Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

flSONYI KRÓNIKA Félmilliárd érték Sikeres voít a profilváltás Az ipartelepítés elérte célját Az abonyi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén azt vizsgálta, hogy miként alakult az utóbbi öt évben az ipari termelés és a foglalkoztatott­ság a nagyközségben. A testü­let tagjainak ismereteit bőví­tendő a tanácskozás színhe­lyéül a Vasipari, Elektromos és Műszerész Szövetkezet helybe­li telepét választották, ahol meglátogatták a munkacsarno­kokat, megismerkedtek az ott folyó munkával, az eddigi fej­lesztéssel. Abonyban a 70-es évek ele­jén ment végbe az ipartelepí­tés, amely megváltoztatta a te­lepülés arculatát. Korábban a helyben foglalkoztatottak szá­ma és a termelési érték a me­zőgazdasági üzemekben volt magasabb. Napjainkra meg­változott a helyzet. A helyben dolgozó 4200 ember közül 2300-at fog­lalkoztat az ipar, többet, mint a mezőgazdaság. Emelkedett az ipari üzemek termelési értéke. Míg a terv­időszak kezdetén az összes ipa­ri üzem 302 millió forint ér­téket termelt, a múlt év vé­gére ez az összeg 507 millióra nőtt. Ez 67,8 százalékos felfu­tásnak felel meg. A jobb ered­mény az üzemek többségénél a nagyobb termelékenységből származik. Fontos szerepet, ka­pott mindenütt az üzem- és munkaszervezés, a takarékos­ság és a minőség. A készletek­kel való gondosabb gazdálko­dást szem előtt tartják. A gazdaságosságra való tö­rekvés, a kívánalmak teljesíté­se számos intézkedést kívánt. Több helyen volt termékvál­tás. A gyártmányösszetételben a legjelentősebb módosulás a Mechanikai Művek gyáregysé­gében volt, s ez — a szervezeti változtatás mellett — a szak­munkásigényt is érintette. A profilváltás nem ment zökke­nők nélkül, a kooperációs, anyagellátási és a belső szer­vezési gondok alkalmanként veszélyeztették az éves terv teljesítését. A döntés helyessé­gét igazolta, hogy termelési ér­tékük két és félszeresére növe­kedett. Más„ üzemeknél az egyes termékek iránti kereslet csökkenése jelentett gondot. Ipari beruházásokra 150 millió forintot költöttek öt év alatt. A legnagyobb fej­lesztés a téglagyár re­konstrukciója volt. A korszerű technológia beve­zetésével csökkent a fizikai munka, és növekedett a terme­lés. A többi üzemben végre­hajtott korszerűsítések jobb munkafeltételeket és nagyobb termelékenységet tettek lehe­tővé. Az ipartelepítés célja a mun­kahelyek bővítése volt. Az év­tized, első felében éltek a lehe­tőségekkel az abonyiak, azon­ban az V. ötéves terv kezde­tén már a nagyközségben is érezhetővé vált a termelésbe bevonható szabad munkaerő csökkenése. Ez a körülmény az 1976—1978-as években eseten­ként feszültség forrása lett né­hány üzem között, ugyanis ak­kor még a legtöbb helyen a fejlesztés extenzív útján kí­vánták járni. Ennek az idő­szaknak — hiányosságai elle­nére — nagy előnye volt, hogy a vidékre járók közül so­kan helyben vállaltak munkát. Az ezt követő években az abo­nyi üzemek többségénél meg­szűnt a jövés-menés, állandó­sult a létszám, emelkedett a törzsgárdatagság. Manapság már csak — a főként nőket foglalkoztató egyes üzemeknél — a második és a harmadik műszak szervezése ütközik ne­hézségbe. • Napjainkra a település ipari üzemeiben kialakult az a mun­káskollektíva, mely a VI. öt­éves terv feladatait megoldja. Ehhez a jövőben mindenütt még jobban kell dolgozni az eddiginél. Gy.F. Érlelik a fazékba valót Segíti a megyei ellátást Nem kérkedve, hanem mint­egy summázva, értékelve mondják az abonyi Űj Világ Termelőszövetkezet savanyí­tott káposztájáról, amely ha­marosan a boltokba kerül: jó, mint a neves vecsési. A ter­melőszövetkezet ebben az év­ben jókora területen káposz­tát termesztett, mivel az elő­ző esztendőkben dinnyével próbálkoztak és az nem . sike­rült úgy, mint tervezték. Egy­úttal savanyítóüzemet is lé­tesítettek, tehát nemcsak fe­jes, hanem savanyított ká­posztával is segítik a téli el­látást. Értékesítésére a ZÖL­DÉRT ceglédi telepe kötött szerződést a közös gazdaság­gal. , Ez az esztendő a kísérleti év, s a kísérlet úgy látszik, jól sikerült. Jó a termés, sikeres a feldolgozás. Savanyúságuk, bár nagy tételben készül, tart­ja a'házias zamatot. Húsz va­gon savanyított káposzta szál­lítására szerződtek. Ezt a ZÖLDÉRT tizenöt literes, hi­giénikus műanyag 'vödrökben szállítja a boltokba, értékesí­tésre. A kóstoló hamarosan kapható, a javára a téli hó­napokban lesz szükség, ami­kor szinte „nemzeti eledel’’ a toros káposzta, töltött ká­poszta, székelykáposzta, kor- helyleves. Dolgozni mennek az anyák Óvoda a bútorbolt helyén A napokban Abonyban az | Arany János utcában megnyílt az egykori bútorboltból átala­kított 50 személyes óvoda. Az új gyermekintézmény három hónap alatt készült el. Ebben az ötéves tervben már a har­madik óvodához jutott a nagy­község a Mechanikai Művek áldozatvállalása és a gyáregy­ség kollektívájának összefogá­sa jóvoltából. Mind az anyagi támogatás, mind a társadalmi munka értéke jelentős. A pénzt 400 ezer forinttal egészítette ki a Nagykőrösi Konzervgyár, a munkát megtoldotta az építő­ipari és a vasipari szövetkezet. A szülők örömmel szóltak az új létesítményről. Szabó Fergncné, a EER dol­gozója: — Nagyon örülök en­nek az óvodának. Ezentúl nyu­godt leszek, mert tudom, jó he­lyen van a gyermekem. Eddig többnyire a nagymama vigyá­zott rá, de beteges. Pető Pálné, Kötőipari Szö­vetkezet: — Eddig nem volt ki­re bízni a kislányt, ezért ott­hon kellett maradnom vele. A gondom megoldódott, mehetek újra dolgozni. Sipos Lászlóné: — A Mecha­nikai Művek gyáregységében a telefongyártásnál dolgozom. Tudtam, hogy készül ez az óvoda, és türelmetlenül vártam megnyitását. Már ezen a hé­ten munkára jelentkezem. írta és fényképezte: Gyuráki Ferenc Gyülekeznek a szülők és gye­rekek. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM 1980. OKTÓBER 9„ CSÜTÖRTÖK Több árut vásárol fel az Áfész Számíthatnak a szakcsoportokra Beszédes papírlapok az író­asztalon. A Dorottya utcá­ban vagyunk Cegléden, a Dél- Pest megyei Áfész felvásárlá­si osztályánál. Most, hogy az év utolsó negyedébe léptünk, az eddig tapasztaltakról be­szélgetünk Kollár József osz­tályvezetővel. Húszezer kistermelő A felvásárlási területhez Kocsér és Nyársapát, vala­mint a közeli Nagykörös ki­vételével a teljes ceglédi járás ide tartozik. Körülbelül 20 ezer kisgazdaság — kiskertes — termelését szervezik, s fel­vásárolják a gyümölcsöt, a zöldséget, több más mellett. Van, aki egy-két kas eladni- valót visz a felvásárlóhelyre, van, a.ki kosár- és zsákszám- j"a, garmadával özöníti ter­mését. Az áfész-nek tizenegy felvásárlóhelye van. Első fel­adat a lakosság ellátása, a legkiválóbb áru exportként hoz hasznot, a tömegével zú­duló árufélére pedig a kon­zervipar tart igényt. Ebben az évben az időjárás miatt szinte minden késett — viszont tavaly gyenge, az idén bőséges volt a termés. Felvá­sároltak 25 vagon nyári al­mát, 8 vagon kajszibarackot, 15 vagon őszibarackot, körté­ből 20 vagonnyit, s elmond­hatják, hogy szilvából akár hegyet lehetett volna rakni: vagy 60 vagonnal vettek át. (Ezen a nyáron szilvadöm- ping volt, a kiskertekből még többet is át tudtak volna ad­ni.) A kajsziból, őszibarack­ból és szilvából a Nagyvásár- telepre is bőven juttattak, Bu­dapestre. Igényt tartott a gyü­mölcs egy részére a konzerv­ipar. Volt dolguk a felvásár­lótelepeken szorgoskodóknak. Vigyázni kellett a gyümölcs minőségére, különösen az ex­portéra. közvetlenül a termesztőktől vásárolják fel eladásra az árut Ez kora tavasztól a pri­mőrre, zöldségre is vonatko­zott Cegléden és más, a terü­lethez tartozó áfész-boltban is a lakosság örömmel tapasztal­hatta a friss-, változatos árut, az elfogadható árakat. Ta­valyhoz hasonlítva az áfész árufeilvásánlása 80 százalékkal nőtt. A bőség, különösen a harmadik negyedévben, mér­sékelte a fogyasztói árakat. Azt azonban nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a termelők megállapítása, vagy­is az, hogy szépen és jól ter­meszteni az eszközök és vegy­szerek beszerzése miatt költ­ségesebb, igaz. A legtöbb gyü­mölcsöst rendszeresen gon­dozni, permetezni kell, hogy első osztályú termést lásson a gazda, s később a vevő. Szerződéskötések A Dél-Pest megyei Áfész- nek 13 szakcsoportja van. Közülük három foglalkozik kertészkedéssel. Van több kis­állattenyésztő,* méhészkedő. A kertészek főiként a primő­rök termesztésével foglalatos­kodnak, igénybe veszik hozzá a szövetkezettől kapható tá­mogatást. Megtalálják a szá­mításukat. Legtöbben a fóliás primőr áruféle termesztésére szerződnek. A szükséges fel­tételek megteremtésében —az állami támogatás mellett — az áfész-tói is segítséget kap­hatnak. Az 1981-re szóló szerződés- kötéseket már elkezdték. Sor­ra jönnek az ajánlkozók: ki, miből, mennyit adna át a la­kosság, valamint a konzerv­gyár ellátására. Uborka, pa­radicsom, paprika, zöldbab és paradicsompaprika jöhet főként számításba az utób­binál. felvásárlásaikat is, hiszen gyapjú, gyógynövény, tojás, nyúl, húsgalamb, napcsba- romfi, méz szintén szerepel listájukon. Ha a következő hó­napok is jól alakulnak, az ér­ték meghaladja a tervezettet. E. K. Az utóbbi időben már több­ször is hírt adott magáról a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének ceglédi csoport­ja. Megalakulása számos olyan embernek, fiatalnak és idő­sebbnek jelentett rég óhajtott változatosságot, kizökkenést közvetlen környezetéből, akik mozgásukban gátoltak beteg­ségük, vagy a kór utóhatása miatt, s akik nagyon rég vá­gyódtak erre a lehetőségre. A ceglédi csoport munkáját, mű­ködését a Kossuth Művelődési Központ mellett a város több munkahelye, intézménye tá­mogatja, felajánlották segítsé­güket. Ebben az évben már néhány eseményről, rendez­vényről számot adhatnak, s van, mire építeni jövő tervei­ket. A csoport a Kossuth Műve­lődési Központban tartja ösz- szejöveteleit. (Lehetőség 'van arra, hogy azok, akik járókép­telenek, rokkantkocsijukon gördülhessenek be az épület­be.) Tartottak már műsoros délutánt, hirdettek irodalmi pályázatot, amelyek között ceglédi mű is a nyertesek so­rába került: Rab László volt a beérkezett 130 pályamű egyi­kének alkotója és jutalmazott- ja. Szeptemberben a csoport tagjai — hozzátartozóik kísé­retében — országjáró autó­buszos kiránduláson vehettek részt. Akkor hasznosították azt a turisztikai utalványt is, amelyet a KISZ városi bizott­Hét év után Felújítják • a fűrészüzemet Hét esztendeje, hogy Cegléd ipartelepén megkezdődött a munka a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat gyáregy­ségének első munkahelyen, a fűrészüzemben. Most, hogy a legújabb részlegük, a székülés- üzem kialakult, s a befejező munkálatokkal egy időben a tereprendezésre is sor került, a fűrészüzem rekonstrukciójá­val is foglalkoznak, amellyel év végére készül el tervek szerint a kivitelező BÁÉV. Magyarok török földön A múzeumi hónap alkal­mából a következő érdekes, ismeretterjesztő előadás októ­ber 10-én, pénteken lesz, a ceglédi Kossuth Múzeumban. Dr. Dávid Géza turkológus szól a törökországi magyar emigrációkról. Előadása dél­után 18 órakor kezdődik. sága bocsátott a rendelkezé­sükre. Mint mondták, külön köszönik Palásti Sándor gép­kocsivezető segítségét is, aki autóbuszukat vezette és áldo­zatkészsége, humanitása nem ismert határt. A jövőt tekintve jó kapcso­lat kialakulásáról számolhat­nak be az AFIT 3. számú ceglédi autószervizével, amely a mozgássérültek gépkocsijait lehetőség szerint soron kívül javítja, vizsgáztatja. E célból külön, névre szóló belépési engedélyt is kaptak a szerviz területére, mehetnek bármi­kor. Sok ötlet, terv szerepel a ceglédi csoport munkatervé­ben. Szeretnének mind többet törődni a legfiatalabbak, a 3— 16 éves korú mozgássérültek iskolázásával, pályaválasztásá­val, foglalkoztatásával, re­habilitációs problémáik megol­dásával. Ezt természetesen nem tudják véghez vinni má­sok segítsége nélkül. Szeret­nék, ha ügyfélfogadási gond­jaik is megoldódnának, hiszen az állandó kapcsolattartás esetükben a továbbjutáshoz szinte nélkülözhetetlen. S ha valamit elkezdtek, jól indult, azt szeretnék így is folytatni. Következő tanácskozásukat október 11-én a volt talajjaví­tó vállalat kultúrtermében tartják Cegléden, a külső Pesti úton, ekkor kerül sor jövő évi munkatervük megbeszélésére is. í .. l ti t A Dorottya utcai f el vásárló­Átveszik a boltok központban említették: az idei A szövetkezeti boltok kö- tervet úgy 50 millió forintra zül a kijelölt árusítóhelyek i tervezték, zöldségen, gyümöl- engedélyt kaptak árrá, hogy 1 csőn kívül, beleértve egyéb Figyelik a fiatalok sorsát Országjáró kiránduláson voltak Az alberti Ratio MINDEN KÖRNYÉKBELI FALUSI ISKOLÁNÁL régibb a kétszázötven éves alberti, az emelkedett szellemű vitéz ka­tonának, a legfényesebb múl­tú Nádasdy huszárok törökve­rő fűstrázsamesterének alkotá­sa, mely félszázaddal megelőz­te az európai hírű Ratio Edu­cationist, Mária Terézia csá­szárnő iskolatörvényét. Jelen­tőségét emeli az a tény, hogy a Raliéhoz hasonló Napóleon­féle tanügyi reform még en­nél is későbben, 1808-ban lá­tott csak napvilágot. Szeleczky Márton az ötezer holdas Albertinek első birto­kosa Volt a törökök kivonu­lása után. A pusztára jogtala­nul igényt tartó Váracskay András kapitány néhány év­vel korábban már Zólyom és Hont] megyei telepeseket csa­logatott ide 1711-ben, akik ké­sőbb a valódi adományosnak, Szeleczkynek földesuraságát elismerték. A huszonkét felvi­déki, java részben szlovák te­lepes családhoz a következő esztendőben tizenöt protes­táns magyar família jött Nagy­körösről, majd Boconádról ti­zennyolc katolikus házaspár gyermekestől, öregestől. A há­rom felekezetet az 1731 ja­nuárjában megindított alberti földesúri iskola nyelvében ösz- szeötvözte. Az evangélikus egyház őrzi a Űsszekovácsolódott nemzetiségek ritka művelődéstörténeti isko- larendeletet, melynek magyar­ra fordított szövege a követ­kező: „Látván a falu lakossá­gának ostobaságát, művelet- lenségét, és a gyermekek ret­tenetes nemtörődömségét, az írás és olvasás tudományát il­letően, megparancsolom a je­lenleg szolgáló Apostoli István lelkésznek, Polionisz János is­pánnak, Dobrodinszky János bírónak, Chován Mihály jegy­zőnek, Havram Pál esküttnek és Kovács Tamás árvagyám­nak: írásban is hirdessék ki minden alberti lakosnak ti­zenkét aranynak vagy ötven botütésnek terhe alatt, hogy saját gyermekeiket ifjúságuk­tól kezdve istenfélelemben ne­veljék, a fiúkat és lányokat egyaránt hat- és hétéves ko­ruktól tizenkét éves korukig járassák iskolába, ahol megta­nítják őket olvasni, írni és számolni. Aki teheti és nélkü­lözheti gyermekét, egész éven át járassa iskolába, akinek pe­dig szüksége van otthon gyer­mekére, szürettől Szent János napjáig. A tanító fizetést kap tőlem, a községtől és a gyülekezettől. Ezért a fizetésért köteles az összes szegény és gazdag gyer­meket ellenszolgáltatás nél­kül szorgalmasan gondozni és hűségesen tanítani. Amelyik gyermek az iskolát kerülné avagy önkényesen késnék, ahány késés, annyi botütést szenvedjen. Ha vala­melyik szülő nem adná a fiát, lányát iskolába, jelentse a ta­nító a'bírónak és a tanácsnak. A bírók tájékoztassák a ha­nyag szülőket a büntetésről és parancsoljak meg nekik, hogy azonnal küldjék a gyere­ket a tanító elé. Aki szülő ez­után sem tesz eleget ezen ren- deletemnek, az fizessen tizen­két aranyat büntetésből, ha nem fizet, első ízben ötven, másodízben száz botütéssel fe- nyíttessék a templom előtt. Költ Albertin, 1731. január 7. Szeleczky Márton földesúr.” Szeleczky hittestvéreinek, a katolikusoknak épített egy kő­kápolnát pap nélkül — az irsai plébános járt ide misézni —, de nem rendelt nekik külön tanítót, se a magyar protes­tánsoknak, minden alberti gyerek ezt a tanácsi felügyele- tű közös iskolát látogatta, amelynek oktatási nyelve száz éven át szlovák volt. Csak 1830-ban tértek rá a magyar­ra. „Kötelességül hagyatik a tanító úrnak, ho"” a mindkét nemen levő tanulókat magyar nyelven nem futólag, hanem igazán és gyökeresen tanítsa. Ha nem tud jól magyarul, tartson' olyan preceotort (se­gédtanítót), akinek jó magyar accentusa van” — rendelke­zett az evangélikus egyházta­nács. E FÖLDESŰRI ISKOLÁBAN egész évben folyt a tanítás, változást az 1777. évi központi iskolatörvény Hozott, mely ugyancsak egytanílós iskolákat rendelt a falvakba írást, ol­vasást és számolást tanulni, ezenkívül hittant és egyházi éneket. De szabályozta a Ratio a szorgalmi időt tíz és, fél hó­napra, a nagy vakációt szep­tember 21-től november 1-ig. Csütörtökön tanítási szünnap volt, a többi napokon délelőtt és délután két és fél, két és fél óra tanítás. Kétszázhetven éve élnek Al­bertin magyarok és szlovákok szép békességben, eltanulták egymás anyanyelvét és szoká­sait. A NÉPRAJZKUTATÓK DOL­GA VOLNA szétválasztani a körösi és hevesi magyar ha­gyományokat a felvidéki szlo­vákokétól, megállapítani, hogy a három nép kultúrája hol keveredett és kiknél, mely ré­tegben maradt még eredeti­ben. Az alberti keresztelői és lakodalmi' szokások rendkívül vonzók ma is, a még föllalh^- tő viseletűkben a nők téli kis- ködmöne csodálatosan pom­pásak a színes vagy eeysz'nr varrott virágokkal. A régi mesék is élnek még, az ősi dalokat is éneklik, csak össze kéne gyűjteni és bemutatói a minden bizonnyal megrende­zésre kerülő január hetediki jubileumi ünn°oségen. Hídvégi Lajos ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents