Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
Gazdag bemutatókkal Megnyitotta kapuit az OMÉK A 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és vásár kedden ünnepélyes külsőségek között megnyílt. A vásárváros fellobogózott főterén megrendezett nyitó ünnepségen megjelent Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Marjai József, a kormány elnökhelyettese. Ott volt a vendégek között a kormány, valamint a diplomáciai testület számos tagja, a hazai és külföldi kiállítási részlegek vezetői. A Himnusz elhangzása után Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott megnyitó beszédet. A miniszter köszöntötte a megnyitó vendégeit, majd az OMÉK szerepéről, jelentőségéről SÄ>lt. — A most megnyíló kiállítás sokrétűen, gazdag anyaggal érzékelteti a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdő- és fagazdaságban elért eredményeket, jelzi a termelőerőkben, az agrárkutatásban és a szakoktatásban egyaránt tapasztalható fejlődést — mondotta. Eredményeink egyik forrása — ezt a baráti országok gazdag bemutatója egyértelműen dokumentálja — a KGST keretében a testvéri szocialista országokkal való együttműködés. Az agrártermelésben elért eredmények legfőbb záloga pártunk és kormányunk jól bevált agrárpolitikája, szövetkezetpolitikája, az a bizalom, ami erre épülve at ágazatainkban dolgozók iránt megmutatkozik. Erre az agrárpolitikára alapozva megoldhatjuk az előttünk álló nagy feladatokat is. Fontos érdekünk, hogy a gazdaságos termelés- növelés minden lehetőségét hasznosítsuk a nagyüzemekben, a háztájiban, a kistermelők körében is. A miniszter aláhúzta, hogy a belső ellátás, a külpiaci igények az eddiginél is paran- csolóbban fogalmazzák meg az alaptermelés és a feldolgozás vertikális kapcsolatainak összehangolt fejlesztését. Ebben a beruházási lehetőségek mellett fontos szerepe van a gazdasági együttműködés ösztönzőbb formáinak, a termelési integráció erősítésének. Hangsúlyozta, hogy az agrár- termelés új követelményeket támaszt a haZai iparral és a termelőeszközök importjával szemben. A miniszter végül köszönetét és elismerését fejezte ki a hazai és a külföldi kiállítóknak — köztük a 6. nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási, valamint az építés — otthon — energia kiállítás résztvevőinek is — munkájukért és jó szereplést kívánt, majd megnyitotta a 69. OMÉK-ot. Ezután a vendégek megtekintették a kiállítást Kőrútjuk során nagy érdeklődéssel szemlélték a vásáron szereplő Pest megyei gazdaságok, vállalatok, intézmények bemutatóit, egyebek között a dunavarsányi Petőfi Tsz, a Dunakeszi Hútőház, a törökbálinti Budatej, á budaörsi Sasad Tsz, a szentendrei Óbuda Tsz, az ácsai Vörös Október Tsz, a kocséri Petőfi Tsz és az érdi Bentavölgye Tsz tevékenységéről. 2—3. oldal: Nagykőrösi alma materek Riport az ősi diákvárosról. Alkotmánynapi pillanatképek 1 oldal: Az Alföld világát mintázza Somogyi Árpád szobrászmű- vot>a legújabb alkotásaiból. Külpolitikai hírek 5. oldal: István király városában Székesfehérvárra látogattunk. A fiatalos lendület hétköznapjai Írásunk a budai Járás Ifjúságának életéröl. 8. oldal: Játsszon velünk Keresztrejtvény. Közérdekű hírek AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM Ára 1.20 forint 1980. AUGUSZTUS 20., SZERDA AZ ALKOTMÁNY, A KENYÉR TISZTELETÉRE CSELEKVŐ EGYSÉGBEN ÜNNEPEL AZ ORSZÁG MA NAGYKŐRÖSÖN MEGYEI MEGEMLÉKEZÉS Az alkotmány ünnepe tiszteletére kedd délután az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyesen, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. A Parlament előtti téren — sok érdeklődő jelenlétében — kürtszó jelezte a katonai elöljáró, Sipos Károly alezredes, budapesti helyőrségparancsnok-helyettes érkezését, aki meghallgatta a csapatzászlóval felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését és köszöntötte a katonákat. Ezt követően felhangzott a Rákó. czi-induló és díszőrök kíséretében vitték az árbocrúdhoz, majd a Himnusz hangjaira, a díszszázad tiszteletadása közepette felvonták az állami zászlót. Az ünnepi esemény befejezéseként a díszszázad és a zenekar díszmenetben vonult el a zászló előtt, ahol katonák, rendőrök és mun. kásőrök állnak díszőrséget. Zászlófelvonás! ünnepség volt ugyancsak kedd délután a Gellérthegyen, a felszabadulási emlékműnél Is, ahol szintén katonai tiszteletadás mellett vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Az alkotmány ünnepe alkalmából a Hazafias Népfront kitüntető jelvényét adományozták a népfrontmozgalom, ban kiemelkedő munkát végzett tisztségviselőknek és aktivistáknak. A Hazafias Népfront Belgrád rakparti szék. házában Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kedd délelőtt 35 népfrontmunkásnak adta át a kitüntetést. A laikus bírói kar három tagját tüntették ki eredményes munkája elismeréseként Pest megyében. Zalaba István, a Váci Járásbíróság népi ülnöke Kiváló munkáért kitüntetést, Pétervári István, a Pestvidéki Járásbíróság és Nemes József, a Pest megyei Bíróság népi ülnöke miniszteri dicséretet kapott. Az elismeréseket a helyi bíróságok vezetői adták át. Ünnepi gyűlésekkel, munkás-paraszt találkozókkal, avatásokkal, gazdag kulturális és sportprogrammal folytatódott kedden az alkotmány napját köszöntő ünnepségek hétfőn megkezdődött sorozata. Az ünneplők mindenütt megkülönböztetett megbecsüléssel vették körül az idei küzdelmes aratás legjobbjait, s az ez alkalommal kitüntetett kiváló társadalmi munkásokat Kedden Gyulán látványos menettánccal, este gálávál és táncházzal folytatódott a 18. országos nemzetiségi találkozó. A két-két német, szüovák, délszláv és három román együttes táncosai, zenészei, énekesei végigvonultak a városon, majd a vár előtti tószínpadon tízezres közönséget szórakoztattak. (Folytatás a 2. oldalon) Nemcsak kenyérrel M ár búcsúzóban a nyártól jutunk el minden esztendőben az új kenyér ünnepéhez, de most úgy, hogy majdnem még mindig aratni kell. Kemény, embert, gépet próbáló munka vitte tenyerén be a magtárakba a gabonát, esőzászlóaljakkal, sár- ezredekkel, alkatrészhiányok századaival, szervezési balfogások szakaszaival küzdve, ám segítségül véve a szolidaritás, a gazdaságok kölcsönös megértése, az emberi áldozatkészség, az órát nem leső kötelességtudás népes csapatait amazokkal szemben, s ezért, hogy jó és rossz csatájában nem lehetett kétséges a győzelem. Magtárban a gabona, képletes és valódi kenyerünk. E pillanatnyi megnyugvást jelképezi a mai ünnep. Beszédekkel, vendégek szíves köszöntésével, az új búzából sütött kenyér körbe- kínálásával, mindazzal, amiben százados hagyományok s az új rend teremtette szokások ölelkeznek. Sok darab kenyeret kíván egy esztendő — tartották eleink, s keserves tapasztalatból tudták, mikor szűk a kenyér, nem sok sajt hever a rácson, azaz, ha kevés a gabona, akkor más élelmiszerben sem dúskálhatunk. I Ezért, így lett valóságosan döntővé, s képletesen elsővé a kenyér, emiatt, hogy az idősebbek még ismerik — bőrükre égetve hordják — a mondást, könnyű elélni, csak kenyér legyen. Mi, utódok, fiatalabbak, még innen az ötvenen, új tapasztalatokkal, új igényekkel, más szükségletekkel rakjuk körbe világunkat, ettől igazán a miénk, tőlünk el nem szakítható. Mi itattuk át ezt a világot azzal a fölismeréssel, hogy nemcsak kenyérrel kell és lehetséges . élnünk, s a bennünket körbefogó e világunk visszatükrözi ránk tények regimentjével, hogy Igazunk van. Igazunk, mert mit érne a vastag szelet puha kenyér is, ha az alázkodás sózná, ha a megtagadott emberi önérzet fejében kennék rá a vajat, ha rólunk, de nélkülünk hoznák a kis és a nagy döntéseket, azaz nem tudhatnék, holnap vár-e, s ha igen, akkor milyen — minek fejében adott — kenyér. Annyi bölcs ítész próbálta és próbálja a világot megváltani, de mi már történelmi tapasztalatokból tudjuk, a meg váltás lehetetlen, a megváltoztatás, az átformálás lehetséges, s ennek egyedül hivatott végrehajtói a néptömegek. S mert bukdácsolva járt új utunk a társadalmak történelmének eddigi legjobbika, természetes hitté és tudattá, reménnyé és meggyőződéssé lett bennünk, hogy dologi javaink világa elválaszthatatlan a nem dologi birtokok világától, hogy pénzben kifejezhető értékeink nem előbbreva- lóak — sőt, hátrább állnak —, pénzben nem mérhető kincseinknél. A főváros után Pest megyében él a legtöbb munkás. Mekkora pénzhalom állna arányban keménységükkel, nyíltságukkal, büszkeségükkel, önérzetükkel, tulajdonosi felelősségükből fakadó egészséges elégedetlenségükkel? Nincs any- nyi bankó a világon, ameny- nyiért föladnák akár csak egyikét is ezeknek a szocializmusban kibontakozott jellemzőknek! S milyen fi- zettség feledtetné a szövetkezeti paraszttal, hogy ő az, aki; a munkájába belefeledkezett embernek senki sem tudna annyi pénzt kínálni, amennyiért vállára venné a létbizonytalanság Iszonyú, mert testet, lelket átgyúró terhét. Illúziókat dédelgetnénk? Ismerjük napjaink valóságát, de nem tévesztjük egy pillanatra sem szem elől; felszín és mély mindig ösz- szetartozik. Ezért, hogy óvakodunk az egvedinek általánosként való feltüntetésétől, Igyekszünk — bizonyára olykor sikertelenül — folyamatokban gondolkozV ___________________ ni, látni és láttatni, mert meggyőződéssel hisszük: értékeink már olyannyira természetesek, hogy ennek következtében kelt viharokat az, ami tőlük idegen, ami hozzájuk nem illeszthető. Gyakran így látszik nagyobbnak a gond, a baj, mint amekkora, ebből táplálkozva bukkan fel a tévhit, hogy bizonyos fogalmak, mint a munkaerkölcs, a tisztességes igyekezet, az önzetlen áldozatkészség, a becsület általában devalválódnak. Mondhatjuk ezt elvonatkoztatva, tehát általában, a konkrét ténytől, helyzettől függetlenül akkor, amikor legszürkébb köznapjaink elemi erővel sodornak elénk tényeket a meg-nem-fize- tett, mert meg-nem-fizethe- tő helytállásról, nemcsak gabonaföldeken, gátakon, hanem a legegyszerűbb munkahelyeken? Fölpanaszolhatjuk ezt akkor, amikor búzát a rozstól megkülönböztetni nem képes emberek lesték, vitatták az időjárás-jelentést, vajon arathatnak-e, akik arattak, amikor soha Békésben, Szabolcsban nem járt, ott, semmi módon nem érdekelt fiatalabbak és idősebbek dobogó szívvel nézték a tévéhíradó képkockáit, mire mennek azok, akik borostás arccal a gátakon küzdenek? Folyama életünknek ösz- szetartozásunk, de ez a folyam gyakran búvópatakként tűnik el szemérmesen a mélyben, ám amikor úgy fordul a helyzet, akkor pillanatok alatt kiderül: erős, lebírhatatlan folyam ez, társként állít sorba vadidegeneket, máskor egymásra acsarkodókat, értetleneket és közömböseket Nemcsak kenyérrel élünk; olykor magunk vagyunk leghangosabban tagadói ennek, olykor másoknak bólogatunk, hogy persze, persze, a pénz, a gyarapodás, a megszerezhető több a dologi világból a legfontosabb, minden mást maga mögé utasító. S ezeknek a rossz, keserű perceknek, óráknak, napoknak múltán Ismét ideges érintéssel kapcsoljuk be a rádiót, a televíziót, nyugtalan mozdulattal vesszük kézbe az újságot mert tudni akarjuk, miként alakulhat itt és ott a választás, a tárgyalás, miről döntött az a kormány, mit javasolt amaz .,. Magunkat féltenénk ilyenkor csupán? Magunkat is bizonyára, de abban a világban, melyet teremtettünk, mely körbevesz, mely olyannyira természetes közege cselekvéseinknek és zúgolódásainknak, sikereinknek és bukásainknak, hogy elképzelni sem tudjuk, egy egészen más világban mihez kezdenénk. V ívmányok seregéről esik szó majd ma az ünnepi beszédekben, de tartunk tőle, az eredmények tonnák, iskolai tantermek, orvosi rendelők, ütés járdaszakaszok, üzletek négyzetmétereinek, új óvodák létszámadatainak alakját öltik fel, s talán, ha véletlenül, nagyon csöndesen, egy félmondatnyi utalásban esik szó arról, ami semmiféle számszerű adattal ki nem fejezhető. Miért véljük a tárgyi alakban megfoghatót meggyőzőbben fölmutatható- nak, mint a nem tárgyi alakban létezőt?! Meglehet, úgy hisszük, napról napra bizonykodnunk kell a szocializmus ereje, minden nehézség ellenére is fönnmaradt fejlődőképessége, haladásunk tagadhatatlan tényei mellett. Vajon nem meggyőző bizonyság az ünneplők egyenes gerince, tettrekészsége, ezerféle igenje arra, hogy leljük meg a jobbat, a hasznosabbat? Vajon nem meggyőző bizonyság — külön- külön, az egyének adta tanúságokat nem feledve — az a társadalmi magatartás, mely egy rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetben is őrzi hitét holnapjában? Nemcsak kenyérrel élünk. Hanem mindazzal is, ami megadja kenyerünk ízét Mészáros Ottó ____________J
