Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

1980. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK iMrím, 5 TEGNAP MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinket, tevékeny részt vállalunk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak munkájában. Internacionalista elveinkhez híven szolidárisak vagyunk a nemzeti felszabadító mozgal­makkal, a gyarmati sorból fel­szabadult országok küzdelmé­vel, amelyet politikai függet­lenségükért és gazdasági ön­állóságuk kivívásáért folytat­nak. Arra törekszünk, hogy a fejlődő országokkal gyors ütemben tovább növekedjenek a már ma is meglevő és köl­csönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolataink. A jövőben is készek vagyunk a fejlett tőkésországokhoz fű­ződő kapcsolataink kiegyensú­lyozott fejlesztésére, a békés egymás mellett élés elve, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Az előrelé­péshez azonban a mi szándé­kunk kevés. Az is fontos felté­tel, hogy a tőkésors-zágok — különösen a Közös Piac tagál­lamai — erőfeszítéseket tegye­nek azoknak a korlátoknak a leépítésére, amelyek a gyor­sabb előrehaladás útjába áll­nak. A történelmi jelentőségű helsinki záróokmányt aláíró országok jelenleg az európai biztonság és együttműködés ügyének következő jelentős eseményére, a madridi talál­kozóra készülnek. Kormá­nyunk nevében kijelenthetem, a magunk részéről mindent meg fogunk tenni azért, hogy a találkozó eredményes mun­kát végezhessen, hozzájáruljon a záróokmány ajánlásainak megvalósításához, az enyhülés folytatásához, az európai biz­tonság és együttműködés erő­sítéséhez. Az a véleményünk, hogy nincs sürgetőbb feladat, mint a fegyverkezési hajsza megfé­kezése, a tényleges leszerelést szolgáló megállapodások ki­munkálása és végrehajtása. A Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületé legutóbbi, Varsóban tartott ülésén vilá­gos, reális éa áz egyenlő biz­tonság elvét maradéktalanul szem előtt tartó programot ter­jesztett elő. Nemzetközi tevé­kenységünkben alapvető fel­adatunknak tekintjük, hogy hathatósan síkraszálljunk e program megvalósulásáért. Üdvözöljük a Szovjetunió javaslatát, hogy haladéktala­nul kezdődjenek tárgyalások a közép-hatótávolságú rakéta­fegyverekről és ezzel egyide­jűleg az előretoltan állomá- soztatott amerikai nukleáris fegyverekről. Ugyancsak üdvözöljük azo­kat a nagy horderejű és átfo­gó javaslatokat, amelyeket az ENSZ most folyó közgyűlésén Gromiko elvtárs terjesztett elő a feszültség enyhítésére, a le­szerelésre és az államok kö­zötti bizalom erősítésére. Tá­mogatjuk az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia össze­hívását és azt, hogy erről már a madridi találkozón szülessen döntés. Stadinger István (Bp., 6. vk.), a Fővárosi Tanács elnökhelyet­tese három vetületben — a megvalósult eredmények, a soron levő tennivalók és a tervezett feladatok tükrében — adta elő mondanivalóját. Arról beszélt, hogy az alapve­tő társadalompolitikai prob­lémák megoldását, a gondok enyhítését a szerényebb lehe­tőségek ellenére is folytatjuk a következő esztendőkben. Példaként említette az e terv­időszakéhoz hasonló arányú lakásépítést, az egészségügyi ellátás folyamatos javítását, az oktatási intézmények bőví­tését. a lakóházak, a közmű­vek rekonstrukcióját. Szem­léletes példaként említette: el­érhető cél az óvodák hálóza­tának olyan bővítése, hogy minden budapesti gyereket fel lehessen venni. A NÉP IGAZI HAZAJA LETT AZ EGYKORI ÚRI MAGYARORSZÁG Az idén ünnepeltük hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulóját. A múlt, amire vissza­tekintettünk, küzdelmes, oly­kor nehéz, megpróbáltatások­kal terhes', de egészében véve mégis eredményekben gazdag szakasza történelmünknék. A 35 év alatt a szó valódi értel­mében egy új, a népnek igazi hazát adó ország született az egykori úri Ma'gyarország he­lyén. A fejlett szocialista társada­lom építésében most nehéz és bonyolult feladatok állnak előttünk, de a múlt tanulsága szerint ezekkel is meg fogunk birkózni, mert az alapok, ami­re építve továbbhaladunk, szi­lárdak, s mert népünk, mint az utóbbi közel negyedszá­zadban mindig, most is magáé­nak vallja és cselekvőén tá­mogatja pártunk politikáját. Mi, akik népünk és pártunk bizalmából a kormányban dol­gozunk, minden igyekezetün­kéi azon leszünk, hogy a XII. kongresszus határozatainak szellemében magunk is becsü­lettel szolgáljuk e politika megvalósítását. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy a kormány munka- programját vitassa meg és fo­gadja el. A KORMÁNYPROGRAM VITÁJA Lázár György nagy tapssal fogadott expozéja után meg­kezdődött a kormányprogram fölötti vita. Pap János (Veszprém, 1. vk.), a megyei pártbizottság első titkára beszámolt arról, hogy a dunántúli megyék a ter­melékenység fejlesztésére lét­rehoztak egy társaságot, amely figyelemmel kíséri a nemzet­közi eredményeket, fórumot teremt a tapasztalatcserére, és az egész térségben gazdája a műszaki fejlesztés ügyének. Működésének távlatait legér­zékletesebben a tapolcai bau­xitbánya vállalat eredményei illusztrálják. Az egy főre ju­tó termelés hamarosan eléri az ezer tonnát, fölzárkózva ez­zel az európai élvonalhoz tar­tozó bauxitbányák színvona­lához. Horváth Lajos (Baranya m., 3. vk.), megyei tanácselnök a töjjbi között azt hangsúlyoz­ta, hogy a hivatali apparátu­sok döntései néha késnek. Ba­ranyában erősen hátráltatja a tanácsi tervező munkát az, hogy még nem készült el az új országos településfejleszté­si koncepció, s emiatt kése­delmet szenvedett például a mecseki szénbányászat fejlesz­tésével kapcsolatos döntés is. A kormányprogram tanúsága sze­rint azonban a Miniszterta­nács fontos feladatának tekin­ti az irányító tevékenység to­vábbi javítását, a szocialista demokrácia gazdagítását. Kö­zös dolgunk mindezt elősegí­teni. Bíró Imre (Bp., 37. vk.), ró­mai katolikus plébános el­mondta: a közös teherviselés és a közös felelősségvállalás hangsúlyozásával emlékez­tünk meg a közelmúltban ar­ról. hogy 30 évvel ezelőtt ír­tuk alá az állam és a kato­likus egyház megállapodását. Azóta és ennek alapján az el­telt emberöltő együttmun- kálkodássá, együttműködéssé vált közös javaink, az egész ország építésében. Ez fogal­mazódott meg a püspöki kar nyilatkozatában is, mely sze­rint a magyar kormány mesz- szemenő jóakarása mindig biztosíték volt ahhoz, hogy az egyház a maga útját járva se­gíteni tudjon az új társada­lom felépítésében és megerő- A iövőben ’s elv­onással kezet fogva, testvéri együttműködésben kívánjuk építeni új, boldogabb jövőn­ket. * Herczeg Károly (Borsod m., 11. vk.), a Vas-, Fém- és Vil­lamosenergiaipari Dolgozók fc,'r.-'is7.c. v ezeucneiv fő—".'.ara kiemelte: a szakszervezetek jog- és hatásköre, társadalmi súlya és tömegbázisa megfe­lelő alap ahhoz, hogy — a közvetlen munkahelyektől az országos irányításában vállalt részvételig — megfelelhesse­nek hivatásuknak. Más kér­dés, hogy mindenkor és min­denhol . tudnak-e élni a ’ lehe­tőségekkel? A válaszom az, hogy még nem. De ezért első­sorban magunkat, magamat, testületeinket és tisztségvise­lőinket kell okolnunk. A ta­nulság csak egy lehet: jobban, bátrabban, emberközelibben, következetesebben kell dol­gozni. Győré Sándor: TÖBB ERŐT FORDÍTÓNK AZ ELLÁTÁS FEJLESZTÉSÉRE Győré Sándor (Pest m., 9. vk.), az abonyi Ságvári Tsz elnöke beszámolt arról, hogy képviselői körzetében egyetér­tő visszhangra találtak a kor­mány gazdaságpolitikai dönté­sei. — A gazdaságirányítás kö­vetelményrendszerében ' a ha­tékony munka került a közép­pontba, ennek kulcsfontossá­gát tükrözi az országgyűlés elé terjesztett kormányprogram — mondotta. — Az országnak szüksége van a jelenleginél is több piacképes termékre, egye­bek között élelmiszerre. Ne­künk az a feladatunk, hogy o mezőgazdasági termelést gaz­daságosan fejlesszük, kedvező­nek tartom, hogy a közgazda- sági ösztönzők is ezt diktálják, egyszersmind visszaszorítva a népgazdaság számára előnyte­len termelési ágakat. A képviselő aláhúzta: a nagyüzemi gazdaságok helyes­léssel fogadták, hogy a kor­mány már augusztusban meg­hirdette az 1981. évi felvásár­lási árakat, s ezek ismeretében tudják-érzékelik, mire van szüksége az országnak, jut ide­jük a jövő 'esztendei munka előkészítésére, a termékszerke­zet meghatározására, a terme­lés megszervezésére. A kiegyensúlyozott közellá­tás megkívánja, hogy a szocia­lista nagyüzemek fejlődéséhez igazodjék a háztáji és kisegí­tő gazdaságok termelésének alakulása — mutatott rá a képviselő. Ezután arról szólt, hogy a mezőgazdasági terme­lés függvénye az anyagi-mű­szaki ellátásnak, a mezőgazda­ság létérdeke o szilárd hazai ipari háttér megteremtése, a gépeket, növényvédő szereket gyártó vállalatok fejlődése s a tudomány eredményeinek gyors, gyakorlati alkalmazása. Befejezésül kijelentette: teljes egyetértésünket és támo­gatásunkat adjuk ahhoz a programhoz, amely szerint arányaiban több erőt kívánunk fordítani a kisebb városok, községek alapfokú ellátásának fejlesztésére. A községekben élő dolgozók tegnap sem saj­nálták, a jövőben sem sajnál­ják a munkát, az anyagi hoz­zájárulást, ha településük fej­lesztését kellett, kell segíteni. Megérdemlik, hogy szűkös fej­lesztési lehetőségeinkből egy kicsit többet kapjanak — mon­dotta a képviselő. Szabó Imre (Hajdú-Bihar m. 15. vk.), a megyei tanács elnöke a lakosság közérzetét alapvetően meghatározó ál­lamigazgatási munkáról, taná­csi ügyintézésről szólva rámu­tatott: a szakigazgatási szer­vekhez fordulók ügyes-bajos dolgait nem intézgetni, hanem elintézni kell! A demokratiz­mus helyi kibontakozását a lakosság azon is méri, hogy a munkahelyi és a lakóhelyi tisztségviselők, vezetők mikép­pen foglalkoznak az őket meg­keresők ügyeivel. Nics János (Fejér m. 8. vk.), a Dunai Vasmű főolvasztára elmondta, hogy a megye ipa­ra évente 70 milliárd forintnyi termelési értéket állít elő, s ennek egyharmadát a dunaúj­városi üzemek adják. Most célul tűzték, hogy fejlesztő­kutató munkával, valamint a konverteres acélmű teljes megvalósításával a VI. ötéves tervben az acéltermelést 50 százalékkal növelik, miközben az energiafelhasználást a je­lenlegi szinten tartják. Andrikó Miklós (Szolnok m. I. vk.), a megyei pártbizottság első titkára azt emelte ki, hogy a nagyobb és esetenként konfliktusokkal is járó felada­tok a vállalatok és a szövet­kezetek vezetőitől — s termé­szetesen a társadalmi munka- megosztásban más területet irányítóktól — az eddiginél nagyobb dinamizmust, határo­zottságot, felelősségteljesebb döntéseket követelnek. . Ennek érdekében ösztönözzük a kez­deményezőkészséget, az éssze­rűbb kockázatot vállaló veze­tőket, hozzátéve: ha kell, véd­jük is meg őket. Simon Ernőné (Somogy m. II. vk), az Űjpesti Cérnagyár nagyatádi gyárának áruátné­ző je elmondta, hogy tovább növelik a népgazdaság szem­pontjából jelentős tőkés ex­portot, és a termelés emelése mellett fontos feladatnak tartják a minőség további javítását. A teljesítménybér­ben dolgozók aránya a koráb­bi 56 százalékról 76 százalék­ra nőtt, és a jövő évtől önálló gyárként működő nagyatádi kollektíva, elsősorban a varró- és a kézimunkacérna-gyártás- ban kíván előbbre lépni. Nagy Sándor (Somogy m. 1. vk.), a KISZ KB titkára nyo­matékkai szólt arról, hogy a kormány programjának meg­valósításában az összetett tár­sadalmi érdekviszonyok, az eltérő érdekek figyelembevé­telével és lehetséges legjobb összehangolásával kell előre jutnunk. Ehhez jól működő érdekképviseleti mechanizmu­sokra van szükség, amelyek­ben fontos szerep hárul a társadalmi és a tömegszerve­zetekre, ezek sorában a KISZ- re is. Az ifjúsági szövetség, s általánosságban az ifjúság kész'részt vállalni a nehezebb feladatok megoldásából, nem idegen tőle a munka, min­den értelmes célra, feladatra mozgósítható: bizonyítja ezt részvétele az építőtáborokban, az őszi betakarítási munkák­ban, avagy éppen az árvízká­rok felszámolásában. Ispánovits Márton (Bács- Kiskun m. 11. vk.), a megyei MÉSZÖV elnöke az ígéretes kormányprogram végrehajtá­sának fontos feltételeként és garanciaként említette , a meg­felelő munkamódszer kialakí­tását. Olyan munkamódszerre van szükség — mondta —, amely biztosítja a kormány és a területi szervek cselekvé­si egységét. Jó példaként em­lítette a gyakorlatból a me­zőgazdaságban kialakított ter­melési rendszereket, amelyek bizonyították, hogy — jó érte­lemben mondva — nem sza­bad a közigazgatási határokat figyelembe venni akkor, ha közös érdekek érvényesítéséről van szó. Pál József (Győr-Sopron m. 1. vk.), a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa elmondta: szokatlanok voltak a gyárban végrehajtott olyan intézkedések, hogy például megváltak azoktól, akik nem tartották be a munkafegyel­met, illetve azoktól, akikre nem volt szükség az adott munkahelyeken. Természetes, hogy ezt nem fogadták tet­széssel. Ám az eredmény ön­magáért beszél: a vállalatnál és a városban egyaránt érez­hetően megjavult a munkafe­gyelem is. Bíró Miklós (Szabolcs-Szat- már m. 11. vk.), a MOM má­tészalkai gyárának vezetője arról szólt, hogy a gyáregysé­gek önálló munkájához adot­tak a feltételek, ott sürgősen rendezni kell a jogköröket, el­lenkező esetben komolyai* le­hetnek a vállalati és a népgaz­dasági károk. Ahol viszont nem értek hieg a feltételek, ott súlyos hiba lenne mondva- csináltan nagyobb önállóságot teremteni, hiszen ez az érin­tett kollektívák létét veszé­lyeztetné. összegezésképpen hangsúlyozta, hogy a gyár­egységi döntési kört növelni kell, egyidejűleg javítva a vál­lalatok közötti együttmúkÖT dést. E ffeladatok mellett fog­lalkozni kell az irányítási rendszer fejlesztésével is. A képviselő felszólalása után az őszi ülésszak első munkanapja — amelyen fel­váltva Apró Antal elnök, va­lamint Péter János ■ és Cser- venka Ferencné, az ország- gyűlés alelnökei elnököltek — véget ért. Az országgyűlés ma 10 óra­kor a kormányprogram be­számolója feletti vitával foly-. tatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents