Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-29 / 254. szám
1980. OKTOBER 29., SZERDA x/lmap 5 Ki teszi a többet? Élni és dolgozni a közért Ismeretes a közéletiség fogalma. Az ember odaadása egv választott kisebb vagy nagy ob d, olykor nemzetnyi közösségért. De létezik olyan is, hogy valaki látványosságra törekedve, annyi mindent elvállal, amennyit nehezen tud ellátni. — Én szerencsére eddig legföljebb csak lelkes és megszállott emberekkel dolgoztam együtt — mondja dr. Bubla Istvánná, a Hazafias Népfront tápiószelei bizottságának titkára. — Olyan nincs, akire többet bíznak, akitől többet várnak, aki többet ad, aki sokkal többet vállal? — Rendszerint a bennszülött, idős emberek a sokat vállalók. Azok, akiket a történelem annak idején, fiatal korukban rászoktatott a közös cselekvésre, a nyílt kiállásra. Az ő tapasztalataikra nagy szüksége volt és van a községeknek. Ezért, aki még bírja és vállalja is, arra természetesen többet bízunk. De ma már nem az a cél, hogy egyeseket agyonterheljünk, hanem, hogy minél több embert bevonjunk a közös tevékenységbe. — Tápiószelén ki az, aki többet vállal, akire többet oszt a bizalom? — Már kevesen. De Galgóczi László, ő igaz, látja, ő ízig- vérig közéleti ember. — Ha muszáj, elsorolom, csak azt ne gondolja, hogy mániákus pozíciógyűjtő vagyok — mondja Galgóczi László, félig tréfásan, félig komolyan. Mindenkinek a sorsa A járási áfész tápiószelei irodájában ülünk, és én jegyzem a listát: a HNF elnöke, községi tanácstag, az áfész intéző bizottság elnöke, a szak- szervezeti bizottság elnöke, a takarékszövetkezet fegyelmi bizottságának elnöke. — Hogyan lehet ennyi mindent vállalni? — Mindig úgy éreztem, van elég erőm, energiám azokra a feladatokra, amire felkérnek. — Minek köszönhető ez a népszerűség, ez a bizalom? — Erre, gondolom, inkább azok tudnának felelni, akik megválasztottak. — Nem is gondolkozott rajta? — Lényegében gyermekkorom óta itt élek, kivéve azt a pár évet, amikor kereskedelmi tanonc voltam Pesten, meg hát, ugye, a háborút. 1945-ben, amikor végre hazajöhettem, az első dolgom volt fölkeresni a község akkori vezetőit és felajánlani magamat, bármilyen munkára. Ettől kezdve állandóan volt közfunkcióm. Büszke vagyok rá, hogy a tápiószelei áfész megalakításában oroszlánrészem volt. Azóta egyfolytában itt dolgozom, sőt a legnehezebb időkben, 1950—1963 között én voltam az elnök. Talán az, hogy mindig, mindenütt igyekeztem ott lenni, ahol úgy láttam, előbbre léphetünk, ez adott bizalmat az embereknek. — Honnét, milyen élményekből teremtődött ez a közösség felé törő akarat? — Gyermekkorom volt a hajtó erő. Az a nyomorúság, bizonytalanság, amiben éltem. Meg aztán, tudja, mindenkinek adva van a maga sorsa, amit ki sem lehet elemezni. Nekem, úgy látszik, ilyen élet méretett. — Soha nem érezte, hogy túl sok az, amit vállal? Hogy a kevesebb több lenne? — Soha! Nekem ez az életem. — Jövőre, úgy tudom, nyugdíjba megy. Jelent ez valami változást? — Annyit, hogy több szabadidőm marad társadalmi teendőimre. Helytállás — Én a közéleti ember? — Bozsó Andrásné arca mulatságos grimaszba rándul. — Miért? Ügy érzi. nem illik önre? — Nem is tudom. Irtózom a nagy szavaktól. — Mindenki ismeri a községben, mindenki azonnal az ön nevét említette, amikor azután érdeklődtem, ki az. aki sokat tesz a közért? Bozsó Andrásné, áz ürömi községi pártvezetőség tagja, a községi alapszervezet párttitkára, Vöröskereszt vezetőségi tag, népi ülnök. — Nem vagyok már mai gyerek, de semmi fáradtságot nem érzek. Tudja, az a harminc- egynéhány- év, amit a mozgalomban eltöltöttem, nagyon megedzett. — És a magánélet? Ennyi feladat, ennyi munka mellett? És nő létére? Mert akárhogy is vesszük, egy asszonynak otthon is rengeteg kötelezettsége van? — A férjem szintén mozgalmi ember volt, mindig együtt dolgoztunk, reggeltől késő éjszakáig, főként a kezdeti időkben. Lelkesítőén szép, de nehéz történelmi korban kellett helyt állnunk. — Tapasztalatai szerint, milyen a fiatalok közéleti érdeklődése? — Jó. Csak még kevés az önállóságuk. De, ami igazán örvendetes, hogy egyre többen vannak. Az alapszervezetünk például tavaly öt új, harminc éven aluli párttaggal fiatalodott. Harmonikus egység — Valóban sokan vannak, akár jó, akár rossz értelemben vett pozícióhalmozók? Komáromi János a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője válaszol. — Az idősek jelentős része még mindig nagyon aktív és az ő körükben valóban gyakori, hogy egyszerre több társadalmi funkciójuk is van. De ez egyáltalán nem jelent dűzí- cióhajhászást. Ezek az emberek lelkesen végezték és végzik munkájukat, egyáltalán nem önös érdekek vezérlik vállalásaikat, halmozásaikat. — Mégis, mennyire egészséges egy embert túlterhelni, sőt, esetleg ezzel friss, fiatal erőket kirekeszteni a közéletből? — Természetesen a túlterhelés egészségtelen. Aki sokat markol, keveset fog, amint a közmondás is tartja. De, a mostani választások eredményei is bizonyítják > törekvéseinket: harmonikus egységet kialakítani a korosztályok között. Mára sok idős ember kivált körünkből, kora és egészségi állapota miatt. Akik viszont jó erőben vannak, azokra változatlanul számítunk, tapasztalataikra ugyanis nagy szükségünk van. A választások összesített eredményei alapján talán néhány adat. A megyei pártszervezetek vezetőségi tagjainak 45 százaléka; az alapszervi párttitkárok 42 százaléka negyven év alatti. A tanácstagoknál 42 százalékos, az országgyűlési képviselőknél 42 százalékos ez .az arány. A szakszervezeti tisztségviselőknél valamivel kevesebb, körülbelül egyharmados az arány. És a népi ront választásoknál is az lesz a cél, hogy minél több fiatal kapcsolódjék aktívan a társadalmi munkába. — Megszűnőben van az a gyakorlat, hogy egyszerre több tisztséget is vállal valaki? — Igen. Persze ezt abszolút kiszűrni, főleg a községekben nem lehet, lesznek bizonyos funkcióátfedések. De ez nem baj. Csak akkor kell a laposabban utánanézni az ilyen eseteknek, ha a munka rosszul, vagy egyáltalán nem megy. — Eddig csak az öregeKröl beszéltünk. Fiatalokra egyáltalán nem jellemző a túlterheltség? — Dehogyisnem! Ez nem generációs adottság. Az emberi karakterből, temperamentumból adódik, ki-ki milyen mértékben képes egy közösségben dolgozni. És minden tendencia, minden elv ellenére, mi támogatni fogjuk azokat az embereket — legyen fiatal vagy öreg —, akik emberi, szellemi adottságaikból adódóan egyszerre többet is vállalnak. S. Horváth Klára Energiatakarékos ablakok, ajtók Október 30—31-én országos építőipari energiatakarékossági kollokviumot rendeznek Kőszegen. Mintegy 300 hazai szakembert várnak a rendezvényre, melynek központi témájául az épületek korszerű hőszigetelését választották. Az eseménynek különös aktualitása is van: már elkészült és januártól életbe lép egy ágazati szabvány, amely az eddigieknél sokkal szigorúbb hővédelmi normákat tartalmaz, így az építtető vállalatoknak, szövetkezeteknek, ha tetszik, ha nem, többletköltség árán is energiatakarékos ablakokat, ajtókat, egyéb szerkezeteket kell az épületekbe szerelniük. A fő kérdés természetesen az, hogy létezik-e olyan ipari és érdekeltségi háttér az országban, amely érvényt szerezhet a takarékossági törekvéseknek. Van-e falazó anyag, szigetelő, jó minőségű ablak? Különösen az utóbbi fontos, hiszen a fűtési energiaveszteség 30 százalékát az ablakok rossz minősége okozza, de sok helyütt ez az arány 70 százalék. A korszerű ablakszerkezet tömeggyártására lehetőség kínálkozik. Vadászlovaglás Az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezet nagyvázsonyi lovasiskolája az idén is több hazai és külföldi csoport részére rendezett őszi vadászlovaglást. A Balatonfelvidéken átvezető lovastúrának nagy sikere van a lovasok körében. Indul a lovastúra a Zicliy-kastélyból. A holnap biztonsága érdekében Közös érdek, hogy megoldódjon Ha a mentőknél lenne aranyigazság, talán így hangzana: az idő — élet. Valóban kevés szó érheti a ház elejét, készültségük, gyorsaságuk példás. Fontos dolgokról van szó, s a mentők előrelátóak. Mint például Szentendrén, ahol már most nyilvánvaló, mi lesz a gond néhány esztendő múlva... Ami van Aki belép a szentendrei mentőállomásra, először szűk foyosóra jut, benne megtermett szekrény. Jobbra átlagszobányi iroda, asztalok, székek, balra a mentősök pihenőtársalgója tévével, s a hálófülke — hely híján — két emeletes ággyal. Akad még mosdó is, s garázs. — Ez utóbbi, akárcsak az állomás egésze, eléggé szűkös — fog a szóba a mentőállomás gazdasági vezetője, Büki Sándorné. — Ha már a garázsról esett szó: fűthetetlen, ezért télen tovább tart a kocsik indítása. A beteg érdeke pedig az, hogy menetkész legyen a mentőautó, mert — így szól a szabály — nappal a riasztás után egy perccel, éjszaka két perccel indulni kell. A percek, sőt néha a másodpercek is döntőek a mi munkánkban. Az is tény, hogy a garázsban nem fér el az ösz- szes kocsi, akad, amelyik kintreked. Ez az eset csak azért nem gyakori, mert a mi mentőseink zöme majdnem mindig úton van. — Gondot okoz az is, hogy a garázsban nem lehet mosni a kocsikat, s télen, amikor fagypont alatti a hőmérséklet, kívülről -csak vödörből, meleg vízzel tisztíthatok le a járművek. Groteszk lenne, ha az állomás előtt megfagyott vízen csúszna el valaki, s itt tömé a csontját. Ráadásul miattunk ... — Ha egy ember most a közelben lesz rosszul, s bejön hozzánk vagy behozzák, még lefektetni sem tudjuk, legfel- jebbb székkel kínálhatjuk, hiszen nincs ambulánsszoba itt. Mindennek a magyarázata egyszerű: két évtizede már, hogy az állomás beköltözött a városi tanáccsal szemközti évszázados épületbe, ahol egykor tűzoltószertár volt. Az épület, mert a városközpontban, házakkal körülzárt helyen van, semmiképp se bővíthető tovább. Ami lehetne Még egy szót az állomás helyéről. Vitathatatlan, hogy megközelíteni csak szűk, egyirányú utcákon át, s kerülő utakon lehetséges. Ma már persze jobb a helyzet, mint a belső körút építése idején volt, amikor gyakorta változott a közlekedés iránya, s a mentőknek naprakészen kellett tudniuk, hogyan juthatnak ide. — A mai állapotok a mai szükségleteknek éppen hogy megfelelnek. Azért mondom így, mert tény, hogy az eddig soroltak miatt még nem volt egyetlen alkalommal sem baj De a jövő szempontjából ez a helyzet bizony kedvezőtlen, tágasabb, s könnyebben elérhető állomás kellene ide. Annál is inkább, mert nagy a körzetünk, Békásmegyertől Visegrá- dig tart, ide tartozik az egész Szentendrei-sziget is. Ráadásul sok az agglomerációs településünk, gyorsan emelkedik a lakosság lélékszáma, a kirándulókról, nyaralókról nem is szólva. A város gazdái ismerik jól a mentőállomási állapotokat. Talán ezt bizonyítja, hogy a korábbi években felajánlottak már egy családi házat a szülőotthon szomszédságában, de a telek kicsi volt ahhoz, hogy kellő méretű garázs épülhessen rajta. Mennyi az esélye annak, hogy a „lehetne” valósággá váljon? Nem kevés, erre utal az imént említett próbálkozás, 's az is, ami a városfejlesztés terveiből kiderül. Havas Imre, az MSZMP Szentendre Városi Bizottságának titkára kiteríti az asztalra a városrendezési térképet: — Nézze, itt a belső körút északi szakaszán már tavaly kijelölték a helyet, ahol felépülhet az új mentőállomás. A szomszédságában autóparkolót terveztek, annak rovására még bővíthető is lenne. Most, a Dunaparti út lezárása óta- erre halad a városon átmenő forgalom, ezért az állomás nagyon könnyen megközelíthető ezen a helyen. Van már helye — Több szempontból is kedvező az elképzelés. Elsősorban a későbbi időkre megnyugtató állapotok alakulnának ki, olyanok, amelyeknél még lehetőség sincs arra, hogy csorbuljon a beteg érdeke. A mentősök munkakörülményei is kedvezőbbek lennének. Végül — erről se feledkezzünk meg — akad még egy szempont, nevezetesen a városkép. A mentőállomás régi helyén üzleteket alakíthatnánk ki, például papír- és írószerboltot, amelyre nagy szükség van, esetleg bőráruboltot. Az idelátogató turisták alighanem örömmel vennék, akárcsak a szentendreiek. — Mindez persze még csak elképzelés, a VI. ötéves tervnek csak a koncepciója kész, s a végleges tervtől függ, hogy lesz-e új mentőállomás. De nemcsak attól. A városnak kell közművesített telket adnia a kijelölt helyen, s még tárgyalni az érintettekkel, mindenekelőtt az Országos Mentőszolgálattal. Egy biztos: közös érdek, hogy megoldódjon ez a gond is mielőbb. V. G. P. A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZIGET KiSÁRUHÁZA november 1-ig kabátvásárt rendez Szigetszentmiklóson, a Csepel Autógyár Művelődési Házában. NŐI, FÉRFI ÉS BAKFIS ÁTMENETI KABÁTOK NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK.
