Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

1980. OKTOBER 12., VASÁRNAP Z"\n 4/Pf TB xsimap Vadhajtások Hát a becsület ? Egy levél fekszik előttem. Minden sorát betéve tudom már, mégis újra meg újra bosszankodom, idézek belőle: ... A vezető már a felszállás­nál gorombáskodott velem, mert nem volt aprópénzem, csak papír húszasom. Ha egy utas fel nem váltja, talán le is zavart volna a kocsiról. Azt kiabálta, hogy ő nem OTP, nem köteles pénzt váltani, s akinek nem tetszik, menjen gyalog. Nekem az ötödik meg­állóban kellett volna leszállni, onnan már közel van a piac. Két teli kosárral idejében oda- álltam az ajtóhoz és megnyom­tam a gombot. A buszvezető nem is lassított, pedig a meg­állóban is többen várakoztak, fel akartak szállni. Csak a vá­rosi tanácsnál volt hajlandó megállni, onnan kellett a nehéz csomagokkal visszagyalogol­nom. Egy asszony rászólt, hogy miért nem állt meg a piactér előtt, láthatta, hogy le akartak szállni, azt felelte neki, hogy törődjön a maga dolgával, amíg szépen van. Én a kocsi számát nem jegyeztem meg, pedig az uram szerint azt kel­lett volna, csak azt tudom, hogy a vezető őszes hajú, bar­na bajuszú ember volt... A buszvezető ugyanolyan dolgozó ember, mint P. Gá- borné, aki a hajnalban szedett zöldségét, gyümölcsét vitte az­nap a piacra, hogy annyival is töbo jusson a városiak asz­talára ... Az egyik autószerviz gépko­csiszerelője egy hét szabadság­ra utazott rokonaihoz. Ridi- küljét — így nevezi a szakmai szleng a szerszámos vasládíkát — annak rendje-módja szerint lelakatolta, s letette a munka- padja mellé, mert a láda a szerszámszekrénybe nem fér be. Eltelt a hét, s amikor visz- szajött, a ládának hűlt helyét találta. Először azt hitte, ugra­tás az egész. Nem akarta el­hinni, hogy meglopták. Hogv lába kelt a villáskulcsoknak és csavarhúzóknak, a kombin£!t- és csípőfogónak, a dugókul­csoknak és kalapácsoknak, a maga csinálta láncfeszítőnek és T-kulcsoknak. Mindannak, amivel évtizedek óta a kenye­rét keresi. Az ember elképed: hát a munkásbecsület?! Tudom, hogy ma is azok vannak többségben, akik tár­sadalmi munkában rokkant- kocsit csinálnák üzemi bal­esetet szenvedett munkatársuk­nak, akik szabad szombatju­kon eljárnak egymásnak házat ém'teni, akik szabad ideiükben rönkvárat és betoncsúszdát épí­tenek lakóhelyük gyermekját­szóterén ; akik munka közben újításon törik a fejüket és a segélykérő felhívásra több szá- zadmagukkal sietnek vért ad­ni egy szerencsétlenség sebe­sültjeinek. Ok vannak többségben, nem az üzemi szarkák, a lógósok, a fusizók. Am ezt a felelőtlen kisebbséget meg kell végre fé­kezni. A munkaidőben a sön- téspultnak támaszkod ókat; a munkahelyi kollektív fémgyűj­tés egyéni haszonélvezőit; a műszak közben kártyázókat; a notórius elkésőket. ­Mindazokat, akik még nem tanulták meg, hogy mi a munkásbecsület. Nyíri Éva Kell-e az ipari tevékenység? Megalapozottan, csat a nyerés a tagokkal együtt A kiegészítő ágazatok nélkül a mezőgazdasági nagy­üzemek egy része képtelen lenne az alaptevékenység szinten tartására, másik része pedig a bővített újraterme­lésre. A kérdés megítélése az évek során sokat változott. A kezdeti szakaszban ugyanis sorra feltűntek a nye­részkedők, a konjunktúralovagok. Az 1971-ben megjelent határozatokat követően egy ideig a stagnálás, majd ismét a fejlődés volt a jellemző. A rendelkezések következetes végrehajtásával sikerült a kiegészítő tevékenységet a nép- gazdasági célokkal megegyezően a mezőgazdasági nagy­üzemek érdekeinek megfelelő mederbe terelni. Kísért a múlt Maradjunk a biztos, kipró­bált réginél, ez jellemezte a nagykátai járás termelőszövet­kezeteit a 70-es évek elején. Megpróbálkoztak ugyan az iparral a megyének ebben a térségében is, de általában rossz tapasztalatokat szereztek. Az idegenből jövő sikerembe­rek nyomában megjelentek a revizorok, megszaporodtak a bírósági tárgyalások. A szent- mártonkátai tsz jogelődjében sem történtek másképpen: meggyűlt a baja a törvénnyel az ipari ágazat akkori vezető­jének. Nem csoda hát, ha a szövetkezeit gazdái korábbi ál­láspontjukat látták igazolódni: a földből kell megélni, s böl- csebb dolog bele sem fogni az efféle kétes értékű ügyekbe. Egy szó, mint száz, a bizalmat­lanság lett úrrá az embereken. A mozdulatlanságnak kedve­zett az is, hogy a termékeny talajok az átlagosnál nagyobb jövedelmet biztosítottak, több termett kukoricából, búzából, mint a megye silányabb minő­ségű földjein. A 70-es évek kö­zepéig ez a helyzet jellemezte a gazdasagot. Néha ugyan fi­zetési gondokat okozott egy- egy kedvezőtlen év, de előre­lépésre még nem szánták el magukat a vezetők. — Mikor kezdődtek meg a változások? — kérdezem Bá­náti András elnökhelyettestől, aki már az új, fiatal, jól kép­zett szakgárda ^képviselője. — Az első csatákat a terme­lési rendszerek elfogadtatásá­val nyertük meg. Kiderült, nem minden rossz, ami kívül­ről jön. A magasabb hozamok a vezetők mellé állították a még kételkedőket. De az ipar­ról ezután sem akartak halla­ni a tagok. Ekkor szántuk rá magunkat arra, hogy idősebb, a faluban közmegbecsülésnek örvendő parasztembereket, ve­zetőségi tagokat biztunk meg az agitálással. Végre megértek Rekordév Szentendrén Tollak, Írónők milliói Már évközben elhatározták, az eredetileg tervezettnél több terméket gyártanak. Három­száztízmillió forint helyett 320 millió értékű tollat, betétet és rostirónt. Szentendrén, a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipa­ri Vállalat Írószergyára évek óta a legdinamikusabban fej­lődő egységek közé tartozik. Termékeik kedveltek — itthon és külföldön egyaránt —, s nem véletlen, hogy a szerződésben vállaltnál is többet kérnének tőlük. — Legnagyobb gondunk épp ezért a minőségi színvonal megtartása, folyamatos bizto­sítása — állapítja meg Bakos Ákos termelési vezető. — Ná­lunk másod- vagy harmad- osztályú termék nem készül­het. — Műszaki szakembereink sokat törik a fejüket, az új technológiák bevezetéséhez mindig több új gépet is ter­veznek — folytatja. — Például ma már korszerűbb vízszintes húzó berendezéssel dolgoznak az alkatrészgyártó üzemben, de saját fejlesztés a függőleges recéző gép is. Kidolgoztak ezenkívül egy új módszert, úgynevezett habkőporos kop­tatással igen finom felület ké­pezhető a fémtestű tollakon. Ez esztétikai szempontból is emeli az értékét. A minőségellenőrzés nem csupán a meósok dolga, a munkások sem engednek to­vább hibás árut. Az első szű­rőn, az alkatrészgyártás befe- jeztekor nem is jut át selejt, mégis, csomagolás előtt ismét minden egyes tollat kézbe vesznek. Egy-egy minőségel­lenőr naponta háromezer tol­lat vizsgál be, s valamennyi­vel íráspróbát is végeznek. Szentendrén idén rekordév­re számítanak: több mint 25 millió golyósirónt — tíz szá­zaléka Pax-toll —, 60 millió rostirónt és 50 millió betétet szállítanak ki év végéig. D. Gy. a személyi feltételek és az 1978-as döntés után tavaly el­kezdte működését több ipari és szolgáltató üzemünk. — Mivel foglalkoznak? , Stadion Algírban? — A szolgáltató főágazat emberei különböző szerelési munkákat, érintésvédelmi el­lenőrzéseket, takarítást, lomta­lanítást vállalnak. A parkosító tevékenység valamelyest kap­csolódik a klasszikus mezőgaz­dasághoz. Nagy fontossággal bír az is, hogy 60 asszonynak tudtunk helyben, viszonylag könnyen megtanulható textil­ipari bérmunkát biztosítani. Természetesen a leglényege­sebb az, hogy az itt képződött pénzügyi alapok a gazdálkodás biztonságosságát szolgálhatják, és lehetőségünk nyílik a na­gyobb fejlesztésekre is. A szol­gáltató főágazat önmagában 62 millió forintos bevételt hoz, a nyereség pedig 6 millió forint körül alakul. — A termelőszövetkezetek ipari tevékenységét a kor­mányzat azért is támogatja, mert az rugalmasan alkalmaz­kodik a piaci szükségletekhez, szerep? van a hiánycikkek csökkentésében. — Ne nevessen ki. De miért ne gyártanánk, akár már az idén is, a boltokban hiába ke­resett cipőkanalat, ha az ne­künk megéri — magyarázza az elnökhelyettes félig tréfásan. Persze, akad komolyabb téma is elképzeléseik között. — Tevékenységünket egyre többen ismerik meg az ország­ban. Az sem véletlen, hogy ép­pen mi kaptunk ajánlatot Al­gériában az olimpiai stadion füvesítésére. A javaslatot józa­nul fontolóra vettük, és úgy döntöttünk, egyelőre nincsenek meg a szövetkezetben a feladat megoldására alkalmas szakem­berek. Felelőtlenség lenne te­hát a munkát elvállalni. Amit azonban szeretnénk a közeljö­vőben elérni: kooperációban, társulásos formában az NSZK- ban kívánunk technológiai sze­reléseket vállalni. Milliók fejlesztésre — Hová kerül a kiegészítő tevékenység többletjövedelme? — A 80 hektáros szőlőtelepí­tés, ami nem volt olcsó mulat­ság, az idén fejeződik be. Mintegy 45 millió forint érték­ben komplex meliorációt haj­tunk végre: öntözünk, talajt javítunk, és a nagyüzemi mű­velés számára alkalmasabb táblákat alakítunk ki. Ezt a mezőgazdasági alaptevékeny­HÁZTÁJ! GAZDASÁGOK! A 69. Országos Mezőgazdasági Kiállításon nagy sikert aratott BÁBOLNAI VEGYESHASZNÚ HÁZTÁJI NAPOSBAROMFI, A TETRA-H 1981-re már októbsr 15-től msgrc-ndíl:istő, közvetlenül és a területi áfész kirendeltségeken keresztül. MEZŐGAZDASÁG! KOMBINÁT BÁBOLNA Uraiújfalui Gazdasága Uraiújfalu 9651 ségböl még a VI. ötéves terv­ben sem tudtuk volna megva­lósítani. A 4500 hektáron gazdálkodó szentmártonkátai Kossuth Tsz jó példával szolgál arra a nagykátai járásban, mennyire érdemes vállalkozni, újítani. A gazdálkodás idei számai min­denesetre elegendő bizonyíték­kal szolgálnak erre: a tervezett 19 millió forint nyereség he­lyett várhatóan 24 milliós jö­vedelmet érnek el. Ez persze nem ok az elbizakodottságra, hiszen a búzahozamok még jócskán fokozhatok, a tejter­melésről nem is beszélve. E te­kintetben különösen sok teen­dő akad még a közös gazda­ságban. Amikor Bánáti András elnökhelyettestől megkérdez­tük, milyen javaslatot adna a környező, az ökonómiai kérdé­sekben bátortalanabb szövet­kezeteknek, így válaszolt: — A kiegészítő tevékenység bevezetését mindenék előtt megalapozott számításoknak kell megelőzniük, s feltétlenül gondoskodni kell megfelelő pénzügyi alapról is. Mindez azonban kevés, szükség van a tagság és a választott tisztség- viselők bizalmára, a szakmai vezetők nyílt, demokratikus vitájára. Nem kell bezárkózni Nemrégiben egy értekezleten elhangzott, hogy a nagykátai térségben tevékenykedő tsz-ek vezetői közül sokan, bár fiatal szakemberek, a régi módon gondolkodnak: bezárkóznak saját portájukra, s nem akar­nak tudoipást venni a szom­szédról. Reméljük, a szentmár­tonkátai Kossuth Tsz-ben levő új szellemet mihamarabb át­veszik a járás mezőgazdasági üzemei. Van mit tanulni tőlük, és persze, nemcsak a kiegészí­tő tevékenység eredményessé tétele érdekében. Valkó Béla Ellenőrizte a KERMI Egyre közismertebb a Ke­reskedelmi Minőségellenőrző Intézet tevékenysége, melyet a termelők és fogyasztók közös érdekében folytat: a különféle áruk minőségének ellenőrzésé­ért. Évente körülbelül 35 ezer konkrét vásárlói panaszt vizs­gálnak ki, átlagosan hatvan százalékuk bizonyul jogosnak. Ez év első felében 2689 ter­mék közül — melyek a gyár­tók által beküldött mintadara­bok voltak —, 2018 felelt meg, de ezek között is akadt jó pár, melyekről hiányzott a vásárlót tájékoztató szöveg: ár, szava­tossági idő stb. Az alkalmatlannak ítélt áruk forgalomba hozatalát a KERMI megtilthatja, egyes ■‘1w árukat pedig csak bizonyos fel­tételekkel enged árusítani. Más esetekben leértékelésre kötelezi a forgalmazót, az egészségkárosodást okozó fo­gyatékosságok esetében szo- bálysértési eljárást is kezde­ményeznek. A módszeres vizsgálatok vá­laszt adnak arra is, hogy a nyersanyagokkal, a gyártási- előírások kezelésével van baj, vagy netán a szállítás fogya­tékosságaiból származik a ká­rosodás. Dicsér is a KERMI: gyorsan tekintélyt szerzett magának a kiváló árukat megkülönbözte­tő védjegy, amit szigorú felté­telek és állandó ellenőrzés mellett viselhetnek, az e cí­mért folyamodók árul. K. T. \A felső képen: gyermekkocsi vizsgálata a műanyagosztályon.- Aa' alsó képen: rádiós-magnó vizsgálata a híradástechnikai osztályon.» 'jj A világ legdrágább rántottája Mi történik a rokkant bankjegyekké!? Időnként mindenkivel meg­esik, hogy pénztárcájába be­téved egy megtépett, kiége­tett papírpénz, amit aztán — valljuk be — megpróbálunk elsütni. S ha nem sikerül, ak­kor marad az egyenes út: be­visszük a rokkant bankót a Nemzeti Bankba, ahol bevált­ják azt szép, új pénzre. Értékelés száz mezőben Azaz, legyünk pontosabbak: a sérült, vagy csonka pénz­nek a bank nem téríti meg a teljes névértékét. Az átváltó pénztáros a bankóra helyez egy száz mezőre osztott, át­látszó lapot, s ez a hivatalos táblázat máris megmutatja, hányad része hiányzik a bank­jegynek. Ennek az aránynak a figyelembevételével térítik meg a csonkult bankjegyek ellenértékét. A fentiekhez Szohár László, a Nemzeti Bank osztályigaz­gatója hozzáfűzi: — Természetesen nemcsak az ügyfelek által behozott egyes hibás bankjegyeket cse­réljük kifogástalanra, hanem minden elhasználódott és meg­sérült bankjegyet, amely be­érkezik. A postára befizetett közületi bevételek ugyanis visszaáramlanak a bankba, ahol átszámlálás közben gon­dosan selejtezik a gyűrött, szennyezett példányokat, így azok már nem kerülnek visz- sza a forgalomba. — A nem bankügyletek formájában lebonyolódó pénz- forgalom zömét a munkabé­rek, járandóságok útján a lakossághoz kerülő és általa kiadott összegek teszik ki. Az ötszázasokat a pénztárak nem használják visszaadásra, ezek viszonylag • épen kerülnek vissza a Nemzeti Bankba, és újból kiadhatók. A kisebb címletek naponta többször is gazdát cserélnek, s például a húszforintosok 20—30 száza­lékát rendszeresen ki kell se­lejtezni, újjal kell pótolni. Konfettivé rágott pénz — Sok selejt származik ab­ból, hogy az emberek begyű­rik a pénzt a bukszába, a csarnoki árusok a köpeny, a kötény zsebébe. A harisnya­szárba, szalmazsákba, vagy a kamra sarkába eldugott pénz gyakran az egereknek szerez egy pár jó napot; néha úgy összerágják, hogy még kon­fettinek sem lehet használni. A sokszor rongyba, vagy pa­pírba csavart pénzt a csűr sar­kába ássák el, ki azért, hogy a részeges férj el ne igya, ki azért, hogy el ne lopják, ami­kor üresen marad a tanyai ház. Később aztán siralmas állapotban kerül elő a rejtett tartalék: a nedvességtől el­ázott, esetenként teljesen szét- mállott a sok százas, ötszázas, sőt dohos, penészes lett. Vagy­is megdől a mondás, hogy a pénznek nincs szaga — mond­ja mosolyogva Szohár László. — Persze az ilyen esetek, különösen újabban, amióta divat az OTP-betét és sokan felkeresik a takarékszövetke­zetet, szerencsére megritkul­tak. Mostanában inkább cip­zártól sérült pénzt kell kicse­rélnünk, vagy olyan ötszázast, amely mosógépben rokkant meg. (A legtöbbször dugi- pénzről van szó. A feleség gyanútlanul dobja a ruhát a gépbe, nem is sejtve a szeny- nyes ing, a nadrág zsebének tartalmát.) Már szándékosan eltépett ötszázast is váltottunk át kétszázötven forintra. Egy cigányprímás kapta jókedvű vendégétől azzal, hogy a má sík felét majd a muri végér veheti át. Az illető azonban elmulasztotta a másik fél pén: átadását, és angolosan távo­zott. — Nem túl gyakori, de elő­fordul, hogy nagyobb összeg a tűz martaléka lesz. Egy ta­nyán csaknem teljesen elégett 47 000 forint, amikor hat to­jásból megsütötték a világ legdrágább rántottáját. Aki a csinos összeget a tűzhelybe rejtette, csak akkor, rémült meg, amikor disznóetetés közr ben meglátta a kéményből felszálló füstöt. Nem járt job­ban az a pomázi asszony sem, aki menyasszony lányá­nak összegyűjtött tizenhatezer forintot. A pénzt — bármi­lyen hihetetlen —, a tűzhely hamuzójába rejtették. A do­logba azonban nem avatták be a lány fivérét, az gyanút­lanul begyújtott, s mire az étel megmelegedett, a hamu­ban sült pénz negyede volt már csak felismerhető, felra­gasztható — 3986 forintot fi­zettek ki érte. Hamuért nem fizetnek, amit látnak, azt té­rítenek. A bankba visszakerült se­lejtes és csonka bankjegyet hat lyukasztással érvénytele­nítik, hogy az már semmiképp se kerülhessen forgalomba. Az érvénytelenítés egy négytagú bizottság jelenlétében törté­nik, s ugyanez a bizottság el­lenőrzi a kiselejtezett papír- nénzek bezúzását. Az ily mó­don megsemmisített összeget a bank számlájáról leírják. Évente annyi, a kíméletlen bá­násmód miatt selejtté vált papírpénzt kell bevonni és megsemmisíteni, ami megtöl­tene egy 8—10 vagonból álló szerelvényt! Kímélő csekktervek A bankjegyhez használt kü­lönleges papír- és festékanyag nem olcsó, a nyomdai költsé­gek is tetemesek. Nagy meg­takarítást jelentene, ha kímé­letesebben bánnánk a pénzzel. Talán a bevezetés előtt álló csekkrendszer is segít majd ebben. M. T.

Next

/
Thumbnails
Contents