Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

%/fíriav 1980. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT (SALADBAN - HÁZ KÖRÜL Anyu, ne kisérj el! Gyermekek a közlekedésben A déli órákban egy-egy is­kola kapuja előtt sok a vára­kozó felnőtt. Mamák, de in­kább nagymamák jönnek azért, hogy hazakísérjék kis­iskolásaikat. De miért kísérik a gyerme­keket? Azért, mert féltik őket. És miért féltik? Azért, mert nem tanították meg idő­ben önállóan közlekedni őket. Gyakorlás — Kicsik még — mondo­gatják —, hiszen csak 6—8 évesek! — s nem gondolnak arra, hogy már akkor taní­tani kell a gyermeket a köz­lekedésre, amikor járni kezd. Még csak tipeg mellettünk a járdán, s már elérkezett az első „közlekedési szabály” megtanításának az ideje: na­ponta vissza-visszatérően, új­ra és újra szoktassuk arra, hogy a járdáról nem szabad lelépni, leszaladni egyedül az úttestre. Ha ezt sikerül meg­tanítani. akkor nyugodtan el­engedhetjük a kezét és úgy jöhet mellettünk. 2—3 éves gyermekkel fi­gyeljük együtt a közlekedést. Beszéljünk hozzá, amíg ké­zenfogva készülünk arra, hogy áthaladjunk az úttest túlsó oldalára, így „Először balra nézünk, mielőtt lelépünk a járdáról, azután jobbra (csi­náljuk is vele együtt) és, ha szabad az út, akkor mehe­tünk’’. Máskor megint azt magya­rázzuk meg, hogy sohase fer­dén haladunk át a túlsó ol- dálra, hanem mindig egyene­sen, szembe, mert az a leg­rövidebb út, akkor vagyunk a legkevesebb ideig az úttes­ten. 3—4 éves gyermekkel már le is rajzoltathatjuk otthon — a séta után — két egyszerű párhuzamos vonal közé azt, hogy hogyan haladunk át a túlsó oldalra. Minden egyes ajánlott gya­korlatnál az a fontos, hogy ne csak egyszer beszéljünk róla, hanem szinte naponta, folyamatosan gyakoroljuk. Sok fáradt édesanyát látok, aki munka után bevásárol, azután szalad be az óvodába a gyermekért, s máris rohan vele haza. Tudom, egyszerűbb dolog kézen fogni a gyerme­ket és húzni magunk mellett, mint egy csomagot, s hagyni, hogy gépiesen engedelmesked­jék a mi akaratunknak. A ki­csi rábízza magát a felnőttre, nem figyel semire és nem ta­nul meg közlekedni. Pedig milyen'jó is lenne a 3—4 éves Palkóval tudatosítani, hogy a fényjelzéses átkelőhelynél azért kellett megállni, mert piro­sat jelzett a lámpa, s amíg zöldre vált, még egy kis ver­sikét is megtaníthatnánk: „Állj, ha piros! / Várj, ha sárga! / Átmehetsz, ha zöld a lámpa!’’ Ezt is lerajzoltathatjuk ott­hon. Amíg készül a vacsora, Pali kaphat ilyen feladatot: „Rajzold le a közlekedési lám­pát (egyszerű oszlopon három karika) és színezd ki úgy, hogy éppen tilos legyen!” Ha elkészült, akkor megrajzol­tathatjuk úgy is, hogy szabad legyen az út. Körültekintés Tanítsuk arra a gyermeket, hogy ha csak lehet, közlekedé­si lámpánál menjen át az út­testen, ha ilyen nincs a közel­ben, akkor zebrán haladjon át és csak a végső esetben ■vá­lassza a jelzés nélküli átke­lést, amihez a legnagyobb kö­rültekintés kell. Azt is magyarázzuk meg. hogy a zebrán is kell figyelni, az nem nyújt olyan, biztonsá­got, mint a fényjelzéses átke­lőhely. A tudatos közlekedés kö­vetkezetes tanításához az is hozzá tartozik, hogy megfi­gyeltetjük az autók villogó irányjelzőiét és azt, hogy mi­kor merre kanyarodik a gép­kocsi. Körülbelül 4 éves korig fo­lyamatosan tanítgassuk a leírt módon a gyermeket, ak­kor kíséreljük meg bevonni egy kicsit aktívabban őt a közlekedésbe. Mondjuk azt, hogy most mi leszünk a gye­rek és ő lesz a felnőtt. Adjuk át neki a szerepet, Fogja meg a kezünket és ő vezessen. Veszélytelenül Ha így tanít gátjuk a gyer­meket, akkor már 5—6 éves korban elküldheti ük olyan helyre, ahová veszélytelen út vezet. Iskolás kor előtt men­jünk el vele néhányszor az otthon-iskola útvonalon oda, vissza. Figyeltessük meg jól a forgalmasabb, esetleg veszélyt jelentő helyeket és akkor is­kolás korra „nagylányának, „nagyfiú”-nak érzi, majd magát, akit nem kell kísér- getni. Azt tapasztaltam, hogy a kis elsősök szégyellik, hogy ha hozzák-viszik őket az iskolá­ba. Sokuk könyörög reggelen­te így: — a szülőktől tudom — „Anyu, ne kísérj el!” Még két tanács a biztonsá­gosabb közlekedéshez: 1. Hátitáskát vegyünk a ki­csiknek, mert ha szabad a keze, akkor könnyebben tud koncentrálni a forgalomra, a jelzésekre. 2. Fényvisszaverő anyaggal díszített táskát keressünk. A járművek vezetői jobban ész­reveszik — különösen a téli, korai sötétedéskor — a hátu­kon jelzéssel közlekedő gyer­meket. Dr. Gergely Károlyné Kendődivat A kendőt egész évben — anyag­tól, megkötési módtól függően — viselni lehet. 1. Keskeny, hosszú sállal, ol­dalt kötött masnival jól lefogható szeles időben is a hosszú haj. Ezt a kendőmegkötési formát Koreá­ban a népviseletben járó férfiak alkalmazzák. 2. Négyszögletes kendőt, csücské­nél kezdve, szélesen hajtogatva kötünk így meg, oldalt az egyik fül tetején. Régen a japán halá­szok viselték így fejdísznek. 3. Kisebb méretű, bordürös, négyszögletű kendőből alakítható ily módon az andalúziai fiatal- asszonyok kendőviselete. 4. Napjaink divatos fejrevalója. A rózsaszedő bolgár lányok kö­tik meg így kendőiket. BK. SZŐLÖKRÉM Hozzávalók: 3 tojássárgája, 3 evőkanál cukor, 2 dl fehér bor, citrom leve, 5 dl must (fehér, frissen kinyomott szőlő leve), V* kg feketeszőlő. A tojássárgáját cukorral habos­ra keverjük. Hozzáöntjük a fél citrom levét és a bort, valamint a mustot, és az egész masszát egy serpenyőbe öntjük. Lassú tűzön habverővel állandó keveréssel sű­rű krémmé főzzük. A félbe vá- nfltt, kimagozott fekete szőlőt egy tálra tesszük. Majd a kihűtött kré­met ráöntjük, és 2 órára a hűtő- szekrénybe tesszük. Tejszínnel vagy szőlőkrémmel díszítjük. Hűtlen cinkosa Beszélgetés a dohányzásról Az Egészségügyi Világszer­vezet feladta a kérdést: „do­hányzás vagy egészség?”... —döntse el maga az ember. Hát az egészség és a do­hányzás nem férnek meg egymással? Nem! A dohány­zás károsítja a szervezetet, rontja az egészséget, elősegí­ti a ráköt, a felsőlégúti huru­tot, az idegek romlását, az ér­szűkületet, a szívizomelha­lást ... A dohányzás széles körű. Horgászoknak Őszi életmód A nyárnak a valóságban már augusztus húszadika kö­rül vége szakadt, az azóta kapott hírek azt mutatják, hogy a halak szinte minde­nütt áttértek az „őszi élet­módra”. Százhalombattán például — igaz, ez az apadásnak is kö­szönhető — a halfogás a Benta folyóról a Duna sóde­res szakaszaira tevődött át, a paduc szezonja most van in­dulóban. Ráckevén már hiába pró­bálkoznak a harcsázók, igen kevés eredménnyel lehet kuttyogtatni, pergetni is, és a keszegféle is mind keve­sebb pedig tiszta a víz. Tasson az alsó vizeken jó­szerivel keszeget sem lehet mái fogni, néhány ponty még akad a fenekezők horgá­ra. ugyanakkor mind több csuka rabol a pergetők vil­lái tóira. Élednek a hosszan tartó magas vízállás miatt elha­nyagolt dunai keresztgátak, pé'dául a sződi, nagytétényi, kulcsi, rácalmási kövezések: most indul az igazi szezonja a paduc mellett a süllőnek és a balinnak is. A békés halak többsége már vermeiőheivét keresi, s mély, kavargó dunai forgók­ban, vagy mély vizű, nyu­godt holtágakban azonban éppen ilyenkor lehet megfog­ni a telelésre készülő nagy dévéreket, néha ponty, amúr is van köztük. Ha a csendes, napsütéses „vénasszonyok nyara” a jövő héten bekövetkezne, érdemes lesz minden olyan vizen meg­próbálni a pergető süllőzést, amelyről tudjuk, hogy gazdag süllőállománya van. A recept a bevált, régi: délelőtt tíz­tizenegy órától kezdve, amikor is a lassan melegedő szélvíz­be a süllők az oda vonuló, napozó kishalrajok nyomán kiállnak, könnyű villantóval, egyes-kettes méretű pergető­vei, vagy Tojoy, Zett-rendsze- rű könnyebb támolygókkal érdemes megpergetni minden olyan helyet, ahol gyanús, körkörös burványt vet a rab- léhal, vagy ha rablást nem is látunk, de a kishalak sű­rűn spriccelnek szét. Ne le­pődjünk meg, ha 30—40 cen­timéteres, iszapos vízben akad komoly méretű süllő. Egy általános tanulság min­denesetre megszívlelendő: tíz-húsz dobás után tartsunk szünetet, vagy cseréljünk he­lyet, és a korábbi helyre csak akkor menjünk vissza, ha a dobálástól elriadt süllők visszaálltak és újra rabolnak. Sz. J. I. az egész világon tapasztalha-1 tó elterjedésének a tilalmon kívül legfőbb oka az volt, hogy bizonyos keménységet, | férfiasságot, erőt, érdekessé- í get tulajdonítottak neki. Fő­ként régebben, amikor a ci­garettával kínált nem do­hányzó férfi kissé húzódva mondta, hogy „női szakasz!” Bezzeg ma a női szakaszban sokkal sűrűbb a füst, mint másutt. Pedig állítom, hogy nem a nikotinéhség, hanem az úgynevezett „apró munka” — a cigaretta nyomogatása, a sodrás —, esetleg félkézzel, cowboymódra — a rágyújtás, a szivaros kéztartás, a szip­pantás jó mélyre, a füstkifú- jás a fontos, ami talán egyet­len filmből sem maradhat ki. Vagy a pipa, ami való­sággal hozzánő az emberhez. — Dohányzik? — kérdem hajdani falusi betegemet. — Nem! — Ne tréfáljon! Kilóg a zsebéből a pipaszár. — Az igaz! Pipálok. No, de az más! Ez magyarázza azt, hogy nem lehetett akkoriban cso­dálkozni az ágyból ingben, gatyában kipenderülő pa­rasztemberen, aki odaszólt a feleségének: — Adsza a kalapom meg a pipám, hadd öltözzek föl. Évszázadokon át annyira hozzáragadt az emberhez a pipája — vagy mondjuk a dohányzás, mint szokás —, hogy a századfordulón vala­mirevaló ember még a törzs­kávéházában is saját ' pipát tartott és nagyon össze kel­lett vesznie a barátaival vagy a kávéházával, amikor kije­lentette, hogy „átvittem a Zrínyiből a csibukomat a Kínomon kávéházba”. No ugye, hát azért olyan nehéz ez a dohányzás elleni háború, mert olyannal for­dultunk szembe, ami sok éven át — úgynevezett — jó­barátja volt az embernek. Jóbar#tja? — Nem! Hűt­len cimborája. ★ Aztán van itt még valami, amit nehezen tud lenyelni az ember. Valakitől a múltkor azt hallottam, a világ orvosairól azt tartja a statisztika, hogy 51 százalékuk dohányzik. Nincs is más védekezésem, vagy 'mondanivalóm, mint A1 Capone meséje. (Mondom: mese, mert se az 51 százalé­kért, sem a történetért nem állok jót!) — Mi az ön véleménye a rablásról? — kérdezi a ripor­ter. — Embertelen, jogtalan, mocskos munka! — felelte A1 Capone, a hajdani gengszter­király. — Értettem — csuklóit az újságíró —, de hát akkor ön, aki hatalmas vagyonát vala­hogy mégis így szerezte, ho­gyan tudja összeegyeztetni az elméletet a gyakorlattal? — Már elnézést... az igaz­ságon nem változtat, ha egyesek tudva és akarva vé­tenek az igazság ellen. ★ Ma már ismerjük, tudjuk, mondjuk, kiabáljuk, lármáz­zuk, sőt hangszórózzuk az igazságot: a dohányzás ártal­mait. Igen, az igazságot! Ami nem mondvacsinált, nem titkolt, nem suttogott, de har­sogják a harsonák és viseli a megbélyegzést még maga a cigarettás csomag is. Aki te­hát dohányzik — az az ártal­mat tudva, a füstölést mégis akarva, viszi a saját bőrét a vásárra. De más ártatlant ne károsítson! Ezt várjuk az Egészségügyi Világszervezet mozgósításától is. Hát akkor mit várunk? Hogy tanulja meg az ember a becsületes, a kulturált do­hányzást, hogy megszűnjék a passzív dohányártalom, hogy ne károsítsa a nem dohányzó egészségét a dohányosok ki­fújt füstje, hogy ne okozzon időnap előtti károsodást mag zatának, gyermekének a do hányzó terhes és szoptatós anya. Dr. Buga László HÉTVÉGI KALAUZ Jubileum Negyedszázados múltra te­kint vissza a váci Madách Im­re Művelődési Központ képző- művészeti szakköre. A napok­ban nyílott csoportkiállításon a látogatók átfogó képet kap­nak az amatőr képzőművészek munkájáról. Előzetesen zsűri értékelte a képeket. Kiss Mi­hály, a zsűri elnöke, a Nép­művelési Intézet munkatársa a következőképpen nyilatko­zott a gazdag anyagról: Különösen dicséretesnek tar­tom képző- és iparművészeti műfajok változatos és igényes együttélését a csoportban, amelyet eredeti, jellegzetes, egyéni hangvételű alkotók közreműködése — az értő. színvonalas szakvezetéssel — jelentős szakkörré avat. Kiállítás énekes lép fel, majd Lelkes Pétert és a közkedvelt Ben- kő-dixieland együttest hall­hatja a közönség. Hagyományőrzés Dömsödi kovácsmesterek tartanak bemutatót szombaton és vasárnap Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Mú­zeumban. M. Vitéz Lajos és fia, ifj. Vitéz Lajos a régi mesterség hagyományait ele­venítik fel a szilsárkányí ko­vácsműhelyben. Lópatkolást mutatnak be, majd különféle használati eszközöket, szerszá­mokat kovácsolnak. A tápiószecsői hagyomány- őrző népi együttes vasárnap Ecseden szerepel. A híres együttes a szüreti napok al­kalmával lép fel Szecsői lako­dalmas című műsorával. Reitmayer József népi fa­faragó kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők Aszódon, a Petőfi Múzeumban, ugyan­itt látható Kresz Albert fotó­művész kiállítása is. Kiss Zoltán László tárlata nyílott meg Budapesten, a Stúdió Galériában. Megtekint­hető szeptember végéig. Pándon érdekes technikai kiállítás várja a látogatókat, amely a lézertechnika rejtel­meit tárja fel. Múzeum Csillagszínház Az aszódi Petőfi Múzeum állandó kiállítása Petőfi Pest megyében címmel a nagy köl­tő emlékének tisztelfeg. A mú­zeum Galgavölgy régészeti és néprajzi emlékeit gazdag anyaggal mutatja be. Napvilágot láttak a Múzeu­mi Füzetek új számai is. A ta­nulmányok Galgavölgy mun­kásmozgalmával, valamint Verseg község történetével foglalkoznak. Versegen szépen berendezett, gondos gyűjtő­munkáról tanúskodó Falumú­zeum található. Szervezője, gyűjtője a neves népi íróvá vált Marton Pálné. A múzeum két rendbehozott parasztház­ból áll, népművészeti, helytör­téneti, történelmi anyaggal, ki­állítóteremmel, dolgozószobá­val. Van egy klasszicista stí­lusú kúria a faluban, a Zol- tán-kúria. A közeli Fenyőha- raszt-pusztán levő Podma- niczky-kastély igen impozáns, ma a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának diákotthona. Klubok A Planetárium szép műsor­ral várja a hét végén a fel­nőtteket és a gyerekeket egy­aránt. Szombat-vasárnap dél­után Feltárul az Universum címmel zenei aláfestésű tudo­mányos bemutatót nézhet a közönség. Vasárnap délelőtt Kalandozás az égbolton cím­mel elevenedik meg a csilla­gos ég. Csaba György a kővetkező- két mondta összeállításáról. Az égbolton állandó a vál­tozás, előadásunk a legfonto­sabb változásokat, mozgásokat felgyorsítva, szemléletessé té­ve mutatja be és magyarázza meg. Könyvtár A jövő esztendőben ünnepli 25. évfordulóját az aszódi könyvtár. Ez év szeptember elején felhívással fordul ol­vasóihoz. Mindazokat a doku­mentumokat. forrásokat, ame­lyeket a könyvtár történeté­vel kapcsolatban otthon őriz­nek, bocsássák a történetet írók rendelkezésére. A régi könyvtári tagok személyes je­lentkezését várják, akik emlé­keiket, ismereteiket elmond­hatják. Koncert A váci művelődési ház szom­baton tartja nyitó koncertjét Jazzmuzsikát hallgathatnak a zenekedvelők. Turizmus Szeptember elejétől megélén­kült a művelődési' házakban a klubélet. íme, néhány a sokféle programból. Vácott hétfőn tartja (5 órakor) nyitó foglalkozását a magnósklub ö. Z arka György vezetésével. Ugyancsak a Madách Imre Művelődési Központban min­den hó első szerdáján 6 órától tart összejövetelt a magyar hanglemezklub, akik ebben az évadban szeretnék felújí­tani tagságukat. A fiatalok je­lentkezését várják. Kisiskolásoknak szombaton délelőtt 10 órakor nyílik a ké­zimunkaszakkör Vácott, veze­tője Prósz Veronika iparmű­vész. A Vujicsics-klubba jelentke­zők a délszláv kultúrával, nép­zenével, táncokkal, szokások­kal, viselkedésekkel ismerked­hetnek meg minden hónap utolsó péntekén. , Színjátszás A Szentendrei-szigeten, a Pokolcsárda vendéglő melletti úttörőtáborban három megye természetjárói találkoznak a hét végén. A Dunakanyar Inté­ző Bizottság védnökségével a Pest megyei Természetbarát Szövetség gazdag programmal várja a kirándulókat: motor­csónakos kirándulás, város­néző séta, tábortűz szórakoz­tatja a résztvevőket. Kellemes hétvégi kirándu­lást lehet szervezni a Tápió vidékére. A műemlékekben gazdag terület egyik legszebb községe Tápióság. Érdemes megkeresni á várromot, majd a népi építészet remekeit cso­dálhatja a kiránduló. Tápióság látnivalója az egy­kori vár romja. A rom Zsi- ger-puszta mellett van. Sajná­latosan rommá vált a háború után az Ybl Miklós tervezte Kegievich-kastély is. viszont megmaradt népi műemléknek néhány gondozott remeke. A paraszti porta száz-százötven éves. Az utasembert az ragad­ja meg, hogy e régi házak oromfalai mily ötletesen, vál­tozatosan, díszesen „kllombfű- részeltek”. A ceglédi színjátszás 200. évfordulója előtt tiszteleg a Kossuth Múzeum a Ceglédi színjátszás története című idő­szaki kiállításon. A város egykori színházépü­letében — mely a Népkör ud­varán állt — szép számmal fprdultak meg a különféle színtársulatok. Játszottak drá­mát, operát, operettet, nép­színműveket, helyi írók darab­jait. Működtek a városban amatőr társulatok is, melyek­nek tagjai többnyire a város iparosaiból verbuválódtak. Előadásaik mindig nagy kö­zönséget vonzottak. A kiállí­tás hivatásosokra és amatő­rökre, szerzőkre és darabokra emlékezik — a város műve­lődéstörténetének elfelejtett korszakára. Nagykátán 8-án kerül sor az első bérleti előadásra, Baran­golás a könnyűzene világában címmel Kosa Zsuzsa táncdal­Disco A váci művelődési házban vasárnap este 7 órakor a Su­per Discót Éliás Gyula vezeti. A részvevők kisfilmeket te­kinthetnek meg a szünetben. Nagykátán szombat-vasár­nap este lesz disco, lemezlo­vas: Katona Tibor. Az érdi városi művelődési központban Gazdag György műsora várja a fiatalokat. Táncest Tóalmáson szombaton es 8-tól éjfélig tartó táncmulats; got rendeznek. Játszik az 1 Ypszis együttes. összeállította: Erdősi Katalin »

Next

/
Thumbnails
Contents