Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-30 / 229. szám

Talajelőkészítés tárcsával Vetéshez készítik elő a talajt a Ráfcosmezeje Termelőszö­vetkezet erősépei Mogyoród határában. A több mint száz- hektáros táblán most a tárcsával porbanyííják a talajfel­színt. A képen: munkában a tárcsázó. Earcza Zsolt (elvétele Propagandistáknak Foglalkozás havonta A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 229. SZÄM 1980. SZEPTEMBER 30., KEDD Kis alapszervezet Mindenkinek hasznos aprómunka Pártpropagandisták, TIT- előadók vesznek részt a ha­vonta egy-egy hasznos elő­adással, rendezvénnyel szol­gáló propagandista- és TIT- klub munkájában, amelyet a városi pártbizottság és a járá­si-városi TIT-szervezet közö­sen patronál. A többi között megismer­kedhetnek Gödöllő közbizton­sági helyzetével, a városfej­lesztés eredményeivel és ter­A környékbeli termelőszö­vetkezetekben, illetve az Ala- gi Tangazdaság szobi üzem­egységében voltak őszi mező- gazdasági munkán a Török Ignác gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákjai. Az alagi közreműködést tíznapos­ra tervezték, de csak egy hét lett belőle. Félreértés ne essék, nem azért rövidült meg a táboro­zás, mert a gazdaság nem volt elégedett a tanulók munká­jával, sőt: köszönetét mond­tak a szorgalmas gyümölcs- szüretelésért, az őszibarack­A nyári szünet után a szo­kásosnál is gazdagabb és moz­galmasabb lapot vehettek a kezükbe a túrái úttörők. Az Üttörő Űrszonda első őszi szá­ma persze még egy kicsit a nyár jegyében készült, több cikk is foglalkozik a táboro­zással. Hámori Csilla, Varró Marietta és Békési István húsz napot töltött Bulgáriában, a tenger mellett. Élményeikről Varró Marietta írt. De voltak a túrái úttörők Csillebércen és Boglárlellén, részt vettek Sződligeten az Ifinyár esemé­nyein és mint mindig, ezen a nyáron is útjára indult a Gal- ga-expedíció. A lap második felében már a komoly dolgokról esik szó, az idei úttörőév céljairól, fel­adatairól, a Bukásmentes őrs, a Védetté nyilvánítjuk akció­ról, a tanulópárokról. A Krónika című rovat a Ga­garin úttörőcsapat történetét kezdte el ismertetni. Nem feledkeznek el a kisdo­bosokról, elsősorban nekik szól A hold leányai című mese, s az ehhez kapcsolódó szer­kesztőségi megjegyzésben fel­hívják a kicsiket, hogy maguk is írjanak és küldjenek mesét, versikét, mondókát. Humor, sport és hírek te­szik teljessé az Üttörő Űr­szonda szeptemberi számát. Egyetlen kritikai megjegyzé­sünk: ez a szám is nagyon rosszul olvasható, a gyerekek ugyan ezt nem veszik észre, hiszen még jó a szemük, de veivel. Szó lesz az épülő mű­velődési ház előnyeiről, terve­zett programjairól. Külön fog­lalkozást szerveznek arra, hogy a klub résztvevői alapo­san megismerkedjenek a vá­ros életével, létesítményeivel. Erre az útra szakértő útika­lauzuk lesz, s a tájékoztatókat is olyan felkészült előadók tartják, akik a gyakorlatban is foglalkoznak a témákkal. és almaszedésért. A korábbi hazatérés oka a rossz időjárás volt, a tartós esőzés miatt nem lehetett rámenni a gyü­mölcsösökre. Nemcsak a mezőgazdasági üzemeknek, a diákoknak is megérte a munka, átlagosan 80—90 forintot kerestek na­ponta. Az Alagi Tangazdaság­ban dolgozók építőtábori el­helyezést kaptak, s ez módot adott arra is, hogy a lányok és fiúk kulturális programo­kat, tábortüzet, sportvetélke­dőket szervezzenek. hogy minél tovább az marad­jon, arra már most vigyázni kell. A kukoricafosztás a kora őszi esték legkedveltebb mun­kájának, szórakozásának szá­mított a falusi fiatalok között. Ma már kukoricakombájn ta­karítja be a termést és gépesí­tett a kukorica termelésének egész folyamata. Tóth András, az idén túllép a nyolcvanadik évén, legyint a megállapítá­somra. Mindig a másébc — Mi még jelölőt használ­tunk a vetéshez, ami egy négy­fokú vonalzó volt, ezzel húz­tuk meg a szántáson a kukori­casorokat. A jelölés mentén sarokkal készített lyukba dob­tuk a szemeket, majd lábbal betakartuk. Volt. aki kapával vetett, de akkor ketten végez­ték ezt a munkát. Az egyik a kapával felemelte a földet, a másik aládobott 3—4 szemet. — Tudod — mondja a mun­kában megőszült és megrok­kant beszélgetőtársam —, én ötvenéves koromig mindig más földjébe vetettem a kukoricát és harmadába takarítottam a termést. Két fél kas ment a gazdának, egy meg nekem. Pedig mennyi munka volt a kukoricával 1 Kis alapszervezet. Tömören így jellemezhetjük a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet KISZ-sejtjét, de vajon mondunk-e vele valamit? Leg­feljebb annyit: olyan akciókat, amelyek száz és száz fiatalt mozgatnak fneg, mint az egye­temen vagy a nagyobb gyá­rakban, üzemekben, iskolák­ban. ők népi nagyon rendez­hetnek, legfeljebb képviseltet­hetik magukat a mások á'ltal szervezett tömegmegmozdulá­sokon. Kevésbé látványos, viszont annál hasznosabb aprómunká­ra bőven van lehetőségük. S amint ez legutóbb a KISZ vá­rosi bizottságán tevékenységük elemzése közben kiderült, él­nek is a kínálkozó alkalmak­kal, ha nem is mondhatjuk, hogy minden gond nélkül. Bel- és külföldön A negyventagú KlSZ-alap- szervezet az intézet 30 éven aluli dolgozóinak egynegyedét tömöríti, s ami azt illeti, lehet­ne jobb is a szervezettségi mu­tató. Ehhez nem utolsósorban az érdekes, vonzó programok megszervezése lehet az egyik kapaszkodó. Éppen azokból a rendezvényekből kell még több, amelyekről beszámoltak: a színházszervezésből, a zenés, táncos kötetlen estékből, a sportversenyekből, a túrákból. Tavaly például a szlovák pa­radicsomban töltöttek együtt négy napot, az idén pedig a Kárpát-alján, Munkácson, Ungváron és környékén kirán­dultak egy hétig. Persze nem­csak külföldre járnak, két na- not például a Zemplénben is kirándultak. Nagy sikere volt az intézeti labdarúgó-bajnok­ságnak, részt vettek a külön­féle városi tömegsportrendez­vényeken. Ami érdekes, hogy ezeken KISZ-en kívüli fiatalok is szép számmal megjelentek. Az agitációs munkában, a oolitikai képzésben mindenütt nehezebb babérokat aratni. Ezt a humános szervezők is érzik: az ifjúsági vitakör megrende­zése például évek óta nagy Tóth András bütykös muta­tóujját az égnek emeli — Első kapálásra nem sok­kal a kikelés után került sor, ezt a munkát összekötöttük a ritkítással. A második vagy harmadik kapálást a töltögetés követte. Attól féltünk, ha nem támogatjuk meg a tövet, a szél kidönti a kukoricaszárat. Aztán volt a faggyazás. Ma már ezt sem csinálják. Olyan sűrűnek látom én a kukorica- táblát. akár a búzavetést. Fe­ne tudja, jól van-e így. De Jó­nak kell lenni, mert évről év­re gazdagabb a termés. Piros cső A törés sem volt könnyű. Ezt kétféleképpen is végeztük. A sajátunkat, ha volt ilyen, borítólevéllel, a gazdáét borí­tólevél nélkül törtük, vagyis a szárán fosztottuk, viszont a csuhával együtt leszedett csö­veket szekérrel szállítottuk ha­za. Az udvaron nagy csomók­ba borítottuk, estére meghív­tuk a fosztóba a rokonokat, szomszédokat. Én is ilyen fosz- tóban ismertem meg a felesé­gemet. Tóth András elhallgat, s ne­kem eszembe jutnak a Galga küzdelmet kíván: alacsony a látogatottság. Ezen úgy pró­báltak segíteni az utóbbi idő­ben, hogy a taggyűlésekkel kö­tötték össze a vitaköröket. Az idén új ötlettel próbálkoznak: a pártszervezettel közösen tar­tanak szemináriumokat. Bevétel is Az önképzéssel, a továbbta­nulással egyébként nincs baj, s ez nem véletlen. Ha a tagság összetételét vizsgáljuk, kiderül, hogy tízen főiskolát végeztek, tizennégyen szakmunkások. Ősztől ketten kezdik meg ta­nulmányaikat a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemen. Különösen szembetűnik, hogy milyen eredményesen szervezik a társadalmi mun­kát: a KISZ-esek többsége szocialista brigádtag, s a kol­lektívákban végzett társadalmi munkán kívül is 350 órát dol­goztak önként. A többi között részt vettek az intézet üdülő­jének felújításában, rendszere­sen gyűjtik a hulladékot, s ez nemcsak az általánosan ismert előnyökkel jár, hanem bevé­telt is jelent a számukra. A 8 ezer forinton kívül, amit az intézettől kapnak támoga­tásként, évente legalább 10 ezer forint származik a hulla­dékgyűjtésből. Ebből jut a ki­rándulásokra, sportfelszerelé­sekre, színházjegyekre is. A Humán KISZ-eseinek si­kereit annak is betudhatjuk, hogy jó a kapcsolatuk az inté­zet pártszervezetével, képvise­lőik rendszeresen ott vannak a pártvezetőség ülésein, s kiké­rik a véleményüket. Érvénye­síthetik az ifjúsági törvényből fakadó jogaikat az igazgatói tanács és a szakszervezeti bi­zottság ülésein is. Utánpótlás Tevékenységüket jónak mi­nősítette a városi bizottság is, de felhívta a figyelmét arra, hogy a szervezettségen kívül javítani kell a kádernevelésen, az utánpótlás képzésén. E te­mente fosztáshoz kapcsolódó hagyományai. Különös jelen­tősége volt annak, ha valaki piros csövet talált. Ha lány ta­lálta, arra azt mondták, a kö­vetkező ősszel férjhez megy, ha legény, akkor az megnősül. A piros csövet fel szokták akasztani a ház elejére, ami hírül adta: eladó lány van a portán. Dió, pampuska Kedvezett a fosztó a mesé- lőknek is. Ezek a mesék félel­metesek voltak. Visszafojtott lélegzettel hallgattuk a rémtör­téneteket a boszorkányokról, a rézbagókról, a szellemekről, amik éjjel az asszonyokat, em­bereket nyomják. Sorra kerültek a falusi pletykák is. Ki esett meg, ki­nek a házára száll a gólya. A legények, mikorra az utolsó csövet is kifosztották, felhord- ták a termést a padlásra. Este 10 óra körül került sor a se­gítők megvendégelésére. Gyü­mölcs, pampuska a lányoknak, gyerekeknek, dió és bor a fér­fiaknak, legényeknek. A mun­ka utáni terefere nem tartott sokáig, sietni kellett, mert reggel valamelyik földön foly­tatódott a törés. kintetben örvendetes ered­mény, hogy az idén 4 új párt­tagot vettek fel a KlSZ-szer- vezet ajánlására. További öt­letekre, kezdeményezésekre van szükség a közművelődési munka színvonalasabbá tételé­hez is. Először tartották Aszódon a nagyközségi tanács házasság- kötő termében a járás anya- könyvvezetőinek szakmai ta­nácskozását, amelyen részt vett dr. Süpek Zoltán, a járá­si hivatal elnöke, a munka felsőbb irányítói és szakértő, Monor, Szigetszentmiklós s természetesen a járás két tár­sadalmi eseményeket és csa­ládi ünnepeket rendező iro­dájának, a gödöllőinek és az aszódinak vezetői, munkatár­sai. A bevezetőben Barna Já­nos, az aszódi nagyközségi ta­nács vb-titkára beszélt arról, hogy az anyakönyvvezetők munkáját egyre jobban figye­li a társadalom, s a kívánal­maknak csak akkor tudnak megfelelni, ha ismerik az új jelenségeket, ha képezik ma­gukat. A vendéglátó iroda munká­járól, az elmúlt egy esztendő eredményeiről Takács Sándor irodavezető számolt be a ta­nácskozás résztvevőinek. A 27 társadalmi esküvő, a 34 névadó arról árulkodik, hogy Jövőre is továbbfejlesztik a péceli Rákosvölgye Termelő- szövetkezet állattenyésztési ágazatát, amely jól dolgozik. Szakosított sertéshizlaldájuk évente 10 ezer állatot bocsát — így volt — bólint sza­vaimra Tóth András —, de itt még nem volt vége a kukorica betakarításának, mert annak nem csak a csövét, de a szárát is haza kellett vinni. Levágtuk hát, kévékbe kötöztük, kúpok­ba raktuk, s a téli fagyon ha­zaszállítottuk. Tavasszal ez volt a szarvasmarha legkedve­sebb csemegéje. A megmaradt izik, meg a földből kiszedett csutkatő jó volt tűzifa helyett. Felhevítette még a kemence padkáját is. Tavasztól késő őszig adott munkát a kukorica, mondom, de Tóth András nem hagyja helyben szavaimat. — Ott volt télire a morzso- lás. Ha elég száraz volt, köny- lyen lemorzsoltuk puszta kéz­zel, vagy úgy, hogy két csövet dörzsöltünk egymáshoz. Semmivel sem pótolható — Nagy becsülete volt ak­kor a kukoricának, mert ha kukorica termett, meghízott a malacocska, s lett zsírzó, lett disznótor. Száz szónak is egy a vége, mondja búcsúzóul Tóth András, a kukorica semmive! sem pótolható. Ügy hallom, új­ra lesz kukoricaliszt. Ha igaz. a télen ehetek kukoricagancát. meg kukoricamáiét. Az orvo­sok azt állítják, nagyon egész­séges. Mondom, hogy semmi­vel nem pótolható! Fercsik Mihály Kiállítás Csepel után Ikiad Egy napra Csepelre szállí­tották az aszódi Petőfi Mú­zeumban hetek óta kiállított Kresz Albert fotóművész és Reitmajer József népi fafara­gó alkotásait, ahol a Mun­kásotthonban mutatják be őket. Visszaérkezésük után Ikiadón, az Ipari Műszergyár­ban,, a KISZ-klubban állítják ki az anyagot. Ez a bemutató része a múzeumi hónapnak, a. gyár és a múzeum együttmű­ködése keretében rendezik meg. ___ X Et ológia lövőre kongresszus A Magyar Agrártudományi Egyesület állattenyésztők tár­sasága és a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem már megkezd­te annak a nemzetközi konfe­renciának a szervezését, ame­lyet jövő augusztusban Gödöl­lőn tartanak. A tanácskozás elsőrendű témája az etológia szerepe a nagyüzemi állattar­tásban. Egy kis szómagyará­zat: az etológia az állatok ter­mészetes körülmények közötti viselkedését kutató tudomány. a népszerűsítés nem hiába­való. A siker egyik alapja, hogy az aszódi és a gödöllői iroda együttműködési szerző­dés keretében segíti egymást. Takács Sándor szólt a szak­mai tanácskozások szükséges­ségéről is. Szigeti Péter, a gödöllői iro­da vezetője módszertani is­mertetőt tartott, melynek egyik tanulsága volt, hogy nem érdemes nagy létszámú névadókat tartani. Az ilyen elhúzódó ceremóniák inkább fárasztóak, semmint emléke­zetesek. A tanácskozáson többen is elmondták véleményüket, köz­readták tapasztalataikat. Me­ző Józsefné, kerepestarcsai anyakönyvvezető is számos gyakorlati problémára hívta fel a figyelmet. A tanácsko­zás második részében a mo- nori iroda tartott műsoros névadó bemutatót, majd az aszódiak mutattak be egy há­zasságkötési ceremóniát úttö­rők közreműködésével. Cs. J. ki. A már majd egy évtizede működő hizlalda annak ide­jén 120 millió forintba került. Ezzel szemben csak előlege­zésre van szükség a háztáji üzemágban, amely a közös gazdaság egyik figyelemre méltó kezdeményezése. Hizla- lási szerződést kötnek a ta­gokkal, előlegezik a növendék­állatokat, a takarmányt, amit csak a leadáskor kell vissza­téríteni. Ez az üzemág ilyen­formán kevésbé nyereséges ugyan, hiszen a tagok csak megfelelő nyereség esetén vál­lalkoznak a sertéshizlalásra, de a népgazdaság számára nagyon előnyös, hogy a 10 ezer hí­zott állat mellé innét újabb tizenötezer származik. Az elmúlt években különö­sen eredményesnek bizonyult a juhtartás: a két és fél ezer állat, köztük az 500 anyajuh ellátása a rosszabb minőségű legelőkön is jövedelmező. A juhhodály a megszüntetett szarvasmarha-istálló átalakítá­sa révén készült, s évente 5 ezer 500 hízott bárányt ad. A hizlaláshoz a saját szaporulat mellé az állatforgalmi vállalat­tól kapnak pótlást. Messze földön is híres a 90 ezres tojóházuk és a jércene- velő. Itt a legkorszerűbb tar­tást valósítják meg, szigorú állategészségügyi feltételek kö­zött. Városi moziműsor A biztosan ölő sárkány lady. Színes, japán kaland­film. Előadáskezdés: 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133-1957 (Gödöllöl Hírlap) Török Ignác Gimnázium Megdicsért szüretelek Kulturális program a fiataloknak Az őszi első Az Úttörő Űrszonda írja Azok a régi fosztó sok! Faggyazás, töltögetés, törés G.Z. Anyakönyvvezetők Népszerű rendezvények Rákosvölgye Tsz Fejlesztik a juhászatot

Next

/
Thumbnails
Contents