Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-14 / 241. szám
4 xMriap 1980. OKTOBER 14., KEDD A CENTENÁRIUMRA Medgyessy-emlékbizottság KURUC KOR NAGYJAI / Uj szobrok Újabb képzőművészeti alkotásokkal gazdagodott a vajai Vay Ádám Múzeum kertjének szoborparkja. A szabolcsi településen katonai tiszteletadás mellett avatták fel a Rákóczi szabadságharc, illetve az azt megelőző históriát kor két neves alakjának, Zrínyi Ilonának és Béri Balogh Ádámnak mellszobrát. A vezérlő fejedelem anyjának portréját Bakos Ildikó készítette bronzból, míg a kuruc vezér kőből készült mellszobra Nagy Géza szobrász- művész munkája. A két alkotással kilencre gyarapodott a kuruc kor nagyjait ábrázoló szoborpark gyűjteménye. A vajaiak legközelebbi terve: Vak Boty- tyán, valamint Esze Tamás emlékművének felállítása. Medgyessy Ferenc, az első magyar szobrász, akinek életműve egyetemes, az egész emberiséghez szól — így értékelte az 1881. január 10-én született alkotó helyét a modern egyetemes művészetben Fe- renczy Béni. A szobrász születésének 100. évfordulóját jövőre ünneplő, életműve előtt tisztelgő eseménysorozat előkészítésére hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában Medgyessy Ferenc-emlékbizottság alakult. A számos nemzetközi és hazai kitüntetéssel — köztük Kossuth-díjjal — elismert alkotó Debrecenben született, s így érthetően szülővárosa emlékezik a leggazdagabb rendezvénysorozattal. Az emlékbizottság hétfői döntésének értelmében október 26-án nyílik meg Debrecenben a Déri Múzeum birtokában levő 500 szoborból, 600 rajzból és 53 vázlatfüzetből álló művészi örökség válogatott gazdag anyagot kínáló centenáris kiállítás. Az életpályát reprezentáló tárlat mindaddig nyitva lesz, míg az anyagot át nem költöztetik a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeumba. A két világháború közötti időszakban a haladó debreceni Ady Társaság vezető személyiségeként tevékenykedő alkotó- művész születésének centenáriumi programjában ugyancsak októberre országszerte sorakoznak az emlékmű-koszorúzások és köztéri szobrainak avatásai. SZÁZ EY MULTAN ISMÉT Múzeumi egyesület alakult Vácott — A múzeumi egyesület a váci Vak Bottyán Múzeum történeti, kulturális, művészeti kutatótevékenységének támogatóit összefogó szervezet, melynek célja, hogy segítse a helytörténeti kutatómunkát, megismertesse a múzeum tevékenységét, növelje a művészetek barátainak és értőinek táborát, vásárlásaival gyarapítsa a városi képzőművészeti gyűjteményt, — így foglalta össze a célt Rá- duly Emil, a múzeum igazgatója vasárnap délután a Madách Imre Művelődési Központban tartott alakuló ülésen. Hagyományok Nem minden előzmény nélkül való a váci múzeumi egyesület megalakulása. Hagyományai vannak, s nem is akármilyenek. Egy híján éppen száz esztendeje, hogy a Régészeti Ideiglenes Bizottság az első felolvasó ülést tartóttá az egyikori Lövőhazban. Huber Bela, a valkói föerdész és amatőr régész számolt be kutatásairól. Akkoriban a város környékén már rendszeres kutatómunkát végzett ifj. Varázsélyi Gusztáv hírlapíró, Rómer Flóris tanítványa, ki roppant szorgalmas gyűjtőmunkájának eredményeit, 1923 leletet, egy létrehozandó gyűjtemény alapjaiul szánta. Programok Ilyen kezdeményezések után a voltaképpeni, a mostani elődjének tekinthető múzeumi egyesület 1895-ben jött létre. A váci múzeum; egyesület mindig kiváló amatőr régészeket. történészeket vonzott. Tragor Ignác, Bauer Mihály, Bán Márton, Szarka Gyula járult hozzá kitartó munkával, hogy az egyesüMUZEOLOGUSOK ELISMERÉSE Legyen szó róluk Számtalan rangos eseményről számoltak be a lapok — a mi munkatársaink is — október elejétől napjainkig, olyan eseményekről, amelyeket a múzeumi hónap keretében nekünk, érdeklődő embereknek rendeztek. Most legyen szó egy pillanatig róluk, a muzeológusokról, s a múzeumok hátterében munkálkodó más munkatársairól. A Pest megyei Múzeumok Igazgatósága tegnap délelőtt összevont értekezletet tartott, amelyre a megye minden részéből meghívta munkatársait. Ez az összejövetel különbözött a szokásos munkaértekezletektől, annyiban, hogy nem csupán az eredményekről és a következő tennivalókról esett szó, hanem inkább arról, ki hogyan állt helyt a saját posztján ebben az esztendőben. Bihari József, az igazgatóság főigazgatója foglalta ösz- sze Szentendrén a művelődési központban egybegyűlt kollektíva előtt, hogy hol is tartanak ma a megye múzeumai a közművelődési feladatok megoldásában, majd dr, No- vák István, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetője kitüntetéseket adott át. Kiváló Munkáért miniszteri elismerésben részesült Kocsis Kálmánné, a zebegényi Szőnyi István múzeum hivatalsegéde, Balázsné Svajcsik Erzsébet váci restaurátor és Kiss Dé- nesné, a nagykőrösi Arany János Múzeum munkatársa. Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott Kocsisáé Nagy Varga Vera, a ceglédi Kossuth Múzeum néprajzos munkatársa. A megye múzeumi hálózatából összesen 117-en érdemeltek ki jutalmakat, köztük harmincéves szolgálatáért dr. Ba- lanyi Béla, a nagykőrösi Arany János Múzeum munkatársa, húszéves áldozatos munkájáért Molnár Jánosné, a nagytarcsai falumúzeum alapítója aranygyűrűt kapott. A Pest megye Múzeumaiért emlékplakettet az idén Feren- czy Béni özvegyének ítélték oda, aki évtizedes, odaadó támogatásával feledhetetlen érdemeket szerzett. let a történelem viharai között is fennmaradjon, egészen 1948-ig, A vasárnap alakult váci egyesület, melybe eddig mintegy 150-en kérték felvételüket, céljait kiállítások szervezésével, kirándulásokkal, rendezvényekkel, kiadványok közrebocsátásával kívánják elérni. Helytörténeti, képző- művészeti és múzeumi propagandatagozatot hoznak létre, melyek tevőlegesen részt vesznek a múzeum munkájában: rendezvényeket szerveznek, kiadványokat gondoznak, segítik a műemlék- védelmi, néprajzi és régészeti kutatómunkát, a helyi hagyományok ápolását. Elnökség Az egyesület kilenctagú elnökséget választott. Elnökké Dercsényi Dezső Kossuth- díjas művészettörténészt, a város szülöttét és díszpolgárát választották még, az ügyvezető alelnök Nagy Géza, a városi tanács művelődési osztályának vezetője. titkára Ráduly Emil, a múzeum igazgatója lett Az elnökség tagja még Molnár Lajos, a Lő- wy Sándor Gépészeti és Gépgyártástechnológiai Szakközépiskola igazgatója, Sórón László könyvtáros, Galambos Ferenc nyugalmazott tanár, dr. Rusvay Tibor tanár, Papp Rezső, a nyomda főkönyvelője és Lábai László, a Sztáron Sándor Gimnázium igazgatója. Bányász Hédi TV-FIGYELŐ Képviselő Úr. Rákosi Viktornak (1860—1923), a századforduló jeles ifjúsági és szatirikus írójának a neve még csak- csak ismerős néhány tovább élő művének (Korhadt fakeresztek stb.) hála, ám Guthy Somára (1866—1930), erre az ügyvédként is jeles pesti toll- forgatóra legfeljebb ha azok emlékeznek, akik az említett korszak literatúráját különösebben kedvelik. Az pedig, hogy ők ketten egy Képviselő úr című színdarabot is írtak egykor, bizonyára csak néhány humorbúvárnak juthatott a tudomására. Ezek közül való az az Ágoston György, aki ezt az „eredeti magyar bohózat”- ot felkutatta, és aki aztán Kállai Istvánnal a képernyő igényei szerint maivá szabatta. (Egyébiránt a műsorújságban általa jegyzett előzetesben Guthyt Guthinak ír jk — helytelenül. Aminthogy a darabban közreműködő Dajka Margit sem Dayka.) Maivá szabták ezt a képviselő urat — írtuk fentebb, ám nagy sebesen hozzá kell tenni, hogy inkább kevésbé, mint többé tetszhetett a nézőnek ez az átalakítás. Színigaz, a Vidám Színpad igényei szerint tényleg jól pergett ez a vadonatúj változat, de'azért mégsem úgy, ahogyan azt a több milliós előfizetői tábor elvárhatta. Mert szó, ami szó: nem annyira a tévénézők igényei, hanem sokkal inkább egy kicsi teátrum néhány száz fős publikumának igényei szerint követték egymást a jelenetek. Tehát komótosan, minden adandó poént túlhangsúlyozva, és olyan sallangos színészi játékkal, amelyet a pódium ta- lán-talán még elvisel, de amelyet a kamerák már teljes joggal paródiává torzítanak. Márpedig ez a Képviselő úr egyáltalán nem paródia. Komédia lenne a javából, a világhírű francia és német színjátékok megmagyarított változata, tehát olyasvalami, amihez az ilyen mértéken túli mutogatás és harsogás azért nem. egészen illik. Sajnos, Bánki Iván rendező nem volt képes kordában tartani a közreműködő színészek pajzán indulatait, s így az egész vállalkozás olyannak tűnt, mintha tényleg egy nyári színház egyik legutolsó előadását — egy afféle darabtemetést — rögzítettek volna a technikai berendezések. Pest megye. A véletlen úgy hozta, hogy az elmúlt napokban többször is feltűntek szőkébb országrészünk, Pest megye tájai. Ami az esti híradót illeti, az kétszer is tudósított Vácról. Előbb az ott készülő fénycső- előtéteket dicsérte, amelyek kisebbek is, olcsóbbak is, mint amiket eddig használtak. A helybeli híradástechnikai gyárban készítik, mégpedig a i VITATKOZZUNK A K LI BÓKRÓL! Életképes-e a r Viszonylag új formaként terjedtek el a hatvanas évek közepén az ifjúsági klubok. Miért is mondhatjuk, hogy viszonylag? Részben azért, mert hazánkban nem voltak gyökerei, nem volt hagyománya az elsősorban szórakoztatási céllal alakuló kis közösségeknek. Léteztek ugyan — a 17. századtól — társadalmi egyesületek, de ezek általában több száz embert vontak tagságuk körébe. A kis létszámú, többnyire művészeti produktum létrehozására verbuválódott csoportok is a nagy egyesületeken belül működtek. A szórakozási — önművelési formák általában rokonsági, v<*gy szakmai csoportosulásként léteztek. Tény viszont, hogy társadalmi fejlődésünkből eredően egyre nagyobb igény mutatkozott a közösségi formák gazdagítására. Ennek nyomán kezdtek szaporodni az ifjúsági klubok. Spontán indulás A jelen megítéléséhez fontos tudni, hogy történetileg spontán alakultak ezek a csoportok. Egy-egy munkahely, vagy szőkébb lakóterület fiataljainak baráti közössége keresett helyet magának a művelődési intézményekben, vagy a területi KISZ-szervezet helyiségében. Ekkorra már ösztönösen kiválasztották maguk közül a vezetőt, érdekeik képviselőjét. Ezután kezdődött meg a fészekrakás időszaka: a helykeresés pincékben, padlásokon, használaton kívüli raktárakban és hajókon, a helyszíneket sorolhatnánk tovább. Ez volt a klubmozgalom hőskora. Ezzel egyidőben a politikai és tömegszervezetek nemcsak támogatták a klubokat, hanem igyekeztek új közösségek létrehozását is elősegíteni, Ezzel la mozgalom lényegében hivatalos formát öltött. Szabályozták a klubok működésének rendszerét és belső mechanizmusát, vezetőségeket hoztak létre, előírták a munkaterv készítésének szükségességét, statisztikai lapokat rendszeresítettek és követelményrendszert. Az ifjúsági klubok úgy élték meg első évtizedük végét, hogy az intézményrendszer egységeivé váltak. Ezzel együtt a klubok száma nagy iramban gyarapodott, és tagságuk gyakran elérte' a 100—150-es nagyságot. Jelenleg Pest megyében 197 névlegesen működő ifjúsági | klubot tart nyilván a megyei j klubtanács, de az is hivatalos közlés, hogy ezeknek — optimistán számolva is — csak az egyharmada létezik a valóságban. Bizony messze járunk már a klubmozgalom kialakulásának eredeti céljától. Akkor elsősorban együttes szórakozásra jöttek össze a fiatalok. Szórakozás? A tengés-lengésnél aktívabb kifejezés; a szabadidő hasznos eltöltését jelenti abban az értelemben is, hogy a szórakozást, regenerálódást is magába foglalja. S ez már elképzelhetetlen a művelődés valamilyen formája nélkül. Az ifjúsági klubokat végső soron a közművelődés egyik lehetőségének kell tekinteni, s ehhez természetszerűen kapcsolódhatnak egyéb funkciók, mint például a működési környezet szépítése. Az ifjúsági klubok számszerű gyarapodása, majd visz- szaesése, az aktivitásuk erősödése és már-már megszűnése sokakból vált ki szembenállást a fenti véleménnyel. Ráadásul újra és újra elhangzik: válságban van az ifjúsági klubmozgalom. Tapasztalható ez a megyében rendszeresen megszervezett ifjúsági találkozókon is. A legutóbbin, a Ceglédbei cc- len tartott Cserebere fórumon Kiss Zsigmond, akkor még az abonyi klub vezetője javasolta: indítsunk vitát a megye nyilvánossága előtt a mozgalom válságának okairól. Később írt levelében így foglalta össze mondanivalóját: Előbbre lépni Sokszor, sok helyütt leírták már, hogy válságban az ifjúsági klubmozgalom. Csak azt nem tudom miért nem teszünk már valamit? Jó volna, ha egy-egy jól működő klub tájékoztatná a többit is; miként érték, el eredményeiket, vagy milyen buktatókkal kell, kellett számolniuk. A klubvezetők képzése már megkezdődött a megyében, így elméletileg, képzett vezetők fogják irányítani a klubokat. Hangsúlyozom, hogy elméletileg, mert a gyakorlatban, sajnos nem. Arra nincs lehetőség, hogy valamiféle szakmai tapasztalatot is szerezzenek. Az ifjúsági találkozókon — így a ceglédbercelin is — többnyire csak arra volt lehetőség, hogy a klubok egy- egy műsort, vagy közös játé-., kot bemutassanak. A résztvevők joggal várják a részletes értékelést: mit csináltak jól, vagy rosszul. Erre viszont nagyon ritkán gondolnak a szervezők. Ez azért is nagy baj, mert így a jó módszer mellett a rosszat is átveszik egymástól a klubok. Meglehet, hogy maguk az értékelők sem tudják: mi a rossz és mi a jó? Ami használhat Véleményem szerint jól bevált módszer, hogy a művelődési házak dolgozójukként alkalmazzák a klubvezetőket, mert így a fiatalok ügyeinek intézése nem sikkad el. Általában jónak tarthatjuk a Kiváló ifjúsági klub pályázatót, de sajnos, a pályázati felhívás eddig későn érkezett meg a klubok nagy többségéhez. Sok klubos panaszkodik, hogy azért bomlanak fel a kis közösségek, mert unalmassá válnak a játékok, megismerik egymást a fiatalok és ettől kezdve már nem találnak semmi újat környezetükben. Talán jó volna, ha klubok közötti vendégeskedéseket rendeznénk — mi erre Abony- ban már kísérletet tettünk. Ez még egy „ismerd meg megyénket” mozgalom céljait is kitűnően szolgálná. Nincs sehol megírva, hogy a klubnak négy fal között kell működnie. Sőt, kirándulások, közös színházlátogatások is beletartoznak a klub életébe. Bár én már egy másik megyében vagyok főiskolai klubvezető, de a tapasztalatcserének, a vélemények egyeztetésének nem kell határt szabni. A széles körben folytatott vita használ annak is aki írja, aki olvassa és használ az egész klubmozgalomnak. ★ Várjuk olvasóink leveleit, amelyeket érkezési sorrendben közlünk. Kriszt György CSAK EGY LELKES AMATŐR? Szód történetét írja megrendelők legnagyobb megelégedésére. Aztán a Forte-gyár épületcsoportja tűnt fel, s szintén úgy, hogy a nézőknek bólogatniuk kellett: igen, ez dicséretes dolog. Mármint az, hogy ebben a termelői egységben — akárcsak a város más üzemeiben — immár senkinek sem kényszerülnek azt mondani: betelt az óvoda. Minden váci apróságnak helyet teremtettek, s így — utódaikat biztonságban tudva — nyugodtan dolgozhatnak az édesanyák és az édesapák. Hanem a Pusztuló műemlékek című sorozat újrajátszásának záróadásában annál elkeserítőbb híreket hallhattunk arról, hogy mennyire nincs szükség a szocialista brigádok — s velük együtt más, hasonló közösségek — segítségére a pusztulófélben levő épületkincseink megóvásánál. Lám, lám, hiába jelentkezett többször is az a munkacsoport, amely a visegrádi feltárást látta célszerűbbnek előbbre lendíteni, jószerivel még csak választ sem kapott. Annak ellenére, hogy — a beszélgetésben megszólaltatott szakemberek is ezt hangsúlyozták — az ilyen támogatást nem szabad visszautasítani. Hanem ami azokat a pusztuló műemlékeket illeti... Szomorú szívvel vehettük tudomásul, miszerint 80 (!) védelemre és felújításra szoruló építmény közül egyelőre csupán kettő (!) megifjodására lehet számítani. Akácz László Hetekkel ezelőtt Szódon járva azokat a műemlékeket kerestem, amelyeket az ismertetők, útikalauzok ajánlanak az idegennek. Hiába. A XVIII. századi vízimalomnak már csak a gazzal benőtt falai romosodnak, és a szintúgy e korból származó templom sem a régi már, hogy tovább ne soroljam. A község története ráfért három gépelt oldalra, legalábbis ma. — Pedig Szód neve már az 1200-as évekből származó pápai adólajstromokban is fellelhető — mondja Mészáros László, amatőr kutató, aki immáron húsz éve gyűjtögeti a község helytörténeti adatait — Hobbi? — Ügy fogtam hozzá, de ma már több annál. — Hogyan kezdődött? — Pontosan már nem is emlékszem. Gyermekkoromban rengeteg mondát, mesét hallottam nagyanyáméktól a tollfosztóban és másutt is. Nagyon megtetszettek, aztán később elkezdtem keresgélni, hogy szépek csupán, vagy igazak is. Korosztályommal kihalnak azok, akik tovább adhatnák. Hát valahogy így indult. — Érdeklődésében mire jutott? — Húsz év sok idő, és kevés is egyben. A megyei levéltárban és a váci múzeumban csaknem tízezer oldalnyi írást lapoztam át, hogy konkrétumokat tudjak meg. Bántott, hogy szülőhelyemről csupán háromoldalnyi írott anyag van. Hiszen még a felsoroláshoz is kevés ennyi terjedelem, nemhogy a település történetének összeállításához. Ez a környék sokkal érdekesebb annál. Tudja mi mindenről nevezetes Szód? — Bevallom, csupán any- nyit,- amennyit az ismertetők ... — No, látja!-' Az a baj, hogy már az itteni fiatalokat sem foglalkoztatja a várdomb mocsarának története, a XVIII. századi templom, hasonló korú faragott szobraival, amelyek, sajnos, fellelhetetlenüi eltűntek, vagy a vízimalom és a betemetett termálforrás, melyet még ma is lehetne hasznosítani. Azt például ki tudja, hogy a templom melletti plébániát Mária Terézia építtette? Sokat járom a temetőket, a százéves vagy még öregebb sírok is sok mindenről tanúskodnak. — Nem lehet olcsó ez az időtöltés. — Van, aki bélyeget gyűjt, más sörözni jár. Engem ez érdekel. — Méltányolják, segítik kutatómunkáját a községben? — Most már igen. A helyi tanács vezetői is támogatnak. Minden bizonnyal azért is, mert látják, hogy nem csupán egyéni szórakozás az egész. — Mikor lesz kész a gyűjtéssel és mi a terve? — Úgy számítom: még öt év kell ahhoz, hogy minden együtt legyen, és akkor egy helytörténeti kiadványt állítanánk össze. Látó János
