Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-21 / 222. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 232. SZÄM 1980. SZEPTEMBER 21., VASÁRNAP Varrónőkből manökenek Bemutatták, mi lesz a divat Visszavárnak húsz kismamát Könnyedén mozgó fiatalok, elegáns ruhák színpompás lát­ványa jellemezte a minap azt a divatbemutatót, amelyet az abonyi Művelődési Ház nagy­termében rendeztek. Kétszáz néző tapsolta pirosra a tenye­rét, mikor a program végén valamennyi amatőr manöken együtt sorakozott fel a szín­padon a legjobban sikerült ruhákban. A nézőket élénken foglalkoztatta a kérdés: kik ezek a fiatalok, és honnan ez a sok remek kabát, felsőruha, szoknya? Erre a kérdésre vá­laszt keresve jutottunk el az Egyesült Ruházati Szövetkezet abonyi üzemegységéhez. — Hogyan támadt az ötle­tük, hogy divatbemutatót szerveznek? — Nekünk, KlSZ-fiatalok- nak kitűnő kapcsolatunk van a vasipari szövetkezet Abonyi Lajos és a kocséri Petőfi Ter­melőszövetkezet Lőwy Sándor alapszervezetével. Ezt az évek óta gyümölcsöző ismeretséget akartuk szorosabbra fogni — válaszolja Matusinka Tiborné, a divatbemutató szervezője. — Szerződést kötöttünk, melyben szerepel a sport, ta­nulás, politikai képzés erősí­tése mellett az is, hogy közös szórakoztató rendezvényeket szervezünk. Így pattant ki az ötlet, hogy szövetkezetünk ké­szítményei bői és saját kreá­ciókból bemutatót tartunk. ­— Milyen vállalati termé­keket mutattak be? — Szövetkezetünk kizárólag felsőruházati cikkeket készít — mondja Urbán Istvánná műszakvezető. — A Budapes­ti Egyesült Ruházati Szövet­kezet abonyi részlege va­gyunk. Gyermek és kamasz felsőruhákat, kabátokat var­runk, fiúknak. Mindenfajta kabát szerepel a gyártmá­nyaink között, a téli és átme­neti kabát egyaránt. A köz­ponttól megkapjuk a szab­ványt, és annak alapján meg­varrjuk az árut. Néha export megrendelésünk is van, de jelenleg csak hazai cégeknek dolgozunk. — Hogyan teljesítik a ter­vet? — A mi részlegünk min­dig tudta teljesíteni, amit vártak tőle — kapja elő a vaskos dossziét Török Sán- domé adminisztrátor. — Az első' félévben 15 800 darab ka­bát került ki a varrónők ke­ze alól. Tavaly az első félév­ben- majd’ 8,5 millió forint értéket- gyártottunk. Az idén valószínűleg lesznek gond­jaink a munkaerőhiány miatt, de megteszünk mindent a tervteljesítés érdekében. — Van-e elegendő szakem­berük? — Ezt a munkát főként be­tanított munkások végzik, — veszi-át a-szót Urbán István­Elkötelezett alkotó SzobortárSat a kertben Kiss István plasztikái Cegléden •A kellemes meglepetés va­rázsával hat a látogatóra az a látvány, amelynek részese le­het ezekben a napokban,_ ha felkeresi a helyőrségi műve­lődési központot Cegléden. Szándék és megvalósítás rit­kán rímel ilyen összecsengőn, mint itt és most. A szépen parkosított kerthelyiség — impozáns térkiképzésével — alkalmas színhelyül szolgál szabadtéri szobortárlatok rendezésére. A fiatal fák, cserjék megfelelő hátteret ad­nak, és nincs az a rafinált ki­állítótermi installáció, amely ezeknél jobban betölthetne szerepét; úgy különítve el egymástól a plasztikákat, hogy egyúttal a művek összességét, egymást erősítő vonulatát is kellően kiemelje. Emlékművek sora Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész harminc kis­plasztikáját szeptember 30-ig tekintheti meg a közönség Cegléden, a Kossuth Ferenc utcai épületben. A város kul­turális életében jelentős ese­mény ez a tárlat. Ilyen szín­vonalú vállalkozásra aligha volt példa az utóbbi években, éppen ezért dicsérendő a helyőrségi művelődési köz­pont programja, amely — szélesre tárva kapuját a nyil­vánosság előtt — művészeti életünk reprezentánsát mu­tatja be. A szobrászművész a hábo­rú után indult nemzedék tag­ja. 1953-ban szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Kisjaludi Stróbl Zsig- mondtól, Mikus Sándortól és Pá.tzay Páltól sajátította el a művészet alapjait. Művészi ábrázoló ereje részben ^ az egyszerű fogalmazásban, rész­ben az elkötelezett alko­tóra valló témaválasztás­ban rejlik. Sajátos eszközei­vel vallatja a történelmet, emléket állítva a végvári vi­tézeknek, a kurucoknak, akik a maguk korában az ország oltalmazásáért, a független­ségért véreztek. Századunk elejének szerveződő agrár­mozgalmát jelképezi az end- rődieknek készített pafasztfi- gura, a • korabeli plakát sike­res tárbeli megvalósítása a Magyar Tanácsköztársaság emlékműve. Számos szobra a hazai városok köztereit gaz­dagítja. A többi között az ő nevéhez fűződik a Pest-Buda egyesítésének centenáriumára készített margitszigeti kör­plasztika. Fonyódra kerültek a békét szimbolizáló, magas­ba röppenő galambjai. A nemzetközi haladás, a népek felemelkedésének ösz­tönzőiéként mintázta meg Lu­mumba portréját. Tenyérbe simuló apró szobrocskái épp olyan erővel hatnak, mint életnagyságnál nagyobb köz­téri alkotásai. A gazdag téma- választást jelzi, hogy Kiss István az élet teljességének bemutatását tűzte céljául. Há­romalakos család kompozíció­ja, lányportréja, tükrös női aktja, az alföldi pásztoréletet megjelenítő állatfigurás alko­tásai az élet sokszínűségéhez való vonzódását mutatják. Közös óhaj A vendégkönyvben szapo­rodnak az elismerő, lelkesült bejegyzések. Jönnek az üze­mekből, intézményekből az együtt dolgozó emberek ki- sebb-nagyobb csoportjai, se­reglenek az iskolások. Van­nak, akik kifejezésre juttat­ják óhajukat: — jó lenne, ha egyszer Cegléd valamelyik la­kótelepén is állhatna Kiss Ist­vánnak egy alkotása. Tamasi Tamás né. — Van néhány szakmun­kásunk is, továbbá tanfolya­mot végeztek sokan, de a többség betanított munkás. Két hónap alatt kell meg­tanulniuk a szakmai fogáso­kat, és aztán teljesítménybért kapnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy ennyi idő elég. Hetvenhatan vagyunk és visszavárunk még húsz mun­katársat a gyesről. De így is gondban vagyunk. A két mű­szakot kevesen vállalják, pe­dig húszszázalékos pótlékot kapnak. Ha jól dolgoznak, megvan a havi 2500 forint. Gépeink modernek, a munka nem nehéz. A munkahelyet nemrég parkettázták, van zu­hanyozónk, öltözőnk. Panasz­ra nincs okunk. — Milyenek a munkakörül- 'mények? — Ez az épület valamikor kastély volt. Aztán magtár lett, majd mi kaptuk meg. Tágas, világos, nagy ablakok vannak, és erős fényű lám­pák. Harmincöt korszerű NDK-beli és hazai gyártmá­nyú varrógépünk, vasaló- ra­gasztógépünk és gomblyuka- zónk van. Az alkatrészellátás megoldott, saját műszerészünk gondoskodik a zavartalan munkamenetről. — A borítékon kívül mit kapnak a dolgozók?------Szerintem- -ami -a -legfon­to sabib — szólal meg Matu­sinka Tiborné — az az, hogy a vezetőség támogatja a to­vábbtanulást. Sokan járnak gimnáziumba, érettségit sze­reznek és tovább dolgoznak nálunk. A keresettől függően a részesedés eléri a négy szá­zalékot. Három év elteltével hűségpénz jár. A beutalókból, segélyekből is jut. Szeretünk itt dolgozni. Csilléi Béla A hosszú évekig mezővá­rosként emlegetett Cegléden a felszabadulás után is el kel­lett telnie több mint két év­tizednek, hogy a mezőgazda- sági jelző elé kerüljön az ipar, mint meghatározó gaz­dasági ágazat. Azt, hogy Ceglédet ma a fejlett iparral rendelkező vá­rosok közé sorolhatjuk, előse­gítette az itt működő hét ipari szövetkezet is. Amikor a város ipari munkásságáról beszélünk, hajlamosak va­gyunk csak a nagyobb üze­mekre gondolni, holott az ál­lami vállalatoknál színesebb skálát mutat fel az itt dolgo­zó hét szövetkezet. Egy-egy kiállítás, kiemelkedő termelé­si eredmény, vagy a város- politikai események kapcsán kerül szóba a különböző fó­rumokon az ipari szövetkeze­tek eredményes munkája. Gyors alkalmazkodás A város 4 milliárd forintot kitevő ipari termelési értéké­ből 250 millió forinttal veszik ki részüket ezek a középüze­mek, amelyek ma a legrugal­masabban tudnak alkalmaz­kodni a változó gazdasági kö­rülményekhez. Életképességü­ket, létük indokoltságát a legújabb gazdaságpolitikai irányelvek is megerősítik. Ezt azonban a gyakorlatban is bizonyítani kell, mind a napi gyors döntésekben, mind a hosszú távra, szélesebb ho­rizontra való kitekintéssel ké­szülő tervekben. Talán nem eléggé közismert az a nagy önállóság, amellyel gazdálkodik egy-egy ipari szövetkezet. Ha valahol, hát ezeknél feltétlenül szükség van a menedzser típusú veze­tőkre, akik széles körű tájé­kozottságra alapozva, napon­ta tudnak a munka operatív irányításával úgy alkalmaz­kodni a változó piaci viszo­nyokhoz, hogy mindig bizto­sítva legyen a tagság munka- lehetősége. Ennél a sajátos tulajdonformánál ugyanis a legfőbb vezető ez irányú fe­lelősségét jogszabály írja elő. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta telje­sen szabadon választják meg — profiljukon belül — az elő­állítani kívánt árut, az anya­gok beszerzési forrását és az értékesítési csatornát. A központi, általánosan megfogalmazott irányelveken kívül a tapasztalat, a szakma jelenének, jövőjének ismerete, kutatása segit a gyártmány­szerkezet kialakításában. El­engedhetetlen a folyamatos tájékozottság a technikai fej­lődés, az áruforgalom, a fo­gyasztási szokások, pénzügyi éiet területét illetően. Többféle szolgáltatás Az ipari szövetkezetek meg­alakulásának eredeti célja mellett, miszerint a lakóterü­let szolgáltatási igényeinek kielégítésére elsődlegesen hi­vatottak, ma már ki kell használni a kis sorozatú, egyedibb termelés iránti ér­deklődés növekedését is a ter­melés fejlesztésével. Erre pél­da a cipész szövetkezet ha­gyományos fazonú, kézimun­ka-igényes kollekciója, amely iránt töretlen az érdeklődés az ország több területén. A Nívó Szövetkezet felsőruhá­zati termékei a nagyüzemek nagy szériában készülő árui közt jelentenek változatossá­got az üzletekben. A háziipari szövetkezet kötött-horgolt ru­hái az egyedi igényeket szol­gálják, konfekcionált gyer­mekruhái pedig a szovjet kül­kereskedelem keresett cikkei. A Stylus Szövetkezet exklu­zív bútorai a szakma élvona­lát képviselik, ezért az érté­kesítési csatornát ennek meg­felelően választják ki. A szol­gáltató szövetkezet mutatja a legszínesebb profilt ebben a kategóriában, mivel a szemé­lyi szolgáltatáson kívül (fod­rász, fényképész! a könyvkö­tészet, takarítás, szigetelés ál­taluk honosodott meg a vá­rosban. Jelentős tényező a város és környéke építési munkáinak kivitelezésében az építőipari szövetkezet, amely a jövőben a karbantartási, felújítási munkákból nagyobb részt fog kapni. A járást is ellátják A Vasipari, Elektromos, Mű­szerész Szövetkezet produktu­mai — exporttevékenységük révén — a földrész határait is túllépik. Ez pedig nem csu­pán gazdaságpolitikánk irány­vonalába illő termelésszerve­zést jelent, hanem a minőségi munka védjegye is, E színes paletta ismertetéséhez hozzá­tartozik, hogy a hét szövetke­zet részlegeinek kiterjedt há­lózatával munkaalkalmat ad, termékeket és szolgáltatást nyújt a városon kívül a já­rás lakóinak is. Sárik Jánosné iskolaszerek és pénztárcák Ú] csarnok a cipőgyárban Nagy méretű — 52 méter hosszú, 36 méter széles — üzem­csarnok épül a PEMÜ ceglédi cipőipari gyárában. A Fejér megyei Építőipari Vállalat dolgozói jelenleg az épület oldalszerkezetét állítják össze. Apáti-Tóth Sándor felvétele rTöbbgyermekes szülőkkel beszélgettem a napokban. Mi másról is eshetett volna szó, mint a tanév kezdetéről, amely lázas izgalomba ijozza a gyerekeket, és vége nincsen számolásra készteti a felnőtte­ket. A tanítás ingyenes. Igen ám, de mennyibe kerülnek a tanuláshoz szükséges kellé­kek? Nagy úr a muszáj, a rá­adásul igényes a gyerek, a szülő, az iskola. A szebb, a jobb kell mindenből. Vagy kellene. Táska, füzetcsomag, külön­féle íróeszközök. Füzetborító műanyag tasak, ha itt nincsen épp, hát akkor az ország túlsó csücskiből. Címke és csoma­golópapír, festékek, színes ce­ruzák, ragasztó, gyurma, rajz­tábla, - kisolió, készletek a ma- t.ematikatanulásiioz, tisztasági csomag, tornadressz — s lehe­tőleg melegítő is jó, ha van. Vonalzók. Lábbeli, ruha, ün­nepségre egyenruha, iskolakö­peny — ebből váltás is. Kisdo­bos- vagy úttörőöltözék-kiegé- szítők. A nagyobbacskák az is­kolaköpeny alatt is óhatatla­nul divatoznak, s meglehet, hogy a golyóstollbetétre ku- nyerált pénzből egy kis üveg kölni lesz... Van holmi, ami szerencsére szinte szétnyűhetetlenül örök­lődik testvérről testvérre. Ám a legtöbb iskolaszer menthe­tetlenül fogyóeszköz, és a sok kicsi sokra megy alapon való­ban tetemes összegbe kerül, még akkor is, ha a szülőknek' a tanév kezdetére a munka­hely, a szakszervezet anyagi segítséget ad. Kétgyermekes, szigorúan pénzbeosztó család költségve­tése mutatta, hogy több Ady- bankóba került a tanévkez­det. S még mi minden hiány­zik! A nagyobbacska gyerek tornadresszét cserélni kell, s nem is akármilyenre, mert az iskolában egységes a színvi­selet. Be is járják érte Tolnát, Baranyát, riadóztatva a ro­konság: ha valaki, valahol ilyen színűt s méretűt találna, okvetlenül vásárolja meg. A gyerek osztálykirándulásra megy: uzsonnacsomag, zseb­pénz az alapköltségek mellé. Művelődését segíteni először épületes mesekönyvekkel, majd a kötelező olvasmányok köteteivel és irodalmunk gyöngyszemeivel: életkorához mérten kell kiegészíteni házi kis könyvtárát, figyelembe vé­ve érdeklődési körét. Játék is kell, olyan, amilyen X-nek van, vagy épp olyan, amilyen annak nincsen. Esőköpeny, anorák, „békavadász kiscsiz­ma” a beköszöntő esős idő­re... A sort a végtelenségig le­hetne folytatni. S mindezt azért próbáltam dióhéjban összefoglalni, mert a beszélgetés, felsorolás, mor- golódás alkalmával, ha a szá- mítáfokat néztük, bár pontos­nak tűntek, mégis egy kis hi­ba csúszott itt-ott az összeg­zésbe, a felsorolásba. Mert mindenből általában az új kell. A felfeslett varrású iskolatás­kát legtöbbször nem javíttat­ják meg, hanem eldobják. A rajztábla a nyáron hogy, hogy nem, „megfeleződött”, és polc lett belőle a hétvégi házikó barkácssarkában. A kinőtt is­kolaköpeny nem kap ötletes toldást, hanem a kukába ke­rül, vagy a rongyoszsákba. A tavalyi könyvborító kopott, fél színes ceruza nem ceruza, és fél radír nem radír. Igényes a gyerek, a szülő, még az isko­la is. ti a mindezt egybevetjük ■*"* más, környező és távolab­bi országokban bevett szoká­sokkal, akként fest a dolog, hogy — pazarolunk. Igaz, ott kimondják: költséges a tanu­lás. De öröklődnek a holmik, a tankönyvek, iskolaszerek, a gyerek számára a szünidő olyan, mint a felnőttnek a sza­badságideje. Aki szabadságról visszatér, az sem cserél éven­te íróasztalt, mappát, munka­köpenyt, gépet, szerszámot, oly indoklással, hogy az már hasz­nált, és különben is. új mun­kaévet kezd. Tulajdonképpen ezt megfontolva, lehetne keve­sebb kiadással, „Tolna—Bara- nya-bejárás” nélkül tanévet kezdeni. E. K. Bemutató a tanpályán Őrzők, védők versenyeznek Népes táboruk van Ceglé­den az ebtenyésztőknek. Fia­talok, idősebbek egyaránt tar­toznak közéjük. Van, aki kedvtelésből, mások tényleg tenyésztési szándékkal tart­ják, nevelik házuk táján a kedvenc négylábúakat, A Magyar Ebtenyésztők Or­szágos Egyesületének ceglédi szervezete havonta összejöve­telt tart a művelődési köz­pontban. A város szélén tan­pályájuk, gyakorlóterük van, ahoi vasárnaponként az ebek nevelésével, idomításával, szoktatásával szakképzett irá­nyítók segítségével foglalkoz­nak fáradhatatlanul. Eredmé­nyeikről időnként nagyközön­ség előtt is számot adnak. Vasárnap, szeptember 2l-én délelőtt 10 órakor a Gerje mentén levő kiserdőben, gya­korlóterületükön ügyességi és munkakutya-bemutatót tarta­nak. A helyszínen tombola- árusítás is lesz és a kisorso­láskor a nyertes jutalma egy szép kölyökkutya lesz. ISSN 0133-2*01) (CeslMt Hírlap) n Védjegyük a jó minőség Helytálló ipari szövetkezetek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents