Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-04 / 207. szám
1980. SZEPTEMBER 4., CSÜTÖRTÖK xJ&tap Szentendrei erdészet Gazdálkodás és tájszépítés Gátlástalanul szemetelő turisták Vannak szavak, melyek hallatán az emberben képsorok, hangulatok idéződnek fel, szinte automatikusan. Erdész, erdő, erdészet és máris megjelenik a kissé félrecsapott tollas-érmes vadászkalap, s súlyos bakancs, a vállradobott puska, a láb körül bóklászó karcsú testű vizsla, a mindig félhomályos, hallgatag erdő, és ha a képzelet még tovább játszik, ropog a friss hó, csattognak a fejszék, a fák nyögve dőlnek a földre. Romantikus képsorok, jó rajtuk elandalodni. Kemény munka A valóság azonban más. Céltudatos, kemény munka, az ember és az erdő józan egymásra utaltsága. Az az ötezer hektárnyi terület is, amely a Pilisi Parkerdőgazdaság szentendrei erdészetéhez tartozik, ugyancsak sokrétű és bőséges feladatot ad az itt dolgozóknak. Lengyel György erdész, műszaki vezető: — Az embereknek általában kevés fogalmuk van arról, hogy az erdő mennyi gondozást igényel, úgy veszik, mintha önerejéből, tőlünk függetlenül létezne. Munkánk fő részét a megőrzés, a fiatal fák ültetése, tisztítása, folyamatos gondozása jelenti. — A kitermeléssel párhuzamosan állandóan újra telepítenek? — Igen. 11 hektáros faiskolánkban csemetéket, díszcserjéket, dísznövényeket nevelünk, ezek egy része az erdő felújítását szolgálja, a többi eladásra kerül. — Hogyan történik a pótlás? — A fiatal csemetefákat kezdetben sűrűn egymás mellé ültetjük, hogy fölfelé növekedjenek, szép, arányos törzsük legyen. A mi erdőnk 90 százalékban tölgyes, nagyon értékes faanyag: A tölgyek közt azonban gyakori a cser- és gyertyánfa, ami már nem olyan hasznos, így ezeket kiszedjük. Természetesen csak azokon a területeken, ahol elegendő mennyiségű a tölgy. Ugyanis mindig az értékesebb fajták érdekében végezzük a tisztogatást. Ezt a munkafolyamatot a ritkítás követi. Amikor a fiatal fák elkezdenek hízni, gyérítjük az állományt, növőteret biztosítunk a számukra. Munkánk 40—50 százalékát a fakitermelés adja. Az erdő, minden romantikus szépsége mellett, fontos gazdasági bázis, és csak a helyes ápolás biztosítja az értékét. A vastag, magas törzsű, kis ko- ronájú fák a legalkalmasabbak ipari felhasználásra. Ami visz- szamarad. azt tűzifává dolgozzuk fel. De a fának még így is van része, ami végképo hulladék. bizonyos méretű ágakat tűzifának sem értékesíthetünk. Így takarékossági szempontokból megengedjük, hogy a környék lakossága ezeket összegyűjtse és jutányos áron hazavigye. Jutányos áron — Élnek az emberek a lehetőséggel ? — De mennyire. Községeinkben még nagyon sok helyen hagyományos tüzelésű kályhák vannak. — És akik úgy gondolják, a jutányos árnál is olcsóbb, ha ingyen és nemcsak a vékony ágakat, hanem a vastagabbját is elviszik? — Alig van már falopás. Valaha voltak, akik ebből éltek. Loptak, eladták. De ez ma már nem jellemző. A szentendrei erdő nagyvadas terület, szarvas, őz, muflon, vaddisznó él itt. Az állomány fenntartására tervszerű vadföld-gazdálkodást folytatnak. — Tulajdonképpen mit jelent ez? — Az erdőben egy-egy tisztást felszántunk, beültetjük lucernával, csicsókával, szagos bükkönnyel. Ezeket levágás után megszárítjuk. Télen ezzel etetjük az állatokat. Szüksége van az erdő élőlényeinek az emberre, ha nem gondoskodnánk róla, egy-egy kemény tél megtizedelné őket. Sajnos a technika, a gépek, az erdőbe is behatoltak, a kitermelés legnagyobb része géppel történik, a zaj, a nagyüzemi termelés nagyon megzavarja az állatokat. Igyekeznünk kell életkörülményeiken könnyíteni. Megőrzésük gazdasági és környezetvédelmi program is. — Számuk nem csökken? — Nem, sőt a vadmennyiséget kilövéssel kell szabályoznunk. A vaddisznóra például egész évben lehet lőni, kivéve a malacos kocát. Természetesen ez az engedély csak szak- személyzetünkre vonatkozik. Az erdő haszon, gazdagság, de az erdő ugyanakkor pihenés, jóízű barangolások, a turizmus is. Az erdészet munkájához tartozik a turistautak gondozása, kulturált pihenőhelyek létesítése. Felelőtlenség — Vigyáznak az erdőre az emberek? — Sajnos, szomorúak a tapasztalataink. Sokan gátlástalanul szemetelnek, ez rengeteg munkát és kiadást jelent nekünk. Egyre elterjedtebb szokás, hogy autón hordják ki a hulladékot, a rossz autógumiktól a szétégett tűzhelyig, építési törmelékig — mindent. A Pilisi Parkerdőgazdaságnak évente több millió forintjába kerül ezek eltakarítása. — Nincs büntetés? — Vannak rendészeink, akik járják az erdőt. De nem bolond a szemftelő, jól körülnéz, mielőtt rakományától megszabadul. — Az erdészek munkája sokrétű, szerteágazó és gazdag. Óvják, gondozzák, szépítik erdőinket. Akik felelőtlenül rongálják, mocskolják az erdőt, nem gondolnak arra, hogy ezzel az ő munkájukat is pusztítják. S. H. K. Elektrosztatikus Kolibri az asztalon Mindössze 70 centiméter hosszú, 40 centiméter széles és 30 centiméter magas az Iroda- gépipari és Finommechanikai Vállalat új asztali másológépe. A Kolibri fantázianevű elektrosztatikus másoló első példánya sikeresen vizsgázott és még ebben az esztendőben elkészül az öt darabból álló kísérleti sorozata Az asztali másoló mind méreteiben, mind tudásában elegendő a vállalatok, a gyárak, az irodák gyors információközlésénk kiszolgálására. Percenként 12 másolatot készít normál A4 formátumú papírra. Egyébként Magyarország évi 20 millió forint értékű másoló készüléke behozatalának zömét az ehhez hasonló teljesítményű gépek alkotják. Műanyagból Melegvíztároló A Gelka karbantartó szakemberei évente több ezer bojler kilyukadt tartályát cserélik ki. A fémbetétet — hiába fedi zománcozás vagy tűzálló ónozás — rövidebb-hosszabb használat után kikezdi az idő vasfoga. A Fővárosi Műanyag- ipari Vállalat új terméke, a műanyagból készített melegvíztartály, úgy tűnik megszabadítja ettől a gondtól a háztartásokat. A nem rozsdásodó műanyagból gyártott betét a Gelka, a Hajdúsági Iparművek és a Fővárosi Mű- anyagipari Vállalat együttműködésének eredménye. A melegvíztároló belső részét a Tiszai Vegyi Kombinát polietilén alapanyagából úgynevezett rotációs, üreges öntéssel alakítják ki. Ehhez mintegy 10 millió forintért — az Országos Műszaki, Fejlesztési Bizottság támogatásával — vásároltak egy nyugatnémet berendezést. A tartály polietilén vázát „páncélozzák”, kívülről üvegszálas poliészterrel erősítik meg. * A polietilén biztosítja a tartály vízzáróságát, hőállóságát, a páncélozás pedig azt, hogy a 80 Celsius-fokos víztől felmelegedett belső rész ne táguljon és a 12 atmoszféra nyomást elbírja a fala. A műanyag másik előnye, hogy rossz hővezető, ezért kevesebb villamos energiával lehet felmelegíteni ugyanazt a vízmennyiséget, mint a hagyományos fémbetétben. Ezekben a hónapokban a műanyag betétek fokozott biztonságtechnikai vizsgálatait végzik, amelynek eredménye alapján állítják ki az új termék minőségét tanúsító bizonyítványt. A közös műszaki fejlesztési megállapodás alapján a Hajdúsági Iparművek a jövőben bojlerjai egy részét már műanyag melegvíztárolóval készítené. A fejlesztésekkel párhuzamosan a művekben kidolgozták a gyártósorok átalakításának tervét is. 1981- ben várhatóan már mintegy 10—15 ezer műanyagtartályos bojler készül, az eddigi öt év helyett 10 éves garanciával. Munkaruhák kisdiákoknak A Habselyem Kötöttárugyárban hat különböző fazonban, ötvenötezer iskolaköpenyt gyártanak általános iskolások számára a tanév kezdetéig. A bakfis, a leányka, illetve a fiú iskolaköpenyek a könnyen kezelhető és tisztítható műszálas alapanyagokból készülnek. Víztaszító szál Szintetikus függöny A vásárlók körében rövid idő alatt közkedveltté vált romantikus és modem mintájú szintetikus ' függönyökhöz jól illő csipke ágytakaró és asztalterítő gyártását kezdték meg a győri Gardénia csipkefüggönygyárban. Olyan színekben, mintákkal készülnek, amelyek harmonizálnak az úgynevezett Jacquard függönyökkel. Az új termékeket a legkorszerűbb kikészítési eljárással állítják elő. A szintetikus kelmét különleges vegyi fürdőbe mártják, s ezzel a víztaszító szálat nedvszívóvá, hidrofillé alakítják. Ennek nyomán moshatósági tulajdonságokat kapnak az ágy- és asztalterítők; beengedik a szálak közé ösz- szegyűlt szennyeződéshez a. hatásos mosószereket. A takarók és térítők bor- dűrös és fodros változatban készülnek, széleiket pcszpol díszíti. Különböző méretben kerülnek az üzletekbe. Mezőgazdasági termelési hitelakció keretében kapható eszközök a Vasedény boltjaiban Mezőgazdasági kisgépek, berendezések és felszerelések, műtrágyák és növényvédő szerek, mezőgazdasági faáruk, szeráruk, szerszámok és egyéb áruk: V. , Tolbuhin krt. 12. Tel.: 180-361. VI. , Bajcsy-Zsilinszky út 59. Tel.: 127-280 241. Mezőgazdasági fóliák, műanyag öntözőcsövek: V., Bajcsy-Zsiiinszky út 62. Tel.: 310-567. Öntözőberendezések: XIII., Váci út 38. Tel.: 269-451. Kazánok és hegesztett fekete acélcsövek: VII. , Garay u. 1. Tel.: 225-904. OTP-ÜGYINTÉZÉS A HELYSZÍNEN csak Pest megyei és budapesti lakosok részére. »S*i> %JL_ Bába Mihály: Witfiomos (élt em Fazekas már összeszedte újságait, táskába dobta, intett a pincérnek, hogy fizetni szeretne, amikor váratlanul betoppant Gönczi Feri barátja ás lehuppant mellé. Vidám volt, jókedvű. Fazekas mosolyogva szemlélte egy pillanatig, aztán ironikus hangon megkérdezte tőle: — Miért van ilyen jókedved? Gönczi Feri összedörzsölte tenyerét. — Azért, barátom, mert milliomos lettem! Fazekas felnevetett. — Örülök, hogy jókedvre derítesz. — Persze, nem hiszed, te örök kételkedő — emelte mutatóujját a magasba. — A vendégem vagy. Főúr, két kitűnően hűtött sört kérek. Nos, hozzák a sört, hörpintünk egyet és elmondom neked a történetet — fordult Fazekas felé, miután a pincér elment. — Addig meg csak mosolyogj gúnyosan, engem nem zavar. A barátom vagy. Különben itt hagynálak azonnal. A sör valóban hideg volt. Az augusztusi fullasztó melegben jólesett mindkettőjüknek. — Szóval milliomos lettél? — Majdnem, öregem, majdnem — mondta Gönczi, aztán egy kicsit halkabban folytatta: — Tudod, a nagy- szüleimnek két lányuk volt, mindkettő pesti melóshoz ment férjhez. Az idősebbik lánynak nincs gyereke, az anyukámnak meg én vagyok az egyetlene, szóval az anyai nagyszüleimnek egyetlen unokája voltam. Nagyapa régen meghalt, nagymama meg téesz-nyugdí- jas volt, no meg otthon, a háztájiban gazdálkodott. Gyakran meglátogattuk, tudod, a falu nincs messze Pesttől. Szerettem ezeket a kirándulásokat. Ilyenkor anyámék felpakoltak, hogy ne üres kézzel menjünk. Nagymama csak mor- gott: Mondtam már lányom, hogy nekem nincs szükségem semmire. Megvan mindenem. Többet ne verjétek magatokat ilyen költségbe. Ott a gyerek, mármint én, arra költsétek, ha olyan sok pénzetek van! Hozzá kell tennem, hogy nagymama nagyon szerényen élt, régii ruháiban járt, a magasszárú cipőjét kétszer is elvitte talpaltatná, mert az kényelmes, puha bőrű volt, és egyszer sem vette fel azt, amit anyám vett neki. Szorít, nem kell, mondta és a kanapé alá dobta. Apám azért mindig úgy intézte, hogy egy-két százast ott hagyott neki a komódon. Ezellen nem tiltakozott. Én a kincseit szerettem, a régi szerszámokat, a cifra jármot, a sok kancsót, korsót, kézzel festett tányérokat, a mécsest, a csigás lámpát, a faragott, festett ágyat, amit a dédanyámtól örökölt. A nagynéném is tudta, hogy mennyire bolondulok ezekért a számukra" filléreket érő tárgyakért. így történt aztán, hogy tavasszal, amikor szegény nagymamám meghalt, anyám is, a nagynen-.m is azt mondta, hogy legyen az enyém az a kis paraszti kulipintyó, vagyis a ház, úgy, ahogy van, az ócskaságokkal együtt. A hagyatéki tárgyaláson hivatalosan lemondtak mindenről a nevemre. Gondoltam, jó lesz majd oda ki-kirándulni, kicsit kertészkedni, no meg egy kis házimúzeumot csinálni. Rozoga ház volt, de összepofoztam valahogy. Kijavítottam a tetőt, hogy ne ázzon be a padlás, kívül rögitön bemeszeltem, hogy pofája legyen, aztán elkezdtem a szobát meg a lakókonyhát rendezgetni. O örpintett a sörből, rágyújtott és 11 folytatta: — Nem akarlak untatni azzal, hogy a csigacsináló kis szerszámtól a favilláig mi mindent találtam én ott! Kíváncsiságból behoztam egyszer egy tányért, elvittem egy műkereskedőhöz, négyszázat akart adni érte és azt mondta, megveszi mind, akármennyi van belőle. Persze, nem adtam el egyetlen egyet sem. Hanem egyszer, amikor a stelázsit, ahová a lábasokat, tányérokat rakta szegény nagymama, takarítani kezdtem, az egyik polc mögött léckeretet vettem észre. Furdalt a kíváncsiság, hogy mi az ördög lehet az. Elhúztam a stelázsit. Döbbenten láttam, hogy téka. Egyszerű, dísztelen téka, picinyke kulccsal. Megfordítottam a zárban a kulcsot, kinyitottam a kis ajtót. És elámultam. A két polcon egy halom papírpénz hevert. Nem akartam hinni a szememnek. Kivettem a pénzt, leültem az asztalhoz és számolni kezdtem. Kettős zázhetvenháromezer forint hevert előttem. Százasokban. Alig egykét darab ötszázas akadt közöttük. — A szüleid nem tudtak a tékáról? — kérdezte Fazekas. / ' — Nem. Anyám nem tudott róla, a nagynáném se. Pedig még nagyapám is használta a tékát, mert néhány fontos szerződést oda tett el. Engem már az izgatott, hogyan maradhatott titokban a téka a mindenre kíváncsi gyermeki tekintetek előtt? Nem kaptam rá választ. Aki megmondaná, a nagyanyám, már nem él. Hát így lettem én milliomos, ^azaz majdnem milliomos. Anyám, meg a nagynéném azt mondta, hogy ők lemondtak mindenről a nevemre, így hát a pénz is az enyém. A nagymamámnak legyek hálás úgy, hogy szép síremléket csináltatok neki. Meg is teszem hamarosan. Tudod, boldog is vagyok meg nem is. Hogy is mondjam: néha eltöprengek azon, hogy milyen szerényen, majdnem szegényesen élt, közben a tékában ott hevertek az ezrek. És ki tudja, hány évig gyűjtögette, rakta félre a százasokat. Azokat is odatette a többi mellé, amelyeket a vejeltől kapott. De vajon kinek gyűjtögette? Honnan tudta, hogy majd megtaláljuk? Vajon nem gondolt arra, hogy elkótyavetyéljük a házat eladjuk idegennek s vele együtt a rengeteg pénzt is? Végrendelet után kutattam. Nem találtam semmit. Feljegyzést sem, hogy mi volt a célja a gyűjtögetéssel. Azt hiszem, egyszerűen a vérében volt ez a gyűjtögető szenvedély. Nagyon nehéz éveket éltek át fiatalon s biztosan akkor határozta el, hogy félretesz minden fillért, takarékoskodik a végtelenségig, hogy se őt, se a- gyermekeit ne lepjék meg ismét az ínséges napok. És hallgatott róla, Még akkor sem árulta el a titkát senkinek, amikor nagybetegen kórházba vittték. Szegényke biztosan abban bízott, hogy meggyógyul és megéli a nyolcvanadik esztendőt, mint a dédanyám. Nem érte m°g. Két esztendő hibázott hozzá. "Elhallgatott. Merengve nézte a po- harat, teletöltötte, aztán nagy kortyokban nyelte a sört.
