Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-28 / 201. szám

1980. AUGUSZTUS 28., CSÜTÖRTÖK Garanciával Kisgépek kertészeknek Fellendülőben van a mező- gazdasági kisgépértékesítés; az Agrotröszt vállalatai a vásár­lás megkönnyítésére országszer­te bemutatókat tartanak, és rendszeressé tették az AGRO- KER-telepeken a szaktanács- adást. A gépek kezelésére, karbantartására és garanciá­lis ellátására szakszerű tájé­koztatók állnak a vásárlók rendelkezésére. A kereskedelmi hálózat for­galma 1979-ben hozzávetőleg 300 millió forintot tett ki. Az utóbbi években jelentős javu­lást értek el a kertészeti kis­gépek választékának bővítésé­vel, egyebek között az Univer- zál típusú motoros kerti gépek bevezetésével. A vásárláskor minden esetben kiadják a garanciális csekkfü­zetet, amely tartalmazza, hogy meghibásodás esetén melyik szerviz végzi garanciális idő alatt a díjtalan javítást. A ga­ranciális vagy jótállási idő gé­penként változik, általában egy év. A vásárló követelheti a hi­bás termék rövid időn belüli javítását, ha az a rendeltetés­szerű használat közben és nem a kezelő hibájából romlott el. Ha a hibás berendezés javítás után sem használható, nem ja­vítható, ki kell cserélni hasz­nálhatóra. AZ AGROKER-vál- lalatok a házi vízellátókat, a háti motoros permetezőket gyártási hiba esetén 24 órán belül azonnal azonos típusúra kicserélik. Ki a legjobb vendég? Kocsmák helyett bisztrók Meleg ételt is árusítanak Sokan vannak, akik meg­szomjaznak egy korsó sörre, egy pohár borra, üdítőre. Ke­vesebben, akik szívesen jár­nak kocsmába. S vajon mit tehet, aki szomjas, éhes, s a kocsmát (ahol ennivalót nemigen, legfeljebb keményre száradt pogácsát, szendvicset kaphat) kikerüli, az éttermet meg drágának tartja? Beme­het a bisztróba. Ha útjába esik, ha talál... Szerencsére, s feltehetően a hírhedt bor­isszák szomorúságára, Pest megyében egyre több kocsmát alakítanak át bisztróvá. Alapveiő különbség — Tulajdonképpen mi kü­lönbözteti meg a bisztrót a kocsmától? — érdeklődtem Csányi Istvántól, a Pest me­gyei Vendéglátóipari Válla­lat kereskedelmi igazgatójától. — Az alapvető különbség, hogy a bisztróban kulturál­tabbak a körülmények, s nemcsak hideg, hanem meleg ételt is árusítanak. Kétfélék lehetnek; vagy önkiszolgáló rendszerűek, vagy pincér viszi az asztalhoz a megrendelt ételt és italt. A nagyszabású bisztróalakí­tási program megvalósításának feltételét a szentendrei Teát­rum étteremhez kapcsolódó gasztrofolüzem felállításával teremtették meg. Itt naponta 2500 adag ételt készítenek. (A kapacitása egyébként 4 eZer adag, de a vállalat területén ilyen nagy mennyiségre nincs igény. Különben a jobb ki­használás érdekében állapod­tak meg a Skálával, több élel­miszer-kiskereskedelmi válla­lattal, áfészekkel, hogy ré­szükre, illetve bolti árusítás­ra is előállítanak 1 és 2 sze­mélyes gasztrofol ételfélesége­ket.) — Amelyik italboltnál lehe­tőségünk van, ott melegítő konyhát és mosogatót alakí­tunk ki. Ahol pedig nincs, ott mikrohullámú melegítőket he­lyezünk el. Ez egyébként há­rom perc alatt fogyasztásra alkalmassá teszi a mélyhű­tött ételt. Az idén húsz mik­rohullámú melegítőt állítunk munkába. A szentendrei Sör­bár vendégei egyébként meg­győződhetnek arról, hogy mi­lyen jó ez a készülék; néhány perc múltán megkaphatják a kért ételt. Csak gasztrofol A vállalat budai igazgatósá­gának területén, tehát a bu­dai és a szentendrei járásban húsz üzletben, a sörbáron kívül például a szentendrei Bükkösben, a piliscsabai Afozt bisztróban, csak gasztrofol ételt Verőcemaros: áprilistól októberig Vendégek külföldről, belföldről Egy nap az Express-táborban A Budapestről induló vona­tok, kora tavasztól késő őszig, általában Verőcemarosig zsú­foltak. Csoportokban érkező, jókedvű fiatalok töltik meg a fülkéket, gyakran diszkréten érdeklődő külföldiek. A leg­többen az Express-tábort kere­sik. S ez csak az idegen látoga­tók egy része, hiszen nem mindenki a tömegközlekedési eszközöket veszi igénybe, ha a táborba igyekszik. Pihenni vágyók A környéken élő fiatalok, még néhány évvel ezelőtt, szin­te sportot űztek abból, hogy a hétvégéiket ezen a 46 hektár­nyi gondosan ápolt területen töltsék el. Szobtól Budapestig, szinte valamennyi község if­júságának egy része, arra hi­vatkozva, hogy a környéken másutt úgy sincs jó rendez­vény, kereste és meg is talál­ta a bejutás módját, ha egy- egy közismert zenekar, művész adott műsort a táborlakóknak. Persze az esti, a hétvégi dis- cók is vonzották az ifjúságot. Aztán ez a korosztály már ki­öregedett, de a táborba járás évei nem múltak el nyomtala­nul, míg mások itt találták meg azt a fiút vagy lányt, aki később esetleg életük párja lett. De vajon ma mi a helyzet? Hiszen a pár évvel ezelőtt hí­vatlan vendégek rengeteg gon­dot is okoztak a tábor vezetői­nek. Ott, ahol ezer vendég fo­gadására alkalmas hely van, bizony nem könnyű kiszűrni a naponta érkező és távozó cso­portok tagjai közül, hogy ki az idetartozó és ki nem. A tábor kétcsillagos szálló­jának halijában Szabó Magda, a tábor vezetője fogad. A be­szélgetés tárgya igazán széles körű, hiszen a vendégek, a programok, az árak éppúgy szóba kerülnek, mint az, hogy ma már nem jelent különösebb problémát a hívatlan látoga­tók távoltartása. Ehhez a tábor vezetőségének megvan­nak a sajátos módszerei, s hogy ez eredményes, elsősor­ban az bizonyítja, hogy az utóbbi időben semmiféle kü­lönösebb esemény nem Zavar­ta meg az itt pihenni vágyók Rágalmát. — Április elsejétől, október 31-ig vagyunk nyitva — ma­gyarázza Szabó Magda. — Na­gyon sok az évről évre vissza­járó hazai és külföldi vendé­günk. Bár az idén, a szezon­kezdeti időjárás miatt keve­sebben jöttek, mint a koráb­bi években,, a főszezonban a szobák kihasználtsága elérte a 95 százalékot. A vendégek három árkate­gória között választhatnak. A legolcsóbbak a négyágyas fa­házak, amelyek összesen 500 vendég fogadására alkalma­sak. A motelban 200, a szál­lóban pedig 300 vendéget tud­nak elhelyezni. — Idén jelentős árkedvez­ményeket adunk a szeptem­ber közepétől idelátogatóknak. Vasárnap és csütörtök között a KISZ-tagoknak 10, az úttö­rőknek és a középiskolás tanu­lóknak pedig 30 százalékkal olcsóbb a szállás. A faházak a legkeresettebbek, amelyért a vendégek szeptember 15-éig száz, később nyolcvan forintot fizetnek naponta. Kirándulások Délután hat óráig az Exp- ress-tábor nyitott. Bárki sza­badon bemehet, ha ismerősé­vel, barátjával kíván találkoz­ni. Bár az is igaz, hogy az itt lakók többsége, a külföldi cso­portok ilyenkor Esztergom, Visegrád, Szentendre neveze­tességeivel ismerkednek, míg mások kirándulásokat szervez­nek a környékbeli hegyekbe. A szórakozásra, kikapcsolódásra persze a 46 hektárnyi park is bőséges lehetőséget kínál. Spor­tolás, úszás, különféle műsorok, esténként pedig discó színesí­ti a programot. Akinek szeren­cséje van, még lovagolhat is egy órát. Nelky Elek, a lovasiskola vezetője kiegyensúlyozott nyu­galommal hessegeti az istálló közelében köröző legyeket. Mint mondja, nem ő az ille­tékes, hogy nyilatkozzék. Az­tán mégis rászánja magát, s elmondja, hogy a lovasiskola elsősorban a külföldi ven­dégek igényeit elégítik ki. Eu­rópa, szinte valamennyi álla­mából érkeznek ide vendégek. Jelenleg szovjet, lengyel és NDK-csoportok ismerkednek a lovaglás tudományával. Az is­kola 14 lóval rendelkezik, amelyek között akad néhány „filmsztár” is, mivel jó né­hány filmben szerepeltek már ezek a lovak. Az istállótól vagy húsz mé­terre kisebb csoport várakozik. A lovasiskola vezetőjétől tu­dom meg, hogy ők csoporton kívüli fiatalok, akik az itt-ott adódó üres órákat használják ki, 80 forint ellenében egy kis lovaglásra. Jó kapcsolat A tábor kiépített aszfaltútjain ballagva látom: szinte minde­nütt fürdőruhás fiatalok igye­keznek valahová. Kellemes az idő, így aztán a felöltözött idegent sokan megbámulják. Az öreg fák alatt megbúvó egyik faházsort új vendégek foglalják el. A Hajdúságból ér­keztek, középiskolás fiatalok. Az egyik titokban cigarettát szorongat a kezében, s míg az első kellemes benyomásokat ecseteli, sűrűn a távolabb levő házak felé sandít. A nevétsem árulja el, mint később kiderül, azért, nehogy a csoporttal ér­kezett tanár tudomást szerez­zen nikotinéhségéről... A tömeg ezen a napon az úszómedence körül a legna­gyobb. Sikongató lányok, vidám fiatalók, csendes huszonévesek sütkéreznek a gyepen, vagy lu­bickolnak a vízben. A kérdés­re tömör választ kapunk: na­gyon klassz itt! — A tábor fontos szerepet tölt be Verőcemaros életében — mondja Szabó Magda. — Igen nagy a környék idegen- forgalma, számtalan szocialis­ta és tőkés országból látogat­nak ide vendégek. A községi vezetőkkel nekünk és a válla­latunknak is igen jó a kap­csolata. Lehetőségeink szerint igyekszünk a községfejlesztést támogatni a jobb ellátás érde­kében. A helybeli KlSZ-esek- kel ugyancsak szoros kapcsolat­ban vagyunk. Rengeteg társa­dalmi munkát végeznek ne­künk, elsősorban parkrende­zést és más hasonló jellegű feladatokat. A segítségüket persze mi is igyekszünk hono­rálni. ők azok, akik belépőt kapnak az esti programjaink­ra is. Csitári János kínálnak. Ebben a két járás­ban 124 üzlettel rendelkeznek: 36 étterem, vendéglő, 22 cuk­rászda vagy presszó, 31 bisztró, s 35 italbolt. — Őt évvel ezelőtt tizen­négy italbolttal több volt — mondta Csányi István. —Ki­lencet bisztróvá alakítottunk át, ötöt pedig megszüntettünk. Az átalakítások 9,4 millió fo­rintba kerültek. Fokozatosan tovább — Miért éri meg a vállalat­nak, hogy a nagy forgalmú kocsmákból bisztrókat csinál­tasson? — Az ülő, az étkező vendég jobb, mint a kocsmában a pultra támaszkodó. Aki kul­turált körülmények között ét­kezik, s mellé megiszik egy­két pohár bort, azt mi szíve­sen fogadjuk. Nem részegedik le, nem csinál botrányt, és rá­adásul tisztes hasznot hoz a konyhánkra, jóllehet a biszt­rók árai viszonylag alacso­nyak. — S hogyan les2 tovább? Sorra megszüntetik a — fele­ségek átkozta kocsmákat? — Fokozatosan, ahogy anya­gi erőnkből futja. A bisztró- sítás azonban nemcsak raj­tunk, s nemcsak a pénzen múlik. Pest megyében kétszáz üzletünk helyiségeit magáno­soktól béreljük. Az átalakítás­hoz a tulajdonos hozzájáru­lása szükséges, s ezt sajnos, nem mindig tudjuk megsze­rezni. Így jártunk például a solymári Lejtő italbolttal. Az átalakítás költségét ugyanis nekünk — úgymond — le kell laknunk, ahogy azt a jogsza­bály előírja. S ez pedig az ingatlan tulajdonosának már nem jő üzlet. Szente Pál Jó termést várnak Nyolcadszor permetezik a szőlőt a szentmártonkátai Kos­suth Tsz-ben. A 130 hektáron jó termést várnak a szakembe­rek, de a szüretet a szokásosnál csak egy hónappal később tudják megkezdeni, a kedvezőtlen időjárás miatt. Bozsán Péter felvétele Ecset és oldószer nélkül Porlakk a fémfelületen Szerelik a Budalakk új, porlakkgyártó gépsorát, amely évi 400 tonna — eddig nyu­gati országokból beszerzett — oldószermentes festék gyártására képes. A fémfe­lületek színezésére alkalmas, műanyagtartalmú porlakk tartósab b a hagyományos festékeknél, emellett gazda­ságosabb is a használata, mert nem tartalmaz oldószert. Al­kalmazásukhoz speciális szó­róberendezésre van szükség, ezért a Budalakk szocialista szerződést kötött a Hajtómű- és Felvonógyárral, hogy mire az új gép termelni kezd, a felhasználók szóróberendezést is vásárolhassanak. A porlakkok használata a hatvanas évek közepétől ter­jedt el az egész világon. A hő­re keményedő műanyagport elektronikus úton hordják fel a fémfelületre, majd szárítás­sal rögzítik. Ecsetre, mázolás­ra nincs szükség, s mivel ol­dószer nincs a festékben, az eljárás gyorsabb és olcsóbb is a hagyományosnál. Míg az ol­dószeres lakkoknál a festék hetven-nyolcvan százaléka el­párolog, veszendőbe megy, ad­dig a porlakkoknál még két százalék sincs a veszteség. A festésnél persze elkerülhetet­len, hogy a festék mellészó­ród jön, ám a fölös porlakkot összegvűjthetik és újra föl­használhatják. Gombó Pál: Ha ezekre a kérdésekre választ kaptam, lesznek még továbbiak is. HÁLÓKOCSI Általában — tapasztalatom és a köztudo­más szerint — az szokott a kérdés lenni, hogy hol? Ebben a vitában azonban a hol meg­volna: hálókocsiban — a kérdés az, hogy ki­vel. Tudniillik: szabad. Mert félreértés ne essék, hogy akárkivel lehet, az bizonyos. Le­het férfiaknak 13 éves lánykákkal és 13 éve szolgáló titkárnőkkel, lehet több házaspárnak együtt, csak éppen kellően hálásnak kell lenni a kockázatot vállaló személyzet iránt. Miközben ez ügyben a legkülönbözőbb vé­lemények keltek szárnyra, meglepő fordulat is előállt. Előbb a véleményekről: két alapvetően elté­rő kiindulópontot tettek világossá. Az egyik vonal képviselői éppen az extrémitásra hivat­kozva (13 éves lányka, bridgepartnerek együtthálása) és erkölcsi alapon felháborod­va a tilalmat helyeselték és megszegőire, ha­szonélvezőire különb-különb retorziókat java­soltak. Mármint magánbeszélgetésekben, fő­ként családon belül. A másik tömb akörül a nézet körül kristályosodott ki, hogy a virág­nak megtiltani nem lehet, ha akar, kéglit keres, még drágábban, melléktermékként még nagyobb hasznot létrehozva, és egyáltalán a prüdéria korszerűtlen — ezt a hitvallást fő­ként nem családi körben fogalmazták meg. Véleményem egyszerű. Amit szabad, lehes­sen mennél kevesebb bonyodalommal és pénzzel, amit nem szabad, például liliomtip- rást, üldözzék itt is — ott is. Amit csak meg- könnyít, ha a hálásra szolgáló hellyel rendel­kező személy anyagilag nem érdekelt minden jelenség elhallgatásában. De hát kérem, micsoda apróság az én vé­leményem a meglepő fordulat mellett, ami még rádióhallgatásunk során bekövetkezett?! Szemben az egyik illetékes tilalmat hangsú­lyozó kijelentéseivel, a másik (a fő-) illetékes kifejtette, hogy hálófülkét bárkik bérelhetnek, mindenféle igazolás nélkül, feltéve, hogy az egész fülkét, esetleg az egész vagont bérlik. Ez világos álláspont. Ha három hely van, ket­ten kifizetik a hármat és nincs hallgatási díj. De ahogy magunkat ismerem, a vita folyik tovább. Természetesen az igazoltatás és borra­valózás is. Sőt nemcsak hálókocsiban. Például turistaházban is. A vita, ráadásul, olyan konkrét megnyil­vánulásokat is kap amelyek nyomán egyné­mely friss magyar Pinkerton kél majd útra. Mivel a harmadik helyjegy már elkelt, ter­mészetesen a szomszéd fülkében. Amelyet biztosan birtokolhat, ha ügyfele költségére egymaga három hálóhelyet bérel. C^áülörtöhi hohtél „ Miről beszélnek az emberek? Oh, Hatalmas S Tömegkommunikáció; saját apró ügyeiken kí- S vül azok a kérdő- és felkiáltójelek gyökerez- § nek meg elméjükben, amelyeket a tévé, a rá- dió, meg a lapok ültettek oda. Lévén pedig S jómagam, noha mérsékelten, de társadalmi lény, n a többiek engem is állásfoglalásra késztetnek. SS ha már valamit úgy-ahogy kiokoskodtam, $ mért ne tegyem közzé? PINKERTON Olyan izgalmas volt a rádióban a vita, hogy kinyomozható-e, ki is az a magánnyomozó, akit igénybe lehet venni a lakosságnak, hogy szinte csalódottá váltam, mikor a végén ki­derült, önként jelentkezett. Addig is Pinker- tonnak, sőt magyar Pinkertonnak nevezték, és ki-ki kifejtette, mire alkalmazná, ha meg­találná. Főként házastársak utáni kémlelésre, derült ki, bár sokan talán szemérmesek vol­tak és nem akarták közhírré tenni, hogy adó­suk felderítésére, náluk használhatatlan mun­kát fusiban végzett és aztán a néhány ezressel eltűnt mesterember hollétének kinyomozására, vagy éppenséggel egy leendő társasház hitel- képességének megállapítására. Akár így, akár úgy, de telefonok ezrei ke­resték szerkesztőségben, közönségszolgálatnál; és most már, gondolom, a rádiónál is, amely nyilván elutasítva a közvetlen reklámot, nem mondta be a címét, telefonszámát. És minden­képp: téma lett a Pinkerton-probléma. Van-e létjogosultsága magánnyomozónak hazai kö­rülményeink közepette? És ha van, micsodás lenne a funkciója? Szerény véleményem: úgy tűnik, mintha a tömeges keresés azt bizonyítaná, igény volna rá. Bár ez a mondat félősen ugyan, de állí­tó jellegű, tovább is szaporítanám a kérdé­seket. Ha egy-két iparengedélyt már kiadtak, ezek birtokosai (akár valaha az első gázön- gyújtó-töltőkéi) konjunktúrát élveznek-e és az újgazdagok sorába lépnek-e? Ha egyszemé­lyesek, esetleg kis családi vállalkozások, ho­gyan nyomoznak ki többet, mint amit mond-« juk a féltékeny feleség maga is meg tudna fi­gyelni? Ha viszont nem, hány alkalmazottal dolgozhatnak? Továbbá az iparengedélyt szakmailag jártas nyugdíjas nyomozók birto­kolják-e vagy futballisták feleségei? Még to­vábbá: nyomozhatnak-e, mint Lew Archer gyilkosságok ügyében is, a vádlott megbízá­sából, vagy csak hivatalos információkat ve­hetnek-e tudomásul? Készíthetnek-e fényké­peket a lencsével megcélzott személy tudta nélkül, ami az újságok fotósainak tilos?

Next

/
Thumbnails
Contents