Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-18 / 219. szám

hit •»Ke irr 4 1980. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK A szó erejére apellálnak ISMERETTERJESZTÉS PEST MEGYÉBEN A mozi, rádió, televízió megjelenése és óriási térnye­rése után egyesek először a Gutenberg-galaxis, a könyv, a nyomtatott betű megsemmi­süléséről. illetve háttérbe szo­rulásáról beszéltek. A jósla­tok szerencsére — vagy talán törvényszerűen — nem tel­jesedtek be, sőt egyes orszá­gokban mostanában a tv, a rádió éppenséggel erősíti a könj'v iránti igényt. Az adatok azt is cáfolják, hogy a fent említett eszközök korában fölöslegessé vált a szóbeli ismeretterjesztő mun­ka. A személyes kapcsolat, a csak ily módon kialakítható párbeszédek, viták nélkülöz­hetetlenek. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg akkor is, ha azt a munkát vizsgáljuk, amelyet a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat Pest me­gyei Szervezetének tagjai az elmúlt években végeztek. Számok, évfordulók Persze már az is jó néhány sort megtöltene, ha megpró­bálnánk felsorolni azokat a rendezvényfajtákat, amelye­ken belül a TIT Pest megyei szervezetének mintegy két­ezerháromszáz tagja az idei év első felében 6383 előadást, ankétot és egyéb ismeretter­jesztő foglalkozást vezetett. Az országjárástól a kiállítá­sig, a szakkörtől a távcsöves bemutatóig számos forma kí­nálkozott azok számára, akik fontosnak tartják általános és szakmai műveltségük bővíté­sét. Ilyenek pedig egyre töb­ben vannak, az év első felé­ben 231 004-en vettek részt a Pest megyei szervezet rendez­vényein. Hogy az érdeklődés egyre nő, azt bizonyítják az elmúlt évek adatai, és a társulás tag­jainak egyre szélesebb körű és tartalmasabb munkája. Ebben az esetben azonban nemcsak a közönségigény és annak kielégítése van egyen­súlyban, hanem a tényleges társadalmi szükséglet és a szervezet munkájának egésze is. A minőségi munka korá­ban élünk — hangsúlyozza többször is az a beszámoló, amelyben a TIT'Pest megyei szervezetének VII. küldött- közgyűlése, tehát az 1977. má­jusa óta végzett tevékenység­ről és a további feladatokról van szó —, s ez a társulat tagjaitól azt követeli, hogy fokozottabban segítsék a min­dennapi élet politikai, társa­dalmi, gazdasági követelmé­nyeinek teljesítését, egyrészt a rendezvények tartalmassá­gával, másrészt új, hatásos formák, módszerek alkalma­zásával. Szinte minden területen je­lentős fejlődésről számolhat be a szervezet. Ha azokra a kiemelkedő jelentőségű törté­nelmi, munkásmozgalmi év­fordulókba gondolunk pél­dául, amelyek megünneplése társadalmunk széles rétegeit mozgósította, nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom, a magyar polgári de­mokratikus forradalom, a KMP megalakulásának, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója, a felszabadulás 35. évforduló­ja alkalmából a TIT me­gyénkben számos ankétot, előadást, más rendezvényt szervezett; az események so­rából kiemelkedett a Nagy Október 60. évfordulója alkal­mából, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságával közösen rendezett emlékülés. Formai változatosság A folyamatosság, a tartalmi mélységre és a formai válto­zatosságra való törekvés jel­lemzi, jellemezte az elmúlt években a szervezet munká­ját az egyéb területeken is. Kiemelkedőm fontos, hogy a műszaki előadásoknak több mint a felét az ipari, fizikai dolgozók szakismeretének bő­vítése, az egyes technológiák­hoz kapcsolódó műszaki tudás gyarapítása érdekében ren­dezték. Ugyanilyen lényeges, hogy a mezőgazdasági és élel­mezésügyi szakosztály előadá­sainak 66 százaléka a háztáji és kisgazdasági termelők szakismeretét bővítette. Hogy a mezőgazdasági témájú elő­adások száma az utóbbi évek­ben többszörösére emelkedett, at nem kis részben a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezetével, il­letve helyi tagegyesületeivel való jó kapasolatnak köszön­hető. Az előadások hatását alap­vetően befolyásolták az alkal­mazott formák, módszerek. Nos, az elmúlt három évben az előadások háromnegyed része különböző tudomány­ági, vegyes, komplex és sza­badegyetemi sorozatok kere­tében hangzott el. A rendez­vények majd’ hatvan százalé­kát tartották fizikai dolgozók számára, nagymértékben se­gítve a szocialista brigádok művelődési vállalásainak tel­jesítését. A különböző akadé­miai előadáissorozatok, sza­badegyetemi tagozatok szá­mos értelmiségi érdeklődését is felkeltették — így a Sízer- vezét munkáját nemcsak az új módszerek gyarapították, hanem új, a munkába aktí­van is bekapcsolódó rétegek gazdagították. Nem beszélhetnénk persze a fenti eredményekről — vagy arról, hogy a megyében csu­pán három település van, ahol még nem hangzott el TIT- előadás —, ha nem lenne ál­landóan egyre élénkebb a szervezet belső élete, ha a munkába nem kapcsolódná­nak be az értelmiségi munka­körben dolgozók mind széle­sebb rétegei, ha nem tekin­tenék fontos feladatnak a tagság önművelésének segíté­sét, a továbbképzési alkal­mak megteremtését. E céltudatos, a feladatok megfogalmazásakor elsősor­ban a jelenlegi társadalmi, gazdasági gondokra és lehe­tőségekre figyelő munka — amelynek eredményességét számos statisztikai adatta! bizonyíthatnánk — szinte biz­tosítja, hogy a TIT Pest me­gyei szervezete a következő időszakban az eddiginél is nagyobb szerepet kapjon a megye közművelődési életé­ben. A jövő követelményei Természetesen arra is van­nak tervek, hogy feleljenek meg a következő évek köve­telményeinek. Ami a formai változásokat illeti: már ed­dig is kevés helyen hiányoz­tak a szemléltető eszközök, erősödött az írásos ismeret- terjesztő munka. Az elkészült diasorozatok bővítik a lehető­ségeket. Tovább akarják gya­rapítani a tanfolyamjellegű rendezvényeket, különböző kiscsoportok, szakkörök szer­vezésével teszik szorosabbá a közoktatás és a közművelődés kapcsolatát. Természetesen továbbra is a gazdasági kö­rülmények adta feladatokra koncentrálnak elsősorban. P. Szabó Ernő Rendeltetése kettős Nyelvművelő kézikönyv A nyelv szakadatlanul »vál­tozik, s használatában — rész­ben éppen a folytonos moz­gás, fejlődés miatt — mindig is voltak, vannak és lesznek ingadozások, bizonytalansá-- gok. Éppen ezért van szük­ség újra meg újra a nyelv­helyességi, a nyelvi normák összefoglalásárá, mert 260, vagy akár az 50 esztendővel ezelőtti nyelvszokás ma már csak kevéssé mérvadó. Ez tet­te szükségessé a Magyar Tu­dományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézete által gon­dozott kétkötetes nyelvműve­lő kézikönyv közreadását: az első kötet megjelenése alkal­mából tegnap sajtótájékozta­tót tartottak a Magyar Tudo­mányos Akadémiám A főszerkesztők — Grétsy László és Kovalovszky Miklós — egyebek között elmondták, hogy a mű lexikonszerű, abc- sorrendten ad feleletet a nyelvi, a nyelvhasználati kér­désekre, s elvi tájékoztatást, nyelvtani rendszerezést is nyújt. Színházbarátoknak Szeptember 25-én ünnepi Bartók-esttel kezdődik meg az Erkel Színházban a budapesti művészeti hetek idei rendez­vénysorozata. A főváros kul­turális seregszemléjének egy hónapon át tartó programjá­ban mintegy száz esemény — koncertek, színházi előadások, kiállítások egész sora — sze­repel. A színházbarátok például két rangos társulat vendégjá­tékát tekinthetik meg: az NDK egyik vezető színháza, a Deutsches Theater és a Krak­kói Stary Jeátr mutatkozik be a fővárosban. A lengyel színház két előadását a világ­szerte filmrendezőként Ismert Andzrej Wajda állította szín­padra. A művészeti hetek programjában idén kitünte­tett helyet kap a táncművé­szet: az Operettszínházban rendezik meg a Magyar Tánc­fórum ’80. című bemutatóso- razatot, amelyben minden hi­vatásos balettegyüttesünk közreműködik. A rádió és a tv művészeti műhelyeiben is számos alkotás született, me­lyeket a. kulturális esemény- sorozat keretében sugároznak majd. Nagymarosi képek Győrött A A - A PATAY EYA KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN Patay Éva Győrött és Rác­kevén alkotó festőművész ké­pei a Műcsarnokban szeptem­ber 28-ig, a Nagymaroson dol­gozó Zöld Anikó tárlata — melyet Bereczky Loránd mű­vészettörténész nyitott meg — a győri képcsarnok bemutató- termében október 2-ig te­kinthető meg. Patay Éva egyéni hangja, mélységes humanizmusa és Székely Vera vitorlái festői hivatásérzete révén rég­óta klasszikus' értékek váro­mányosa. Jób-helyzetben, nyolc évtizeddel a vállán, nyakeombtörés után Ketrecek között festett. A képcím ezút­tal gyötrő valóság volt, melyet festménnyé növelt: ezzel győz­te le a fizikai kínt. Kulcsképe az a hajó, mely csupa- festményt szállít, s mintegy az életmű mérlege­ként kérdezi önmaga fennma­radásának reményét. Ahogy Salamon Nándor megállapít­ja: Mi lesz a sorsuk? — remeg a halk kérdés a plasztikus fes­tékfoltok hullámain. Patay Éva festői ereje nyilvánvalóvá te­szi, hogy e festészet-hajó nem Riaz Adalbert Béla: Medúza süllyed el, mint a Titanic, vá­ratlanul és végérvényesen, ha­nem siklik az idő hullámain. Ami szintén lenyűgöző, az Patay Éva vallomása, aki a ki­lencedik évtizedbe lépve így határozza meg további hivatá­sát: Sok tervem van még. Jö­vő képeim ily jelzésszernek lesznek, mint a hieroglifek, mintha a kozmosz áttörné a világot. Kívánjuk e cél mara­déktalan megvalósítását Székely Vera vitorlái A varsa alakú textilvitorlák a Műcsarnok két termében hirdetik a reményt. A bevezető folyosón csupa-csupa rajzolt halott madár. Székely Vera sok száz halott madarat fest. Fejükön célpont. Jelzi, nemcsak ember ölte, ha­nem e madarakban emberek vesztek el. Ezen árnyék ellen­pontja a vitorla, a remény, mely a távlatok irányába rö­pít. ötletes, hogy a padló ez­úttal puha hungarocell a ma- dárhaláil-folyosón. Kötetlen képzelet Most az az uralkodó irány­zat, hogy az elmúlt évtizedek­ben valamilyen okból kivándo­rolt képzőművészek művekkel érkeznek haza, azok egy részét gyűjteményeinknek adomá­nyozzák. Riaz Adalbert Béla Monte Carlóban él, még 1923- ban költözött Franciaország­ba, ahol Léger, Chagall, Mo­digliani alkotásait rajzolta kő­re, szerezte meg barátságukat. Meghökkentő képeket fest apályról, medúzákról, állat- kertről — kötetlen képzelettel. Olykor figyelemre méltó képe­ket is Korzikáról, mocsári köd­ről. sárga hegyekről. Emellett műfordító is, magyar verseket fordít franciára, ezzel építi a két nép hagyományos, kultu­rális értékcseréjét. Egyedi művön át Bereczky Loránd lírai alkat­nak nevezi Zöld Anikót. Jog­gal. ö ugyanis nemcsak arra törekszik, hogy Nápoly, a Ba­laton, Zsámbék és Nagymaros jellemző tájritmusát festészet­ben közvetítse, hanem ezt a képi információt a saját érzel­meivel ötvözi. Fejlődését ab­ban mérhetjük le, hogy ezt a sajátos fogalmazást egyre ha­tározottabban alkalmazza, s így eredeti, egyedi szűrőn át lendül, ível festményekké a táj: Párizs, Róma, Pompeji.de elsősorban a Dunakanyar. Cantata profana Már a képzőművészeti vi­lághét keretében nyílt meg a nem is olyan régen Foton te­vékenykedő Mözsi Szabó István tárlata, aki Cantata profanát, heggyel bekerített házsort mu­tat be. Egészen más jellegű, de hasonlóan értékes festménye­ket láthatunk Pantl Mihálytól, a Ferencvárosi Vasutas Műve­lődési Házban. Legutóbb, ön­álló ráckevei kiállításán mű­vei egy csoportját adományoz­ta a Ráckevei Képtárnak. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZET Színes tintákról álmodom Geiger János A kulcs cfmű novellában, az új Ranódy-filmben. Olvasói köztudatunkban no­vellistaként alig tartjuk szá­mon Kosztolányi Dezsőt. E nem ismertségben osztozik a novellista Adyval, a novellista Babitsosai, a prózaíró Juhász Gyulával. A nagy Nyugat­nemzedék — több évtizedes, különböző szintű iskolai ok­tatási normatívák jóvoltából is — valamiképp csak költő­ként rögzült a tudatunkban. Nem itt és most kell e le­szűkítő, elszegényítő irodalmi kép káros voltáról elmélked­ni, de mégis helyes itt és most is szóvá tenni, hiszen az új magyay film épp azt bizonyít­ja: a novellista Kosztolányi legalább olyan rangú művész volt, mint a költő. Ranódy László filmrendező lelkes Kosztolányi-hivő. Két kitűnő filmet is forgatott Kosztolányi-regényekből: a Pacsirtát és az Aranysárkányt. Üj filmje most egy másik Kosztolányi-arcot villant fel: a kispróza mesterét. A Színes tintákról álmodom tulajdon­képpen novellafüzér: három részből áll (A kulcs, Fürdés, Kínai kancsó). Az alap három ismert novella, de más Kosz­tolányi elbeszélések motívumai is feltűnnek — s főleg feltű­nik e filmben az írói világ oly jellegzetes légköre, hangulata. Ranódy, aki egyébként is vall­ja, hogy a film sikeresen for­dulhat alapanyagért az írói alkotásokhoz (j ó írók j ó al­kotásaihoz persze!), s ennek épp legjobb filmjeiben — oz említettek mellett Móricz: Légy jó mindhalálig, Árvács­ka, Babits: Hatholdas rózsá­kért — remek példáit is adtja, ezúttal is kifogástalanul ele­veníti meg azt a líraian szo­morkás, apróbb-nagyobb tra­gédiáktól vagy csak tragédiá­nak vélt eseményektől átha­tott világot, melyben Koszto­lányi hősei mozognak. Milyenek ezek a hősök? Félszegek, keserűek, lefojtot­tak; viselik a világ rájuk mért rúgásait és ütlegelt, szenved­nek a körülményektől, melyek behatárolják életüket, de eszükbe sem jut, hogy kitör­jenek az őket körülvevő nyo­masztó valóság köréből. Nem lázadnak; vagy legfeljebb ad­dig terjed a lázadásuk, hogy otthon, a családjuk körében kompenzálják magukat a hi­vatalban, a külső világban el­szenvedett sérelmekért: házi oroszlánok, házi mártírok, há­zi tirannusok lesznek, de ezt is oly sajnálatra méltóan, oly tragikomikus felhangokkal te­szik, hogy még e suta lázadá­sokban is ott érződik a külvi­lág szorítása. Kosztolányi egy­szerre megérti, sajnálja és el­ítéli figuráit. Ugyanakkor ki­váló ismerője ennek a kispol­gári — kísértelmiségi világ­nak, Ranódy azáltal is összeköti a novellákat és azzal is egy­ségesíti az írói világot, hogy például A kulcs és a Fürdés két főfiguráját, a kisfiút és aktakukac apját mindkét no­vellában ugyanazok a színé­szek — Geiger János, illetve Szirtes Adám játsszák. És va­lamit még hozzátesz a novellák­hoz: egy 1928-ból származó és valami csodás véletlen foly­tán használható módon fenn­maradt amatőrfilmet Koszto­lányiról és fiáról, Ádámról, meg a feleségéről, Görög Ilo­náról. E meghatóan kezdetle­ges technikájú képsorokon olyképp elevenedik meg a Kosztolányi család, mintha egy Kosztolányi-novella hősei len­nének. S még valamit „kita­lál” Ranódy: az idős Koszto­lányi Ádámot, aki egyébként feltűnően hasonlított az apjá­ra, mintegy narrátorként sze­repelteti a filmben: kommen­tál, reflexiókat fűz az amatőr­filmhez, s összeköti a novellá­kat. Sajátos dokumentum ez, hiszen nem sokkal a film el­készülte után Kosztolányi Adám elhunyt. Míves, szép munka a Szí­nes tintákról álmodom; igaz, hogy mindhárom részt láthat­tuk már a televízióban, önálló műsorként, de a tévéváltozat most kissé másképp jelenik meg a filmvásznon: tömöreb­ben, más hangsúlyokkal, s fő­leg: jobb betekintést nyújtva a részletek finomságaiba Ás. Mégis meglátod az eget Fura, nem eléggé tisztázott műfajú film ez. Alkotója, Georgij Kuznyecov, kettős célt tűzött maga elé: részint emlé­ket kívánt állítani egy ka­maszfővel hőssé vált szovjet fiúnak, Arkagyij Fedorovnak, másrészt meg akart valamit éreztetni abból a légkörből, melyben a II. világháború alatt a tizenévesek is kemény harcosokká váltak. E célokhoz illett egyfajta dokumentum- filmes módszer, de Kuznyecov elkövette azt a hibát, hogy rekonstruálni akarta az erede­ti eseményeket, így aztán sem dokumentumfilm, sem játék­film, sem a ma oly divatos és sok esetben valóban eredmé­nyes dokumentum-játékfilm nem lett a dologból. Valószínű, hogy a hős fiúcska története önmagában sem volt különö­sen alkalmas egy teljes hosz- szúságú játékfilmhez, s emiatt lett aztán a filmből amolyan se hús, se hal alkotás: rö­vidfilmnek hosszú, nagyfilm­nek rövid; játékfilmnek doku­mentum, dokumentumnak já­tékfilm. S talán még valami: manap­ság, oly sok száz háborús té­májú film után, rettenetesen nehéz valami újat. érdekeset mondani e témakörben. Pusz­tán az, hogy egy tizenöt éves fiúból kitűnő repülő lesz a háborúban, ráadásul a saját apja parancsnoksága alatt álló repülőegységben, még nem eléggé érdekes, jelentős, fon­tos. Kuznyecov, s a forgató- könyvet író Anatolij Bezug­lov főként erről feledkeztek meg. A Nagy Medve fiai Tizenöt éve készült ez az indiánfilm az akkor hírneve teljében levő Gojko Miticcel. de a ma már kissé elavultnak ható technikai kivitelezéstől el­tekintve ,az ifjabb korosztály változatlan érdeklődésére szá­míthat. A Mitic főszereplésé­vel az NDK-ban forgatott in- diánfilm-sorozatból, mely an­nak idején szép számú művel képviseltette magát nálunk, most sorban felújítanak egy párat. Bölcs ötlet, hiszen mi évek óta nem gyártunk ifjú­sági filmeket, s ez a műfaj máshol is hiánycikk. A jó öreg indián-tematika viszont elnyű- hetetlen... Takács István \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents