Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-04 / 233. szám

19S0. OKTOBER 4., SZOMBAT iMitaii Jegyzet Két megoldás Az információ két helyről is figyelmeztet: a leányfalui Kagyló étterem nincs jól ki használva. A Budai Járási Népi Eilen őrzési Bizottság szeptember 11-e és 15-e között tartott vizs­gálatot, s fenti megállapítása felmerült az MSZMP Szent­endre járási Bizottság leg­utóbbi vb-ülésén is. Miről van szó? Nem többről, s nem kevesebbről, minthogy az étterem, a gyermekélelme­zés javítására (felszereltsége, s más adottságai miatt) 1500 adag meleg ételt tudna napon­ta elkészíteni. Ez persze nem volna baj, de az már igen, hogy megrendelés hiánya miatt csak 400 adagot készít a duna- bogdányi és a tahitótfalui is­kolák és óvodák részére. Kétségtelen, így a Kagyló étterem a szezonon kívül nem gazdaságos. Ezen pedig segí­teni kell. A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat vezetőinek talán meg kellene fontolni azt a le­hetőséget, hogy több kisebb, a járás területén elszórtan műkö­dő ilyen jellegű konyhát ösz- szevonjon. Be esetleg az is megoldás lenne, ha a Kagyló étterem számára megrendelő­ket szerveznének. Bizonyára akadnának, Hetven év Vas István köszöntése Vas István költő, műfordító, publicista, a Szentendre Bará­tainak Köre tiszteletbeli tag­ja — mint megírtuk —, most szeptember 24-én töltötte be életének hetvenedik évét. Ez alkalomból október 2-án, csü­törtökön, a Pest megyei Mű­velődési Központ és Könyv­tár olvasójában a baráti kör Szentendre város nevében kö­szöntötte a költőt. „Ezen a nevezetes születés­napon i.TT írta Keresztury De­zső —r- legszívesebben Duna- parti . dolgozószobájának ab­lakában és szentendrei kertjé­ben szemlélődve képzelem el Vas Istvánt.”. SZENT£NDRE| ^cíiia « PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA A jelölő gyűlések nyomán intézkedik az illetékes A tanácstagi jelölőgyűlés az egyik legjobb, leghatásosabb alkalom, hogy az állampolgá­rok éljenek alkotmányadta jo­gukkal, hallassák véleményü­ket, sőt beleszóljanak irá­nyítás elvi kérdéseibe is. Tették is ezt az állampolgárok Szent­endrén, a Pannónia telepen is. Mozsarik János (Honvéd ut­ca 5.) például elmondta, hogy véleménye szerint „a Pannó­nia telep elmaradt a fejlesz­tésben.” Zoller Pál (Mező Imre utca) pedig azt állította, hogy „az üdülőövezetben nagyon szép minden. A Pannónia telepen viszont nem történik semmi. Az utak rettenetes állapotban vannak, térdig érő sárban já­runk”. Höch Gusztáv (Möller Ist­ván utca) pedig azt kifogá­solta, hogy „szó volt-ugyan a városfejlesztésről, de nem esett szó a Pannónia telep fej­lesztéséről”. Körmendi Gyula (ugyancsak Möller István utcából) azt tette szóvá, hogy „utcánkat ugyan felszórták murvával, de a kátyúk megmaradtak.” A Pannónia telepen — így a műszaki osztály válasza — az elmúlt esztendőkben a köz­művek fejlesztése terén sike­rült előrébb lépnünk. Meg­épült a gázvezeték és a szenny­vízcsatorna gerincvonala. Természetesen egyszerre és egy időben az egész várost fejleszteni nem lehet, vannak kiemelten, közérdekből is fon­tosabb területek, tehát azok fejlesztése elsőrendűbb fel­Az olvasó véleménye lcÉécESiűs®r felnőtteknek Néhány gondolat egy el­hangzott műsorhoz, valamint az ezt követő vitához, s rádió­jegyzethez. Röviden az előzményekről. Megjelent néhány plakát, mely szerint a füzesparki la­kótelep udvarán bohócműsor lesz a gyerekeknek, utána pe­dig a Hungária együttes mutatja be új műsorát. Szó, ami szó, vegyes fogad­tatás kísérte a műsorfüzetben is meghirdetett programot. Ebből a „vegyesből” viszont csak az előadás alatt, s köz­vetlen utána is csak egyolda­lú nézőpont vált ismeretessé, s ez igen, elítélő, negatív volt. Álproblémákat fogalmazott meg néhány ember — zaj, ami zavarja a gyerekek esti alvá­sát —, s felhasználva isme­retségüket, hivatkozva pozí­cióra, megmozgattak minden követ saját véleményük érvé­nyesítéséért, mindezt ügyesen belebújtatva: „ez a többség akarata” című köntösbe. Sajnos — s ez az eset tanul­sága —, az eilend rukkerek többsége csak vendégszereplő Szentendrén, csak vélt jogai­kat hangoztatják, a kötelessé­gekről szót sem ejtve. Erejük, lelkesedésük csak a hőn áhí­tott lakás megszerzésére irá­nyul, elfelejtve azt, hogy már közösségben élnek. Ügy tűnik, nem érdekük tenni bármit is a városért, eay kisebb közös­ségért. s ez bizony ugyancsak megnehezíti azok munkáját, akiknek hivatásuk az, hogy színesebbé, változatosabbá te­gyék életünket, mosolvt vará­zsoljanak a gyermekek arcára. Belátom, nem könnyű, akár két ember ízlését is egyeztet­ni, vagy több embernek szí­vesen nézett programot össze­állítani. De érdemes kihasz­nálni a lehetőséget, a helyi adottságokat és segítő szán­dékkal, hasznos ötletekkel kö­zeledni a közösség felé. Kinőttem a tizenéves kor­ból, bár a zenét — akár ko­moly, akár könnyebb műfa­jú — szeretem. Ügy gondolom, kellemes, szórakoztató show- műsort nyújtott a Hungária együttes, s máskor is szívesen látnánk hasonló próbálkozást — esetleg más műfajban. Havass Márta adat. Ami pedig az üdülőtelep és a. Pannónia telep helyzetét illeti, a válasz szerint „a pár­huzamba állítás csak akkor állná meg a helyét, ha az üdü­lőövezet fejlesztési színvonala elérné a Pannónia telep infra­strukturális fejlesztésének színvonalát”. És itt tüstént meg kell még valamit említeni. Nevezetesen azt, hogyha az üdülőterületen bármilyen fejlesztés történik, annak teljes költsége az in­gatlan tulajdonosát terheli. És ez nagyon lényeges szempont. A Pannónia telep úthálózata rendezésének és a csapadék elvezetésének végleges tervei az idei esztendő elején már elkészültek. Ezek végrehajtása negyvenmillió forintba kerül majd. Ezt a hatalmas összeget a városi tanács csak több kö­zéptávú tervciklus folyamán tudja biztosítani. Vonjuk le a végső követ­keztetést: a városi tanács fej­lesztési terveit csak anyagi le­hetőségeinek korlátain belül tudja végrehajtani. És ezért kéri a lakosság megértését. Hétfőn eladás Minden esztendőben egy óvoda Saját erőből, összefogással Szentendre kis város ugyan, de evek óta nagy gondok gyöt­rik a város vezetőit; nevezete­sen a gyermekintézmények helyzete. Az utóbbi esztendőkben a folyamatos lakásépítkezés, a lakótelepek kialakulása miatt jócskán megszaporodott a vá­ros lakóinak száma. Ugrássze­rűen megnőtt az óvodai és is­kolai férőhelyek iránti igény. Noha az V. ötéves tervciklus­ban minden évben egy új óvo­dát avattak s adtak át, tehát öt év alatt megduplázódott a városban az óvodai helyek száma, s a korábbi 70—75 szá­zalékos felvételi arány ma már majdnem 100 százalékos lett — a feszítő gondok enyhültek ugvan, de nem szűntek meg.* Éppen ezért a város veze­tői úgy döntöttek, hogy eb­ben az esztendőben is át kell adni egy új óvodát. Ügy határoztak, hogy az a Lukács fivérek útján létesül­jön. A hely kijelölését az indo­kolta, hogy a Felszabadulás lakótelepen a legnehezebb a helyzet, hogy a lakótelep épí­tése során itt fognak jelent­kezni leahamarább ismét a gondok. Vagyis az örvendetes népességszaporulat, feltehe­tően, újra megelőzi az óvodai férőhelyek szaporításának so­hasem elég gvors ütemét. De indokolta a döntést az is, hogy az új óvodát köznonti pénzügyi eszközök nélkül, a Tornaterem és uszoda Tovább folytatódik Szentendrén a Rákóczi úti iskola bőví­tése, 320 négyzetméteres tornaterem és 12x8 méteres úszó­tanmedence épül. A következő tanévben már úszni tanul­hatnak a szentendrei kisdiákok. város saját erejéből kénytelen megvalósítani. Természetesen ez csak széles társadalmai ösz- szefogással lehetséges. Ehhez, első lépésként, adott volt a Lukács fivérek útján a meglevő épület. Igaz, eléggé elhanyagolt, de mégis hasz­nálható, rendbehozható és át­alakítható. A munkák az év elején kez­dődtek el, s tervek szerint szeptemberre be kellett volna fejeződniük. A széles körű társadalmi összefogásnak kö­szönhető, hogy szeptember 27-én megtör­tént a műszaki átadas, s október 6-án, hétfőn, a gyerekek is birtokukba ve­hetik az épületet. Mindez valóban az utolsó pillanatban történt, mert az eredeti terv,' mint már emlí­tettük, szeptemberre ígérte a befejezést. Ennek értelmében a nyár folyamán így is vették fel a gyerekeket. Szerencsére a többi óvoda, felismerve a helyzetet, összefogott, s ideig­lenesen a zsúfoltságot is vál­lalva, átvették a gyerekeket. A jövő hónap elejére ez a gond feloldódik, megszűnik. De vajon végleg megszűnik a gond? Korántsem! Hiszen mint említettük, a lakótelepek tovább épülnek majd, újabb < újabb gyermekes családok köl­töznek a városba. Tehát az új óvoda nem oldja meg a lakó­telepi gondokat, hanem csak enyhíti. A megoldás: a VI. öt­éves tervidőszakra tervezett új százhelyes óvoda felépítése lesz. A mostani csak áthidaló megoldás. Szentendre az elmúlt eszten­dőben tizenhat, az idei évben pedig nyolc tanteremmel gaz­dagodott. Ennek eredménye­ként ma már mindenütt egy- műszakos tanítás folyik, de szinte biztosra vehető, hogy a nyolcvanas évek közepére ezen a területen ismét feszültté vá­lik majd a helyzet. Az óvodás­korú gyerekek általános isko­lába mennek. A város vezetői tudják ezt, s már most felkészülnek arra, hogy a várható kihívás ne érje meglepetésként, készületlenül őket. Addig — örüljünk az új lé­tesítménynek. Képzelefben Csobánkára A nyárra emlékezve Képzeletbeli útra indulni — könnyű feladat; hiszen csak egy kis fantázia kell hozzá. Egy képzeletbeli útitárssal in­duljunk el a Dunakanyar fe­lé. Egyet döntsünk még el: hogy mivel menjünk? Autó­val? Busszal? HÉV-vel? He­lyes. Tehát autóbusz. És hova? Csobánkára. Szeretem azt a falut Jó érzés A busz ugyan zsúfolt, de sebaj. Lényeg, hogy itt va­gyunk. Szívhatjuk a jó leve­gőt Persze harapni sem árta­na valamit Ott egy büfé, fa­latozó ... Nos, ezen is túl­vagyunk. Most egy kellemes gyalogösvény, s irány Pomáz. Bizony jól megizzadtunk, és újra megéheztünk. Ott egy lán- gos-pecsenye sütő. Jó ez a sült oldalas. De most aztán elég, így soha sem jutunk el útunk végcéljához Visegrádra. Menjünk innen HÉV-vel Szentendréig, onnan busszal tovább. Felettünk a fellegvár, lá­bunknál a Duna. Gyönyörű. Ejnye, kedves úti társ, már Ezüstös fkánkolás Sokat markolt — sokat fogott — Te csak pecabotot fog­tál?... — No, persze ész is kell a horgászáshoz, nemcsak kedv!... Ez a 11-es út... rémes. Mindig zsúfolt. Lassan araszo­lunk előre. Egy-egy autó meg­próbál „kilőni”, de hiába. Visz- szafelé is van forgalom. A bé­kásmegyeri lakótelepet elhagy­va széthúzódik a tömött ko­csisor. A Barkácsboltnál min­den második autó jobbra ka­nyarodik. Kíváncsian megyek utánuk. Egyszer csak három sima víztükör bukkan fel, és ren­geteg autó, emberek a parton. Egy férfi, puskával a kezében. Pont nyolc óra. A pilisi he­gyek verik vissza a dörejt, s százkét ember egyszerre veti a zsinórt a vízbe. Mint kiderül, az Öbuda Termelőszövetkezet horgászegyesületi versenyének a közepébe csöopentem. Dr. Juhász György, akinek puskalövésére indult a ver­seny, tájékoztat: — A verseny nyolctól tizen­egyig tart. Közelítek a tó partjához. A horgászfeleséBek megadóan ül­nek emberük mellett. Azok meg se nem látnak, se nem hallanak, csak a vizet figye­lik. Van, aki közmondás sze­rint — sok kicsi sokra megy — pecázik, s van aki csak nagy halakra megy.' Bodnár Gyula halőr kedvesen invitál a kis kalibába. — Ezt kóstolja meg, finom törköly — mosolyog. Széttárom kezemet: — autó­val vagyok. Mindenesetre any- nyit megtudok tőle, hogy az egyesületnek 450 tagja van, zömük a tsz dolgozója. A kis kunyhó előtt pattog a tűz, rotyog a víz. Dolgoznak a „három szakácsok”: Nógrádi István tmk-lakatos, Virág Ele­m.ér ágazatvezető-helyettes és Hőgye Imre vulkanizáló. Mű­vészetüket sok asszony megiri­gyelhetné ... Bajna István bányavezető mellé csatlakozom. — Látja — mondja nevetve —, itt lehet a zavarosban ha­lászni ... de csak itt... Közben dr. Stigler Arnold tsz-orvos a hangosbeszélőn jelzi az időt. Suhognak a zsi­nórok, hajladoznak a botok, s itt-ott ezüstös ficánkolás ... A mérleggel, súlyokkal fel­szerelt asztalnál gyülekeznek már a zsűri tagjai Romits An­tal zsürielnök vezetésével. Többen mondják, figyeljem meg a verseny esélyesét, ho­gyan dolgozik. Boksa László honvéd őrnagy Szentendréről, valóban jól csi­nálja, meg fifikásan is. Bevág egy marék tejport a vízbe, s csak úgy kavarog a sok kis hal. Egymás után rántja ki, már egy vödör tele van ... A feleségek lassan eltüne­deznek a férjek mellől. Eljött az ő idejük. Terítik már a hosszú asztalt... És ismét kézben a puska, tusa a vállon. Dr. Juhász György a jelre figyel. Tizen­egy óra. Vége a versenynek. A horgászok elindulnak a mérlegelőasztal felé, s most következik az évődés. — Akinek mérlegelni, sütni valója nincs, az akár ide se jöjjön!... Közben folyik már a mérle­gelés. Romits Antal és a zsűri­tagok lelkiismeretesen végzik munkájukat. Zaplitz Ferencnek most nem volt jó a halj árás. Az ered­ményt mérlegelés után mind­járt vissza is dobja a tóba. Vége a zsűrizésnek, kiala­kult a mezőny. Első Baksa László, öt kiló és kilenc deka kis hallal. Megcáfolta a köz­mondást. Sokat markolt, de sokat is fogott. Második Ko­vács András, harmadik Ficze Béla, negyedik Mácsai József, ötödik Liptai Béla. Terített asztal várja a részt­vevőket, és micsoda halász­lé... — Halié.. 1 — javítanak ki. Örök rejtély, hogy három férfi hogyan tud ilyen felsé­ges dolgot főzni. A rejtély ti­tok maradt — nincsen recept. — Többet kell kijárni kö­zénk, s akkor e! lehet lesni a titkot — invitálnak. Közben eltűnődöm azon. hogy mennvi embert tud ér­telmes közösségéé formálni a közös hobbi. Itt mindenki egyet akart: kedves, derűs va­samon délelőttöt eltölteni. Ez pedig — sikerült! megint? Ott a 10-es számú borozó. Kétszer két deci. így utazgattunk, jöttünk- mentünk képzeletbeli és gya­nútlan útitársammal. Bámul­tuk a látnivalókat, élveztük a természet szépségét. Ettünk, it­tunk, jól éreztük magunkat. Nos, az eddig leírtaknak le­het, hogy van valami valósá­gos alapjuk. Kellemetlen tények T,... Tardos Gyuláné magán- kereskedő írásbeli figyelmez­tetése. Csobánka... A hűtő­ben a nyers húst és tejtermé­ket együtt tárolta, a főző­edényt a padlón tartotta...” „Csernus István lángos-pe- csenye sütő ... Pomáz... Fel­jelentést teszek... mert... az üzletvezető a húsrészeket kis­kereskedelmi áron kalkulál­ta .. Visegrád. Feljelentés Sótér János ellen ... Hitelesítetlen poharakban történik a kiszol­gálás ... A pohármosogató medencében zsíros szennyvíz volt...” Nos, itt véget is ért a kép­zeletbeli utazás. Lám, kedves gyanútlan kiránduló útitár­sam ... Még szerencse, hogy a járásban nemcsak gyanútlan kirándulók járkálnak. Hanem ellenőrök is. Napirenden Eredmények és tervek Október 2-án, csütörtökön, az MSZMP Szentenrde városi Bizottsága vb-ülésen tárgyal­ta meg az V. ötéves terv vá­rosfejlesztési feladatainak vég­rehajtását, valamint a VI. öt­éves terv városfejlesztési cél­kitűzéseit. A téma előadója Marosvöl­gyi Lajos, Szentendre város tanácselnöke volt. A napirend fontosságára való tekintettel jövő héten ismertetjük mind az elért eredményeket, mind a terveket, az elkövetkezendő feladatokat. A szöveget írta: Karácsonyi István Fotó: Bozsán Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents