Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-23 / 197. szám

1980. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT ~x?Map Pótolni próbálják a pótolhatatlant Ismét szárnyra kelt a gondozott gyerekek egy csoportja Több, mint háromezer ál­lami gondozott gyerek, sorsá­val foglalkoznak a megyében, s mindez csaknem húszmillió forintot kíván évente. A me­gyei központ a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet Pomázon. Körültekintő munka A községben valamikor az 1770-es évek elején épült föl a nemes barokk ívelésű kas­tély. Most itt működik a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet. A budakalászi nagy­községi tanács építőipari költ­ségvetési üzemének dolgozói szorgoskodnak itt Kívülről már befejezték az újjáépítést, a festést, a szigorú műemlé­ki előírások szerint. Belül még tart a munka. A felszabadulásnak kellett elérkeznie, hogy a kastély végre olyan funkciót kapjon, amely hasznos a társadalom­nak. Az igazgatói irodában (1978- ban a kastély mögött új épü­letet emeltek.) dr. Simon La­jos igazgató fogad, aki 1972 óta áll az intézet élén. Csen­des, halkszavú ember. Húsz éve dolgozik már a gyermek- védelemben. — Minden átmenetileg ide­kerülő gyermek sorsa mögött — mondja —, tragédia húzó­dik meg. Meghalt az egyik, vagy mindkét szülő. A szülői magatartás, vagy más szociá­lis ok miatt a gyermek veszé­Szóvá tették A tanács intézkedett A jelölő gyűléseken elhang­zott számos közérdekű beje­lentés és panasz közül most az egészségüggyel kapcsolat­ban elhangzottakat gyűjtöttük csokorba. Belcsev Raskó György és Asztalos Józsefné tanácstagok javasolták a gyermekorvosi szakrendelés megnyitását va­lamennyi üzemben. Az egészségügyi osztály vá­lasza szerint az igény jogos ugyan, de a rendelkezések miatt ez a kérdés így nem old­ható meg. Ismeretes viszont, hogy a Szabadságforrás úti központi gyermekintézmények a város egyes területeiről ne­hezen megközelíthetnek, éppen ezért a tervekben szerepel, hogy a gyermek körzeti orvo­si rendelést a Liget utcai szak­orvosi rendelőintézet bővítése­kor odaköltöztetik. Borbék István, Nagy József és Pongrácz Ferencné tanács­tagok a lakótelepiék nevében javasolták, hogy ott körzeti orvosi rendelőt létesítsenek, ha kell, ideiglenes helyiségben is. Javasolták továbbá, hogy gyermekszakorvosi rendelés is legyen a lakótelepen. Az egészségügyi osztály vá­lasza: Lehetséges, hogy a Fel­szabadulás lakótelepen egy fel­nőtt és egy gyermekkörzeti or­vosi rendelő létesül. Megvaló­sításának időpontját azonban az anyagi lehetőségek határoz­zák meg. Érdemben csak a jö­vő év elején tudnak nyilatkoz­ni ... Sok tanácstag a környezet­védelemmel kapcsolatban tett jogos észrevételt. Fülöp Béla tanácstag például kifogásolta, hogy a vasúti villasor végén, az Óbuda Tsz csirkefeldolgozó részlege a nyílt csapadékelve­zető csatornába hordja a hul­ladékot. A Szentendre városi Állami Közegészségügyi Járványügyi Szolgálat levélben szólította fel az Óbuda Tsz-t, hogy sa­ját területén jelöljön ki olyan helyet a hulladékok gyűjtésé­re, amely megfelel a környe­zetvédelmi előírásoknak. A jövőben ezt folyamatosan el­lenőrzik. Csenki István tanácstag az Április 4. utcából azt kifogá­solta, hogy sokan az utcára vezetik ki a szennyvizet. A vá­lasz szerint a csatorna kivi­teli terve elkészült, s az épí­tési munka is elkezdődött már. Az Április 4. utcában a mun­kát azonban csak akkor lehet megkezdeni (a Belső körút miatt), ha a városközpontból a közlekedés a KPM-mel való egyeztetés után megoldódik. lyeztetett lett. Meg kell men­teni önmaga és a társadalom számára. Erre teremti meg a lehetőséget a családjogi tör­vény és az az áldozatkész anyagi támogatás, melyet az állandói kapunk... A beszélgetésből lassan ki­bontakozik az intézet dolgo­zóinak munkája. Felügyeletük alatt megyeszerte 24 nevelő­szülői felügyelő, 15 hivatásos pártfogó, 3 utógondozó, 17 pedagógiai csoport (tanító, ta­nár, pszichológus, orvos, ápo­lónő), s számos más kisegítő alkalmazott dolgozik éjjel­nappal, s ez szó szerint érten­dő, hogy megpróbáljanak va­lamit pótolni a pótolhatatlan­ból, a családi élet melegségé­ből. Anyagi támogatás Az átmenetileg idekerülő gyerekek (a pornázi kastély csak elosztó funkciót tölt be) útja egyenes. Innen kerülnek el a 3 év fölötti gyerekek a különféle megyei nevelő inté­zetekbe. S ha a sors úgy ki vánja, maradnak ott az önál­ló élet kezdéséig. Akkor 5000-től 30 000 forintig, az új, most már önálló élet elkezdé­séhez nyújtanak anyagi segít­séget. Az intézetnek ilyen célra ebben az esztendőben 575 ezer forint áll a rendel kezésére, s ebből egy bizonyos összeget éppen most osztot­tak ki ünnepélyes keretek kö­zött Elgondolkozva a szülői ma­gatartásról szólnék, de az igazgató sietve közbevág: — Nem ilyen egyértelmű a helyzet. Sok szülő kerül ön­hibáján kívül, mondjuk egy hosszabb ideig tartó, vagy fer­tőző betegség következtében olyan helyzetbe, hogy már nem tud dönteni a gyermeke sorsáról. Persze, az is igaz, sajnos, hogy van olyan szülő is, aki nem akar dönteni gyermeke sorsáról. Akkor kezdődik a mi szerepünk, a mi tevékenységünk... A kastély udvarán átsétál­va sok fiatallal találkozom, Mindegyiknek tekintetét kuta­tom. Nem találok semmi rendkívülit, hacsak azt nem, hogy mosolygós az arcuk. SZENTENDREI ^/twtop A PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Kiválók és Érdemesek Kitüntetett társadalmi munkások A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár előcsar­nokában dr. Barát Endre, az MSZMP Szentendre városi bi­zottságának első titkára, Marosvölgyi Lajos tanácselnök éá Kovács Árpádné, a Hazafias Népfront Szentendre városi bi­zottságának titkára az alkotmány napja alkalmából TÁRSADALMI MUNKÁÉRT jel- I vénnyel és oklevéllel tüntette ki: Turcsányi Imrénét, az MSZMP Szentendre városi bizottságának pto-vezetőjét, Németh Józsefet, a Városgazdálkodási vállalat igaz­gatóját, Monori Imrét, a Pest me­gyei Üt- és Hídépítő Vállalat épí­tésvezetőjét, a városgazdálkodási Vállalat Petőfi Sándor szocialista brigádját, a Beton- és Vasbeton- Ipari Művek szentendrei gyára Kandó Kálmán szocialista brigád­ját, Géczi Sándor főhadnagyot, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola KISZ-bizottságának titkárát, Heil Istvánt, a Papírgyár nyomdave­zetőjét, a központi napköziottho­nos konyha kollektíváját, Petro- vity Sándornét, készletgazdálko­dási csoportvezetőt és Tamási Györgyöt, a PEFÉM esztergályo­sát. KIVÁLÓ TÁRSADALMI MUN­KÁS kitüntető jelvényt kapott: Papp Tibor nyugalmazott zene­tanár, Aszalós Sándor előadó, Máté Györgyné, a Pest megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár dol­gozója, Puppán Jenő építészmér­nök, Schuszter Gyuláné nyugdí­jas, dr. Bodó Tiborné egészség­ügy! dolgozó, Szirtes Attila, a Városgazdálkodási Vállalat dolgo­zója. Érdemes társadalmi mun­kás jelvényt kaptak: Mezei Bé- láné nyugdíjas, Kovács Lászlóné tanácsi dolgozó, dr. Tokai Ferenc­né, a kertbarát-nőklub tagja, Orlei Elemér és Magyar János, a PEFÉM dolgozói, Fazakas Lajos nyugdíjas, Sinoros Budáné, a kertbarátszövetség vezetőségi tag­ja, Dómján Ödön kisiparos, Verba Lászlóné, a Papírgyár munkása, Steffler Ildikó pedagógus, Szeredi Mária könyvtáros és Kapás / Fe­rencné, a kertbarátok szövetségé­nek tagja. Szigetmonostoron, a járási alkot­mánynapi ünnepségen* KIVÁLÓ TÁRSADALMI MUN­KÁS kitüntető jelvényt és okle­velet kapott: Pallós József, a HNF községi titkára, Korláth Sándor kőműves és Budavári József ta- nácsag. ÉRDEMES TÁRSADALMI MUN­KÁS jelvényt kapott: Juhász Im­re, a Fővárosi Vízművek dolgo­zója, Horváth László pedagógus, a Kék Duna szakszövetkezet Kossuth Lajos szocialista brigádja és a lakatoscsoportja, Pintér Ist­ván, Szilágyi Jenő és Farsang László gépkocsivezetők, Sallai Jó­zsef szerelő és a KÖVlZIG Wes selényi szocialista brigádja. Gabona és gyümölcs Betakarításfinálé Befejeződött az őszi búza betakarítása. Az Óbuda Ter­melőszövetkezet 307 hektárról szállította be a gabonát, és jó átlagtermést könyvelhetett el. A Kék Duna Szakszövet­kezetben is befejeződtek az aratási munkák, 557 hektáron. Az Úttörő Termelőszövetkezet 154 hektárról takarította be a. termést. Mindhárom termelő- szövetkezet túlhaladta a ter­vezett, hektáronkénti 34,3 má­zsás átlagot. Jól halad a közös gazdasá­gok gyümölcsszürete is. Eddig összesen 129 hektárról 500 tonna kajszibarackot szedtek le, őszibarackból pedig 580 tonnát. Kajszibarackból egyébként hosszú évek óta ilyen gazdag termés nem volt. Beszélgetés a bemondónővel Nem lehetett ellenállni A műemlékvédelmi kenység, szerte a világon, bályozott. A Velencei Charta előírásai szerint dolgozik a magyar műemlékvédelem is. A munka komplex tévé. kenység. Régész, történész, szobrász, kőfaragó, ács, kő­műves és mérnök, jól össze­hangolt, együttes tevékenysége lehet csak eredményes. Megmentik a visegrádi várat Viharos múlt, izgalmas jelen Ékszerek zálogban Visegrád. Fellegvár. A vár­rendszer — beleértve a fel­legvárat is —, építési ideje a tatárjárást követő évtizedre tehető. A munkálatok — mely­nek során először a lakótorony készült el —, 1250 körül kez- dődtek. A sziklás terepen a fellegvár építése nagy anyagi áldozato­kat követelt, ezért Mária ki­rályné, IV. Béla felesége, leg­szebb ékszereit elzálogosította, hogy fedezni tudják az építés költségeit... Kísérőmmel, Fteszi Béla épí­tésvezetővel kapaszkodunk fölfelé. Az északi falnál meg­állunk ... Az 1200-as évek katonai ta­pasztalata szerint a komoly kővárak sikeresen állták a mongol faltörő gépek ostro­mát. Bizonyára így volt, csak­hogy az akkori stratégák nem vették figyelembe az időt. — Nézze csak — mondja kísérőm. — Időközben a tufa. rétegű sziklák meglazultak, omlásukkal lehetett számolni. A Dorogi Aknamélyítő Válla­lat tehát felállította beton­ágyúit a fallal szemben ... És elkezdődött az ostrom. Nem a falak omlásáért, ha­nem megmentéséért. Sok-sok köbméter betont lőttek a szik­lába, amelyek az északi fron­tot tartják. A fal most ismét erős. Károly Róbert 1320 körül költözött ide udvartartásával, s itt-játszódott le Zách Felicián s családja tragédiája ... ... Harangoznak délre, lúd­vári ebédre:/ Akkor mene Fe. liczián/ A király elébe.I A ki­rály elébej De nem az ebédre: /Rettenetes bosszúálló/ Kardja volt kezébe... Koronák és diadém Ferbert Mihály kőműves csoportvezetővel a déli kapu­toronynál találkozunk. Az el­ső kalapácsütéstől kezdve itt dolgozik, az építésvezetőségnél pedig már húsz éve. A kapu­tornyot, boltíveit, a szigorú rekonstrukciós terv alapján, maga rakta műemléki téglá­ból. Ez a formás, vörös tég­la pontos mása a középkorban használtnak. Mezőtúron gyárt­ják a műemlékvédőknek. Fer­bert Mihály, mikor, hogy, tíz- tizenkét embert dirigál itt fönt a sziklákon. A régészek, a mérnökök, a műemlékesek papírra vetett rajzát a fejében őrzi. De amazok meg honnan tudják?... A fellegvár 1330 után kirá­lyi kincstárrá alakult át. Itt őrizték a magyar koronát, a koronázási ékszereket. Sőt, Nagy Lajos idején a lengyel koronát, Zsigmond uralkodása alatt a német-római császári diadémot is ... Ferbert Mihály fejében hordja a rajzokat. Tudja mi a teendője. De amazok, a raj­zok készítői, honnan tud­ják?. .. Zimankós hideg téli éjszaka, 1440-ben. Kottáner Ilona, Er­zsébet királyné megbízásából nagy tettre készül: el akarja lopni a koronát. Kottáner Ilo­na naplót vezetett. Szerencsére. Íme: „... 1440. február 21-én éjszaka nagy rettegések árán vállalkoztam arra, hogy a ki­rálynő parancsát végrehajtsam és a királyi koronát eloroz­zam ... A koronát a kápolnán keresztül vittük ki... Estére Komáromba értünk, ahol még azon éjszakán megszületett László (V. László) király...” A fellegvár Mátyás alatt má­sodik virágkorát élte, azonban, a török hadjáratok megindu­lásával. 1543-tól 1686-ig török martalócok lakták. Amit 150 év alatt meghagyott a török a várból, azt Lipót császár pa­rancsára 1702-ben felrobban­tották. A leomlott falakról bi­zony kevés adat akadna, ha nem segített volna a régészek­nek a koronarabló asszony naplója. Az épületrészek felis­meréséhez ez nyújtott értékes támpontokat... Dől az udvari fal Lassan visszaérkezünk a múltból a jelenbe, ami ugyan­csak sok izgalmat rejteget. Három évvel ezelőtt vették észre, hogy a belső várpalota udvari fala kezd kifelé dűlni. Ez a falrész 700 éves. A dön­tés hamar megszületett: meg kell menteni! Nyaktörő mu­tatványok között, az építésve­zetőség dolgozói stabilizálni tudták a veszélyes falszakaszt, de a 82 centiméteres kiemel­kedést ma is látni lehet. Ottjártamkor éppen egy Má­tyás korabeli kőkaput kezdtek összerakni. A hiányzó törme­lékdarabokat az omladék kö­zött kell megtalálni... Figyelem az embereket, az Országos Műemlék Felügyelő­ség visegrádi építésvezetőségé­nek dolgozóit, akik itt múltat mentenek 56 millió forintért. A munka szemlátomást halad, de még jobban menne, ha nem kellene gyakran megszakítani, mert máshová vezénylik őket. Pedig a munkások terv szerint akarnák dolgozni. AHÁNY EMBER, annyifé­leképpen kötődik lakóhelyé­hez. Az egyik egyszerűen tu­domásul veszi, elfogadja léte­zése színterét; a másikban olykor — a maga számára is meglepő — hangulat, kedv éb­red, hogy többet megismerjen otthona környezetéből; és so­kan vannak, akik szinte sze­relmes lobogásban élnek együtt a választott hellyel. Mindent tudnak róla, mégis meg-megújuló örömmel ku­tatják szépsége, vonzása tit­kait. Endrei Judit, a televízió bemondónője az utóbbiak kö­zül való. — Gyökér nélkül, talajtala- nul nem lehet élni. Az Alföl­dön voltam gyerek, aztán Sze­geden laktam a férjemmel, de mindig azt éreztem, hogy még nem találtam meg a helyemet, a helyet, ahol igazán és so­káig szeretnék élni. Kislány­koromból szép emlékeket őriz­tem egy Duna menti kisváros­ról, mélyen rögződtek bennem délies hangulatú, apró házai, kanyargós, tiszta utcái, a kör­nyező hegyek. Igen, Szentend­re, ahol a szüleimmel sokat barangoltam, egyszercsak elő- hívódott bennem, és a kép annyira megragadó volt, hogy nem lehetett ellenállnom. Hél éve nekifogtunk az építkezés­nek, és 1974 óta már gyökeret eresztve, itthon vagyok. Azt hiszem, végleg — nem tudom máshol elképzelni az élete­met. AZ IDEI Szentendrei Nvár egyik kedvelt színfoltja volta vasárnap délelőtti zenés vá­rosnéző séta, amelyen Endrei Judit kalauzolta a városka ré­gi híveit és a frissiben rajon­gókká lett, új látogatóit. Szo­katlan szerepét avatottan, ala­pos helyismeretre valló tudás­sal alakította. — Nézze, hát éve élek eb­ben a csodálatos városban, annyi öröm forrása volt már számomra, hogy kezdtem úgy érezni: valahogyan viszonoz­nom kell ajándékait. Amikor megtudtam, hogy az idei nyá­ron zenés séták is lesznek, el­mentem a művelődési köz­pontba, és kértem, hadd vezes­sem én ezeket a — végül igen népszerűvé váló — csatangolá- sokat. Az adósságom ennél, persze, jóval nagyobb. Hama­rosan megtudakolom, hogyan léphetnék a Szentendre Bará­tainak Köre tagjai közé. Le­het, közhelynek hangzik, de nem bánom: tenni akarok, s minél többet, a városért. — Gondolom, ha nem tagja is az említett körnek, bará­tai már vannak Szentendrén. — Amikor arról beszéltem, hogy gyökér nélkül képtelen­ség élni, a barátságra is gon­doltam. Itt szinte mindenki is­meri egymást, a köszönés, a „hogy van?” természetes do­log. Ez persze kevés a szoro­sabb kötődéshez; igazán ben­sőséges barátainkkal, Csik- szentmihályi Róbert szobrász- művész és Pirk Ambrus ker­tészmérnök családjával gyak­ran összeülünk, s beszéljünk bármennyit, a fele időben biz­tosan a városról áradozunk. ENNYI RAJONGÁS fölé ta­lán tapintatlanság árnyékot vetni, mégis hadd kérdezzem meg: Szentendrén minden tö­kéletes? Ügy mosolyodik el, hogy rögtön tudom, azt a fajta zok­szót fogom hallani, ahogyan az anyák panaszolják gyerme­kük csínyjeit. — Háziasszony is vagyok, és ebben a minőségemben sok­szor bosszankodom az ellátás hibái, a még nem igazán ki­épült üzlethálózat és a saját­ságos nyitvatartási szokások miatt. Hétfőnként például csaknem minden zárva van, pedig vendégek, külföldi tu­risták akkor is jönnek szép számmal. — A város népszerűségének egyik pillére a sokszínű kultu­rális élet. Ebben nincs kifogá­solnivalója? — Nincs, és elsősorban azért tartom én is pillérnek, mert egyáltalán nem szezonális jel­legűek a művészet, a zene, ál­talában a kultúra különféle rendezvényei. Tetszik, hogy, bár a főváros karnyújtásnyi­ra van, a város vezetői nem mondják a lakóknak: menje­tek Pestre művelődni, szóra, kozni, hanem itt, helyben kí­nálnak gazdag választékot az értelmes időtöltéshez. — Aki ennyire az egész vá­rost szereti, örömforrásként és apróbb-nagyobb gondjaival együtt is, van-e leginkább kedves, a szívéhez különösen hozzánőtt részlete? MOST MÁSKÉPP mosolyog. Ahogyan vallomások előtt szo­kás. — A Templom-domb! Nem tudok betelni vele. Azt hinné az ember, hat év után már minden kövét, szögletét isme­ri. Szó sincs róla! Gyakori sé­táim előtt mindig izgatottan találgatom, mi újat fedezék föl ott megint? — Elhallgatnám még sokáig, de tudom, hamarosan készül­nie kell az adásra. Fejezzük be egy tévés kérdéssel: elvál­lalná-e Szentendre bármilyen műfajú bemutatását a televí­zióban? — Két okból is boldogan. Nekem valóban végső válasz­tottam a város, mindig, min­denhol úgy beszélek róla, mint most itt magának. A másik ok: minden bemondó vágyik arra, hogy olykor mást, töb­bet mutasson meg magából. Szívesen kezdeném ezt a be­mutatkozást egy szentendrei műsorral. Füzesi István Kiállítás Fazekasremekek Ma, augusztus 23-án, szom­baton, délután 16 órakor nyit­ja meg István Erzsébet, a Néprajzi Múzeum munkatár­sa. Patonai Ferenc sümegi kályhás és fazekasmester ki­állítását a Pest megyei Mű­velődési Központ és Könyv­tárban. A kiállítás szeptem­ber 7-ig tart nyitva, s meg­tekinthető naponta 10—19 óra között. Az oldalt írta- Karácsonyi István Fotó: Bozsán Péter

Next

/
Thumbnails
Contents