Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-03 / 232. szám
Visszhang — Visszhang — Visszhang Ügyfelek és ügyintézők A szerkesztőséggel együtt én is elgondolkodtam a szeptember 16-i számban megjelent „Felmegyek a miniszterhez.,.” című írással kapcsolatban. Igaz, elsősorban a szerkesztőség néhány megjegyzésén, mely szerint semmiképpen sem tartja elfogadhatónak, ha a panaszosnak éppen az ügyintéző „tolmácsolja”, hogy menjen a rádióhoz, tévéhez, vagy a miniszterhez. Megvallom, a fenti megjegyzésre utaló sorokat nem fedeztem fel az írás szerzője cikkében, mindösáze arra utal, hogy az ügyintézőnek, dolgozónak nincs esetenként más lehetősége a szóhoz jutni nem jiagyó tisztelt ügyféllel szemben, csak lakonikus menjen-t mondani. Aztán elgondolkoztam azon is, hogy ha „mégis írnak, annak is leggyakrabban épp az az oka, hogy megelégelték már a felesleges időpocsékolást.. Valóban így igaz ez, az esetek többségében erről van-e szó? Tanácsunk évente több mint 10 ezer iktatott ügyirattal foglalkozik. Bőven volt lehetőségem példákat találni, hiszen az elmúlt évben nyilvántartott 1 , ezer 308 hatósági ügyből 80— 90 százalék érkezett közvetlenül az állampolgároktól, illetve „kerülő úton”, a rádiótól, televíziótól, a sajtótól, pártszervektől. Az ilyenekből szeretnék kiragadni néhány példát: — T. S. panaszolta a felsőbb hatóságnak, hogy a tanács nem neki utalta ki a lakása melletti ménápoló pihenőszobáját ,hanem egy másik családnak, aki erőszakosan ki- verekedte magának. L. J. többgyermekes családanya azt panaszolja, hogy évek óta várja kertes családi bérlakás kiutalását, de a tanács csak hitegeti, nem tesz semmit, (Évek óta nem volt lehetőség Ilyen bérlakás kiutalására, s a felettes szervek eddig két alkalommal utasították el a lakásvásárlásra szóló engedélykérelmünket.} A példákat lehetne tovább sorolni, de' döntő többsége követelődző, sértések özönét zúdítja a helyi hatóságra és dolgozóira, vádol, és fenyegetően hivatkozik állampolgári jogaira. A vizsgált 40 ügyben egyetlen esetben sem intézkedtek tévesen, igaz, néhány ügyfélnek adott tájékoztatás nem volt elég meggyőző, alaposabb, de többségében ari;ól volt szó, hogy anyagi lehetőségeink miatt a lakásügyekben csak mérsékelten haladhatunk előre, a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolására pedig egyelőre a kiutát sem találjuk. © A tanácsi dolgozók védelme, az államigazgatási szerv tekintélyének megőrzése érdekében emelek szót. A dolgozók döntő többsége lelkiismerete- tes, a munkáját tisztességgel és hozzáértéssel ellátó ügyintéző. A „Mi vagyunk az ügyfelekért és nem ők miértünk” egyébként valóban helyes elv hangoztatása elcsépeltnek tűnik abban az esetben, amikor egy-egy kielégítetlen igény kapcsán az eljáró ügyintézőt szidják. © A tanulság: az őszinte kapcsolatokon kell javítani. Szükséges, hogy minden szintű párt, állami, társadalmi szerv dolgozója, vezetője egy nyelven beszéljen, a realitások nyelvén, amikor a lehetőségekről, a problémák megoldásáról van szó. Hiszen közös a feladatunk: mind magasabb szinten kielégíteni a lakosság egyre növekvő, jogos igényeit. Ne küldözgessük az ügyfeleket, hanem magyarázzuk meg a lehetőségeket, érveljünk politikusán ezek ismeretében, s ne szégyelljük bevallani, ha nem tudunk valamit elintézni. Emeljük a helyi jogpropaganda színvonalát, hogy a beadványok egy része ne így kezdődjék: „nem volt tudomásom róla”, vagy „nem tájékoztattak megfelelően”. Elégítsük ki lakosságunk közéleti érdeklődéséből fakadó kíváncsiságát. Csak terveink, gondjaink alapos ismeretében számíthatunk a lakosság cselekvő támogatására, megbecsülésére, ami pedig igen lényeges és fontos feladataink megoldásában. Kiss György Monor Nagyközségi Közös Takácsának vb-titkára Lapunk október 1-i, szerdai számában Kedvező első tapasztalatok címmel riportot közöltünk a Monorvidéki Áfész péteri falatozójáról. A cikkben — a szerző hibájából — az üzletvezető és helyettesének neve tévesen jelent meg. A helyes nevek Fellegi Ferencire és Fellegi Ferenc. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 232. SZÄM 1930. OKTOBER 3., PÉÍÍTEK Nem maradt el az ellenőrzés sem A nevelésre is gondot fordítanak Kedvezőek a táborozások tapasztalatai Véget ért a nyár, az elmúlt hetekben már az iskolapadokba ültek a gyerekek, megkezdődött az új tanév. Azért még ezekben a napokban is sokat mesélnek egymásnak nyári emlékeikről, felidézik egy-egy pillanatra a táborozás, az üdülés eseményeit. Az úttörőcsapatok- nyári szervezett programja, ezen belül a csapattáborozás és országjárás az egész évi munka szerves része és folytatása — állapította meg ezen a héten a járási úttörőelnökség, amely Gyomron tartotta ülését. Gál Pál, a táborozási szak- bizottság vezetője elmondta, hogy a járás piros- és kék- nyakkendősei Zalakaroson, Káptalanfüreden tölthettek felejthetetlen napokat, 10 napos turnusokban, önálló csapattábort rendezett a gombai, illetve a pilisi leánynevelő intézet úttörőcsapata. A hagyományos vándortáborokba ezúttal az úr), A korait már megkezdték Strázsahegyi előzetes Érik a szőlő, közeleg a szüret... Az idős emberrel, a mono- rí Strázsahegy egyik lejtőjén találkoztam. Nyolcvanhat éves elmúlt már, de rendszeresen rója a jól ismert utat, demizsonnal a hátán. Megáll, kifújja magát, megtöröli •verejtékes homlokát, s csak azután ismétli kérdésemet. — Hogy milyen termés lesz? — Bámulnák, rozsdásodnak a levelek, színesedik a Cserhát nyúlványa, mert ez az — mutat köröskörül. — De nem lesz könnyű szüret! Ez a hét jót tett a szőlőnek, különösen a koraiaknak, de még több napfény kellene. Tavaly volt vagy 20—22 fokos a must, jó lenne az idén is* ha megközelítené. — Vart, aki már megkezdte a szüretet? — Hogyne volna. A korai csemegszőlőket már megkezdték. A piros vécsésivel, ü kadarral, a mézessel és a kö- vidinkával még várnak. Legalább két hetet, ha lesz napsütés elég. Mert volt már olyan. Két éve, hogy napsütés helyett — eső jött, tartós őszi. Le kellett szedni a szőlőt, mindenki bánatára. — A maga szőlője milyen? — Közel sem olyan, mint a tavalyi. Kétharmada, ha meglesz a tavalyinak, gyengébb a minősége és a cukorfoka is kevesebb lesz. Hogy mi mégis az öregembernek A nap kulturális programja Gyomron, 10 órától: zeneiskola, 16-tól: a népi tánccsoport próbája. Mendén, 16-tól: a könyvtár nyitva tartása, 17-től: a csillagászkor foglalkozása. Monoron, 10-től 12-ig és 14- től 18-ig: honvédelmi kiállítás (a Vigadó feletti kiállítóteremben), 16-tól: az irodalmi színpad próbája (a gimnáziumban), 17-től: az asztalitenisz szakkör edzése (a Munkásőr úti iskolában), a fotószakkör foglalkozása (a művelődési házban), 18-tól: a cigány ifjúsági klub összejövetele. Pilisen, 18-tól: az ifjúsági, a magnósklub foglalkozása és kismotorvezető tanfolyam. Sülysápon, 13-tól: a kézilabda szakkör edzése (az 1. számú iskolában), 18-tól: autóvezető tanfolyam. Vecsésen, 9-től 18-ig: bélyegkiállítás a művelődési ház bályegszakkörének anyagából, 17-től: kismotorvezető tanfolyam, a galambászkör foglalkozása és a Polip beatzenekar próbája, 18-tól: a díszmadártenyésztők klubjának összejövetele, 19-től a honismereti szakkör foglalkozása.’ az öröme? A megszokás. A pince hangulata, a „hegy” jól ismert üdvözlete; verejtéket kér és jó hangulattal fizet. No, meg a szüret, a fiatalok: a kézzel hajtott darálás, préselés ... Tekintete szeretettel simogatja a környéket. Színesedik a vörös bornak való a Strázsahegyen. Bíznak a gazdák a hátralévő őszben, a fényes, simogató napsugárban. Mi is velük! H. J. az üllői, a vecsési és a maglódi pajtások jutottak el. A járási váltótábort ezúttal a festői szépségű Zalakaroson rendezték be. Több mint ezer úttörő és kisdobos vett részt a különböző színes és gazdag programokban a melegvizű fürdőhelyen. Megismerkedtek a környék nevezetességeivel is. A tartalmi munkát a szakbizottság vezetője megállapított ta, hogy a táborvezetők színvonalas programokat szerveztek a gyerekeknek, a vezetőség rendszeresen megtartotta ülését és az ellenőrzés sem maradt el. Meghirdették minden táborban a Tiszta sátor — tiszta környezet mozgalmat. Zalakaroson sok pajtásnak nyílt lehetősége az úszás alapelemeinek elsajátítására. A nyitó és záró tábortüzeket, Icarnevá'okat, szellemi és sportvetélkedőket a moszkvai olimpia jegyében tartották meg. A vándortáborozásoknak járásunkban régi hagyományai vannak Különösen érvényes ez az úri úttörőcsapatra, ahonnan most is három csoport indult országjárásra. Természetesen szóba került az elnökségi ülésen az is, hogy a váltótábor felszereltségén feltétlenül javítani kell a jövőben. Az eddiginél több sátrat kell kicserélni, s az egyéb kellékeket is szükséges felújítani. Káptalanfüreden megoldódtak a tavalyi gondos, ezúttal nem merült fel kifogás a higiénia hiánya miatt. Ott újabbb faházak felállítását tervezik, már a jövő nyáron sor kerül erre, s akkor az eddiginél több pajtás nyaralhat majd a Balaton melletti táborban. Az elnökség alaposan elemezte a nyári táborozási tapasztalatokat. Hangsúlyozták többen is, hogy a szórakoztató programok mellett nem sikkadhatnak el ä nevelést szolgáló intézkedések sem. Mindez a pedagógusok és a gyermekek közös érdekét szolgálja. G. J. Gyömrő Járdák- összefogással Gyomron komoly hagyományai vannak a társadalmi ösz- szefogással készülő járdaépítéseknek. A Gyóni Géza utcában legutóbb Balogh Béla tanácstag szervezte meg a munkát, az ott lakók esténként és hétvégeken készítették el a járdát portájuk előtt. Az anyagot a nagyközségi tanács biztosította. Ugyancsak megépült a múlt héten a Pázmány utcában is a betonjárda, több mint húsz utcabeli lakos fogott össze, s végezte el a komoly fizikai munkát. A legutóbbi tanácsülésen hangzott el, hogy ha a tanács saját költségvetéséből kellene a járdákat megépíteni, akkor portánként 2 ezer 300 forintba kerülne. A lakóknak így általában csak 5—600 forintot kell. közműfejlesztési hozzájárulásként fizetni. Recézett kő a piac sarkán Nem forog a szélmalom Csak a szintkülönbség jelzi a helyét A cselédség szűkén mért kommenciós búzáját, rozsát őrölték durva lisztté a mélyen recézett, súlyos kövek. Most Üllőn, a piactér sarkán földbe süllyedve veri az eső, koptatja, morzsolja a tűző nap, repeszti, aprózza a téli hideg. Kérdem a járókelőket: honnan is került ide? Nem tudják. Csupán Szemes Ferenc, a község volt párttitkára ismeri eredetét, származását. A kukoricával beültetett, tágas térség túlsó sarka felé int: onnan a malomból. Valóban, ott állt a váci káptalan emeletes malomháza. Az 1800-as évek végén az úgynevezett cigánygödör ragadós agyagjából vert. vetett vályogból, téglából énült, a foghíjas utca is a kezdetleges „üzemtől” kapta a nevét. A nehéz köveket nem cammogó bivalyok húzták, vonták. hanem Amerikából származó magas kéményű gőzgép hajtotta, mozgatta néhány héten keresztül, amikor a csép- lés befejeződött és a téli hónapokban. Persze, őrlés első. kezdetleges eszköze a recés kő, az előző évtizedekben sem pihent, csak akkor még a szél ereje hajtotta. A község határának .nagy részét birtokló káptalan mindenhez értő mesteremberei az akkor még lakatlan Malom és Gyömrői út találkozásánál szélmalmot ácsoltak már a XVII. század második felében. A környékszerte híres építmény ott magasodott, ahol most, kissé magasabban az út szintjénél Erős András háza áll. Amikor a gőzgépes malom elkészült, a szél nem a vitorlákat mozgatta, hanem vitte a tető zsindelyét, tépte a vitorlák vásznát, amíg a gazdátlan épület össze nem omlott. Nyomát még ma is a szint különbség jelzi. Az első világháború alatt ez lett a sorsa az „utódnak” is. Néhány évig még lakásul szolgált és amikor 1926-ban a káptalantelep épülni kezdett. használható anyagát széthordták, a környező házakba beépítették. Emlékét csupán ezek a kövek őrzik és néhány idősödő, korosodó ember egyre fakuló emlékezete. Kiss Sándor A kitüntetett munkásőr Az élet kemény iskolájában Szív, lelkesedés nélkül nem megy Üjsághír: A fegyveres erők napja alkalmából a Haza szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki Nagy Sándort, a monori járási Baia Ferenc raunkásőr egység hír- adószolgálat-vezetőjét. — Fiam, most abbahagyod az iskolát, és segítesz nekünk a ház körül. A teheneket elviszed legeltetni a rétre, ellátod őket mindennap. Csak így tudunk megélni zavartalanul — mondta kemény szavakkal az édesapa a 12 éves srácnak. Másnap már nem ment iskolába a gyerek. Hiába kérték a tanárok az apát, a kényszer erre a megoldásra kényszerítette a családot. Hiába, hat gyerek nevelése nem kis gondot jelentett az 50-es évek elején sehol, így a monori Nagy családban sem. o A gyerek tette, amit tennie kellett. Hajnalban kelt, fáradtan, kimerülve későn este került ágyba, öt-hat évig végezte ezt a munkát, aztán a Ganz-MÁVAG-ba került, ahol elvégezte a 7—8. osztályt. Később szakmát is tanult, olvasztár lett belőle. Mindig szeretett volna helyben dolgozni, de erre csak akkor kerülhetett sor, amikor édesapja nyugdíjba vonult. Ö volt a monori tanács kocsisa, s tőle a fia vette át a gyeplőt... . Egy év múlva már nem kellett a lovas fogat a tanács-, nak, a monori postahivatal járatkísérője lett Nagy Sándor, Közben azért történt egy s más az életében. 1962 nevezetes év volt: akkor nősült, felvették a pártba, s a munkásőrség tagjainak sorába is. Mindhárom esemény másnál külön-külön is nevezetes emlék maradt volna, nála egybefonódott az összes. Egyformán fontosnak tartotta mindegyiket. A család- alapítással egy időben került az acélszürke egyenruhások közé,' s mindjárt a híradóraj parancsnoka lett. Hiába, a katonaság jó előiskola volt számára, ott sajátította el a híradás csínját-bínját. Egyébként is, korábban már önkéntes rendőrként tevékenykedett a monori rendőrőrsön, négy évig segítette a hivatásosak munkáját. Tevékenységét is elismerték, a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát vehette át. A munkásőrök között igazán hamar feltalálta magát. Régi ismerősök közé került, többekkel együtt járt iskolába. Szinte nem akadt olyan nap, hogy ne ment volna be a parancsnokságra. Szívesen vállalt minden feladatot, munkaidőben, s %zon túl is. Az elmúlt években rengeteg társadalmi munkát végzett a híradóraj. Ott serénykedtek a járási rendelőintézet, a Munkásőr utcai Iskola építésénél, a járási úttörőtábor bővítésénél. 0 Nagy Sándor így vall eddigi tevékenységéről: — Nekem valóban kiemelkedő jelentőségű volt az 1962- es esztendő. Azt hiszem, akkor jól cselekedtem, s máig sem bánom egyetlen lépésemet sem. A munkásőrök között jól érzem magam, igazán jó kollektíva alakult ki az elmúlt évek során. A haza védelme nem csupán állampolgári kötelesség, hanem sokkal több annál. Olyan társaim vannak, akikre mindig, s mindenkor lehet számítani. Két évvel ezelőtt a szentendrei megyei versenyen 11 kilométeres távon kellett, a különböző feladatokat teljesíteni. Nagy Károly 60 évesen ugyanúgy helytállt. mint fiatalabb társai. — Hosszasan sorolhatnám még az emlékeimet, amelyeket egész életemben nem fogok elfelejteni. Sógoromat is én ajánlottam a munkásőrségbe. Ma már ő az egység ellátóhelyettese. Nagyon megszerette ezt a munkát, pedig négy szakmája is van. Szívvel és lelkesedéssel lehet csak ezt a társadalmi feladatot teljesíteni. Én úgy érzem, sikerült eddig parancsmegnokaim es feletteseim elégedésére dolgoznom. — Sokat köszönhetek feleségemnek is, aki a vasútállomás melletti ABC-áruház vezetőhelyettese. Bizony, sokszor nehéz a családi programokat összeegyeztetni, de ezen még sohasem vesztünk össze. © — Gyönyörű volt a megyei ünnepség, amelyet Vácott tartottak meg az elmúlt hét végén. Kissé elszorult szívvel vettem át a kitüntetést, s már akkor arra gondoltam, az elismerés nemcsak nekem, hanem híradós társaimnak is szólt. Továbbra is azon leszünk, hogy az eddiginél is jobban dolgozzunk. Csák így lehet eredményesen megfelelni a nagyobb követelményeknek a munkásőrségben is. Gér József ISSN 0133-2651 (Mnnorl Hírlap)
