Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-20 / 221. szám
Kfünap 1980. SZEPTEMBER 20., SZOMBAT ELSŐ HETEK A KATEDRÁN Más, mint a főiskolai gyakorló Pályakezdők. Még alig szárad! meg diplomájukon a tinta, ám két fiele mar tanítanak, gyerekeket neveinek, osztályokért felelősek. A világot jelentő deszkák nekik a katedra deszkái. S hogy milyen érzés e deszkára állni? Hogy mit jelent először önállóan közösségeket, emberpalántákat formálni? Hallgassuk meg a legérintettebbeket! Nehéz, de varázsos Baumgartner Szilvia, a pécsi Tanárképző Főiskolán végzett angol—orosz szakon. A budakalászi általános iskolában tanít: — Az az igazság, kevésbé izgultam, mint ahogy számítottam rá. Csupán annyit változott az életem, hogy tudom: mostantól ez a munkám, a hivatásom, s mérhetem az eredményt is, követhetem a gyerekek fejlődését. A főiskola inkább csak lehetőségeket kínált, s aki önmagától nem kereste a lehetőségeket a gyakorlat megszerzésére, nehezen boldogul. Az utolsó két esztendőben félévente 8 órányit tanítottunk, s ezenkívül összefüggően egy hónapot. Kevés. Hogy mennyire az, arra tálán bizonyíték, hogy csoporttársaim fele nem lett pedagógus, a többiek zöme is nevelőotthonban, napköziben talált állást, s csupán ketten-hárman tání- tunk. — Az első napok? Kedvesen fogadtak, s apróságokban, nagyobb ügyekben is segítettek az itteni nevelők. Tanácsot adtak, például az osztályfőnöki tanmenet készítéséhez. Nagy megtiszteltetés ért ugyanis: már az első évben osztályfőnök lehetek, ráadásul 5. osztályban, így láthatom, négy év után milyen emberekké lesznek a tanítványaim. — Nem, nem könnyű, de éppen ezért varázsos. Az osztályban, a gyerekekkel lehet csak igazán megtanulni azt, amit úgy hívnak: pedagógia, bánásmód, hangnem. Persze a gyerekeknek sem lehet köny- nyű, nemcsak én nem ismertem őket, ők sem engem. Nagy a felelősség. S hogy miért? Szinte mindenért, az osztályközösség fejlődéséért, a szaktárgyaim oktatásáért, az úttörőéletért, azért is, hogy a gyerekeimnek könnyű legyen az átmenet az alsó tagozatból a felsőbe. Maguk mögött hagyták az osztálytanítót, akit korábban mindennap láttak, most mindegyik órán új arcokkal találkoznak. A bizalmukat nekem kell bírnom. A gyerekek egy része rendkívül ragaszkodó. A szeretet megtérül. Akad, akinél ma, s olyan is, akinél csak holnapután. — Amit még meg kell tanulnom: minden gyerek, minden osztály kuiónoozó s másmás módszer a célravezető. Az én osztályom például eléggé szétszórt s a fegyelmezés csak úgy sikerülhet, ha mindegyiküli figyelmét lekötöm. Erre az első osztályfőnöki órák nem voltak alkalmasak, hiszen főiként adminisztratív teendőim voltaik. Ezután jönnek csak az izgalmas témák, a beszélgetések a barátságról, a közösségről, a napirendről, olyasmiről, ami fontos a gyerekeknek... — Hiányérzet? Egyelőre csak az egyik szakomat hasznosíthatom, oroszt tanítok, de októbertől a másik sem vész el, két csoportban angol szakkörösöket oktatok majd. Hazajöttem Kochánné Czinszky Márta, az esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki tagozatáról került a törökbálinti Köztársaság téri iskolába: — Idén először az alsó tagozaton bevezették nálunk a tantárgycsoportos oktatásit s nekem a negyedik osztályok jutottak. Arról van szó, hogy itt már nem az osztálytanító oktat minden tárgyat, hanem — akár a felsőbD osztályokban — a szakképesítés alapján néhány tantárgyat tanít csak egy-egy nevelő. Én például a főiskolán rajz-könyvtár szakkollégiumra jártam, s itt magyart, rajzot, környezetismeretet és éneket tanítok. Ezenkívül rámbízták az iskolai könyvtárat is. Tény, hogy így alaposabban fölkészülhetek egy-egy órára, s könnyebben eligazodom a munkámban. — Az évnyitó volt a legnehezebb. Elszorult a gyomrom, amikor először megláttam az osztályomat, a negyedik C-t, s a gyerekek szüleit. Talán mert akkor éreztem először: rajtam múlik az, hogy a 34 gyerekből a lehető legtöbbet hozzam ki. Azóta csak egy alkalommal izgultam, az első szülői értekezleten. Hatszor is megfogalmaztam a kezdő mondatot, mire úgy sikeredett. — talán —, ahogy gondoltam. — Könnyű beilleszkedni a tantestületbe. Tulajdonképpen hazajöttem. Itt, Törökbálinton jártam általános iskolába, s itt töltöttem az egyhónapos gyakorlati időt iS. Nem panaszkodhatok: nagyszerű osztályt kaptam. Lassan lemállik a gyerekekről a nyári vakáció máza, s kezdenek összeszokni. Büszke vagyok arra, hogy amikor kihívták a másik osztályt focimeccsre, s onnan csak 6 fiú jött, tőlem mindegyik s a lányok közül is vagy 10-en, drukkolná. — Szokniuk kell engem is. Korábban például párosával EGESZ ÉVI FELADAT Egyenlő esélyek t műveltségének fejlődésvonala fölfelé ível, mégsem lehetünk elégedettek, mert alatta megoldásra váró problémák is feszülnek, például az, hogy az iskoláztatásban a merész ívű fejlődés ellenére sem tudtunk mindenki számára az egyenlő jogokhoz egyenlő feltételeket teremteni. Kik vannak hátrányban? Leginkább azok a tanulók — túlnyomó többségükben fizikai dolgozók fiai, leánya? —, akiket környezeti tényezők gátolnak az adottságaikhoz viszonyított előrehaladásukban. A munkás- és paraszt- csa'ádok egy része ugyanis még ma sem tud ugyanolyan művelődési igényeket ébreszteni gyermekeiben, de ha tud is, nem segíthet nekik a tanulásban úgy, mint az értelmiségi környezet. Társadalmunk egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy a különböző foglalkozás? rétegek között meglevő műveltségbe!! különbségek lépésről lépésre csökkenjenek majd megszűnjenek. Ennek érdekében javítanunk kell a munkás- és parasztgyerekek tanulási körülményein. Nyilvánvalóan összetettebb feladat ez annál, hogy csupán pedagógiai eszközökkel megoldhassuk. Oktatási kormányzatunk azóta számos lépést tett ennek jegyében az egyes általános iskolák közötti — elsősorban a munkás- és parasztfiatalok tanulását befolyásoló — színvonalbeli különbségek mérséklésére. Az általános és a középiskolák pedagógusai is már régóta megkülönböztetett feladatuknak tekintik a kétkezi munkások gyerekeinek felkarolását, tanulásuk módszeres segítését. A tanórán, a szakkörökben, a napköziben, az ifjúsági szervezetben egyaránt igyekeznek a differenciált segítésre. Szeptembertől júniusig tart az a céltudatos nevelő munka, amelyet új keletű pedagógiai szakszóval felzárkóztatásnak hívnak. A tanárok erőfeszítése azonban csak akkor lesz gyümölcsöző, ha a diák és a szülő is mindent megtesz azért, hogy a tanulmányi előmenetel különbségei megszűnjenek. K. T. ültek, most kérésemre összetolták az asztalokat, s hatan tanulnak egy csoportban. Előnyben részesítem a közös munkát, tanulást, ha lehet mert az el-elmaradozókat is aktivizálja ez a forma. — önállóan tanítani más, mint a gyakorlaton volt. Most nem ülnek csoporttársaim az órán, nem jegyzik minden megmozdulásomat, mondatomat, s nem értékelik. A gyerekek előtt vizsgázom naponta Rutinról még szó sincs, ha öt órám van egy nap, akkor majdnem ugyanennyit készülök otth<Ä a tanításra Elölről kezdeni Pusztai Katalin, a budapesti Tanítóképző Főiskolán végzett, most a budaörsi 1. sz. általános iskolában tanít. — Az első nap? Mint korábban a vizsgák előtt: druk- kos vagyok. S hiába a sok tanulás, a katedrán mindent elölről kell kezdeni, minden nevelési helyzetet ott helyben és azonnal keli megoldani. — Rengeteget segítenek a többi tanítók olyan alapvető dolgokban, mint hogy elmondják, miként kell kitölteni az osztálynapló rubrikáit, s hogy — mert jobban ismerik nálam a gyerekeket kulcsot adnak: melyik kisfiú, vagy kislány miként nyerhető meg, hogyan lehet rá hatni. Szükség is van erre, mert bár az értelmi képességeikkel nincsenek bajok, a magatartásukkal annál több Meglepett, hogy némelyik gyerek mennyire durva, önző, S mert az osztályfőnökük én vágyók, a szülőkkel együtt majd vállalnom kell a családi nevelés eddigi hiányosságait is, ha szeretném, hogy idővel jó közösséggé váljon a gyerekek csapata. Azt hiszem, éppen a feladat nehézsége a szépsége is egyben. Más itt, mint a gyakorló iskola válogatott gyerekekből álló osztályaiban. Ez már élesben megy, nem úgy, mint a fősikolai évek alatt, a steril körülmények között. V. G. P. kiállítótermekben Kétozőművészeti nevelés: művekkel Somogyi-Soma László tárlata október 4-ig látható a csepeli Rákosi Endre úti iskolában, A Molnár József kezdeményezésére létrejött csepeli is- kolaglaléria az idén is pompás programot ígér. Somogyi- Soma László bemutatkozása után a Ráckevén alkotó Patay László tárlata következik, januárban Hincz Gyula képeit várják, s még ebben a tanévben nyílik meg a dömsödi festőházaspár, Bazsonyi Arany és Vecsési Sándor kiállítása. Rangos alkotók, nem egy Pest megyei szobrász, festő vállalja Csepelen a képzőművészeti nevelés ügyét; művekkel. Meditativ egyéniség Somogyi-Soma László eddigi munkássága méltán váltotta ki a közönség érdeklődését. Látszatra és valóságosan is kezeket figyelhetünk Demonstráció című képén. Azok valóban kezek, de intenzitásuk miatt arcok is. Emberek csöndes, kiáltó, suttogó kezei panaszkodó, derűs arcok, pedig a kép látszatra csupán öklöket és tenyereket sorol. Mégis, ez a tíz kéz több tíz arcnál is — korunk kereszt- metszete, összegezése kijelentő, kérő és felszólító gesztusaival. Somogyi-Soma László gondolkodó festő. Föld, öreg temető, meggyötört ember és ezüstlakodalmas csendélet, Adria, madarakat csodáló fiú tárulkozik fel e képi áramlásban — az élet megannyi realitása, töredéke: gyász, öröm, remény egymás mellett, egymás után. Ha csak ezt regisztrálnánk, az is utalna Somogyi-Soma László meditativ, töprengő egyéniségére, aki mintha Stefan Zweig szintézisét keltené át festményeire: Csak, aki halált és fiatalságot, szerelmet és bánatot hordozott, az élt igazán. Hogyan tanít látni? Mindez azért válik, válhat festészetté, mert Somogyi-Soma László faktúrája nagyon gondos és választékos, elmélyült, egyedi szerkezetében meggyőző. Katalógusának előszavát lánya írta, aki Kepes Györgyöt idézi: Ügy látunk, ahogyan a szobrászok, festők, építészek, fényképészek és reklámgrafikusok látni tanítanak bennünket. A kép társadalmi jelentősége abban áll, hogy a látás normáját közvetíti számunkra. Vajon Somogyi-Soma László hogyan tanít látni minket? Gyönyörködtetve nevel. A látvány még akkor is kellemes, amikor szigorú a téma. Golgotája a központot a nézők közömbösségére helyezi. Mintha Babits költőd sikolya folytatódna: Vétkesek közt cinkos, aki néma. A kép alakzatával érvel. Olyan sugallatokat deklarál a formák csön- desített, kiemelt elhelyezésével, mely igényli felzárkózásiunkat az emberiességhez. Szoborban és festményen Somogyi-Soma László az emberi érzelmek, állapotok, sorsok kettős pólusát vizsgálja — örömet, gyászt —, és sokszor több műfajban. így a Korpusz és a Halottvivők szoborban és festményen is jelentkezik. Mindig átélten és megoldotitan. Losonci Miklós Somogyi-Soma ciója László kompozlSomogyi-Soma László: Demonstráció UJ POLITIKAI KÖNYVEK Klasszikusok úi kiadásban Ahhoz, hogy jobban megértsük a mát, szükséges lapozgatnunk a marxizmus—leninizmus klasszikusait, akik megalkották a munkásmozgalom ideológiáját, és műveikkel hozzájárultak a társadalmi haladáshoz. A tudományos szocializmusnak ezek a kötetei szinte nélkülözhetetlenek a mai ember számára. Ezért a Kossuth Könyvkiadó nagy szolgálatot tett azzal, hogy a magyar olvasó számára hozzáférhetővé tette ezeket a műveket. A 40. kötet Mara: és Engels műveinek 1979-ben megjelent 39. kötetével az eredeti terv szerint lezárult a magyarul kiadott kötetek sorozata. A 40. már a művek kiegészítő köteteinek sorát nyitja meg, s a fiatal Marxnak 1835 és 1843 között keletkezett írásait, illetve életrajzának néhány lényeges dokumentumát közli. Marx ifjúkori írásai hű képet adnak szerzőjük világnézeti fejlődéséről, forradalmi felfogásának kialakulásáról és megszilárdulásáról. Ezekből az írásokból megismerhetjük, hogy Marx miként jutott el az emberi lét és tevékenység értelméről való elmélkedéstől odáig, hogy a hegeli tanítást mint a világ megismerésének, a szabadság kivívásának eszközét fogja fel. Vagyis miként fogalmazódott meg benne a hegeli idealizmus bírálatának gondolata, az egész német filozófia alavjainak forradalmi felülbírálata. A 40. kötetben közölt írások között vannak publicisztikai és filozófiai munkák, amelyek eddig magyar nyelven nem. vagy — mint Enikurosz és Demok- ritosz filozófiájáról írt disszertáció — csak különkiadásban jelentek meg. A kötet tartalmazza a hosszabb lélegzetű írásokhoz végzett előmunkálatokat, valamint Marxnak apjához írt levelét, amely erőteljesen jellemzi a fiatal Marx fejlődését, világnézetének alakulását. S még egy érdekesség: a kötet szemelvényeket közöl Marx ifjúkori költeményeiből. A kötet mellékletei között kapott helyet néhány életrajzi dokumentum, például Marx születési bizonyítványa és Jenny von Westphalennel kötött házassági szerződése, és végül néhány levél, amelyeket anyja, apja, Sophia nővére és Jenny írtak hozzá. Aki szereti Marxot olvasni, az igen sok új adalékot talál ebben a kötetben Marx, a marxizmus jobb megértéséhez. Engels élete Nagyon szép könyv formára és tartalomra nézve is az Engels élete dokumentumokban. A finom fehér papíron nyomott sok eredeti kép és illusztráció csak növeli az értékét. S mindehhez jó tudni, hogy ez a könyv először 1977- ben jelent meg az NDK-ban, s ennek alapján gondozta a Kossuth Kiadó és tette át a szöveget magyarra. Engelsről egyetlen önéletrajz maradt fenn, az is lexikoncímszó, tehát rövid és tömör. Ezért is érdekes és értékes Manfred Kliem munkája, amely árnyaltan rendszerezi a dokumentumokat, úgy, hogy azokból kitűnik ennek a nagy életnek tartalma. A szerző első ízben tesz közzé néhány eredeti okiratot. A dokumentumok tükrében jelenik meg előttünk Engels sokoldalú, szenvedélyes, harcos, elmés, életvidám egyénisége, akit legjobb barátjával, Marxszal együtt így jellemzett Marx legfiatalabb leánya, Eleanor: ..... ez a két férfi sohasem volt csupán szellemi vezér, elméleti tanító, filozófus, aki távol áll a mindennapi munkától s élettől. Mindig is harcosok, katonái és egyúttal tisztjei voltak a forradalmi mozgalomnak”. A kötetből elénk rajzolódik ennek a nagy embernek, tudósnak, forradalmárnak arcéle, nemes egyszerűsége, embersége. Megtudunk belőle olyan dolgokat is, hogv Engels magas termetű, mindig jól öltözött, világfias megjelenésű volt. Nyelvtudása egyszerűen bámulatos: körülbelül húsz nyelven beszélt, német anyanyelvén kívül tudott például franciául, angolul. oroszul, spanyolul, lengyelül, s szinte Európa minden nagyobb népe nyelvén írt és beszélt. Kitűnő szónok, s 16 szervező volt. aki Marx mellett minden körülmények között kiállt, felismerte Marx nagyságát, segítette munkásságában. Különböző alkati és jellembeli tulajdonságuk nem akadályozta az együttes munkát Engels gyorsan felismerte a lényeget és hamar megállapította az összefüggéseket, az elemző hajlamú Marxnak viszont hosszabb időre volt szüksége, hogy vizsgálódjék, mérlegeljen, bizonyítson, mielőtt eljut az összegzéshez. Ezért harci és baráti szövetségükben elsősorban Engels volt az ösztönző fél. A kötetet bő jegyzet egészíti ki. Lenini örökség A harmadik kötet, amelyre felhívjuk a figyelmet, J. A. Kraszin munkája, A szocialista forradalom elmélete, amely A lenini örökség és korunk alcímet viseli. Ez a könyv felöleli a marxista—leninista forradalomelmélet legfontosabb kérdéseit. Elsősorban azt vizsgálja, hogy melyek a szocialista forradalom objektív és szubjektív feltételei, hogyan jönnek létre a forradalmi fejlődésnek a törvényszerűségei. A szerző figyelmet fordít a szubjektív tényezők, például a munkásosztály és szövetségesei kapcsolatának, a hatalom megszerzéseinek törvényszerűségeire. Elemzi a szocializmusért vívott harc összefüggéseit. a forradalom elméletét és a Szovjetunióban megvalósított gyakorlatát. Kitér a közelmúlt forradalmi tapasztalataira (Kuba, Vietnam. Chile), valamint a tőkésországok munkásosztályának küzdelmeire, a harmadik világ antiimperialis- ta harcainak tanulságaira. A könyv egységes és egyúttal tagolt képet fest a jelenkori kommunista stratégiáról és taktikáról. Gall Sándor
