Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-28 / 201. szám

PEST MEGYEI VRÄ« PROLETÁRJAI, ECYESÜUETEKI AZ MSZMP PEST MÉLYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM Ára 1.20 forint 1980. AUGUSZTUS 28., CSÜTÖRTÖK Solymáron, Szsgethalmon Jobb minőség — több haszon A vévé kéri, a hírneveikért V ilághírű volt a maga idejében — egy évszá­zada •—, az a német tudós, aki testes tanulmányt publikált arról a veszély­ről, amelyet a lovak szá­mának szaporodása — a la­kosságnál éppúgy, mint a katonaságnál, a közszállí­tásoknál —, rejteget. Mint jósolta, ha a gyarapodás így megy tovább, akkor negyedszázad múltán zab­bal kell bevetni minden talpalatnyi földterületet, ám ez már csak azért is képtelenség lesz, mert a földet ellepi a megemész­tett zab pacik közvetítette maradványa... Az apoka­liptikus képet azután egyet­len lendülettel letörölte a jövő palatáblájáról a rob­banómotor. Ha most az olvasó arra gondol, azért idéztük fel a régi történetet, hogy nevet­ségessé tegyük a jövő kör­vonalait kutatókat, akkor félreérti szándékunkat. A jövő némely lehetséges je­gyének fölbecsülése mindig rengeteg kockázatot rejt magában, hiszen vannak olyan területek, ahol egyik napról a másikra alapvető változásokat hozhat a tudo­mányos technikai haladás, elég utalni a napjainkban kibontakozó mikroelektro­nikai forradalomra, ami va­lóban beláthatatlan távlat tokkal kecsegtet. Vannak azonban olyan területei a jövőnek, ahol nemcsak le­hetséges, hanem egyenesen szükséges a becslés, az elő­zetes mérlegelés, mert en­nek híján elmaradna a föl­készülés, s ez olyan követ­kezményekkel járna, amit a tragikus jelzővel köthe­tünk össze. Az ilyesfajta becslések közé tartozik az az adat, hogy a megyében az ivóvízigény az ezredfor­dulóra — nincs messze, húsz esztendő csupán! —, 750—S00 ezer köbméterre növekszik naponta, szemben a jelenlegi napi 130—140 ezer köbméterrel. Ebbe a valóban elképesztő arányú növekedésbe belejátszik a termelőágazatok fejlődése éppúgy, mint az, hogy a ve­zetékes vizet használó ház­tartások nyolcszor-tízszer annyit fogyasztanak ebből az értékes — egyre értéke­sebb, mert mind drágábban előteremthető —, folyadék­ból, mint azok a családok, amelyek ásott kútból nye­rik azt. Márpedig a vízve­zetékhálózat bővítése ele­mi erejű igény a lakosság körében, azaz senki sem mondhatja emberek töme­geinek, hogy nekik már nem jut, nem lesz vezeté­ken érkező egészséges ivó­vizük. H a csak az előbbiekben jelzett mennyiséget kellene előteremteni, nem kellene különösebb gond, ám közismert tény, hogy a főváros is a megye területéről fedezi az ivó­vízszükséglet javát; jelen­leg napi egymillió köbmé­ter a fogyasztás. A becslé­sek szerint a század végé­re ez a mennyiség megkét­szereződik, azaz összesen körülbelül hárommillió (!) köbméter vizet kell napon­ta eljuttatni közületekhez és lakóépületekhez, a nagy- és a kisfogyasztókhoz. Most a másik oldalról kö­zelítve a becslések dolgá­hoz: már ma egyre több V ________________________ hel yen — a szentendrei, a ráckevei járásban elsősor­ban , állítják meg az em­bert kerítések, tiltó táblák, kerülnek szem elé géphá­zak, víztárolók, csőkígyók, mindez az ismert szöveg­gel védve: idegeneknek szi­gorúan tilos a bemenet. S valóban, a víznyerő terüle­tek védelme az elsődleges közérdekek — össztársadal­mi érdekek — sorába tar­tozik, senki sem akadhat fenn rajta, ahogy még in­kább óvni kell a már mű­ködő víztermelő berendezé­seket. A környéken lakók­nak persze nem ilyen egy­szerű, nem ennyire könnyű ez, mert napi foglalatossá­gaik seregét befolyásolja, az állattartástól a használható vegyszerekig, s ez bizony — például a Szentendrei-szi­geten gazdálkodó szakszö­vetkezeti tagoknak —, több­letmunkával, többletkiadá­sokkal jár. A közérdek el­sőbbsége azonban nem le­het egy pillanatra sem vi­tás, ahogy az sem: a jövő­beli víznyerő területek ki­jelölése szinte automatiku­san együtt jár az építési stb. tilálínak kimondásával, így azzal is, hogy a jelzett földrészeken nem lehet gyümölcs- és szőlőkultúrá­kat telepíteni nagyüzemi művelésre­Ü r gy szokták mondani, hogy valamit vala­miért, s ebben az eset­ben ez nagyon igaz, hiszen a növekvő vízigények ki­elégítése fejében le kell mondani más lehetőségek t— így a gyümölcstelepíté­sek, az üdülőterületek stb. növelésének — kamatairól. Gond ez is — nem könnyű! — a helyi hivatalos szer­vek és a lakosság számára egyaránt, ám nagyobbnak, veszélyesebbnek érezzük azt a gondot, hogy a becslések nem egészen igazodnak ah­hoz, amit az élet teljességé­nek szokás nevezni. Az ugyanis örvendetes dolog, ha mind a főváros, mind a megye több ivóvízhez jut­hat az új, területek bekap­csolásával, s az is, hogy — bár kemény viták árán néhány település a főváros­ba futó gerincvezetékekre kapcsolódva juthat vízhez. Kevésbé örvendetes, hogy a víznyerő területek eg>- szének védelme, minden te­herrel, a megye nyakában van, s szinte kérdésként sem merülhet fel, helyes-e ez. igazságos-e ez így? Márpedig egyre nagyobb te­rületekről van és lesz szó, azaz egyre nagyobb védel­mi terhekről. S az sem mel­lékes elem a gondok töme­gében, hogy a már fölhasz­nált egyre több víznek va­lahová kerülnie kell, s ha tisztítatlanul jut vissza a természet körforgásába, ak­kor megállapíthatatlanul el­fertőződnek, elszennyeződ­nek a víznyerő területek! Igenám, de a csatornázás költségei akkorák, hogy ön­magában a megye sok évti­zed alatt sem képes azt elő­teremteni, főként akkor nem, amikor napi három­millió köbméter víz kiter­melésének környezetét kell megóvni. Ezért, hogy a becslések tágítását elkerül­hetetlennek véljük, s még szükségszerűbbnek azt, hogy a józan belátás az érintet­teket közös nevezőre hozza. Mészáros Ottó Tervkoordináció Ebben az évben fejeződik be a KGST-tagállamok 1981 —1985. évi népgazdasági ter­veinek egyeztetése. Ez immár sorrendben a hatodik terv- koordináció, amelynek során a szocialista közösség államai összehangolják nemzeti öt­éves terveiket. A tervkoordináció, amely úgy keletkezett, mint a gaz­dasági, a tudományos és a műszaki együttműködés egyes kérdéseinek egyeztetési mód­szere, ma egyfajta egységes nemzetközi forma a KGST- hez tartozó országok ötéves állami terveinek az összehan­golására. Az öt ötéves időszak (1956- tól 1980-ig) tapasztalatában kipróbált koordináció ma az együttes tervezési tevékenység fő formája, amelynek segít­ségével biztosíthatók a legfon­tosabb külgazdasági előfelté­telek a KGST-tagállamok tár­sadalmi, gazdasági fejlesztési terveinek kidolgozásához és végrehajtásához. A koordináció, hangsúlyozza a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programja, az együttműködés tervszerű fej­lődését, s a KGST-tagállamok közötti tartós, kölcsönösen előnyös gazdasági, tudomá­nyos és műszaki kapcsolatok alakulását szolgálja. Szerdán félidejéhez érkezett az OMÉK. Ebből az alkalom­ból Kovács Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes az újságíróknak elmondta: élénk az érdeklődés a kiállítás látnivalói, a szak­mai rendezvények iránt. Az 1980-as mezőgazdasági kiállí­táson 28 témáról tartottak szakmai eszmecserét, ezekre több mint 11 ezren jelentkez­tek. A legnépesebb hallgató­sága a takarékos termesztési technológiákkal kapcsolatos programnak volt, így a MÉM gödöllői Műszaki Intézetének a szántóföldi munkákról és a mezőgazdasági gépek karban­tartásának szervezéséről szóló előadásainak. Az OMÉK-on mind több szerződést kötnek a hazai és külföldi vállalatok. A svéd Alfa—Laval cég a MÉM gö­döllői Műszaki Intézetével olyan szerződést írt alá, amelynek értelmében a tehe­nészeti telepeken a munka programozására, az eredmé­nyek elemzésére számítógépe­ket használhatnak. Az utolsó naphoz érkezett a Budatranspack kiállítás. A rendezők a zárás alkalmából elmondták: a 9 ország több mint 40 vállalatának bemuta­tója jótékonyan hat majd a Nagyobbak vannak nálunk Magyarországon, de hozzájuk hasonló gazdag profilt kialakí­tó-vállaló műanyaggyár, nem­igen. A Pest megyei Mű­anyagipari Vállalat szakembe­rei ugyanis évek óta éles szemmel és állandó tettre- készséggel figyelik, melyik iparágnak, milyen új termék­re van szüksége. Nem elég azonban előrukkolni egy új­donsággal, de az sem, hogy piacot sikerül találniuk. Lé­nyegesebb, hogy a vevőket meg is kell tartani, azaz tartó­san megnyerni egy-egy termék felhasználásához. S ennek pe­dig — több tényező közül — az egyik legfontosabbika a ki­váló, megbízható minőség. Mindezt Bősze József minőség- ellenőrzési főosztályvezető ál­lítja. Kicsiben kezdték, napjaink­ra azonban a legnagyobb cipő­ipari alkatrészgyártóvá nőtte ki magát. A vállalat összter­melésének jelenleg is hatvan százalékát teszi ki ez a ter­mékcsoport. A minőség folya­matos és erőteljes javítását legfőként a jó ütemben haladó cipőipari rekonstrukciótól vár­ják. Ennek összes költségét, mintegy 200 millió forintra tervezik. Idén például besze­Természetes alapanyag, tisz­ta gyapjú jelszóval reklámoz­zák az őszi-téli módi ruhada­rabjait a nagy divatcégek. A hazai anyagmozgatás techni­kai korszerűsítésére. A láto­gatók érdeklődése kísérte ezen a bemutatón a felsőpakonyi Gépszev által gyártott úgyne­vezett polipmarkolólcat, 'ame­lyek legközelebb a brnói ál­talános gépipari vásáron sze­repelnek majd. Külföldi élelmiszeripari cé­gek képviselőit látta vendégül szerdán a ráckevei Aranyka­lász Tsz. Olyan ételkülönle­gességeket kínáltak, amelyeket részint a dunavarsányi Petőfi Tsz-szel, részint a Martonvásári Kutató Intézettel közösen együtt állítanának elő a jövő­ben. A martonvásáriak adnák a speciális csemegekukoricát, a dunavarsányiak a nyulat és a baromfit, míg a gesztorgaz­daság, a ráckevei téesz a fel­dolgozást vállalná. Ma a fejlődő országok nap­ját rendezik meg az OMÉK- on, így egyebek között a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem szakemberképzéséről, ok­tatásáról és melegégövi tan­székének munkájáról hallha­tunk előadást. (A csütörtök', nap egyik érdekes eseményéről, a második országos birkanyíró versenyről szóló riportunk a 3. oldalon.) V. B. reztek és üzembe állítottak több világszínvonalú KUASY fröccsöntő gépet, s úgy szá­mítják, teljes mértékben au­tomata géprendszerekre bíz­zák a termelést Teret nyer a hazai lábbeli­gyártásban a műanyag kapta is — a hagyományos fából készült helyett. A PEMÜ-nek a BÖRFA-üzem beolvadásával vált lehetősége e téren is új utakat keresnie. A közelmúlt­ban fejeződött be Solymáron az olasz Doncelly gépsor ki­próbálása; tíz napon át külön­féle variációkat kísérleteztek ki. A gépsor segítségével — természetesen a BÖRFÁ-ban — már a műanyag tömböket is a helyszínen készíthetik a kaptákhoz, nem kell Zsám- békon, a vegyianyaggyárban gyártani és onnan szállítani. Jelentős mértékben javultak a minőségi mutatók azáltal is, hogy bevezették év elejétől a fokozottabb alapanyag-vizsgá­latokat. Ehhez kapcsolódóan új sorrendet is kialakítottak: megszervezték az anyagok korszerű tárolását is. Készül­nek a gyárban az egészségügy területén használható cikkek is, például kis átmérőjű szili­koncsövecskék. Miután ezek bemutatókon a gyapjúból ké­szült kelmék aratnak igazán sikert. A ruhagyárak keresik a partnereket, akik a jó minősé­gű, könnyen kezelhető szöve­teket szállítani tudják. A Ha­zai Fésűsfonó és Szövőgyár kooperációs elképzelései ösz- szetettek. Egyrészt kifelé irá­nyul az együttműködési kész­ség. A ruhagyárak divatelkép­zeléseihez igazodva állítják elő termékeiket. Másrészt a gyáregységek és részle­gek belső munkamegosztá­sa és koordinálása révén jön létre a készáru. A pomázi gyáregység jelen­tősen hozzájárul a Hazai Fé­sűsfonó és Szövőgyár termelé­séhez. Cserkai Tiborné érté­kesítési főosztályvezető tájé­koztatása szerint a kártolt szö­vet csaknem negyedét állítják elő Pomázon, idén 1 millió 200 ezer négyzetmétert. A gyáregység részese a 60 száza­lékos exporttevékenységnek. (Fésűs szövetből a közvetlen export 100 ezer négyzetméter, a ruhagyárakon keresztül 400 ezer. A szocialista országokba irányuló export közvetlenül 63 ezer négyzetméter, konfek­cióáru 1 millió 800 ezer. A kártolt szövetből 400 ezer négyzetmétert szállítanak tő­kés piacra.) Megkísérelni a lehetetlent, így is mondhatnánk, amikora Pest megy i Szolgáltató és Csomagoló Vállalat első fél­évéről képet akarunk adni. Az exportcsomagolág árbevétele — amely eddig a legnagyobb bevételt hozta — 60 százalékkal visszaesett. Mint Széli Ká­roly igazgató elmondta, a part­ner vállalatok, amelyek keve­sebb exportmegrendelést kap­tak, idén a szokásosnál sok­kal kevesebb munkát adtak. A textiltisztítás féléves eredménye, amint a számok mutatják, a tavalyi 11 millió 153 ezer forintról (az 1979-es első félév eredménye) 16 mil­lió 199 ezer forintra nőtt. Nemcsak a textiltisztításnál, a mosásnál is megnövekedtek a feladatok, amíg tavaly ugyanezen időszakban 176 tonnányi ruhát, ágyneműt mostak, az idén 181 tonna szennyes került tisztán visz- sza tulajdonosához. minősége igencsak lényeges, újfajta, a korábbinál komplet- \ tebb ellenőrzés után kerülnek csak kiszállításra. Hovatovább már nem csu­pán eszköznek, hanem egy lényeges feltételnek tekintik a Dolgozz hibátlanul! munka- rendszert a magas színvonalú minőségi munkavégzéshez — a Csepel Autógyárban. Mert nem volt nehéz kiszámítani: mekkora mértékben befolyá­solja a minőség a vállalat gaz­daságos termelését, az ered­ményesség alakulását. A DH- munkarendszer keretében fel­mérték például a konkrét veszteségeket, s így derült ki egy lényeges adat: évente több mint 39 millió forint kár érheti a vállalatot — csak a selejt miatt. A gyors intézke­dés tehát nem várathatott ma­gára tovább, minden üzemben megvalósították az önmeózási rendszert, amely egyébként bevált már, és sikerrel alkal­mazzák a járműipar külföldi óriásaiban. Idén, várhatóan, amennyiben nem marad el a rendszeres számonkérés sem, a selejtcsökkenés nyomán 30 millió forint megtakarításra számíthatnak a Csepel Autó­gyárban. D. Gy. A pomázi gyáregység fő profilja a kártolt szövet gyár­tása. Az öt esztendővel ez­előtt végrehajtott rekonstruk­ció során beállított gépekkel immár jobb körülmények között, modernebb gépekkel termelnek. Schmelka Róbertné, a gyári pártbizottság titkára szerint a jobb gépekkel a ter­melékenység is javult. A szö­vődében túlteljesítették a tervet, de a fonodái részleg­ben lemaradtak. Ebben az év­ben 2560 tonna fésűs fonalat gyártanak nyers színben. Ezen túl jelentős mennyiségű acril fonalat állítanak elő. Az egyik legjelentősebb fonalfel­használó a Hódmezővásárhe­lyi Divat Kötöttárugyár. Vd- radi József kereskedelmi igazgató szerint megérzi a fo­nalgyártás a lemaradást: kártolt fonalból eddig 30 tonnával kevesebbet kap­tak, a minőség változat­lan. A pomázi gyárban kísérlete­zik ki az új termékeket. A tíz­véges próbagyártás folyamán vizsgálják a műszaki adato­kat, a minőséget, a gyártható­sági feltételeket. Legutoljára Herend elnevezéssel bocsátot­tak ki szériagyártásra szép kártolt szövetet. Er. K. Az új váci textiltisztító üzem munkába lépése a kor­szerűsítés után már 10—12 napos vállalásra rövidítette a vállalási határidőt. A nagy­kőrösi üzem gépi rekonstruk­ciója a második félévben be­fejeződik. Dicsérendő, hogy amíg a felújítást végzik, egy percre sem áll le a munka, továbbra is dolgoznak az üzemben. Dunaharasztin is évek óta igényelték volna a helybeliek, hogy legyen egy vegytisztító szalon, s ne kelljen feleslege­sen időt és pénzt nem kí­mélve Budapestre járni. Ez azonban — bár a szalon épí­tése elkezdődött — lehet, hogy késik, mivel a dunavarsányi Petőfi Tsz a szerződésben vállalt építési határidőt nem tudja betartani. Uj felvevőhelyeket nyitot­tak. Halásztelken, Tárnokon, Gödön és Visegrádon. ínyent faiatok Ráckevéról Félidő az OMÉK-on A kiállítás egyik látványossága a Gödöllői Búza és Borsó Ter­melési Rendszer borsőfejtő telepe. A gépsorok a táblákról behozott terményt konzervgyári feldolgozásra teszik alkalmassá. Bozsán Péter felvétele Úg termékekkel kísérleteznek Kártolt gyapjúkelmék exportra RSvidebb határidők Javuló szolgáltatások Becslés

Next

/
Thumbnails
Contents