Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-30 / 203. szám

Betakarítják a szalmát is A Rákosviilgye Termelőszövetkezet 2-es számú üzemegységé­ben még hátra van a szalma egy részének bálázása, betaka­rítása. Képünkön: Pécel határában dolgozik a bálázó. Ba^cza Zsolt felvétele A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 203. SZÄM 198». AUGUSZTUS 30., SZOMBAT Éle- és haszonfa Milliárdos értéket óvnak Nagy érték az erdő — hall­juk, mondjuk főként akkor, amikor baj van körülötte: vi­har sújtja vagy tűz égeti a még lábon álló fáinkat Egyet­len cigarettavég, eldobott, pa­rányi égő gyufa felbecsülhetet­len kárt okoz. S igaz. mert a gyufaszál filléres dolog, de egy sudármagas, .gerendának, szarufának, deszkának, építési anyagnak, bányafának és per­sze begyújtósnak vagy tüzelő­nek való, még élő fa ezreseket ér. Éppen a napokban történt, hogy barátom, aki építkezik, s a Tüzépről nemrég hozatta, haza az épülethez szükséges lécek, deszkák és gerendák egy részét, arra a kis faanyagra mutatott, ami már, hogy ne ázzék, ott lapul a leendő ga­rázsban: Látod, ez a kevés négyezer forintba került! Csóváltam én is egyre a fe­jemet, s vele töprengtem, tényleg, mennyibe is kerülhet nekünk a fa? Mígnem eszembe jutott: van valami feljegyzés abban a füzetemben,, amit még néhány hete éppen Gödöl­lőn, az Agrártudományi Egye­temen rendezett erdészeti kon­ferencián készítettem. Felütöt­tem: innen és más források­ból tudom, hogy hazánkban csupán -az erdőgazdaságok ke­zelésében levő erejők élőfa­készlete 54 milliárd forintot ér, van tehát mire vigyázni, ha nem is olyan bőséges, mint egyes, nálunk erdőben még gazdagabb országokban. De éppen ezért kell óv/ii! S nem árt azt sem tudni — hiszen az iménti szám talán nehezen érzékelhető —, hogy hazai erdeink egyetlen hek­tárjának átlagos értéke, az Er­dészeti Tudományos Intézet szakemberei szerint 49 ezer 600 forint. Vagy hogy még közelebbi számot mondjunk: egy köbméter élőfa átlagos ér­téke 338 forint. Ezek persze csak számok, hiszen van ezen belül értékesebb erdő- és fa­fajta. Mindegy. Ha eze'k után azt halljuk, olvassuk a hírek­ben, hogy egy hektár erdő könnyelmű mozdulatunk miatt leégett, már tudhatjuk, a kár ötven-, száz-, kétszázezer fo­rint. Városi gimnázium Beiratkozás levelezőknek A gödöllői Török Ifenáo Gim­názium levelező tagozatára szeptember 2-án, kedden 15 és 18 óra között lehet beirat­kozni. Az első tanítási nap szeptember 9-én lesz és ek- ker vásárolhatják meg a tan­könyveket is. Álljunk meg egy szóra! Vasárnap délután a Ha hétköznap valakit őgye- ,egni, vagy éppen a házak előtti kispadon ülni láttak an­nak idején, bizony megszól­ták. Annál természetesebb volt, hogy vasárnap benépe­sedtek a kispadok, az embe­rek csoportokba# ülve. nagyo­kat nevetve pihenték ki az egész heti nehéz rhunka fára­dalmait. Három-négy ház la­kói gyűltek össze egy helyen és a friss pattogatott kukorica ropogtatása mellett megvitat­ták a világ sorát. A csomópontban Nagyon kíváncsi voltam, ma ülnek-e még a kispadokon, és vajon a mi információdús vi­lágunkban miről beszélgetnek vasárnap délutánonként? Bi­zony egy kissé csalódnom kellett. Végigjárva a falu, Tú­ra utcáit, alig találtam egy­két helyen kint ülőket. Ezek is inkább a legöregebbek, meg egy-két iskolás koron inneni gyermek. Ha valaki elhalad eiőttük, csendben összebújnak és kibeszélik az illetőt. Főleg, ha fiatal. Tóth Józsefek háza a falu egyik msllékcsomópontján ta­lálható. Négy utca találkozik itt a felsőkertben, közülük az egyik éppen arra is alkalmas, hogy a Galgahávíz felől érke­zők se tudják ' «elkerülni, ha nagyon sie’tni akarnak egy-egy mozielőadásra vagy discóra. Itt minden vasárnap kint ülnek népes csoportban. A család legidősebb tagja özvegy Csorba Cergelyné, az anyós és Tóth Józsefné. a feleség alkot­ják a kint ülők gerinchadát. De éljön ide csaknem minden vasárnap délután Tóth Zs. Mi- hályné, Pálinkás Józsefné, Tóth Zs. Sándorné és Tóth M. Péterné is. Meg aztán az erre járók közül is sokan itt tölte­nek egy-két órát, ahogyan mondani szokták: megállnak egy szóra. Téma a summásélet Nem nehéz kiszámítanom, hogy az itt üiők átlagéletkora 75 év. Ezt a statisztikát néha javítja meg egyik-másik kis- unoka, akik megunva a játé­kot, vagy éppen a játék során ért sérelmüket magukkal hoz­va, jólesően töltenek néhány percet a mami vagy a papi ölében. — Nem unokák már ezek — szól közben Marcsa néni, Pá­linkás Józsefné —, hanem in­kább dédunokák. A szót a legbeszédesebb vi­szi általában. Itt Vet a néni, Tóth Józsefné gyakorolja ezt a funkciót. Természetesen a summásélet az a téma, ame­lyik kimeríthetetlen. — Már reggel fél négykor a nagyhídnál kellett lennünk, ahonnan együtt indultunk el Nagygombosra és napestig kellett dolgozni. Ha ott elfo­gyott a munka, akkor men­tünk tovább Nógrádkövesdre, Fekete-pusztára vagy Kerek- harasztra. Az ebédünk általá­ban lekváros kenyér volt, szalonnára nem nagyon tellett. Ezt is piszkps kézzel kellett megenni, próbálta volna vala­ki a kevés ivóvizet kézmosásra felhasználni. Szünet után témát váltanak. A régi fiatalokról esik szó. Bi­zony akkor megnézték őket Korábban beszámoltunk már a kisegítő iskola, a Pe­tőfi, a Karikás Frigyes és a járás községeinek általános is­koláiban a nyáron folyt elő­készületekről, a tanévnyitó ün­nepségek időpontjáról, a tan­könyvvásárlás lehetőségeiről. Ezúttal a város másik két ál­talános iskolájában érdeklőd­tünk. milyen körülmények kö­zött látnak neki a hétfőn kez­dődő tanévnek. Éjjel-nappal A leglátványosabb változás kétségtelenül az Imre utcai ál­talános iskolában fogadja a látogatót, elkészült végre a Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat által készített s az eredeti határidőnél sajnos csak egy évvel később befeje­zett új iskolarész, ami tulaj­donképpen egy komplett, új * épület, de a régi traktus is felújítva várja a tanulókat. Molnár János igazgató el­mondta, hogy sajnos az építők a második ígéretüket sem tar­tották be, s a májusi kitolt határidőre sem. készültek el, ezért aztán ezekben az utolsó napokban a pedagógusoknak, a szülőknek szinte éjt; nappal­lá téve kell igyekezniük, hogy az ünnepélyes avatásra és a tanévnyitóra- — -hétfőn* «■ szep­tember elsején délután 3 óra­kor kezdődik a jeles esemény — rend és tisztaság honoljon az épületben. Az új iskola, amely mintegy harminchárommillió forintba került, kétségkívül a Szabad-, ság tér egyik ékessége, kívül is, belül is. A bejárati rész magasba törő homlokzata mintegy az iskolában megsze­rezhető tudás lépcsőfokait szimbolizálja s a többi, újsze­rű megoldással együtt lehető­séget ad a tervezőknek ahhoz, hogy tetőtér-megvilágítással csempésszék be a természetes fényt az iskola jó néhány he­lyiségébe. Pál Katalin tanárnő kalau­zolásával jártuk végig az új épületet, a legkisebb szertár­tól a legnagyobb helyiségig: a földszinten helyet kapott tor­nateremig. Ottjártunkkor még csak félig-meddig rendezték be a tizenkét tantermet, az előadókat, a szertárakat, a tanárit és az irodákat, de már így is látható, még ennyi ideig is érdemes volt várni az új lé­tesítménybe. Belül kész Igaz, anélkül* hogy ünnep- rontók akarnánk lenni, éppen elég bosszankodni való is akad. Az egyik: a nemegyszer hanyag munka: például az ab­lakkeretek festése, nehezen le­het lekaparni a patakokban elcsorgott festéket. Aztán mintha egy icipicit szűkre mé­retezték volna a termeket, hi­szen a harmincon felüli lét­számú csoportok bizony elég zsúfoltan férnek csak be. Az új épületben a felső ta­gozatosok kaptak helyet s egyelőre itt tanul két alsó ta­gozatos osztály is. A kisebbek a régi, a nyáron felújított, de kispadon alaposan. Mindenekelőtt azt figyelték, hogy milyen szépen' tudnak köszönni. Próoált vol­na akkor valaki elmenni a kint ülők előtt köszönés nél­kül. Bizony az eláshatta ma­gát örökre. Figyelem az előttünk e'ha- ladó fiatalokat. Ma is köszön­nek. Nem olyan szépen, mint régen, csak nagyon röviden: csókolom, és máris futnak to­vább. Sokszor talán meg sem hallják a halkan sustorgó le- selkedők. — Bizony megnéztünk min­denkit — mondja Csorba Gergelyné —, még azt is, hogy milyen a famíliája. Eszerint tudtuk megmondani, hogy ki kihez való. A jóslatunk nem­egyszer bevált, házasság lett belőle. Most könnyű Mentőautó szirénázik a fő­úton. — Milyen könnyű a mosta­ni fiatalasszonyoknak. Mentő, szülőszoba, meg gyes — szól közbe valaki. — Régen a bábaasszony jutott csak, ha kellő időben megérkezett, fő­leg a zord téli időkben. Aztán nem volt babakocsi, hanem bölcső szalmazsákkal. Ha sírt a baba, rongyba kötött cukros- köménymagos kenyeret tet­tünk a szájába. Nem is voltak akkor gyomorbajosak a gye­rekek. Ha meg dolgoztunk, hamvasba tettük a kisbabát és felkötöttük a fára. Ha volt nagyobb gyerek, az ringatta. Arra is volt példa, hogy nem akart a gyerek aludni, ilyen­kor derékig be kellett ásni a földbe. Ismét elmélázó csend, majd két nagylány fut ki az udvar­ból. A két Csorba dédunoka. A legújabb divat szerinti overall feszül rajtuk. Huncutul inte­nek a dédinek. aki azonnal odasiet, majd a két kis zivatar egy röpke puszi után végigvo­nul a papszögön. Sietni kell. húsz perc múlva kezdődik a mozielőadás. A két kislány a szépszobá­ban bekapcsolva hagyta a te­levíziót. Néha kiszűrődnek a hangfoszlányok, de senki sem ügyel rá. Fonók és ivók — Nem szívesen nézzük a tévét — mondja Tóth Péter- hé. — Nem nekünk szól az. A Híradót széretem. Meg most, hogy volt az a nagygyű­lés, ahol olyan sok ember volt együtt és Kádár János beszélt. Hát őt elhallgatnám akár reg: gélig is. A nap lassan búcsút integet a bagi dombok felől, de a szó nem rövidül. Beszélnek a fo­nókról és ivókról, a régi táncmula‘.ságokrój, meg aztán szó esik a mai fiatalok szóra­kozásairól is. Nem ítélik el J őket, szavaikból inkább a fél­tés és aggódás csendül ki. De vajon hol vannak a középko­rúak, ők miért nem csatlakoz­nak a kint ülőkhöz? — Jlonáék, a lányomék a Mátrába mentek. Mióta meg­van a Lada, kevés vasárnapot töltenek itthon. Nemrég jártak Egerben, Tóalmáson, Zsóri- ban. Ezt Tóth Józsefné mond­ja el, de helyeslőén bólogat­nak a többiek is, náluk is ha­sonló a helyzet. Aztán valaki megszólal: — Tegyük el magunkat holnap­ra! Lassan — ki-ki a maga gondolataival továbbviaskodva — elindulnak hazafelé. Takács Pál még ma is csak belül kész ré­gi épületben tanulnak majd. A szépséghibákkal együtt örül­hetünk: a város összességében szép és korszerű létesítmény­nyel gyarapodott. Amint Bamberger Károly, a városi tanács elnökhelyette­se elmondta, ezzel és a Kari­kás Frigyes iskola tornater­mével az ötödik ötéves terv iskolai fejlesztési programja befejeződött, s annak ellené­re, hogy még mindig zsú­foltság van, az eredmények­kel elégedettek lehetünk. Kü­lön kiemelte azt a társadal­mi segítséget, amivel a szülők, a vállalatok, intézmények se­gítették az erőfeszítéseket. Ezt bizonyítja a Damjanich általános iskola utóbbi évek­ben tapasztalható fejlődése is, itt a sporttagozatos osztályok sikeres működéséhez terem­tették meg a feltételeket, a sportudvarral, á futópályával. Az idén nyáron is volt elég dolguk, hiszen az Illés utcai központi épület mellett több helyen is tanítanak. Vala­mennyi épületüket kifestették, kitakarították. A Petőfi téren a volt szakmunkásképzőt is megkapták, szeptembertől ide járnak majd a sporttagozatos 1—4. osztály tanulói. Hiányzó könyv Amint Öencsik Ernőtől, az iskola igazgatójától megtud­tuk, a tanévnyitó szeptember 1-én, hétfőn délután fél hat­kor lesz, valamennyi diáknak az Illés István utcai épületben. Miközben az iskolákban ér­deklődtünk, több helyen is panaszkodtak a tankönyvellá­tásra. Ezért kérdeztük meg Polgár Józsefnét, a Mőricz Zsigmond könyvesbolt vezető­jét, mi a legutóbbi hír. El­mondta, hogy a város és a já­rás valamennyi iskolájának ők közvetítik a könyveket, ame­lyek egy részét későn kapták meg. Szerencsére szombatig kettő kivételével -mind meg­érkezett, és már ki is szállí­tották | az iskolába. A még hiányzó egyik könyv pedig csak a második félévben kell. Körképünkből kitűnik, a vá­rosban, a járásban egyaránt felkészültek az iskolák: a tan­évnyitók után kezdődhet a tanulás. G. Z. Városi moziműsor Apacsok. Színes, szinkroni­zált NDK kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Csak 4 órakor. Ragadozó madarak. Színes amerikai film. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott! Előadás­kezdés: 6 és 8 órakor. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Gödöllőn, Erdő­kertesen, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, , Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Ve­resegyházon, augusztus 31-én, vasárnap: dr. Rédling Tibor Kerepestarcsa, Templom u. 3. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckis- újfalun, Vácszentlászlón, Ver- segen, Zsámbokor* augusztus 31-én, vasárnap: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86. Szombati jegyzet KuStúrfeíelcsök Nem véletlen, hogy a közművelődési szakemberek munkáját értékelve, sosem felejtjük el hozzátenni: ne. héz: a dolguk a progra­mok megszervezésével. Nem annyira a műsorok, az elő­adások, kiállítások felhaj­tásával, hiszen éppen elég együttes, TIT-előadó, mű­vész és amatőr alkotó kő. zül válogathatnak; ami gond: a közönség megszer­vezése, a nézőterek, a ki­állítótermek megtöltése. Gyakran panaszkodnak is a népművelők, hogy hiába teszik ki a lelkűket; az eredmény eltörpül az erő­feszítések mellett. Azt hiszem a minap egy , kicsivel közelebb kerülhet­tünk a reljtély megoldásá­hoz. A városi tanács ille­tékesei, ahogy az már szó. kás, összehívták a város üzemeinek, szöpetkezetei- nek, intézményeinek kul- túr felelőseit. A meghívót kellő időben harmincnégy céghez továbbították: a ha­gyományos évad eleji tájé­koztatóra invitált, amelyre a művelődési ház, a film­színház, a TIT, a könyvtár, a Helytörténeti Gyűjte­mény és a városi tanács művelődési osztálya készült programajánlatokkal, őszi tervismertetéssel. 1Mondhat. ni feleslegesen. A meghívókat általában a párttitkároknak küldik, ez­zel is igyekeznek nyoma- tékot adni az ügynek. Azt persze nem tudni, hogy hány meghívó akad el már ezen az első lépcsőfokon, tény, hogy a szervezők va­lamennyi párt-, KISZ- és szakszervezeti kultúrfe- lelőst várják. Mi volt leg. utóbb? Egyedül az Áram­mérőgyárat képviselték hárman, egy-egy ember jött a Vízműből, az Afész­töl, a Latiból, a Humán­ból és az Állattenyésztési és Takarmányozási Köz­pontból. Ez, akárhogyan is számoljuk, mindössze hat cég a harmincnégyből. Még akkor is kevés, ha tudjuk, néhány intézményben kö. zös a propagandista. Mi lehet az ok? Talán a nyár valóban nyáriasra si­keredett végre, talán az el­húzódó szabadságok vagy éppen a pihenőidő alatt felgyülemlő munka, amit ezekben a hetekben kell pótolni, s így a hagyomá­nyosan délután két órai időpont helyett a még min­dig munkaidőt jelentő há­romra összehívott értekez. letre fontosabb elfoglaltsá­guk miatt nem tudtak el­menni az érdekeltek? A mindenkori meghívón az is szerepel, hogy az előző Ssz- szejövetelen hány ember képviselte a ' céget: ellen­őrizhető tehát, hogy aki netán eljött a munkahe­lyéről, valóban társadalmi elfoglaltságának tett-e elé­get: Nem mindig ilyen fekete persze a kép: általában tíz-tizenkét vállalat, intéz­mény képviselteti magát, igaz ez is csak egyharma- duk. Havonta-kéthavonta értékes tájékoztatók, hasz­nos előadások szólnak a fe­lelősöknek, de ilyen körül­mények között, a gazdaság­ból véve a szót, vajon mi­lyen hatékonysággal? Nem a sajátom az ötlet, a városi közművelődési bi­zottság egyik ülésén java­solta a Helytörténeti Gyűj­temény vezetője: válogas­sanak a lelkes, szabad ide. lüket a kulturálódásért, a közös művelődésért áldozni kész. emberek közül, van belőlük bőven. •S ne elé­gedjenek meg a hivatalos csatornákkal. Hiszen tud­juk, a társadalmi tisztség- viselők között ma még szén számmal akadnak, akik csak a titulus kedvéért, rosszul értelmezett muszáj­ból fogadják el a megbí­zást. Igazi kapcsot, hatásos propagandát, gyümölcsöző összekö*tetést jelentő pro. nagandistahálózatra pedig hamarosan, az új ház megnyitásával, minden ed­diginél nagyobb szükség lesz. Gáti Zoltán ISSN 0133 —1951 (Gödöhrtl Hírlap) Holnap a Szabadság téren Felavatják az új Iskolát Tizenkét tanterem, előadók, szertárak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents