Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

1980. SZEPTEMBER 7., VASÁRNAP •Met-fr f \Jumw 3 Szervezés és irányítás Eszmecsere a megyei sajtóról A megyei napilapok főszer, kesztőinek és vezető munka­társainak kétnapos szakmai tanácskozását pénteken és szombaton rendezték meg Sop­ronban. Napirendjén a lap­szerkesztés szervezeti és irá­nyítási kérdései szerepeltek, amelyekről Soltész István, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese tartott vitaindító előadást. A tanácskozás tapasztalatait Németh Jenő, az MSZMP KB alosztályvezetője összegezte. Ksmzetközi részvétellel ECBSZ-épífkezési napok Pakson Pakson nemzetközi részvé­tellel kezdőtek meg szomba­ton a KISZ-építkezési napok eseményei. Az atomerőművet építő magyar ifjúkommunisták az idén először csehszlovákiai, NDK-beli és szovjet társaikat is meghívták kétnapos, immár hagyományos ünnepükre. Az első napon nemzetközi hegesz- tőversenyt rendeztek, s be­mutatták vendégeiknek az el­ső hazai KISZ-építkezést, ame­lyen immár ötezer fiatal dol- zik. Vasárnap szekcióüléseket tartanak. Az indiai parlamenti küldöttség tegnap Bábolnára látogatott A hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó indiai par­lamenti küldöttség, amelyet Bal Ram Jakhar, az alsóház elnöke vezet, szombaton Apró Antalnak, az országgyűlés el­nökének és Árun Kanti Dós­nak, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövetének a társaságában a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinátba lá­togatott. A vendégeket dr. Pa. pácsi László vezérigazgató-he­lyettes fogadta és tájékoztatta a legnagyobb termelési érté­ket előállító magyar mezőgaz­dasági üzem munkájáról. •• Ötszázezer fonna Dolomit a Pilisből Egy műszakban mindössze négyen Fáradhatatlanul halad a Komatsu Nagyokat fal a marótárcsás rakodó Az Országos Érc- és Ásvány­bányák dunántúli műveinek Pilisvörösváron levő üzemé­ben évente ötszázezer tonna dolomitot fejtenek. Aki arra jár, embert szinte nem is lát, csak hatalmas gépeket, melyek óriási dübörgéssel, fáradhatat­lan szorgalommal teszik a magukét. Az automatizált bányában műszakonként mindössze né­gyen dolgoznak. A japán gyártmányú, Komatsu kőzet­szaggató gép a robbantást te­szi fölöslegessé, a marótárcsás rakodó hatalmas falakat ha­rap a hegyből, s továbbítja szállítószalagon az osztályozó- ba. Ott derül ki, hogy a fris­sen fejtett kövek közül me­lyek kerülnek útépítéshez, la­kóházakhoz, s miből lesz pél­dául az üveggyártás segéd- anvaga. Bozsán Péter képriportja A munkaerő-gazdái kodás tapasztalatai a budai járás ipari üzemeiben A gazdasagpolltuanak szerves része a munkaerő-gazdálkodás, sőt, annak elemeivel szoros összefüggésben és köl­csönhatásban érvényesül. Az MSZMP XII. kongresszusa szellemében, ezzel kapcsolatos tennivalóinkat a többi kö­zött az határozza meg, hogy a következő tervidőszakban a gazdasági építőmunka összetett feladatait a munkaerőnek a je­lenleginél hatékonyabb foglalkoztatása révén lehet megvalósítani. S ez a gaz­dasági növekedésnek is fontos feltétele. A járás ipari üzemeiben működő párt­szervek az év első felében a gazdasági vezetőket beszámoltatták a munkaerő­gazdálkodás helyzetéről. A közelmúlt­ban ezekre a beszámoltatásokra, vala­mint testületünk gazdaságpolitikai bi­zottságának felméréseire alapozva ösz- szegeztük a tapasztalatokat, s erről je­lentést tettünk a megyei párt-végrehaj­tóbizottságnak is. A járás munkaerőhelyzetének alaku­lását agglomerációs jellege nagymérték­ben befolyásolja. Munkaképes korú né­pességének 81 százaléka aktív kereső, s ennek mintegy 60 százaléka az iparban dolgozik. A foglalkoztatottak egyhar- mada járáson kívüli munkavállaló. A budai járás üzemeiben és a járáson kí­vüli telephelyeiken a foglalkoztatottak száma több éve lassan csökkenő tenden­ciát mutat. Ebben szerepet játszik az az országosan is ható körülmény, hogy lé­nyegében megszűntek a munkaerőállo­mány gyarapodásának forrásai. Vi­szonylag nagy létszámú korosztályok érték el ugyanis a nyugdíjkorhatárt, át­menetileg csökkent az ifjúsági utánpót­lás, a háztartásban lévő női munkaerő- tartalék pedig a minimálisra zsugoro­dott. Emellett a gazdasági fejlődés tör­vényszerű velejárójaként az elmúlt években tovább nőtt a szolgáltató-, úgy­nevezett tercier ágazatok munkaerő-fel­vevő képessége, s ezek különösen a fő­város környéki telenülésekről, az ipar­tól vonják el a munkaerőt. Az utóbbi években a munkaerő szak­mai összetételében változás következett be. Valamelyest nőtt a szakmunkások aránya, s a betanított és segédmunká­sok száma viszont csökkent, A szak­munkások számának növekedése főleg azoknál a gépipari és építőipari válla­latoknál tapasztalható, ahol a termék- szerkezet korszerűsítése előrehaladt, es a technikai felszereltség is javult. (Pl.: az MGM Diósdi Gyára, az ISG, a PÁÉV, az OÉA üzemeiben.) A nem fizikai fog­lalkozásúak aránya átlagosan 20 száza­lék körül alakul. Ennél magasabb a gép­iparban (21,6 százalék) és az élelmiszer- iparban (26,9 százalék), alacsonyabb az építőiparban (18,6 százalék) és a szö­vetkezeti iparban (17 százalék). A fizi­kai dolgozók közül a közvetlen termelő- munkát végzők száma és aránya az összlétszámnál gyorsabban csökken, míg az improduktív dolgozóké növekvő ten­denciájú. A munkaerő mozgása a járá­sunkban csökkenő tendenciájú, de a fi­zikai foglalkozásúaknál még mindig ma­gas az arány (26 százalék). Az alkalma­zotti állomány cserélődése ennél kisebb mértékű (17 százalék). A munkahely- váltás üzemenként differenciáltan je­lentkezik. a nagyobb arányú munka­erőmozgás főleg az agglomerációban lé­vő vállalatoknál tapasztalható, ahol na­gyobb a munkaerő-kereslet és a dolgo­zók a magasabb jövedelmű, egy műsza­kos munkahelyeket keresik. Az V. ötéves ter\» fontos gazdaságpo­litikai követelménye volt a vállalatok­kal szemben, hogy a termelés bővítését létszámnövelés nélkül biztosítsák. Ez­zel szemben a vállalati tervező munká­ban a meghatározott szintű nyereség elérése végett elsődlegesen a termelési volumen növelését célzó feladatokat ha­tározták meg és ennek alapján történt a szükséges létszám tervezése is. Az így tervezett létszámszükséglet az előző évi bázishoz viszonyítva 1—2 százalékkal magasabb volt, ami azt mutatja, hogy a kínálat tartós beszűkülése ellenére a gazdálkodó egységek munkaerő-szük­ségletüket nem mérsékelték, qazdasáai fejlődésüket változatlanul a létszám nö­velésére alapozták. Az idei termelési tervek összeállítá­sánál tapasztaltuk első ízben, hogy a vállalatok termelési feladataikat csök­kenő létszámmal kívánják megoldani. Ez a megváltozott körülmények, vala­mint a gazdasági szabályozásban bekö­vetkezett módosítás következménye is. A termelés és a munkaerő-gazdál­kodás kapcsolatát befolyásolja a lét­szám közötti különbség miatt a többlet- termelést túlmunkák elrendelésével, kooperációkkal, bérmunkák kihelyezé­sével és szükségátcsoportosításokkal igyekeznek megvalósítani. A meglévő létszámot főleg az első műszak teljes feltöltésére használják. 1979-ben az összes fizikai dolgozók teljesített mun­kanapjaik 81,1 százalékát az I. műszak­ban dolgozták le. Az átlagos műszak­szám az ipari üzemek egy részénél emiatt kis mértékben csökkent. Ez a já­rás szocialista iparában jelenleg 1,23; a gépiparában 1,35. A gépipari vállalatoknál tapasztaljuk, hogy a normamunka eredményeként 1978—79-ben egy-két százalék fizikai létszám-megtakarítást értek el. S ezt a nagy teljesítményű gépek üzemelteté­sénél hasznosítják. Azoknál a vállala­toknál — mint például a PEMÜ, a PEVDI —, ahol a normákra rendszere­sen ügyeltek, ott a követelmények reá­lisabbak, s a teljesítmények is egyenle­tesebbek. A vállalatok fokozottabb fi­gyelmet fordítanak a munkarend sze­rinti időalap-veszteségek csökkentésére. Ennek eredményeként csökkent az iga­zolatlan hiányzások száma. Az egész na­pos hiányzások száma a szocialista ipar vállalatainál 1979-ben egy munkásra ve­títve 36 nap volt, s ennek több mint 41 százalékát a betegség miatti kiesés okozta. Jelentős javulás tapasztalható a törtnapi hiányzások alakulásánál: a Me­chanikai Művekben 45 százalékkal, az ISG-ben 44 százalékkal, a PEVDI-ben 30 százalékkal csökkentették ezt a szá­mot. Mindez az üzem- és munkaszerve­zés javulását is mutatja. A vállalaton belüli munkaerő-át­csoportosítást egyrészt a termelési cél­kitűzések teljesítése, másrészt a ter­mékszerkezet váltása idézte elő. A ter­melési feladatok miatti szükségátcso­portosítások ideiglenes jellegűek vol­tak, s esetenként a produktív létszámon kívül az improduktív területen dolgozó­kat is érintették. Tervszerű, átképzéssel együtt járó tartós átirányításra a ter­mékszerkezet korszerűsítése során ke­rült sor. (Pl.: a Mechanikai Művek, az ISG, a PEVDI. az MGM Diósdi Gyára.) Az áthelyezések következtében a dolgo- , zók foglalkoztatása hatékonyabbá vált Az itt szerzett tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a fizikai dolgozók körében a vártnál nagyobb fokú a tartózkodás. El­sősorban azért, mert jelentős a régi és az új munkahely közötti követelmény­különbség és ezt a kereseti lehetőségek nem tükrözik. Emiatt több dolgozó lé­pett ki munkahelyéről (pl.: az MGM Diósdi Gyárában 1978 óta 10 százalékos létszámcsökkenés következett be, főleg a produktív dolgozóknál). Az alkalma­zotti létszám termelőmunkára való át­helyezésének még csak kezdeti jelei ta­pasztalhatók. A dolgozók meggyőzésé­ben, új munkahelyre való átirányításá­ban a párt- és a tömegszervezetek ak­tívan közreműködnek. A szervezettebb és fegyelmezettebb munka feltételeinek megteremtése, a munkaerő minőségi összetételének javí­tása, az emberekkel való foglalkozás a korábbinál nagyobb szerepet kap a kü­lönböző szintű vállalati vezetők tevé­kenységében. Megítélésünk szerint egy pozitív folyamat kezdetén vagyunk, amely még nem vált általánossá; ága­zatonként és vállalatonként ez különbö­ző erősségű. A dolgozók munkájának hatékonyab­bá tétele összefügg a munka szerinti el­osztás elvének érvényesülésével. A gaz­dálkodó egységeknél alkalmazott érde­keltségi rendszer változása e tekintet­ben pozitívnak ítélhető. Elsősorban a fi­zikai munka területén a mennyiségi és minőségi, valamint a teljesítménybér­rendszerben dolgozók száma növeke­dett. Az elmúlt évben a gépipari válla­latoknál a munkások 57,9 százaléka, az építő- és építőanyag-iparban 75 száza­léka dolgozott ebben a formában. A teljesítménybérezés hatásfokát csök­kenti, kiterjesztését nehezíti, hogy a vál­lalatoknál alkalmazott munkanormák zömét időméréses és nem műszaki ala­pon alakítják ki, s azok sok helyen a lehetségesnél lazábbak. SzamO:ni kßj azzal, hogy a je­lenleg érvényben lévő gazdasági sza­bályozás miatt az eltérő hatékonysággal dolgozó, illetve a teljesítményüket kü­lönböző mértékben növelő vállalatok bérfejlesztési lehetőségei a jövőben sem lesznek azonosak. Az ösztönző hatás csak akkor érvényesülhet megfelelő ha­tásfokkal, ha párosul a vállalatokon be­lüli érdekeltségi rendszer korszerűsíté­sével, s így alkalmas eszközzé válik a vállalati célok megvalósítására. Ennek természetesen nem csak a közvetlen termelő területeket kell érintenie. Egy­re fontosabbá válik az alkalmazotti dol­gozók körében is a teljesítmény-köve­telményrendszer bevezetése. Ez azon­ban, sajnos, elég lassan halad előre. A munkaerő-gazdálkodás tartósan fontos eleme a dolgozók szakmai kép­zettségének, a mindenkori igényekhez való igazítása. Az állami és szakmai képzés jelenlegi rendszere nem teszi le­hetővé a változó igények kielégítését. Ennek következménye a hiányszakmák magas száma, a műszaki közénkáderek. a mérnökök és közgazdászok hiánya. A jelentkező igények kielégítése a szak­másító tanfolyamok szélesítését és több szakmát biztosító átképzések megszer­vezését .teszi szükségessé. A vállalatokon belüli munkaügyi ap­parátusok szervezetileg, létszámuk és képzettségük szerint többségükben al­kalmasak a feladatok végrehajtására. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy munkájuk nagy részét a munka­erő-gazdálkodás formális elemei kötik le. A munkaerőmozgás, a munkaügyi adatok nyilvántartása mellett a tartal­mi kérdésekre kevés időt fordítanak. A legfontosabb feltételek közül nem hagyható ki a sikeres vállalati szer­vezési tevékenység sem. Nem csupán el­méleti, hanem közismert gyakorlati té­tel az, hogy ahol szervezett a munka­folyamat, ahol az általánosnál jobbak a munkafeltételek, a -körülmények, ott az átlagosnál jobb a munkafegyelem és a teljesítmény. Az utóbbi időben a politikai munká­ban is nagyobb szerepet kapott a mun­kaerő-gazdálkodás. A pártszervezetek elsősorban a beszámoltatás eszközével éltek. Több esetben napirendre tűzték a munkaerőmozgás, a munkafegyelem, a bérezés kérdéseit. Ezek a beszámolta­tások a helyzetfelmérésen túl alkalmas­nak bizonyultak arra. hogy konkrétab­ban megvizsgálják a helyi tennivalókat Ugyanakkor a szemlélet formálását is jól szolgálták. A munkaerőt egyre in­kább a termelés legfontosabb feltétele­ként tartják számon. A munkaerő-gazdálkodás színvonala, eredményessége alapvetően a gazdasá­gi egységekben folyó munkától függ. Itt összpontosulnak a gazdálkodás fő eszközei, amelyek alkalmazásával a munkaerő foglalkoztatása a legkedve­zőbb eredményeket biztosíthatja. A ra­cionális munkaerő-gazdálkodás érdeké­ben — a megyei párt-végrehajtóbizott­ság értékelése és állásfoglalása alapján — az alábbi feladatok végrehajtását tartjuk szükségesnek: — A vállalatok annyi és olyan össze­tételű munkaerőt foglalkoztassanak, amennyire hatékonyabb munkát felté­telezve — a feladataik ellátásához szük­séges. Mindenütt készüljön átfogó mun­kaerőmérleg. A számítógépek segítsék a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodást. — Az üzem- és munkaszervezés szol­gálja jobban a feltárt munkaerő-tarta­lékok hasznosítását. A vállalatoknál vizsgálják meg, hogy a termeléshez kapcsolódó területekről (pl. anyagmoz­gatás, raktározás, stb.) milyen feltéte­lek mellett tudnának munkaerőt felsza­badítani. Gyors tani kell a gazdaságtalan te­vékenység és a korszerűtlen munkahe­lyek megszüntetését és a felszabaduló létszámot a hatékonyabb munkaterüle­tekre kell irányítani. Ez nagy körülte­kintést és tervszerűséget igényel mind a gazdasági, mind a politikai szervek ré­széről. Rangsorolni kell a különböző átcsoportosítások között. A kiemelt fej­lesztéseknél elsősorban a jól képzett, a gyors átállásra képes emberekre kell számítani. A kockázatvállalás enyhítése érdekében a dolgozók szakképzettségét még inkább konvertálhatóvá kell ten­ni. A Mechanikai Művek tapasztalatai a korszerűtlen tetrmékek megszünteté­sében, a munkaerő hatékonyabb foglal­koztatásában alkalmasak a tanulmányo­zásra, a hasznosításra. * — A feltételek megteremtésével to­vább kell növelni a teljesítménybérben dolgozók számát. A meglévő bérrend­szerek ésszerű és differenciált alkalma­zásával elő kell segíteni a munkaidő jobb kihasználását, a munkafegyelem javítását. Az ISG szerszámüzemében be­vezetésre kerülő teljesítményhez kötött bérezés tapasztalatait — a gépipari üze­mek bevonásával — a járási pártbizott­ság a jövő év elején értékelni és hasz­nosítani fogja. — A munkaerő-gazdálkodás javítása a vállalati pártszervektől az eddigieknél nagyobb figyelmet igényel. Az említett feladatok végrehajtását azzal tudják se­gíteni, ha figyelmüket a helyzet továb­bi javításának alapvető helyi feladatai­ra összpontosítják, rendszeresen napi­rendre tűzik átfogó vizsgálatát és a po­litikai munka eszközeivel segítik, ellen­őrzik a kitűzött célok megvalósítását. A munkaerő-gazdálkodás összetett fel­adatainak végrehajtása érdekében — a konkrét helyzet tükrében — határozzák meg a szakszervezetek és a KISZ politi­kai tennivalóit. Az elméleti és gyakorla­ti politikai és mozgalmi munkában erő­sítsék azt a felfogást, hogy a foglalkoz­tatáspolitika középpontjában az ember* és nem csupán a munkaerő áll. Ezért nem rövid távú. időszakos feladat, ami- rői szó van. hanem munkánk állandó, rendszeres és szocialista fejlődésünket meghatározó ténnezöjéröl. KRASZNA1 LAJOS, az MSZMP Budai járási Bizottságának első titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents