Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

1980. AUGUSZTUS 19., KEDD KÖZMŰVELŐDÉSI DÍJASOK Emberi értékmérő a többletmunka Minden kitüntetést, díjat egyetlen dolog fémjelei: a mögötte meghúzódó többlet- munka. Magas szintű és rangos, vagy ke­vésbé rangos elismerés? Ez a társadalom értékmérője. A kitüntetett érzi igazán — ha megfogalmazni nem is tudja —, hogy mennyi figyelem, a kudarcok után is meg­újulni képes hit kellett az eredmények­hez s hányszor oldott meg már-már erőn felülinek látszó feladatot. Ez az emberi értékmérő valóságos aranyfedezet, ez tesz egyenlőségjelet a kitüntetettek közé, akik valamilyen területen többet, jobbat tettek másoknál és elősegítették a közös fejlő­dést. Erre lehetnek joggal büszkék azok, akik megkapták tegnap délelőtt Szentend­rén a művelődési központban — mint az első oldalon közöljük — a Pest megyei Ta­nács Közművelődési díját. Életcélja a faluközösség formálása Abony elküldte fiait és Visszavárta. Skultéty Sán­dor 1942-ben érkezett vissza szülőfalujába a friss diplomá­jával. Tanított szenvedéllyel. .A fiatalok iránti szeretetével nemcsak tekintélyt szerzett, hanem vonzotta is maga köré a diákokat. Testnevelő tanár volt és birkózó, meg úszóedző. Tucatnyi neves sportoló indult az irányításával, így például Varga János olimpiai, vilóg- és Európa-bajnok. De a tor­natanár szervezett népdalkört és színjátszócsoportot, ha .szükség volt rá, hát maga is szerepelt, előadást rendezett. Később megalakította az or­szágos hírnevet szerzett Búza­virág művészeti együttest. — Ide kötötte a hivatása és életének minden apró epizódja — mesélte Győré Pál, az abo- nyi tanács vb-titkára, aki sok-sok évtizede dolgozik együtt Skultéty Sándorral. — pedagógusként megszerzett tekintélyét a faluközösség for­málása érdekében kamatoz­tatta. Felhasznált minden le­hetőséget, amellyel megőriz­hette a környéken még élő néphagyományokat, amellyel szolgálhatta az emberek kul­túráját, hogy mindenki tovább lásson a faluja határánál és arra is sokat adott: szerezzünk jó hírnevet Abonynak a me­gyében és az országhatáron túl is. Amikor nyolc évvel ez­előtt megüresedett a művelő­dési ház igazgatói állása, ne­künk valahogy természetesnek tűnt, hogy Sándor fogja betöl­teni. Addigra már emberileg, pedagógusként és szervezőként is bizonyította rátermettségét. Később az is kiderült, hogy képes átvenni a korszerű közművelődés módszereit is, a falusi emberek szellemi fel- emelkedése érdekében. Nyolc év mindennapi mun­káját nehéz összefoglalni, a tíz közművelődési kiscsoport folyamatos működését, s hogy Abonyban az elsők között vonták be a termelőszövetke­zeteket a művelődési ház kö­zös fenntartásába. Az üzemek zetközi kapcsolatai: a lengyel Orbisz utazási iroda szervezé­sében rendszeresen fellépnek nálunk neves varsói művé­szek, de mellettük néha bol­gárok és németek is. A Bi­hari zeneiskolában tartották például a nemzetközi Cho- pin-versenyt és több más je­lentős koncertsorozatot. Meg kell említeni, hogy eddig két­szer rendeztük meg a Vidéki zeneiskolák országos találkozó­ját. A tegnap átadott kitüntetés az egész intézménynek szól, a 26 tagú tanári karnak, a tanárokból alakult és sok je­lentős sikert megélt kamara- zenekarnak, a 400 diák kö­zül verbuválódott úttörő szimfonikus zenekarnak, amely kedvelt vendége a járás köz­ségeinek. Talán egész Abony­nak szól az elismerés: az ér­deklődő közönségnek is, amely bázist teremt ahhoz, hogy élénk zenei élet alakulhasson ki, hogy ennek a falunak mű­vészeti vonzása és kisugárzá­sa legyen. A Bihari zeneisko­lában végzett növendékek egy része mindig útra kel, de Abony visszavárja őket. S jönnek is az egykori tanítvá­nyok: Varga György — ma már igazgatóhelyettes —, Po- lonyi Mária, Gajdos István, Gajdos Éva, Polyá'.ué Győré Éva, Csizmadia László — a felsorolás nem teljes — diák­ból lett tanárok a zeneiskolá­ban. Szabó Sándor igazgató ve­zetésével újabb feladatot vál­lalt a tanári kar: a Pest me­gyei tanács művelődési osztá­lyának támogatásával elmé­leti modellt készítenek a já­rási zeneiskolai hálózatok lét­rehozásához. A gyakorlati kí­sérletezést is ők vállalják: jö­vőre megkezdik a ceglédi já­ráshoz tartozó tíz községben a zeneiskolai oktatást. Személyiséget gazdagító kötetek 127 szocialista brigádja adja a művelődési ház törzsközön­ségét. Skultéty Sándor egyik sikeres kezdeményezése volt a Jót és jól mozgalom, amely elterjedt az egész ceglédi já­rásban és lehetőséget adott a szocialista brigádoknak, hogy maguk szervezte kis kiállítá­sokkal bemutassák munkáju­kat, mindennapi életüket, művelődési, szórakozási szo­kásaikat. Eközben az Abo- nyiak egyre több vendéget fo­gadtak és egyre többet ven-- dégeskedtek: a Búzavirág mű- yésaegyüttes vendégszerepeit Lengyelországban, Jugoszlá­viában, Romániában és Cseh­szlovákiában. A lengyel Jastr- zebie-Zdroj bányászváros öt- ventagú zenekara többször fel­lépett a községben és egy finn együttest is vendégül láttak. Skultéty Sándor életében emlékezetes marad 1980 au­gusztusa: a hónap első nap­jaiban jóváhagyta nyugdíja­zási kérelmét a községi tanács végrehajtó bizottsága. Ez bi­zonnyal változásokat hoz majd életében, de aligha tud hűtlen lenni népművelői hivatásához. Köti a család is: a Búzavirág együttes művészeti vezetője Király Béláné, a lánya. A zeneiskola művészi vonzáskörében _—i Abony elküldte fiait és visz- Szavárta. Szabó Sándor köz­ségi tanító elindult falujából a Kodály Zoltán által alapí­tott békéstardosi tanodába és visszatérése után kezdemé­nyezte a helybeli zeneiskola létrehozását. Ennek köszönhe­tő, hogy az ország első falusi zeneiskolája Abonyban ala­kult meg 1952-ben, igazgatója ma is Szabó Sándor. A Pest megyei tanács Köz- művelődési díját az abonyi Bihari János Állami Zeneis­kola kapta. — Romokban állt akkor az az épület, de Szabó Sándor addig szervezett, ügyeskedett, míg a tanács kevéske pénzét megtoldtuk annyival, ameny- nyi az újjáépítéshez kellett — emlékezik vissza Szabó Lász­ló, a községi tanács elnöke. — Szinte a semmiből lett ze­neiskolánk és rövid idő alatt úgy megerősödött, hogy kihe­lyezett tagozatokat is indítha­tott Szentendrén, Vácott, Ér­den, Monoron. Körülbelül a megye 30 településén kezdő­dött abonyi irányítással a ze­neoktatás. Persze ezeknek az iskoláknak a többsége ma már önálló, de mégis velünk indultak. — Magam is abonyi születé­sű vagyok és mindig itt él­tem — folytatta a tanácsel­nök. — Így aztán volt alkal­mam figyelemmel kísérni Skultéty és Szabó egészséges rivalizálását, egyik se győzni akart, hanem a másiknál va­lamivel többet adni a falu­nak. A mai Búzavirág együt­tes a második, az elsőt — ma is emlegetik Régi-Búza­virág néven — még Szabó Sándor alakította, volt vagy száz tagja: énekesek, zenészek, táncosok és színjátszók. A ze­neiskolának is vannak nem­Nehezen találtam rá Du- naharaszti könyvvásárra. A szürke falú épületet a fák is takarják. Odabent üres szo­bák, gerendákkal alátámasz­tott mennyezetükkel árválkod­nak. Ez a múlt, mégpedig közelmúlt. Az új könyvtár a község közepén áll, barátságos vilá­gos színével messziről hívja a látogatókat: tegnaptól. Hét­főn kezdődött a kölcsönzés a két jó ízléssel, széppé vará­zsolt helyiségben. Polcok kör­ben, földtől a mennyezetig és az ajtóval párhuzamosan is: 20 ezer kötet található Du- naharaszti könyvtárában, s még további több mint 18 ezer az iskolákban és két üzem­ben működő letéti könyvtárak­ban. — Most éppen a tizenegye­dik alkalommal költözik a könyvtár az alatt a huszon­két év alatt, mióta itt dolgo­zom — mondta Csáki lllésné könyvtárvezető. — Volt már ennél rosszabb helyünk is, de ezt sem tekinthetjük vég­legesnek, mivel itt az alapte­rület csak 60 négyzetméter. Most mindenesetre berendez­kedtünk, elhelyeztük a köny­veket és augusztus 18-tól vár­juk az olvasókat Nem sze­retnék panaszkodni, hiszen a könyvtárosként eltöltött több mint két évtized alatt nagy­szerű fejlődésnek lehettem ta­núja: 1958-ban mindösssze 20 négyzetméter alapterületű könyvtárunk volt és három-" ezer kötetünk, a könyvek szá­ma tizenháromszorosra emel­kedett. Az olvasók számáról nincs pontos adatunk. Azt tud­juk, hogy itt a központi köl­csönzőben 2650 olvasónk van. a letéti könyvtárban, nem tudunk nyilvántartást vezetni. Becslésünk szerint négyezer körül mozoghat az olvasók száma és ez az adat jelentő­sen több, mint a megyei át­lag. A most kitüntetett Csáki lllésné eredeti foglalkozása: mezőgazdász. Családi körül­ményei késztették pályamó­dosításra, könyvtáros lett és tanulni kezdett, hogy ismere­tekkel felvértezve várhassa a művelődni, szórakozni vágyó­kat. Ügy hírlik róla, hogy a könyvtár egyetlen ideiglenes helyét sem tekintette átmene­tinek: mindenhol — a körül­ményeket maximálisan kihasz­nálva — az olvasók lehető legjobb ellátását tartotta szem előtt. Most az új állo­más meditációra is készteti. — Idén elérem a nyugdíj- korhatárt, de minden vágyam, hogy tovább végezhessem ezt az érdekes és a magam sze­mélyiségét is gazdagító mun­kát — pihent meg egy perc­re a kölcsönzőasztalnál. — Szeretem az embereket és a könyveket. Egy falu nőtt fel a szemem láttára. Ma már többgyerekes családanyák és apák azok az olvasóim, akik­nek én adtam először mese­könyvet, aztán ifjúsági re­gényt, szerelmi romantikát rejtő kötetet és szakkönyve­ket is. Az iskolából kinőnek a gyerekek, a könyvtárból soha­sem. Ez az állandó kapcsolat jelenti a könyvtárosi munka varázsát. Sajnálni fogom, ha egyszer abba kell hagynom. Pedig ez is elkövetkezik. A tanács úgy tervezi, hogy jö­vőre itt a mostani épület ud­varán felépít egy emeletes, korszerű bibliotékát. Azt még szeretném berendezni, azt a véglegest, és akkor már nyu­godt szívvel adom át a stafé­tabotot egy fiatalnak. Kriszt György KIÁLLÍTÓTERMEKBŐL Pest megyei tájak Űj sorozatot indított a Du­nakanyar Intéző Bizottság, olyan képzőművészeti kiállí­tásokat, amelyek a Dunaka­nyar természeti szépségeit, vál­tozó életét örökíti meg, ezt ér­telmezik a szobrászat, a fes­tészet és a grafika eszközei­vel. Évszázados forrás Az Esztergomban rendezett I. Dunakanyar nyári tárlaton Zebegény, Visegrád, Dunabog- dány, Szentendre, Nagymaros, Vác és környéke, Göd is meg­jelenik a képek, grafikák fe­lületein az egyéni karakter­nek megfelelően. A Pest me­gyében élő alkotók közül ki­emelkedően szerepel Hock Fe­renc és Kristóf János, valóban érdekes, újszerű és minden elemében kidolgozott művek­kel érvelnek, örvendetes Ba­logh László megújulása, aki a figura és a táj harmóniáját villantja fel újabb alkotásain. Megalapozott változás jellem­zi Mizser Pál és Hídvégi Valé­ria képeit is, Monos József és Uhrig Zsigmond szokott erőn­létével szerepel. A fogalmazási kombinációk ott megnyugtatók és feleme­lők, ahol a képzelet szárnyalá­sa magas kidolgozással jele­nik meg. Ez mutatkozik meg Gerzscn Pál, Váli Dezső, Szüts Miklós, Kórusz József és Garabuczy Ágnes alkotásain. Más a megközelítés iránya, de azonos a minőségre való szen­vedélyes törekvés. Kiemelt részletekre figyel Tímár Jó­zsef, Dobrovits Ferenc, Jets György, hangulati elemekben gazdag M. Szűcs Ilona képe, s minden együtthatójával meg­oldott mű Kárpáti Éva és Gyémánt László portréja. A szobrok közül igazi meglepe­tést Rajki László okoz ólom­ból mintázott Évszakok soro­zatával. Gyurcsek Ferenc is­mert műveivel lép a nyilvá­nosság elé. A grafikai anyag ezúttal mérsékeltebb, igazán izgalmat Abrahám Rafael, Aknay János és Püspöky Ist­ván lapjai keltettek. A kiállí­tás-sorozat eszméje azonban feltétlenül hasznos, mert a Dunakanyar természeti szép­ségekben olyan gazdag, hogy évszázadok óta forrása a fes­tői törekvéseknek, a motívu­maival való gazdálkodás szám­talan mesterművet eredmé­nyezett. Ez a folyamat nem fejeződött be, s a Dunakanyar intéző Bizottság helyesen fá­radozik azon, hogy e monu­mentális táj megkeresse és megtalálja a maga új festőit, szobrászait. A nyári tárlatok gyakorlata e cél helyes meg­közelítése, különösen akkor, ha a továbbiakban szélesítik a kört országos és nemzetközi részvétellel, évenként más­más városban, helységben ren­dezik meg a bemutatkozást. Életműtárlat Tekintélyes, amit alkotott Martsa István; mennyiségben, minőségben. Kétszáz kisplasz­tika, száz érem, negyven köz­téri szobor az örökség. 1912- ben született Pozsonyban, vil­lanyszerelő inas volt Eszter­gomban, szobrászi pályája 1945-ben indult. Ferenczy Bé­ni egyik legjobb tanítványa volt, az ő eszményeit és tö­rekvéseit folytatta. Munkácsy- díjjal és Érdemes művész ki­tüntetéssel jutalmazták szob­rászi eredményeit. Valóban lelkesítő, hogy az egykori mo­zigépész eljutott a Budakeszin felállított Szerelmespár és az abonyi parkban felavatott Ka­zinczy monumentumokig. Ér­meinek, kisplasztikáinak szob­rászi szabatossága eredménye­zi értékeinek megbízhatósá­gát, műveinek magas átlag- színvonalát. Az külön erény, hogy érzéke volt a szobrászt humorhoz és iróniához, me­lyet több kisbronzában érzé­kelhetünk. ö is egyike volt azoknak, aki társadalmunk' segítségével, önerejével az Ér­től indult el, s az Óceánig ju­tott. Fehér szimbólumok A Visegrádon élő, alkotó Mé­száros Dezső soha nem volt híjával a kezdeményezésnek. Nagy méretű kőplasztikáit Visegrádon és ezúttal Eszter­gomban állította ki szabadté­ren. Míg Martsa. a formák kidolgozásában, addig Mészá­ros Dezső a formák megál­modásában erős. Két út, két törekvés. Mészáros Dezső egy- egy ötletét véglegesíti kőszo­borrá, kőjellé. S miközben el­képzeléseit szobrászi emblémá­vá sűríti, az alakzatot magát integrálja. Sűrítés, egyszerűsí­tés együtt, egyszerre, ez Mé­száros Dezső művészetének lé­nyege, egyénisége. Egy biztos, e fehér szimbólumok jól hat­nak a zöld pázsiton, ez olyan otthonuk, ahol erősödik eszté­tikai hatásfokuk. Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Barlangveszély. Az írott saj­tó és a rádió után a televízió Hét című műsora is bemutat­ta azoknak a bátor fiatalok­nak a csapatát, akik a barlan­gi mentés tiszteletre méltó, ám egyúttal igencsak veszedelmes munkájára vállalkoztak. Sokaknak bizonyára újdon­ságként hatott ez a szókettős, hisz’ menteni elsősorban kór­házba szokás, aztán vízből sza­badítani, no, meg a bányák­ban, ha gáz ömlik vagy ledől a szénfal. Üjabban azonban — hallhattuk a sisakos, lámpás, mindenféle kötelekkel fölsze­relt csoport alapítójának és ve­zetőjének, dr. Dénes György­nek a magyarázatát — errefe­lé is szokássá lett a magán- barlangászás. Mármint az, hogy tájékozatlan ifjak egy­szerűen bemásznak a csábító üregekbe, ahonan aztán rend­szerint nem tudnak kikevered­ni. Ezeket a nem egyszer utol­só kirándulásukra induló állí­tólagos természetbarátokat kell minél sebesebben fölkutatni, és kórházba juttatni — ha még egyáltalán lehet. Lévén a főváros környéke igen gazdag barlangokban, fő- kénp itt tünedeznek el ezek a szó legrosszabb értelmében vett csavargók, akiknek java része éppen a solymári ördög­lyuk üregeit véli célszerűnek megközelíteni. (Akadt már olyan is közöttük, akit tizen­nyolc órai bolyongás után lel­tek meg.) De akár ide, Soly­márra. akár máshová riasztják a mentőket, ők egy órán be­lül garantáltan a helyszínen vannak. Persze, riasztani csak akkor lehet, ha egyáltalán kiderül: hova indult el a bajba jutott. Ezért tehát a fő szabály az, hogy ki-ki közölje, miféle úti­célt választott. S ha már vég­képp nem tud ellenállni a csá­bításnak, hát akkor a kirán­duláshoz feltétlenül társat ke­ressen. Társat, sőt társakat, akik netán majd tudnak segí­teni. Mondanunk sem kell, hogy a szóban forgó híradást jó szív­vel nyugtázhattuk, és a néző öröme még nagyobb lett vol­na, ha egy picit szakszerűbb magyarázatot hall. Mármint, ha bővebb tudomást szerez a mentők nyilvánvalóan különle­ges felszereléséről, annak a különböző helyzetekben, más és más feladatok végzésekor való alkalmazásáról. így in­kább csak láttuk, mit, s ho­gyan csinálnak, de a cselek­véssor alaposabb értelmezése, sajnos, elmaradt. Hét. Ami a Hét mostani je­lentkezését illeti, annak ragyo­gó lezárása volt Baló György és Halász Mihály riportja az amerikai demokraták elnök­jelölő konvenciójáról. Mint an­nak idején Sugár András, a gö­rög ezredesek tárgyalásán — Balóék is úgy nyomakodtak oda a leginkább érdekeltek testközelébe, és filmeztek, és kérdeztek, és filmeztek és kér­deztek, minél őszintébb vála­szokat kiprovokálva. A kör­kép, ami így elénk tárult, a lehető legteljesebbnek tetszett, mert íve a megszokottság, a kiábrándulás hangoztatásától a világelsőség könyörtelen kö­veteléséig az álláspontoknak szinte valamennyi árnyalatát magában foglalta. Mit mond­junk még? A maga műfajá­ban ez egy igazi remeklés volt! Pest megye. a televízió szombat esti híradójában tisz­tes teret kapott szűkebb or­szágrészünk, Pest megye. Egy afféle ünnep előtti előzetes keretében néhány település — egyebek között Solymár, Nagy­kovácsi, Dabas — új, az al­kotmánynap tiszteletére elké­szült intézményét, így iskola- épületet, boltot stb. mutatták be a kamerák, a kísérőszöveg­ből pedig rendre megtudhat­tuk, hogy hol, milyen igények kielégítése válható ezektől a régen óhajtott intézmények­től. Röviden dicsérve: egy gaz­dag ajándékcsokorral kedves­kedtek a híradósok, amely gesztusért hadd hangozzék el innen is a hálás köszönet. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents