Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-09 / 211. szám
1980. SZEPTEMBER 9., KEDD FENYKEPTEMAK Gobelin, idézőjelben — Az életem kés2 regény — mondja. S e szépreményű kisasszonyok szájába illő mondatot úgy kiséri fanyar grimasszal, hogy megkérdőjelezi és kicsúfolja nemcsak a regényesnek mondott életet, hanem azt a magatartást is, ahogyan a művésznő nyilatkozik. — örülök, hogy nem lett belőlem boldogtalan festőművésznő, csak kétkezi munkás — okolja meg fenntartását Pedig valóban kész regény az élete! Az általános iskola után keramikus-szakmunkás lesz, majd gimnáziumban tanul, esti tagozaton. Képzőművészeti körökbe jár, a Dési-Huber Körre emlékezik vissza a legszívesebben. Rajtol, fest Emlékidézők És megismerkedik a gobelinnel. Nem mintha nem ismerte volna már azelőtt. Megtudja, megérti, hogy nem kizárólag hősi urak — dús páncélban, királyi csaták, és égő várkastélyok jelentik a gobelin témáját Megismeri Ferenczy Noémi örökségét nemcsak gobelinekben, hanem ténylegesen is: összeismerkedik Tarján Hédivel és Solti Gizivel akik Ferenczy Noémi tanítványai voltak, s egyikük á szövőszékeit, másikuk a fonalait örökölte. Tarján Hédihez jár gobelint tanulni. Egy festőállvány keretébe felvetés kerül; így tanul szőni. A festőállványon minden reggel egy Sportszelet fogadta. De nemcsak ezért szerette a gobelint A gobelin rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy nemesnek, réginek tud hatni. A gobelinnel fejezhetők ki legjobban a múltat idéző témák, a halk hangulatok, mintha minden egy kicsivel sá- padtabb, avittabb, öregebb — bölcsebb lenne. Örök témák És a gobelin szembesíthető is! Hajdan festményeket szőttek gobelinszövéssel. Pé- reli Zsuzsa régi fényképeket választ témául, vagy éppen a Szerencsi csokoládé pa- pírborí tójának édes kiscicá- ját. Más anyaggal szembesítve más hangsúlyt kap a fénykép, a kiscica. Patinát a fénykép, idézőjelet a kiscica — mert a képre gombolyag kerül, öreg giccsek örök témája. Ám Péreli nem gúnyolja, inkább szelíd megértéssel szemléli a gombolya- gos kiscicát Nem gúnyolhatja, hiszen ez Is ugyanúgy egy másik világ, másfajta megközelítési mód üzenetét hordozza, mint akár a remekmívű népművészeti darab. Egyformán maga köré gyűjti ezeket a jeleket: öreg textildarabokat, régi hímzéseket, ó-selymeket szerez. Vagy éppen régi tárgyakat; fűszeres szekrénykékből egész gyűjteménye van. De gyűjt tollakat is és felhasználja textilképein. Ásta Nielsen portréja fekete-, fehér gyöngytyúktollakból lesz élővé. Élvezi a régi gyapjú puhaságát, a lágy hernyóselymet. Az ország vagy a világ bármely pontján van, ott rögtön az Ecseriket keresi. Poros padlások, sötét ládák kedves lelőhelyei. Kézműves hagyomány Amit megtalál, gondosan feldolgozza. Módszerei is régi, kézműves metódusok. Sző és varr, hímez és töm. Tagja a Manuál csoportnak, amely hagyományos anyagokkal és kézműves-eszközökkel kíván előállítani iparművészeti tárgyakat. A gobelin anyaga — gyapMunka közben jú. A legszebb, legmaradandóbb természetes anyagok egyike. Szövéseinek, kis és nagyobb képeinek is ez az alapanyaga. Ha a gyapjúszövés a festészettel rokon, akkor varrásai grafikával egyenértékűek. Szépművészeti tanulmány, varrógépre — címmel egyszínű alapanyagra míves szép rajzolatot varr. Péreli Zsuzsa munkái mindig azon a keskeny mezsgyén mozognak, amelyen a kézművesség a művészettel találkozik. Torday Aliz ZRÍNYI EMLEKEZETE Történelmi napok Szigetváron emlékünnepséget tartottak vasárnap Zrínyi Miklós és vitézei 1566. szeptember 7-én történt hősies kitörésének évfordulója alkalmából, amely a várvédők utolsó rohama volt a túlerőben levő török haddal szemben. Hazánkban ez a legrégibb világi jellegű ünnepség. Zrínyi ifjú zászlótartójának, Juranics Lőrincnek egy kései leszármazottja ugyanis 1833- ban alapítványt tett a várvédők emlékére, s azóta minden évben a hősök tiszteletének szentelik ezt a napot Szigetváron. A történelmi múltú városban egész napos ünnepséggel adóztak az évfordulónak. Az úgynevezett belső várban, a drámai küzdelem színhelyén, katonai tiszteletadással emlékeztek meg a hősökről és megkoszorúzták Zrínyi Miklós szobrát. A városi tanács az ünnep alkalmából köszöntötte és megjutalmazta azokat a társadalmi munkásokat, akik a legtöbbet tették Szigetvárért. A vár előtti térségen történelmi tárgyú könyvekből kiállítást és vásárt rendeztek. A Magyar Néphadsereg Művészeti Együttese műsort adott, a Pécsi Állami Gazdaság sportolói pedig látványos lovasbemutatót tartottak. A hagyományoknak megfelelően a vár alatti sáncban mozsárágyú dörgött, emlékeztetve Szigetvár népét a 414 évvel ezelőtti küzdelem vészterhes óráira. TÍZEZER lépés A BOLGT sikere BOLGT? Sajátos rövidítés a popszakmaban. Értsd: Beatrice, Omega, Locomotiv GT. Vasárnap e három együttes adott közös koncertet a Kisstadion pódiumán — tegyük hozgá rögtön; frenetikus sikerrel. ELSŐKÉNT A BEATRICE játszott Sokan aggódva kérdezték: mit keresnek a rossz fiúk a sztárok között? Annál nagyobb meglepetést jelentett, hogy a társulat élvezhető produkcióval szolgáit A fene te bárányok megszelídültek, szövegeikre oda kellett figyelni, és a tekerős számokat ügyesen elegyítették a blues-os hangvételű nótákkal. Ami vita tárgya volt: a Neoton Famíliát kigúnyoló rövidke betét. Nagy Ferenc és társai a Santa Maria című slágert némiképp átírták, s a refrént ekképp dalolták: Sánta Mária... Ettől függetlenül, a Beatrice — ellenérzés ide, vagy oda — megvédte presztízsét ! KÖVETKEZETT AZ LGT. Mondd, mi lesz velem, ha elfáradtál a dalomtól? — énekelték a Locomotiv-fiúk, ám az önvizsgáló kérdés még sokáig nem lesz aktuális. Presser ék ismét remekeltek, Embertelen dal című számuk az est egyik fénypontját jelentette. Az LGT egyébként a koncert idejére tizenegy tagúra bővült, a Presser—Karácsony—Solti—Komló kvartett produkcióját egy fúvós-üst- dobos csapat tette teljesé. Beszállt a közönség is: az Álomarcú lányt és az Ezüst nyárt egy kisstadionnyi kórus kísérte — tökéletes dallam- és szövegtudással. AZ OMEGA a füstködből bukkant elő, és iparkodó technikusai jóvoltából tűzijátékkal kedveskedett a közönségnek. Elsőként az Örültek óráját hallottuk Benkő- éktől, s a szám igazán illett az alkalomhoz, különösen, ha a kedvesen mámoros rajongókra pillantottunk. Aztán fentről egy vásznat dobtak a színpadra, s a fehér lepedőn — a film segítségével — megjelent a tíz esztendővel korábbi Omega. Nem tilthatom meg neked — olvashattuk le az ifjú Kóbor szájáról, s a nézők' emlékezőtehetségét dicséri, hogy az évtizedes dalt is mindenki tudta. Eljött hát a szuper show ideje, az egykori omegás Presser és Somló egy estére visz- szatért a régi társakhoz, hogy — a nézőtéri tízezres vokállal együtt — elénekeljék az 1970- es slágerlistát. Újból műsorra került a Tízezer lépés, a Petróleumlámpa, a Fegyver- kovács fia és a ma már mo- solyogtató, de egykor jellemző Azt mondta az anyukám, hogy nem tetszik a frizurám ... A végén pedig kiderült, hogy — miként az LGT álomarcú hölgye — az Omega gyöngyhajú lánya sem öregszik. Tíz éve még ki hitte volna, hogy a loboncos beatni- kek fülsiketítő számai (emlékszem, sokan vélekedtek így akkoriban) egyszer — örökzöldekké válnak? Hegyi Iván VIZSGÁK TANULSÁGAI Kevesebb jelentkező - sikertelenség OKNYOMOZÁS A MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁN Finoman fogalmazva: alig- alig akad mivel büszkélkednie Pest megye középiskoláinak. Legalábbis erre utalnak azok a számok, adatok, amelyek az elmúlt tanévben végzettek felvételi vizsgáival kapcsolatosak, s amelyeket a középiskolai tanévkezdő tanácskozásokon ismerhettek meg a gimnáziumok, szakközépiskolák vezetői. Beszédes számok Bevezetésül tekintsük a tényeket: már a továbbtanulásra vállalkozó, egyetemre, főiskolára jelentkező fiatalok is kevesebben voltak, mint az országban másutt. Míg Pest megyében az összes érettségiző 41,4 százaiéira tett felvételi vizsgát, országosan 42,4 százalék. Ennél jóval tetemesebb a különbség, ha csak a gimnáziumokat vizsgáljuk, ugyanis ezekből a maturáltak 53,1 százaléka állt felvételi vizsga elé, az országos 63,8 százalékkal szemben. Pedig éppen ez az iskolatípus az, amely elsősorban hivatott a felsőfokú tanulmányokra felkészíteni a diákokat. És a vizsgák sikere? Azzal se lehet dicsekedni. Tudniillik míg hazánkban az egyetemekre, főiskolákra jelentkezők 52 százalékát felvették, Pest megyéből csupán 45 százalék az arányuk. Még egy érdekes jelenség: a megye középiskoláiból 6,53 század pontot vittek tarsolyukban a felvételizők, a többi diák átlagosan 7,06-ot. A Pest megyei ifjak s leányok a felvételi vizsgán mindössze 5,15 pontot szereztek átlagosan, míg a többiek átlaga 6,08. Nem kell hozzá sok számolás, hogy kiderüljön: az iskolából vitt és a felvételi vizsgán szerzett pontok különbsége megyénkben jóval nagyobb (1,38), mint az országos átlag (0.98). Ha iskolatípusonként folytatjuk a szemlélődést, ezt találjuk: az egyetemeken az országosan jellemzőnél kevesebb, a főiskolákon azzal azonos, a tanítóképző intézetekben pedig annál magasabb arányban felvételiztek a Pest megyeiek. Az eredmény ismét sajátságos: az egyetemeken megfelelően, a főiskolákon az átlagnál jobban álltak helyt a vizsgán. Nem így a tanítóképzőkben, ahol 16,2 százalékkal kisebb a felvettek aránya, mint az országban egyebütt. Ez utóbbi azért baj, mert éppen Pest megyében a legnagyobb a tanítóhiány. — Miért? — kérdeztük •Oberczán Józsefet, a Pest megyei Tanács művelődési osztálya középiskolai csoportjának vezetőjétől. — Előre bocsátom: az adatok csak egyetlen tanév eredményeit és problémáit mutatják, de így is számos okra hívják fel a figyelmet, következtetésekre adnak lehetőséget. — Kezdjük azzal, hogy miért jelentkeztek kevesebben továbbtanulásra a megyéből? Csak néhány tekintetben hibáztathatok az iskolák — mint például a pálya- irányítás hiányosságaival, vagy egyes középiskolák követelményeinek alacsony szintjével —, fontosabb ezeknél az objektív okok sora. Vitathatatlan, hogy itt több fizikai dolgozó él, mint Magyarország más megyéiben, s közülük sokan nem szívesen küldik, vagy engedik gyermekeiket egyetemre, főiskolára, biztosabbnak látják a fiatal jövőjét, ha szakmát választ. Ez bizony hibás szemlélet! — Az is tény, hogy ezek az érettségizettek 1975-ben kezdték középiskolai tanulmányaikat, a demográfiai apály idején, amikor sok olyan jelentkezőt is felvettek, akiknek eszük ágában sem volt, hogy egyetemen, főiskolán folytassák a tanulást, s talán még a képességeikkel is bajok voltak. — Országszerte a városi középiskolákból jelentkeznek legtöbben a felsőoktatási intézményekbe. Nálunk viszont alacsony a városi lakosság aránya, városaink java része fiatal, iskolai hagyományok nélküli. Az iskolahálózat földrajzi elhelyezkedése sem éppen kedvező, ugyanis nem mindig szolgálja a továbbtanulásra legalkalmasabbak kiválasztását. Miért csak így? Csoda-e, ha ilyen körülmények között még az olyan kiváló, s a megyében sikeresnek számító gimnáziumoknak is nagy erőfeszítéseket kellett tenniük a tantervi követelmények teljesítéséért, mint például a nagykőrösi Arany János, a váci Sztáron Sándor, vagy a ceglédi Kossuth Lajos gimnázium. Tehát a gyerekekkel eleve gondok voltak. Ez részben magyarázatul szolgál a felvételi vizsgák körüli problémákra is, különösen azoknál a fiataloknál, akiknek nemcsak a tudása volt foghíjas, hanem hiányoztak tanulási indítékaik is. — Nézzük csak a sikertelenség többi okát — vizsgálja Oberczán József. — Pest megyéből a legtehetségesebb gyerekek a fővárosi gimnáTV-FIGYELO Játék-fi!m. Több képes riport számolt be forgatásának idején arról a Játék-film című művészportréról, amely kiváló grafikusunkat, Gross Arnoldot mutatta be. (Mellesleg szólva a heti műsorújság hátlapján is ezt a kamerás, telefonos, URH adó-vevős készülődés egy pillanatfelvételét látni.) így aztán bizonyára számos néző döntött úgy, hogy a nevezett művésszel s annak különös művészetével — noha a róla pergő képsor az ünnep éjszakájába nyúlt — megismerkedjen. Eleinte még ki-ki reménykedhetett, hogy a régi némafilmek feliratos formáját meg- újrázó vállalkozásból majd csak kiderül, hogy kiféle-mi- féle ember ez a játékos nevű és játékos természetű valaki. Ám amikor a kerületi tanácsnak szóló fricskát egy hosszadalmas Buster Keaton-film- részlet követte, majd ezt óvodai, illetőleg egy napközis foglalkozást idéző jelenet, már kezdett gyanússá válni a dolog. Nevezetesen az derengett fel, hogy ebben az ötven percben — noha majd’ mindvégig őt is mutatták — nem annyira Gross Arnoldról lesz szó és vetül kép, hanem valami olyan látom dny csokor kerül a képernyőre, amelyet netán az ő különös művészete ihletett. Ám ahhoz, hogy a grafikai műfajban — és egyáltalán a képzőművészetben — kevéssé járatos néző ezt a sokféle elemből összeszerkesztett kép- zelményt valamennyire is megértse, először is arra lett volna szükség, hogy netán tudassák: ki is ez a művész. Tehát olyasmivel illett volna kezdeni, hogy Munkácsy-díjas grafikusunk mind az Iparművészeti, mind a Képzőművészeti Főiskolán tanult; igen régen, 1953 óta állít ki, s lapjain egy különös fantáziavilágot örökít meg. Emberíejű virágai, ósdi tárgyai egy sosemvolt kedves- ségű és békés álomvárost, .tájat idéznek, ahol minden jelen levő valami utánozhatatlan kedvességű együttesbe olvad. S ha egy ilyesféle eligazításban részesül az előfizető — s ha egy-egy ilyen rézkarcot (mert Gross általában azt készít) mindjárt az elején kellő alapossággal be is mutatnak —, tüstént érezhetőbbé válik a némafilmek, a kisvasutak, a mindenféle állatok iránti vonzalom: tehát az a világ, amelyet témagyűjtés miatt maga köré igyekszik szervezni ez az embernek is oly kedves grafikus. Sajna, ez a nagyon szükséges bevezető elmaradt, s így a sokféle epizód, kétségkívül látványos utalás nem vált eléggé érthetővé; egy különös figura ürügyén egymás után sorolt kuriózumgyűjtemény maradt. Kár. SzÜícföId. Szombaton délután Szülőföldemen címmel vetítettek le egy műsort, amely irodalmunk néhány klasszikusának — Katona Józsefnek, Petőfi Sándornak, Arany Jánosnak, Móra Ferencnek, Nagy Lajosnak és József Attilának — az alföldi tájhoz való kötődését idézte, részben úgy, hogy magukat az egykor lakott házakat, hajdan használt tárgyakat pásztázták a kamerák. A maga egyszerűségében, minden formai játéktól óvakodó szolidságában is kedves, helyenkint megható összeállítás volt, csupán amiatt lehet — s kell is — pörlekedni, hogy a műsorújság előzetesének alcíme így szólt: Irodalmi barangolás Bács-Kiskun megyében. Hát, ami azt illeti, Dömsödöt ugyanúgy Pest megyében mutatja a térkép, mint Nagykőröst — hogy más egyéb elírást ne is említsünk. Még szerencse, hogy a kedves műsorközlőnő az adás végén úgy fogalmazott, hogy a Kiskunságot láthattuk, s nem annak egyik megyéjét. De hát a szó még a stúdióból is elszáll, míg ellenben a (rosszul) nyomtatott betű megmarad ... Akácz László ziumokban tanulnak, évente mintegy 400-an, s az az igazság, hogy csak a második vonalbeliek a megye gimnáziumaiban. Ez aligha róható fel a Pest megyei középiskolák hibájául. Azután — nehezen lehetne bizonyítani, de szinte bizonyos — az általános iskolákból hiányos felkészültségű gyerekek is középiskolába kerülnek, s ez a gond csak súlyosbodik ott, ahol a gimnáziumi, szakközépiskolai tantestület gyengébb, vagy akár csak néhány pedagógus szaktudása, pedagógiai tehetsége bizonytalan. — Vizsgálat mutatta ki, hogy a megye 20 gimnáziuma (hat egyben szakközépiskola is) közül csupán a ceglédi, a gödöllői, az ácsai, az aszódi, a váci és a nagykőrösi — utóbbi kimagaslóan — jobb az országos átlagnál a felvételi vizsgák eredményét tekintve. Talán nem véletlen: ezekben a gimnáziumokban stabil a tantestület, olykor évekig nem megy el egyetlen pedagógus sem, s így könnyebb egységesen nevelni, oktatni. — Igaz az is, hogy az iskolák követelményrendszere eltérő. A nagy hagyományú gimnáziumok magasabbra tehetik, s teszik a mércét, mint az önmaguk elismertetésével és a személyi problémákkal küszködő kisebb, fiatalabb középiskolák. Ez utóbbiak közé tartozik a megye gimnáziumainak zöme. Egy-egy évfolyamukon egy-két osztály diákjai tanulnak, s ezért nem volt lehetséges eddig, hogy szakosított tantervek szerint oktassák a gyerekeket. — Végül a sikertelenséget magyarázza, hogy a megyében a középfokú iskolák közül a gimnáziumokból kerül ki a legkevesebb kollégista, pedig a kollégiumban egész napos a felügyelet, a pedagógusi segítés, s így könnyebb felkészülni az egyetemi, főiskolai felvételire. Változások, esélyek — Néhány mondatot a pályairányításról. Ez ügyben gyakori ma még a liberalizmus. — Tanuljon tovább a gyerek, ahol akar — mondja a jólelkű pedagógus. Néhol ez jellemzi az osztályzást is, s ez a magyarázata az iskolából vitt és a felvételin szerzett pontok nagy különbségének. Tipikus eset: a fiatal jelentkezik a gimnáziumba, de nem akar egyetemre menni. A negyedik év elején gondolja meg magat, de a három év lazsálása miatti hiányokat már nem képes pótolni, a felvételire jelentkezést pedig a humánus osztályfőnök nem akadályozza meg. Csak a vizsgán derül ki: alkalmatlan az ifjú a felsőbb tanulmányokra. — Mi a kiút? Talán szokatlanul hangzik, de a következő években jó néhány gond magától megoldódhat. Először is demográfiai hullámhegy jön, s több gyerek közül válogathatják ki a pedagógusok a továbbtanulásra legalkalmasabbakat. Ehhez azonban az szükséges, hogy már az általános iskolákból a gimnáziumba küldjék a legtehetségesebbeket. Azután a szakirányú ismeretszerzésre is több lehetőséget kínál az idén második évébe lépett fakultatív oktatási rendszer. Igaz, ennek eredményei csak három év múlva várhatók, s ezek az eredmények is a pedagógusokon, a szülőkön, a diákokon múlnak. Van még tennivaló, például a pályairányítás jobbátéte- léért. Ezt célozza, az idei évtől kötelező, heti 1 órás tantárgyként bevezetett, s az osztályfőnökök által irányított pályaismereti és pályaorientációs óra. Végül a legfontosabb: a tantervi követelmények szigorú teljesítése, az iskolák követelményszintjének közelítése — ez még ugyancsak sok feladatot ró a pedagógusokra, akárcsak az eltö- kéltebb tanulás a diákokra, a gyerekeit képességeinek megfelelő pályaválasztás-segítése a családokra. Vasvári G. Pál
