Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
1980. AUGUSZTUS 27., SZERDA ~xMHap Csapágyak A Magyar Gördülőcsapágy Művekben ma már megközelítőleg nyolcszázféle csapágyát gyártanak. A külföldön is jól ismert nagyüzemben a magyar népgazdaság csapágy- szükségletének mintegy hetvenöt százalékát állítják elő. A gyártást korszerű gépeken végzik, a méretek pontosságát elektromos műszerekkel ellenőrzik. A kifogástalan minőségre gondosan ügyelnek. Társközségek Az íróasztal két oldala Jó az együttműködés a gazdaságok között Sikeres volt-e az első félév? A mezőgazdaságban az aratás utáni időszak a mérlegkészítés, az eredmények felmérésének időszaka. A ceglédi járás mezőgazdasági üzemeiben sincs ez másképp. A 17 termelőszövetkezet és az állami gazdaság munkáját a közelmúltban értékelte a járási pártbizottság. Fekete Antallal, a járási pártbizottság első titkárával beszélgettünk a már mögöttünk levő első félév gazdasági tapasztalatairól.' Növénykutatók — A gazdasági tervezés nem volt könnyű az idén. Az új szabályozók mennyiben késztették másfajta tervezésre a gazdaságok vezetőit? — Megítélésünk szerint a gazdaságok reálisan, a megváltozott körülményeket figyelembe véve készítették el idei tervüket. A pártszervezetek a gazdasági vezetőkkel együttműködve fogalmazták meg elképzeléseiket, s különösen nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a tavalyi szerényebb eredmények ne befolyásolják kedvezőtlenül az idei gazdálkodást. A tervezés a 18 mező- gazdasági üzemben átlagban 15 százalékos termelési érték és 17 százalékos eredménynövekedést irányzott elő. Ma már elmondható, hogy a kiegészítő tevékenységek bővülése lehetőséget nyújt esetleg ezek túlteljesítésére is. Az ipari termelői árváltozások és a mezőgazdasági támogatások csökkenése jókora költségemelkedéssel jártak. Ennek ellen- súlyozására a mezőgazdasági felvásárlási árszint mintégy 11 százalékkal emelkedett. A fel- vásárlási árak és a költségtényezők együttes hatása a 18 gazdaságban 84 millió forinttal csökkentette volna az üzemek eredményét. Természetesen a közgazdasági környezet Ilyen változása megfelelő ellenintézkedésekre késztette a gazdálkodó szerveket. — Miben álltak ezek az intézkedések? — Mindenekelőtt fokozottabban élnek a termelési szerkezet változtatása adta lehetőségekkel. Egyszerűsítik a vetésszerkezetet, s egyre inkább a természeti adottságokhoz igazítják a növénykultúrák termesztését. Mindinkább jelentkeznek a gazdaságtalan ágazatok felszámolására irányuló törekvések, és előtérbe kerül az exporttevékenység bővítése. Például a csemői November 7. Termelőszövetkezet rakodólapokat készít, Albertir- sán pedig mirelit-üíem épül. Az állattenyésztés jövedelmezősége a korábbihoz képest csak mérsékelten növekszik. Itt mindenekelőtt az állat- egészségügy javításával, az elhullás csökkentésével lehet nagyobb haszonra szert tenni. — Régóta sürgető feladat a takarékosabb gazdálkodás. Mi történt ezen a téren? — Az idei év ebből a szempontból is hozott jelentős változásokat. Termelőszövetkezeteink a műtrágya felhasználásával egyre inkább a rendszeres talajvizsgálatok eredményeire alapoznak. így, mivel könnyebb megállapítani az optimális mennyiséget és összetételt, csökken a felhasznált mennyiség. Ez egyébként a terméshozamok alakulására is kedvezően hat. Az energia fel- használása is csökken. Egyrészt az ésszerű takarékosság, mint például a szállítási utak racionális megválasztása, másrészt a nap és termálvíz energiájának nagyobb mértékű hasznosításával lehet jelentős megtakarítást elérni. Az alkatrészek közül növekedett a felújítottak aránya, kevesebb a beépített új. Ez is csökkenti a költségeket. V Jó együttműködés — A mezőgazdaságban a tervezés külső tényezőktől is függ. Például az időjárástól. — Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az idei év mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés területén jó eredményt hozott. A tavalyihoz képest 2,2 százalékkal nőtt a tejtermelés, és terv szerint alakult a vágóállat-termelés és -értékesítés. A járás területén befejeződött a termés betakarítása. Ezek a tervezettnél jóval nagyobb hozamok, de ebben az időjárási tényezők mellett nagy szerepe volt a gondos, szakszerű agrotechnika alkalmazásának. Ezúttal a Gabonaforgalmi Vállalat is sikeresen oldotta meg megnövekedett feladatait. Különösen jó volt az együttműködés a gazdaságok között. Nem álltak a berendezések, s mindig átirányították az egyik gazdaságból a másikba a szükséges gépi erőt. Ez tette lehetővé a rossz időjárási körülmények ellenére a viszonylag kis veszteségű eredményes betakarítást. — Mi a pártszervezetek feladata a megváltozott körülmények között? — A gazdasági munka segítése a jelenlegi helyzetben nagyobb figyelmet, konkrét intézkedéseket kíván a helyi pártszervezetektől. Ezt többnyire sikerrel oldották meg, bár néhány helyen előfordult, hogy a pártszervezetek tevékenysége csak a feladatok megjelölésére szorítkozott. Így a végrehajtásban és az ellenőrzésben még akadtak hiányosságok. A további előrelépés érdekében nagyon fontos, hogy jól koordináljuk a mezőgazda- sági üzemek tervezési és végrehajtási tevékenységét. Ehhez nagymértékben igénybe vesz- szük majd a helyi pártszervezetek vezetőit és tagságát egyaránt. Mindenekelőtt a köz- gazdasági szemlélet szélesebb körű elterjesztésére törekszünk. Hogy konkrét példát is 1 mondjak: a pártszervezetek már megtárgyalták a munkaerő-gazdálkodás helyzetét, s a helyi viszonyoknak megfelelően alakították ki határozataikat. béCyorsított ütem — Hogyan alakultak a rek? — A termelőszövetkezetekben a fél év végéig a tavalyinál mintegy 12 százalékkal magasabb a kifizetett bérek összege. Nagyobb arányú a nö' vekedés az alkalmazottaknál. A növekedés fő oka, hogy tovább fejlesztették a segéd üzemágakat, s így ezeken a helyeken nagyobb létszámmal dolgoznak. A tagok munkadíja a termelés további korszerűsödésével, a termelési érték és az árbevétel növekedésével összhangban változik minden évben. Erre azonban hatást gyakorolnak az időjárási tényezők, például a többszöri növényvédelem, a takarmányok gyorsított ütemű betakarítása is. — Mit vár az eddig tapasztaltak alapján a jövőtől? — A ceglédi járás gazdálkodó egységei a megváltozott kö rülmények között is keresik a továbblépés lehetőségeit, s eddigi eredményes gazdálkodá suk módot nyújt arra, hogy megfelelően végrehajtsák a népgazdaság igényei szerinti Talán kicsit divatos is, de változatlanul fontos téma az ügyintézés. Könnyű-e vagy nehéz az állampolgár dolga például ott, ahol csak tanácsi kirendeltség működik és az illető település vagy települések egy nagyobb közigazgatási egységhez tartoznak? A kérdést az Örkényi nagyközségi közös tanács társközségeiben, Táborfalván és Pusztavacson tettem fel. Nincs nehézség Kucsera Ferencné, a táborfalvi kirendeltség vezetője válaszolt elsőként — Véleményem szerint különösebb nehézséget nem okoznak a megváltozott körülmények. Ezt tényekkel tudom bizonyítani. Az összevonás után csak az adóügyek kerültek át Örkénybe, minden más maradt. Változatlanul itt helyben történik a munkakönyvek kiadása, hagyatéki leltárak felvétele, anyakönyvi bejegyzések, ki-bejelentkezés, állat- kísérőlapok kiadása, satöbbi. — Adóügyekben viszont be kell járni. Örkénybe. Gondolom ez sok embert érint? — Igen, majdnem mindenkit, mivel nagyon sokféle adózási kötelezettség létezik. — Nem nehézkes bejárogat- ni? Nem így érzik a táborfalviak? — Lehet. De meg kell mondanom, nemigen mennek be még adóügyekben sem Örkénybe. Változatlanul idejönnek, én pedig, miután legalább egyszer egy héten úgy is bemegyek a tanácsra, ösz- szegyűjtöm a problémákat és ha lehet, elintézem helyet- title* — Ez is a munkaköréhez tartozik? — Nem, de ilyen kis településen egészen más a viszony az íróasztal két oldalán, elsősorban személyes és csak azután hivatalos. De hogy még további tényeket sorakoztassak az elején elhangzott állításom mellé, az ipar és építésügyek intézése — éppen az összevonás kapcsán — könnyebbé vált. Amíg ugyanis önálló tanács voltunk, ez a két terület Dabashoz tartozott, most viszont ezt is az Örkényi tanács intézi, ami jóval közelebb van Táborfalvá- hoz. Eddigi beszélgetésünkből mintha úgy tűnnék, talán nem az ügyfél, inkább az ügyinté- . , , ,, .... „ , ző helyzetére kellett volna ráfeladataikat. Mind a jövő ev- kérdeznem, valahogy így: az ben, mind a VI. ötéves terv összevonás könnyített a mun? során. káján? Kovács Attila Ernő | — Valaha hatan dolgoztunk itt, most én vagyok egyedül és a feladatkörök nagyjából maradtak. Sőt. Közben (pontosan három éve) az Állami Népességnyilvántartó Hivatal központi utasítására valamennyi társközség nyilvántartását egy helyre, a közös tanácsokba vonták össze. — És ez hátrányt jelent? — Igen. Majdnem minden ügyhöz, amit intézek, szükségesek a pontos anyakönyvi adatok, így most telefonálgathatok minden egyes esetben Örkénybe, vagy beutazhatok a szükséges információkért. Kucsera 1 erencnetol eioú- csuzva, most mar arra vouam kiváncsi, vajon az ügyes-Da- jos dolgait intéző auampol- garnak mi a véleménye. k.uny- nyu-e? Bevallom meglepődtem a varatian szituáción, amibe szinte pillanatok alatt keveredtem. A kirendeitseg epüietéűol kilepve, találomra elindultam joboíeié. Pár lépes után egy középkorú asz- szonyt pillantottam meg, teli szatyrot cipelve jött velem szemben. Mikor mellém ért, megszólítottam, de jóformán végig sem tudtam mondani, amit akartam, olyan szóáradatot zúdított rám. Közben a másik oldalon biciklit toló öregembernek kezdett integetni, jöjjön csak át gyorsan, majd egy arra haladó asszonynak is megfogta a karját, hogy álljon meg, kérdezzem csak őt is, közben még két, az üzletből kilépő asszonyt is odatoborzott, úgy, hogy mire felocsúdtam, hat, jobbára idős táborfalvi lakos gyűrűjében álltam és az asz- szony közben csak mondta, mondta a magáét. Ellenvélemények — Hogy könnyű-e? Dehogyis az, mindenért szaladgálna- tunk Örkénybe, amióta elvitték a tanácsunkat, semmi sem úgy megy, ahogy kellene. — De hiszen ennek már vagy tíz éve — próbálkoztam bátortalanul. — Akkor sem nyugodtunk bele! Nem igaz? — fordult erősítésért a némán ácsorgók hoz, akik erre bólogatni kezdtek. — Örkény igen is idegen nekünk, mi itt akarjuk intézni ügyeinket. — Konkrétan mit tudna mondani ? Milyen sérelmek történtek? — Azt nem tudok mondani, de megkérdezheti az egész falut, nem tetszik senkinek. — A társaság hallgatott, látszott rajtuk, igazat is adnak az asszonynak, meg nem is, és amikor egyiküket megkérdeztem, csak annyit mondott: — Hát azért csak jobb volt, míg volt tanácsunk, de azonnal ment is tovább. Amikor végül is megkérdeztem az asszonyt, a nevét is megmondaná-e, hevesen tiltakozott, azt nem, minek az, közben lassan mindenki szétszéledt. Ezután a pusztavacsi kirendeltség vezetőjét, Paál József- nét kerestem fel. A beszélgetésből kiderült, hasonló az ügyintézés — még a kérdésemre is, hogy könnyű-e? ugyanazt a választ kaptam — mint Táborfalván. — Nézze, összevonás ide, összevonás oda, ma is ugyanaz van, mint régen. Az embereknek problémájuk van? El kell valamit intézni? Idejönnek. Itt nincs fogadóóra, reggeltől estig jöhetnek. — És az adóügy? — Azt is sikerült megoldani. Hetente egyszer, meghatározott napon az adócsoport egyik dolgozója átjön Örkényből. Nem Jellemző De vajon mi a pusztava- csiak véleménye? Nem úgy gondolják, hogy azért jobb volt régen? Csak egy öregember véleményét idézem, mert a többiek is körülbelül hasonlóan nyilatkoztak. — Tudja, amit lehet, elintézek itthon, amit meg nem lehet, azért megyek Örkénybe. Nem olyan dolgok ezek ma már, amire sok szót kéne vesztegetni, nem igaz? Örkényben tulajdonképpen csak két kérdésre kerestem választ A táborfalvi asszony kissé elfogultnak tűnő panaszára és Kucsera Ferencné által említett ügyintézési nehézségre. Somogyvári László tanácselnök válaszolt. — Túlzó &i ellenérzés és azt hiszem, ma már ez nem jellemző. Annak idején, az akkori vezetés követett el hibákat. Pár éve azonban erről szó sincs.- Sajnos az emberek hosszú ideig képesek vélt vagy valós sérelmeket dédelgetni, ami aztán megakadályozza őket a józan ítéletalkotásban. Ami pedig a másik kérdését illeti, a jogszabály előírja a központi nyilvántartást. Ez logikus. Állandóan napra kész adatokra van szükség, valamennyi területünk lakóiról a gyors és pontos munkavitelhez és ez csak központi népességnyilvántartással oldható meg. Ennek érdekében vállalni kell a kirendeltségeken a talán nehézkesebben bonyolítható munkát. S. Horváth Klára Családi ünnepek Új formák, új szokások Születés — családalapítás — elmúlás. Örök törvényszerűség, mely kialakította a maga szertartásrendjét, keresztelő — esküvő — temetés, és a történelem változó korszakain belül szinte kötelező érvényű szokássá emelte. Hosszú évszázadokon át adott kultikus gyakorlathoz kapcsolódott mindhárom szertartás és bár az idő napjainkra túlhaladta vallásban gyökerező tartalmait — formái változatlanul élnek. r Uj gyakorlat Társadalmunk jó pár éve próbálkozik az élet új gyakorlatához igazodó ünnepi formák megteremtésével, az alapjaiban tartalmát vesztett szertartások helyettesítésével. E cél szolgálatára és megvalósítására, egyebek közt, családi ünnepeket szervező irodák létesültek, először a nagyvárosokban, majd egyre több, az ország különböző területein. Keresztelők helyett névadót, esküvői, temetési szertartások helyett társadalmi esküvőket, temetéseket rendeznek. A szokások azonban olyanok, mint a fák, melyek halátál párt én esketek — a járási KISZ-szervezet egy képviselője is mond köszöntőt, az iskola diákjai úttörőruhában sorfalat állnak a folyosón, szól a iene, s közben egy-egy vers. Illúziók luk után is mozdulatlanul állnak az erdők mélyén és hosszú-hosszú idő után dőlnek csak le, észrevétlen. Tóalmás kis község, nincs külön irodája a családi ünnepek szervezésének, de szerényebb keretek között itt is megteremtették az új formák gyakorlásához szükséges feltételeket. A községi tanács vb-titkára, egyben anyakönyvvezetője, Balogh Ferencné, ő a rendező és lebonyolító egy személyben. — Huszonhét éve dolgozom a községben, de ezen a téren nem sok változás történt. Az újszülötteket megkeresztelik, a fiatalok a templomban esküsznek, a ravatalnál a pap áll. Ne sértsen — Vallásosak az emberek? — A fiatalok nem, de az öregekben mélyen megrögződött szokások erősen hatnak. Próbálok beszélni, elsősorban természetesen a fiatalokkal, az ifjú mamákkal, rendeztessenek névadót kicsinyüknek. És főként igyekszem az ünnepségeket úgy megrendezni, hogy maradandó élményt nyújtsanak és követőket vonzza- nak. leim esze lesen, nem erőszakkal harcolok a hagyományok ellen, és arra is vigyázok, ne sértsem a vallásos embereket. — Milyen egy névadó itt Tóalmáson? — Általában szombat délután tartjuk. A nagytermet, mely egyben házasságkötő terem is, szépen feldíszítjük. Én köszöntőm a szülőket, a rokonságot, beszélek az örömről, mely a gyermek jöttével a családba költözött, a nevelés problémáiról, buktatóiról. — Az esküvők? — Nágyon keveset rendezünk. Itt még a fiatalok is ragaszkodnak ahhoz, hogy elmenjenek a templomba. Vonzza őket a kettős szertartás, először a házasságkötő teremben, utána a templomban, közben végig lehet vonulni az utcán, mindenki őket nézi, ők a központ. A szereplés vágya erős csábítás. Éppen ezért, ha valaki társadalmi esküvőt kér, minden rendelkezésre álló eszközzel megpróbálom nagyszabású eseménnyé avatni. Hivatalos beszédemen túl — minden fia— A temetés? — Huszonhét év alatt mindössze három társadalmi temetés volt a községben. Két évvel ezelőtt például egy párttagunk meghalt. Elmentünk a hozzátartozókhoz, felajánlottuk a temetés megrendezését. Visz- szautasították. A feleség nem volt párttag, ragaszkodott a megszokott szertartáshoz. A halál, bármennyire az élet tartozéka, személyes létünkben irracionális tartományokat érint. A szembesülés pillanatában hajlamosak vagyunk a remény legvadabb illúzióiba menekülni, és a — feltámadunk — ígéret irracionalitását magunkra rángatni. Balogh Ferencné véleménye szerint a társadalmi temetések elterjedésének legnagyobb akadálya a személyi feltételek hiánya, és nemcsak náluk. A születés, párválasztás az élet legörömtelibb eseményei közé tartozik, ünnepelni, azonosulni vele könnyű. A halál eseményét, kívülálló civilként, szertartássá rendezni — nagyon nehéz. 8. H. K.
