Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-17 / 244. szám

rrrr nrr.rrt 1980. OKTOBER 17., PÉNTEK Napirenden: a gyermek egészsége Pest megyei felszólaló az országgyűlés szociális bizottságának ülésén A gyermekeknek mintegy 10 százaléka szociálisan, illet­ve egészségügyileg hátrá­nyos helyzetű, ez is jelzi a gyermekegészségügyi gondo­zás fontosságát. Nagy figyel­met érdemlő, sokrétű témát tűzött napirendre a gyermek­egészségügyi gondozás hely­zetének megvitatásával csü­törtökön az országgyűlés szo­ciális és egészségügyi bizott­sága. A Parlamentben megtar­tott tanácskozáson dr. Medve László egészségügyi minisz­terhelyettes egészítette ki az írásos beszámolót. Kiemelte, hogy a jövő évtől minden jel szerint csökkenni fog Ma­gyarország népessége, hiszen a viszonylag magas halálozá­si arányt már nem ellensú­lyozza az élveszületések szá­ma. Ez is jelzi, hogy a gyer­mekegészségügy fejlesztése teendőket ró orvosra, az ága­zatban dolgozó valamennyi szakemberre, a tudatformá­lásban a pedagógusra, az egész társadalomra. Dr. Vámos Marietta (Pest megye, 9. vk., Nagykáta), a beszámolót követő vitában elmondotta, hogy szűkebb pátriájában csökkent a kora­szülések száma. A tapaszta­lat egybeesik az országos ten­denciával, de Magyarorszá­gon még így is majd’ kétszer annyi apróság jön világra időnek előtte — gyakran egészségében károsodva —, mint az európai átlag. A kép­viselő a téma kapcsán fi­gyelmeztetett: az utóbbi esz­tendőkben mind több a 18 éven aluliak terhességmeg- szakítási kérelme, ami a vé­dekezés, tehát végeredmény­ben a gondolkodásmód fehér foltjait bizonyítja. A geneti­kai tanácsadás javításának szükségességét támasztja alá, hogy Pest megyében a fejlő­dési rendellenességek — ezek nagy többségben szülői meg- fontolatldnságra, tudatlanság­ra, a kellő orvosi vizsgálat hiányára utalnak — a csecse­mőkori halandóságban az or­szágosnál nagyobb szerepet játszanak. Mint dr. Medve László vá­laszából kiderült: a terhes­gondozásra az eddiginél is nagyobb gondot fordítanak, mind több fogyatékosán vi­lágra jövő apróság esetén ke­resik vissza a terhesgondozót, az ellátó orvost, s az esetle­ges mulasztásnál nagyon ko­molyan felelősségre vonják a vétőket. A vitában felszólalt még dr. Ács Katalin (Budapest). Dr. Kulin Lászlóné (Szabolcs- Sratmár megye), dr. Zsolnai Mária (Fejér megye) és dr. Kaposvári Júlia (Budapest). A tanácskozáson meghí­vottként részt vettek és fel­szólaltak a terület olyan ki­váló szakértői, mint többek között dr. Boda Domonkos, a SZOTE gyermekklinikájának igazgatója, dr. Velkey László, a Borsod megyei kórház gyer­mekegészségügyi központjá­nak igazgatója és dr. Méhes Károly, Győr-Sopron megye főorvosa. A tanácskozás dr. Pesta Lászlónak, a parlamenti ál­landó bizottság elnökének zárszavával ért véget. Diákok az ősz! határban Paradicsomszedö, szüretei® güdfoiSöi egyetemisták Zöld munkaruhás, fekete gumicsizmás egyetemisták dolgoznak — mint arról az 1. oldalon beszámolunk — a Gödöllői Tangazdaság nagy­gombosi üzémének; paradi­csomföldjein. A tempóból ér­ződik, hogy fáradtak a fiata­lok: két hét szorgos munká­jának befejező napjához é’.- kefctek. Holnap kezdődik az oktatás. Mindenki magáért A szomszédos parcellán bő­szoknyás, idősebb asszonyok serénykednek. Állandó dolgo­zók. Vajon mennyire számí­tanak teljes értékű munka­erőnek az egyetemi padokból kikerült diákok az őszi idény­ben? — Tegnap 50 láda paradi­csomot szedtünk fejenként — felel Czvikii Imre másodéves gépészmérnök hallgató, a ki­lenc fős brigád vezetője, Ba­logh Lászlónak, a megyei pártbizottság titkárának kér­désére, aki meglátogatta a fia­talokat. — Hogyan szerveződtek meg a brigádok, egyformán dolgozik-e mindenki az al­kalmi kollektívában, és ami szintén lényeges, mennyit ke­resnek a leendő gépészmérnö­kök? — érkeznek az újabb válaszra váró kérdő monda­tok. — Még az ilyen kis közös­ségben sem dolgozik minden­ki egyforma lelkesedéssel, de a lemaradozók hamar belát­ják, tisztességtelen lenne, ha a többiek rájuk dolgoznának. Az első napokban tisztázó­dott a legfőbb probléma: egy­formán keresünk, tehát egyen­lő mértékben kell részt vál­lalnunk a fizikai munkából is — érvel a kérdezett, majd elmondja, hogy a brigád tag­jai 1600—1800 forintot kap­nak. Persze, ezért a summáért alaposan meg is kell dolgoz- niok. A beszélgetésbe dr. Pus­kás Attila, a gazdaság igaz­gatója kapcsolódik be: az egyetemi hallgatók az állandó dolgozók teljesítményének kétharmadát nyújtják és ez ideig 400 tonna paradicsomot szüreteltek le. Az egyetemis­ták bevonása a betakarítási munkálatokba igen nagy fon­tosságú, hiszen a 150 hektár paradicsom 60 százalékát kéz­zel vagyunk kénytelenek le­szedni. Esti beszélgetések — Milyen a hangulat, gon­doskodtak-e a megfelelő ellá­tásról, szállásról a gazdaság­ban? — A fiatalokat autóbusz- szal szállítjuk ki munkahe­lyükre, naponta ötször étkez­hetnek, és természetesen a munkásszálláson biztosítottak a kulturált tisztálkodási fel­fogyatékosságait. A gödöllői egyetem diákjai és a két tan­gazdaságban tapasztaltak arról győztek meg bennünket: meg­felelő szervezettséggel a taná­rok, pedagógusok és a gazda­ság vezetőinek összehangolt tevékenységével sikeres lehet a tanulók őszi foglalkoztatása. Terméket ment meg — Bátor és józan anyagi ösztönzési rendszert vezettek be a két tangazdaságban, ami nem egyenlő az anyagiaskodó szellemmel, csupán eszköz an­nak bizonyítására, hogy a ta­nuló ifjúságnak értelmes é3j hasznos a munkája az őszi idényben. Hatalmas mennyisé­gű terméket ment meg, mun­kájukra nagy szükség van — így összegezte a látottakat Ba­logh László, a megyei pártbi­zottság titkára. Hozzátéve, hogy a gödöllői, illetve ceglé­di tanulságok a megye más gazdaságai, oktatási intézmé­nyei számára is fontosak le­hetnek a jövőben. VJ B. FS.w*i Amit az emlékezet őriz Erdei Ferenc és Nagykőrös \ Nagykőrösön a Ceglédi út S új házai tövében áll a mell- S szobor, Erdei Ferencé. Meg- N szokták már az arra járók. § A meghívó: Az Arany János Múzeum, a nagykőrösi Városi S Tanács művelődési osztálya és S a TIT Pest megyei szervezete S tisztelettel meghívja önt 1980. ^ október 17-én 11 órakor az § Erdei Ferenc születésének 70. évfordulója tiszteletére az S Arany János művelődési kcz- n pont ifjúsági klubházában ren- S dczett emlékülésre. Szűkszavú a Munkásmoz­galmi Lexikon, s az az archí­vumból előkerülő nekrológ is, 1971. májusából: Makón született kisparasz­ti családból. Szegeden jogot végzett, egyik jelese volt a falukutató mozgalomnak, ha­ladó szellemű csoportok tag­jaként, s az illegális mozga­lomban való részvétele miatt kétszer került börtönbe. A Nem­zeti Parasztpárt egyik alapítója volt, s haláláig közéleti em­ber. Többször is ült minisz­teri sziékben, volt a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az Agrárgazdasági Kutató Inté­zet vezetője, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke, a Hazafias Népfront főtitkára. Nagykőrösről hallgatnak a sorok. Itt kutatott Fekete István, a nagykőrösi Arany János Múzeum törté­nész-irodalomtörténésze : — Kezdjük az elején, Erdei egyetemi éveinél. Ekkor ke­rült a Szegedi Fiatalok Mű­vészeti Kollégiumába. Ortu- tay Gyulával, Radnóti Mik­lóssal együtt indult. Az ang­liai agrarsettlement mintá­jára nemcsak gyűjtötték a néprajzi emlékeket, s a nyers­anyagot a szociográfiához, ha­nem v—, mert változtatni is akartaik — kitelépedtek egy- egy faluba is. Előadásokat tartottak a kultúráról, a gaz­daságról, az egészségügyről. Erdei — a szociológus — volt a teória embere, s országos képet akart nyerni a paraszt­ságról. Ennek nyomán szüle­tett A magyar paraszttársa­dalom, Futóhomok, Magyar tanya, Magyar falu, Magyar város. Gyors egymásutánban öt mű a 30-as, 40-es évek­ben. tételek: naponta meleg fürdőt vehetnek az egyetemisták. — Kár, hogy egy kicsit messze van a város és es­ténként bizony az olvasáson, beszélgetésen és kártyázgatá- son kívül nem sok mindent tudunk kezdeni — veti oda a vendégek köré csoportosuló diákok egyike. — Biztos vagy ebben? — kérdezi nevetve az imént ágá­ló fiatalemberhez fordulva Kiss József nevelőtanár, aki­től megtudjuk, akadt azért az elmúlt. hetekben emlékezetes program is. A közeli jász­berényi tanítóképző növendé­keivel együtt látogattak el a település disco-bárjába. Ha a Gödöllői Tangazdaság­ban dolgozó egyetemi hallga­tók keresetét vesszük figye­lembe, ők a szerencsésebbek. Az elsős és a negyedéves gé­pészek ugyan csak 1000—1200 forintos átlagkeresetet értek el a Ceglédi Állami Tangaz­daságban, de a verőfényes őszi nap és a hangulatos szüretelés mindenesetre őket tette vi­dámabbá. Amikor a megyei vezetőket szállító piros Ika- rus-busz megállt a tőkék sze­gélyezte dűlőben, éppen ebéd­jüket, második fogásként töl­töttkáposztát, fogyasztották. Érdsmi munka — Hát, ha valami kifogás­talan, az az étkeztetés — ál­lítja Porpáczi Gyula negyed­éves hallgató. Az utolsó fala­tokat kanalazva a műanyag tá­nyérból. — Azt hallottuk, gond van a fűtéssel? — Az első napokban egy kicsit’ hűvösebbek voltak a szobák a kelleténél, de ez a probléma is megoldódott — I segít Horváth Kálmán, a bri­gád másik tagja. — Hogyan látja a helyzetet [ az ifjúság képviselője, Győri János, az egyetem KISZ-bi- ______ ____ _ r__ r___________ zo ttságának érdekvédelmi fele- j menyét a fe!nőítekével*azonos módon bérezik. löse? — A béreket illetően javult | a helyzet, most már egészen i jól keresnek a hallgatók. S ] bár lényeges, hosszabb ideig tartó kényszerpihenőt nem kell I tartanunk, úgy vélem, többet j is tudnánk teljesíteni, ha né- ; ha nem okozna problémát a ' göngyöleg, illetve a feldolgozó kapacitás szűkössége — ma- gyaráz^a a szemüveges fia- j talember. A beszélgetést a munkakezdésre felszólító bri­gádvezető hívó szava szakít- | ja meg. A majd kétszáz fős i diáksereg vödröt ragadva in­dul az illatos fürtökkel rakott szőlőkordonok közé. Megkez­dődik a délutáni műszak... j Az elmúlt hetekben sokan j kétségbe vonták, hogy tud- nak-e érdemi munkát végez­ni a diákok a mezőgazdaság­ban. Kifogásolták a szociális feltételek hiányát, a bérezés Telnek a ládák a piros paradicsommal. Az egyetemisták tcljesít­Jólesik a gazdaság konyhájának ízletes föztje a délelőtti munka után. Bozsán Péter felvételei — Ekkor már foglalkozott Nagykőrössel, kiváltképpen a Futóhomokban. 1940-ig bizo­nyára sokat utazott Nagykő­rösre, hogy a helyszínen tá­jékozódjon, s olvasta mind­azt, ami Nagykőrösről meg­jelent. Erre az időre esik a felismerése: Nagykőrös népe a kor parasztságának haladó típusát képviseli, hiszen a vá­ros árutermelő hely, export is indul innen, fejlett az üzemszervezés, s a mezővá­rost övező tanyarendszer fej­lettebb az uradalmi vagy fa­lusi típusnál, felfogható egy­féle farmként is. — Nem véletlenül fordult figyelme Nagykőrös felé, ezt mutatja, hogy két társát, Már­kus Istvánt és Majlát Jolánt is megbízta, hogy mérjék fel a város históriáját. 1944-ben Erdei maga is beült a levél­tárba cédulázni, anyagot gyűjteni, hogy a két megje­lent írás után egy harmadik­kal zárja a sort. A szociog­ráfia magyar nyelven nem készült el, németül is csupán rövid tanulmány — Staityp der Tiefebene: Nagykőrös címmel — látott napvilágot. A hátizsáknyi cédulára írott jegyzet elveszett. Am élete végéig figyelemmel kísérte a várost. „1962-ben megjelent könyvében foglalkozott a nagykőrösi szövetkezeti fej­lődéssel, publikált többfelé is Nagykőrösről, például Az alföldi mezővárosok város- fejlesztési problémái. Egy ré­gi településforma új megol­dásban, Történelmi lecke a tanyákról címekkel. — Munkájának, életének egy része Nagykőrös. Felhív­ta mások figyelmét is arra, van egy város az Alföldön, amelynek múltja, jelene ér­dekes. 1757-től íródik a bib­liográfia, amelyben 361 mű szerepel a sorban — mind Nagykőrösről. Tizenegy cím előtt Erdei Ferenc neve áll. A levéltár kulcsa Dr. Balanyi Béla nyugdí­jas levéltári igazgató: — Erdeit 1944-ben, tavasz- szal ismertem meg, de tudom, hogy többször is megfordult itt Majlát Jolánnal és Már­kus Istvánnal. 1944 tavaszá­tól a nyár végéig Nagykőrö­sön időzött Erdei. A levél­tár kulcsait én őriztem — közművelődési előadó vol­tam akkoriban — s ők a levél­tár előterében dolgoztak. A levéltár teljes XVII. és XVIII. századi anyagát átnézték. — Csak hallomásból érte­sültem róla, hogy nyomozást indítottak Erdei után. A rendőrkapitány, a polgármes­ter is tudott ittlétükről, de mindketten eltagadták. Ami­kor az amerikai gépek köte­lékei bombázták Nagykő­röst, együtt ültünk a légó- pincében, a városháza alatt... — Igaz, hogy Erdeinek is el kelleti hagynia a várost, ahogy a helyzet súlyosbodott. Magam a felszabadulás előtt, legutoljára 1944. szeptember 23-án vagy 24-én találkoztam vele a város. határában, épp Kecskemét felé tartott. Még megmondta, hová tette azo­kat a köteteket, amelyekkel legutóbb dolgozott. A köny­vek csak a háború után ke­rültek a helyükre. Valóban ott voltak, ahol Erdei jelez­te. — A munkájáról, ez az igaz­ság, nem sokat tudtam. Csak később olvastam a Valóság­ban, Erdei Ferenc egyik írá­sának előszavában, hogy a hatalmas mennyiségű nyers­anyag, a cédulákkal teli há­tizsák egy légópincében ve­szett el Pesten, az ostrom alatt. — A felszabadulás után or­szágos ügyben járt újra itt. Legutóbb 20 esztendeje talál­koztunk, akkor mesélte, hogy nagykőrösi gazdaságtörténeti munkán dolgozik éppen, s az Akadémia fogja kiadni. (Nagy­kőrös mezőgazdasági fejlesz­tése címmel 1962-ben meg is jelent.) Amikor 600 éves volt Kecskemét, s Nagykőrös, a Kortársban egymás mellett je­lent meg a két városról egy- egy tanulmány. A kecskeméti az én toliamból, a Hej, Nagy­kőrös, híres város című az övéből. Jegyzet — ebédnél S. Hegedűs László, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkára, Szentendre országgyűlési képviselője: — A felszabadulás előtt — bár mindketten tudtunk egy­másról — nem találkoztunk. Értesültem arról is, hogy De­zső Kázmér — Nagykőrös pol­gármestere — nézetei ellené­re — messzemenő támoga­tást adott Erdei kutatásaihoz. A másik közös ismerősünk dr. Kovács Ferenc volt. Ak­koriban csézávgl jártak az or­vosok Nagykőrösön, s ami­kor Erdei jött. mindig elé küldte a vonathoz a „hintót”. Erdei csak a bakra ült, a ko­csis mellé. „Sokat hallottam akkoriban Erdeiről, Féjáról, Veres Péterről, Somogyi Im­rétől is. aki a korszerű gaz­dálkodás egyik apostola volt. 1944-ben az illegalitásban Im­rével és testvérével, Miklós­sal laktunk együtt, amikor Majlát Jolánt megismertem. <3 mesélte, hogy Erdei át­ment a fronton Szegedre. — A felszabadulás után közvetlenül Somogyi Imrével együtt hozzáfogtunk a nép­front országos szervezésé­hez, s egy hónappal később, végre találkoztunk. Kezdet­től fogva szívélyes, nagyon jó viszony alakult közöttünk. Tagja voltam a Nemzeti Pa­rasztpárt politikai bizottságá­nak, s Pesten Erdeiéknél száll­tam meg mindig, a Benczúr utcában. Erdei pedig évente három-négy ízben is megfor­dult Nagykőrösön: belügy­miniszterként, parasztpárti­ként; s különböző funkciók­ban, amikor egy-egy nagyobb társadalmi eseményre került a sor. — Jellemző volt rá: ahány­szor megjelent a mi körösi házunkban, a Kazinczi utca 18-ban, első útja a kertbe ve­zetett, hogy körülnézzen a „gazdaságban”. Ebéd közben is előtte volt a jegyzetfüzet, s a ceruza. Amint olyasmit hallott, ami érdekelte, leje­gyezte. Néha három-négy év múltán is visszatért egy-egy témára. Tudatosan évtizede­ken át gyűjtötte az anyagot Nagykőrösről. Készült arra is, hogy megírja az Üj futó­homokot, a három város: Kecskemét, Cegléd és Nagy­kőrös ebben ismét teret ka­pott volna. — Pontosan megfogalmaz­ta a véleményét Nagykőrös­ről, a lehetőségeiről, a korlá­táiról is. Abban az időben, amikor nem tudtak mit kez­deni az ilyesfajta városcso­porttal, mint az iménti háro­mé, rangsorolni törekedtek, s ő ezt ellenezte. Tény, hogy Cegléd is. Kecskemét is több segítséget kapott, mint Nagy­kőrös, de Erdei úgy vélte: a városokat hagyni kell fejlőd­ni a maguk útján, a saját energiáik érvényre juttatá­sával. — Amiről nem esett szó: Erdei Ferenc szerette Nagy­kőröst. Főagronómusként so­kat jártam vele a határt. Kedvenc helye volt az öreg szőlőhegy. Ebből ma már nyo­mok sem maradtak, de akko­riban tarka gyümölcsösök voltak errefelé. — S amit csak kevesen tudnak: Erdei ritka jó sza­kács volt. A szüretkor nem­egyszer ő látott a birkagulyás főzéséhez, néprajzi hiteles­séggel készítette az étket, ügyelve a tűzrakás módjá­tól a hagymaszeletek vastag­ságáig mindenre. ★ Erdei és Nagykőrös kap­csolatáról sokat őriz az em­lékezet, akár az írott szó, a szépen formált szobor... Vasvári G. Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents