Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

&•:•:•! fik sk _ _ _ •»r«r j •!$i$i*i*!*i*i*i*i*i*i*i$i*i*t*i*!*!*i*i*£fc*&^^^^ KíwavI^'XvIvawXívÍIw Mi múlik a vasutason? Beszélgetés Mester Alajossal, a MÁV vczérigazgató-Iieíycttcsével Mester Alajos, 53 éves. Hétgyermekes vasutas családban ne­velkedett Pest megyében, Kismaroson. Ma is ott lakik. Vácott érettségizett, 1946-ban mint raktári kisegítő kezdte vasutas pálya­futását Rákospalotán, a Landler Jenő Járműjavítóban. Közgaz­dász. Különböző beosztások után 1963-ban lett a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium főelőadója, majd ugyanitt csoportvezető. Később a Pénzügyminisztérium közlekedési osztályvezetője, 1977- ben a MÁV vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki. fenntartási, felújítási munkák, eset­leg a forgalmi mulasztások. ©Mi a magyarázata a gyakori va­gonhiánynak? __________________________ 9 K örülbelül «0 éve, s ma Is na­ponta utazik vonaton. Most mint a MÁV vezérigazgató-helyettese, szid­ja-e a vasutat? — Mint utasnak se több, se keve­sebb okom nincs a bosszankodásna, mint másnak. Ha csak az nem: ál­landó útitársaim egyetlen alkalmat sem hagynak ki, hogy kiselőadást tartsanak vasútszervezésből. Meg­szoktam: a mi munkánknak az egész ország a kritikusa, a mi szakmánk­hoz mindenki ért. 9 Mert a vasutasok hibái közvet­lenül vagy közvetve mindenkit súj­tanak. Különösen Pest megyében, ahol naponta majdnem 200 ezer in­gázó ül vonatra. — Gyakran, amikor az emberek bennünket szidnak, olyasmiért okol­nak, amiben alig-alig vagyunk luda­sak. Mert tehetnek-e a vasutasok például arról, hogy a népgazdaság nem képes erején felül költeni a fej­lesztési«, korszerűsítésre? Okolhatók vagyunk-e azért, hogy a mezőgazda- sági termények java ősszel vár el­szállításra, s az ipari üzemek több­sége is ilyenkor rendeli a legtöbb va­gont? Hibásak vagyunk-e abban, hogy az utazási körülményeket a ga­rázdák is rontják? . 9 Söpörjünk e!5sz5r a MÁV háza táján. Az linók által nyilvánosságra hozott adatok szerint a magyar vo­natok Jószerivel kivétel nélkül pon­tosak, 97 százalékuk a menetrend sze- rint érkezik az állomásra. Ezen a sta­9 Régen percenként egy forinttal jutalmazták azt a mozdonyvezetőt, aki lefaragott a késésekből.- —----------------------------------- y A mai forgalmi körülmények kö­zött nem erre van szükség. A megen­gedett sebességnél a vonat nem me­het gyorsabban, a mozdonyvezetők, akik egyébként igen jól keresnek, amúgy is mindent megtesznek, hogy behozzák a lemaradást. Van viszont negatív ösztönzés. Ez azt jelenti, hogy minden alkalommal megvizsgáljuk, miért érkezett később a célállomás­ra a vonat Amennyiben mulasztást állapítunk meg, a hiba elkövetőjét szigorúan felelősségre vonjuk és megbüntetjük. Idén az április és jú­nius közötti három hónapban 532 ilyen esetet vizsgáltunk ki. Közülük 73 fegyelmi eljárással végződött. A menetrend betartása egyébként befo­lyásolja a forgalmi szolgálatot telje­sítő vasutasok prémiumát 9 Egy okkal több, hogy a statlsz- ti kákát kozmetikázzák.____________ — Esküdni én sem mernék rá, hogy a beérkező információk minden esetben tökéletesen tükrözik a való­ságot. Arra azonban igen, hogy a vasútnál nem rosszabb a munkamo­rál, mint a gazdasági élet bármely más területén. Sőt, őszintén hiszem, hogy nálunk nagyobb a fegyelem. O Mégis naponta halljuk, hogy Ke­vés a vagon, hogy bedugulnak a ha­tárállomások, hogy a remlezö-pálya- u'.ivarok nem győzik a munkát. Ké­— Csak kevés ország vasútja en­gedheti meg magának, hogy annyi tehervagont szerezzen be, amennyi csúcsidőben szükséges. Hozzájárul a nehézségekhez a korábban említett okokon kívül, hogy a szállító válla­latok többsége csak a hét három­négy napján fogadja a kiállított te­herkocsikat. Szervezéssel, központi irányítással igyekszünk a gon­dokat enyhíteni. © A vasút fokozatosan szünteti meg a kis forgalmú, gazdaságtalannak Ítélt vonalakat. A Jővő év végéig ál­lítólag újabb 500 Kilométernyi pálya felszámolását tervezik. Most, amikor a vasút mindenütt a világon rene­szánszát éli! — A kis forgalmú, gazdaságta­lanul üzemelő vonalak meg­szüntetését nem a MÁV határozza el, hanem a központi közlekedéspoli­tikai koncepció alapján döntenek er­ről. Minden ilyen intézkedést alapos, körültekintő, minden költségtényezőt figyelembe vevő közgazdasági elem­zés előzött meg. A helyzet azonban az elmúlt esztendőkben változott. Az üzemanyagárak emelkedése a vasúti szállítást sokkal gazdaságosabbá tet­te. Így néhány olyan vonal, ami tíz évvel ezelőtt ráfizetésesnek ítéltetett volna, ma már megütheti a gazdasá­gosság minimális szintjét. Természe­tes, hogy most az új árakkal min­dent újra kell értékelni. Félreértés ne essék: egyetlen korábbi döntés se volt hibás, hiszen nem csupán ki­használatlan, hanem teljesen lerom­lott állapotban levő vonalakról volt szó, amelyeken a forgalmat a továb­biakban csak rekonstrukcióval lehe­teti volna biztosítani. ® Húsz éve járnak többek között az elővárosi forgalomban is a négy­ajtós, Dunakeszin gyártott személy­tisztikán csak mosolyognak a rend- pes-é a MÁV most és a következő ' kocsik. Nem járt-e el fölöttük az szeresen utazók. Azon azonban már nem, hogy az ablakokon alig-alig le­het kilátni, különösen a Pest környé­ki vonatokon piszkosak az ülések, a * padlók, a mosdóban csak nagy rit­kán van viz, sötétek a kocsik. __ — Mielőtt ezekre a konkrét és jo­gos kérdésekre válaszolnék, annyit hadd jegyezzek meg: utasaink nem csak ezt, hanem azt is tapasztalhat­ták, hogy az elmúlt 20 esztendőben teljesen kicseréltük a kocsiparkot, meggyorsult a közlekedés. Ma Ma­gyarországon, s ez igaz a Budápest környéki munkásvonatokra is, legké­nyelmesebben, leggyorsabban a vas­úttal lehet utazni. A vonatok ki­használtsága 60—70 százalékos. Ja­vult a közlekedés az ország más kör­zeteiben is. Legutóbb például azzal a több mint száz csehszlovák gyártmá­nyú motorvonattal, amelyek közül néhány Vác és Balassagyarmat kö­zött közlekedik. Őszintén bízom abban, hogy ha nem is máról holnapra, de kulturál­tabb, kényelmesebb és higiénikusabb lesz az utazás. Ez természetesen nem egyszerűen csak utasítások kérdése. A takarítók annyit kereshek, mint máshol a szakmunkások, még sincs elég jelentkező. Ezt a területet is job­ban kell gépesíteni. Műszaki nehézségek, létszámgon­dok és a hanyagul végzett munka az oka annak, hogy nincs mindig víz a mosdókban. Magam is tapasztalom, de nem találok rá magyarázatot, miért takarékoskodnak a fénnyel a jegyvizsgálók. Ebből a MÁV-nak egy fillér haszna sem származik. Min­denesetre, ha kedves utasaink ilyet tapasztalnak, szóljanak a jegyvizsgá- lónak: kapcsoljon be minden égőt. 9 Es a késések? — A mi gyakorlatunk szerint csak az tekinthető késésnek, ha a végál­lomásra több mint négy perccel a menetrend szerinti idő után érkezik be a vonat. A 97 százalék egyébként a személyvonatok országos átlaga. Az olyan vonalakon, ahol a Budapest környékinél összehasonlíthatatlanul kisebb a teherforgalom, s nincsenek nemzetközi vonatok, ott valóban pon­tosabb a közlekedés. A budapesti vasútigazgatóság területén rosszabb a helyzet. A szobi vonalon például minden nyolcadik, kilencedik vonat késik az említett négy percnél töb­bet. Máshol ez az arány még rosz- szabb. Ez adódhat abból, hogy az időnként órákkal később érkező nem­zetközi szerelvények felborítják a menetrendet, okozhatja valamilyen . műszaki hiba, de nagymértékben be­folyásolják az üzem közben végzett években megbirkózni az áruszállítási igényekkel, hogyan állunk a korsze­rűséggel, a vasút fejlesztésével? — Nagyot léptünk előre a vontatás­ban, a mozdonyok túlnyomó többsé­ge villamos, illetve dízel. A VI. öt­éves terv végére gyakorlatilag meg is szűnik a gőzvontatás. Folyamato­san korszerűsítjük, villamosítjuk a fővonalakat, amelyek a nemzetközi áruszállításban és a személyforga­lomban is jelentős szerepet játsza­nak. Ehhez a fejlesztéshez a KGST hiteleket nyújt, hiszen a gyors tran­zitforgalom mindenki érdeke. A VI. ötéves tervben eddigi ismereteink szerint villamosítjuk a Budapest— Pécs vonal jelentős részét, villamosí­tott pálya épül Vác és Aszód között, idén fejeződik be ez a munka Buda­pest, Cegléd és Kiskunhalas között, később pedig folytatjuk Szegedig. Sokkal rosszabb viszont a helyzet a pályák állapotában. Olyannyira, hogy Pest megyében például több mellékvonalon csökken­teni kellett a vonatok sebességét. — A mellékvonalaknak körülbelül a fele szorul sürgős felújításra, kar­bantartásra. Ez a közel 8 ezer kilo­méteres vasúti pálya egyharmada. A következő években új vasútvonal, második vágány, nem épül. És mivel a pályarekonstrukcióra fordítható pénzforrások igen korlátozottak, na­gyobb energiával kell a fenntartási munkával törődni. Megemlítem, hogy a MÁV-nál gyakorlatilag megszűnt a krampácsolás. A karbantartás, a sín­csere ma már a korszerű gépláncok feladata. Ezzel összefüggő kérdés a rendező pályaudvarok elavultsága. Itt ,van a legnagyobb szükség a bal­esetveszélyes, háromműszakos, hétvé­gét, ünnepet nem ismerő legnehezebb vasutasmunkára. Magas fizetéssel és más juttatásokkal igyekszünk a ren­dező pályaudvarokon a sarus- és ko­csirendezőhiányon segíteni. Megol­dást az automatizálás, a gépesítés hozhat. 9 Egyik kollégája Így jellemezte a mai magyar vasutat; a korszerű pá­lyákba már infravöräs hóérzékciakct, automata repedésjeizőket szereiank be, ds hatos csavar, az bezzeg, nin­csen! — Anyagellátási gondjaink hason­lóak az iparéhoz. Érről most néni is akarok részletesen beszélni. Ami a korszerűsítést illeti, igyekszünk lé­pést tartani a technikával. Ahol pél­dául villamosítjuk a pályákat, ott ál­talában bevezetjük az önműködő vo­nali és állomási biztosítási rendszert. idő? Mi az oka annak, hogy az új kocsikat külföldről szerezzük be, s nem itthon gyártjuk? — Dunakeszin jövőre is készül kö­rülbelül 30 új kocsi. Fontosabb en­nél, hogy olyan korszerű technoló­giát sikerült kidolgozniuk, amellyel szalagszerűen, jó minőségben kerül­het sor a "személykocsik nagyjavítá­sára, generálozására. Sőt nemcsak ki­javítják, hanem korszerűsítik is azo­kat. Az új kocsik többségét valóban Lengyelországból és az NDK-ból vá­sároljuk, ez a KGST-munkamegosz- tás számunkra is sok haszonnal jár. © Összességében milyennek Ítélt a magyar vasút helyzetét? — Rengeteg gondunk és problé­mánk ellenére, véleményem szerint, nincs okunk a szégyenkezésre. Ma­gyarország területét tekintve a 19. Európában, a vasútellátottságban a hetedik. Ezen á ma körül­belül 8 ezer kilométernyi hálózaton a 136 ezer magyar vasutas azonban háromszor annyi árut szállít, mint az osztrák, a svájci és az olasz vasút együttesen, s kétszer annyi utast, mint nyugati szomszédunk. Ha kor­szerűségben talán nem is, de haté­konyságban mindenképpen felvesz- sziik a versenyt. Ezzel az eredmény­nyel pedig még nem minden nagy­vállalat dicsekedhet ma hazánkban. CSULÄK ANDRÁS A mi legfőbb erőnk A Dolgozók Lapja, a Komunisták ** Magyarországi Pártjának Prá­gában megjelent központi sajtóorgá­numa írta 19,37. áprilisi számában: Ma, a fasiszta diktatúra veszélye ide­jén, nem a Tanácsköztársaság (már­mint a második) megvalósítása, a szo­cializmus kiharcolása az a közvetlen cél Magyarországon, melyre az egész dolgozó nép erejét összpontosítani kell. Ma az a feladat vár ránk, hogy a fasizmus visszaverésére, erejének megtörésére egyesítsük az egész munkásosztályt... A fasiszta dikta­túra visszaverése és a béke megvé­dése, a munkásosztály egységének helyreállítása, a demokratikus Ma­gyarországért harcoló népfront kiala­kítása az a nagy feladat, amelyért ma a Kommunisták Magyarországi Pártjának harcolnia kell. A párt történelmi feladatot teljesí­tett több mint négy évtizeddel ezelőtt az antifasiszta népfrontpolitika ki­dolgozásával, figyelembe véve a nem­zetközi tapasztalatokat, s azt a mély politikai válságot, amelyet a hitleri hadigépezet dübörgése váltott ki ha­zánkban is. Különböző pártállású, más-más világnézetű emberek talál­tak egymásra a Független, szabad, demokratikus Magyarországot! jelszó jegyében, felismerték az összefogás szükségességét, meglelték a közös cselekvés lehetőségét, módját is. A mozgalom — Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, Magyar Függet­lenségi Népfront s 1945-től Hazafias Népfront — közvetlen céljai többször is változtak az utóbbi negyven esz­tendőben, attól függően, miként for­dult a történelem kereke, mikor, mi­ben számított a széles tömegeket ak­tivizálni képes szervező erő támoga­tására a párt. Ám az általános cél mindig azonos volt bármely sorsfor­dulónkon, vagy munkás hétköznap­jainkon: az egész nép ügyének cse­lekvő támogatása, bevonva ebbe az egész népnek minél nagyobb csoport­jait. Most, amikor a Hazafias Népfront hetedik kongresszusára készü­lünk, ugyanerről az általános célról beszélhetünk. Napjainkban legfonto­sabb dolgunk úgy gazdálkodni, hogy megfelelő alapot teremtsünk ma­gunknak a következő öt esztendőre, ahhoz a munkához, amelynek révén anyagiakban és szellemiekben gyara­podhatunk. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondotta a HNF Országos Tanácsá­nak legutóbbi ülésén: ... a mi leg­főbb erőnk a szocialista nemzeti ösz- szefogás és egyetértés, amely — nem könnyű utat bejárva — sok-sok év alatt kibontakozott, és ma a társadalmi élet min­den területén elevenen ható fontos tényező. A népfront minden, alkotás­ra kész, becsületes, jó szándékú em­bert magába tömörít, a népfrontmoz­galom társadalmunk politikai rend­szerének egyik alapvető tényezője. Nehéz történelmi korszakban szüle­tett, de azóta is — rendeltetésének megfelelően — minden erejét né­pünk javáért, békésebb, szebb éle­tünkért, 1 egy biztonságosabb világ megteremtéséért mozgósítja. Hogyan teszi mindezt? Szinte ész­revétlenül, áldozatkész testületi tag­jainak, aktivistáinak segítségével. Négy éve választottuk utoljára újjá Pest megyében is népfrontbizottságo­kat, amelyek azóta bebizonyították, megfelelnek airrnak a bizalomnak, amelyet a lakosság rájuk ruházott. A járási bizottságok megszűnésével nö­vekedett a helyi testületek önállósá­Szerelmes hattyúk Csáti Gábor faszobra ga, de nagyobb lett felelősségük Is. Változó világunk törvényei szerint a települések gazdasági és társadalmi fejlődése meggyorsult, élénkebbé vált a lakosság közéleti érdeklődése, an­nak kielégítésében pedig a népfront­nak mindenütt egyre jelentősebb részt kellett vállalnia. Szívesen tette. IV épfrontbizottságainkat — szerte ■‘■'az országban, Pest megyében i* — a lakóterületekhez kötik elsősor­ban feladataik. A városok, községek arculatának változásai közben az emberek próbálgatják a szocialista együttélés új formáit kimódolná, igyekeznek eligazodni az egyre bo­nyolultabbá váló gazdasági, társadal­mi kérdésekben, igénylik a folytonos tájékoztatást, választ várnak kérdé­seikre, útmutatást gondjaiknak eny­hítéséhez. És mindezeket ma mái leginkább a népfronttól várják. A la­kóterületi népfrontmunka így tud eleget tenni elsődleges törekvésének: erősíti a cselekvési egységet. Termé­szetesen nem öncélúan, hanem leg­főképpen azért, hogy a megértésre talált politikai irányelvekhez szabott gazdasági elképzelések minél köze­lebb kerüljenek a lakossághoz, hogy minél szélesebb tömegek mozdulja­nak a végrehajtásban. Ránk legnagyobb szerep a végre­hajtásban vár. Ám nem szolgai mó­don, hanem megalapozott véleményt formálva, alkotó részvétellel. Ezt kérte az országgyűlés őszi üléssza­kán Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke is választott képvise­lőinktől: ...folyamatosan ellenőriz­zék munkánkat, javaslataikkal és bírálataikkal segítsék elő a ránk vá­ró feladatok megoldását. Képvise­lőink révén a mi véleményünk is eljut a parlamenti bizottságok ülé­sére. Ha a Minisztertanács elnöke elismerte a kormány nehéz felelős­ségét az ország életének alakulásá­ban, ismerjük el mi is a magunkét: éljünk azzal a lehetőséggel, amelyet a népfront nyújt ahhoz, hogy a köz­élet különböző fórumain hallassuk — igaz ügyekben — hangunkat. Ennek az országnak a vezetése igényt tart a dönteselőkészítes so­rán , a legszélesebb közvélemény ész­revételeire. A népfront lakóterületi szervezetei számos alkalmat adnak arra, hogy élve a szocialista demok­rácia eivevel elmondjuk, miként le­hetne jobban csinálni közös dol­gainkat. A munkástömegek, a pa­rasztemberek, g.z értelmiség tapasz­talataira, tudására és jó szándékára mindig számított — és a jövőben is számít a közösség. Az áldozatkész milliók, az értelmes célokért kocká­zatot vállalók továbbra sem nélkü­lözik a politikai támogatást. íJ est megye szinte valamennyi községéről elmondhatjuk, hogy a helyi népironttestúleteknek meg­felelő, alkotó szellemű kapcsolato­kat sikerült kialakítaniuk a taná­csokkal és a pártszervezetekkel. Kö­zösen határozzák meg a feladatokat, együttesen valósítják meg a köz- segpolitikai elképzeléseket. Egymás kölcsönös tájékoztatása, lehetővé te­szi, hogy a népfrontfórumok min­dig a legaktuálisabb témákat tűzzék napirenure, hogy a tanácsi testüle­tek elé kerüljenek a lakosság leg­égetőbb problémái, hogy a pártve­zetőségek mindig amellett döntsenek határozataikban, ami valóban a túl­nyomó többség érdeke. Roppant hasznos ez az együttműködés. És nem az említett politikai, állami és társadalmi szervezeteknek, hanem nekünk, akik a népfront összeková­csolta kapcsolatrendszerben a leg­fontosabb láncszemet jelentjük. Ek- kérít kell hát viselkednünk is. Tud­va, hogy az együttműködés értünk van, de nélkülünk nem lenne belőle semmi. A népfrontkongresszus előkészítése során — jövő februárig — módunk­ban áll részletesen megvizsgálni, mit tettünk és miként az utóbbi négy esztendőben. A helyi testületek újjáválasztása alkalmával rendre megtörténik ez Pest megyében is, minden egyes községben, városban. Anélkül, hogy a beszámolók elé akarnánk vágni — helyesebben in­kább helyettük — elmondhatjuk: a megye népfronttestületei megfele­lően éltek az önállósággal, a lakos­ság széles tömegeibe vetett teljes bi­zalommal állították össze program­jaikat esztendőről esztendőre. VJ égezetül azt is el kell monda­’ nunk, hogy a népfrontbizott­ságok is élvezték — és élvezik — környezetük teljes bizalmát. Ki me­rem jelenteni, hogy tekintélye van a népfrontnak. Alapozom ezt a meg­győződésemet arra a szinte megmér­hetetlen társadalmi összefogásra, amivel ez a megye manapság büsz­kélkedhet, s ami záloga a jövő si­kereinek is. BÁLINT IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents