Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-25 / 251. szám

rtsr «if. irr 4 1980. OKTÓBER 25., SZOMBAT A NEVELŐK NEVELESEROL Úgy gondoltam, jzoí KIALLITOTEREMBOL v4 kék árnyalatok mestere A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETÉNEK KONGRESSZUSÁN Dr. Vi 'cze András, az Esz­tergomi Tanítóképző Főisko­la zsámbéki tagozatán a pe­dagógia tanszék tanára, a fő­iskolai szakszervezeti bizott­ság titkára. Egyike a húsz küldöttnek, ákik Pest megye oktatásügyi dolgozóit képvise­lik ma és holnap a Pedagógu­sok Szakszervezetének XI. kongresszusán. A jövő századnak — Három évtizedes? pedagó­giai tevékenység után és ha­sonló szakszervezeti múlttal a hátam mögött vallom: a szak- szervezet egyik legfőbb fel­adata, hogy minden újnak pártját fogja, ami az oktatás­nevelés színvonalát emelheti. Hogy miért mondom mind­ezt? Elsősorban a tapasztala­taim miatt. Tévedés lenne azt hinni, hogy a Pedagógusok Szakszervezete csak a bérek­kel, a munka- és életkörül­ményekkel, netán a segélyek­kel és üdüléssel törődne. Több­ről van szó. Bizonyltja ezt, hogy a szakszervezet ott volt 1945-ben az általános iskolák létrehozásánál, később az ál­lamosításoknál, aminthogy 1 ré­szese volt az 1961-es iskolare­form kidolgozásának, a peda­gógusok továbbképzése szer­vezésének, s ahogy ma is köz­reműködője az oktatásügy megújításának. — Ha csupán a legutóbbi kongresszus óta eltelt időt te­kintjük is, sok minden tör­tént. Sorra léptek életbe az új tantervek, a nevelési-okta­tási dokumentumok, bevezet­ték a 11 napos oktatási cik­lust, s például a korábbi fel­sőfokú tanítóképző intézeteket is főiskolává szervezték át. — Maradjunk csak ez utób­bi témánál! Ahogy változik, fejlődik a pedagógia, úgy keli változnia és fejlődnie a pe- dagógusképzésnek is. A mos­tani kongresszusra készülve első gondolatom volt, hogy erről a témáról, a nevelők ne­veléséről beszéljek, hiszen I ezen múlik annak a gyermek- I nemzedéknek a sorsa, amelyet már a jövő század viszonyai­ra kell felkészíteni. A siker ez ügyben jórészt azon áll, hogy mennyire felkészült a katedrán álló pedagógus. — Kiváltképp igaz ez Pest megyében, amely eleddig „hát­rányos helyzetűnek” számít: túlontúl magas a képesítés nélkül nevelők aránya (a szak- szervezet is szorgalmazza en­nek az aránynak csökkenté­sét), nyugdíjasok és helyette­sítők pótolják sok helyütt a hiányzó tanítót, tanárt, az is­kolák felében váltakozó mű­szakban tanítanak, s néhol szükségtantermekben, mosto­ha körülmények között. Ugyanakkor az oktatás tárgyi vés személyi körülményeinek rendkívül intenzív változását is tapasztalhatjuk Pest me­gyében. Ennek szép példája a zsámbéki. A mi portánkon Pest megye gondjai éa ered­ményei lehetnének bármelyik növekvő népességű nagyváros, vagy bármelyik megye saját­jai is. Éppen ezért szeretnék szót kérni a szakszervezeti kongresszuson is, s elmonda­ni, mi minden történik Zsám- békon a korszerű oktatásért. — Elsősorban is létrejött itt 1977-ben' az Esztergomi Ta­nítóképző Főiskola tagozata, ahová szinte kivétel nélkül Pest megyei tanítójelölteket veszünk fel. S a java részük társadalmi ösztöndijszerződést is vállal, ennek eredménye volt, hogy az idén végzett év­folyam hatvanegy friss diplo­mása közül ötvenen Pest megyében 'helyezkedtek el. Évről évre több elsőéves kezdi itt tanulmányait, idén pél­dául már 99-en voltak, £? ami fontos: míg a korábbi eszten­dőkben átlagosan 4—5, most 20 férfi is akadt közöttük. — A tárgyi feltételek vál­tozásának is szemtanúi lehe­tünk: épül már a tagozat gya­korlóiskolája, 16 tanteremmel, tornateremmel, zártláncú tv- hálózattal, a legmodernebb audiovizuális eszközökkel, mindezek azt a célt szolgál­ják, hogy alaposabbá válhas*- son a tanítójelöltek gyakorla­ti képzése. S ha már idáig ér­tünk, az is említést érdemel; idén lépett életbe a tanítókép­ző főiskolák új tanterve, amely a korábbinál több lehe­tőséget teremt a hallgatóknak a pedagógiai megfigyelésekre, a tanítási gyakorlatokra. Javaslatom is van Ami pedig ugyancsak fon­tos, a főiskolai tagozat szak- szervezeti élete. Elmondhat­juk, hogy 99 százalékos ná­lunk a szervezettség, azaz majdnem minden oktatási dolgozó egyben szakszervezeti tag is. Az utánpótlás szempont­jából pedig rendkívül lénye­ges, hogy a tagozat 242 hall­gatója közül 34 szintén tagja a Pedagógusok Szakszerveze­tének, saját csoportjuk is ala­kulhatott. Azonkívül, hogy a tanítójelöltek hallatják hang­jukat az érdekvédelmi kérdé­sekben, aktív részesei a kul­turális és diákjóléti bizottság­nak, s a számukra ez a közéle­ti tevékenység gyakorlására ragyogó lehetőség. — Javaslatot is szeretnék tenni a szakszervezet kong­resszusán. Megvallom, ebben a javaslatban a tanítójelöltek véleményének is szerepe van. Arról van ózó, hogy az állam­vizsgáztatás rendszere korsze­rűsítésre szorul. Az oktatás a felsőfokú tanintézetekben ma már szélsőségesen differen­ciálódott, az államvizsga pedig átfogó, összetett. A kettő kö­zötti szakadékot a mai gyakor­lat szerint úgynevezett össze­foglaló szemináriumokkal le­het csak áthidalni, de tétiy, hogy a jövőben jobban kell közelíteni egymáshoz az okta­tási és- vizsgáztatási rendszert. Vasvári G. Pál Az Ipari Szerelvény és Gépgyár művelődési házában nyílt meg Szepes Gyula tár­lata, mely októberben tekint­hető meg. Szepes Gyuláról nem indo­koltan; megfeledkeztünk. 1902- ben született Érden, ma is ott él, ott dolgozik. 1930-ban vé­gezte el a Képzőművészeti Főiskolát Glatz Oszkár tanít­ványaként, öt évig alkotott Párizsban. Szabadban fest — nyáron és télen is —, elsősor­ban érdi Duna-partot, Öfalut, de Balátont és Sopront is. Több ezer képet rendszeres állandósággal. Művei ameri­kai, párizsi, itáliai, vatikáni köz- és magángyűjtemények­ben találhatók. Három fest­ményét megvásárolta a székes- fehérvári István Király Mú­zeum, az érdi tanácsháza is őrzi két alkotását. A csepeli képzőművészkor alapítója, je­lenleg Érden vezet szakkört a 8. számú általános iskolában. Az sem közömbös, hogy a fi­renzei akadémián is tanult egy évet, s csöndben végzett sok évtizedes festői, tanári mun­kájáért megkapta a Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést. Hallatlan frisseséggel és nagy tudással, eredeti szemlé­lettel festi lankadatlan lendü­lettel az érdi löszfalat, a für- dőzőket, remekbe szabott ön­arcképet, mely szelídséget és önérzetet sugall. Jeles kolorista. Mindig elő­bukkan a kék. Ez a kék sáv még a téli Érd hóbuckáiból is elővillan, nemcsak a Balaton, a Duna és a nyári égboltozat színe. Az impresszionizmus történeti stílus, a XIX. század végének egyik meghatározó festői irányzata, de Szepes Gyula századdal később is gyarapítja ezt a festői lehető­séget jó, őszinte, hamvasan érett művek egész sorával úgy, hogy mindez egyúttal Érd apoteózisa. Egyik új portréját Domokos Béla szobrászművészről ké­szítette. Kék overallban áll a figura, mögötte szobor és vö­röses téglafal, dandár munká­Cselekvő munkával a holnapért AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSÁNAK JEGYZŐKÖNYVE A Kossuth Könyvkiadó a napokban jelentette meg a Magyar Szocialista Munkás­párt XII. kongresszusának jegyzőkönyvét. A könyv tar­talmazza a Központi Bizottság előzetes jelentését a kongresz- szus küldötteihez, valamint a kongresszus teljes anyagát, ha­tározatát. Már javában a határozat megvalósításán dolgozunk, s jó segítség a teljes anyag együttolvasása a feladatok megoldásához. Mivel a két kongresszus közötti időszakot öleli fel és a kővetkező öt esz­tendőre megszabja a tennivaló­kat, tíz év munkája tükröződik benne. tovább a lenini ütőn A magyar pártnak az elmúlt öt esztendőben is sikerült megőriznie egységét, szilárd­ságát, nemzetközi tekintélyét. Nem keveset tett, hogy a gon­dokat elhárítsa, és megőrizze az elért eredményeket. A leg­lényegesebb, hogy hazánk bel­politikai helyzete kiegyensú­lyozott, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Társadalmunk életében a párt vezető szerepe érvényesül, a párt és a tömegek viszonyát a kölcsönös bizalom határozza meg. S ez nem kis dolog. Is­mert, hogy milyen gazdasági, politikai nehézségeket kellett leküzdenünk idehaza, s milyen külső tényezők nehezítették a nemzetközi helyzetet, külgaz­dasági kapcsolatainkat. S min­dennek ellenére a párt irányí­tásával népünk eredményesen építette a fejlett szocialista társadalmat. Békében, nyugodt körülmények között ünnepelte meg felszabadulásának 35. év­fordulóját. Mindezt azért tudta elérni pártunk, mert következetesen a lenini úton járt. Politikájá­nak változatlanul célja volt és maradt, hogy az osztályok és a rétegek közeledjenek egymás­hoz, sajátos érdekeik a társa­dalmi érdek elsődlegessége alapján érvényesüljenek, to­vább csökkenjen a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különbség. Ezt mindenütt érezhetjük, hiszen hazánkban valóban egyre in­kább kiegyenlítődnek a dol­gok, a parasztság is a munkás- osztály színvonalára emelke­dett mind keresetben, mind a betegellátásban és a nyugdíj­ban. Az elbírálás azonos. Ugyanakkor a munkásosztály érdekei nem csorbultak, mert valóban tényleges irányítója, vezető ereje a szocialista társa­dalomnak. A falvak is egyre jobban ellátottak lesznek, mind több olyan dolog épül, amely biztosítja, hogy a benne lakók helyben megtalálják a szórako­záshoz, művelődéshez, a társa­dalmi felemelkedéshez szüksé­ges tárgyi eszközöket. S még valami: nálunk a tör­vényes rend szilárd, az állam­polgárok nyugalmán törvé­nyek őrködnek, s egyre jobban kiszélesedik a szocialista de­mokrácia. Az elmúlt időszak­ban létrehozott szakszervezeti bizalmi- és főbizalmi-testületek egyre jobban betöltik szerepü­ket. Erősödött a szövetkezeti demokrácia is, formái igazod­tak a megnövekedett üzemi méretekhez. A lakóhelyi fóru­mok is gazdagítják a közéletet. Pártunknak abban van az ereje, hogy hű maradt a lenini elvekhez és politikáját a jövő­ben is a marxizmus—leniniz- mus vezérli. Ez tűnik ki a kongresszus anyagából, amely összegezte a párt tevékenysé­gét VÄLTOZÖ KÖRÜLMÉNYEK A párt gazdaságpolitikája közismert. Célja a nép élet­színvonalának fokozatos eme- lese, a gazaaikoaási körülmé­nyén javitasa, korszerusitese, a fejlett szocialista tarsaaaiom építésé, Metsegteien, hogy az eimult öt esztenaooen — mint azt a kongresszusi beszámoló megállapította —, jelentősen fejioaten a termelőerők, erősö­dőit szocialista' társadalmunk anyagi-műszaki bázisa. Gyara­podott a nemzeti vagyon, ja­vultak az eietkörüimények. Mindennek ellenére az is igaz, hogy gazdaságunk nem produ­kálta azt, amit szerettünk vol­na, az eredmények elmaradtak az ötödik ötéves terv előirány­zataitól; a nemzeti jövedelem és ennek következtében az élet- színvonal emelkedésének üte­me lassúbb volt a tervezettnél. S mindezt a párt idejében fel­ismerte, s hozzálátott a bajok, gondok megszüntetéséhez. Gaz­dasági irányításunkat az élet­hez igazította, a változó körül­ményekhez alkalmazta. A kongresszus határozata szerint gazdaságpolitikánk egy­aránt figyelembe veszi a szo­cializmus törvényszerűségeit, valamint az ország adottságait. A termelési eszközök köztulaj­donára és a szocialista terv- gazdálkodásra alapozva szá­mol azzal, hogy a szocialista gazdasági életnek is szerves része az áru-, pénz- és piaci viszonyok. Ebből kiindulva fej­lesztjük bevált gazdaságirá­nyítási rendszerünket, a terve­zést, a szabályozást, a gazda­ságvezetés intézményeit és a gazdálkodó egységek szerveze­tét. Az országos vezetés a jö­vőben jobban épít a vállalatok­ra, a szövetkezetekre, mert ön­álló munkájuktól, vállalkozó szellemüktől, gazdálkodásuk eredményességétől döntő mó­don függ előrehaladásunk. HOGYAN ÉLÜNK? Természetesen mindenkit iz­gat: hogyan élünk a jövőben? A kongresszus ezzel is foglal­kozott. Hangoztatta, hogy a ha­todik ötéves tervben az életkö­rülmények javítását szolgáló eszközöket úgy kell felhasznál­ni, hogy ösztönözzék a terme­lést, és lehetővé tegyék a leg­fontosabb szociális igények ki­elégítését. Ehhez Kádár János vitazáró beszédében hozzátet­te: „Meg kell szűnnie az olyan jövedelem kibocsátásának, he­lyenként olyan bérek kifizeté­sének, amelyek mögött nincs teljesítmény. Ha ez megvaló­sul, akkor a szocialista építés általános szabálya fog érvénye­sülni. Ahogyan a szocialista építés előrehalad, úgy emelke­dik rendszeresen a dolgozók életszínvonala. De mindenki tanulja meg a munkahelyét is, a munkáját is, a keresetét is becsülni.” A . kongresszusi határozatok foglalkoznak az ideológiai, mű­velődési kérdésekkel, a tudo­mány szerepével. S természe­tesen fontos, hogy a jövőben is terjedjen a marxista—leninista világnézet, az emberek élvez­zék a kultúra, a művelődés ál­dásait, s képezzék magukat, hogy a feladatoknak eleget tudjanak tenni. JAVULÓ MUTATOK A kongresszusi jegyzőköny­vet olvasva hadd hívjam fel a figyelmet egy nagyon fontos jára utalva. Mindketten ér­diek — Domokos Béla és Sze­pes Gyula u?. A festő így jel­lemezte a szobrászt, képpel és szavakkal is: Roppant őszinte. Megbízható. Szobrászként, em­berként. Műveit ismerem, sze­retnék méltó lenni hozzá. , Akaratlanul is, nemcsak társát, hanem önmagát is jel­lemezte. Lényegét, minőségét, megtett útját, jövőjét. Azt a holnapot, mely értékeinek megfelelően nagyobb megbe­csüléssel övezi. Losonci Miklós HATVANÉVES A szovjet fotográfia KIÁLLÍTÁS NYÍLT A MŰCSARNOKBAN A szovjet kultúra napjai közelgő eseménysorozata al­kalmából tegnap a Műcsar­nokban megnyílt a szovjet fo­tográfia 60 évét bemutató ki­állítás. A 250 fotót felsora­koztató tárlatot a Szovjet­unió Újságíró Szövetsége ál­lította össze egy jeles jubi­leum alkalmából; hat évtized telt el azóta, hogy Lenin alá­írta a dekrétumot a fotó- és a filmművészeti alkotások ké­szítéséről és forgalmazásáról. RÁDIÓFIGYELŐ ZENEMŰZEUM. Mindenek- előtt a zenebarátok ifjabb kor­osztályának szerzett örömet az a félórás műsor, melyet kát évtizedes zenei esemény felvé­teléből, a nagy néger basszista és békeharcos Paul Robeson 1960. szeptemberi, az Operá­ban rendezett hangversenyé­nek részleteiből állított össze Benczés Magda szerkesztő. Híres dalát, a Zúg a folyó-t talán azóta sem énekelte senki olyan hozzáfoghatóan elemen­táris erővel, mint ő, aki akkor bennem, a még majdnem gye­reklányban azt az érzést kel­tette, hogy az a folyó sötét és tornádó korbácsolja óriássá hullámait... Öröm, hogy a rádió zenei szerkesztői időről időre emlé­keket ébresztenek azokban, akik hallhatták a zenei múlt kiválóságait, s megismerteti őket azokkal, kik most kezdik gyűjteni élményeiket a zene- irodalom egykori és ma fénylő csillagairól. HÉTVÉGI PANORAMA. Sok ötlettel, a frisseség és az ak­tényezőre: a XII. pártkong­resszust áthatotta a demokra­tizmus. ötvenhét felszólaló fej­tette ki véleményét. Szinte va­lamennyi réteg, foglalkozási ág képviselője tett észrevételt, el­mondotta, hogyan látja az or­szágos gondokat, feladatokat, hogyan lehetne javítani a haza gondjain, miként dolgozik majd a kongresszusi határoza­tok megvalósításán. A kongresszusra jellemző mélységes demokratizmus ve­zessen bennünket a mindenna­pi munkában is. Ahogyan ott kendőzetlenül, őszintén beszél­tek az eredményekről, gondok- rol, s arról, hogy milyen for­mában lehet javítani a mun­kán, ugyanúgy kell, hogy őszintén felvessük problémáin­kat a kongresszusi határozatok megvalósítása során is. A párt­ban és a népben bizakodás és tettrekészség él. Ez logikus kapcsolat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert tettek fog­ják alátámasztani optimizmu­sunkat. Az országgyűlés leg­utóbbi ülésszaka már arról számolhatott be, hogy javul­nak a gazdálkodási mutatók, s jó munkával tovább javítható az életszínvonal. VILÁGOS A CÉL A kongresszus nem az ígér­getések kongresszusa volt. Pon­tosan elemezte a gazdasági, társadalmi életűnket. Ennek alapján munkálta ki azokat a feladatokat, amelyeket a jövő­ben a kommunistáknak, né­pünknek el kell végeznie. Van okos határozat, világos cél. Most már rajtunk a sor, hogy gondosan tanulmányozzuk a kongresszus anyagát, s belőle levonjuk a tanulságokat. Egy­ben cselekvő munkával járul­junk hozzá, hogy a célok meg­valósuljanak, mert a kongresz- szusi határozatok teljesítésével holnapunkat építjük. Gáli Sándor tualitás jegyében szerkesztett műsora a rádiónak ez a hét­végi kulturális és művészeti eseményeket ajánló másfél óra. Érdeme ez a szerkesztő Salán- ki Hédinek, a műsorvezető Czigány Györgynek, a zongo­raművésznek, költőnek és szer­kesztőnek, aki okos tapintattal, mindvégig háttérbe meghú­zódva finoman irányította a beszélgetéseket. Ö az, aki ugyan állandó székhelyét át­tette egy ideje a televízióba, mégsem lett hűtlen beszélő dobozunkhoz. A legutóbbi Hétvégi pano­ráma csütörtökön este nem­csak sokrétűségével jeleske­dett, hanem a megszólaltatot- tak — karmesterek, rendezők, színészek — érdekes mondani­valójukkal is. Mit ajánlottak? A teljesség igénye nélkül: Ella István or­gonaművész a Liszt Ferenc kamarazenekar vasárnap esti koncertjét, melyen Decsényi János Sírfelirat Aquincumból című kompozícióját adják elő, melyet a szerző az ásatások során feltárt római orgonista, Aelia Sabina síremlékén talált szövegre komponált régi görög hangsorokra. Egyszerre mo­dem és archaikus. Szörényi Levente maga és Bródy János új nagylemezéről beszélt, melyek most jelentek meg Hazatérés és Hungaryan blues címmel. Erdélyi Hajnal balettművész az Opera Galé­riában rendezett (Budapest, Dalszínház u. 8.) a nagyközön­ség által is látogatható kiállí­tására invitált. Somogyi József szobrászművész a Somogyi Képtárba hívta a művészetba­rátokat Bernáth Aurél festő­művész gyűjteményes kiállítá­sára, az alábbi szavakkal: Tiszteljük meg aki közöttünk van, aki velünk él a földön; s azért is, mert olyan jelentős kiállítás, amiért érdemes Ka­posvárra elmenni! Higgyünk neki. Vasárnap 11 óra 5 perckor a Zeneakadémia nagyterméből közvetítik az MRT Szimfoni­kus Zenekarának matinéját. Lehel György vezényli Mahler IX. szimfóniáját, melyet , — mint a karmestertől megtud­hattuk — az elmúlt fél évszá­zadban mindössze két ízben adtak elő Magyarországon. Utoljára, éppen tíz esztendeje ugyanez az együttes. A ko­molyzene-kedvelőket hívta a karmester; élvezzék együtt ezt a nagvlélegzetű nyolcvanper- ces művet a zenekar művészei­vel. Végül Vácra hívott kit-kit Pászti Miklós, az Állami Népi Együttes művészeti vezetője, javasolva; az érdeklődők itt tekintsék meg legújabb három tételes táncműsorukat. Eköz­ben kedvesen ajánlotta a hall­gatók figyelmébe ezt az ősszel különösen festői, műemlékek­ben gazdag várost, ahol éppen huszonöt esztendeje lépett fel először a népi együttes. A ju­bileumnak is számító előadás vasárnap este hat órakor kez­dődik a Madách Imre műve­lődési központban. Bányász Hédi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents