán, kormánybiztos, Erdősy Imre, a branyiszkói hős, Degré Ala­jos, a 48-as ifjúság egyik ve­zéralakja, honvéd tis zt. Itt minden elnyomás elle­nére Magyarország független­ségének megszerzéséért össze­esküvést szerveztek. Ezt a tör­ténelem Almásy-féle össze­esküvésként tartja számon, s bá- katonai vezetőnek Be- ninczky Lajost jelöli, a meg­talált okmányok szerint 1863. március 16-án a házkutatás során a fegyvereket Zam- belly ezredes váci lakásán találták meg. Az összeeskü­vés szálai a váci Báthory ut­cában levő házba vezettek, ahol Leiningen lakott, ahová Almási Pál az 1849-es képvi­selőház elnöke visszajárt, ahol a Akácra- ''ínfehálf” szabadság­hősök találkoztak. Az össze­esküvőket 14—20 évi várfog­ságra ítélték, de a kiegyezés után amnesztiában részesül­tek. Ezután visszatértek Vác- ra, ahol megalakították az or­szág első honvédegyesületét és a lakosság adományaiból Krenedits Ferenc siketnéma intézeti rajztanár tervei alap­ján elkészítették az ország első honvédemlékművét, me­lyet 1868. július 19-én avat­tak föl. Ezt másolták le és állították fel Aradon a ma is meglevő 13 aradi vértanú emlékműveként. Ezt 1881-ben avatták fel, s minden évben megkoszorúzzák. Mészáros Gyula hetet töltenek el — hetente váltják egymást — a kórház­ban, szakrendelőben. A kö­vetkező évfolyam diákjai már összetettebb feladatot kapnak, négy hetet töltenek el a kór­ház belgyógyászatán, sebé­szeti, nőgyógyászati és gyer­mekosztályán. Önállóan Laczkó Rozália Kókáról ke­rült Vácra. jelenleg az iskola negyedik évfolyamát végzi. Kollégista. Hogy miért éppen Vácra, s ebbe az iskolába je­lentkezett? Gondolataiban ta­lán a gyermekkor emlékei vil­lantak fel, hisz , mindig ebbe a városba szeretett volna él­ni, tanulni. A lokálpatrióták­nak is becsületére válna az a szeretet, ahogyan Vácról be­szél. — A szüleim fizikai munká­sok. Nem állítom, hogy örül­tek annak, hogy ilyen messze kerültem tőlük, de nem is be­széltek le a szándékomról. Vé­dőnő szeretnék lenni. Ha el­végzem a középiskolát, az Egészségügyi Főiskolát is sze­retném megpályázni. A nyári gyakorlatok igen hasznosak a szakmai fejlődésünk szem­pontjából. Sok mindent lá­tunk és tapasztalunk az élet­ben, ami innen az iskolából nézve, szinte elképzelhetetlen. Én az 'egyes sebészeten, majd a Földváry téri rendelőben voltam. A benyomásaim ked­vezőek, bizonyára szerencsés vagyok, hiszen az orvosok, nő­vérek egyenlő partnerként fogadtak, s számtalan önálló feladatot kaptam. Fekete Ibolya most harmad­éves. Ő js a Komócsin Kollé­gium lakója, Ócsárol került a városba. — Én a hármas belgyógyá­szaton voltam. Ez az egyik leg­nehezebb terület: magatehe­tetlen, súlyos beteg emberek... Itt értettem meg, mennyire szükségük1 van a betegeknek a jó szóra, a segítségre, egy- egy mosolyra, amely meg­könnyíti elviselni a fájdalmu­kat. Mások talán megrémül­nének ettől a munkától, ben­nem azonban itt erősödött meg: jól választottam pályát. A gyerekeket szeretem a leg­jobban, éppen ezért az a cé­lom, hogy az iskola elvégzé­se után Nagykőrösre az óvó­nőképzőbe jelentkezem... Mint Bánhidi László igazga­tóhelyettes elmondta, az isko­la elvégzése után 22 féle pá­lyára szakosodhatnak a diá­kok. Így aztán nem megleoő, hogy az utóbbi években nem­csak a nők. de a fiúk köré­ben is egyre népszerűbbé vá­lik az iskola. Toldi Péter ugyancsak harmadéves. Ö itt született, többféle lehetősége lett volna a tanulásra, végül ,ezt az iskolát választotta. A két-három évvel ezelőtti fe­szültség, hogy olyan osztály­ba, iskolába jár, ahol a lányok vannak többségben, már ré­gen elmúlt. — Mindig szerettem a bio­lógiát. s tulajdonképpen ezért is választottam ezt az iskolát. Ma még nem túl gyakoriak a férfi ápolók, asszisztensek, de ez a gyakorlat során nem oko­zott nehézséget. A traumato­lógián, sebészeten voltam. Olyan területen, ahol bizony szükség volt a férfi munkára, s amit egy nő csak nehezen tudott volna elvégezni. Töré­sek, balesetek, elsősegély- nyújtás ... Szokások Csapó Zsuzsanna Vácrátót- ról ingázik naponta. Másod­éves. A nyári gyakorlat ideje alatt az Eötvös utcai óvodá­ban volt, s elég vegyesek a tapasztalatai. — Az első napokban kap­tam segítséget, akkor sokat magyaráztak a gondozónők. Később már kevésbé ügyeltek a .tanulókra. A jellemzésünket például még a mai napig sem küldte el az iskolának az óvo­da. Nem szeretek senkit sem megbántani, de, ha én elvég­zem ezt az iskolát, másként, jobban szeretném elvégezni a munkámat, nem úgy, ahogy tapasztaltam... Vélemények, ellenvélemé­nyek. Jó, vagy rossz-e egy ilyen gyakorlat? Tény, hogy hasznos lenne, ha minden te­rületen komolyan vennék a fiatalokat. Már csak azért is, mert néhány év múlva már ők töltik be a megye különböző helyein az állásokat, s nem mindegy, hógy a rossz, vagy jó szokásokat, hagyományo­kat sajátítjákre el.,. „ i Csitári János Orvosi ügyelet Október 6-tól, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éj­szakai ügyeletet a városban: hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Gulyás Zoltán, szerdán: dr. Kiss Péter, csü­törtökön: dr. Kovács Pál, pén­teken: dr. Csömör Pál, szom­baton és vasárnap: dr. Kiss Péter. Az ügyeletet a régi kór­ház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), a 11—525-ös tele­fonon lehet hívni. A beosztás hétközben meg­változhat. Zavar a nézőtéren Paródiára várva és tűnődve A vastag bajszú, dús szem­öldökű fiatalember világos nadrágot, széles övét, csíkos inget viselt, és nagyon hatá­rozott volt. — Mikor kezdődik a műsor? — kérdezte a rendezőktől. — Fél hétkor — válaszolták neki készségesen, a művészpa­pa után a hivatás huszonéves folytatójának is kijáró tiszte­lettel. — És mikor jövök én? — A második részben — kö­zölte a műsorvezető. — Előbb ugyanis egy nyitó szám, aztán egy interjú, majd egy bemu­tatkozás következik. Ezután kerül sor egy rendhagyó láto­gatásra a művelődési központ­ban, diaflex segítségével. — Az lehetetlen — jegyez­te meg a művész türelmetlenül. — Nekem még ma este visz- sza kell érnem a stúdióba, ahol szerkesztek, rendezek. Úgy­hogy, ha lehetne, először az én számomat. — Nem lehet — mondta kurtán a műsorvezető, magá­ban azt sejtve, hogy a nagy­menők egyik típusával áll szemben, akik lekezelik a vi­déki rendezőket, ledarálják a számukat, és aztán gyorsan odébb állnak. — Fiát ez itt nem megy — gondolta. — Nem haknizó vagyok — sietett megjegyezni a művész is. A műsor rendjét szigorú szabályok határozzák meg. Ha ezt felrúgjuk, hatástalan lesz. Ezt magának is tudnia kell. — Fogjuk az elejét rövi- debbre — ajánlották kompro­misszumként a helybeliek. — Hát fogjuk — egyezett bele végül a műsorvezető is, mert belátta, hogy ha a vitá­ban felmérgeli magát, görcsö­sen kell a közönség elé állnia. A műsor fele így száraz lett, s 15 perc alatt le is pergelt. Ezután következett a fiatal pa- rodista, aki nem engedte, hogy rendesen bemutassák, csupán a nevét mondták be. Aztán ő beszélt magáról, a pályakezdő évekről. A nyomaték kedvéért megmutatta a tenyerét is, hogy lássák: valaha zsákolt is, mun­kás is volt. Majd arról beszélt, mit tart ő jó és rossz humor­nak. Mindezt komolyan, ko­molykodva. — Hogy lesz ebből derű. ne­vetés? — esett kétségbe erre a műsorvezető, ekkor már a né­zőtéren ülve, a kísérletet és a nézők arcizmait figyelve. — Tanulságos — állapította meg magában, azt hallva a pódium irányából, hogy embertelen a humorban arra alapozni, hogy valaki például a szép fehér ruhájában elcsúszik, és bele­esik a pocsolyába. A parodis- ta elítélte, hogy egyesek a tes­ti hibákat, mondjuk, a pösze- séget figurázzák ki, amiről az emberek nem tehetnek, vagyis, úgymond, „lecikizik” őket. Az­tán maga is „cikizni” kezdett. Bemutatta egykori tanárait. A lófogút, a hadarva beszélőt. Ahogy ez a komolykodó isme­retterjesztés, kezdett paródiává változni, úgy került sor egy­két nagyon régi alapszituáció felhasználására is, konvencio­nális csattanókkal. Zavarba ej­tő magatartás, nehezen oldódó hangulat, még nehezebb mű­faji átváltás. A Rajkin-paródia viszont olyan szellemesre sikerült, hogy egy csapásra megválto­zott tőle a Ságvári klub leve­gője. Robbant a kacagás, csat­tantak a tapsra verődő tenye­rek, s e csupa ellentmondástól teli beszélgetés és humorizálás után a gondterhelt műsorve­zető ellenszenve is feloldódott. Sok sikert kívánt a fiatal mű­vésznek, aki bőven adott okot neki is. meg a közönségnek is a tűnődésre. Kovács T. István ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents