Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
1980. AUGUSZTUS 21., SZERDA Vier A ’Ét xMmap Tomegkozlekednénk A megfizetetlen főszereplő Tömegközlekednénk, áll írásunk feleimében, több értelművé téve azt, ami mindennapi részünk; a megye lakosságának fele, majdnem ötszázezer ember — beleértve tanévben a diákokat is — kél útra munkanapokon, száll vonatra, autóbuszra, elővárosi vasútra. Minden második ember érintettje tehát annak, amit összefoglalóan úgy neveznek, hogy tömegközlekedés. S mert a gépkocsikba töltendő üzemanyag olcsóbb már nem lesz, sőt..., különösebb jóstehetség nem kell annak megállapításához, hogy a következő években tovább emelkedik a közforgalmú járművek terhelése. Különös gonddal Hosszú évek óta hallani jelszóként is, a teendők foglalataként is, hogy a főszerep a tömegközlekedésé. S ez vitathatatlan, még akkor is, ha növekszik a magántulajdonban levő gépkocsik száma, mert a lakosság többsége gyalogos, s mint elemzések mutatják, az is marad. Azaz, ha e többség utazik — márpedig utazik, helyben és települések között, munka, tanulás, szórakozás, rokonlátogatás, seregnyi más dolog, például üdülés okán —, akkor tömegközlekedési eszközt vesz igénybe. Elővárosi vasutat, autóbuszt, vonatot, s a fővárosba bejárók rendszeres utasai a villamosoknak, a metrónak. Tizenkét esztendeje, 1968 októberében fogadta el az országgyűlés a közlekedéspolitikai koncepciót, ami 1980-ig határozta meg a feladatokat, első helyre állítva — mint társadalompolitikaiig is fontos teendőt — a tömegközlekedés korszerűsítését. Az MSZMP XI. kongresszusán — 1975 márciusában — elfogadott programnyilatkozat pedig leszögezi: „Erőteljesen fejlesztjük a közlekedést, különös gondot fordítunk a városi és távolsági utasszállítás javítására’’. Társadalmi, gazdasági haladásunk tükröződik a közlekedésben is. Európában ugyan korántsem általános az, ami számunkra már természetes, nevezetesen: a megye valamennyi települését érinti az autóbusz-közlekedés. Az sem meglepő, hogy a korábbiakhoz képest változott a rangsor — nem biztos, ez a változás egybeesik-e az össztársadalmi érdekekkel, azaz gazdaságossággal —-, helyet cserélt a vonat az autóbusszal. A megye területén csupán a helyi autóbusz- járatok — hangsúlyozzuk: a településen belül közlekedők — egy év alatt 26 millió utast szállítanak, míg másfél évtizeddel ezelőtt a helyi közlekedésnek ez a formája szinte ismeretlen volt. Van persze a haladásnak fonákja is. A zsúfoltság, a járat- kimaradás, a késés, a korszerűtlen járművek kényszerű üzemben tartása, az úgynevezett szállítási szolgáltatások alacsony színvonala stb. A fejlesztés hatalmas összegekbe kerül, mert ebben az ágazatban az egy foglalkoztatottra jutó állóeszközérték az ötszöröse — bizonyos részterületeken a nyolcszorosa —, a nép- gazdasági átlagnak. Ez némi fényt vet arra, hogy miért csak a hatvanas évek második felétől kezdődött meg a tömegközlekedésben a számottevőbb korszerűsítés, s miért következtek be ismételten megtorpanások. A Rákos—Tá- piószecső—Nagykáta—Üj szász közötti második vágány megépítése például több, mint hét- százmillió forintot követelt, s hozzátehetjük: egy tétel csupán ez a megyén átfutó vasútvonalak elkerülhetetlen korszerűsítéséből. Hasonló okok vezettek arra, hogy, bár a-Volán 20. számú Vállalata — a megyei autóbusz-közlekedés lebonyolítója — jelentős ösz- szegeket költött új járművek beszerzésére, a valóságban ez szerényen bővítette a gépparkot, mert a buszok java az elöregedettek cserealapja lett. Szakemberek szerint félmillió kilométer megtétele után csak rendkívül nagy költségekkel lehet egy-egy kocsit a forgalomban tartani, ennek ellenére arányuk e buszoknak alig csökkent a teljes járműállományon belül, sőt, vannak a megyében olyan körzetek, ahol ez az arány rosszabb, mint volt évtizede. Ha nagy összegbe került minden fejlesztés, akkor kézenfekvő: a szervezettség folyamatos javítása, az ésszerű munkamegosztás fokozása a különböző közlekedési ágazatok között nem egyszerűen lehetősége, hanem alapja a fejlesztési forintok legelőnyösebb befektetésének és kamatoztatásának. Ennek jegyében szüntettek meg a megyében kisforgalmú vasútvonalakat, elővárosi vasutat, körzetesítet- ték a vasúti teheráru-forgal- mat, bővítették a villamosított pályaszakaszok hosszát — így Budapest—Szob, Budapest—Cegléd között —, növelték az autóbuszokat kiszolgáló műszaki telepek befogadó- képességét. Nincs tehát vita azon, hogy történtek-e erőteljes lépések a tömegközlekedés jogos elsőbbségének érvényesítése érdekében. Kétségeinket az táplálja, hogy ami történt, az mennyi, elegendő-e, a gyorsan növekvő szükségletek — mert a közlekedés nem hobbi, hanem kényszer, szoros függvénye a kenyérkeresetnek — kielégítéséhez? Minden tekintetben Távolról sem a tekintély okán, sokkal inkább a nem személyhez, hanem nagy felelősségű testülethez kötődő megállapítás kedvéért lapozzunk fel két dokumentumot. Az egyik: 1975 márciusában kelt, s az MSZMP Pest megyei Bizottságának jelentését tartalmazza a megyei pártértekezletnek. Ebben olvashatjuk: „... különösen a forgalmi csúcsok idején még mindig nagy a zsúfoltság, hosszú az utazási idő, további erőfeszítésekre van szükség a közlekedés kulturáltságának javításában is’’. A másik dokumentum 1980 márciusában kelt, s szintén az említett testület jelentése a megyei pártértekezletnek. Az ide vonatkozó megállapítás így hangzik: „A tömegközlekedési gondok számottevően nem csökkentek. Hosszú a menetidő, gyakoriak a késések, a járatok túlzsúfoltak és minden tekintetben kultúrálatlanok az utazási körülmények". Talán fölösleges is leírni: a két dokumentum dátuma között kereken öt esztendő telt el...! A legtöbbet közlekedő megye közlekedési viszonyai kétségtelenül mostohák, éppen azért, mert lakossága fele a hét munkanapjain oda és vissza mozog településen belül és települések között. Az eredmények — a kétségbevonhatatlan eredmények — pontosan emiatt válnak viszonylagossá. Mert önmagukban eredmények, a szükségletekhez képest viszont csak részbeni haladás bizonyítékai. A szakembereknek abban igaza van, hogy ezeknek az eredményeknek a híján egész egyszerűen megbénult volna a tömegközlekedés, ám az utasnak is igaza van abban, hogy ő nem szeszélyből préselődik fel a buszra, a vonatra, hanem, mert kötelessége szólítja, illetve munkájából haza kell mennie. Kétféle igazság? Nincs kétféle igazság itt sem, másutt sem. Nagy dolog az aszfalt- szőnyegezés — ez csinált például a már-már kétségbeejtő állapotú négyes számú föútból a mai forgalomnak megfelelő pályát —, ám nem feledteti, nem helyettesíti azt, hogy a megye sok helyén — elég a budai járásra utalni, itt van a főváros szomszédságában — elképesztő körülmények között, mert útnak aligha nevezhető valamiken zajlik az autóbusz-közlekedés. Nagy dolog az automatikus térközbiz- tosító-berendezések hálózatának további kiépítése, az állomások korszerűsítése, de nem menti, magyarázza azt, hogy szinte rendszeresek lettek az ún. hivatásforgalmat lebonyolító vonatoknál a kisebb-na- gyobb késések, hogy az állomások, a váróhelyiségek tisz-, tasága, a vonatszerelvények állapota gyakran a minimumot sem éri el, emberi használatra már-már alkalmatlan. Bizonyos sorrendekről van szó tehát, helyben is, tárcaméretekben szintén, s népgazdasági összefüggésekben ugyanúgy. Tapasztalataink, ismereteink arra intenek, hogy ezek a sorrendek — a közlekedés- politikai koncepció ellenére — az indokoltnál, az elfogadhatónál gyakrabban, némelykor szeszélyesen változtak, nép- gazdasági összesítésben éppúgy, mint helyben. Kevés figyelem jutott és jut azoknak a lehetőségeknek, amelyek csekély beruházás fejében — vagy teljesen befektetés nélkül — észrevehetően javítják a tömegközlekedés körülményeit. A rendre, a tisztaságra, a pontosságra, a fegyelemre gondolunk elsősorban. S még valamire: a hangnemre, arra a — hiányzó — szemléletre, hogy a közlekedés: szolgáltatás. Igaz, nagyon kedvező árú szolgáltatás, az állami támogatásnak köszönhetően. Kérdés azonban, előbb vagy utóbb nem kerül-e szembe a tömeg- közlekedés egészének színvonala az alacsony díjszabásokkal, az ebből származó bevételek arányának apadásával a kiadások összességén belül?! Ahogy az is kérdés, ésszerű-e — bármennyire nehéz a népgazdaság helyzete — a tömeg- közlekedési kiadásoknál szűkíteni a fedezetet, vagy más irányban kellene keresni — hozzájárulási kvótákkal, a viteldíjak ésszerű rendezésével, a közületi autóbusz-állomány apasztásával például — a haladás forrásait...? Már csak egy lépés Törvényszerű: ha a népgazdasági megítélés a tényleges szerephez képest leértékel egy tevékenységet, akkor az ott dolgozók is átveszik — akarva vagy akaratlanul, a végeredmény szemszögéből lényegtelen — ezt a metódust, s leértékelik kötelességeik teljesítésének fontosságát, szükségességét, s úgy teszik a dolgukat, hogy abban gyakran kevés a köszönet. S innét már csak egy lépés az a sajnálatosan terjedő fölfogás, hogy valójában az utas az oka mindennek, minek kell annyit összevissza szaladgálni...?! Az utasok javát a kenyér indítja el napról napra. Az utaztatásnak sem szabad máshoz, mint ehhez a tényhez igazodnia. Mészáros Ottó Szlovák nemzeti felkelés Évforduló A szlovák nemzeti felkelés közelgő, 36. évfordulója alkalmából Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete kedden sajtótájékoztatót tartott a nagykövetségen. Emlékeztetett arra, hogy a történelmi jelentőségű esemény, a kommunista pártvezetésével kirobbant antifasiszta harc Szlovákia nemzeti, politikai és társadalmi szabadságáért, a Csehszlovák Köztársaság új, szocialista alapokon való megújításáért, a Szovjetunióval való barátságért folyt A nagykövet szólt Csehszlovákiának a szocialista építés során elért jelentős sikereiről, kiemelve a korábban elmaradott Szlovákia nagyarányú gazdasági-társadalmi fejlődését. A sajtó munkatársait ezután filmkoktélon látták vendégül, ahol a mai Csehszlovákia dinamikus fejlődését, népének gyarapodását, valamint Szlovákia fővárosát, Pozsonyt bemutató filmeket vetítettek. Széthenyi-emléknapok eseménysorozata Közgazdászok párbeszéde Magyarországon a korszerű közgazdasági gondolkodás alapjait megteremtő műnek tartják a szakemberek Széchenyi István „Hitel” című munkáját, amely 150 évvel ezelőtt jelent meg. Az évforduló alkalmából a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Közgazdasági Társaság Széchenyi-emléknapokat szervezett, s a program fő eseményeként kedden tudományos ülésszak kezdődött az Akadémián. A háromnapos tanácskozáson az előadások Széchenyi munkásságának méltatásán túl közgazdaságtörténeti témákat taglalnak, illetve elemzik gazdaságunk mai kérdéseit és holnapi teendőit is. A tudományos ülésre tucatnyi országból — köztük az Egyesült Államokból és Kanadából is — mintegy harminc magyar származású közgazdász szak- tekintély érkezett a Magyarok Világszövetsége meghívására. A megnyitó plenáris ülésen a rendező szervek nevében Bognár József akadémikus, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója köszöntötte a több száz résztvevőt, külön is a külföldön élő magyar tudósokat, akik a híd szerepét tölthetiktöltik be nemzetközi kapcsolatainkban. Ezután Széchenyi munkásságának és a fő művének tekintett Hitelt méltatta. A továbbiakban Hetényi István pénzügyminiszter vázolta a nyolcvanas évek magyar gazdaságának aktuális, a külföldi közgazdászokat is behatóan érdeklő kérdéseit. A mai helyzetkép előzményeként felidézte, hogy 1950 és 1970 között Magyarországon a nem zeti jövedelem háromszorosára, a fogyasztás 2,7-szeresére nőtt. A hatvanas évek végén lezárult iparosítási program eredményeként Magyarország úgynevezett diverzifikált termelési szerkezetű, a világgazdaságban jó közepesnek minősíthető fejlettségi színvonalú országgá vált. — 1979—80-ban azt a közvetlen célt tűztük magunk elé, hogy — gazdaságunk jobb versenyképességén alapuló — tartós és szilárd egyensúlyi viszonyokat teremtsünk, következetesen számolva a világ- gazdasági körülményekkel és országunk reális adottságaival. A szerdai tanácskozási napon az előadások fő témája a világgazdasági korszakváltás és benne a közgazdaságtudo- 1 mány helye, szerepe lesz. Wánpátiás Betefak&tászon Húszán jelentkeztek szövőnek Az utánpótlás mindenütt nagy gond, s különösen az a textiliparban. A fonás, a szövés — bár nagyon sokan esküsznek rá, hogy a legszebb munka — elvesztette régi vonzerejét. Hol vannak már azok az idők, sóhajtott fel a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának egyik régi szövőnője, amikor a lányok örültek, ha némi protekcióval sikerült bekerülniük a gyárba szövőtanulónak. Ma szinte lasszóval kell fogni a fiatalokat Létkérdés htt — Az utánpótlás biztosítása létkérdéssé vált — mondja Csutorás Lászlóné, a Budakalászi Szövőgyár személyzeti osztályának vezetője. — Hogy mennyi mindent tettünk a fiatalok megnyeréséért az elmúlt években, azt elmondani is sok volna. Csak néhány példát említek; felkerestük a környező iskolákat, igyekeztünk jó kapcsolatokat kialakítani a pályaválasztási felelősökkel. Az általános iskolásoknak üzemlátogatásokat szervezünk, vállalatunk tájékoztatókat adott ki a lehetőségekről. A megyei állami nevelőotthonokat is látogatjuk. Az idén szeptemberben Abonyból kettőn, Szobról pedig négyen jönnek hozzánk szakmát tanulni. A megyéből a különböző felhívásokra négyen jelentkeztek, de ők is úgy, hogy mi kerestük fel őket. Az egyik pomázi kislány címét a Pest megyei Pályaválasztási Intézettől kaptuk meg. Irtunk neki és végül így határozta el magát, hogy nálunk tanul szakmát. Budakalászon tavaly óta kihelyezett szakmunkástanuló osztály működik. A 23 jelentkezőből 14-en fejezték be az iskolaévet. Mennyi jelentkezőt sikerült végül is összehozni az új tanévre? — Júliusban és augusztusban a széles körű szervező- munka eredményeként 20 fiatal iratkozott be szakmunkásKereskedelmi gyorsjelentés Többet költünk a boltokban A lakosság pénzbevétele július 31-ig 11,3 százalékkal emelkedett 1979 hasonló időszakához képest. A munkabérek és a személyi jövedelmek 2,6, a mezőgazdasággal összefüggő jövedelmek 9,5 százalékkal nőttek. Év elejétől a takarékbetét-állomány 4,2 milliárd forinttal lett nagyobb, s július végén kereken 140 milliárd forintot tett ki — közölte a Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi gyors- jelentésében. A tavalyinál kevesebb Januártól, júliusig a kiskereskedelmi forgalom 188,1 milliárd forint volt. folyó árakon 10,6 százalékkal több a tavalyinál, változatlan áron számítva — 2,2 százalékkal kevesebb a múlt év azonos időszakánál. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek bolti forgalma az időszak alatt folyó árakon 13,2, a vendéglátásé 5,9, a ruházati termékeké 6,1, a vegyes iparcikkeké 11,5 százalékkal emelkedett. A júliusi kiskereskedelmi forgalom élénk volt; 11,4 százalékkal több, mint tavaly júliusban. Legnagyobb mértékben — 16 százalékkal — a vegyes iparcikkek iránti kereslet növekedett. A vendéglátás árbevétele júliusban 5,6 százalékkal haladta meg a bázisidőszakét. Júniushoz képest a forgalom élénkült, de még mindig mérsékeltnek tekinthető. A Pest megyei tanácsi kiskereskedelmi vállalatok boltjaiban július végéig 3 milliárd 657,8 millió forintért vásároltak árut a fogyasztók. Élelmiszerre 2 milliárd 256,2 millió, ruházatra, lábbelire 458,2, vegyes iparcikkekre 943.4 millió forintot költöttek. A vendéglátóipar 483,4 forint bevételre tett szert. Az előző év hasonló időszakához viszonyítva 8,1 százalékkal többet. Legjobban — 13 százalékkal — az élelmiszereladás emelkedett. (A Pest megyei áfészek kiskereskedelmi forgalmáról lapunk vasárnapi számában már beszámoltunk.) Középmezőnyben Az országban levő 11 munkahelyi vendéglátó vállalat közül a Pestvidéki Vendéglátó Vállalat július végéig 336,9 millió forintot forgalmazott. A 8,5 százalékos növekedéssel a középmezőnybe tartozik. Kedvezően alakult a tüzelő- és építőanyag-kereslet és -kínálat. Az országban a tüzelőszerek forgalma közel 11 százalékkal volt magasabb júliusban, mint tavaly. A tűzifa kivételével kielégítő volt az ellátás'. Építőanyagokból csaknem 14 százalékkal adtak el többet. Csupán vasbetongerendákból és kisméretű téglákból nem lehetett mindig elegendőt kapni. A nyolc TÜZÉP Vállalat együttvéve január elejétől július végéig 13,2 százalékkal adott el többet a tavalyinál. Magasabb zárókészlet A Budapest-környéki TÜ- ZÉP forgalma 16,8 százalékkal emelkedett, s ezzel az országban a második. (Első — 22,1 százalékos bevételnöveléssel) a Budapesti TÜZÉP. A Pest. Komárom és Fejér megyét ellátó Budapest-környéki TÜZÉP telepein július végéig egyébként 1 milliárd 649,8 millió forintért vásároltak árut S hogy nem lesz gond ezután sem, arra egyik bizonyíték. hogy az úgynevezett zárókészlet július végén 87,4 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Sz. P. tanulónak — válaszolt Szögi József né oktatási előadó, aki szinte megszállottja munkájának és évek óta aktív tagja a szakmunkástanulókat „tohor- zó” csoportnak. Szabolcsig mennek — Minden tavasszal bejár- juk egész Szabolcs megyét, a Nyírséget — folytatja. — Felkeressük az általános iskolákat. A nyírbátori járási művelődési osztály készítette elő a látogatásunkat. Tavaly tíz, az idén már 23 községet kerestünk fel. Beszélgettünk a gyerekekkel, vittünk Peti- füzetéket, propagandaanyagokat. Az eredmény tíz jelentkező. Nem túl sok, de mégis elegendő ahhoz, hogy a kihelyezett osztály az idén is működjön. A- gyerekek a budakalászi munkásszállóban laknak, a művelődési házban tanulnak és a--gyárban ismerkednek a gyakorlati munkával. Mindenütt szakképzett emberek, tanárok és nevelők foglalkoznak velük. S amint a tavalyi tapasztalatok mutatják, a szakképzettségre, a gondos, türelmes nevelő munkára óriási a szükség. A fiatalok többsége meglehetősen rossz családi körülmények közül került Budakalászra. Előfordult, hogy a legelemibb egészség- ügyi, magatartásbeli szabályokat sem ismerték. Rá kellett őket vezetni a rendszeres tisztálkodásra, tanulásra, az egymás iránti nagyobb megbecsülésre. A tavalyi iskolaévben a veszteség kilenc fiatal volt, akadt közülük, aki férjhez ment. vagy visszatért a szülőfalujába, esetleg megszökött . egyéb ismeretlen helyre. Az idén hárommal ugyan kevesebb a jelentkező, a helyzetet mégis biztatóbbnak ítélik meg a személyzeti osztály dolgozói. Munkássá válnak — Ezek a gyerekek jobb családi körülmények között éltek otthon, ezért reméljük, hogy majdnem mindannyian képesek lesznek alkalmazkodni az itteni feltételekhez, rendszeresen tanulni, dolgozni — mondta Csutorás Lászlóné. Több éves munkával tehát sikerült megvetni a szövőgyár jövő szakmunkásgárdájának alapjait. Igaz, ezek a fiatalok „messziről” jöttek, de talán éppen ezért értékelik majd azt a sok fáradságot, nevelőmunkát, ami révén ipari munkássá, szövőnővé válnak Budakalászon. Szénási Év»
