Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-28 / 201. szám

AB6NYI KRÓNIKA Kevesebb táppénzes nap Jutalom az élenjáróknak A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 201. SZÄM 1980. AUGUSZTUS 28.. CSÜTÖRTÖK Erdokitermelés 15 ezer hektáron Társulás a GÁT irányításával A Mechanikai Művek abo- nyi gyáregységénél a múlt év első felében az egy dolgozó­ra jutó termelési érték 357 433 forint volt, ez év első hat hó­napjában viszont 467 669 fo­rint. A termelés hatékonysá­ga egy év alatt 20 százalék­kal emelkedett. Igényesség — Nem volt egyszerű eljut­ni eddig, hogy erkölcsi kér­déssé tegyük a munkaidő be­tartását, megszüntessük az in­dokolatlan késéseket és hiány­zásokat — mondta Tóth György gyáregységvezető. — Mert, miért tagadjam, nem volt ez így mindig. Nem volt mindig ekkora a szakmai igé­nyesség és a gyáregység dol­gai iránt tanúsított érdeklődés. Hogy a gyáregység munkafe­gyelme jó, az egy tervszerű, céltudatos munka eredménye, melynek során sokat kellett tenni az emberek helyes szemléletének kialakításáért. Azoknak, akik nem tudtak azonosulni a követelmények­kel, akik átjáró háznak te­kintették gyáregységünket, nem haboztunk és kiad tus. a mun­kakönyvét. Ebben az eszten­dőben is volt 30 távozó, de ezek nem mind olyanok vol­tak, akiktől 'kényszerítő kö­rülmények miatt kellett meg­válni. Egy részük egyéni éle­tükben történt változás miatt mentek el a gyáregységtől. A munkafegyelmet itt is — -mint talán a legtöbb helyen — a vándormadarak sértették. A munkahely-változtatást korlá­tozó intézkedések miatt azon­ban a .vándormadaraknak be kellett látniuk, hogy a régi szakemberek, a jó munkát végző dolgozók nagyobb elis­merésben részesülnek, mint a lazsálok, fegyelmezetlenke- dők. A gyáregységnél a mun­kafegyelem javulásával hoz­Sok olyan jó ötletet tarta­nak nyilván Abonyban, amely­nek megvalósítása hasznára vált mind az embereknek, mind a településnek. Egyik ezek közül, hogy a tanács szép strandjának használatlan ré­szén hétvégi kabinházak épí­tésére adtak engedélyt. A te­lekért vételárat fizetni nem kellett, viszont 15 év után a kis kabinházak a tanács, Illet­ve a fürdő tulajdonába kerül­nek. Először tizenegy, aztán tíz, majd a közelmúltban ti­zenhat kabinház épült, így ma már összesen 37 szép és ízlé­ses kis épület öleli körül a für­dőhely Jókai út, illetve a Ne­velőotthon felőli oldalát. — A kabinházak alapterü­lete általában 11 négyzetmé­ter, gondos elrendezéssel négy embernek kiválóan alkalmas nyári, illetve hétvégi pihenés­re — tájékoztatott Gönczöl Jó­zsef, a fürdő vezetője. — A ka­binházak jelenlegi tulajdono­sai a strand minden létesít­ményét igénybe vehetik, és, mint a létszámnövekedés is ta­núsítja, jól érzik itt magukat. Egy-egy hét végén, amikor a nyaralókhoz ven­dégek is érkeznek, akkora nyüzsgés van, mint a leg­nevesebb, hasonló nagy­ságú fürdőhelyeken. Látogatásunk kezdetén még magasan járt a nap az égen, bizonyára azért találtunk zárt ajtókat. Mindenki élvezte a kellemes vizet, vagy éppen a vidéken támadt szétnézni ked­vük. Szerencsénkre az épület­sor tanulmányozása kicsit hosszúra nyúlt, és eközben ai egyik kabin két lakója vissza­érkezett. Rövid sétát tettek, és utána kívánták a pihenést. Fő­városiak, a XVIII. kerületben laknak. Nyugdíjasok. A férfi Laczi Károly néven mutatko­zott be: — Májustól itt vagyunk Abonyban, és széptember köze­péig maradunk. — Talán telt volna egy balatoni vagy ve­lencei-tavi kis nyaralóra is, de itt jobb. A feleségem szívbe­teg, én a lábaimmal bajlódom. Az a víz nekünk hideg, ez pe­dig jó meleg, úgy érezzük, jót tesz. Mindennel elégedettek va­gyunk, csak az étkezés körül­ményes. Volt egy büfé, de ab-. zák összefüggésbe a táppén­zes napok szamának csoxke- nesét is. Míg a múlt év első leiéoen 7311 munkádéi kiesett napot tartottak nyilván, az iaen ez a szám 6o9U napra csökkent. — Termelési értékünk a múlt év első 129 millió, az idén 168 millió forint volt. Csökkent a selejt. Tavaly 3,16, az idén 2,64 százalék. A jói végzett munka mindig meg­kapja a megfelelő társadalmi elismerést, sót anyagiakban is dotáljuk azokat, akiit jól dol­goznak. 1980. első félévoen például 180 ezer forint pré­miumot osztottunk ki. Ter­mészetesen nem volt egyen- lősdi; aki nem érdemelte meg, nem kapott. Ösztönzés Hogy a munkakörülmé­nyek és -feltételek mennyit javultak, azt a kívülálló is könnyen felmérheti, ha a mostani és mondjuk a nyolc-tíz évvel ezelőtti állapo­tokat összehasonlítja. Korsze­rű gépeink vannak, szép és tágas műhelycsarnokok, a szociális körülményekben pe­dig döntő változások történ­tek. Az anyagi ösztönzésre is gondolunk. Tavaly például az átlagbérszínvonal 2507 forint volt, az idén 2704 forint. Kü­lön jutalmazzuk a szocialista brigádokat és a munkában élenjárókat. Nagyon sok ki­váló dolgozónk van már. Mi­vel az erkölcsi elismerés is fontos tényező', ezzel sem fu­karkodunk. Bár sajnos, a bo­rítékba tett forintok az el­sődlegesek, azért nem elha­nyagolható az sem, hogy a munkahelyi demokratizmus szélesítésével is nőtt az ösz­tönzés. Ahol mindez együtt van, ott nem lehet nagy baj a munkafegyelemmel. ból kocsma lett. Minden igé­nyünk teljesítve lenne, ha a strand területén nyit­nának egy kis éttermet, melyben közepes áron ét­kezhetnénk. Időközben a strand fenyői fölött lebukott a nap. Az pbo- nyi fürdőzők hazafelé, a strand állandó vendégei pedig kis ka­binházaik felé indultak. Távo­labb az idősebb házaspár lak­osztályától, négy asszony egy asztalt ült körül és hímeztek. Kérdésünkre, hogy érzik ma­gukat Abonyban, László Györgyné, aki ugyancsak bu­dapesti, válaszolt elsőnek. — Jól. Már három éve ide­járunk minden hét végén, és a nyári szabadságunkat is itt töltjük. — Nézze, mi kispénzű em­berek vagyunk, mi a Balaton­nál vagy más felkapottabb he­lyen nem tudtunk volna egy hétvégi pihenőházhoz jutni. Az itteni költségeket el tud­tuk viselni. Mi különben régi vendégei vagyunk az abonyi strandnak, korábban campin- gezni is ide jártunk. Újra az asszony szólal meg: — Először mindig megfür- dünk, aztán a reggeli, majd megyünk bevásárolni. Elége­dett vagyok az ellátással, min­dent meg tudok venni, amire szükségem van. Különösen a piac nagyon jó. Délelőtt többnyire min­denki főz, igaz, vannak olyanok is, akik a községi vendéglőbe járnak ebédel­ni. Körülményeink még jobbak lehetnének, ha a strand terüle­tén is lenne étterem és egy olyan büfé, amelyben különfé­le sülteket lehet kapni. Mind­ezek hiánya még nem lenne olyan nagy baj, de azt nagyin sérelmezzük, hogy újabban részeg, duhajkodó emberek or­dítoznak éjjelente itt az úton, beugrálnak a kerítésen, és már sok mindent elvittek. Nemcsak az ötlet volt jó an­nak idején, hanem a végered­mény sem lebecsülendő. Két dolgot azonban mégis meg kell jegyezni. Nem lenne haszonta­lan az egykori jó ötletet to­vábbfejleszteni, valamint ten­ni annak érdekében, hogy a pihenni vágyók valóban pihen­ni tudjanak — zavartalanul. Gy. F. Több gazdálkodó szerv gyor­san növő farajtaval, nyargal ültette oe más célra lei nem nasznaiható területeit. A tu­lajdonosok éppen akkor le­pődtek meg, amikor belek ce- tesuk kamatoztatására kerül­hetett volna sor: országos vi­szonylatban is nagy nyaria- terüietek alakultak ki, kiter­melésük a hagyományos mód­szerrel rendkívül munka- és időigényes. A szövetkezetek géppel nem ‘rendelkeztek, így a nyárfák kitermeléseben je­lentős mennyiséggel marad­tak el. Gépesítés Cegléden es környékén — Nagykoroson, valamint a mo- nori járásban mintegy 15 ezer hektár nyárterület van — a Ceglédi Állami Tangazdaság irányításával hamarosan iét- renozták az Erdőgazdálkodási Társulást, metynek fő fel­adata a papírnyár, másik is­mert névén a hazai nemes nyár, kitermelésének irányí­tása. Beszélgető partnerünk Tóso- ki Elemér, a tangazdaság köz- gazdasági igazgatóhelyettese volt. — Hogyan kezdtek munká­jukhoz? — Először a gépesítést kel­lett megoldanunk. Ehhez ha­zai gyártmány nem állt ren- delkezésre, érthetőén, hisZen Magyarországra nem mond­ható, hogy „erdőnagyhatalom”. Külföldi — finn és kanadai — gépeket tanulmányoztunk, majd kiválasztásuk után meg is vásároltuk. 1979-ben erre a célra, a vételár fedezetére 70 százalékos 7000 űrméter nyárfát küldtünk jugoszláv és olasz exportra. A feltétel ki­kötése teljesen érthető, hiszen egy gép- ára 20 millió forint, s ez nem csekélység. Ennek az összegnek nekünk alig több mint egy negyedét kellett kigazdálkodnunk. A társulás különben 1978 decemberében alakult meg, két állami gaz­daság és tizenkét termelőszö­vetkezet a tagja. A kialakítá­sánál figyelembe vettük, hogy A szürke hétköznapok egy­másutánja közül megkülön­böztetett szeretettel emeljük ki ünnepeinket. Csoportok, közösségek örömmel találnak alkalmat arra, hogy megemlé­kezzenek a hagyományokról. Nagy öröm egy város vagy község életében is, ha fennál­lásának kerek évfordulója al­kalmával rendeznek találko­zót. Ötletadók Kocsér község három éve emlékezett meg centenáriu­máról. A községi párt- és tanácsi vezetés, a tsz gazdasá­gi vezetőinek támogatásával, a községi Hazafias Népfront szervezésében emlékbizottság alakult, amelynek feladata az előkészítési munkálatok ki­dolgozásán túl az ünnep el­jöttével a tervezett háromna­pos program lebonyolítása volt. A bizottság elnökéül An­tal Domonkosnét választották, aki évtizedek óta foglalkozott Kocsér történetével. Nos, 1977. augusztus 12-én, az ünnep első napján emlék­táblát avattak fel a tanács­háza falán, megyei. járási, valamint Jászapáti és a szomszéd települések küldöt­tei jelenlétében. A tábla az különösen nagy távolság ne alakuljon ki, szállítási és egyéb feladatok miatt. Hogyan folyik a kitermelés, s hová szállítják áruikat? Exportra — Az évi vágási feladatot az erdőfelügyelőséggel közö­sen határozzuk meg. Első lé­pésként, 5—6 év után a fa­sorokat gyéríteni keli. Minden I második sort kivágunk, hogy a megmaradtak jobban növe­kedjenek, érettebbekké vál­hassanak. Ezt a műveletet vé­gezzük a 20 millió forintos Timber—Jack típusú géppel. Ez a fát a föld felszínétől 30—40 centiméter magasságban el­nyisszantja, elfekteti és legaly. lyazza. Amint 6—8, így elké­szített nyárfaszál összegyűl a puttonyában, leborítja. A tel­jes kitermelést kis motoros fűrésszel végezzük. A méretre vágás, minőség szerinti vá- lasztékolás után a papírfa mi­nőségű fát kéregben vagy anél­kül exportra, az egyéb minő­ségűeket (a például nagyon vastag átmérőjűt) Szolnokra, a NEFAG-hoz szállítjuk. — Milyen eredményeket ér­tek el az elmúlt évben? — A társulás eredményesen tevékenykedett Munkájáról évente egy alkalommal igaz­gatói tanácsülésen számolnak be tagjai. 1979-ben 360 ezer forint nyereséggel dolgozott a társulás. Ebből a tagok 50 százalékban a vagyoni, 50 százalékban pedig a végzett munkájuk alapján részesed­nek. Hasznosítás — És az idén? — A kitermelés a tervek­nek megfelelően folyik. Eb­ben az évben már — az üte­mezés szerint — Jászkarage- nőn, Törteién és Kocséron dőlt le nyárfák hosszú sora. Az elkövetkezendőkben Dán- szentmiklóson és a Monori Állami Gazdaságnál dolgoznak még gépeink, embereink. — Milyen fejlesztést tervez_ nek? alapítóknak és a dolgos elő­döknek állít emléket. A falu­központ gondozott parkjában megindították a társadalmi munkával épített szökőkutat, ami egy ideig vígan ontotta a vi;fet. Később csak hétvé­geken működött. Tavaly és az idén már ekkor sem. Jog­gal merül fel a kocsériak pa­nasza: „talán elszökött a szö­kőkút?” Az egykori falumagot kere­tező főútvonalak szélén száz platánfa emlékeztet ma is a százéves jubileumra. Növe­kedve dicsérik az ültető keze­ket, az akkori KISZ-es fiata­lokat és úttörőket. Hűs ár­nyékukban szeretettel emlé­keznek azóta is a falubeliek az ötletadókra. Széles körű gyűjtőmunkával gazdag hely- történeti gyűjtemény nyílt a jeles napon. Volt érdeklődő bőven. Z ász! ászai agozás Egy tekintélyes vendégkönyv félig megtelt a látogatók be­jegyzéseivel. Szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak róla. A tárgyi, néprajzi emlékek mellett található ott a község történeti múltját feldolgozó tabló is, egykori iratok fény­másolataival, amelyek a köz­— A teljes vertikum kiala­kítására törekszünk. Jelenleg a kitermelt fa mintegy 15—2Ü százaléka hulladékfaként ve­szendőbe megy. A fa csúcsát levágjuk, a gallyak rajta ma­radnak. Ezzel nemcsak az a gond hogy .elvesztjük ezt az értéket, hanem az is, hogy a területen gátolják a további munkát. A hasznosítására többféle lehetőség van: fel le­het dolgozni tüzelőanyagnak, trágyázási célra, s talán még — amint azt néhány helyen, külföldön már teszik — ta­karmánynak is. Ehhez újabb speciális gép beszerzése szük­séges, melyet, elképzelhetően, a képződő értékcsökkenésből és a fejlesztési alapból, 1981- ben megvásárolunk. Ungureán László Szövetkezeti hét a boltokban Az előző évek „Szövetkezeti szerda” elnevezésű akciója he­lyett új kedvezményes vá­sárlási lehetőséget teremtett az áfész vezetősége. Ezen az úgynevezett „Szövetkezeti hé­ten” a kijelölt szövetkezeti boltok minden vásárlója ré­szesül a kedvezményben, ak­kor is, ha az a nap a fizetés vagy a nyugdíj kézbesítés nap­jára esik. A szövetkezeti szerdát., an­nak idején a Centrum-áruhá­zak hétfői kedvezményének mintájára, most pedig a szö­vetkezeti hetet, a Skála-áru­házak keddtől—keddig akció­jához hasonlóan szervezte meg a helyi szövetkezet vezetősé­ge. Ezen a héten augusztus 25— 30-ig tart a szövetkezeti hét Nagykőrösön, az áfész ru­házati áruházában és a Rá­kóczi úti alkalmi boltban, va­lamint a nyársapáti vegyes­boltban, Kocséron pedig az iparcikk és ruházati áruk bolt­jában. Kocséron a kedvez­ményadásba, a ruházati cik­kek mellett, az Iparcikkeket is bevonták. séggé szervezést dokumentál­ják. De ma már ezt senki sem láthatja. Az ajtó zárva van. A kifüggesztett nyitvatartási rend régen elmosódott. A „Helytörténeti gyűjtemény Kocsér” kiírás nem olvasható már, megette az idő vasfoga. Vajon néhány száz forint nem volna-e tervezhető a művelő­dési ház költségvetéséből, idő­leges nyitvatartás finanszíro­zására? Persze, kereshető más megoldás is. Mindenesetre nem szabad engedni, hogy porosod­janak a kincsek a kis terem­ben. A századik évforduló alkal­mával új képeslap is jelent meg a községről. De elfogyott. Nem kapható sem a postán, sem a boltban. Csak újra kellene rendelni belőle... Aztán mire emlékezzünk még a 103. évforduló alkal­mával? A meghatott hangula­tú ünnepi nagygyűlésre, a zsúfolásig megtelt művelődési házban, ahol könnyes szem­mel hallgatták a helybeliek és a jászapáti vendégek az ün­nepi szónokot, aki felelevení­tette a szép küzdelmes múltat és a gazdag jelent. Volt zász­lószalagozás, kölcsönös aján­dékváltás az anyaközség kül­döttségével. Tetszett a jászapátiak műsora Nyugalomra vágynak Nyaralók a strandon Szürke hétköznapok Volt egyszer egy évforduló Pályakezdők Ezekben a hetekben fia­tal szakmunkások ezrei kezdik el a munkát a me­zőgazdaságunk nagyüze­meiben. A termelő tevé­kenység sokuk számára nem újdonság, hiszen a nyári szünidőben vagy a szakmai gyakorlatok során már találkoztak leendő munkahelyük dolgozóival, ismerkedtek a gépekkel, a mesterfogásokkal. Ám az első, immár „hivatalos" munkanapok alatt szerzett élmények döntően befolyá­solhatják a pályakezdő fia­talok további lépéseit, meg­határozhatják az előttük álló munkás, alkotó évti­zedek tartalmát is. A kép ismert. Munkára jelentkezik egy új szakem­ber, kölcsönös bemutatko­zás, parolázás a főnökökkel és a szaki'-kal, majd vé­gigvezetik a gépműhely csarnokában, bemutatják a korszerű tehenészet épüle­teit, berendezéseit. S az­tán, sajnos, gyakori eset, magára hagyják. Hiába kapta meg a föl­szerelést, a szerszámokat, hiába tekinti sajátjának a munkapadot, nem tudja, mit kell tennie. Táblából, tétován lesi a főnököt: ugyan mikor jön vissza is­mét, mikor ad számára ko­moly feladatot. A főnök elfoglalt ember, talán meg is feledkezett arról, hogy eggyel több a képzett munkaerő a gazda­ságban, s hogy a 18—20 éves fiatal — tele ambí­cióval, elképzelésekkel — bizonyítani szeretne, iga­zodni az általában kifor­rott, jó összhangban tevé­kenykedő kollektíva mun­katempójához. Szakmai is­mereteit szeretné bővíteni, kamatoztatni a gyakorlat­ban. A főnök elfoglalt ember, de ott vannak a brigádok tagjai s ott van az ifjúsá­gi szervezet bizalmija, ve­zetőség tagja is. Elsősorban rájuk vár az a feladat, hogy új munkatársuk in­dulását segítsék, kérdezzék a fiatalt elképzeléseiről, problémáiról s osszák meg vele a kollektíva, az üzem, a szaktelep örömeit és gondjait. A munkacsapat vezetője ne söprűt adjon a kezdő szakember kezébe s ne bü­fébe küldje tízórait, ebé­det vásárolni. Kösse le fi­gyelmét a munkamódszerek átadásával, a munkatársak pedig egyenrangú félként tiszteljék meg bizalmuk­kal a pályakezdő fiatalt. A cél az, hogy érezze a fiatal: nem csupán a lét­számot növelő, hanem ér­téktermelő szakemberként dolgozik munkahelyén. (besze) is. Mindenki tudta azt is, hogy nyomtatásra készen áll a község százéves története, amelynek kiadására az anya­gi fedezetet az akkori két ter­melőszövetkezet vállalta. Ti­zenegy hónap múlya kezükbe is vehették a kocséri olva­sók. (S vajon minden kocsé­ri család a kezébe vette-e?) Falugyűjtemény Tehát sok szép mindenre emlékezhetünk, ha három év­re visszatekintünk. S mi van most? Csak a platánfák zöl­dellnek, s a lelkesebb kocsé­ri családok polcait díszíti a szép nylonkötésű könyv. De a többi alkotásnak és kezdemé­nyezésnek' nincs folytatása. A százéves jubileumi rendez­vények kivitelezői elfáradtak? Letették a közéleti tevé­kenység zászlaját? Vagy még- inkább, hol vannak az új zászlóvivők, akiknek a mun­kája nyomán újra csobogna a szökőkút, nyitva tartana a fa­lugyűjtemény, jegyeznék to­vább a krónikát, lenne újra képes levelezőlap és jubileu­mi sportrendezvény? S talán lehetne készülni a legközelebbi jelentős évfor­dulóra is. mert eddig Kocsér történetében mindig akadtak, akik jeles ünneppé avatták a negyed-, fél- és az egészszáza­dos évfordulókat, B. T. ISSN 9133—2600 (CeBlMi Hírlapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents