Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

Ä PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 216. SZÄM 1980. SZEPTEMBER 14., VASÁRNAP Tanácsi munka Egyszerűbben és korszerűbben Kísérletek a gyorsabb ügyintézésre Két év múlva, ha minden a tervek szerint alakul, elké­szül az új gödöllői tanácshá­za, ahol a városi szakigazgatá­si szervek és a járási hivatal is megfelelő körülmények kö­zött dolgozhatnak. Az új épü­letben nyílik lehetőség a ta­nácsi munka korszerűsítésére és egyszerűsítésére, hiszen az államigazgatással szemben tá­masztott fokozott követelmé­nyeknek a hagyományos mód­szerekkel és' eszközökkel egy­re kevésbé képesek megfelel­ni. Eltérő vonások Az utak-módok keresésével, kidolgozásával, az új szerve­zeti felépítéssel nem várnak az épület elkészültéig. A kor­szerűsítés, egyszerűsítés jelen­legi szakaszára a kísérletezés a jellemző országszerte. Né­hány városban, Törökszent- miklóson, Karcagon, Balassa­gyarmaton, Balatonfüreden, Ajkán már újszerűén végzik munkájukat az apparátus, egy-két 1 felyen a gödöllőiek is megfordultak tapasztalatszer­zés céljából. Ezeknek a látogatásoknak egyik első tanulsága, hogy egyik modell sem alkalmas a minden változtatás nélküli átvételre, hiszen a sok közös vonás ellenére, számos elté­rés is mutatkozik a városok között. A döntésre hivatottak fejében már körvonalazódnak az új módszerek, de hogy vé­gül is mit vezetnek be, az ké­sőbb dől el, mert két év alatt, az országos és saját tapaszta­lataik alapján a mostaninál is jobb megoldásokat találhat­nak. A változtatásokkal két lé­nyeges célt kívánnak elérni. Egyrészt gyorsabban és keve­sebb zökkenővel elintézni az ügyfelek dolgát, másrészt ha­tékonyabbá tenni az ügyinté­zők, a szakigazgatási szervek munkatársainak a tevékenysé­gét. A hivatal belső életét is megformálják, minket azon­ban közvetlenebbül érint az úgynevezett hatósági tevé­kenység. Ami az apparátus oldaláról leegyszerűsítve a szabályok, rendeletek érvé­nyesítését jelenti, nekünk a josos igények, kérések telje­sítését. Mivel és kivel találkozunk mi? Az adócsoport emberei­vel, az építéshatóságiakkal, a szociálpolitikaiakkal, az ipar és a kereskedelem dolgait in­tézőkkel. Manapság ezek a csoportok, ügyintézők elszór­va, egymástól elszigetelten dolgoznak, az ügyfélnek, ha több helyütt akad dolga, ke­ringhet az épületben, folyo­sóról folyosóra, hivatali szo­bától hivatali szobába. Pillanatnyilag úgy fest, hogy a későbbiekben úgyneve­zett hatósági osztályt hoznak létre, különböző módon tagol­va helyezik el az ügyintéző­ket, akik ily módon egymás­sal is szorosabb kontaktusban lehetnek, gyorsabban tájéko­zódhatnak az ügyek összefüg­géseiről, következésképpen ha­marabb tehetnek pontot a vé­gére. Mi, az innenső oldalon levők külsőleg azt látjuk majd, hogy sorban egymás mellett állnak a fülkék, me­lyek közül kiválaszthatjuk azt, ahová ügyünk tartozik. Szorosabb kontaktusban A munka hatékonyabbá té­telére egy másik példa. A mai gyakorlatban a különbö­ző osztályokhoz, csoportokhoz gépírónők tartoznak. Munká­val való ellátásuk, leterhelt­ségük, ahogy a hivatalban mondják, a legkevésbé sem egyenletes. Akadnak izzasztó csúcsok és tétlén percek, fél órák, órák egyaránt. A leíró iroda megszervezésével kiala­kulhat az egyenletes ritmusú munka. Ráadásul a teljesít­mények szubjektív megítélése is csökkenhet, hiszen a mun­kanap végeztével valameny- nyien felmutathatják, meny­nyit gépeltek. Az ügyintéző, eltérően a mostanitól, nem közvetlenül diktál. A leírandó szöveget magnóra mondja, s a szalagról másolja át a gép­írónő. S itt érkeztünk el a kor­szerűsítés egyik igen fontos feltételéhez, a technikához. Anélkül az elképzelések nem valósulhatnak meg. A magnó mellett az adat- és iratrögzí­tő gépek nélkülözhetetlenek. Két év nem nagy idő. Ám­de hogy addigra minél kifor­rottabb legyen az új házban kialakítandó rendszer, ahhoz nemcsak további tapasztala­tok gyűjtése kell. Mint dr. Szőnyeqi Lajos vb-titkártól, az egyik fő szervezőtől megtud­Kispályás bajnokság Alkalmi játékvezetők Tavaly János utca néven szerepeltünk, és nem sok ba­bér termett számunkra, az új bajnokságban Gyógyértként éltszervezve játszunk, remél­jük, nagyobb sikerrel, amit a legutóbbi fordulóban a Vá­rosgazdálkodás ellen elért 5-0-ás győzelem is sejtet — újságolta Kiss Nagy Béla, a csapatkapitány és Popp Sán­dor intéző. — A Gelka a Pedagógus ellen győzött nagy különbséggel. _ A nyertesek intézője, Krekács Oszkár szerint ennyivel job­bak voltak, noha elismerte, a szerencsével sem álltak hadi­lábon. Néhány összecsapáson alkalmi játékvezetők bírás­kodtak. Mivel máskor is gond a bíróküldés, talán nem árta­na télen tanfolyamot szervez­ni a bíráskodáshoz kedvet ér­zőknek. I. osztály: Vízmű—Erdőgaz­daság 5-3, Tv Mikro—Áfész 3-5, Állami Biztosító—Barát­ság 3-7, Járási Hivatal—ATE Gm 3-7, Ganz SZB—Szabad­ság tér 5-0, VKTSZ—Gépgyár 0- 2, Alsópark—Veresegyház 1- 3. II. osztály, A-csoport: KKMV—Szada 0-6, Gödöllői Autópálya—MGI 1-5, ATE 1.— MÉMMI 4-6, Viktória—Hír­adótechnika 4-0, Vadgazdaság —Ganz KISZ 7-7. B-csoport: Tefu—Építőipari Szövetkezet 0-3 (játék nélkül), Pedagógus—Gelka 2-8, Város- gazdálkodás—Gyógyért 0-5. Áfész II—Szilas menti 1-4, HTÜ—Tangazdaság 2-3. az i. osztály Állasa 1. Ganz Szb 2. Vízmű 3. Barátság 4. Gépgyár 5. ÁFÉSZ 6. Veresegyház 7. Állami Bizt. 8. Szabadság tér 9. Erdőgazdaság 10. VKTSZ 11. ATE Gm. 12. Tv. Mikro 13. Alsópark 14. Járási Hivatal 3--------12-1 3--------13-8 2 — 1 13- 6 19-4 1 10- 8 19-7 1 9-11 16-8 2 12-12 2 3-4 2 8-12 3 10-16 — 3 4-12 — 3 7-16 — Cs. J. 2 — 2 — 2 — 2 — 2 — 1 -r 1 — 1 — 3------­3------­3-----­tűk, már a régi épületben megkezdik a korszerűsítést és egyszerűsítést, s néhány egy­séget máris létrehoznak. Bevonják a dolgozókat Más tekintetben is sok még a teendő. Természetes, hogy a politikai és társadalmi szer­vezetekkel és a járási hiva­tallal, az is abban az épület­ben lesz, együttműködve ter­veznek, de be kell vonni min­den egyes dolgozók, akinek majdan merőben másképp kell végeznie munkáját. Erre fel­készíteni csak együttműködve lehet őket. ' K. P. Egymást segítő közösségek A mintafalutól az asszonykórusig Magnószalagról hallgatom Polónyi Péternek, a gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének a rádió Aki du­dás akar lenni című műsor­sorozatában elhangzott ön­vallomását. Aztán meghallga­tom a vallomás hatására szü­letett rádiós vitát, amelyben Szél Júlia vezetésével vitatják a beszélgetés résztvevői, ki­csoda ez a Polónyi. A riporter összegez, s meg­próbálja megrajzolni Polónyi Péter arcképét: — 48 éves, aki bukott, bevált, elesett, fel­állt, továhb ment, próbált, hitt. akart, sikereket és ku­darcokat mutathat fel, ám mára megfáradt. Mindig foglalt Éjszakába nyúló beszélgeté­sek, viták juttatják eszembe a néhány évvel ezelőtti járá­si közművelődési felügyelőt, aki ezernyi terv megvalósítá­sát sürgette, aztán elém áll a helytörténeti gyűjtemény ve­zetője, aki úgy érzi, hogy ér­telmes munkára lelt, s for­málja, alakítja a kicsiny gyűj­temény arculatát, hogy egy­koron, nem is olyan sokára, a város múzeumává legyen. Ideje soha nincs semmire. Beszélgetni hívom, kötetlen eszmecserére, céltalan erdei bolyongásra, pihentető üdü­lésre, ő felnyitja hatalmas aktatáskáját, kiveszi a min­dig magával hordott asztali Új típusú szemcsefúvó Űj típusú, szemcsefúvó, felületkezelő berendezés gyártását kezdték meg az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet lakatosüzemében. A térvek szerint az év végéig hat darabot készítenek. A képen: Katona Tamás kezeli a köszörűgépet Barcza Z&blt felvétele Szülők és gyerekek Túrán ismét összefogtak A jó ügyért mindig mozgó­síthatók az emberek. Mégha netán szokványosnak tűnik is a mondat, ismételten le kell írni, s megemlékezni azokról, akik áldozatkészségből jelesre vizsgáznak, létrehoznak vala­mit, ami különben nem vagy csak később készült volna el,' mert felmutatásával legszebb erényeinkről adunk számot. Túrán már jó néhányszor hozott szép eredményeket az összefogás, s így volt ez leg­utóbb is. Az előzményekről azonban inkább Tordai Lász- lóné, az általános iskola igaz­gatóhelyettese beszéljen. — Költségvetésünket nagyon megterhelte minden évben a nyári meszelés. Vállalkozót is nehéz volt találni, ezért az utóbbi időben csak kétéven­ként meszeltünk. A közbeeső esztendőkben tantermeink nem voltak éppen a legszebbek. Ekkor kaptuk a szülői mun­kaközösség vezetőitől az ötle­tet: a szülők társadalmi mun­kában elvégzik ezt a munkát. 0 Ugyanerről Gregus Jónomé, a szülői munkaközösség elnö­ke: — Tavaly választottak meg elnöknek, de a vezetőségnek előzőleg is tágja voltam. Al­kalmanként korábban is vé­geztünk társadalmi munkát, főleg a kisebb javításoknál. De én már akkor éreztem, hogy több rejlik bennünk, nagyobb akciókra is képesek vagyunk. Érdeklődtem más községek szülői munkaközösségének te­vékenysége felől, s így sok ötletet sikerült egybegyűjte­nem. Különösen Bagón dolgoz­nak jól. Ezután adatokat, tényeket mond a munkáról: 27 tanter­met, 4 nagy előcsarnokot, s mintegy 65 méternyi folyosót meszeltek, festettek a szülők. Természetesen a meszelés utáni takarítást is elvégezték. A munka értéke megközelíti a százezer forintot. Elismeréssel szólt a szülők munkájáról Kardoss Imre isko­laigazgató is. S megemlíti azt is, hogy néhány nagyon magas teremoen a szülők nem tud­tak meszelni, festeni, összead­ták hát a pénzt, s szakiparost fogadtak. S nem hagyta emlí- tetlenül azt a 30—40 nagyobb gyereket, aki minden hívó szó nélkül eljött, és együtt dolgo­zott szüleivel. 0 A túrái iskola ez idén két új tanteremmel is bővült. De ezeket is csak azért tudták használatba venni a tanév kezdetekor, mert a szülők el­végezték az úgynevezett utó­munkálatokat. Aligha véletlen, ha ez a két tanterem a leg­szebb ma a túrái gyerekeknek. T. P. naptárát és megpróbál eliga­zodni a kék, piros, fekete tol­lal sűrűn bejegyzett sorok között. — Jalán pénteken. De nem, az foglalt. A Könyvtár- tudományi Intézetbe ígérkez­tem. — Késő este is jó — ka­pacitálom. — Az sem felel meg. Az agráregyetemen va­gyok. — És nem felel meg a szombat, nem a vasárnap és a hét egyetlen napja sem. Legjobb alkalom a Polónyi Péterrel való találkozásra va­lamilyen rendezvény szünete — mondja egyik közös isme­rősünk —, és ebben igaza van, mert ő valóban ott van mindenütt, a járás és a város szinte minden rendezvényén. És ezeken a rendezvényeken soha nem vendég, mindig ak­tív segítője a rendezésnek, sokszor támasza, nemegyszer lebonyolítója. Polónyi Péter augusztus 20- án, alkotmányunk ünnepén Szocialista Kultúráért kitün­tetést kapott. A kitüntetést részletesen indokolták, ismer­tették közéleti tevékenységét, tudományos munkásságát, közművelődési területen elért sikereit, a Galga-völgy nép­művészetének megismerteté­séért való fáradozását. Ifjúkori álmok Az ünnepség után próbál­tam beszélni vele. Nem sike­rült. Kerestem az otthonában. Nem volt otthon. A hévíz- györki asszonykórus tagjai között akadtam rá. Énekelték a Galga mente legszebb da­lait, beszélték egymásnak éle­tükről, meghányták-vetették a mindennapok gondjait, örö­meit, szó esett a gyerekek is­koláztatásáról, a piaci árak alakulásáról, de legtöbbet a népdalokban rejlő szépségről szóltak. — A kitüntetésem örömét, értékét annak az emberi kö­zösségnek melege adja, amit mindig érzek a hévízgyörkiek közt. Ifjúkori nagy álmom közöttük teljesedik ki. Egye­temisták voltunk. Akadt köz­tünk jogász, közgazdász, or­vos, s voltunk néhányan böl­csészek is. Éjszakákat átvitáz­tunk a hivatástudatról, az emberi felelősségről, nagy akarással, fiatalos szomjúság­gal megfogalmaztuk életünk célját. — Kérünk magunknak egy fa­lut, amikor kezünkben lesz a diploma — és abban a faluban, ahová együtt megyünk, meg­csináljuk a mintát, olyan fa­lut, ahol mindenki boldog lesz, ahol nem lesz veszeke­dés, betegség, ahol a klasszi­kus irodalmat olvassák reg­gel és klasszikus zenével bú­csúztatják a napot stb., stb. Az ifjúkori álmok elszálltak, a vágy azonban megmaradt, s mára átalakult, s valahogy így hangzik: segíteni tartós, művelődő, egymást segítő, egymásért élő emberi közös-, ségek létrejöttét és megmara­dását. Ez sem könnyű válla­lás, s teljesítése ezernyi ne­hézségbe ütközik. Harminc mű Polónyi Péter íaig-vérig értelmiségi alkat. Nem is olyan régen egy angol egye­temi tanárt kísért el a hévíz- györki asszonyok közé. Nem volt velük tolmács. Az asszo­nyok tőlem kérdezték. — Pé­ter angolul is tud? — Beval­lottam, hogy erre vonatko­zóan soha még csak célzást sem tett nekem. Legközeleb­bi találkozásunkkor megkér­deztem. — Te beszélsz ango­lul? — Igen. — Soha nem mondta. — Nem különösebb érdem. Apám jómódú orvos volt. Abban a környezetben természetes volt a nevelőnő. Amíg a velem egykorúak ré­pát egyeltek, búzát acatoltak, addig én angolul tanultam. De figyelj ide, vágta el kí- váncsiskodásom fonalát, mit tudsz a tájházról? És már nyakig voltunk az új problémákban, pedig ak­kor és ott azt is meg akartam kérdezni, hogy a Széchényi könyvtárban 30 művének a katalóguscédulájára akadhat a könyvtárügyek nyomozója. Tudom, legyintett volna a kérdésre, s új kérdéseket zú­dított volna a nyakamba. Mert ő nem tud másként, csak a közösség érdekében kérdezni. Fercsik Mihály Megérte a fáradságot Szebb, nagyobb lett az üzlet Kételkedtünk a terv reali­tásában: Tamás Rezső, a 20-as élelmiszerbolt vezetője arról értesített, hogy augusz­tus 30-án délben lehúzzák a redőnyöket, s szeptember 11-én már teljesen kitatarozva, fel­újítva fogadják a vevőket. S hogy miért tamáskod tunk? Az ilyesmi nem szokott egy-két hét alatt menni. De kelleme­sen csalódtunk, s a város vásárlóközönségével együtt az ígért napon nagy örömmel vettük, hogy a 20-as valóban megújulva, eddigi legszebb, legkényelmesebb formájában, minden korábbinál gazdagabb választékkal ismét nyitva. Hogy történt, minek köszön­hető a szokatlan, gyors és pon­tos akció? Egyszerű a fele­let: az üzlet önfeláldozó dol­gozóinak, a tatarozó kisiparo­soknak, a jó szervezésnek, a vásárló iránti elkötelezettség­nek. Nemcsak csinosodott, kor­szerűsödött is a bolt, az alap­területe is megnövekedett. Hoz­zákapcsolták ugyanis a szom­szédos zöldségboltot, s ezzel 30 négyzetmétert nyertek. A nyitás előtti napon ott lehet­tünk az összejövetelen, amikor a bolt teljes kollektívája meg­pihenhetett. Az üzlet vezetője megköszönte az áldozatos mun­kát munkatársainak, akik a zárás után azonnal hozzáfog­tak a leltározáshoz, az üzlet kipakolásához, hogy az iparo­sok rögvest hozzáfoghassanak a maguk dolgához. Percnyj pontosságú tervet dolgoztunk ki — tájékoztatott az üzlet ve­zetője. — Eszerint dolgoztunk mi is, a vállalat műszaki gár­dája. és a kül§ő munkaválla­lók. Egy percre sem marad­tak magukra a kivitelezők. Amikor pedig az üzlet dolgo­zóira került a sor, szintén egymást hajszoltuk a nagy igyekezetben. Csak így végez­hettünk gyorsan. A nagy hajrára ml sem jel­lemzőbb, mint hogy az egyik helyettes, Koncz Ferenc injek­ciókkal megerősítve folytatta a munkát. De dolgozott min­denki, a vezető, a helyettesek: Kovács Gáborné, Perge Györgyné és Rétháti Lajos, a négyszeres aranykoszorús szocialista brigád tagjai, akik között olyan régi, tapasztalt kereskedők vannak, mint Ba­logh Barnáné, Pintér József- né. Megérte a fáradságot: a megnyitás napján 4 millió fo­rintnyi árukészlet. 2 ezer féle élelmiszer és apróbb haszná­lati cikk várta a közönséget, akik a legnagyobb megelége­déssel vásároltak. Nemcsak a Szép berendezés, hanem a kedves és gyors kiszolgálás, a segítőkészség is örömükre szolgált. A 20-as bolt éppen ezért volt kedvelt korábban is és lesz méginkább, most, meg­újulva. Cs. J. Városi moziműsor Vasárnap: A fej nélküli lo­vas. Színes, szinkronizált szov­jet film. Csak 4 órakor. Negyedik fázis. Színes ame­rikai tudományos-fantasztikus film. Il-es helyárakon. Csak 6 és 8 órakor. Hétfőn: Gyorshajtás. Szí­nes szovjet filmdráma. Csak 4 órakor. Konvoj. Színes amerikai ka­landfilm. III-as helyárakon. Csak 6 és 8 órakor. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. ISSN 0133 — 1957 (GÖÖÖMrtl Hírlap»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents