Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-25 / 225. szám
1980. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK Huzal nélkül A Telefongyár októbertől már saját gépsorán állítja elő az átviteltechnikai berendezésekhez szükséges, évi több- százezer nyomtatott áramköri lapot. A szigetelő lemezből különleges eljárással készülő 1,6 milliméter vastagságú, füzet nagyságú lapokra nyomtatják az úgynevezett vezető vonalakat, amelyek a huzalokat helyettesítik, s így a huzalok rendkívül munkaigényes forrasztásait is feleslegessé teszik. A gépsor évente háromszáz- ezer nyomtatott áramkört készít, s a jövőben újabb berendezések üzembe helyezésével, a technológia korszerűsítésével jelentősen tovább növelhetik a gyártást, így e korszerű alkatrészekből exportra is jut. Az új berendezést kiegészíti egy nemrég átadott gépsor, amely a nyomtatott áramköri lapokba ezredmilliméternyi pontossággal ülteti be az integrált áramköröket, kondenzátorokat, ellenállásokat, félvezetőket, diódákat, csévéket. A hagyományos huzalozás automatizálásával a régi technológiának csupán 10 százaléka maradt meg. E két korszerű gépsor várhatóan minőségileg és mennyiségileg is kielégíti a gyár igényeit, mivel e fontos alkatrészek a gyár minden termékének a tartozékai. Öregek napközije Meghitt otthon lesz legalább Még várnak további jelentkezőket Gyermekparadicsom Érden i Hogyne hallottam volna! Sokan beszélik már a faluban. — És mit szól hozzá? — Azt, hogy nagyon jó dolog. Örülök neki. — El fog járni, ha megnyílik? — Hó-hó, hol van az még — csap a vállamra nevetve a kis kövér öregasszony — ellátom én magamat, meg aztán dolgozni is járok hébe-hóba. — Az előbb azt mondta, hogy örül neki. Akkor miért? — Na hallja! Lehetek még én nagyon öreg, akkor majd jó lesz, hogy gondoskodnak rólam. — Nagyon sok községben működik már az öregek napközi otthona, nem újdonság, amit itt, Ürömön csinálunk — mondja dr. Ruszty Klára orvos. Persze, ennek ellenére boldog vagyok, hogy végre sikerül. Kell a törődés — Nagy az igény rá? — Igen. Hat éve vagyok a község orvosa, azóta egyfolytában szerettünk volna valaVálaszol a tanácselnök Három kérdés Tárnokon Most, hónapokkal a jelölő gyűlések után kérdezzük Rozsnyai Mihályt, a tárnoki tanács elnökét: — A tanácsválasztásokat megelőző fórumok lakossági javaslataiból mit sikerült eddig megválói» tani? — A KPM tulajdonában lévő Rákóczi úton alig lehet járni — sérelmezték sokan, és joggal. A panaszt továbbítottuk, segített a járási hivatal is, az eredmény: már júniusban, a választások előtt kikátyuz- ták a gödrös utat, sőt, az addig köves burkolatot 10 centi- méteres aszfaltszőnyeg váltotta fel. Mondanom se kell, a lakók, a tárnokiak legnagyobb örömére. Az örömért, a gyors munkáért köszönet illeti a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékeseit. — A választók igényei közül melyiket tudják ilyen hamar még kielégíteni? — Már a tanács épületében van az a 30 darab, korszerű lámpatest, amelyekkel a Dózsa György úton, a Rákóczi útnak az iskola és a Testvériség út közötti szakaszán, valamint a Szív utca végén, a vasúti lajárónál megoldjuk a közvilágítási gondokat. A Székesfehérvári Édásznál már megrendeltük a munkát, a tervek el is készültek, ha minden jól megy, októberben már nem kell sötétben botorkálniuk az arra járóknak. — Volt olyan kívánság, melynek nem tudnak megfelelni? — Már a jelölő gyűléseken és azóta is több fórumon elmondtuk: akadnak olyan indokolt, vagy kevésbé reális gondok, melyeket egész egyszerűen pénzhiány miatt nem tudunk megoldani. Nem tudunk tornatermet építeni az óvodához; külterületünkön, Belkin belátható időn belül nem lesz nyilvános telefon és túlzónak tűnik az a javaslat, 'hogy az a javaslat, hogy az Egyenlőség utcánál vasúti aluljárót építsünk. A. Gy. GLUCKfk Orfeusz és Euridike Opera 3 felvonásban /Bécsi változat,*! 762/ HAMARI JÚLIA - mezzoszoprán KINCSES VERONIKA - szoprán ZEMPLÉNI MÁRIA - szoprán A Magyar Állami Operaház Kamarakórusa A Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: LUKÁCS ERVIN /Olasz nyelven/ Orfeusz, aki az énekével megbúvóit és hatalmában tartott mindenkit, csak az istenek és az emberek kó-, zott álló, mitikus lény lehet - ezt vallotta az ókori ember így idézi operaszinpadra Gluck is, ezért énekel Orfeusz női hangon. Az ellenállhatatlan dalok megje- lenitése az operairodalom egyik különleges feladata, amelyet Hamari Júlia a szerephez méítón oldott meg, először a világsikert hozó - Ricardo Muti vezényelte - firenzei előadáson, majd a Hungaroton-felvételen. HÜNGÁROTQN/H'ANSUMEZ HETEK. 1 DEJ£N-V,V ’ ALEME2EK ÄR/V 50 Fi - />' . ■ ' mit csinálni. Ürömön viszonylag sok idős ember él, vagy teljesen egyedül, vagy — ha a gyerekeivel is — a nap legnagyobb részében magányosan. Én. aki naponta találkozom velük, ismerem nemcsak testi, hanem lelki elesettségüket is. Az igazság az, hogy hatvan éven túl szinte minden ember rászorul az orvosra és főként: rászorul a törődésre, még ha egyébként jó erőben is van. Az öregeket az egyedüllét nagyon sújtja. — A magány ellensúlyozására születnek ezek a napközik? — Is-is. Egyrészt itt valóban összejönnek, együtt vannak, a hasonló korúak, ez nagyon jó, de azért a napközik többek mint a társalkodóhelyek. Az ellátás biztosítása (minimális egyéni hozzájárulással,) könnyít anyagi helyzetükön. Itt van a legtöbb alacsony nyugdíjú ember, alig 1300—1400 forinttal. Könnyít az életükön a napközi úgy is, hogy nem kell fáradniuk a beszerzéssel, hogy télen spórolhatnak a tüzelővel, most egész nap kellemes, jól fűtött helyiségben lehetnek. — Hány idős emberre számítanak, hány személy befogadására lesz alkalmas az épület? — Vöröskeresztes aktíváink fél éve folyamatosan felmérték az igényt Ügy tűnik, hogy egyelőre többen vannak a jelentkezők, mint a hivatalosan megállapított létszám, ami, ha jól tudom, 20 személy. — Mikor vehetik birtokukba a helyiséget az ürömi öregek? — Gondolom a jövő év elején. Bizony „feliratkoztam" — Ügy bizony, nagyon is jó lesz, mert hát öreg vagyok, meg gyenge én már, mindig gyengébb — mondja özvegy tseller József né. — Tudom ám én — beszél-beszél az egyébként némaságra kárhoztatott ember gátja szakadt kényszerével —, hogy az a drága doktornő az akarja, hogy legyen nekünk egy ilyen napközink, ahol mi, öregek összejöhetünk, és együtt kicsit elfelejtjük a bajunkat, a védőnő azt is mondta, hogy kapunk majd ebédet, egymagára úgysem szívesen főz az ember, de mennyit szenvedtem én már az életben, de egy szavam nem lehetett soha, drága egy lélek az a mi doktornőnk. Kalahusz Irma 81 éves, két éve teljesen egyedül él a kis, szoba-konyhás lakásban. — Tetszett már hallani, hogy öregek napközije nyílik a községben ? — Igen fiam, hogyne. — Mit tetszik hozzá szólni? — Még én nem foglalkoztam a gondolattal, de jó lesz. Egy kis otthon legyen legalább. Egyedül élek, és bizony már úgy vagyok, hogy sírással kelek, sírással fekszem. Sajnos a lábam is rossz. De a doktornő azt mondja, hogy egy kis mozgás kell, majd a napköziben lesz. Mondják, hogy sok faluban van már ilyen. Kürtös Rudolfnét nagy munkában, meszelésben zavarom meg. — Jöjjön csak, jöjjön, legalább pihenek egyet — invitál vidáman a csupa élet, fiatalos öregasszony. — Egyedül él? — Nem, a lányommal, de hát ő reggel elmegy és csak este jön haza — Jó dolog az öregek napközije? — Jó hát! Ahol már van ilyen, ott is mind dicsérik. — Miért iratkozott fel? — A társaságért. Csakis azért. Jó lesz egy kicsit el- trécselni. Higgye el, sok magányos ember él itt a községben, most is milyen szomorú volt, hogy egy idős asszonyt temettünk. Ha ez a napközi már meg lett volna, biztos hogy nem kellett volna olyan kivert kutyamód betegeskednie, — Általában minden idős ember így vélekedik a napköziről, mint ön? — Hát ez nem biztos, mert ugye a magányosok közt is akad sok passzív, visszahúzódó ember, azok úgy sem fognak eljárni ide sem. Többszörös összefogás Szirmai Róbertné, a közös községi tanács vb-titkára. — Mennyibe került és mekkora a létesítmény? — Nagy szerencsénk volt. A 350 ezer forint ugyanis, ami rendelkezésünkre állt, nem lett volna elegendő a megvalósításhoz. A Kőfaragó Vállalat azonban átadta nekünk egy használaton kívüli épületét, mely kellemes környezetben van, szép nagy udvarral. Az átalakításhoz pedig társadalmi munkában készültek el a tervek. Így aztán, többszörös összefogással 450 ezer forint végösszeggel hamarosan elkészül, az orvosi szobából, ebédlőből, nappaliból, különböző kiszolgálóhelyiségekből, mellékhelyiségekből álló létesítményünk. — Az igények és a lehetőségek, úgy hallottam, még most sincsenek szinkronban? — Ez túlzás. Jelenleg harmincán vannak az igénylők a húszas létszámmal szemben. Ez nem sok. Nem szabad zárt körnek elképzelni ezt a napközit A húsz személy nem azt jelenti, hogy kész, névsorolvasás és senki más ide be nem teheti a lábát. A megszabott létszám csak az étkezésre vonatkozik. De bárki — akárcsak egy klubhelyiségbe — jöhet, mehet, beszélgethet, kártyázhat, szórakozhat, tévét nézhet — Mikor lesz az átadás? — 1981 első negyedévében. S. Horváth Klára Mtmep 1 . • ; m §951 * 3l A Magyar Posta Szociális Hivatalának százszemélyes üdülőóvodája működik szeptember óta Érden. Az óvodában kéthetes turnusokban váltják egymást a gyerekek., A könnyű- szerkezetes, modern épületet a Pesit megyei Állami Építőipari Vállalat tizenegy hónap alatt építette fel. Képünkön: Sokféle szórakozási lehetőség áll a gyermekek rendelkezésére a tágas udvaron. CONECO '80 Korszerű építőanyagok Tizenöt ország mintegy 170 kiállítója vesz részt az idén a Coneco ’80 építőanyagipari kiállításon, melyet az Incheba Külkereskedelmi Vállalat kétévenként rendez meg Pozsonyban. A korszerű építési eljárásokat, technológiákat, új épületszerkezeteket, és a legkorszerűbb építőanyagokat bemutató kiállításon magyar vállalatok is részt vesznek. A kiállítás magyar pavilonjában a 660 négyzetméternyi területen, 6 témacsoportban 17 hazai vállalat tárja fel kínálatát. Többek közt az Iparterv és a Fémmunkás Vállalat korszerű könnyűszerkezetes építési módszereket mutat be, ez utóbbi termékeit is felvonultatja. Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat a tömeges lakóházépítéshez készített műanyaglamellás harmonikaajtókat, gyorsan felszerelhető ajtótokokat és háromrészes beépített konyhát állít ki. A Csongrád megyei Fémtechnika Vállalat a nagy raktárak, üzemcsarnokok ajtajainak gyors nyitására, zárására szolgáló teleszkópos kapurendszereivel mutatkozik be. Nagy várakozás előzi meg a Finomkerámiaipari Művek színes fürdőszobaberendezéseit, változatos mintázatú fal- és padlóburkoló anyagait. A pozsonyi Coneco ’80 alkalmat nyújt a kétoldalú, magyar —csehszlovák építőanyagipari együttműködés újabb fejlesztési lehetőségeinek feltárására, a termelési kooperáció bővítésére is. Gombó Pál: Csütörtöki koktél í Derűs az idő, a rágalmazók szerint a ^ vénasszonyok nyara ez, ám a rokonszen- $ vesebb emberek mind tudják, hogy a magyarországi indiánok nyaráról van szó. A VARBAN A fővárosi Várban sétálok, a Tóth Árpád sétányon. Aztán befordulok egy rondellára. Tágas körívén belül fa is van, bokor is, mellvédjéről hatalmas tájakra nyílik kilátás. Láthatták innen őseink a Sashegy avagy a Szabadsághegy felől betörő ellent, láthatjuk mi is a szemben levő Naphegy tetején a századik évét ünneplő Magyar Távirati Iroda panorámacsúfító hosszú-hosszú, szürke épülettömbjét, ahonnan, mint tudvalevő, a világ hírei törnek be egyébként szép hazánkba, és határvillongásokkal, terrorral, repülőgépkatasztrófákkal növelik vérnyomásunkat. Mondom, a rondellán fa is akad, bokor is, de főként szemét. Sok és változatos. Papírzacskók és nylonzacskók, cigarettacsikkek és bádog féldobozok, sörösüvegek és alkohol- mentes kólásüvegcserepek. A látványra rögvest felismerem, hogy ez az a rondella, amelyet sohasem takarítanak; képzeletemben tüstént ásót ragadok és kutatómunkába fogok. Egy ásónyommal alább cigarettasodrót találok, két ásónyommal lejjebb halcsont fűzőt, de nem lehetett ám valódi, mert a halcsont nem tart ki egy századig, nyilván fácáncsontból készítették. Aztán az egyre mélyülő gödörből derespálca, török korbács, tatár nyílvessző, leányasszonynak való varko:sdísz, cinkkupa kerül napvilágra és egy pergamen rárótt üdvözlőszöveggel, mely nyilván a rondella felavató ünnepségén olvastatott fel. STÁTUSZ Még azon vasárnap délután a Ferenchegyen sétáltam. Ott meg mit látok, mit nem? Egy befelé görbülő, dróttüskékkel ellátott magas | kerítést, féltitkos épület lehet mögötte, kapu- I ja is áramra működik, ám rajta ártalmatlan f felirat: FELVESZÜNK: TAKARÍTÓNŐT ÉS ELEKTROMÉRNÖKÖT így, ebben a sorrendben. Kedden kinyitom az újságot is, VILLANYSZERELŐ VÁLLALAT FELVESZ: GYORS-GÉPÍRŐT, ANYAGELLÁTÁSI ELŐADÓT, RENDSZERVEZÖT így, ebben a sorrendben. Amiből le lehet vonni azokat az egyszerű és mindennapi tapasztalattal megegyező következtetéseket, hogy: I. művelődési és oktatási szintünk következtében, ha van is szükség, csak másod-harmadsorban szakképzett értelmiségiekre, elektromernökökre, rendszervezőkre; 2. viszont szorongató a hiány takarítónőkben; 3. és mint minden hiányzó káderféleségnek, a takarítónőknek is megnőtt az ázsiója, magyar kifejezéssel élve, a státusza; 4. mindezek pediglen teljességgel indokolják, hogy manapság a vállalati takarítónők munkaideje ritkán üti meg a napi négy órát, gyakrabban (ha a munkaidő egyben dologidő is, mert az illető meuékáliásban háztáji bejárónő) a két órát. A státusz emelkedésének tudatosítása mellett ez olyan területekre is elvezetheti a gondolkodást, amelyeken már számolni is kell. Ám ez már nem az én asztalom, csak azt tudom, hogy ha az alacsony fizetés napi két órára havi 2500, akkor nyolc órára négyszer annyi, és ha a bejárásért óránként 30 forint jár, akkor az ... könyvelőt keresek, abban nincs hiány. TOVÁBBI ÉSZREVÉTELEK 1. Egyik kedvenc napilapomban kis cikket olvasok. A címe: HASZNOS ÜZEM- ÁGAK. Már ez a címsor is mellbevág, mert ha címsor, vagyis éppen ez a szöveg hivatott felkelteni az érdeklődést, akkor a haszontalan üzemágak a gyakoriak és a hasznosak kívánkoznak kiemelésre. De mit mond a szöveg? így kezdi: „Sokan — hajlamosak az általánosításra — elkönyvelték: a termelőszövetkezeti üzemág kétes üzelmek színhelye.” Az általánosításra hajlamosak végleges meggyőzését pedig a következő félmondat hivatott foganatosítani: „A gazdaságok többsége a mezőgazdaságra alapozva működteti melléküzemágait.” Bizony, a többsége! A kisebbségről ezúttal nem esik szó. 2. Bárdos György, az új magyar világbajnok — pedig világbajnokságokkal nem vagyunk amúgy igazából elkényeztetve! —, szóval a fogathajtás új világbajnoka nyilatkozik másik kedvenc napilapomban. Idézek néhány mondatot: — Az egyik legkedvesebb lovam, az Űjság- iró — mondja, miközben megsimogatja a nyakát. — A világbajnokság előtt megsérült és kénytelen voltam itthon hagyni. Szerencsére a helyettese, Füles, jól pótolta. Érzelmeim — lévén főfoglalkozásomra nézve újságíró — vegyesek. Az a tény, hogy az újságírót sokan meglovagolni szándékoznak, köztudomású, ha egyébből nem, némely nyilatkozatokból. Hogy egy valódi lovat Újságírónak neveztek el, ezek után nem meglepő, sőt, kedvenc lóról lévén szó, egyenesen megtisztelő. Az meg, hogy pótlására éppen a Füles, vagyis felerészben ugyan szamár, de másik felerészében sajtótermék alkalmas — e* már felemelő. Felerészben.
