Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-20 / 195. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA xxiv. Évfolyam, 195. szám 1980. AUGUSZTUS 20., SZERDA Mielőbb szeretnék átadni Tető alá kerül a csarnok A festőket, üvegezőket várják A 20. számú Volán Ceglédi önálló Főnöksége az elmúlt évben korszerű létesítménnyel gazdagodott: augusztus 20-án átadták rendeltetésének az új műszaki telephelyet, ami ösz- szehasonlíthatatlanul jobb fel­tételeket biztosít az autóbu­szok karbantartásához, minta régi, Mizsei úti telep. Az új műszaki telep szomszédságá­ban. a Körösi úton tavaly ok­tóberben egy másik létesít­mény alapozásához kedtek hozzá a Metró KÉV szakem­berei: a Volán bontótelepet lé­tesít Cegléden, s ennek mun­kálatai kezdetben csodálatos gyorsasággal haladtak. A fel­építményt a Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat ké­szítette, s nem sokat kellett ar­ra várni, hogy tető alá kerül­jön a három részből álló bon­tócsarnok és a szabadtéri tá­roló. Új módszer Miért merült fel a bontőte- lep létesítésének szükségessé­ge? Nos, hazánkban az autóbu­szok bontása igencsak gyerek­cipőben jár. Így Szekszárdon — ahol manapság a legtöbb járművet bontják — kezdetle­ges módon, kalapáccsal, vágó­pisztollyal verik, szedik szét darabjaira a buszt, s ez a tech­nológia nem teszi lehetővé azon alkatrészek, karosszéria- elemek teljes számban való visszanyerését, melyeket egyébként a későbbiekben még felhasználhatnának. Cegléden új módszert sze­retnének alkalmazni, kimente­ni a járműből mindent, amit csak lehet: roncsolásmentesen, célszerszámok és célgépek fel- használásával. A levegőszer- számos célgépek ugyanakkora bontás gazdaságosságát is biz­tosítják. Ezeket az eszközöket a 20. számú Volán már be- szerezté, csupán az alkatrész­mosó berendezés hiányzik. Ez a következő év első negyed­évében érkezik meg. A bontótelep beindításával biztosítják majd, hogy a kike­rülő anyagok egyes részei vé­gesen felhasználhatók legye­nek. Ezzel nagyot könnyítenek népgazdaságunkon is, hiszen az alkatrészek beszerzése és azok megfelelő számának biz­tosítása igencsak komoly gon­dot jelent. Ügy tervezik, hogy először a vállalat saját, lefu­tott gépkocsijai kerülnek a ceglédi bontóba, majd a kört szeretnék szélesíteni, s az el­következendőkben minél több kocsit fogadni. Várhatóan — a jelenleg meglévő autóbuszok állagát figyelembe véve — a legtöbb bontás 1983-ra várha­tó. Az önálló gazdálkodóegy­ségként működő bontótelep dolgozói létszáma ekkorra ala­kul ki teljesen. Közös gond — Hogyan áll az építkezés? kérdeztük Kurucz Elemértől, aki a 20. számú Volán létesít­ményi főmérnöke. — Munkaerőhiány miatt rendre csúszik a telep átadási határideje. Az alapszerződés ennek idejéül április 15-ét je­löli meg. Ezt ugyanúgy nem tudtuk tartani, mint a később meghatározott május végi. majd augusztus 15-i időponto­kat. Sajnos, még ma is telje­sen bizonytalan, hogy a tény­leges átadásra mikor kerülhet sor. — Ez bizony komoly nép- gazdasági kár, hiszen a beru­házás befejezése húzódik, s még mindig az építkezésnél tartanak. Milyen munkák van­nak még hátra? — Bizony, a határidő csú­szása a beruházónak és a kivi­telezőnek egyaránt kellemet­len. Vállalatunk a befektetett összegből ekkorra már szere­tett volna visszanyerni, pro­fitálni valamit. El kell hogy mondjam, hogy a kezdeti len­dület alapján ebben bizakod­hattunk is, de azután jelentős megtorpanás következett: az ejmúlt két hónapban körülbe­lül ötvenezer forint értékű munkát végeztek az épületen, s oi édeskevés. Igaz, a vil­lanyszerelés időközben elké­szült, de mind a mai napig hiába várjuk a festő- és má- zolókat, valamint az üvegező­ket. Jelenleg ezek a szakem­berek az oktatási intézmények rendszeres évi, karbantartó­Zsefonok a játék végén Szabadtéri program Augusztus 20., szerda Ká­rolyi lakótelep 9.00 órakor: Gyermekrajz-kiállítás. 10.00 órakor: Palkó meg a szamara című mesejáték hivatásos mű­vészek előadásában. 11.30 óra­kor: Lábtenisz-bajnokság. Dél­után a lakótelepen a KISZ Cegléd városi bizottsága és a KMK szórakoztató szabadidős programok közös rendezésé­ben. 14.00 órakor: Monte Carlo — szerencsejátékok nem csak szerencsével (rulett, lóverse­nyek, snóbli, póker, blöf „ké­pet vagy hangot” turkáló ví­zipisztoly párbaj.) 15.00 óra­kor: Karatebemutató. 16.00 órakor: Zsigerelő című totális előjáték. Kizsigerelés 3 órán ke­resztül! Nem vérre megy! Zse­tonra! (Szórakozás, ügyesség, játék, logika, zene). Játékve­zető: Hágen János és Túri Károly. A helyszínen nyert zsetonok a játék végén a zse­tonbazárban beválthatók. Szabadság tér 18.00—22.00 óráig: Disco. Vezeti: Gyura István. Kiállítás 10.00—12.00-ig és 14.00—18.00 óráig a Károlyi Mihály lakótelepen: A Kos­suth Művelődési Központ dí­szítőművészeti szakkörének ki­állítása. Ünnepi sportműsor Augusztus 20-án is fordulót rendeznek a megyei labdarú­gó-bajnokságban. A Ceglédi VSE Pilisen lép pályára. Ceg­léden is sor kerül egy bajno­ki találkozóra, női kézilabdá­ban, s megrendeznek egy im­már hagyományos tömegver­senyt is. TÖMEGSPORT: A gerjei sporttelepen délelőtt 9 órakor kezdődik az „Alkotmány Ku­pa” kispályás labdarúgó-vil- lámtoma. A beérkezett neve­zésék szerint nagy mezőny ta­lálkozik, a helyszínen már nem fogadnak el jelentkezéseket. KÉZILABDA: A Vasutas sporttelepen 10 órai kezdettel játszik a Ceglédi VSE—Duna­keszi megyebajnoki, női mér­kőzést. A tavasszal harmadik helyen végző Vasutas az esé­lyesebb. Utána, 11 órától az ifjúságiak mérik össze erejü­ket. munkálatait végzik. Jobb szer­vezéssel már túl kellene len­nünk mindenen. Bizonytalan... — Utolsó fázisként nagy­nyomású homokfúvóval le­tisztítjuk a betonaljzatot, hogy elhelyezhessük a több mint 1 millió forint értékű, olajtisztí­tó műanyag padlót. — Mint a felsoroltakból is kitűnik, nem sok munka van már hátra, s ha ma nem is tudjuk pontosan, hogy mikor, de reméljük, hogy a bontótele­pet mihamarabb átadhatjuk rendeltetésének. U. U Modern gyorsvarrógépekkel dolgoznak Kis gyárból ipari nagyüzem Harminc éve pufajkával kezdték 1950. június hetedike. Het­ven ceglédi szabómester ke­rekedett föl, hogy szerencsét próbáljon a volt Monori-féle kefegyár épületében frissiben alakult varrodában, az Állami Konfekcióüzemben. Voltak köztük, akik a Révész, Drá- vucz Lázár cégek államosítá­sa után hirtelenjében munka nélkül maradtak és velük sodródtak ide állástalan SZIT- esek. (A Szakszervezeti Ifjúsá­gi Tanács-beli ifjúság sorai­ból.) A hajdani konfekció­üzem ma a Május 1. Ruha­gyár egyik legmodernebb, több mint félezer embert fog­lalkoztató gyáregysége. Az itt készített ruházatok eljutnak messze földre, Ausztriába, Hol­landiába, az NSZK-ba és Amerikába is. Az első székek A „honfoglalók” egyikét idézzük: „Nem volt itt sem­mi más, csak a csupasz fal. Mi hoztuk az első székeket, munkaasztalokat.” Szerény technikai felszereltség volt ez — saját ollóikkal, faszenes vasalóikkal, lábbalhajtós var­rógépeikkel kellett' készíteniük az akkori „korszerű” cikke­ket: a vattás mikádókat, pu- fajkákat. Életük első három esztendejében a maguk gaz­dái voltak, önállóan kötöttek Alkatrészek a KÜZGÉP-től Évente átlagosan 1400 darab speciális VOLVO-kanál készül a KÖZGÉP ceglédi gyáregységében. A két cég közötti kooperá­ciós szerződés értelmében az alkatrészekért cserébe kész gé­peket szállít a VOLVO. szerződéseket megrendelések­re és értékesítették portékái­kat. Nem is ment rosszul a dolog, mint hírlik, hatszáz fo­rintot is megkerestek ak­koriban. Az állami ruhaiparban ek­kortájt egy percnyi nyugalom sem volt Szervezések, össze­vonások formálták a varrodá­kat nagyobbra és még na­gyobbra. Változtak hát a Cégtáblák is. Ez a konfekció­üzem is „elvesztette” önálló­ságát. Előbb a Minőségi Ka­bátgyár, majd a Május 1. Ru­hagyár telepe lett. Igaz, a már vérbeli nagyüzemi ruhagyár­tás alaposan „felforgatta’ éle­tüket, munkájukat. A Körösi úti, régi épületre emeletet húztak, hogy új munkatermeket alakítsanak ki. Modem villanymotoros gé­pekkel cserélték föl a lábhaj­tásosokat. Közben ezerszám varrták a lódenkabátokat, az­tán a „divatosabb” kék bal­lonokat A tradíció kötelez No persze, Cegléden a sza­bóság tán még idősebb, mint maga a város. A tradíció pe­dig úgyszólván — kötelez. Ar­ra például, hogy távoli orszá­gokban is elismerjék a hely­béli szabók munkáját szaktu­dását. És a jövő szabónemze­déke? A harmadik évtizedébe lé­pő üzemben 1964 óta tanítják a női angol szabó szakmát. Az Eötvös téri tanműhely épü­letét azonban a városi ta­nács szanálásra ítélte. Volt is huzavona: mikor és ho­vá költözzenek a tanulók? Vé­gül is itt tartunk: a Ceglédi Járási Építőipari Szövetkezet vállalta, hogy jövőre fölhúz­za az emeletet a még 1961-ben épített Déli úti üzemrészre. Nem titkolják a gyárban: volt idő, amikor sokan út­nak eredtek innen. Nos, Ceg­léden bőven akad szabókat al­kalmazó szövetkezet, még tsz- melléküzemág is. A történet­hez tartozik, hogy korábban több pénzért, ma pedig a könnyebb munkáért megy el. Annyi azonban bizonyos, úgy öt esztendeje • tárgyalóasztal mellé ültek a PEVD1, a NÍ­VÓ és a Háziipari Szövetke­zet, valamint a ruhagyáriak képviselői. Megállapodtak: egyikük sem csalogatja-édesge- ti majd magához a jól kép­zett szakembereket. Hát, több­ségük meg is tartja „fogadal­mát”. .. A hagyományok A honfoglalóktól s a kora­beli üzemi újságból, a Kon­fekcióból tudjuk: a varroda úgy mondták — patronálta a termelőszövetkezeteket, kis túl­zással, a mezőgazdaságot. Mű­szak után szabók törték a ku­koricát, szedték a gyümölcsöt; ezek a munkaakciók rendsze­resek voltak. Most már, a kel­lően gépesített tsZ többnyire csak a szőlőszüret „főszezon­jában” kér segítséget. Tavaly éppen hetven mázsányi szőlőt szüreteltek. És említésre mél­tó, hogy a ruhagyár, az ÉVIG Kismotor- és Gépgyár, vala­mint a Kossuth Termelőszövet­kezet minden esztendőben, al­kotmányunk ünnepén munkás —paraszt találkozót rendez. Az idén — augusztus 19-én — a Május 1. Ruhagyár lesz a há­zigazda ... Az 1950 nyarán szerencsét próbáló hetven ceglédi szabó valóban „bevarrta” magát a ruházatipar történelmébe... M. Tóth György A hét vége filmjeiből Cegléd, Szabadság Filmszín­ház, szombaton és vasárnap délután: Gyermekkorom ke­nyere (szövet ifjúsági film). Este: Szerelem szieszta idején (spanyol filmszatíra). A kama­ramoziban: Dicsőségre ítélve (amerikai film). A mesemozi­ban: Mese Szaltán cárról (szovjet mesefilm). Abony, szombaton és vasár­nap: Javíthatatlan (francia kalandos filmvígjáték). Al- bertirsa, vasárnap: A maláji tigris (Sandokan olasz—hol­land kalandfilm). Ceglédber- cel, vasárnap: Kalózok Jamai­cában (angol film). Törtei, szombaton és vasárnap: Egy pikoló világos (magyar film). Lovasroham Megvesztegettük a török csauszt Dugott arany — rejtett úton nyát, a temető süppedő sír­jait, talán még a sírjeleket is eldőlve, elkorhadva Ez a templamrom ma is megvolna, ha volna. Kinti barátaim be­szélik, hogy néhány évvel ezelőtt két ember kitermelte faragott köveit, elhordta és házat épített magának belőlük mindenki szeme láttára. Tör­vénysértésükért senki őket felelősségre eddig még nem vonta. A tízezer holdas, változatos talajú, néhol homokos, más­hol sűrűbb agyagos, kövér fe­ketehomokos, szélhordta buc- kás, kákás, nádas, vízállásos, nyirkos, zsombékos, erdőfol­tos, ligetes határban még má­sik két Árpád kori templom romjait is látták az irsai es­küdtek a múlt században: Fel- sőmikebudán az egyiket, a keleti részen a másikat. Az el­ső falut Öcsödnek, a másodi­kat Örsnek nevezi a hagyo­mány. A MAGYAR POLGÁRI FORRADALOMIG itt birtokos volt nagyobb majorságával gróf Keglevics Gábor és Maj- tényi Pálné, szerényebb ta­nyáikkal Szabó Péter, Szabó János, az Irsay, Vosztry, Kaj- tár és Czuppon nemesi csalá­dok. Az 1848-as márciusi tör­vények szabaddá tették a földvásárlást, sok ceglédi gaz­da szerzett itt földet és épí­tett tanyát magának. 1877-ben már 274 ember élt a ha­talmas területen. Kétszázöt­ven évig irsai közigazgatásban állottak, lrsára jártak adót fi­zetni. 1952-ben ismét önálló községgé alakult Mikebuda, lakóinak száma meghaladja az ezret. Hídvégi Lajos ISSN 0133—2800 (Ceglédi Hírlap) gyújtották a falukat, elhajtot­ták a nyájakat s az emberek sokaságait rabszíjra fűzve hurcolták el a balkáni és a konstantinápolyi rabszolgapia­cokra. A förgeteges lovasokat megelőzte a hírük, a falvak megfutottak és fölmenekültek a biztonságos, de kiélt királyi Magyarországra. A vidék el­néptelenedett. A ceglédiek a Felvidék keleti részeire hú­zódtak, a körösiek Pozsony irányába. A mikebudaiak föl­tehetően a ceglédiekkel tartot­tak, mert a háború végén, a hódoltságba visszatértek kö­zött számos jellegzetesen mi- kebudai családnévvel találko­zunk, mint a Ványi, Besenyei, Halász, ördög, Pető, Magyar, Telek, Balog, Balázs, Péter, Nagy, Farkas, Bodor, Mazsár, Tornai és Fodor családokéval, ök meg is maradtak Ceglé­den, utódaik közöttünk élnek. Mikebuda két évszázadig pusztaság maradt, állandó la­kója nem volt, csupán a pász­torok tanyáztak rajta, és egy kocsmáros, akinek a nevét is tudjuk, Tokaji András névre hallgatott és a pusztán a kö­rösi, a ceglédi, az irsai és va- csi utak találkozásában mérte a bort a szomjas juhászoknak, csikósoknak és gulyásoknak, akik az árendált legelőkön a körösi, a pilisi, a bicskei és a szentmártoni nyájakat őriz­ték. A csárda a rommá vált gótikus templom mellé települt. Az útonjáró emberek még láthatták omladozó tor­Tamás mester elcserélte két rokonával, Bekusfia Já­nossal és Endrefia-Jánosfia Miklóssal és Simonnal. Húsz év múlva Jánosfia Miklós el­adta birtokrészét, Irsay Jo- doknak és Istvánnak, illetőleg Sáfár Sandrinusnak. A követ­kező évszázadban birtokos volt itt a Mikebuday, Vértesy, a szajoli Török és a mi- kebudai Wass család. Közülük aki megérte a mohácsi vésft, az föl menekült a Felvidékre. De helyén maradt a falu né­pe, és adózott megfutott urai­nak, mind a töröknek egy­aránt. HARMINCKÉT JOBBÁGY dugott aranyait vitték föl rej­tett utakon, életveszélyben magyar gazdáiknak a dézsrna fejében, és szállították nyíltan Budára Ferhád bégnek a 6491 akcse évi adót. Ebben a nagy összegben benne volt a mikebudai két kerékre járó vízimalom 20 akcse járandósá­ga is. Ez a vízimalom vén tölgyfák árnyékában állt a Szarvastó kifolyásánál, a Ger- jefő irányában. Szelíd zúgá­sában békés parasztok beszél­hettek ráérősen, sorukra vár­va. Itt cserélték ki a híreket és élesztették a hitet, hogy semmi sem tart örökké, majd csak kivonul innen a török. Ám 1596 őszén szertefoszlott minden reményük, föltűntek a Tisza—Duna közén a szélgyor­saságú tatárok, a tizenöt éves háború török segédcsapatai, pusztítottak, raboltak, föl­CEGLÉD EGYETLEN SZOM­SZÉDJA Mikebuda, amelyik­kel történelmünk során min­dig békében éltünk. A közép­kori Kőrössel, Nyársapáttal, Irsával és Szelével véres vil­longásaink voltak. Elszántot­tuk egymás földjeit, bevertük a pásztorok fejét, behajtottuk a tilosban legelő jószágokat, megvesztegettük a török csauszt, hogy javunkra igazít­sa ki a határokat, s a boglyák­ba rakott szénát elhordtuk a másik kaszálójáról. Még arra is volt eset, hogy a Királyné erdejében a körösiek megkö­tözték, ütlegelték a ceglédi jobbágyokat és letaglózták, nyársra húzták, megsütötték, vidáman megették Meleg Lu­kács nagyszarvú szürke ökrét. Napjainkra a régi harag el­párolgott, béke leng a határo­kon, s a kései utódok buzgón böngészgetik a sárgult, dohos, évszázados pöriratokat, a kü­lönösen becses tanúvallomá­sokat fontos adalékokkal, régi emberek és határrészek nevei­vel, melyek a köztörténetből hiányoznak. Halmokat, árko­kat, vízfolyásokat, tavakat, er­dőket, legelőket, szántókat mondanak, melyek neve az évszázadokon elfelejtődött. Mikebuda békés szomszéd, nem villongott, de nem is ha­gyott maga után írásos nyo­mot, így aztán múltjából alig tudunk valamit. Mikebuda pusztabokor első említése 1374-ből való. Ez év- beni bitokosa, gönyüi Péterfia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents