Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-28 / 253. szám
LLOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM 1980. OKTÓBER 28.. KEDD * Árammérőgyár Tervteljesítés gondok között A harmadik negyedéves terv teljesítése nehéz feladatot jelentett az árammárőgyáriak- nak. Azokat a területeket kerestük föl, ahol a legfeszítet- tebb volt a helyzet. így jutottunk el a műanyagüzembe is, ahol Révay Károly megbízott üzemvezető tájékoztatott a munkákról. A harmadik negyedév teljesítése itt azért volt nehéz, mert a G-család nagy sorozatú gyártása megkezdődött és ehhez jóval több műanyagalkatrész szükséges, mint a hagyományos fogyasztásmérő- típusokhoz. Ez duplájára növelte a műanyagüzem munkáját Anyaghiány Csak úgy tudták teljesíteni a tervet, hogy háromszor annyi túlórát használtak föl, mint amennyit máskor szoktak. Nehezítette még helyzetüket az is, hogy az anyagellátás is akadozott. Nemegyszer 15—20 napot is késett■ a várva várt anyag. Ebből következett, hogy ütam- telenné vált a termelés, s mivel ez alkatrészgyártó terület, így a késések hatása az egész gyári termelésre kihatott. A sajtolóüzemben sem kisebbek a gondok. Itt azonban a még be nem fejezett rekonstrukció is akadályozza a folyamatos munkát. Remélhetőleg, ha az üzemrész felújítása befejeződik, akkor eredményesebben állhatnak helyt az alkatrészgyártásban, és a sajtolóüzem vezetőinek is kevésbé fájdul meg a feje, ha vészesen közelegnek a határidők. Új mérők sorozatban Az Árammérőgyárban talán a legkritikusabb helyzetben a' szerelőüzemek, vannak. Ugyanis itt csapódik le egy-egy alkatrész hiánya, vagy egy téves programozás, szállítási késedelem. Mindezekből volt bőven az üzem területén, de az itt dolgozók becsülettel helytálltak. S ha már nerry' bírtak többet, akkor a gyár Megkezdődött a zeneidény Tanárok hangversenye^Az őszi természet életörömöt is sugárzó pompája tette még ünnepélyesebbé a napot, amikor az egyre szállingózó, megfáradt levelekkel borított úton a zeneiskola hangversenyterme felé indult a közönség, hogy meghallgassa a pályakezdő zenetanárok hangversenyét. Kétszeresen is ünnep volt ez a nap. Elkezdődött az új hangversenyévad a városban és azok indították el, akik maguk is most kezdik a pedagógusi, művészeti életet. Fiatalok, akik előtt ott áll az élet, minden feladatával és ígéretével. Nagyon Szép hivatást választottak, hirdetni a szépet, hirdetőjévé lenni egy ügynek, amelynek a célja az ember szolgálata. És lehet-e hívebben szolgálni az ügyet, mint ahogy ők teszik: munkával a tanítási órákon és örömet nyújtó hangversenynyel?! A választ a gyerekek, növendékek, közönség szemében láthattuk, ahogy felnéztek ünneplő ruhába öltözött tanáraikra, az előadókra. A felelősségteli vállalkozás izgalma érződött a műsorszámok közben, de úgy, hogy azok értékéből nem vont le semmit. A műsor egésze jól szerkesztett, színes volt, olyan egységet alkotott, amelyben természetes módon követték egymást a barokk, klasszikus, romantikus és modern zeneszerzők művei. Egységesnek tartom a műsort azért is, mert az előadók egyike sem akart különösen feltűnő művel kicsillanni a többi közül. A zongoristák (Nagy Gabriella, Kaptás Adrienn, Kali Gabriella) nem akarták eljátszani az irodalom leghangosabb darabjait, a hegedűsök (Tatai Anna, Borsodi Lucia) a lehető legnehezebb feladatra vállalkoztak; Bach g-moll szólószonátája egy-egy tételével mutatták meg, hogy a hangszerük*1 igen szépen szól, kíséret nélkül is. A bensőséges hangulathoz nagy mértékben járult hozzá Szabó Beáta gitárjátéka és Takács Gábor oboázása: a XVI. századi brassói születésű, Szapolyai János erdélyi vajda udvari zenészeként működő és az egész akkori Európát beutazott Bakfark Bálint lantművész, zeneszerző művének, illetve a XVIII. század második felének híres olasz víg- operaszerzője, Cimarosa oboaversenyének (I. és II. tétel) előadásával. A műsorválasztás igényességét abból is éreztük, hogy filozofikus hangulatú és érett műveket hallhattunk. A Liszt- zongoradarabok az életet a maga teljességében, mélységeivel érző, ‘a'" hivalkodó virtuozitástól elforduló szerző művei, Debussy: Hegedű-zongora szonátája pedig a nagy francia mster legérettebb utolsó műveinek egyike. Nem jelentett törést a hangulatban Podobinsky: Harsonaversenyének III. tétele Göiicz Zoltán interpretálásában, pedig a modern koncert igencsak más volt, "mint a többi műsorszám. Köszönet illeti a már nem pályakezdő Barta Katalint a nem túl hálás zongorakísérői feladatok ellátásáért. A hálás és nagy számú közönség me- . dik ötéivé; leg tapssal jutalmazta a mű- | zárását jelenthetik, vészeket. meiből, irodáiból siettek a se- gítségüiU’e. Az üzem területéin ebben a negyedevoen két újdonságot jelentő munkával is foglalkoztak. Megkezdték a U-mér ők nagy sorozatú szerelését és emellett kapcsolóórákat is gyártottak. Ez utóbbira azért volt szükség, mart jelentősen megnövekedett a belföldi igény, s mivel a műszerész- műhely, a termék gazdája már nem tudott többet adni, így a IV-es üzem magára válla, t mintegy 1600 darabot. Erre a segítségnyújtásra a műszer ász- iizem dolgozói a jövőben is számítanak, amit a szerelőüzem dolgozói a negyedik negyedévre is megígértek. A nagy sorozatban gyártott GE új típusú mérőkből mintegy 20 ezer ötszázat szereltek össze. Az év utolsó negyedévében a munkájuk már jóval olajozottabban haladt, s így remélhetóleg az év végéig elérik . a 10 százalékkal nagyobb darabszámot. De a tervet ilyen körülmények között is teljesítették. Talán most már az alkatrészellátással is kevesebb lesz a gond és így folyamatosabb lehet a termelés is. Nem bosz- szantja majd a dolgozókat az a többszöri szalagátállás, amely a harmadik negyedévre jellemző volt. S remélhetőleg nem úgy kell a munkát szervezni, hogy a dolgozókat viszik oda, ahol anyag van, hanem minden egyes munkahelyen mindig ott lesz a folyamatos munkához szükséges alkatrész. Előny az exportban Mindezekből világosan kitűnik, milyen körülmények között teljesítették az árammá- rőgyáriak 100,3 százalékra az időarányos tervet. Az exportban is kiváló az eredmény, pontosan 101,3 százalék. Az árammérőgyáriak előtt nagy feladatok állnak az év hátra)évő részében is: teljesíteni kell azokat a feladatokat, amelyek egyben az ötö- tervidőszak sikeres F. G. ideiglenes helyen állandó Egy kiállítás és az előzményei Megnyitották Veresegyházon az állandó helytörténeti kiállítást, amelyen régészeti és néprajzi anyag látható. Egyelőre ideiglenes otthonban kapott helyet a bemutató, itt egy-másfél évig látható, amíg a már kiszemelt épület tulajdonjogi kérdései elintéződnek, állandó kiállítás céljaira kialakítják. Most túlnyomórészt régészeti leletek láthatók a tárlókban, kisebb részen a néprajzi anyag. Nem mintha az utóbbiból nem volna sokkal több, az egyetlen szobában azonban csak ennyinek jutott hely. Vajon hogyan és mint, illetve kik .találtak rá a régészeti tárgyakra, tárták fel és mentették meg az utókornak? Az első oklevél A veresegyházi honismereti szakkörnek köszönhető mindez, melynek vezetője Horváth Lajos, aki évek óta kutatja a község, szülőfaluja történetét, könyvet is írt róla, s azóta is újabb leletekre bukkan. Az írásos anyag tanulmányozása során szöget ütött a fejébe, hogy Veresegyházról először az 1375-ből származó oklevél tesz említést. Későinek tartotta ezt az időpontot, úgy vélte, korábban is éltek errefelé. Hogy hol, melyik részen, arra a határnevek vezették rá. A ma is Templom dűlőnek nevezett földek gazdid t kereste fel, kérdezgette, így jutott el Darabos Andráshoz, akitől megtudta, már 40—50 éve ott szántott, s az eke vasa mindig megakadt valami kőben. A barna földből meszes törmelék, valamint cserepek fordultak ki. Mint Horváth Lajos megállapította, azok az Árpád-korból valók. A dombháton Barátaival, a honismereti kör tagjaival ásni kezdtek ezen a területen, s nemsokára ráakadtak a valamikori ivacsi templomra, annak is a szentélyére. Annak rendje és módja szerint bejelentették a Nemzeti Múzeum középkori osztályának, kérve, tárják fel a leletet. Segítségükre sietett a tanács is, amely első ízben 30 ezer forintot ajánlott fel e célra, s azóta évente 25 ezret utal át a fnúzeumnak, azzal a feltétellel, hogy azt a veres- egyházi ásatásokra fordítják. Hat esztendeje, 1974-ben történt ez. Három-négy év alatt 25 lelőhelyet fedeztek fel. Dr. Mesterházi Károly, a történettudományok (régészet) kandidátusa feltárta a templomot. Megállapította, az 1240-es ta- tárdúlás után építették, 150 esztendeig használták, egyszerű alaprajzú, a szentéllyel és a toronnyal együtt 21 méter hosszú volt. Két patak összefolyásánál, dombháton állt a templom, s a körülötte épült házak elrendezése azt bizonyítja, hogy a Veresegyház határában volt Ivacs falu lakossága, amikor a legnagyobb volt, 250—300 lelket számlált. Viszonylag kis területen találták meg a házakat, utcaszerűen épültek, ami az itt éltek fejlettségére utal. Az ásatások még nem fejeződtek be. Ezekben a hetekben is feltárási munkálatok folynak Veresegyház határában. Az állandóan a határt fürkésző, kutató Horváth Lajos egy késő avarkori település nyomaira bukkant. Ilyet eddig Magyarországnak csak hat-hét helyén figyeltek meg. Ezúttal is Mesterházi Károly vezetésével ásnak, s azt várják tőle, hogy bevilágíthassanak valamelyest, a 806-tól 896-ig terjedő időszakba amely mindedig meglehetősen homályos a történészek előtt is. Az ásatások során rengeteg tárgy került a felszínre. A tanács elnökének, aki minden jó ügy felkarolója Veresegyházon, Pásitor Bélának a fejében fogalmazódott meg a kérdés: mi legyen ezzel az értékes anyaggal’? A választ tudjuk, kiállítás lett belőle. Egyelőre egyetlen teremben, vagy inkább szobában, ami a későbbiekben nyilvánvalóan terebélyesedni fog, hiszen anyag már most is bőven van, s gyarapodni fog. Eszközök, dísztárgyak Mi látható a tárlókban? Bronzból, vasból, fából, ezüstből, csontból készült használati és dísztárgyak: fülbevalók, karperecek. nyaklánc, övcsatok, nyílhegyek, őrlőkövek, mozsarak, evőeszközök, gereben, sulykoló. A néprajzi anyagban: szilvásköcsög, vizeskorsó, pruszlik és egyéb textíliák. K. P. Somogyi István tárlata Békéscsabán rendeznek kiállítást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére Somogyi István festőművész alkotásaiból. A kiállítást november harmadikén, tizenöt órakor Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyitja meg. Petőfire emlékeztek Versmondók a pódiumon Ünnepség Aszódon Régi hagyományt újítottak fel öt évvel ezelőtt Aszódon, az 1875-ös első Petőfi-ünnep- ség mintájára azóta minden év októberének utolsó szombatján megemlékeznek a község hírességéről, az egykori aszódi diákról, aki saját visz- szaemlékezései szerint itt, a Galga völgyében eszmélt. Ahogy lenni szokott, a mostani ünnepség . közönsége is főként fiatalokból verbuválódott, s Eperjesi Ernőnek, a 2-es számú Fiúnevelő Intézet igazgatójának megemlékezése után az úttörő- és KISZ- szervezetek megkoszorúzták a költő iskoláját, a mai, nevét viselő múzeumot és a téren álló szobrot. Ugyancsak hagyomány, hogy ezen a napon rendezik a Petőfi Sándor versmondóversenyt is, amelyen az idén két csoportban léptek pódiumra a szavalok, külön versengtek az általános iskolások, külön a többiek: középiskolások, felnőttek. A zsűri: Novák Lászlóné, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője, Petrőczi Színvonalas FMKT Jelentősei alkottak a fiatalok A PÁLYÁZAT. Nem egyszeri alkalom, ma már évente valamennyi üzemben, ipari és mezőgazdasági' szövetkezetben ott lóg a hirdetőtáblán, még akkor is, ha nem, vagy rosszul működik a fiatal műszakiak és közgazdászok vagy a fiatal agrárszakemberek tanácsa. Az Alkotó ifjúság pályázatról van szó, amely önálló kutatásokra, jobb megoldásokra, műhelyük, osztályuk munkájának javítására szólítja a harmincon aluliakat. Az ágazati szakminisztériumok évről évre vaskos kötetben ismertetik a pályázat céljait, feltételeit s hol jobban, hol kevésbé jól, de éled, fejlődik, gyarapodik a mozgalom. A városban és a járásban is.. Tavaly az ikladi Ipari Műszergyár pályázatának házi kiállítását mutattuk be, most pedig a Közép-magyarországi I^özmű és Mélyépítő Vállalattól érkezett a hír; az idén értékelt országos pályázaton első díjat nyertek. A KKMV-ben jól működik, színvonalas az FMKT, amelynek keretében legutóbb tizennégy pályamunka készült. Ezekből válogatva küldtek fel kettőt , az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium értékelő bizottságának. S hogy az egyik — az országból érkezett 169 munkából — a legmagasabb elismerésben, s jutalomban részesült, nem véletlen. ★ AZ ÚJDONSÁG. Alaposan neki k^Jl gyürkőzni, hogy az építészetben járatlanok is megértsék, miről van szó. A szakember, aki tájékoztat, oly természetesen használja a kívülállónak érthetetlen kifejezéseket, a szakmai zsargont, hogy a verejték gyöngyözik az érdeklődő homlokán. Aztán amikor látja a zavarát, bölcs mosoly kíséretében lassan, tagoltan magyarázni kezd. S kiderül, hogy nem is olyan bonyolult. Adva van egy, az országban még szakberkekben is alig ismert műszaki megoldás, amely jelentősen meggyorsítja a különféle víztároló medencék építését. A mélyépítéssel szemben támasztott egyik nehéz követelmény, hogy ezeknek a létesítményeknek tökéletesen kell szigetelniük. Ezt korábban csak a beton egybeöntésével sikerült elérni. A MÉLYÉPTERV által kidolgozott új megoldás, amely műgyantás betonragasztáson alapul, lehetővé teszi, hogy előregyártott elemekből készüljenek a medencék. S ez nemcsak azért előnyös, mert gyors, hanem mert felszabadít sok szakembert, ácsot, beíono- zót, akiket többször is, rövid időre más munkahelyekről kell elszólítani. Azaz, hogy mégsem, mert eddig az alaplemezt, amelyre az előregyártott oldalfalak és a födém került, csak a helyszínen tudták összeállítani, kiönteni. S ehhez mégiscsak kellettek a szakértők. S itt jön az újdonság, a KKMV fiatal szakembereinek ötlete s már a gyakorlat próbáját is kiállott új megoldása, amelynek lényege, hogy a fogadói apót is előre legyártják, s a helyszínen gyorsan, betanított munkások szerelik össze. A pályamunka ennek a műszaki leírását és a munka hatékony megszervezését tartalmazta. + AZ ALKOTÓ. Tóth Sándor szégyenlősen bevallja, hogy elmúlt már harmincéves, no nem sokkal, de a pályázaton a kollektíva átlagéletkora számít s az nem volt harminc. A pályázó csoport vezetője ő, aki a műegyetemen végzett, vegyészmérnöki szakon. Pályakezdőként az elektromos iparban dolgozott . három évig, majd a KKMV-be került, ahol, most a 43-as számú építésvezetőség beosztott építésvezetője. Főként szigetelésekkel, a műgyantás betonhabarcs alkalmazhatóságával s gyakorlati hasznosításával foglalkoznak, s ez a műgyanta köti eredeti szakmájához. Más nem is nagyon, de mégis előnynek érzi a végzettségét: Nem köti a gondolataimat az építészet hagyományos rutinja, a beidegződések. Szabadabban közeledhetem a témákhoz, más szakmák tapasztalatait is beépíthetem a munkámba. Meg is teszi, s hogy milyen eredménnyel, arról a díjnyertes pályamunka tanúskodik. Tóth Sándor szerényen, halkan beszél, de minden qzavából süt a hivatásszeretet, ha ugyan ez az elcsépelt kifejezés alkalmas á megjelölésre. Tény, hogy felháborodva mondja: Nem ismerik eléggé az új, a jobb megoldásokat. Egyik missziójának, amely egybeesik a vállalatéval is, éppen azt tartja, hogy elterjessze, például ezt a most kidolgozott eljárást. IGAZÁT példák sorával bizonyítja: A próba a gödöllői tv-torony mellett épült 100 köbméteres tűzivíztároló medence megépítése volt. Első kísérletre két hónap alatt Végeztünk. Az új módszerrel a fenéklemez 2 nap alatt kész a helyszínen, a hagyományos eljárással egy hónap is kevés. S a legfontosabb, hogy kevesebb munkaerőt kíván. Ennek jelentőségét pedig ma nem is kell külön ecsetelni. G. Z. Éva költő, író, König Antal, az aszódi Petőfi Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola tanára és Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény vezetője, v valamint a községi tanács nagy termét zsúfolásig megtöltő közönség nagy élvezettel hallgatta a népes versmondógárdát; a két kategóriában húszan-húszan szerepeltek. Mindenki egy Petőfi- költeményt, s egy tetszés szerinti verset mondhatott. Változatos volt a kínálat, Arany Jánostól Váci Mihályig felvonult itt több magyar költőnemzedék. Nehéz volt tehát a döntés, s hogy mindenki dicséretet érdemel, azt a hiánytalanul kiosztott oklevelek és jutalom versesköteteik jelzik. Az általános iskolások között Omel- ka Csilla Szadáról, Kövi Anita Veres egyházról és Tóth Zsuzsanna Valkóról szerezte meg az első három helyet. A felnőttek legjobbjai: Márta Istvánná, az ikladi Ipari Műszergyár , óvodájának dolgozója, Deszk Erzsébet, a Petőfi gimnázium tanulója és Fodor Mihály hévízgyörki tanító. A zsűri két különdíjat is odaítélt, az egyiket Kun Gábor (Fiúnevelő Intézet), a másikat Szilágyi Attila (gimnáziumi kollégium) kapta. Aranyérmes műszer üfiár alkalmazzák Az idei bmói nemzetközi vásárról két aranyéremmel térhettek haza a magyar kiállítók. AZ egyik érmet az a DNSZ—8 jelű nedvességszabályozó műszer kapta, amelyet a MÉM Műszaki Intézet kutatói fejlesztettek ki. A berendezést a kukorica- és gabonaszárítókon alkalmazzák ma már a gazdaságokban. Új időpont Háziirozsika A városi zeneiskolában holnapra, szerdára meghirdetett Házimuzsika címet viselő koncertet új időpontban, november 12-én, szerdán tartják. A helyszín nem változik. t--------------Vá rosi moziműsor Élve vagy halva. Színes, magyar kalandfilm. Kísérőműsor: Divertimento. Csak 4 órakor! Naplemente délben. Színés magyar filmdráma. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Előadáskezdés 6 és 8 órakor. ISSN 0133-1957 (Gödöllőt Hírlap)
