Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 212. SZÄM 1980. SZEPTEMBER 10., SZERDA Felettük a kéklö ég Leendő lombos fák Csemetekert a vasúti sínek mentén birodalma Teljes szépségében tündö­költ az indián nyár. A hal­ványkék égbolton egyetlen fel­hőfoszlányt sem lehetett látni. Az alacsonyan járó napkorong teljes erejével sugározta bá­gyadt, langy-meleg fényét a fakó zöld tájra, a föld, a le­vegő enyhe volt. Az őszelő csendes, békés hangulata érző­dött a tájon, s a földeken szorgoskodó emberek nyugodt, de tempós munkáján. A 31-es országút és a Gyöm- rő felől érkező Mendei út háromszögében terül el a Nagykunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság mendei te­lepe. a csemetekert. A házi­gazda szívélyességével fogad Illyés Béla telepvezető, bár mint mondja, éppen nagy munkában vannak, leltároz­nak, illetve a leltár előkészí­tésével i.)glalkoznak a dolgo­zók. A felmérés végén mint­egy 5—6 millió csemetével szá­molnak, s ezt az óriási meny- nyiséget hat nap alatt kell 10 embernek ellenőriznie. Még szerencse, hogy jól bevált egy­szerűsítő módszerük van, pél­dául a lombos fák esetében elég. ha minden ötödik sort számolják meg, s így 'követ­keztetni lehet a teljes mennyi­ségre. — Mi található itt a cse­metekertben? — Főíég szürke nyár, fe­kete- és erdeifenyő, vörös tölgy termesztésével foglalko­zunk, de van még lucfenyő, díszcserje és suháng. Ez azt a méretet jelenti, amit már ki lehet ültetni közterületekre, parkokba, utcákra. A tölgyet, a fenyőt itt két évig neveljük, utána kerülnek értékesítésre. Ellátjuk csemetével nemcsak a monori erdészetet, de a környező közös gazdaságokat Is. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság teljes igényének több mint egyne­gyedét elégítjük ki. A rendel­kezésünkre álló 24 hektár földből most 14—15 hektárt hasznosítunk. Állandó ápolás — Hogyan telik el egy mun­kaév? — Január—február az egész évi munkára való felkészülés időszaka. Ilyenkor végezzük el a gépkarbantartásokat, fel­húzzuk a fóliasátrakat, s elő­készítjük a talajt a vetéshez. Március—áprilisban vetünk, utána egészen szeptember kö­zepéig tart az állandó ápolás, permetezés, levéltrágyázás, gyomlálás, kapálás. Ekkor van szükség mintegy másfél hónapon át a magőr. Sári Já­nos munkájára, aki karikás ostorral, trombitával zavarja el a kártevő madarakat. Idén már csak egy nagyobb munka fan előttünk, az őszi kieme­lés — mondja Illyés Bé!a,_ s miközben beszélgetünk, sétára indulunk a telepen. Kiderül az „ősrégi” kanalas, kézzel haj­tott kurblis kútról, hogy ko­moly szerepe van. A február-1- márciusi fagyok idején a ka­nalas kútból nyerik a vizet, kis kannákban, kézzel locsol­ják a vetést, a melegágyi cse­metéket, mert ilyen korán be­fagynának az öntözömű veze­tékei. Új technológia Romos veremhez érünk. Ma már nem használják ezt a jég­vermet csemetetárolásra, mert a gépesítéssel sok időt nyer­nek, s nem kell attól félni, hogy idő előtt megindulnak a csemeték, meg aztán a fiatal növényeket inkább szabad­földbe telepítik ki, esetleg új technológia szerinti téli ver- melésben. — Ezeket a munkákat mind­össze tízen végezzük, hét nő és velem együtt három férfi — mondja nem kis büszke­séggel a telepvezető, s föld, az ültetvény után az emberek­ről is szó esik. — Két szakmunkásunk van, a többi betanított. Az asszo­nyok havi átlagjövedelme 2 ezer 400— 2 ezer 800 forint, ez persze télen kevesebb, de ta­vasszal és ősszel az időszaki munkálatok idején meghalad­hatja a 3 ezer forintot is. Az állandóra szerződött dolgo­zóinknak évente 3,5 köbméter tűzifát ad az erdészet és egy katasztrális hold illetményter­mőföldet. Tavaszi idénymunka — Nagy fejlődés előtt áll telepünk — újságolja nagy örömmel Illyés Béla. Elkészült a fúrt kút is, s hamarosan üzembe helyezzük. Nagy szük­ség lesz rá, mert most is le­apadt a Tápió, s alig van víz a tárolónkban. Szép, tágas fa- házat is kaptunk, amelyben egy iroda étkező, fürdő, öltö­ző, mellékhelyiség-komplexum kap helyet. Már csak az épü­let fűtésének beszerelése van hátra. Idén nem tervezzük a személyi állomány növelését, de tavasszal idénymunkára várjuk a szorgos kezű gyom­láló asszonyokat. A. L. A. Akikről keveset beszélünk Rajtuk is múlik a siker A gép diktálja a tempót A vecsési Ferihegy Tsz ül­lői KORI üzemének dolgozó­ját, Dobos Mii.álynét, közvet­len egyszerűségéről, barátsá­gos modoráról ismerik a gaz­daságban. No, meg a jó mun­kájáról. a — Egyike vagyok azoknak az asszonyoknak, akik 1974- től, a kezdettől itt dolgoznak. Hosszú ideig a Ganz budapes­ti gyáregységében betanított munkás voltam. Akkor_ hal­lottuk, hogy beindul Üllőn az új üzem. Meghánytuk-vetet- tük a családdal a dolgot. Ügy döntöttünk, hogy mindenkép­pen jobb, ha helyben vállalok munkát. Egyébként is elegem volt már a sok vonatozásból, az ázásból, fázásból. Nem be­szélve arról, hogy a gyere­kekkel sem tudtam jóformán semmit sem foglalkozni. Nem vagyok „vándormadár” és azóta sem váltam meg az üzemtől. Elégedett vagyok a munkámmal, a körülmények­kel, s a borítékban is meg­van a három és fél ezer. Pes­ten sem keresnék többet. Hogy teljesítménybérezés és három műszak van? Hát? Valamit — valamiért. Sőt, így még jobban be is tudom osztani szabad időmet. A gépsor sütőláncáról leke­rülő finom sós rudacskákkal telt tasakokat Dobosné taka­rosán elrendezi a kartonban és közelebb húz egy újabb üres dobozt. Folytatja a meg­szokott folyamatot. — A kezdéskor még csak egy félautomata szalagon dol­goztunk, majd jött az új, a több milliós nyugatnémet gépsor. Nem mondom, akkor volt egy kis ellentét az asszo­nyok között, hogy ki kerüljön az új gépre. Ma már termé­szetes, hogy itt is, ott is el­végezzük a műveleteket — ahogy a munka kívánja. Töb­bet akarunk termelni, de ez nem mehet a minőség rová­sára. Csak a technológiai fe­gyelem szigorú betartásával biztosíthatjuk, hogy készít­ményünk továbbra is megfe­leljen a „Kiváló áruk fóruma” jelzésnek. Rajtunk nem fog múlni az idei siker sem. Ed­dig sem lehetett ezt a mun­kát ímmel-ámmal végezni, de ahhoz, hogy a közös gondok mellett sikereink is közösek legyenek — még van javíta­ni valónk. Ismerve az üllői asszonyok tenniakarésát, nincs kétsé­günk afelől, hogy az idei cél­kitűzéseket is maradéktalanul teljesítik. Orosz Károly Magasak-e a vendéglői árak? Az előfizetéses étkezés előnyei Mi a sorsa az elnéptelenedett éttermeknek? A tavalyi júliusi áremelés után döbbenten néztük a ven­déglői étlapokat; már az egy­szerű menü is megfizethetet- lennek tűnt. Az azóta eltelt hónapokban sűrűn változott az étlap, módosult a válasz­ték, és sok helyütt mérséklőd­tek az árak. Ma akad tisztes­séges, szerény kisvendéglő, ahol 20—30 forintért meg le­het ebédelni, míg másutt úgy­szólván ugyanilyen ebédet 100—150 forintért szolgálnak fel. Bár az ármozgásokhoz las­san hozzászokunk, olyan fokú áringadozások, mint a ven­déglátásban, sehol sem vol­tak, s nincsenek ma sem. Mert az éttermi árak napjainkban is mozognak, részben a keres­lethez igyekeznek alkalmaz­kodni, részben szezononként változnak. Mi az oka ennek a sok in­gadozásnak? Tavaly júliusban köztudottan emelkedtek az élelmiszerárak, s ez már ön­magában is magával hozta volna az éttermi árak növe­kedését. Csakhogy a vendég­látás irányítói úgy gondol­kodtak : hamarosan drágább lesz az energia, növekszik a vállalatok sokféle költsége, ne legyen hát kétszeri áremelés, júliusban emeljék meg a ha­szonkulcsokat is, amely majd fedezetet nyújt a későbbi — idei januári — költségnöveke­désekre. Ugyanakkor a II. osz­tályú éttermektől megvonták az állami. ártámogatást, ame­lyet addig az ételforgalom után kaptak. Riasztó étlapok Mindennek következtében egyszeriben 80—120 százalék­kal megdrágult szinte minden étel. Bár az idegenforgalmi főszezon^ derekán jártunk, az éttermek elnéptelenedtek, jobb esetben elvesztették vendég­körük egy részét. Ez senkinek nem kedvezett, legkevésbé a felszolgálóknak, akiknek mind a jutalékuk, mind a borrava­lójuk alaposan megcsappant. A vendéglátó vállalatok úgy igyekeztek segíteni magukon — és a kosztjukra éhes ven­dégen —, ahogy tudtak: meg­jelentek az olcsóbb főzelékek, a zónaételek, a tojásból, gom­bából, csirkéből készült fogá­sok. Ám a vendégek már az éttermek környékére sem me­részkedtek: elriasztották őket a július végi étlapok. Mostanában a vendéglátás megpróbált még jobban alkal­mazkodni az igényekhez, meg­találni azt a határt, ahol még a vállalat is jól jár, és a ven­dég sem marad távol. És las­san-lassan kezd visszatérni az éttermekbe a régi törzsközön­ség. Végül is milyen árakon ét­kezhetünk ma? A munkahe­lyeken, az oktatási és a gyer­mekintézményekben tavaly sem emelkedtek az alapanya­gokénál nagyobb mértékben az árak. Az ilyen előfizetéses étkezés ugyanis szociálpo­litikai támogatást élvez. Haszonkulcs Más a helyzet az úgyneve­zett kereskedelmi vendéglá­tásban, ahol a vállalatoknak el kell tartaniuk önmagukat. A III. és IV. osztályú meleg­konyhás helyek ugyan ma is kapnak ártámogatást az étel- forgalmuk után, de ez nem hoz többet, mint amennyit az italforgalom után be kell fi­zetniük az államkasszába. Mindenesetre, ezekben még viszonylag olcsón lehet ét­kezni. Sokan kérdezik: mi az oka annak, hogy sok helyütt igen magasak az árak a tömegel­látást szolgáló önkiszolgáló éttermekben is? Néhol az ilyen éttermeket is II. osztály­ba sorolták, így megesik, hogy az önkiszolgálóban drá­gább az ebéd, mint a III. osz­tályú kisvendégőben, ahol pincér 'szolgál ki. A II., az I. osztályú és az osztályon felüli éttermekben -ma lényegében szabadon ál­lapíthatják meg az árakat. Élve ezzel a lehetőséggel, ala­csonyabb haszonkulccsal szá­molnak például a lakótelepi éttermekben, mint a belváro­siakban. Az előbbiek ugyanis eleve kevésbé látogatottak, mint az utóbbiak; a vállala­tok alkalmazkodnak a keres­lethez. Legalábbis: igyekeznek alkalmazkodni. Mert a nyers­anyagot, a rezsit meg kell fizettetniük a vendéggel, sőt, még a nyereségre is szert kell tenniük, hacsak nem akarják lehúzni a redőnyt. Az I. osztályú ék az osztá­lyon felüli éttermek kihasz­nálják az idegenforgalmi sze­zont: nyáron magasabb ha­szonkulcsokat, árakat alkal­maznak. Így azután igen nagy különbségek alakulnak ki: mondjuk, egy rántott szelet a III—IV. osztályú helyeken lehet akár 20—25 forint, a szálloda éttermében elkérhet­nek ugyanazért 60—80 forin­tot is. Hol ehet, mit ehet végül is az átlagos jövedelmű ember? Mindenekelőtt részt vehet az előfizetéses étkezésben A helyi tanácsok kereskedelmi osztályai kijelölték azokat a vendéglátóhelyeket, amelyek kötelesek előfizetéses menüt kiszolgálni, k azt kivételesen alacsony haszonkulccsal kal­kulálni. Olcsón étkezni Ettől függetlenül, tartanak az éttermek úgynevezett napi menüt, amit az étlapon is szerepeltetnek. A járatlanabb vendégek úgy vélik, itt az adagok kisebbek, ezért alacso­nyabbak az árak. Holott más­ról van szó. Az úgynevezett napi menüt a II. osztályú ét­termek 15, a III. osztályúak 10 százalékkal alacsonyabb haszonkulccsal kalkulálják, mint az étlapon szereplő fo­gásokat. A vendéglátók tehát keres­kedni kezdtek: ahol lehet, ott megfizettetik a magas árakat, ahol viszont a lanyha forga­lom megköveteli, ott különfé­le engedményeket tesznek. Eh­hez kényszerül most a ven­dég' is alkalmazkodni: fellelni, megtalálni azokat a konyhá­kat, ahol jól főznek, s ahol ilyen, vagy olyan okból elfo­gadható áron lehet étkezni. Persze, ne feledjük, az árak az adagok nagyságától is függnek, én nem mindenütt azonos mennyiségű húsból ké­szítenek egy adag pörköltet vagy sültet. Mit tehetünk? Leleményes­nek kell lennünk. Bár a tisz­tességes vendéglősi magatar­táshoz talán az is hozzátartoz­na, hogy az ételek ára mellett az egy adagra jutó hús súlyát is feltüntessék. Egyébként akad már ilyen étlap is. És ha a vendéglátóipar számára ez a nyár sem hoz fellendülést, ak­kor talán rákényszerül arra, hogy a magas árért legalább magas színvonalú szolgáltatást nyújtson. G. Zs. Folytatódnak a véradónapok A Vöröskereszt járási veze­tőségétől megtudtuk, hogy eb­ben á hónapban folytatódnak a községekben az önkéntes, térítésmentes véradónapok. Szeptember 11-én Monoron, Vasadon és Csévharaszton, 18- án pedig Gyomron és Péteri­ben várják a donorok jelent­kezését a véradásra. Labdarúgás Eredmények és tabella 10. Maglód Péteri 12. Monor 12. Karatetétien 14. Gyömrö 15. Nyáregyháza IS. Ecser 2 1—1 3-4 2 3-213-32 3 1-26-82 3 1-23-52 3-125-91 3-------3 4-13 — 3-------3 3-18 — Viszonylag csendes volt a hétfő este a monori—ceglédi járási labdarúgó-szövetségben. Megtudtuk a további mérkő­zések eredményeit is: ÜLLŐ—MAGLÓD 3-1. Üllő, 400 néző. Vezette: Hö- römpő János. Kézilabda A nap kulturális programja Mendén, 16-tól 20 óráig: a könyvtár nyitvatarlása. Monoron, 14-től 19-ig: kék­festő-kiállítás Bódy Irén Mun­kácsy- és SZOT-díjas textil- tervező. a ceglédi Kossuth Mú­zeum és a monori kékfestő- műhely munkáiból (a Vigadó feletti kiállítóteremben), 18- tól: kismotorvezetői tanfolyam (a művelődési házban), a mo­ziban, 18-tól és 20-tól: A biz­tosan ölő sárkány lady. Üllőn, 18-tól 22-ig: disco, műsorvezető: Szappanos Zol­tán. Vecsésen: a Füles bábcso­port foglalkozása, 17-től: gép­kocsivezető-tanfolyam, 18-tól: az ifjúsági klub összejövetele. Biztos hazai győzelem Gyömrö—Dabas 31-13 (12-7) Györnrő, 100 néző. Vezette: Árpás B., Pados J. (jól). Viharosan kezdett a hazai csapat, pillanatok alatt 7-0 lett az eredmény. A félidő vége fe­lé néhány figyelmetlenség a védekezésben, így csak ötgólos különséggel zárult az első já­tékrész. A második félidőt a dabasiak kezdték mindjárt góllal. Ettől kezdve azonban az történt a pályán, amit a gyömrőiek akar­tak. A villámgyors akciókat egyre-másra eredményesen fe­jezték be. A bajnokság máso­dik helyezettje szinte állva ma­radt, tehetetlenül vergődött a pályán, míg a hazaiak nagy kedvvel, szellemesen és rendkí­vül fegyelmezetten játszottak. A gólarány nem túlzott Végre hazai pályán is tudá­sához méltóan játszott a gyöm- rői csapat. Rendkívül fegyel­mezetten, tudatosan, taktikusan és gyorsan. Az ilyen játék lát­tán szokták azt mondani, hogy semminemű esélye nem volt az ellenfélnek. Valamennyi játé­kos átlagon felül Szerepelt. Sza­bó 1. kapus bravúrjaival, Sza­bó Imre 12 góljával, Arató T. sokat ígérő irányító készségé­vel ezt a jó átlagot is valamivel felülmúlta. Góldobók: Szabó I. (12), Ara­tó T. (5), Szél Sz., Kriskó A„ Erős J. (3—3), Érsek T. (2), Gye­pes O., Marosán J. Veres G. (1-1). G. L. Kiegyenlített küzdelem folyt a pályán egy órán keresztül, a hazaiak csak ezután tudták bebiztosítani győzelmüket. KARATETÉTLEN—PÉTERI 1-1. Köröstetétlen, 100 néző. Ve­zette: Sárost Szerencsés góllal nyert a ceglédi járásbeli gárda, a dön­tetlen jobban megfelelt volna a játék képének. A bíró mind­két csapatból egy-egy játékost kiállított. NAGYKÖRÖS- NYÁREGYHÁZA 8-2. Nagykőrös; 300 néző. Vezet­te: Szuda. Nem volt egyforma súlycso­portban a két csapat. A ven­dégek védelme nem tudta meg­akadályozni a nagykőrösiek meg-megújuló veszélyes tárna- dássit DÁNSZENTMIK LÓS— ECSER 8-0. Dánszentmiklós, 150 néző. Vezette: Zsuzsandor. Az újonc ecseriek ezen a ta­lálkozón nagy csalódást okoz­tak, ezzel szemben a hazaiak a vártnál jobban és eredmé­nyesebben játszottak. A bajnokság állása 3 2 1 — 8-2 1. Üllő 2. Dánszentm. 3. Nagykőrös 4. Abony 5. Ceglédbercel Törtei Albertirsa 8. Vecsés 9. Mende 3 2 — l 14- 5 2 2--------10-3 2 2----------8-3 3 1 2 — 7-5 3 1 2 — 4-2 2 2----------5-3 3 111 7-5 3 1114-5 (Megjegyzés: Az Albertirsa —Nagykőrös és a Maglód— Abony elmaradt találkozókat későbbi időpontban játsszák le.) ★ Vasárnap lesz a visszavágó a dabasi járás ellen, ezért a Nagykőrös—Mende találkozót szombaton bonyolítják le. A járási válogatott a nagykőrösi és az abonyi csapatra épül. A j Péteri—Abony meccs ezért el­marad. ★ Feltűnően gyengén szerepel a bajnokságban a gyomról gárda. Vasárnap az albertir- sai rangadón egyes játékosok már menni is alig tudtak a má­sodik félidő derekán, s ez min­denképpen erőnléti problé­mákra vezethető vissza. Baj van a helyzetkihasználással is, a csatárok a legbiztosabb le­hetőségeket is kihasználatla­nul hagyják. Alapos formaja­vulásra lenne szükség, hogy a gyömrőiek kikerüljenek a hul­lámvölgyből, s feljebb lépje­nek a tabellán. Mindez joggal elvárható egy olyan csapattól, amely az elmúlt három évben kétszer is bajnokságot nyert. Ehhez a játékosok jobb hozzá­állása, lelkesedése és összefo­gása is szükséges. G. J. ISSN 0133—2*51 (Monon Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents